Tökéletlen peteérés miatt ebben a ciklusban elmarad a FET. Volt peteérésem, de elég gyenge a hormonszint alapján. A nyálkahártyám 10,5-esre tornázta fel magát 2 nap alatt, de a többi értékem nem volt túl jó. Én hiszek Tanár úrnak, feleslegesen nincs értelme elpazarolni az egyetlen darab fagyibabámat.
Mennyivel könnyebb lenne, ha fel tudnám adni, de sajnos nem megy. Már most is a következő lépésen töröm a fejem. Úgy vagyok vele, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg tehát addig próbálkozom amíg lehet, mert nem szeretném 10 év múlva megbánni hogy nem tettem meg mindent. Akinek ez nem tetszik, ne olvassa a blogomat, habár számítottam már negatív beszólásra, csoda hogy eddig még nem kaptam ki amiatt, hogy merek próbálkozni és néha keseregni. Nem újdonság, a közeli ismerőseim is mondtak már hasonlót, úgy hogy kedves Névtelen nyugodtan ócsárolj csak tovább. Mindent elviselek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tesóprojekt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tesóprojekt. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. november 9., szerda
2016. november 7., hétfő
CD 14: Szarvak letörve :(
Nem értem, hogy miért kapom a pofonokat akkor amikor ennyire bízok a sikerben. Hol van a pozitív gondolatoknak teremtő ereje? Vajon nálam miért nem jön be? Persze én még mindig hiszek és bízok, de nem túl rózsás a helyzet...
Múlt héten abban egyeztünk meg az orvosaimmal, hogy jelzem nekik a peteérést. Tanár úr a csütörtöki szép méretek alapján úgy saccolta, hogy a 13. napon fog megrepedni a domináns tüszőm. Amikor ma meghallotta hogy nem repedt még meg, berendelt gyorsan uh-ra. El kellett kéredzkednem a munkahelyemről is hogy odaérjek. Azt hittem, hogy majd meg leszek dicsérve hogy ilyen jól ismerem a testemet amikor megláttam a tüszőmet a képernyőn, de sajnos azt kellett megtudnom, hogy nem nőtt megfelelően és a nyálkahártyám sem túl ígéretes vastagságú. Először azt mondta, hogy ebben a ciklusban nem látja értelmét a FET-nek, de aztán adott még egy esélyt a dolognak és berendelt egy újabb uh-ra és vérvételre szerdára. Nagyon le vagyok törve emiatt, mert nem állt szándékomban hiányozni a munkahelyemről egy napnál többet ( a beültetés napján). Az eddigi uh-kat, vérvételeket sikerült munkaidőn kívül lerendeznem, de ezentúl a gyermekem után járó maradék pár nap szabimat pazarlom...Ráadásul lehet hogy teljesen feleslegesen, mert ha most nem lesz beültetés, akkor jó sokat kell majd hiányoznom egy újabb ciklusban ami valószínűleg gyógyszerrel lesz felépítve....Szóval hiába van az embernek havonta peteérése, elmegy egy ultrahangra és kiderül, hogy semmit sem ér, nem nőnek megfelelően a tüszők és ha mégis megtermékenyülnek akkor elabortálódnak. Nem véletlen hogy kétszer is elvetéltem pedig az elsőnél még csak 36 voltam, a másodiknál 37. Időközben 38 lettem és nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz több gyerekem. :( Muszáj lesz letennem róla, ha bebizonyosodik, hogy nem megfelelő már a peteérésem sem...Viszont azt nem értem, hogy múlt hónapban a 21. napon( nálam 19-re esett), hogy lett 33 Nmol a progeszteronom, soha ilyen jó nem volt az utóbbi években. Mi történhetett most? Talán az a baj, hogy az elmúlt napokban túl sokat bűnöztem kajaügyileg a szülinapom és egyéb bulik miatt és ez rossz hatással volt a tüszőmre? Rosszul is voltam a sok cukros és zsíros ételtől. Ez vajon ennyit számítana? Vagy csak egyszerűen megöregedett a belső gépezet? Ennyi lenne nekünk? Vajon miért ezt az utat jelölte nekünk ki a sors, mit vétettünk? Miért kell nekem több százezret költenem arra hogy legyen gyerekem más meg jól érzi magát egy éjszaka alatt és két hét múlva pozitívat tesztel? Olyan sok milliót költöttünk már el hogy más ezt az összeget a gyermeke öt éves korára költi kb el. A nagy semmiért kell megállás nélkül dolgoznom. Mert, ha meg lenne az eredménye akkor azt mondanám, megérte. Na, de így?
Én naivan azt gondoltam, hogy csak amiatt kell izgulnom hogy felébredjen az az egy szem embrióm, de nagyon úgy tűnik hogy ennél sokkal összetettebb a dolog.
Annyira jó lenne, ha lenne a héten beültetés, ugyanakkor azt meg nem szeretném, ha feleslegesen elpazarolnánk a babát ezért is nagyon hálás vagyok Tanár úrnak hogy ennyire alapos és körültekintő és csak akkor ültet be, ha látja értelmét. Még abban az egyben bízom, hogy most másik géppel nézett és van némi eltérés vagy esetleg még az lehet, hogy elkezdett kilökődni a petesejt és ezért látta kisebbnek, na de ennek nem tudom hogy mennyi alapja van és nincs is kedvem utánanézni. Az biztos, hogy ma délután lett először két csíkos az LH teszt és esett le a hőm, tehát hamarosan repedek.
Múlt héten abban egyeztünk meg az orvosaimmal, hogy jelzem nekik a peteérést. Tanár úr a csütörtöki szép méretek alapján úgy saccolta, hogy a 13. napon fog megrepedni a domináns tüszőm. Amikor ma meghallotta hogy nem repedt még meg, berendelt gyorsan uh-ra. El kellett kéredzkednem a munkahelyemről is hogy odaérjek. Azt hittem, hogy majd meg leszek dicsérve hogy ilyen jól ismerem a testemet amikor megláttam a tüszőmet a képernyőn, de sajnos azt kellett megtudnom, hogy nem nőtt megfelelően és a nyálkahártyám sem túl ígéretes vastagságú. Először azt mondta, hogy ebben a ciklusban nem látja értelmét a FET-nek, de aztán adott még egy esélyt a dolognak és berendelt egy újabb uh-ra és vérvételre szerdára. Nagyon le vagyok törve emiatt, mert nem állt szándékomban hiányozni a munkahelyemről egy napnál többet ( a beültetés napján). Az eddigi uh-kat, vérvételeket sikerült munkaidőn kívül lerendeznem, de ezentúl a gyermekem után járó maradék pár nap szabimat pazarlom...Ráadásul lehet hogy teljesen feleslegesen, mert ha most nem lesz beültetés, akkor jó sokat kell majd hiányoznom egy újabb ciklusban ami valószínűleg gyógyszerrel lesz felépítve....Szóval hiába van az embernek havonta peteérése, elmegy egy ultrahangra és kiderül, hogy semmit sem ér, nem nőnek megfelelően a tüszők és ha mégis megtermékenyülnek akkor elabortálódnak. Nem véletlen hogy kétszer is elvetéltem pedig az elsőnél még csak 36 voltam, a másodiknál 37. Időközben 38 lettem és nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz több gyerekem. :( Muszáj lesz letennem róla, ha bebizonyosodik, hogy nem megfelelő már a peteérésem sem...Viszont azt nem értem, hogy múlt hónapban a 21. napon( nálam 19-re esett), hogy lett 33 Nmol a progeszteronom, soha ilyen jó nem volt az utóbbi években. Mi történhetett most? Talán az a baj, hogy az elmúlt napokban túl sokat bűnöztem kajaügyileg a szülinapom és egyéb bulik miatt és ez rossz hatással volt a tüszőmre? Rosszul is voltam a sok cukros és zsíros ételtől. Ez vajon ennyit számítana? Vagy csak egyszerűen megöregedett a belső gépezet? Ennyi lenne nekünk? Vajon miért ezt az utat jelölte nekünk ki a sors, mit vétettünk? Miért kell nekem több százezret költenem arra hogy legyen gyerekem más meg jól érzi magát egy éjszaka alatt és két hét múlva pozitívat tesztel? Olyan sok milliót költöttünk már el hogy más ezt az összeget a gyermeke öt éves korára költi kb el. A nagy semmiért kell megállás nélkül dolgoznom. Mert, ha meg lenne az eredménye akkor azt mondanám, megérte. Na, de így?
