Első napok az óvódában

Ma van a beszoktatás harmadik napja, én meg már itthon ülök. Olyan üres a lakás! Nem tudok mit kezdeni magammal, pedig lenne dolgom. Úúúúúgy hiányzik!

Még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan beszokik. Az ismerőseim károgtak, hogy nagyon anyás, nehéz ügy lesz. Szerencsére nem így történt, legalábbis eddig, habár tudom, hogy még nagyon az elején vagyunk és lesz még ebből sírás amikor tudatosul benne, hogy minden nap mennie kell... Na, majd meglátjuk!

Úgy tűnik, hogy jót tett az én válaszkészen nevelt gyermekemnek az a 2 nap bölcsi ahová február és június között járt/ jártunk. Jót tett az, hogy nyáron bejártunk ismerkedni az ovi udvarába. Hivatalosan ma kezdhetett volna, de elértem, hogy már kedden vihessem, hogy ne egyszerre keljen a többi kicsivel beszoknia.
Nem ártott az sem, hogy rengeteget gyakoroltuk azt, hogy a házunk egyik szobája az óvoda, ahová anya reggelente elviszi, majd elmegy és visszajön érte. Emellett két óvodás mesekönyvet olvastam neki rendszeresen: Bogyó és Babóca: Egy nap az óvodában és Bori óvodába megy. Néha még a mesefilm változatot is megnézhette. Sokat beszéltünk az oviról, a félelmeiről. Pontosan elmondtam neki hogy mi fog történni, anya mikor megy el és mikor megy érte vissza. Próbáltam azt sugallni, hogy az óvoda egy szuper hely, egy nagy játszótér ahol csupa jó dolgok történnek, de be kell tartani a szabályokat és mindig azt kell csinálni amit az óvónéni mond.

Az első napon körülbelül 5 percet voltam a csoportszobában. Látták, hogy milyen jól elvan és kiküldtek. Az udvarra már egyedül ment ki. Persze tudta, hogy én ott vagyok, így könnyű volt. Tegnap is ez történt. Ma már viszont eljöttem. Reggel itthon még mondta, hogy fél, ne hagyjam ott, de mikor odaértünk és az óvónéni megfogta a kezét én megszűntem létezni. Éppen hogy elbúcsúzott tőlem és már ment is játszani. A beszoktatást két hétig is el lehetett volna húzni, de csak akkor, ha Balázs ezt igényelte volna. Náluk mindig a gyerek diktálja a beszoktatás ütemét. Balázsnak eddig jól ment, így nincs értelme húzni a dolgokat. Jaj, csak maradjon mindig így!

Az első hónapban délig fog járni. Ha ő kéri, akkor aludhat majd bent. Megoldjuk a szomszédasszonyommal, hogy menjen érte, amikor mi nem tudunk. Én sajnos 3, 4 körül fogok csak hazaérni. Az óvónéni díjazta az ötletet, mert szerinte bőven elég egy ilyen kisgyereknek délig bent lenni. Ez így is van, mert az elmúlt két napban úgy kidőlt ovi után, hogy képes volt 4 órákat aludni, pedig már legalább egy éve nem alszik délután. Bármit csináltam vele, itthon nem tudtam már eléggé kifárasztani. 

A szobatisztasággal még azért vannak gondjaink. Eddig még nem történt baleset az óvodában, de ki tudja mi lesz ma. Itthon a pisi miatt szokott szólni, de nagydolgát nem mindig végzi biliben. Semmit sem erőltettem, de azért nyár elején levettem róla itthon a pelust. Nála minden később indult be, így a szobatisztaság sem volt egy egyszerű folyamat. Reméljük utánozni fogja majd a többi gyerkőcöt az oviban és hamarosan teljesen szobatiszta lesz.

Jaj, még mindig úgy hiányzik! Hétfőtől sajnos már dolgozom, úgy hogy nem sokáig kell majd az üres lakásban tartózkodnom.

Update:11 óra körül kezdett el hiányolni, akkor volt egy kis sírás. :( Nagyszerű hír viszont, hogy jól evett, mert itthon szinte csak a táp csúszik. Baleset nem történt, ott WC-re jár.
Másnap már nem sírt napközben sem. Baleset nem történt. :) Nagyon büszke vagyok rá! :)


Ez a kép kedden készült róla óvodába indulás előtt:

Back to work

Három év és egy hét itthonlét után visszamegyek dolgozni. Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot: heti 3 nap munka( napi 6 óra) teljes fizetésért.
Tudom, tudom, eddig kézzel-lábbal tiltakoztam a munka ellen és rázott a hideg a szeptemberi kezdéstől, most mégis meggyőztek. Ennek több oka is van. Az egyik a pénz, ami nagyon jól jön egy újabb 300ezres lombik kör előtt. A másik Balázs közösségbe szoktatása, amit amúgy is tavaszra terveztünk, mert nem bírtam volna szeptemberben egyszerre 40 órában dolgozni és az Egyetlenemet hirtelen egy egész hétre beszoktatni az oviba. A harmadik az, hogy ha esetleg összejönne még egy baba, akkor sokkal több pénzből számolnák ki a CSED-emet, mint legutóbb és mindehhez a szabadságaimmal együtt csak 180 napot kell ledolgoznom. Az utolsó ok az, hogy jól esik  pihentetni kicsit a tesóprojektet, mert már teljesen kimerítő, hogy minden gondolatom e körül forog. Annyira depressziós vagyok, hogy elsírom magam, ha meglátok egy kisbabát vagy arra az időszakra gondolok, amikor Balázs kicsi volt. Mindegy hol vagyok, mit csinálok, nem tudok uralkodni magamon. Múlt héten végig bőgtem a Kerekítőt, megsirattam a közel két és fél évet, amit ott töltöttünk Balázzsal. Négy hónapos pici baba volt, amikor az első foglalkozáson részt vettünk és azt terveztem, hogy majd együtt megyünk oda a Kistesóval is úgy mint mindenki más. Az összes anyukának ott van a pocijába vagy a karjában a kistestvér. Ordítani tudnék, amikor eszembe jut, hogy márciusban én is szülhettem volna. Azt hiszem, most jött ki rajtam minden szomorúság, amit egy-egy sikertelen hónap, lombik vagy terhesség után elfojtottam.

Tulajdonképpen gyászolok, feketébe borult most a világ. Közben majd megesz a lelkiismeret, hogy nem elégszem meg egyetlen-egy gyermekkel. Természetesen ő a mindenem, életem értelme, legnagyobb szerelme, de nekem ez most nem elég. Még most tudnék szülni, mert véges a petefészek tartalékom, a férjem katonái meg egyre gyengébbek lesznek a kiújuló visszér miatt. Tulajdonképpen ez a kapuzárási pánik okozza nálam ezt a hatalmas vágyakozást a Kistestvér iránt. A férjem ugyanígy van vele mint én, imádja a Kisfiúnkat és ugyanúgy szeretne ő is egy újabb gyermek, örömmel megduplázná az ő érte érzett szeretetet.

Éjszaka nem tudok aludni, forgolódom, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Vajon be tud majd Balázs szokni a közösségbe? Olyan kis gyámoltalan, úgy fél a a saját korosztályától, nem mer bemenni közéjük hiába járunk heti három-négyszer gyerekek közé. Mindig megfogja a kezemet, vagy az ölembe kéretszkedik amikor kíváncsi arra, hogy mit csinálnak a többiek, ha meg eltávolodok tőle akkor utánam kiabál vagy szalad és visszavisz a gyerek közé, a lényeg, hogy ne legyen egyedül köztük. A nagyobb gyerekekkel és pár felnőttel vígan elvan. Anyára egyből nincs szükség, ha valakit megkedvel. Ilyen például a logopédusunk is, akitől sírva megyünk el minden héten. Már be sem kell mennem a foglalkozásra, simán elvannak kettesben. Tudnék még jó pár ilyen példát mondani, szerencsére. Na de sikerül vajon olyan bölcsit/ óvit találnom ahol ő így megkedveli a dadust/ óvónénit? Ettől tartok a legjobban.
Helyet találni év közben egy gyereknek iszonyatosan nehéz feladatnak bizonyul. Felhívtam jó pár helyi magán családi napközit, de nem jártam eredménnyel. Eredetileg az volt a terv, hogy csak heti egy napot tölt közösségben, a másik két napon apukával lesz itthon, aki home-office-ban szokott lenni heti kétszer. Erről viszont lebeszéltek, mert heti egy napra lehetetlen a gyerekeket beszoktatni, minden héten előről lehet kezdeni. Ráadásul az nem tesz jót a gyereknek, hogy nézi a tévét, amíg Apa dolgozik, mert ilyenkor neki ténylegesen dolgoznia kell, nem lehet a gyerekkel játszani. Szóval heti három napra el kell valahová helyeznem.
Az egyik lehetőség a helyi bölcsőde, ami eddigi tapasztalataim szerint( láttam ahogy altatás közben nem vigasztaljak meg a gyerekeket, addig ordíttatják őket, amíg el nem alszanak) egyáltalán nem válaszkész. Azt találtam ki, hogy oda csak délig fog járni, hogy még véletlenül se sirassák meg az én amúgy sem alvó gyermekemet. Na de mi van, ha minden más helyzetben így állnak hozzá a gyerekekhez? Például büntetnek és nem kezelik megfelelően a hisztit? Erről a fejezetről semmit sem tudok. Ismerős anyukák agyba-főbe dicsérik a bölcsit, csak én vagyok ilyen szkeptikus amiatt, hogy többször is láttam hogyan folyik az altatás az udvaron.
A másik lehetőség egy belvárosi óvoda, ahol egy nagyon kedves ismerős óvónéni dolgozik. Ide már egész napra járna heti háromszor, tehát bent kéne aludnia. Viszont az ismerősöm megígérte, hogy nem hagyná sírni egy percig sem. Egyetlen-egy baj van ezzel a dologgal: Balázs még nem szobatiszta, tehát 3 éves kor alatt nem kötelesek felvenni. Azt mondta az óvónéni, hogy ez kettőnk titka marad és ő majd szépen lassan leszoktatja a pelusról. Ezt a részt már én is elkezdtem itthon, de nagyon nem haladunk. Szép színes, figurás alsónadrágokat adok rá tegnap óta, de van hogy egy óra alatt háromszor is bepisil.( Nem is tudtam, hogy ilyen sokat pisil a Fiam :)) A billire már egy jó ideje nem ül rá, hiába van neki egy olyan is, ami dudál és kormányos( autómániás továbbra is a Drága). A WC-szűkítőre ráül néha, de nincs oda azért sem, pedig pár hónapja egész jól haladtunk a WC-n illetve billin pisiléssel, aztán elkezdett ellene kézzel-lábbal tiltakozni én meg ráhagytam, mert a csapból is az folyik, hogy a szobatisztaságot nem szabad erőltetni. Mindez szép és jó, de vajon meddig hagyjam rá? Úgy hogy most újrakezdtük az egészet. Rendeltem neki két leszoktató bugyit is, hátha azokkal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ma sem ült rá egyik bilijére sem, de már többször belepisilt a bili kivehető betétjébe, amikor piszoárként tartottam elé.

