Szinte semmire sincs időm, úgy leköti Balázs minden percemet, de ez így is van rendjén.
Mindenki örüljön, akinek nagyra nő a bébije a pocakban, mert az ilyen kicsivel, mint az enyém, nagyon nehéz. Na, nem az éjszakázás, a gyakori szoptatás, állandó fejés, hanem az örökös aggodalom miatt: miért nem szopik, jól teszem-e, hogy cumisüveggel pótolom. Mindenki mást mond, már csak az ösztöneimre hallgatok. A védőnő azzal stresszel, hogy miért hagyom hogy Balázs a mellemen legyen egy-másfél órán kersztül, meg hogy miért fejek ennyit, nincs ideje a tejnek újratermelődni. De én nem tehetek mást, mivel Balázs nagyon aluszékony, bealszik rajtam. Azért fejek, mert szopizni ennek ellenére sem tud. Éhen halni, ordítani nem hagyom, így a lelkes szopigyakorlás után cumisüvegezünk. Ráadásul az anyatej aranyat ér a kis súllyal született babák esetében. Mennyivel könnyebb lenne, tápszerrel etetni pedig. Nem kéne minden esetetésnél fejnem és nem menne el az egész napom a fejés, etetés körforgásában. De nem adom fel!!!
Ma először sikerült 30 ml-t kiszívnia a cicimből, óriási volt a boldogság! Ezután cumisüvegből pótoltunk, sikerült még 40-et megennie. Most apuka lelkesen büfizteti és őrzi az álmát, mert ha sokat eszik, akkor kibukja a felesleget. Aludni nem nagyon merek, mert ez volt a második éjszaka, hogy beriasztott a bébiőr. Túl kicsi a súlya, lehet hogy nem érzékeli sokszor a légzést, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy elfelejt levegőt venni. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez normális dolog, hiszen még nagyon pici. Meg ne tudjátok, hogy milyen érzés a légzésfigyelőre kelni. Jó, hogy van, mégis ellenségként tekintek rá. Csak akkor vagyok nyugodt, ha ott vagyok mellette a szobában, miközben alszik, vagy ha valakinek átadom, hogy kipihenhessem magam. Szóval, akkor sem alszom, ha Balázs lehetővé teszi ezt, annyira félek...
Most már sajnálom, hogy nem szereztem be egy szülői ágyhoz illeszthető kiságyat. Sokkal egyszerűbb lenne éjjel Balázshoz fordulni, amikor felsír és megetetni, mint átrohangálni a szobájába.
Jaj, alig várom, hogy elérjük végre a 3 kg-ot, talán akkor megnyugszom kicsit.
Bánom, hogy hallgattam annak idején az ismerőseimre és nem vettem több 50-es ruhát a Drágámnak. Alig van ruhája, minden óriási rajta. Kedden elmentem a Brendonba és a Tescoba, hogy vegyek neki pár kisméretű ruhát, mert nem szeretem, ha egy baba elvész a ruháiban. Szülés után négy nappal jobb dolgom is lett volna, mint rohangálni a boltokban és gugolgatni a polcok előtt. Még jó, hogy itt van anyukám, aki vigyáz Balázsra. Fejtem neki tejet és altatás után elrohantam vásárolni. Pedig hogy elleneztem azt is, hogy segítségem legyen szülés után! Szerencsére anyukám nem tőrödött az elveimmel és azonnal vonatra ült, amint hírt kapott Balázs születéséről. Egyedül képtelen lettem volna őt ellátni. Persze, a férjem is vehetett volna ki szabadságot, de sokra nem mentem volna vele, mert ő még annyira sem ért az újszülöttekhez, mint én...
Viszont a fürdetés az az ő reszortja. Igaz, egyelőre én is bent vagyok velük a fürdőben, mivel a férjem tart a köldökcsonk ápolásától. Én pelenkázom és adom rá a hálóruhát is, ami nem más, mint body, rugi és hálózsák. Szóval, a hálózsák tényleg hasznos, nem is tudom hogy aludnék, ha még amiatt is aggódnom kéne, hogy megfullad a takarótól a gyerek...Érdemes volt az elfordulásgátló párnát is megvenni, mert Balázs nagyon nehezen büfizik, és kicsit nyugodtabb vagyok így, hogy az oldalára fektetem. Hátára nem merem, mert félek, hogy visszajön a tej és hasra sem teszem, nehogy bölcsőhalál következzen be.
Egyelőre végigordítja a fürdetést, főleg öltözködni nem szeret...Lehet, hogy fázik...
Szóval, nem egyszerű, de csodálatos dolog, hogy végre a karjaimban tarthatom életem értelmét :)
Egyébként napközben nagyon jókat alszik a nappaliban, nyugodtan lehet tőle beszélgetni, házimunkát végezni. Már a kórházban próbáltuk erre szoktatni. Nem akarjuk úgy szoktatni, hogy be kelljen sötétíteni és lábujjhegyen járkálni, amíg alszik.
Így elvész az 1X1 m-es járókában :)
Nappal rugdalozó és body van Balázson. Pont úgy öltöztetem, mint a János kórház csecsemősei. Kis nadrág, poló egyelőre szóba sem jöhet. Kár volt ilyeneket venni. Majd, ha nagyobb lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése