Felállt :)

Tegnap elérkezett az egyik régen várt csodálatos pillanat: Balázs felállt :) A nyitott ajtajú mosogatógép volt a segédeszköze. Jót tett neki a műtét, mert azóta csodákra képes, például a felülési technikáját is tökélesítette, már nem kell neki tárgyi segítség, mindenhol fel tud ülni. Tudom, hogy mostantól vége a nyugalmamnak, folyamatosan a sarkában kell mejd lennem, hogy nehogy nagyokat essen, de nem baj :)
Mintha megéreztem volna, mivel hétvégén leengedtük az ágyat és a járókát is a legalsó szintre, hétfőn pedig megrendeltem neki az első Liliputi puhatalpú cípőt:

Sajnos nincs raktáron, 3 hetet kell rá várni :(

Voltunk kontrollon a Bókay utcában, minden rendben van Balázzsal. Az orvosom nagyon normálisan viselkedett most is, mintha mi sem történt volna múlt héten. Két hónap múlva vár minket vissza. Végre nem kell már a kötéseit cserélgetnem és már tusolhat is Balázs, fürödni csak egy hét múlva lehet.
Jól megjártam az elmúlt héten, mert Balázsnak nagyon híg volt a széklete és volt hogy naponta háromszor is kellett cserélnem a kötéseit. Nem volt egyszerű...

Ma már a Kerekítőre is elmentünk, hadd legyen Balázs kicsit közösségbe. Megvettem az Álomkóc CD-t, ami  44 gyönyörű altatódalt és 23 álomba ringató versikét tartalmaz. Csodálatos! Balázs ma délelőtt erre aludt el.

Az önállósága egyre jobban fejlődik, reggelente már ő fogja a cumisüveget én meg mellette fogyasztom a szendvicsemet.

Így állt fel tegnap, a második próbálkozását sikerült felvennem:

A hereleszállító műtét

Tegnap végre leszállították Balázs jobb heréjét. Jól sikerült a műtét, Balázs nagyon jól van, mégis keserű szájízzel távoztunk a klinikáról.

Elsők voltunk 6.40-kor és este 6-kor utolsóként távoztunk. Olyan korán értünk oda, hogy a recepción sem volt még senki. 7.30-nál előbb nem érdemes menni, főleg, hogy az érkezési sorrend sem igazán számít.
A legrosszabb rész az volt, hogy a gyerek hajnal 4-kor ehetett utoljára, ehhez képest délután 3-kor tolták be a műtőbe....
Etetés után nem hagytam aludni, lent játszottunk az indulásig, mert abban reménykedtem, hogy így majd kellően kifárad pont addigra, mire újból megéhezne és majd szépen bealszik. Hát, ez nem éppen így sikerült, mert csak az autóban aludt, a klinikán már nagy kerek szemekkel figyelte a körülötte zajló eseményeket.
Felvétel után, kaptunk egy ágyat. Csak az egyik szülő lehetett bent a gyerekkel, de felválthattuk egymást.
Nagyon örültünk, mert eredetileg mi voltunk elsőnek kiírva a műtőbe.
Európai módon indult az egész, mivel az orvosom odajött hozzánk reggel 8 körül, hogy megy át a balesetibe, sürgős műtétje van és átad egyik kollégájának, akinek be is mutatott. A helyettes megvizsgálta Balázst, majd rám hozta a szívbajt, hogy nem biztos hogy megvan a here, hiába látták már uh-n, az lehetett más is, így endoszkóppal megnézik és ha megvan, leszállítják. Úgy váltunk el, hogy 9.30-kor fogja műteni. Türelmesen vártunk, de senki sem jött. A szobatársunk már rég túl volt a műtéten. Érdeklődtem 1 körül, hogy mi van, állítólag házon belül volt már a saját dokim is. 2 körül már nagyon kivoltam, megkérdeztem, hogy kinek mennyit adjak, hogy végre a 10 hónapos vékony gyerekem bekerüljön a műtőbe. A nővérek  próbáltak segíteni, kérdezgették telefonon a műtősöket, de semmi sem történt. Amikor már egy huszonéves is bekerült előttünk a műtőbe, akkor a férjem felhívta a betegjogi képviselőt. Aztán megjelent az orvosom, hogy értsem meg, 80 dkg-s újszülöttet műtöttek és ők sem így tervezték ezt a napot. Mondtam neki, hogy nem vele van bajom, hanem azt nem tudom hová tenni, hogy reggel a másik doki azt ígérte, 9.30-kor műti Balázst aztán eltűnt. Mondták volna inkább, hogy maguk fognak utolsóként bekerülni a műtőbe és akkor akár enni is adhattam volna a gyereknek reggel 8-kor. Egy szót sem szóltunk volna, ha helyesen tájékoztatnak minket, mivel természetesen a sürgősségi esetek top prioritásával egyetértünk. Hiszen gyermekünknek szerencsére csak "rutin" beavatkozásra volt szüksége.
Viszont továbbra sem értjük, hogy a tízen, huszonéves betegek miért élveznek elsőbbséget egy 10 hónapos gyermekkel szemben. Ők sem voltak sürgősségi esetek, mégis előttünk kerültek be. Mivel reggel az orvosunknak máshová kellett mennie, bárki megműthetett volna minket, szóval nem azért lettünk az utolsók, mert az orvosunkra vártunk...Úgy gondolom, hogy ez az egész dolog nem történt volna meg, megfelelő kommunikáció és szervezés esetén.
Egy 10 hónapos gyerekkel nem lehet megértetni, hogy hajnali 4-től délután háromig nem ehet, ihat. Szemben egy huszonévessel, akinek az a 30-40 perc plusz várakozás maximum több Facebookozást jelent a telefonján. 
Végül a mi orvosunk műtötte meg a gyermekünket, amivel maximálisan meg is vagyunk elégedve, hiszen gyönyörű munkát végzett. Nagyon sajnálom és baromira lelkiismeret furdalásom van, ha esetleg neki is ártottunk azzal, hogy a betegjogi képviselőhöz fordultunk, de amikor látod hogy ordít az éhségtől a kisbabád, akkor előbb-utóbb eldurran az agyad. Szerencsére, dél körül szegénykém bealudt vagy két órára, majd miután felkelt, nagyon hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat. Biztos az is közrejátszott, hogy már ereje sem volt sírni...

A műtét után rajtunk kívül már szinte senki nem volt az osztályon, minden frissen operált beteg túl volt a megfigyelési időszakon is. Balázs már 37 perccel a műtét után ihatott és kb. 80 perccel utána ehetett( hivatalosan 1 óra után lehet inni, 2 után enni), de mivel 6-kor már záróra volt, megpróbáltuk felgyorsítani az eseményeket. Szerencsére nem hányt ki semmit sem, így hazamehetünk. Ha rosszul viselte volna a dolgokat, akkor átköltöztettek volna egy másik sebészetre éjszakázni.

A nővérek elmondása szerint, ilyen kis csecsemővel ilyet még sosem játszottak el, mindig a kicsik élveznek elsőbbséget. Ők sem értették a szituációt és minden tőlük telhetőt megtettek értünk.
Tisztában vagyok, hogy a Bókay utcában dolgozó sebészek kiváló szakemberek, akik szinte ingyen mentik meg és teszik minőségivé oly sok gyermek életét, még olyanokét is, akik állami gondozottak, tehát nem azért teszik, mert tudják, jó sok pénzt fognak kapni a műtét után. Szóval, nagyon szarul érzem magam, de akkor is úgy gondolom, hogy egy 10 hónapos babával ezt azért nem kellett volna eljátszani. 

Az éjszakától féltem, de nem volt vészes. Balázs sokat aludt a műtét után, logikus, hogy 2 körül már fel is kelt. Áthoztam a mi ágyunkba etetni, mert a fáradtságtól azt sem tudtam, hol vagyok. Utána többször felsírt, kapott Nurofent is, mert mondták, hogy lehet adni neki, hogy ne legyenek nagy fájdalmai és ne szökjön fel a láza.

Reggel már olyan jó állapotban volt, hogy térdepelve pakolt, kúszott mindenfelé, mintha nem is lett volna műtve. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan regenerálódnak ezek a gyerekek. Sajnos, az első kaki átáztatta a kötéseit, így felhívtam a budaörsi sebészetet, hogy kicserélik-e neki( nem akartam bemenni a Sotéra emiatt). Fogadtak minket és még kötszert is kaptunk itthonra :) Persze, azóta itthon még kétszer cseréltem. Nonszensz lenne, minden egyes kaki után berohanni vele a kórházba. Egyébként gyönyörű Balázs vágása, szinte egy karcolás az egész, még a sebész is megdicsérte, mondta, hogy gyönyörű munkát végeztek. 
Jövő szerdán megyünk vissza kontrollra a Bókay utcába, hát, nagyon kellemetlenül fogom magam érezni az orvos előtt. Felszívódó varratot kapott egyébként és valószínűleg két hét múlva már mehet Dévényre  és úszásra is.

Ezt az oklevelet kapta a nővérektől a mi kis hősünk:

Életmódváltás "mellékhatása" és műtét miatti aggodalmak

Megjött tegnap, nagyon nem is akartam megmérni magam, de mégis megtettem. 66 kiló vagyok :) Nagyon örülök, mivel 300 grammot sikerült fogynom múlt hét óta. Centiben nagyjában maradtak az akkori értékek.
Nem számolom a ch-t, csak betartom a napi ötszörös étkezést, persze, nagyjából már tudom, hogy mennyit lehet enni. Emellett heti ötször tornázom, van hogy 30 percet, van hogy 45-öt. Úgy tűnik, lassan, de biztosan megy lefelé a súlyom ezzel az életmódváltással.