Nagyon szeretném, ha összejönne ez az óvoda. Sokkal jobban fejlődne egy vegyes csoportban, ahol csak 12-en mint egy bölcsiben, ahol vannak vagy 30an és tuti, hogy nem törekednének a szobatisztaságra. Szerintem ott csak visszafejlődne. Ráadásul egy ismerősöm lenne az óvónője, ami nem egy elhanyagolható szempont. A hét közepe felé fogom megtudni, hogy felveszik-e.
Mindenképpen egy olyan helyre szeretném beadni, ahol válaszkészek egy gyerekkel és nem az a cél, hogy minél előbb betörjék mindenfajta elavult módszerrel.

Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy megoldjuk valahogy. Legfeljebb ideköltöztetem anyukámat, ha sehogy sem tudom beszoktatni a közösségbe, de ezt azért nem szeretném, mert szeptembertől amúgy is kötelező lenne és mindannyiuknak jobb, ha most kisebb etápokban megszokja.
A februári lombikot elhalasztjuk, majd csak júniusban folytatjuk, amikor befejezem a munkát. Jól is jön most egy kis regenerálódás a szervezetemnek, mert rettegek a sok rákot okozó hormontól. Nem szabad elfelejtenem, hogy már van egy gyermekem, akit fel kell nevelni. Mivel most érdemes lenne ledolgozni ezt a 180 napot, tehát nem lenne szerencsés még vagy 2-3 hónapig természetes úton sem teherbe esnem, nagy örömmel hagyjuk ki végre az erőltetett, könyökünkön kijövő peteérés körüli szexet.
Szóval így állunk most. Tudom, hogy majd csak kialakul minden. Addig is sírok még egy kicsit.

Már 28 hónapos

Leírni is rossz...Az én kisbabámból egy önálló akarattal rendelkező emberke lett. Sajnálom,  hogy így megy az idő és egyre inkább érzem, hogy meg kell élni minden egyes pillanatot!

Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).

Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.

Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )

Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.

Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...

A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután.  Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek,  ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.

21 hónapos( 2 és fél hete)

17-én nem írtam, mert nem igazán volt miről. Szerencsére azóta beindultak a dolgok.

Balázs ma reggel 11 kilót nyomott :) Végre! Ruhában még mindig 80-86-os a mérete, cipőben pedig olyan 21-es.
Ma vettem először 4+-os Pampers pelenkát, mert a sima már elég kicsi rá, hiába vékony az én lelkem, mégis szűkös rajta a 7-14 kilós méret. A maxi plusz pelenka 9 és 16 kiló között jó. A DM saját márkás 4-es pelenkája viszont jó rá.

