Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2013. május 30., csütörtök

Vajon jól csinálom?


Balázs általában elfárad a cicin és bealszik. Rájöttem, hogy akkor jobban megy neki, ha csend és nyugalom veszi körül, de így is csak 40-eket tud kiszívni. Emiatt cumisüvegből pótolok. A gyerekorvos szerint jól teszem, de a védőnő és az ismerőseim is azt mondják, hogy ez így nem lesz jó. Az interneten is azt írják, hogy azok a gyerekek, akik üvegből esznek, előbb-utóbb cumizavarosak lesznek és nem szopiznak.

Teljesen össze vagyok zavarodva, próbálok az anyai ösztönre hallgatni. Hol érdekel engem a cumizavar, amikor alig akar hízni a kis Drágaságom! A lényeg az, hogy egyen és gyarapodjon, mert még sehol sem vagyunk. Jaj, csak érnénk már végre el a születési súlyunkat!

Holnap lesz 2 hetes a kisfiam és még csak ma haladtuk meg valamivel azt a súlyt, amivel kijöttünk a kórházból....A születési súly még sehol sincs...

Úgy döntöttem, hogy addig pótolok anyatejet üvegből, amíg el nem érjük a 3 kg-ot. Ez persze azzal jár, hogy minden etetés utén fejek, legyen az éjjel vagy nappal. Sokszor persze elgondolkodom azon, hogy van-e ennek az egésznek így értelme. Sokkal egyszerűbb lenne tápod adni. Sok gyerek felnőtt már anyatej nélkül és nem beteges. Az unokatesom majd két évig szoptatta a gyerekeit, mégis mindent elkapnak, többet vannak otthon, mint oviban.

Balázs úgy döntött, hogy nem kell neki a tejem. Nem is tudom, hogy miért erőltetetem. Mégsem tudom feladni. Órákat hagyom a cicin próbálkozni, majd cumisüvegezünk, altatok és fejek. Aztán sírok...és sírok..Nem értem, hogy miért nem kell neki a cicim. Nem szeret a gyerekem?

Miért sír ennyit? Semmi sem jó neki. Nem kapok tőle pozitív visszajelzést. Olyan, mintha mindent rosszul csinálnék.

Aztán rájöttem, hogy kevés tejet adtam eddig neki. Most próbálom emelni az adagját.

Aggódom a cumizavar miatt, de ugyanakkor áldom a cumisüveget, mert csak cicivel rég éhen haltunk volna.

2013. május 27., hétfő

Amikor megszólal a légzésfigyelő...


Szinte semmire sincs időm, úgy leköti Balázs minden percemet, de ez így is van rendjén.

Mindenki örüljön, akinek nagyra nő a bébije a pocakban, mert az ilyen kicsivel, mint az enyém, nagyon nehéz. Na, nem az éjszakázás, a gyakori szoptatás, állandó fejés, hanem az örökös aggodalom miatt: miért nem szopik, jól teszem-e, hogy cumisüveggel pótolom. Mindenki mást mond, már csak az ösztöneimre hallgatok. A védőnő azzal stresszel, hogy miért hagyom hogy Balázs a mellemen legyen egy-másfél órán kersztül, meg hogy miért fejek ennyit, nincs ideje a tejnek újratermelődni. De én nem tehetek mást, mivel Balázs nagyon aluszékony, bealszik rajtam. Azért fejek, mert szopizni ennek ellenére sem tud. Éhen halni, ordítani nem hagyom, így a lelkes szopigyakorlás után cumisüvegezünk. Ráadásul az anyatej aranyat ér a kis súllyal született babák esetében. Mennyivel könnyebb lenne, tápszerrel etetni pedig. Nem kéne minden esetetésnél fejnem és nem menne el az egész napom a fejés, etetés körforgásában. De nem adom fel!!!
Ma először sikerült 30 ml-t kiszívnia a cicimből, óriási volt a boldogság! Ezután cumisüvegből pótoltunk, sikerült még 40-et megennie. Most apuka lelkesen büfizteti és őrzi az álmát, mert ha sokat eszik, akkor kibukja a felesleget. Aludni nem nagyon merek, mert ez volt a második éjszaka, hogy beriasztott a bébiőr. Túl kicsi a súlya, lehet hogy nem érzékeli sokszor a légzést, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy elfelejt levegőt venni. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez normális dolog, hiszen még nagyon pici. Meg ne tudjátok, hogy milyen érzés a légzésfigyelőre kelni. Jó, hogy van, mégis ellenségként tekintek rá. Csak akkor vagyok nyugodt, ha ott vagyok mellette a szobában, miközben alszik, vagy ha valakinek átadom, hogy kipihenhessem magam. Szóval, akkor sem alszom, ha Balázs lehetővé teszi ezt, annyira félek...

Most már sajnálom, hogy nem szereztem be egy szülői ágyhoz illeszthető kiságyat. Sokkal egyszerűbb lenne éjjel Balázshoz fordulni, amikor felsír és megetetni, mint átrohangálni a szobájába.

Jaj, alig várom, hogy elérjük végre a 3 kg-ot, talán akkor megnyugszom kicsit.

Bánom, hogy hallgattam annak idején az ismerőseimre és nem vettem több 50-es ruhát a Drágámnak. Alig van ruhája, minden óriási rajta. Kedden elmentem a Brendonba és a Tescoba, hogy vegyek neki pár kisméretű ruhát, mert nem szeretem, ha egy baba elvész a ruháiban. Szülés után négy nappal jobb dolgom is lett volna, mint rohangálni a boltokban és gugolgatni a polcok előtt. Még jó, hogy itt van anyukám, aki vigyáz Balázsra. Fejtem neki tejet és altatás után elrohantam vásárolni. Pedig hogy elleneztem azt is, hogy segítségem legyen szülés után! Szerencsére anyukám nem tőrödött az elveimmel és azonnal vonatra ült, amint hírt kapott Balázs születéséről. Egyedül képtelen lettem volna őt ellátni. Persze, a férjem is vehetett volna ki szabadságot, de sokra nem mentem volna vele, mert ő még annyira sem ért az újszülöttekhez, mint én...

Viszont a fürdetés az az ő reszortja. Igaz, egyelőre én is bent vagyok velük a fürdőben, mivel a férjem tart a köldökcsonk ápolásától. Én pelenkázom és adom rá a hálóruhát is, ami nem más, mint body, rugi és hálózsák. Szóval, a hálózsák tényleg hasznos, nem is tudom hogy aludnék, ha még amiatt is aggódnom kéne, hogy megfullad a takarótól a gyerek...Érdemes volt az elfordulásgátló párnát is megvenni, mert Balázs nagyon nehezen büfizik, és kicsit nyugodtabb vagyok így, hogy az oldalára fektetem. Hátára nem merem, mert félek, hogy visszajön a tej és hasra sem teszem, nehogy bölcsőhalál következzen be.

Egyelőre végigordítja a fürdetést, főleg öltözködni nem szeret...Lehet, hogy fázik...

Szóval, nem egyszerű, de csodálatos dolog, hogy végre a karjaimban tarthatom életem értelmét :)

Egyébként napközben nagyon jókat alszik a nappaliban, nyugodtan lehet tőle beszélgetni, házimunkát végezni. Már a kórházban próbáltuk erre szoktatni. Nem akarjuk úgy szoktatni, hogy be kelljen sötétíteni és lábujjhegyen járkálni, amíg alszik.
Így elvész az 1X1 m-es járókában :)


Nappal rugdalozó és body van Balázson. Pont úgy öltöztetem, mint a János kórház csecsemősei. Kis nadrág, poló egyelőre szóba sem jöhet. Kár volt ilyeneket venni. Majd, ha nagyobb lesz...

2013. május 20., hétfő

Kórházi napok

Végre hazajöhettünk ma a kórházból. Na, nem azért mondom ezt, mert olyan rossz volt ott, hanem amiatt, hogy kicsit besárgult Balázs és ma reggelig aggódtunk emiatt. Határeset volt a bilirubin szintje, így elengedtek minket. Borzalmas érzés, ha a babádnak baja van. Még egy ilyen ártalmatlan sárgaság is ráhozza az emberre a frászt. Olyan pici, olyan törékeny szegénykém...

Pünkösd Hétfő van. Tavaly Pünkösd Hétfőn volt az első reményekkel teli inszeminációm, idén meg a Kisbabábat hozhattam haza ezen a napon. Csodálatos dolog!

Az viszont nagyon félelmetes volt, amikor tegnap reggel közölték velünk, hogy Balázs be van sárgulva és nem biztos, hogy hazajöhetünk a 3. napon. Apával együtt sírtunk a szobában, annyira megijedtünk. Annyira féltettük a mi kis Törpénket, aki szinte elvész magas apukája karjaiban. 50 centijével pont akkora, mint a férjem alkarja.

Mondták, hogy etessem, mert az segít. Na, gondolkodás nélkül belenyomtam a cukros vizet a szájába, nem érdekeltek az addigi elveim. Éjjel úgy is azzal etetik a csecsemőosztályon. Sőt, tegnap este én kértem meg őket, hogy adjanak neki tápot minél hamarabb, mert nagyon éhes szegénykém. Folyamatosan próbáltam én cicire rakni, de nem igazán tudott szopizni. A férjem vett bimbóvédőt, de olyan nagy, hogy be sem fér a Kicsikém szájába. A látogatók is folyamatosan jöttek, állandóan megzavartak. Nem is értem, hogy miért jönnek pasik, legszívesebben csak nőket engedtem volna be. Mondjuk a végén már nem is tőrödtem velük, egyszerűen csak hátat fordítottam és próbáltam Balázst szoptatni, amikor csak felsírt. Szóval, már most tudom, hogy igény szerint fogom szoptatni a Drágámat, nem 3 óránként és a 10 perc egyik cici, 10 perc másik cici elv is mehet a levesbe. Ilyen pici babát, aki ilyen kis súllyal született és alig tud szopizni, nem lehet korlátozni, mondjon bárki bármit.
A tejem szerencsére beindult a 2. napon. Igaz, nem úszok benne, de legalább van. A mellszívom folyamatos használatban van, pedig emlékszem, hogy a szülésfelkészítőn még rá is kérdeztem a Héber Juditnál, hogy tényleg kell-e mellszívót vinni a kórházba. Minden ismerősöm azt mondta, hogy felesleges és én is annak gondoltam. Emiatt csak egy használt kézit vettem, mondván, úgy sem lesz rá szükség, de legyen, ha már kérik a kórházi tásákába.
A férjem nagyon aggódott már az első napon amiatt, hogy nem indul be a tejem, így egymás után itatta velem a szoptatós teákat. Még jó, hogy vettem egy dobozzal, mert erre is azt mondták az ismerőseim, hogy nem lesz rá szükség, mert ők úgy jártak, hogy begyulladt a mellük tőle.
Bevallom, az sem segített, amikor a kedves látogatóim stresszeltek azzal, hogy nekik már a szülés első napján folyt a tejük és az sem, hogy mindenki próbálta megmutatni hogyan kell mellre helyezni a babát. Tudom, hogy jót akartak, de ez engem mérhetetlenül stresszelt. Elkezdődött a mindenki mindent jobban tud nálam és az egymásnak ellentmondó tanácsok időszaka.

Az első éjszakám a kórházban nem volt nyugodt. Úgy tudtam hogy az újszülötteket etetés után és előtt is pelenkázni kell. Mielőtt betoltam este a csecsemőosztályra csak síma vizet adtam neki pelenkázás előtt körülbelül fél órával. A szívbaj jött rám, amikor a peluscsere közben elkezdett ömleni valami a szájából. Még jó, hogy a szobatársam egy kétgyermekes anyuka volt, aki megnyugtatott és elmondta, hogy etetés után pont emiatt nem szabad pelenkázni. A csecsemősök azt mondták, hogy rakjam ilyenkor hasra, így nem fog megfulladni. Ezt sem igazán értettem, mert eddig arról volt szó, hogy éjszaka nem fekhet hason a baba a csecsemőhalál miatt. Minden babakocsiban van légzésfigyelő, de ettől függetlenül, egyáltalán nem voltam nyugodt. Úgy aludtam el, hogy potyogtak a könnyeim. Aznap estig csak egy egyszerű nő voltam, aki gyereket szült. Az anyává válás folyamata csak ezután kezdődött...

Az első pelenkázás is emlélezetes marad számomra. Hiába gyakoroltam itthon egy nagy játéknyuszin, élesben nem volt olyan egyszerű, segítséget kellett kérnem hozzá:


Egyébként jó döntés volt alapítványi szobában feküdni. Két személyeset akartam, mivel az kicsivel olcsóbb mint az egy ágyas és gondoltam, a társaság is jót fog tenni. Utólag azt mondom, hogy legközelebb egy ágyasat választok, mivel most megtapasztaltam milyen egyedül lenni két napon keresztül. Sokkal jobb volt! Nem a szobatársammal volt gond, hanem a közös látógatókkal. A sajátjaim is zavartak, nemhogy az idegenek.
Örültem, hogy becsomagoltam mindent, amit a János kórház honlapján javasolnak, mert szükség volt rá.
A kórházi kosztra sem panaszkodom, számomra ehető volt, pedig elég finnyás vagyok.

A hazafelé vezető út zökkenőmentes volt. Balázs elveszett a hordozóban, de szemmel láthatóan élvezte ahogy ringatja a kocsi. Rengeteget autókáztunk, amíg a pocimban volt. Úgy tűnik, emlékezett rá :)

Mindig is féltem attól, hogy a kutyánk féltékeny lesz a babára, így még a kórházban tartózkodás alatt, a férjem hazahozott egy pelust, amit megszagoltatott vele. Most azt csináltuk, hogy a férjem kezében volt a hordozó( ő a "falkavezér" ) és a kerítésen keresztül mutattuk meg neki Balázst, pont úgy, ahogy a védőnőm javasolta. Remélem beválik ez a módszer és nem fogja majd bántani.


2013. május 17., péntek

A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.

Megszületett Balázs :)

2013. május 17.
9 óra 43 perc

Életünk legboldogabb napja :)
4 és fél év küzködése meghozta gyümölcsét.
"Kis" Balázs megszületett 2650 g-al és 50 cm-vel a terhesség 37+1 napján.
A szülés könnyű volt, pár óra vajúdás után abszolút természetes úton zajlott le. Lemaradtam az epidurális fájdalomcsillapításról is, mert nem ismertem fel a fájásokat :)
Jövök majd egy részletes beszámolóval.

2013. május 15., szerda

37. hét

Sorra került ma a 37. heti terhesgondozás is. Minden a legnagyobb rendben, szerencsére. Kicsit lent van már a buksija de ez nem jelent semmit. Bármi lehet belőle.
2630g, 37+1-nek felel meg. Megint 2 nappal több, szerencsére.
Az már biztos, hogy nem lesz óriásbébi. Csak tudnám, hogy 50-es vagy 56-os ruhákba fér-e majd be. Nagyon kevés 50-ünk van.
Most az egyszer, az orvosom nem vizsgálta meg a méhszájamat. Nem tudom, mi lehetett ennek az oka.
A szülés is szóba jött. Kiderült, hogy nem lehet megmondani, mi indítja be és hogy a jó eredmények ellenére, bármi lehet, akár még a mai napon is.

Legközelebb 2 hét múlva kell mennem, mivel a CTG is rendben volt. Szerencsére most ébren volt a Drágám és jó nagyokat rúgott.

Iszonyat rendes és normális orvosom van. A férjemmel nem győzzünk elájulni attól, hogy ilyen orvosok is vannak még a világon :)

Az ultrahang után szétnéztünk a Mom Parkban, majd elmentünk egy nagybevásárlásra az Auchan-ba. Jó sokat sétáltam ma is.

2013. május 14., kedd

Fáradékonyság

Kezdem nem bírni a hossza sétákat, fáj a lábam. Ma is 1,5 órás bevásárlókörúton voltam. Szerencsére nem vizesedek és nem dagad a lábam.
Az időjárástól eléggé kómás vagyok, javarészt fekszem. Semmihez sincs kedvem!

Tegnap voltam utoljára a cukros néninél a terhességem során. Sajnos, a 3 pontos terheléses cukorvizsgálatot meg kell ismételni a baba 6 hetes korában. Elég nehéz lesz a szoptatással összeegyeztetni. Nem értem, hogy miért ilyen korán.

Ma itt járt a védőnőm. Megnézte a babaszobát. Sajna( mármint nekem) terhes, tehát lassan el kell búcsúznunk

Holnap megyünk a 37. heti ultrahangra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mekkora a bébi! Alig várom!!!

2013. május 7., kedd

Az első CTG

Megvolt ma az utolsó vérvétel és az első CTG.
Korán reggel mentem. Kiderült, hogy Balázs sem szeret korán kelni, mivel alig lehetett felébreszteni. Nagyot néztem, amikor a szülésznőm megfogta a hasamat és elkezdte rázni. Aztán nagy nehezen felkelt a Kincsem.
Minden szép és jó, fájástevékenység nincs. Nem sietjük el a szülést, az biztos!
A Streptococcusom negatív, de van egy kis Candidám. Pont bent volt a kórházban az orvosom, így kaptam is rá receptet.

Nem értem, hogy mitől gombásodtam be. Nedves törlőkendőt használok wc-zés után, három vasalt törölközőt fürdés után, ha pedig nagy ritkán házaséletet élünk, akkor azt óvszerrel tesszük. Lehet túlzásba vittem a higiéniát?

Elképzelhető, hogy beindultak a jóslófájások nálam, de nem vagyok benne 100%-osan biztos. Néha keményedik a hasam, néha pedig szurkál úgy mintha megint nőne a méhem, amit nem bánok. Kicsi a baba, ráfér a növekedés. A végén még az 50-es ruhák is nagyok lesznek rá.