Én naivan azt gondoltam, hogy csak amiatt kell izgulnom hogy felébredjen az az egy szem embrióm, de nagyon úgy tűnik hogy ennél sokkal összetettebb a dolog.
Annyira jó lenne, ha lenne a héten beültetés, ugyanakkor azt meg nem szeretném, ha feleslegesen elpazarolnánk a babát ezért is nagyon hálás vagyok Tanár úrnak hogy ennyire alapos és körültekintő és csak akkor ültet be, ha látja értelmét. Még abban az egyben bízom, hogy most másik géppel nézett és van némi eltérés vagy esetleg még az lehet, hogy elkezdett kilökődni a petesejt és ezért látta kisebbnek, na de ennek nem tudom hogy mennyi alapja van és nincs is kedvem utánanézni. Az biztos, hogy ma délután lett először két csíkos az LH teszt és esett le a hőm, tehát hamarosan repedek.
2016. november 5., szombat
Fagyibaba hazatér
Baromira rosszul érzem magam, hogy a rengeteg munka miatt semmi időm nem marad a blogplommal foglalkozni, de muszáj ennyit dolgoznom, mert valamiből finanszírozni kell a tesóprojekt költségeit.
Eltelt már két ciklus a sikertelen lombik óta. Sajnos nem lettem babás a megszokott séma szerint, de még maradt egy hónapom rá, ugye eddig háromszor lettem terhes három sikertelen lombik után az első három hónap valamelyikében. Közben a drága orvosom akinél szültem elküldött újabb inzulinrezisztencia vizsgàlatra ami sokkal jobb lett mint az előző és szabad utat adott az egyszem 3 napos fagyibabám beültetéséhez. Szerencsére Tanár úr is így gondolta így most természetes ciklusban várom a peteérést amit jövő héten a sítáboros kistesó beültetése fog követni. A tizedik napon az ultrahangon volt egy domináns 16 mm-es tüsző és vagy hat másik 9 és 11 mm közötti. Ezen én eléggé meglepődtem mivel egy szem hormont sem kellett bevennem. Nem sokkal több és nagyobb tüszőm van stimulált ciklusokban sem, na persze ott az a cél hogy mindegyiket le tudják szívni. Remélem, hogy jót tett a petelányoknak a cickafark tea, ligetszépeolaj, a sok vitamin és az akupunktúra amiben egyre jobban hiszek hiszen külföldi meddőségi klinikák és magyar andrológusok is ajánlják( utóbbiak nyilván a férfiaknak).
Az a jó ebben a hónapban hogy spontán is lehet próbálkozni, tehát nem bukom el az utolsó termékeny hónapomat. Van min izgulni, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy felébred de én most mégis bízom abban, hogy ebben a hónapban babás leszek. Az asztrológus is azt ígérte hogy novemberben leszünk boldogok. Tanár úr már régóta mondja hogy fagyibabával folytassuk, de én annyira nem hittem eddig benne, hogy inkább a frisset választottam. Hátha neki lesz igaza! A sok hormon amit stimu alatt kapok valószínüleg meggátolja a teherbeesést, na most itt van az esély arra, hogy egy hormonmentes ciklusban kiderüljön ennek ellenkezője. Én hiszek magunkban még úgy is, hogy a férjem legújabb spermavizsgálata pocsék lett, 8 milla van 40%-os mozgékonysággal. Így vagy úgy, de novemberben terhes leszek, ígérem! 😉😉😉
2016. szeptember 2., péntek
Negyedik lombiknak is annyi
Hát persze, hogy nem sikerült!
Azért most visszatért a remény egy nagyon kicsit, mert kezdek bízni a spontán terhességben.
Remélem hamarosan a pozitív tesztjeimről fogok posztolni.
Azért most visszatért a remény egy nagyon kicsit, mert kezdek bízni a spontán terhességben.
Remélem hamarosan a pozitív tesztjeimről fogok posztolni.
2016. augusztus 31., szerda
Átverés
Soha életemben nem csalódtam lombik alatt ekkorát. A pozitív hozzáállás, az intenzív terhestünetek, a vélt beágyazódás és még a pozitív tesztek is megvoltak. A hiba a Predictor Early tesztekben rejlett. Nem a tesztek a hibásak, hanem én aki megvettem őket. Tízes érzékenységűek, Amerikában szinte mindenki ezeket használja. Semmi gond nem lett volna, ha én csak két repesztőt kaptam volna, de ugye hármat írtak fel. Kettő biztosan kiürül a beadás utáni tizedik napon, de három nem. Ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg. A 12. napon, azaz 10 nappal a leszívás után halvány pozitív lett a PE teszt. Másnap ugyanolyan volt a vonal. Boldogság volt ezerrel. Aztán estefelé kezdtek enyhülni a terhestüneteim. A cicim már nem fájt, a hasam kisebb lett, kezdtem feladni. Be is jött a megérzésem, mert ma reggel már teljesen halvány volt a csík...
Ismét megállapítottam, hogy az X-epil egy megbízható teszt, mivel nem mutat ki minden apróságot. Természetesen velük ezeken a napokon negatívat teszteltem.
Ennyire szomorú én még soha nem voltam...Sírtam volna, de Balázs felkelt és nem akartam hogy ő is elkeseredjen...Nem vagyok képes neki testvért szülni. Össze vagyok törve...Bárcsak maradtam volna reális mint máskor és most nem lennék ennyire elkeseredve! Ez a negyedik lombik volt, közel félmillió forintba került. Kezd kimerülni a petefészkem, a lelkierőnk és a pénztárcánk se bírja. Azt hiszem, itt az ideje feladni és beletörődni az egy gyerekes létbe. Meg kell élni minden pillanatot amíg Balázs ilyen kicsi és ilyen cukorfalat, mert rohan az idő. Már óvodás a lelkem, épp kint játszik az óvoda udvarán és nagyon élvezi a gyerekek társaságát. Nekem meg vérzik a lelkem, de biztos vagyok benne hogy megérti majd hogy nem lehet neki testvére. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azt hiszem. Ott van még egy fagyibaba, amit valószínűleg felhasználunk majd és biztos nem fogjuk kihagyni az ötödik lombikot sem, de egyikhez sem fűzök reményt...Ha nem sikerült 37 éves koromig, akkor később sem fog...A spontán babásodásban sem akarok már hinni. Unom már, hogy erről szól az életem holott a csoda már megtörtént, itt van mellettünk. A hétvégén városunkban Kocsis Tibor lépett fel és azt énekelte: "Lásd a csodát, és éld velem át, nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű. " Balázs ott volt mellettem és én repdestem a boldogságtól. Na, így akarok élni, nem állandóan a sikertelenség miatt szomorkodni.
Persze ettől még bánt, hogy elcsesztem az életem. Nem kellett volna a sok okos tanácsot meghallanom 28 éves koromban amikor elkezdtünk próbálkozni és nem jött a gyerek. Ne görcsölj rá, lazulj el, ne akard ennyire és majd jön. Így ment el két év. Aztán amikor kiderült, hogy a férjemmel van a gond, hallgatnom kellett volna Dr. Kopa Zsoltra aki azt állította, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk. Meg akartam mutatni, hogy nekünk majd spontán összejön...Ez meg is történt, de akkor már közel 34 éves voltam. El kellett emiatt évekig viselnem a havonta jelentkező sikertelenségét és azt, hogy minden barátnőm lebabázik rajtam kívül. Szóval volt ára rendesen ennek...Aztán megszületett a mi kis kincsünk, életünk legdrágább, legértékesebb ajándéka. Gondoltuk a tesó majd könnyebb ügy lesz, de nem. Össze is hoztuk kétszer, de örömünk nem sokáig tartott. Közben lenyomtunk három sikertelen lombikot...Lassan 38 éves leszek és az esélyeim hónapról hónapra csökkennek. Ha akkor hallgattam volna a Doktor úrra akkor már lehetne 3 gyerekünk is...El kell kezdenem feldolgozni a hibás döntéseimet és el kell engedjem a kistestvért...örökre...
Ennyire szomorú én még soha nem voltam...Sírtam volna, de Balázs felkelt és nem akartam hogy ő is elkeseredjen...Nem vagyok képes neki testvért szülni. Össze vagyok törve...Bárcsak maradtam volna reális mint máskor és most nem lennék ennyire elkeseredve! Ez a negyedik lombik volt, közel félmillió forintba került. Kezd kimerülni a petefészkem, a lelkierőnk és a pénztárcánk se bírja. Azt hiszem, itt az ideje feladni és beletörődni az egy gyerekes létbe. Meg kell élni minden pillanatot amíg Balázs ilyen kicsi és ilyen cukorfalat, mert rohan az idő. Már óvodás a lelkem, épp kint játszik az óvoda udvarán és nagyon élvezi a gyerekek társaságát. Nekem meg vérzik a lelkem, de biztos vagyok benne hogy megérti majd hogy nem lehet neki testvére. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azt hiszem. Ott van még egy fagyibaba, amit valószínűleg felhasználunk majd és biztos nem fogjuk kihagyni az ötödik lombikot sem, de egyikhez sem fűzök reményt...Ha nem sikerült 37 éves koromig, akkor később sem fog...A spontán babásodásban sem akarok már hinni. Unom már, hogy erről szól az életem holott a csoda már megtörtént, itt van mellettünk. A hétvégén városunkban Kocsis Tibor lépett fel és azt énekelte: "Lásd a csodát, és éld velem át, nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű. " Balázs ott volt mellettem és én repdestem a boldogságtól. Na, így akarok élni, nem állandóan a sikertelenség miatt szomorkodni.
Persze ettől még bánt, hogy elcsesztem az életem. Nem kellett volna a sok okos tanácsot meghallanom 28 éves koromban amikor elkezdtünk próbálkozni és nem jött a gyerek. Ne görcsölj rá, lazulj el, ne akard ennyire és majd jön. Így ment el két év. Aztán amikor kiderült, hogy a férjemmel van a gond, hallgatnom kellett volna Dr. Kopa Zsoltra aki azt állította, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk. Meg akartam mutatni, hogy nekünk majd spontán összejön...Ez meg is történt, de akkor már közel 34 éves voltam. El kellett emiatt évekig viselnem a havonta jelentkező sikertelenségét és azt, hogy minden barátnőm lebabázik rajtam kívül. Szóval volt ára rendesen ennek...Aztán megszületett a mi kis kincsünk, életünk legdrágább, legértékesebb ajándéka. Gondoltuk a tesó majd könnyebb ügy lesz, de nem. Össze is hoztuk kétszer, de örömünk nem sokáig tartott. Közben lenyomtunk három sikertelen lombikot...Lassan 38 éves leszek és az esélyeim hónapról hónapra csökkennek. Ha akkor hallgattam volna a Doktor úrra akkor már lehetne 3 gyerekünk is...El kell kezdenem feldolgozni a hibás döntéseimet és el kell engedjem a kistestvért...örökre...
2016. augusztus 28., vasárnap
Pregnyl és tünetek
Kicsit aggódtam a tüszőrepesztők kiürülése miatt, mert nem a szokásos kettőt, hanem hármat kaptam ebben a körben.
A repesztő beadása után a nyolcadik napon teszteltem először. Halvány pozitív lett az X-epil tesztem. Két nappal később megismételtem és már csak nagyon halványan láttam a vonalat. A vonalak időn túl jelentek meg. Csak akkor lehet látni, ha egymás mellé rakom a két tesztet:
Ez annyit jelent, hogy szépen ürül a Pregnyl, tehát, ha jövő héten pozitívat tesztelek, akkor nagy valószínűséggel valós eredményt kapok.
A terhestüneteim szerencsére megmaradtak: a melleimhez nem lehet hozzáérni, óriási étvágyam van és a hányinger is kerülget még. Lombik alatt most először volt a tisztasági betétemen egy kis elszíneződés amit a hasam görcsölgetése előzött meg. Tudom, hogy ezek a tünetek semmit sem jelentenek, mert okozhatja őket a progeszteron, a szervezetemben minimálisan jelenlévő HCG és a petefészkeim eredeti méreteire való visszazsugorodása. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hányinger a hatodik héten kezdődik de számomra mégis biztatóak ezek a jelek mivel az elmúlt három lombik alatt nem éreztem őket ennyire intenzíven. Lehet csak beképzelem őket? Annyira szeretném ezt a babát, hogy akár lehet a képzeletem játéka ez az egész tünetegyüttes...
A hasam óriási, így tegnap azt mondtam az egyik két gyerekes anyukának akivel összefutottam az utcán és aki ismeri az előzményeimet, hogy terhes vagyok. Nehéz lesz kimagyarázni, ha mégsem. Úgy tűnik, teljesen elment az eszem..Hát ennyire bízok most a kismanómba/manóima.
A repesztő beadása után a nyolcadik napon teszteltem először. Halvány pozitív lett az X-epil tesztem. Két nappal később megismételtem és már csak nagyon halványan láttam a vonalat. A vonalak időn túl jelentek meg. Csak akkor lehet látni, ha egymás mellé rakom a két tesztet:
Ez annyit jelent, hogy szépen ürül a Pregnyl, tehát, ha jövő héten pozitívat tesztelek, akkor nagy valószínűséggel valós eredményt kapok.
A terhestüneteim szerencsére megmaradtak: a melleimhez nem lehet hozzáérni, óriási étvágyam van és a hányinger is kerülget még. Lombik alatt most először volt a tisztasági betétemen egy kis elszíneződés amit a hasam görcsölgetése előzött meg. Tudom, hogy ezek a tünetek semmit sem jelentenek, mert okozhatja őket a progeszteron, a szervezetemben minimálisan jelenlévő HCG és a petefészkeim eredeti méreteire való visszazsugorodása. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hányinger a hatodik héten kezdődik de számomra mégis biztatóak ezek a jelek mivel az elmúlt három lombik alatt nem éreztem őket ennyire intenzíven. Lehet csak beképzelem őket? Annyira szeretném ezt a babát, hogy akár lehet a képzeletem játéka ez az egész tünetegyüttes...
A hasam óriási, így tegnap azt mondtam az egyik két gyerekes anyukának akivel összefutottam az utcán és aki ismeri az előzményeimet, hogy terhes vagyok. Nehéz lesz kimagyarázni, ha mégsem. Úgy tűnik, teljesen elment az eszem..Hát ennyire bízok most a kismanómba/manóima.
2016. augusztus 24., szerda
Három gyönyörűséges embrió
Hétfőn visszakaptam 3 darab 3 napos embriót. Az embryogen miatt ha akartunk volna sem tudtunk volna tovább várni. Egyébként öt petesejtet tudtak leszívni, ismét megtermékenyült mind, de csak három többsejtes maradt. Ahogy én számolom, voltak azok 10 sejtesek is, szóval nem rossz cucc ez az embryogen.Volt még egy negyedik embrió is, de arról hétfőn még nem derült ki, hogy fagyasztható állapotban van-e vagy sem.
Balázs jött velünk a beültetésre, mert nem szerettem volna ismét egyedül menni. Ő azt mondja, kislányok laknak a pocimban. :)
Volt egy kis izgalom a pénteki leszívás előtt, mivel ilyen korán még sosem műtöttek, minimum egy nappal tovább stimuláltak. Most viszont a hétvége bekavart. Szerdán még nagyon nem voltak leszívás előtti állapotban a sejtjeim, de Tanár úr nagyot alakított: még aznap magamba kellett szúrni egy óriási adag hormont, este pedig 3 Pregnyl injekciót. Fogalmam sincs, hogy a HCG injekció mikor ürül ki a szervezetemből, szóval nehéz ügy lesz a tesztelés. Már a punkció előtti napon kerülgetett a hányinger és nagyon érzékenyek voltak a melleim. Nincs ez másképp ma sem. De jó lenne, ha még két és fél hónapig érezhetném ezeket!
Vérvétel jövő pénteken. Addig is vár rám még egy félelmetes oviba szoktatás...
Balázs jött velünk a beültetésre, mert nem szerettem volna ismét egyedül menni. Ő azt mondja, kislányok laknak a pocimban. :)
Volt egy kis izgalom a pénteki leszívás előtt, mivel ilyen korán még sosem műtöttek, minimum egy nappal tovább stimuláltak. Most viszont a hétvége bekavart. Szerdán még nagyon nem voltak leszívás előtti állapotban a sejtjeim, de Tanár úr nagyot alakított: még aznap magamba kellett szúrni egy óriási adag hormont, este pedig 3 Pregnyl injekciót. Fogalmam sincs, hogy a HCG injekció mikor ürül ki a szervezetemből, szóval nehéz ügy lesz a tesztelés. Már a punkció előtti napon kerülgetett a hányinger és nagyon érzékenyek voltak a melleim. Nincs ez másképp ma sem. De jó lenne, ha még két és fél hónapig érezhetném ezeket!
Vérvétel jövő pénteken. Addig is vár rám még egy félelmetes oviba szoktatás...
2016. augusztus 12., péntek
Csalódás
Miért van az, hogy amikor pozitívan állok hozzá a dolgokhoz a sors gyorsan letöri a szarvaimat?
A stimuláció ötödik napján alig van megfelelő méretű tüszőm.:( A jobb oldalam majd leszakad , mégis olyan 2-3 darab 8 mm-es tüsző van csak benne. A bal odalamon van talán 3 db. 13 és 11mm-es. Pedig magamhoz képet brutál mennyiségű hormonnal kezdtünk amit ma még emelni kellett. Napi 28ezerenyi hormont szúrok most már. Ebben nincs benne a Clexane, Medrol meg egyéb apróságok.
Mentünk volna inkább a Maldív-szigetekre...
De tudod mit, kedves SORS, nem adom fel! Nem fogok emiatt letörni. Továbbra is hiszek abban, hogy sok szép és jó minőségű petesejtem lesz és persze jó magas lesz a HCG-m. 2017-ben szülni fogok, nem fogsz velem kibabrálni. ;)
A stimuláció ötödik napján alig van megfelelő méretű tüszőm.:( A jobb oldalam majd leszakad , mégis olyan 2-3 darab 8 mm-es tüsző van csak benne. A bal odalamon van talán 3 db. 13 és 11mm-es. Pedig magamhoz képet brutál mennyiségű hormonnal kezdtünk amit ma még emelni kellett. Napi 28ezerenyi hormont szúrok most már. Ebben nincs benne a Clexane, Medrol meg egyéb apróságok.
Mentünk volna inkább a Maldív-szigetekre...
De tudod mit, kedves SORS, nem adom fel! Nem fogok emiatt letörni. Továbbra is hiszek abban, hogy sok szép és jó minőségű petesejtem lesz és persze jó magas lesz a HCG-m. 2017-ben szülni fogok, nem fogsz velem kibabrálni. ;)
2016. augusztus 9., kedd
Negyedik stimuláció végreeee elkezdődött
Döcögősen indult ez a lombik, ami reményeim szerint az utolsó lesz. ;) Tavasszal nem tudtunk kezdeni, mivel a második missed ab után nehezen állt be a ciklusom. A júniusi lombikról lecsúsztunk, júliusban az orvosaim és mi is nyaraltunk, így maradt az augusztus. Persze a kezdés sem volt egyszerű, mivel 4 napig eléggé intenzíven pecsételtem, de szerencsére volt annyi eszem és tapasztalatom hogy ne kezdjem el magam idő előtt szúrni. Amióta a Meforalt szedem, hosszasan pecsételek és 28-29 napra jön meg a menzeszem. Fogalmam sincs, hogy van-e valamilyen összefüggés a kettő között.
Még soha nem álltam ennyire pozitívan egy lombikhoz. Annyi mindent tesszük most meg, hogy lehetetlen a sikertelenség. Minden kezelve van: az IR-em( napi 1000 mg Meforal), a pajzsmirigyem( 75 mg Letrox), a néha megemelkedő prolaktinom( fél Bromo) a férjem IR-je. Próbáljuk tartani a diétát, kevesebbet stresszelünk, sokat utaztunk. Félelmetes ahogy ismétlődnek a négy évvel ezelőtti események: ugyanazzal a baráti párral utaztunk Horvátországba, eljutottunk Villányba és Siófokra, a lombikot végül augusztusban kezdjük( annyi hogy most 2 nappal később kezdtem el az injekciózást). Ráadásul bármennyire is bugyuta dolog, elmentem a barátnőm unszolásra asztrológushoz is aki biztosan látta a testvért Balázs csillagképénél és persze a gyermeket nálam és a férjemnél is. Abszolút nem meglepő, hogy jövő év május-júniusában fog ő is érkezni ami azt jelenti, hogy vagy a lombik lesz sikeres vagy az utána jövő hónap pont úgy mint Balázs esetében. Azért voltam hajlandó elmenni ehhez a hölgyhöz, mert a barátnőmnek kétszer is megjósolta a babát abban a fázisban amikor ők még nem is tervezték és hát bejött még sok minden más is nekik. Gondoltam teszek egy próbát. Ha másra nem , de arra jó volt, hogy a pozitív hozzáállásomat visszahozza. Ebben persze a pszichológusomnak is óriási szerepe van. Hozzá két hetente járok. Hja, hát milliomos vagyok kérem szépen! Főleg hogy a lombik is jó drága lesz. Kértem embriogén tápoldatot, ami növekedési hormont tartalmaz és remélhetőleg segíti majd az embriók beágyazódását. A férjem spermáját IMSI eljárással fogják szelektálni, ami annyit jelent, hogy nem a megszokott 400X-os nagyítással, hanem 4500-6000-es nagyítással fogják kiválogatni a legegészségesebb fickókat. Elég rossz volt az utóbbi időben a morfológia, úgy hogy nagyon remélem, lesz értelme az eléggé borsos árú eljárásnak.
Szóval ti lesztek a tanúi annak, hogy működik-e az asztrológia vagy sem. Drukkoljatok, kérlek! :)
Még soha nem álltam ennyire pozitívan egy lombikhoz. Annyi mindent tesszük most meg, hogy lehetetlen a sikertelenség. Minden kezelve van: az IR-em( napi 1000 mg Meforal), a pajzsmirigyem( 75 mg Letrox), a néha megemelkedő prolaktinom( fél Bromo) a férjem IR-je. Próbáljuk tartani a diétát, kevesebbet stresszelünk, sokat utaztunk. Félelmetes ahogy ismétlődnek a négy évvel ezelőtti események: ugyanazzal a baráti párral utaztunk Horvátországba, eljutottunk Villányba és Siófokra, a lombikot végül augusztusban kezdjük( annyi hogy most 2 nappal később kezdtem el az injekciózást). Ráadásul bármennyire is bugyuta dolog, elmentem a barátnőm unszolásra asztrológushoz is aki biztosan látta a testvért Balázs csillagképénél és persze a gyermeket nálam és a férjemnél is. Abszolút nem meglepő, hogy jövő év május-júniusában fog ő is érkezni ami azt jelenti, hogy vagy a lombik lesz sikeres vagy az utána jövő hónap pont úgy mint Balázs esetében. Azért voltam hajlandó elmenni ehhez a hölgyhöz, mert a barátnőmnek kétszer is megjósolta a babát abban a fázisban amikor ők még nem is tervezték és hát bejött még sok minden más is nekik. Gondoltam teszek egy próbát. Ha másra nem , de arra jó volt, hogy a pozitív hozzáállásomat visszahozza. Ebben persze a pszichológusomnak is óriási szerepe van. Hozzá két hetente járok. Hja, hát milliomos vagyok kérem szépen! Főleg hogy a lombik is jó drága lesz. Kértem embriogén tápoldatot, ami növekedési hormont tartalmaz és remélhetőleg segíti majd az embriók beágyazódását. A férjem spermáját IMSI eljárással fogják szelektálni, ami annyit jelent, hogy nem a megszokott 400X-os nagyítással, hanem 4500-6000-es nagyítással fogják kiválogatni a legegészségesebb fickókat. Elég rossz volt az utóbbi időben a morfológia, úgy hogy nagyon remélem, lesz értelme az eléggé borsos árú eljárásnak.
Szóval ti lesztek a tanúi annak, hogy működik-e az asztrológia vagy sem. Drukkoljatok, kérlek! :)
2016. június 15., szerda
Üdvözlöm magam az IR-esek klubjában
A terheléses vizsgálatom eredménye:
0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3
2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...
Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta a hízást és az inzulinrezisztenciát is...
Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!
A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.
Az előbb elfelejtettem megírni, hogy jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.
0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3
2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...
Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta a hízást és az inzulinrezisztenciát is...
Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!
A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.
Az előbb elfelejtettem megírni, hogy jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.
2016. június 8., szerda
"Mindent bele" lombik augusztusban
Hamarabb sajnos már nem férek be, de nem is bánom. Nem szeretnék még egy nyarat a forró lakásban tölteni egy esetleges "állterhesség" miatt. Valószínűleg megyünk nyaralni egy kicsit igaz még mindig nem Görögországba, ami a szívünk csücske, hanem Horvátországba. Közelebb van és olcsóbban ki tudjuk hozni. Örülünk, hogy egyáltalán el tudunk menni egy méregdrága lombik előtt úgy, hogy vettünk végre új autót aminek havonta perkáljuk az aktuális részletét.
A leleteim többsége még nem érkezett meg, így nem tudom, hogy van-e inzulinrezisztenciám, illetve kariótípus problémám. A múltkor azt írtam, hogy jó lenne, ha a PGD miatt lennének hibás génjeim, de ezt most már átgondoltam. A PGD-t persze sajnálom és kiakasztónak találom, hogy Magyarországon nem kérheti minden lombikos, de a hibás génekből inkább nem kérek, mert akkor egy esetleges spontán terhességnél ismét retteghetnék. Szerencsére Kanyó doktornő felvázolt más szelektálási lehetőségeket is. Ami biztos, az az embriogén, mert két vetélés és 3 sikertelen IVF abszolút indokolttá teszi. Remélem, hogy ez a táptalaj majd segíti az embriók beágyazódását. Persze ehhez az kell, hogy két egészséges sejt találkozzon. A spermák szelektálására van valamilyen eljárás, aminek a nevét nem jegyeztem meg, de az a lényege, hogy a spermiumokat iszonyatosan ki tudja nagyítani és így ki lehet válogatni a legéletképesebbeket.
Bízom benne, hogy megismétlődnek a 4 évvel ezelőtti csodálatos események. Akkor is augusztusban mentünk lombikra, ami ugyan nem sikerült, viszont egy hónappal később megfogant életünk értelme. :)
A leleteim többsége még nem érkezett meg, így nem tudom, hogy van-e inzulinrezisztenciám, illetve kariótípus problémám. A múltkor azt írtam, hogy jó lenne, ha a PGD miatt lennének hibás génjeim, de ezt most már átgondoltam. A PGD-t persze sajnálom és kiakasztónak találom, hogy Magyarországon nem kérheti minden lombikos, de a hibás génekből inkább nem kérek, mert akkor egy esetleges spontán terhességnél ismét retteghetnék. Szerencsére Kanyó doktornő felvázolt más szelektálási lehetőségeket is. Ami biztos, az az embriogén, mert két vetélés és 3 sikertelen IVF abszolút indokolttá teszi. Remélem, hogy ez a táptalaj majd segíti az embriók beágyazódását. Persze ehhez az kell, hogy két egészséges sejt találkozzon. A spermák szelektálására van valamilyen eljárás, aminek a nevét nem jegyeztem meg, de az a lényege, hogy a spermiumokat iszonyatosan ki tudja nagyítani és így ki lehet válogatni a legéletképesebbeket.
Bízom benne, hogy megismétlődnek a 4 évvel ezelőtti csodálatos események. Akkor is augusztusban mentünk lombikra, ami ugyan nem sikerült, viszont egy hónappal később megfogant életünk értelme. :)
2016. május 27., péntek
Vérvétel, vérvétel, vérvétel
Erről szólt az egész hetem. Kedden a BMC-ben vizsgálták a szexuális betegségeket, csütörtökön az Istenhegyin nézték a kariotípust, ma meg a Jánosban voltam 3 pontos cukor és inzulinterhelésen.
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...
Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.
Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...
Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...
Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.
Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...
Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...
2016. április 23., szombat
Felborult ciklus
Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hosszú ideje nem jelentkezik a menstruációm. Végül az 51. napon jött meg miután ittam pár adag palástfű és cickafark teát. Egy hétig tartott és nagyon gyenge volt. Miután elmúlt, elkezdtem újra inni (most már csak) a cickafarkteát, de úgy elkezdett megint fájni a jobb oldalam, hogy cisztára gondolva abbahagytam ennek ivászatát. Mivel a ligetszépe olajban is ösztrogén van, azt sem ihattam. Nagyon fura volt, hogy a hőm meg ahelyett hogy alacsonyan lett volna, mint ahogy a ciklus első felében szokott, magasan volt pont úgy mint peteérés után. Persze a mensi előtt meg végig alacsonyan volt, tehát egyértelmű, hogy nem volt peteérésem abban az 51 napban és a vérzés ami jelentkezett csak egy sima köztes vérzés volt. Aztán amikor a 14. napon vártam volna a peteérésemet, megjött az igazi menstruációm. Most már úgy ömlik belőlem, mint a vetélés után. Bízom benne, hogy a mostani ciklusom már tökéletes lesz és hogy ez a hosszú pihenés jót tett a petesejtjeim minőségének.
Az 51 napos ciklusom miatt Tanár úr nem javasolta a fagyasztott embrió beültetését és mint utólag kiderült, jól is tette. Remélem minden helyreáll és júniusban egy friss lombikkal tudjuk folytatni.
Addig is szedjük továbbra is a vitaminokat, én újra tornázom( sokat híztam az "állterhességeim" miatt), a férjemnek megtanítom a KIT férfi tornát én meg újra elővettem az Aviva könyveket, hátha..Csak ne lenne ilyen bonyolult az értelmezése...
Az 51 napos ciklusom miatt Tanár úr nem javasolta a fagyasztott embrió beültetését és mint utólag kiderült, jól is tette. Remélem minden helyreáll és júniusban egy friss lombikkal tudjuk folytatni.
Addig is szedjük továbbra is a vitaminokat, én újra tornázom( sokat híztam az "állterhességeim" miatt), a férjemnek megtanítom a KIT férfi tornát én meg újra elővettem az Aviva könyveket, hátha..Csak ne lenne ilyen bonyolult az értelmezése...
2016. április 6., szerda
48 napja semmi
Azaz nem jött még meg...
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.
2016. március 7., hétfő
"Ement a baba, ement a sákány."
Ezt mondja Balázs már pár hete ha a hasamra mutatok. Nem tudom, kitől hallotta és miért nevezi sárkánynak a kistesóját....
Ami megnyugtató, hogy pár napja azt is hozzáteszi, hogy majd "Tűzoltó Sam hozza a Tesót: Nino-nino-nino" Hogy ez pontosan mit jelenet, az a jövő titka.
Szeretnék még sokat írni, de nincs rá időm. Egyre több a megkeresésem abban a vállalkozásban amit a GYES alatt találtam ki. Épül a karrierem, miközben én nem vágyam másra, mint egy újabb kisbabára...
Ami megnyugtató, hogy pár napja azt is hozzáteszi, hogy majd "Tűzoltó Sam hozza a Tesót: Nino-nino-nino" Hogy ez pontosan mit jelenet, az a jövő titka.
Szeretnék még sokat írni, de nincs rá időm. Egyre több a megkeresésem abban a vállalkozásban amit a GYES alatt találtam ki. Épül a karrierem, miközben én nem vágyam másra, mint egy újabb kisbabára...
2016. február 13., szombat
Újra itthon. Túl két ultrahanagon
Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják! A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.
Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják! A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.
Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...
2016. január 11., hétfő
Back to work
Három év és egy hét itthonlét után visszamegyek dolgozni. Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot: heti 3 nap munka( napi 6 óra) teljes fizetésért.
Tudom, tudom, eddig kézzel-lábbal tiltakoztam a munka ellen és rázott a hideg a szeptemberi kezdéstől, most mégis meggyőztek. Ennek több oka is van. Az egyik a pénz, ami nagyon jól jön egy újabb 300ezres lombik kör előtt. A másik Balázs közösségbe szoktatása, amit amúgy is tavaszra terveztünk, mert nem bírtam volna szeptemberben egyszerre 40 órában dolgozni és az Egyetlenemet hirtelen egy egész hétre beszoktatni az oviba. A harmadik az, hogy ha esetleg összejönne még egy baba, akkor sokkal több pénzből számolnák ki a CSED-emet, mint legutóbb és mindehhez a szabadságaimmal együtt csak 180 napot kell ledolgoznom. Az utolsó ok az, hogy jól esik pihentetni kicsit a tesóprojektet, mert már teljesen kimerítő, hogy minden gondolatom e körül forog. Annyira depressziós vagyok, hogy elsírom magam, ha meglátok egy kisbabát vagy arra az időszakra gondolok, amikor Balázs kicsi volt. Mindegy hol vagyok, mit csinálok, nem tudok uralkodni magamon. Múlt héten végig bőgtem a Kerekítőt, megsirattam a közel két és fél évet, amit ott töltöttünk Balázzsal. Négy hónapos pici baba volt, amikor az első foglalkozáson részt vettünk és azt terveztem, hogy majd együtt megyünk oda a Kistesóval is úgy mint mindenki más. Az összes anyukának ott van a pocijába vagy a karjában a kistestvér. Ordítani tudnék, amikor eszembe jut, hogy márciusban én is szülhettem volna. Azt hiszem, most jött ki rajtam minden szomorúság, amit egy-egy sikertelen hónap, lombik vagy terhesség után elfojtottam.
Tulajdonképpen gyászolok, feketébe borult most a világ. Közben majd megesz a lelkiismeret, hogy nem elégszem meg egyetlen-egy gyermekkel. Természetesen ő a mindenem, életem értelme, legnagyobb szerelme, de nekem ez most nem elég. Még most tudnék szülni, mert véges a petefészek tartalékom, a férjem katonái meg egyre gyengébbek lesznek a kiújuló visszér miatt. Tulajdonképpen ez a kapuzárási pánik okozza nálam ezt a hatalmas vágyakozást a Kistestvér iránt. A férjem ugyanígy van vele mint én, imádja a Kisfiúnkat és ugyanúgy szeretne ő is egy újabb gyermek, örömmel megduplázná az ő érte érzett szeretetet.
Éjszaka nem tudok aludni, forgolódom, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Vajon be tud majd Balázs szokni a közösségbe? Olyan kis gyámoltalan, úgy fél a a saját korosztályától, nem mer bemenni közéjük hiába járunk heti három-négyszer gyerekek közé. Mindig megfogja a kezemet, vagy az ölembe kéretszkedik amikor kíváncsi arra, hogy mit csinálnak a többiek, ha meg eltávolodok tőle akkor utánam kiabál vagy szalad és visszavisz a gyerek közé, a lényeg, hogy ne legyen egyedül köztük. A nagyobb gyerekekkel és pár felnőttel vígan elvan. Anyára egyből nincs szükség, ha valakit megkedvel. Ilyen például a logopédusunk is, akitől sírva megyünk el minden héten. Már be sem kell mennem a foglalkozásra, simán elvannak kettesben. Tudnék még jó pár ilyen példát mondani, szerencsére. Na de sikerül vajon olyan bölcsit/ óvit találnom ahol ő így megkedveli a dadust/ óvónénit? Ettől tartok a legjobban.
Helyet találni év közben egy gyereknek iszonyatosan nehéz feladatnak bizonyul. Felhívtam jó pár helyi magán családi napközit, de nem jártam eredménnyel. Eredetileg az volt a terv, hogy csak heti egy napot tölt közösségben, a másik két napon apukával lesz itthon, aki home-office-ban szokott lenni heti kétszer. Erről viszont lebeszéltek, mert heti egy napra lehetetlen a gyerekeket beszoktatni, minden héten előről lehet kezdeni. Ráadásul az nem tesz jót a gyereknek, hogy nézi a tévét, amíg Apa dolgozik, mert ilyenkor neki ténylegesen dolgoznia kell, nem lehet a gyerekkel játszani. Szóval heti három napra el kell valahová helyeznem.
Az egyik lehetőség a helyi bölcsőde, ami eddigi tapasztalataim szerint( láttam ahogy altatás közben nem vigasztaljak meg a gyerekeket, addig ordíttatják őket, amíg el nem alszanak) egyáltalán nem válaszkész. Azt találtam ki, hogy oda csak délig fog járni, hogy még véletlenül se sirassák meg az én amúgy sem alvó gyermekemet. Na de mi van, ha minden más helyzetben így állnak hozzá a gyerekekhez? Például büntetnek és nem kezelik megfelelően a hisztit? Erről a fejezetről semmit sem tudok. Ismerős anyukák agyba-főbe dicsérik a bölcsit, csak én vagyok ilyen szkeptikus amiatt, hogy többször is láttam hogyan folyik az altatás az udvaron.
A másik lehetőség egy belvárosi óvoda, ahol egy nagyon kedves ismerős óvónéni dolgozik. Ide már egész napra járna heti háromszor, tehát bent kéne aludnia. Viszont az ismerősöm megígérte, hogy nem hagyná sírni egy percig sem. Egyetlen-egy baj van ezzel a dologgal: Balázs még nem szobatiszta, tehát 3 éves kor alatt nem kötelesek felvenni. Azt mondta az óvónéni, hogy ez kettőnk titka marad és ő majd szépen lassan leszoktatja a pelusról. Ezt a részt már én is elkezdtem itthon, de nagyon nem haladunk. Szép színes, figurás alsónadrágokat adok rá tegnap óta, de van hogy egy óra alatt háromszor is bepisil.( Nem is tudtam, hogy ilyen sokat pisil a Fiam :)) A billire már egy jó ideje nem ül rá, hiába van neki egy olyan is, ami dudál és kormányos( autómániás továbbra is a Drága). A WC-szűkítőre ráül néha, de nincs oda azért sem, pedig pár hónapja egész jól haladtunk a WC-n illetve billin pisiléssel, aztán elkezdett ellene kézzel-lábbal tiltakozni én meg ráhagytam, mert a csapból is az folyik, hogy a szobatisztaságot nem szabad erőltetni. Mindez szép és jó, de vajon meddig hagyjam rá? Úgy hogy most újrakezdtük az egészet. Rendeltem neki két leszoktató bugyit is, hátha azokkal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ma sem ült rá egyik bilijére sem, de már többször belepisilt a bili kivehető betétjébe, amikor piszoárként tartottam elé.
Nagyon szeretném, ha összejönne ez az óvoda. Sokkal jobban fejlődne egy vegyes csoportban, ahol csak 12-en mint egy bölcsiben, ahol vannak vagy 30an és tuti, hogy nem törekednének a szobatisztaságra. Szerintem ott csak visszafejlődne. Ráadásul egy ismerősöm lenne az óvónője, ami nem egy elhanyagolható szempont. A hét közepe felé fogom megtudni, hogy felveszik-e.
Mindenképpen egy olyan helyre szeretném beadni, ahol válaszkészek egy gyerekkel és nem az a cél, hogy minél előbb betörjék mindenfajta elavult módszerrel.
Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy megoldjuk valahogy. Legfeljebb ideköltöztetem anyukámat, ha sehogy sem tudom beszoktatni a közösségbe, de ezt azért nem szeretném, mert szeptembertől amúgy is kötelező lenne és mindannyiuknak jobb, ha most kisebb etápokban megszokja.
A februári lombikot elhalasztjuk, majd csak júniusban folytatjuk, amikor befejezem a munkát. Jól is jön most egy kis regenerálódás a szervezetemnek, mert rettegek a sok rákot okozó hormontól. Nem szabad elfelejtenem, hogy már van egy gyermekem, akit fel kell nevelni. Mivel most érdemes lenne ledolgozni ezt a 180 napot, tehát nem lenne szerencsés még vagy 2-3 hónapig természetes úton sem teherbe esnem, nagy örömmel hagyjuk ki végre az erőltetett, könyökünkön kijövő peteérés körüli szexet.
Szóval így állunk most. Tudom, hogy majd csak kialakul minden. Addig is sírok még egy kicsit.
Tudom, tudom, eddig kézzel-lábbal tiltakoztam a munka ellen és rázott a hideg a szeptemberi kezdéstől, most mégis meggyőztek. Ennek több oka is van. Az egyik a pénz, ami nagyon jól jön egy újabb 300ezres lombik kör előtt. A másik Balázs közösségbe szoktatása, amit amúgy is tavaszra terveztünk, mert nem bírtam volna szeptemberben egyszerre 40 órában dolgozni és az Egyetlenemet hirtelen egy egész hétre beszoktatni az oviba. A harmadik az, hogy ha esetleg összejönne még egy baba, akkor sokkal több pénzből számolnák ki a CSED-emet, mint legutóbb és mindehhez a szabadságaimmal együtt csak 180 napot kell ledolgoznom. Az utolsó ok az, hogy jól esik pihentetni kicsit a tesóprojektet, mert már teljesen kimerítő, hogy minden gondolatom e körül forog. Annyira depressziós vagyok, hogy elsírom magam, ha meglátok egy kisbabát vagy arra az időszakra gondolok, amikor Balázs kicsi volt. Mindegy hol vagyok, mit csinálok, nem tudok uralkodni magamon. Múlt héten végig bőgtem a Kerekítőt, megsirattam a közel két és fél évet, amit ott töltöttünk Balázzsal. Négy hónapos pici baba volt, amikor az első foglalkozáson részt vettünk és azt terveztem, hogy majd együtt megyünk oda a Kistesóval is úgy mint mindenki más. Az összes anyukának ott van a pocijába vagy a karjában a kistestvér. Ordítani tudnék, amikor eszembe jut, hogy márciusban én is szülhettem volna. Azt hiszem, most jött ki rajtam minden szomorúság, amit egy-egy sikertelen hónap, lombik vagy terhesség után elfojtottam.
Tulajdonképpen gyászolok, feketébe borult most a világ. Közben majd megesz a lelkiismeret, hogy nem elégszem meg egyetlen-egy gyermekkel. Természetesen ő a mindenem, életem értelme, legnagyobb szerelme, de nekem ez most nem elég. Még most tudnék szülni, mert véges a petefészek tartalékom, a férjem katonái meg egyre gyengébbek lesznek a kiújuló visszér miatt. Tulajdonképpen ez a kapuzárási pánik okozza nálam ezt a hatalmas vágyakozást a Kistestvér iránt. A férjem ugyanígy van vele mint én, imádja a Kisfiúnkat és ugyanúgy szeretne ő is egy újabb gyermek, örömmel megduplázná az ő érte érzett szeretetet.
Éjszaka nem tudok aludni, forgolódom, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Vajon be tud majd Balázs szokni a közösségbe? Olyan kis gyámoltalan, úgy fél a a saját korosztályától, nem mer bemenni közéjük hiába járunk heti három-négyszer gyerekek közé. Mindig megfogja a kezemet, vagy az ölembe kéretszkedik amikor kíváncsi arra, hogy mit csinálnak a többiek, ha meg eltávolodok tőle akkor utánam kiabál vagy szalad és visszavisz a gyerek közé, a lényeg, hogy ne legyen egyedül köztük. A nagyobb gyerekekkel és pár felnőttel vígan elvan. Anyára egyből nincs szükség, ha valakit megkedvel. Ilyen például a logopédusunk is, akitől sírva megyünk el minden héten. Már be sem kell mennem a foglalkozásra, simán elvannak kettesben. Tudnék még jó pár ilyen példát mondani, szerencsére. Na de sikerül vajon olyan bölcsit/ óvit találnom ahol ő így megkedveli a dadust/ óvónénit? Ettől tartok a legjobban.
Helyet találni év közben egy gyereknek iszonyatosan nehéz feladatnak bizonyul. Felhívtam jó pár helyi magán családi napközit, de nem jártam eredménnyel. Eredetileg az volt a terv, hogy csak heti egy napot tölt közösségben, a másik két napon apukával lesz itthon, aki home-office-ban szokott lenni heti kétszer. Erről viszont lebeszéltek, mert heti egy napra lehetetlen a gyerekeket beszoktatni, minden héten előről lehet kezdeni. Ráadásul az nem tesz jót a gyereknek, hogy nézi a tévét, amíg Apa dolgozik, mert ilyenkor neki ténylegesen dolgoznia kell, nem lehet a gyerekkel játszani. Szóval heti három napra el kell valahová helyeznem.
Az egyik lehetőség a helyi bölcsőde, ami eddigi tapasztalataim szerint( láttam ahogy altatás közben nem vigasztaljak meg a gyerekeket, addig ordíttatják őket, amíg el nem alszanak) egyáltalán nem válaszkész. Azt találtam ki, hogy oda csak délig fog járni, hogy még véletlenül se sirassák meg az én amúgy sem alvó gyermekemet. Na de mi van, ha minden más helyzetben így állnak hozzá a gyerekekhez? Például büntetnek és nem kezelik megfelelően a hisztit? Erről a fejezetről semmit sem tudok. Ismerős anyukák agyba-főbe dicsérik a bölcsit, csak én vagyok ilyen szkeptikus amiatt, hogy többször is láttam hogyan folyik az altatás az udvaron.
A másik lehetőség egy belvárosi óvoda, ahol egy nagyon kedves ismerős óvónéni dolgozik. Ide már egész napra járna heti háromszor, tehát bent kéne aludnia. Viszont az ismerősöm megígérte, hogy nem hagyná sírni egy percig sem. Egyetlen-egy baj van ezzel a dologgal: Balázs még nem szobatiszta, tehát 3 éves kor alatt nem kötelesek felvenni. Azt mondta az óvónéni, hogy ez kettőnk titka marad és ő majd szépen lassan leszoktatja a pelusról. Ezt a részt már én is elkezdtem itthon, de nagyon nem haladunk. Szép színes, figurás alsónadrágokat adok rá tegnap óta, de van hogy egy óra alatt háromszor is bepisil.( Nem is tudtam, hogy ilyen sokat pisil a Fiam :)) A billire már egy jó ideje nem ül rá, hiába van neki egy olyan is, ami dudál és kormányos( autómániás továbbra is a Drága). A WC-szűkítőre ráül néha, de nincs oda azért sem, pedig pár hónapja egész jól haladtunk a WC-n illetve billin pisiléssel, aztán elkezdett ellene kézzel-lábbal tiltakozni én meg ráhagytam, mert a csapból is az folyik, hogy a szobatisztaságot nem szabad erőltetni. Mindez szép és jó, de vajon meddig hagyjam rá? Úgy hogy most újrakezdtük az egészet. Rendeltem neki két leszoktató bugyit is, hátha azokkal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ma sem ült rá egyik bilijére sem, de már többször belepisilt a bili kivehető betétjébe, amikor piszoárként tartottam elé.
Nagyon szeretném, ha összejönne ez az óvoda. Sokkal jobban fejlődne egy vegyes csoportban, ahol csak 12-en mint egy bölcsiben, ahol vannak vagy 30an és tuti, hogy nem törekednének a szobatisztaságra. Szerintem ott csak visszafejlődne. Ráadásul egy ismerősöm lenne az óvónője, ami nem egy elhanyagolható szempont. A hét közepe felé fogom megtudni, hogy felveszik-e.
Mindenképpen egy olyan helyre szeretném beadni, ahol válaszkészek egy gyerekkel és nem az a cél, hogy minél előbb betörjék mindenfajta elavult módszerrel.
Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy megoldjuk valahogy. Legfeljebb ideköltöztetem anyukámat, ha sehogy sem tudom beszoktatni a közösségbe, de ezt azért nem szeretném, mert szeptembertől amúgy is kötelező lenne és mindannyiuknak jobb, ha most kisebb etápokban megszokja.
A februári lombikot elhalasztjuk, majd csak júniusban folytatjuk, amikor befejezem a munkát. Jól is jön most egy kis regenerálódás a szervezetemnek, mert rettegek a sok rákot okozó hormontól. Nem szabad elfelejtenem, hogy már van egy gyermekem, akit fel kell nevelni. Mivel most érdemes lenne ledolgozni ezt a 180 napot, tehát nem lenne szerencsés még vagy 2-3 hónapig természetes úton sem teherbe esnem, nagy örömmel hagyjuk ki végre az erőltetett, könyökünkön kijövő peteérés körüli szexet.
Szóval így állunk most. Tudom, hogy majd csak kialakul minden. Addig is sírok még egy kicsit.
2015. december 9., szerda
A nemistudom hanyadik újrakezdés
Nem sikerült. Senki sem érti mi volt az oka, mert minden tökéletes volt..Tanár úr februárban a fagyasztott baba beültetésével szeretné folytatni. Én viszont bízok a harmadik spontán csodában.
Óriási hasam van, már nem tudok mit felvenni. Sürgősen le kell adnom azt a 6 kilót, amit március óta felszedtem. Sajnos nem boríthatom fel drasztikus fogyókúrával és intenzív edzésekkel a hormonháztartásomat, úgy hogy ez ismét egy lassú folyamat lesz.
Ma már tornáztam, Balázs jól viselte. Persze ehhez kellett a reggeli gyerekfoglalkozás, ahol már kibulizta magát.
A Ch diétát is komolyan veszem ezentúl. Még nem tudom hogy fogom megoldani a rendszeres főzést a sok program és egy állandóan anyát igénylő gyermek mellett, de valahogy kénytelen leszek. Nehezítő körülmény a fogyókúra szempontjából a Karácsony, de majd legfeljebb 2 napra felfüggesztem a diétát.
Vicc kategória, hogy ebben a körben a bánatomat oldó ivászatot is kihagytam, mert vigyáznom kell a petesejtjeim minőségére. :)
Egy dolog biztos: nem adom fel! Szeptemberben szülni fogok. Hajrá 2016!
Óriási hasam van, már nem tudok mit felvenni. Sürgősen le kell adnom azt a 6 kilót, amit március óta felszedtem. Sajnos nem boríthatom fel drasztikus fogyókúrával és intenzív edzésekkel a hormonháztartásomat, úgy hogy ez ismét egy lassú folyamat lesz.
Ma már tornáztam, Balázs jól viselte. Persze ehhez kellett a reggeli gyerekfoglalkozás, ahol már kibulizta magát.
A Ch diétát is komolyan veszem ezentúl. Még nem tudom hogy fogom megoldani a rendszeres főzést a sok program és egy állandóan anyát igénylő gyermek mellett, de valahogy kénytelen leszek. Nehezítő körülmény a fogyókúra szempontjából a Karácsony, de majd legfeljebb 2 napra felfüggesztem a diétát.
Vicc kategória, hogy ebben a körben a bánatomat oldó ivászatot is kihagytam, mert vigyáznom kell a petesejtjeim minőségére. :)
Egy dolog biztos: nem adom fel! Szeptemberben szülni fogok. Hajrá 2016!
2015. december 6., vasárnap
Nem megy nekem ez a lombik...
Péntek óta csinálom a teszteket, de sajnos még nem láttam egy csíknál többet...Valószínűleg ebben a hónapban már nem is fogok...Persze a vérvétel a döntő, addig nem adhatom fel. Ráadásul nincs semmilyen premenstruációs tünetem, mint minden sikertelen hónapban. Még a márciusi lombiknál is azt éreztem, hogy mindjárt meg fog jönni és hát nem tévedtem. Most semmit sem érzek...Valahol bíztam benne, hogy ez jót jelent, de ugyanakkor hiányoltam az apró alhasi görcsöket, amiket akkor éreztem, amikor Balázs beágyazódott. Szóval még a tesztelés előtt tudtam, hogy nem sikerült, de azzal nyugtattam magam, hogy minden terhesség más és más, szóval teljesen nem tudtam és nem is tudom egyelőre feladni. Mindenesetre nem egy leányálom így elviselni az Agolutin injekciót, amitől a bal farpofám már úgy becsomósodott, hogy egy ideje csak a jobba tudja beadni a férjem. A vérhígítótól lila hasam már csak egy apróság az előzőhöz képest...
Minden olyan tökéletes volt, most a minőséggel sem volt gond és minden egyéb gyógyszeres támogatást megkaptam, ami a sikerhez szükséges. Nem értem, mi történhetett? Miért nem ágyazódott be legalább egy a három közül?
Na majd következő hónapban hozok ide egy pozitív tesztet, ne aggódjatok! Szeptemberben szülni fogok és kész!
Minden olyan tökéletes volt, most a minőséggel sem volt gond és minden egyéb gyógyszeres támogatást megkaptam, ami a sikerhez szükséges. Nem értem, mi történhetett? Miért nem ágyazódott be legalább egy a három közül?
Na majd következő hónapban hozok ide egy pozitív tesztet, ne aggódjatok! Szeptemberben szülni fogok és kész!
2015. november 29., vasárnap
Beültetés
Pénteken három gyönyörű állapotban lévő embriót kaptam vissza. Nem értek hozzá, de én szinte hibátlannak láttam őket a képernyőn keresztül. Mindháromnál majdhogynem egyforma nagyságúak voltak a sejtek és csak az egyiknél láttam némi töredezést. A negyedik embriót le tudták fagyasztani, ilyenre sem volt még példa nálunk. Az ötödik sajnos nem fejlődött megfelelően.
El sem hiszem, hogy nekem sikerült hármat beültetni! Márciusban két babát kaptam vissza, de ebből ugyebár csak egy volt tankönyvi ,a másik egy nappal később termékenyült meg. Akkor nem is igazán bíztam a sikerben.
Most viszont minden okom megvan rá! A szteroid remélhetőleg elnyomja az autoimmun antitesteket, a vérhígító megkönnyíti a beágyazódást, az Estrofem vastagítja a méhnyálkahártyát, (ami ugyanúgy a beágyazódást segíti elő), az Agolutin és a Crinone pedig rendesen pótolják a sárgatestet.
Endokrinológnál is voltam hétfőn. Megemelte a Letrox adagomat 87,5-re, tehát a pajzsmirigyem is fel van készítve a terhességre.
Az Agolutint most a férjem adja be. Iszonyatosan ügyes, nem is fáj, amikor beszúrja a fenekembe, ennek ellenére csomósodik és fáj az előzőek helye. Minden este borogatom a hátsómat..
A torokfájás elmúlt kedden, de ma megint érzem sajnos. Közben a Kismanóm náthás lett, lehet visszafertőzött. Semmi sem egyszerű!
A szteroid iszonyatosan éhessé tesz, állandóan azt nézem, mit lehet enni. Már 69 kiló vagyok...6 kilót híztam egy év alatt, de semmi sem számít, ha végre babás leszek! Csak még egy babát kérek az égiektől és ígérem, befejezem! Annyira, de annyira elegem van már a lombikból, hízásból, gyógyszerekből, injekciókból, vérvételekből, peteérés környéki szexből, negatív tesztekből...
De hallgatok, mert most minden adott a sikerhez és nagyon bizakodó vagyok. Innen lehet ám nagyot esni, tudom, de emiatt sem vagyok hajlandó aggódni!
Vérvétek december 8-án. :) Lassan telik az idő...
Visszajöttem megírni hogy most először egyedül mentem a beültetésre, mivel a férjem itthon maradt a náthás gyerekkel. Olyan romantikus volt!
El sem hiszem, hogy nekem sikerült hármat beültetni! Márciusban két babát kaptam vissza, de ebből ugyebár csak egy volt tankönyvi ,a másik egy nappal később termékenyült meg. Akkor nem is igazán bíztam a sikerben.
Most viszont minden okom megvan rá! A szteroid remélhetőleg elnyomja az autoimmun antitesteket, a vérhígító megkönnyíti a beágyazódást, az Estrofem vastagítja a méhnyálkahártyát, (ami ugyanúgy a beágyazódást segíti elő), az Agolutin és a Crinone pedig rendesen pótolják a sárgatestet.
Endokrinológnál is voltam hétfőn. Megemelte a Letrox adagomat 87,5-re, tehát a pajzsmirigyem is fel van készítve a terhességre.
Az Agolutint most a férjem adja be. Iszonyatosan ügyes, nem is fáj, amikor beszúrja a fenekembe, ennek ellenére csomósodik és fáj az előzőek helye. Minden este borogatom a hátsómat..
A torokfájás elmúlt kedden, de ma megint érzem sajnos. Közben a Kismanóm náthás lett, lehet visszafertőzött. Semmi sem egyszerű!
A szteroid iszonyatosan éhessé tesz, állandóan azt nézem, mit lehet enni. Már 69 kiló vagyok...6 kilót híztam egy év alatt, de semmi sem számít, ha végre babás leszek! Csak még egy babát kérek az égiektől és ígérem, befejezem! Annyira, de annyira elegem van már a lombikból, hízásból, gyógyszerekből, injekciókból, vérvételekből, peteérés környéki szexből, negatív tesztekből...
De hallgatok, mert most minden adott a sikerhez és nagyon bizakodó vagyok. Innen lehet ám nagyot esni, tudom, de emiatt sem vagyok hajlandó aggódni!
Vérvétek december 8-án. :) Lassan telik az idő...
Visszajöttem megírni hogy most először egyedül mentem a beültetésre, mivel a férjem itthon maradt a náthás gyerekkel. Olyan romantikus volt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)