Kicsi fiam 4 hónapos kora óta átaludja az éjszakát. Este 9 körül fekszik és 7-8 körül kel. Nagyon szerencsések vagyunk, tudom, de ez sajnos a nem szoptatott csecsemő "előnye". Mégis, az elmúlt héten kétszer is előfordult a hajnali kelés. Pár nappal ezelőtt, például, órákig tartott visszaaltatni a 3.30-as ébredés után , pedig esténként elég őt letennem a kiságyba és már alszik is. Magától, nem kell ott maradni vele, énekelni, ringatni. Ma hajnal 5-kor keltünk, de ezúttal szerencsére egy kis tejecske után visszaaludt.. Mi lehet ennek az oka? Vajon a szeparációs szorongás kezdete? Azt olvastam, hogy hat hónapos kor körül már jelentkezhet. Ilyenkor jön rá a baba, hogy már nem vagyunk egyek. Ez persze logikus, mivel egyre több önálló dologra képes a segítségünk nélkül: forog, eléri a játékokat, a cumit ki-be teszi.
Másik szeparációs tünet a sírás, amit azonnal elkezdenek, ha az anya kilép a látótérből. Na, ez az, ami nem mindig történik meg, emiatt nem vagyok biztos benne, hogy az említett jelenség miatt ébred. Gondoltam már a fogára is, de tegnapelőtt bújt ki a harmadik, így ez nem magyarázza a ma hajnali kelést. Kíváncsi vagyok a mai éjszakára. Nem szeretném újra átélni az első hónapokat, amikor rendszerint fent voltunk éjjel 1 és 5 között, azt sem tudtam hol vagyok. Csakis akkor, ha majd jön a kistesó :)
Tegnap említettem, hogy döcögösen haladunk a hozzátáplálással. Rájöttem ennek okára is. Minden szakember arra bíztatja az anyukákat, hogy gyümölcsel kezdjék a babák etetését. Szerintem ez nagy hiba, mivel a gyümölcsnek édeskés íze van. Nem csodálom, hogy ezek után a kisbabák nehezen fogadják el a zöldségeket. Szóval, a kistesónál zöldséggel kezdünk majd.
Kicsit nosztalgiáztam ma, mivel pont egy évvel ezelőtt ismertem meg a kiváló szülész-nőgyógyászomat, aki világra segítette Balázst. Már 15 hetes terhes voltam, amikor először találkoztunk. Akkortájt engedett el a meddőségis szakember, aki nagyon sokat tett azért hogy Balázs velünk maradjon. Életem legjobb döntése volt az, hogy a János kórházban maradtam szülni. Kismanóm még csak 100 grammos volt :) Orvosom megerősítette, hogy Kisfiú lakik a pocakomban. Ez nem volt meglepetés, mivel az Istenhegyi úton a 12. heti ultrahangon is fiúnak látták, igaz a doktornő csak 70% esélyt adott rá. Tudtam, hogy ő nagyon ritkán téved.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése