2017. június 18., vasárnap

Pozitív tapasztalatok Budapesten

Történt az, hogy busszal és metróval mentem be Budapestre kismama fotózásra, nem pedig autóval. Ami az utazásom során történt, nagyon meglepő volt. A metrón, annak ellenére, hogy szándékosan az ajtóba álltam meg, hogy senki se érezze azt, hogy a feje felett állok kismamaként, rögtön felpattant egy 70-es úriember. Természetesen nem fogadtam el, na nehogy már egy idős bácsi álljon fel! Pár perccel később egy 40-es nő akart leültetni. Most attól eltekintek, hogy a fiatalabb kórosztályt nem érdekelte a méretes pocakom de így is kijelenthetem, hogy nagyon jól esett a törődés. A metró aluljáróba az ellenőr mosolyogva nézett rá a jegyemre, megkérdezte, mikorra várom a babát és minden jót kívánt. A plázában a felszolgáló ugyanígy szólt hozzám. Jól esett, mit ne mondjak! Úgy éreztem magam kismamaként Budapesten mint egy vidéki kisvárosban.

Voltunk babanézőben is. Hatalmas a boldogság, mert a Kisfiam már most elérte a 2 kilót és így körülbelül egy héttel nagyobb mint Balázs volt ilyenkor. Nagyon szeretném, ha tovább bírná odabent mint a 37. hét és ha minimum 3 kilóval jönne világra. A méhszájam szerencsére zárt, a méhnyakam minimálisan rövidült meg és 1-es érettségű a lepényem. Ennél többet nem is kívánhatnék!

A terhesség nem egy leányálom most már, alig kapok levegőt,( addig jó, mert ez azt jelenti, hogy még fent van a baba) folyamatosan be van dugulva az orrom, alig bírok már kikelni az ágyból és Balázzsal leülni a szőnyegre játszani, éjjel óránként pisilek, fájnak a visszereim, kínoz az aranyér, érzem, hogy megy szét az alsó felem, folyamatosan kialvatlan vagyok és ovi sincs már, így eléggé ki vagyok purcanva, de ez legyen a legnagyobb gondom.

Közben volt nálam a szoptatási tanácsadó is, bízom benne, hogy most nem lesz gond. Sok hasznos dolgot tudtam meg. Jó érzés, hogy bármikor hívhatom ezentúl, ha gond merülne fel.
Sikerült kimosnom és kivasalnom a babruhák 95%-át, nagyjából kész a szekrény is. Holnap véglegesítem a kórházi táskákat. Van még pár oldal a szüléses könyveimről, ki kell jegyzetelnem a relaxációs technikákat és pár zenét ki kell még írjak, hogy teljes legyen a kép. Kedden remélhetőleg startra készen fogom a 34. hetet kezdeni. Már tényleg csak annyit kérek, hogy a szülésem is legyen minimum olyan kellemes élmény mint az előző és teljesen elégedett leszek a életünkkel.

Meghatódva gondolok vissza azokra a napokra amikor reménnyel telve mentem be a kórházba lombikra és  sóvárogva tekintettem fel a szülészet ablakaira( a meddőségibe a szülészet épülete előtt vezet az út) bízva abban, hogy hamarosan újra lesz lehetőségem ott egy gyermeket világra hozni. Olyan hihetetlen, hogy ez hamarosan megtörténik. Pontosan ezért, egy csöppet sem félek a szüléstől, sőt, alig várom, hogy ott lehessek!


2017. május 30., kedd

Állandó rettegésben...

Ahelyett, hogy élvezném a terhességem utolsó hónapjait, én mindig találok magamnak valami félnivalót. Úgy utálom magam emiatt...Balázzsal ilyenkor már nagyon boldog voltam, nem is gondoltam semmi rosszra, de most valahogy állandóan tragédiákkal találkozom. Facebook-os babás csoportokban is sokszor látom, hogy harminc x hetesen meghal a baba a pocakban, általában a köldökzsinór csavarodik a baba lábára( nem is nyakára!) és sajnos a környezetemben is egyre több ismerősömmel megtörténik. Miért van ez? Miért pont most, amikor nekem ki kéne élveznem az utolsó várandósságom minden egyes percét..Többször biztos nem csinálnám végig, bár tudom, hogy minden egyes perc kifizetődik, de egy hasonló tragédiát nem tudnék feldolgozni. Emiatt még nagyon a babszobával sem foglalkoztam, pedig mosni kéne a ruhákat így a 31. hét környékén, mert később nehéz lesz állni a vasaló felett.
Alig várom, hogy ott legyek végre a szülőszobán és megszüljem az én édes Kisbabámat! Egyelőre úgy néz ki, hogy nagyobb lesz Balázsnál, ha így folytatja és én ennek nagyon örülök. Az apró alhasi görcsök és keményedések ellenére még zárt vagyok, remélem így is maradok még nagyon sokáig. Persze minden egyes alkalommal rettegek, amikor elkezdek keményedni...Aztán olyan is van, hogy a bővebb folyásomat magzatvíznek hiszem, na akkor is kikészülök...Borzalmas vagyok..
Hízásban kb. 5-6 kilónál tartok, ami nagyon jó. Energiám nem sok van, alig vonszolom magam, főleg amióta végre megérkezett a meleg.
A szakdolgozatom mellett, elkezdtem foglalkozni a szüléssel, szoptatással is, amik ilyenkor Balázsnál nem érdekeltek. Azt hittem, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga és hogy menni fog ez magától. Most nem bízom a véletlenre, IBCLC-s szoptatási tanácsadóval felvettem a kapcsolatot és még a szülés előtt találkozni fogok vele. Az előző szülésem is csodás volt, de most szeretnék ennél még csodásabbat. Most már tudom, hogy el kell lazulni közben és el kell képzelni, ahogy tágulok. Nem fogom magam siettetni, menjen az egész a maga tempójában. A kitolást valahogy megcsinálom majd, mert ugye ez volt ami legutóbb nem sikerült túl jól. Epidurált és oxitocint most sem fogok igényelni. Nálam a beöntés az egyedüli fontos dolog, semmi pénzért sem hagynám ki. Szeretnék még egy háborítatlan Aranyórát: két óráig, ha lehetne, nem adnám ki a gyereket a kezemből, mert ez a legfontosabb időszak a szoptatás szempontjából. Nem akarok ismét 9 hónapig fejni, mert most van egy Balázsom is, akit a 2 hónapos védőoltásokig nem viszek majd óvodába.
Az 5D jól sikerült, bár a férjem nem volt elájulva. Szerintem sokkal élethűbbek és részletgazdagabbak ezek a képek, mint a 4D-sek:


2017. április 23., vasárnap

Holnaptól vágom a centit :)

Már csak maximum 100 nap maradt a szülésig. Innentől már rohan az idő, nem győzök kapkodni, hogy minden meglegyen addig. Balázsnál 20 nap maradt, remélem most jóval kevesebb. Szeretném, ha minél tovább bent maradna a kis drágaságunk.

Az átállás az Agolutinról a Prolutonra viszonylag döccenőmentes volt. Kicsit féltem, hogy majd leesik a progeszteron szintem és beindul a szülés, persze minden hülye tünetet produkált is az agyam. Aztán nem lett gond, már a harmadik heti injekción is túl vagyok. Ez a cucc sokkal sűrűbb mint az Agolutin( pedig az sem piskóta), csíp is a helye rendesen. A beadás után 5-10 percig eléggé szenvedek. Muszáj jegelnem pár percig, de utána egy egész hete van a fenekemnek, hogy regenerálódjon, de mivel váltott oldalakra kapom ezért van ez két hét is. Ez igazi felüdülés az Agolutin után amit 18 hétig naponta, majd egy újabb hónapig 2 naponta kaptam.

Sikerült megnyugodnom kicsit a második trimeszter végére( 25+4 vagyok ma), habár teljesen azért nem merem magam elengedni. A kedves ismerőseim folyamatosan megtalálnak valamilyen rémtörténettel, pedig tudják, hogy alapból parázom. Ennek ellenére, próbálom végre élvezni a várandósságot. Természetesen találtam magamnak egy nehéz feladatot, be kell fejeznem egy egyetemet amit a gyerekprojekt elején hagytam abba. A törvény is kötelez rá és a körülmények is, ugyanis két gyerek mellet biztos, hogy soha többé nem lesz rá időm. Szakdolgozat és államvizsga van hátra. A szülés előtt kellene megírnom a szakdolgozatot és addig kéne kidolgoznom a tételeimet is, a védés és a vizsgák szülés utánra maradnának, de megcsinálom, ha törik, ha szakad. Az elmúlt években az összes energiám és időm a babák gyártására ment el, ezzel nem volt lehetőségem foglalkozni. Holnaptól Balázs ismét megy óvodába( 2 hétig mindenki beteg volt) és belevetem magam a könyveim világába. Közben nagy hassal selejtezek, takarítok, főzök, mert nincs sok segítségem. Nem egyszerű, de így, hogy úgy néz ki, legyőztem életem legnagyobb akadályát azzal, hogy van egy egészséges gyermekem, a tesó pedig gyönyörűen fejlődik a pocakban én szó szerint szárnyakat kaptam és úgy érzem, mindenre képes vagyok.

Meg kel azért említenem, hogy nagyon sokszor feszül a hasam és baromira fáradékony vagyok. Kicsit nehezebben viselem ezt a terhességet mint az előzőt, de szerencsére a méhszájam zárt és minden a legnagyobb rendben van. A Kismanóm érdekes dolgokat csinál, bal oldalra tolja ki magát amitől úgy érzem, hogy kiszakad a hasfalam, de ez szerencsére nem minősül keményedésnek. A legutóbbi ultrahangon 660 gramm volt és már be volt fordulva. Bízom benne, hogy ez utóbbi már nem fog változni.
Jövő héten megyünk 5D-re, izgatottan várom. Jövök majd pár fotóval.

2017. március 28., kedd

22. hét, azaz a HATODIK hónap:)

Szerencsére minden a legnagyobb rendben velünk. A derékfájás pár nap alatt elmúlt, a haskeményedés pedig megszűnt egy kis időre. Azóta már persze előjött, de nem annyira intenzíven.
A méhszájam zárt maradt és volt egy kis gombás fertőzésem, amit a kúpok elmulasztottak. Szinte megszűnt a sárgás folyásom, tehát ez sem annyira a terhesség normális velejárója mint egyesek állítják.
A 19. héten voltunk Hajdú doktornőnél az Istenhegyin ahol mindent a legnagyobb rendben találtak.  Nem kicsit izgultam a vizsgálat előtt...Érdekes, hogy Balázsnál azt hittem, hogy csak a 12. hétig kell eljutni, onnantól már nem történhet baj, de azóta tudom, hogy ez nem így van. Ebben a Doktornő és az orvosom is megerősített. A 18-19. héten már nagyobb a magzat, sokkal több információt hordoz. Jó lenne néha a boldog tudatlanságnak átadni magam, de nem megy sajnos. Tudom, hogy még egy teljesen egészséges 22 hetes magzat sem garancia semmire. Olyan sok rossz történhet: köldökzsinór gondok, autóbaleset, alsó fertőzés, élelmiszerek által okozott fertőzés( liszteriózis a legnagyobb parám, már azt sem tudom mit lehet enni azok közül amik nem eléggé sültek/főttek). Aztán minden ilyen gondolatmenet után rájövök, hogy még mindig nem én irányítok, nem tudok sokat tenni, így reménykedem, hogy augusztusban egy egészséges, gyönyörű kisbabánk fog születni.
Ami rajtam múlik azt természetesen megteszem. Mindkét autónkban van már övterelő, ahol lehetett kikapcsoltattam már most a légzsákot, nehogy pont a hasam sérüljön egy kisebb balesetnél. Az Agolutin injekciót eddig a fájdalmak ellenére két naponta kaptam, de már nem bírja a fenekem, így az orvosom engedélyével áttérek a Proluton Depot szintetikus progeszteron injekcióra amit hetente egyszer kell csak beadni. Koraszülés megelőzésére lett kifejlesztve, a kutatások szerint, 33%-al képes azt meggátolni. A Meforalt is végig szedhetem, sőt, még a szoptatás alatt is folytatni fogom mivel semmilyen káros hatása nincs a magzatra illetve babára. Azt olvastam, hogy pozitívan hat a tejtermelésre is. Persze nem bízom a szoptatást sem a véletlenre, már kinéztem egy profi IBLC-s orvos végzettségű szoptatási tanácsadót, mert nem szeretnék ismét 9 hónapig fejni. Ehhez mondjuk az is kell, hogy egy jó súlyú újszülöttnek adjak életet, pont erre való a Proluton. Balázs a 37. héten született kis súllyal, nem volt ereje szopni és a heréje sem volt leszállva, emiatt 10 hónaposan műteni kellett. Szeretném ezeket a problémákat amennyire csak lehet kiküszöbölni.
A cukorterhelésen is túl vagyok, gyönyörű lett a 120 perces cukrom, 5 alatt maradt az éhgyomrival együtt. Balázsnál ez talán 7 volt. Nem néznek már 60 perceset, de én ezt itthon mérni szoktam és látom, hogy nem mindig jó. Sajnos csökkenteni kellett a 2000-es Meforalt 1000-re és ez eredményezte a romlást, de még így is nagyon jó vagyok. Hozzáteszem, a gyógyszer szedését a nőgyógyászom engedélyével teszem és nem pusztán a netes kutatásimra hagyatkozom, annyira azért nem vagyok bátor. Az endokrinológusom nem akart elsőre beleegyezni, de végül igazat adott abban, hogy mindenkinek romlik az eredménye aki a 12. héten abbahagyja és általában inzulint kell kapnia a terhesség folyamán, csak hát ő is a magyar protokollt kell hogy kövesse.
A progeszteronos váltás miatt kicsit izgulok, mivel az Agolutin természetes alapanyagokból készül a Proluton pedig teljesen szintetikus. Remélem ez nem fog gondot okozni.
A félelmeim ellenére egyre bátrabb vagyok a vásárlás területén. Beszereztem már az összes kórházi hálóinget, jó pár 50-56-os újszülött ruhát és nem hagytam ki egy babamérleget sem amit jó áron adtak. A Glamour napokon szeretném bővíteni még a kollekciót. A szülésre is készülök, szeretnék egy még szebb emléket mint ami Balázzsal volt. Megvettem Ina May Gaskin" Útmutató a szüléshez" című könyvét mivel szeretnék egy kicsit közelebb kerülni a hipnoszüléshez. Egy percig sem szeretnék otthon szülni, nekem kell a kórház és az orvosom szakértelme, ennek ellenére el lehet jó dolgokat sajátítani ebből a módszerből. Persze, akkor sem fogok elkeseredni, ha végül császár lesz.
Voltam egy nagyon szuper ingyenes elsősegély tanfolyamon a Bethesda kórházban amit a Magyar Gyermekmentő Alapítvány orvosai és mentősei tartottak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, iszonyatosan hasznos volt, rengeteget tanultam ott, mivel az újraélesztéstől a lázcsillapításon át az amputált végtagok helyes tárolásáig mindenről szó volt. A fészeképítés itthon nagyon beindult, csinálom a helyet a babának, így természetesen most sem marad időm unatkozni. :)

2017. február 27., hétfő

Problémák és problémák

Hiába, 38 évesen nem gondtalan egy terhesség, nem véletlen, hogy a keleti népeknél ez már nagymamakor..
Kezdődött ugye azzal, hogy a placenta elérte a méhszájamat és csúnyán véreztem. Feküdtem közel 2 hetet( ami nagyon jól esett), aztán a következő ultrahangon már nagy volt az öröm amikor kiderült, hogy egy centire vannak egymásról. Az orvosom megerősítette, 100% hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Feküdni mér nem kell, de a munkába való visszatérést egyelőre nem javasolja, így én inkább elbúcsúztam egy kis időre a kollégáimtól, hogy ne kelljen agyba- főbe helyettesíteni és fel tudjanak venni valakit helyettem. Felesleges lenne a 22. héten visszamenni, ha egyáltalán akkor ideális lenne a helyzet, ezt ugye nem lehet előre tudni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem 60% lenne a táppénz összege. Szerencsére itthon nem költök sokat. Sajnos a másik munkámat sem végezhetem, na de annyi baj legye, örüljek hogy végre babás vagyok. Örülnék is, ha nem lenne folyamatosan ennyi gond. Történt ugyanis, hogy az egész család beteg lett, én is, de valahogy én voltam a legjobb állapotban. A gyerek itthon volt, én láttam el, én főztem és egyebek mivel anyukám és a férjem ki sem tudtak kelni az ágyból..Aztán jött az óvodai farsang amit én rendes anyukaként végigfotóztam ülve, állva, guggolva. Aznapra ki is dőltem, ki sem bújtam az ágyból. Másnap kicsit takarítottam, főztem, este meg behoztam a kertből egy nehéz pléddel és ruhákkal megpakolt szárítót, hogy reggelig tutira megszáradjon rajta minden hiszen kell a hely az újabb adag kimosott ruhának. Na, szerintem ez volt az ami betett...Vasárnap délután úgy elkezdett fájni a derekam, hogy azt hittem itt a vég. Kiegyenesedni sem nagyon tudok azóta sem. Ezután elkezdett keményedni a hasam is, egymás után jó sokszor. Már majdnem bevitettem magam a kórházba. Aztán bevettem pár magnéziumot és lefeküdtem. Közben összeállítottam a kórházi táskámat is a biztonság kedvéért. Szerencsére mára már csak a derékfájás maradt így nem hívtam az orvosomat, de szerdára tudtam időpontot szerezni hozzá. Inkább nézzen meg kétszer egy hónapban, mint hogy valami baj legyen. Én nem tudok várni jövő hét csütörtökig, akkor lesz a 19. heti genetikai uh az Istenhegyin meg hát ott amúgy sem vizsgálnak méhszájat. Remélem ez az erős derékfájás attól van, hogy megemeltem magam és nem attól, hogy elkezdtem nyílni...Jajjj, annyira parázok most is...Soha nincs nyugalom...Jó, hogy már szültem egyszer és tudom, hogy milyen a vajúdás. Ott a derékfájás és a keményedés egyszerre jön, nem úgy mint tegnap. Emiatt bízom egy kicsit abban, hogy nem nagy a baj.
Egyébként Balázsnál is akkor kezdtem keményedni amikor megmozdult először, most is ez van. Február 14-én éreztem a Kistesót először, akkor voltam 16 hetes. :) Balázsnál ez egy- másfél héttel később jelentkezett.
Amúgy a terhestüneteimhez hozzáírnám még az állandó tompa hasfájást is amit én a progeszteronra és a vasra fogok. Még mindig kapom a fájdalmas Agolutin injekciókat, mondjuk most már egy hete két naponta. Mellette szedem a vasat is, mert muszáj. A puffadás állandó jelenség. Mondjuk a progeszteron engem megnyugtat, ha az orvosom megengedi akkor a 36. hétig szúrni fogom, mert képes visszatartani a szülést. Megtudtam, hogy külföldről be lehet szerezni egy Proluton- Depot nevű injekciót amit csak heti egyszer kell beadni. Mennyire jó lenne csak heti egyszer szúrni!
Másik aggasztó tünetem a sárga folyás. Balázsnál is volt, mégis félek, hogy nehogy valami fertőzés jele legye amitől ugyebár beindulhat a szülés...Tudom túlaggódom, de ennyi szenvedés és csalódás után nem könnyű egy terhességet végig csinálni, még szinte örülni sem mertem eddig, nehogy megégessem magam....
Nagy szerencse, hogy az orvosom és az endokrinológusom is engedélyezte a Meforal szedését, így remélhetőleg legalább a terhességi cukrot megúszom.

2017. január 31., kedd

Szigorú fekvés

Sajnos tegnap elöntött a vér. Eddig tartott az álomállapot...Azt hittem ez a várandósság más lesz és dolgoztam látástól vakulásig. Ezentúl beláthatatlan ideig fekhetek..
Nagy szerencsém volt, mert az orvosom azonnal tudott fogadni. Még nagyobb szerencse, hogy a baba remekül van, már 82 mm és 3 nappal nagyobb a koránál, 14+2-nek mérte az orvos. A baj az, hogy a méhlepény mélyen fekszik a hátsó falon és eléri a belső méhszájat. Remélhetőleg ahogy nő a méhem, egyre távolabb kerül tőle és nem lesz szükség császármetszésre. Mondjuk ez most lényegtelen, csak az számít, hogy ne vérezgessek többet és hogy a baba jól legyen. Már csak két naponta szúrtuk az Agolutint, most vissza kellett állni a napi egyre...
Mára már csak egy kis barnázás maradt, remélem ez is hamarosan eltűnik és soha többet nem jön elő. A Doktor úr figyelmeztetett, hogy akár 2 hétig is eltarthat, tehát próbálok majd nyugodt  maradni, ha ismét elönt.
A pihenés viszont nagyon jól esik. Túlzottan sok munka gyűlt össze az elmúlt hetekben, még hétvégén is dolgoztam, hát rendesen meg is fizettem érte...

2017. január 19., csütörtök

Egészséges Kisfiú :)

Hatalmas a boldogság. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a kombinált teszt nem szűri a Turner és számos másik szindrómát, de próbálunk bízni a megérzéseinkben.
A baba pont úgy néz ki mint Balázs anno. :)