A beszédfejlődés is jó úton halad. Hatalmas élmény volt hallani pár hete tisztán és hangosan az "Anya" szót, miután felmászott egy jó magas bárszékre és én voltam olyan figyelmetlen, hogy nem vettem egyből észre :)
Az apukáját "Papának", az imádott nagyapját pedig "Tatának" szólítja.
A "kaka" szó jó ideje jelen van a szókincsében. Most már céltudatosan használja. Volt rá példa, hogy odament a pelenkás kukához és a fedelét le-föl hajtva ismételgette e nem éppen szép szót, de már akkor is mondja és mutatja a pelenkájára paskolva, miután elvégezi nagydolgát. Persze, a pisi is kaka egyelőre, de ez nem baj. Kisdolgát már jó pár hónapja a kádban állva elvégzi fürdetés közben, de újabban a "psiii" hang kíséretében a WC mellé is. Fogmosáshoz vettem neki egy zsámolyt az Ikeában, de nem áll rá, amikor pisilnie kell. Mindegy, nem is akarom a szobatisztasásot erőltetni, még bőven ráérünk vele. Viszont volt pár olyan esténk, amikor tépkedte le magáról a pelenkát és el kellett kísérni a mosdóba, ahol sikerrel jártunk, így felbátorodtam és vettem neki egy WC- szűkítőt amit azóta sem használ. Billije már van neki egy jó ideje, de azt messziről elkerüli.
A legaranyosabb kreált szava viszont a "Tütüa", ami nem más, mint az autó :)  Annyira édes hangon mondja, hogy meg lehet zabálni :) Még mindig óriási a szerelem az autók iránt.
Amikor meleg az étel, akkor a "Fá" hangzik el, ez most nem tudom, hogy a forrót, vagy a fáj szót jelenti-e, mivel egyszer a hideg vízre is ezt mondta.

A fogmosás pár hónapja Elmex márkájú, 0-3 év közötti gyermekek részére készült fluoridmentes fogkrémmel és a korosztályának megfelelő fogkefével történik. Ez utóbbiból kettő van neki, mert az egyikkel én mosom neki, a másikkal meg ő. Sok ideig nem engedi sikálni a fogait, remélem így is ér valamit az egész procedúra. Szerintem már az is siker, hogy akárhányszor bemegyünk a fürdőbe, feláll a zsámolyra és kéri a fogkeféjét, még akkor is, amikor csak kezet akarok neki mosni.

Sajnálatos módon, Balázs újra felmászik mindenre itthon, állandó készenlétben kell lenni. Már azt hittem, túl vagyunk ezen a korszakon, de tévedtem. Nincs akadály: fogja a bárszéket,  vagy a babakocsit, eltolja ahová szeretné, majd felmászik a pelenkázóra vagy az asztalra. Életveszélyes dolgokat művel!

Az esti altatással nincs gond, elalszik miután lekapcsolok mindent a szobában, viszont a nappali elalvás nehezen megy. Volt már rá példa, hogy nem aludt egész nap. Ennek nagyon nem örültem, mivel az oviban is van kötelező alvás , nem hagyhatja még el..Előfordult, hogy csak az ölemben aludt el, miközben sétáltam vele, aztán elővettem a kengurut és magamra kötöttem, de megtörtént az is, hogy egy órás séta után sem...Próbáltam már mellé feküdni az ágyba és úgy tenni, mintha aludnék, de az sem működött. Nem tudom időnként mi romlik el a jól működő alvásban, ami az utóbbi időben úgy nézett ki, hogy dél körül fogta magát, felkéredzkedett a babakocsiba és mire megitta a tápot, már aludt is, vagy ha nem, akkor kicsit tologatni kellett. Egyébként már kilóg a lába a babakocsiból, nem lesz sokáig kényelmes, szóval mindenképpen ki kell találjunk egy újabb altatási módszert, de még nem tudom mit.
Éjjel továbbra is megiszik egy-két üveg tápot, de továbbra sem ébreszt fel, ha oda van neki készítve. Még egy üveg hagyján, de a másodiknak nem örülök, mert lehet hogy közel egy liter táp naponta már sok ebben a korban. A délutáni alváshoz való tejecske már nem minden napos szerencsére, de az esti még jelen van vacsora után is.

Végre kaptam puszit is, egymás után hármat az arcomra :) Eddig csak a falat puszilgatta, de kapott már a tatája és a kutya is.

Babúszásra január óta nem járunk, a lombik miatt szüneteltetjük. Az is lehet, hogy nem folytatjuk, mivel bőven elég volt belőle egy év.
Kerekítő bábos tornára továbbra is járunk egy-két hetente, de amúgy javarészt itthon ülünk. Néha kimegyünk a kertbe, vagy az utcára, de ez nem az igazi a szél vagy a sár miatt. Most fogyott el a türelmem, elegem van az overálokból, a réteges ruházatból, jöjjön végre a tavasz!!!!