Balázs nem hízott múlt hét óta, 7630 g továbbra is. Közben eszembe jutott, hogy a mérlegünk 50 grammonként mér, tehát ha mondjuk csak 45 grammot hízik, akkor azt nem mutatja ki. Így történik sokszor, hogy nem mozdul Balázs súlya egyik héten, de a másikon meg ugrik egy nagyot.

Rettegünk a szerdai műtéttől. Remélem birni fogja az altatást és a műtét utáni megpróbáltatásokat. Aggódom, mert nem tudom, hogyan fogom őt megfürdetni, pelenkázni utána, ráadásul mostanában egész nap kúszik, pakol. Fogalmam nincs, mit lehet és mit nem a műtét után. Remélem mielőbb mehetünk majd babaúszásra és Dévény-tornára. De legfőképp abban reménykedem, hogy továbbra is ép a le nem szállt heréje és nem sorvadt el október óta. Jaj, nem lesz könnyű napunk! És ott van még az is, hogy nem ehet és ihat a műtét előtt pár órával és ha nem elsőként kerül sorra, vagy közbe jön egy sürgős eset, akkor akár délutánig is elhúzodhatnak a dolgok. Borzalmas lesz hallgatni, ahogy keservesen sír majd az éhség miatt :(

Megvan a here :)

Óriási a boldogság: megvan a here, a hasüreg bejáratánál rejtőzködik. Itt nem olyan nagy a sorvadási veszély, de persze benne van a pakliban. A lényeg, hogy március 19-én műtik. Nem kell előtte vérvétel, egyenesen megyünk a műtőbe aznap. Akkor dől el, hogy laporoszkópia, vagy csak felvágás lesz.

A lágyéksérvnek az ultrahangon sincs nyoma szerencsére. Remélem a rejtett herével is hasonló csoda történik és nem lesz már szükség a műtétre :) Persze, a lényeg, hogy van mit műteni, tehát egyáltalán nem panaszkodom :)

Kontroll a Bókayban

Voltunk ma a Bókay utcában kontrollon. Balázsnak 2 hónaposan lágyéksérve volt, az egyik herejé pedig nem volt leszállva. Abban reménykedtem, hogy ma meg fogjuk beszélni a műtét időpontját. Az orvosom éppen műtött és máshoz irányítottak. A jó hír, hogy a lágyéksérvnek nyoma sincs, pedig azt olvastam, hogy ezt minden esetben műteni kell. Viszont majdnem lehidaltam, amikor a szakma egyik legnagyobb tekintélye, nem találta az eddig le nem szálltnak nevezett herét. Még mindig fáj az idegtől a gyomrom....Azt javasolta, hogy kérjek januárra időpontot laporoszkópiára, hogy megállapítsák van-e egyáltalán heréje, vagy csak nagyon fent van a hasüregben és emiatt nem tudja kitapintani.
Itthon megnéztem, 2 hónaposan megvolt még a here az ultrahang szerint. Nagyon remélem, hogy nem sorvadt el időköben. Nem elég, hogy mi küzdöttünk a meddőséggel, most még az hiányozna hogy Balázs is ezzel szenvedjen...
Aztán kértem egy időpontot ultrahangra, szerencsére holnap mehetek is.
Utánaolvastam, hogy egy herével is lehet élni, nem befolyásolja a nemzőképességet és implantátum beültetésre is van lehetőség. Na, de akkor is! Jaj, nagyon izgulok, hogy ott legyen holnap az a here mindezek ellenére!

6 hónapos státusz

Ma voltunk oltáson. Balázs csak 17-én lesz 6 hónapos, de már megcsinálták neki a 6 hós státuszt. Még mindig csak 6570 g, de ez állítólag nem gond. Jó hosszú, 66,5 cm

Megbeszéltük a dokival, hogy ideje visszamenni kontrollra a Bókay utcába, mivel még mindig nem szállt le Balázs egyik heréje. Úgy félek a műtéttől! Szerencsére a sérve már 4 hónapja nem jött ki.

A hipotóniánknak szinte nyoma sincs, Balázs úgy fordul hasról-hátra meg vissza, mintha világ életében ezt csinálta volna. Naponta többször fordul meg, ráadásul éjjel is lazán hasra fordul és úgy alszik reggelig.

Anyuék hazamentek, a naptárak meg nagy nehezen elkészültek. Kétszer kellett őket megcsinálni, mivel sikerült rossz helyre mentetenem őket.. Majd belepusztultam mire végeztem mind a hattal.

Szerdán megyünk wellnessezni Sopronba. Már nagyon várjuk, csak rettegünk, nehogy Balázs addigre beteg legyen. Anyu elkapott valami nyavalyát, csúnyán köhögött az elmúlt napokban. Nekem fájt 2 napig a torkom, a férjemnek meg most kezdődött.

Lágyéksérv és hipotónia

Nincsenek jó híreim. Balázsnak sérve van :(

Borzalmas napunk volt. Éhgyomorra vittem a Bókay utcába az I. sz. Gyermekklinikára hogy kizárhassuk vagy megerősítsük az Istenhegyi úton felfedezett epeköveket. A férjem nem tudott szabadnapot kivenni, így ketten indultunk útnak.

Egész jól tűrte az éhezést az elején, de a kocsiban eltörött a mécses. Vittem melegvizet cumisüvegben, azzal próbáltam átverni. Működött a dolog, de elég nehéz volt autóban itatni.

Borzalmasan van megcsinálva a gyerekklinika, babakocsival szinte lehetetlen ott közlekedni.  Egész nap cipeltem föl-le a babakocsit vagy csak a hordozót, kockáztatva azt, hogy bármikor ellophatják a vázat. Tiszta izomlázam lett estére.Ráadásul a recepción be kell először jelentkezni, nem lehet csak úgy az osztályon megjelenni. Nagyon boldog voltam, amikor jó hosszú keresgélés után visszaküldtek bejelentkezni...
Szóval, uh-ra indultunk, mivel az Istenhegyin epekövesség gyanúja lépett fel. Az ott dolgozó doktornő mondta, hogy mivel nincs éhgyomorra a gyerek, vizsgáltassuk ki a Bókay utcában. Megadta az egyik kolléganőjének a telefonszámát, akiről ódákat zengenek a neten, vérprofi, mint mindenki azon a klinikán. Így kötöttünk ki Balogh Lídia doktornőnél.

4,5 óra nem evés után végre sorra kerültünk az ultrahangon, ahol kizárták az epeköveket, de találtak helyettük sérvet :(  Pénteken, amikor az ügyeletre rohantunk, nem a szemünk káprázott, tényleg dudort láttunk. Ezútán Balogh doktornő átirányított minket Kálmán Attila sebészhez, aki azt javasolta, hogy várjunk még legalább 3 hónapot a műtéttel, hátha addig leszáll a heréje és egyúttal megoldódik a sérvprobléma is. Ez jól hangzik, habár én eddig úgy tudtam, hogy a lágyéksérv nem múlik el magától, nem olyan mint a köldöksérv. Viszont azonnal rohanni kell a kórházba, ha 2 óránál tovább van kint a sérv, szokatlanul nyűgös, vagy véreset kakil a gyerek, nehogy bélelzáródása legyen.

Jól beparáztam a hírektől. A nap további részében sírt a gyerek, a sérv meg ki-be mászkált az erőlködéstől, majdnem rohantam vele vissza a klinikára, holott valószínűleg csak a napirendje borult és emiatt volt nyűgös. Nem lehetett letenni, csak kézben érezte jól magát.
Balázs éppen ma lett két hónapos. Szép kis hófordulója volt :(

Emellett kiderült az is, hogy kissé hipotóniás a kis szerelmem. Ezt sem értem! 3 hete voltunk Dévény tornán az egyik legprofibb csajnál, aki azt mondta, hogy minden rendben. Egy csomó orvos is ugyanezt állította, most pedig a saját szememmel láttam, hogy nem emelte a fejét, amikor a doktornő megfogta a két kezét és ülésbe húzta. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt a gyakorlatot minden pelenkázásnál legalább tízszer csináljuk meg, hátha javul a helyzet.
A doktornő azt is javasolta, hogy minél többet legyen Balázs hason, de csak akkor ha ébren van, a bölcsőhalál veszélye miatt. Mondtam neki, hogy Balázs szinte mindig hason van, mert van légzésfigyelőnk. Erre ő azt válaszolta, hogy hiába, újraéleszteni úgy sem tudom. Biztató :(
Olyan szépen kialakult már nálunk az, hogy berakom napközben a babakocsiba, hasra fektetem, beleteszem a cumit a szájába és ő cserében 3-4 órákat alszik. Most retteghetek megint, pedig épp kezdtem leszokni a légzésfigyelő állandó sasolásáról mivel éjjel is hason szeret aludni. Ráadásul a babakocsiban nincs is légzésfigyelő. Nem tudom hogy fogom ezentúl altatni...

Jobban örültem volna, ha azonnal megműtik, nem bírom a bizonytalanságot meg az állandó aggodalmaskodást.