Hét év után: a csodababáktól a perimenopauzáig

Hét év telt el azóta, hogy utoljára írtam ide. Nem is tudom igazán, hol kezdjem.

Ez a blog annak idején azért született, hogy megörökítsem a babáinkhoz vezető utat: a meddőséget, a vizsgálatokat, a két inszeminációt, a négy lombikkezelést, a várakozásokat, a reményeket, a csalódásokat, a terhességeket és végül azt a két csodát, akik természetes úton érkeztek hozzánk.

Az utolsó bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szoptatás alatt ismét teherbe estem, de a terhesség kilenc hét után véget ért, és műtéti befejezésre volt szükség. Akkor 2019-et írtunk.

Most, 47 évesen, néhány hónappal a 48. születésnapom előtt úgy éreztem, hogy még egyszer vissza kell térnem. A blog a hormonokkal, a termékenységgel és a gyermekekért folytatott küzdelemmel kezdődött. Talán helyénvaló, hogy most egy másik hormonális életszakasz kezdetét is itt dokumentáljam.

Nem mondhatom még, hogy menopauzában vagyok. A menopauzát ugyanis csak visszamenőleg lehet kimondani, amikor az utolsó menstruáció óta tizenkét hónap eltelt újabb vérzés nélkül. De a ciklusaim változása és a legutóbbi hormoneredményeim alapján már minden jel arra mutat, hogy a menopauzális átmenet, vagyis a perimenopauza késői szakaszában járok.

K. tanár úr régi mondata

Sokat gondolok mostanában K. tanár úrra, a meddőségi orvosomra, aki sajnos már nincs közöttünk. Isten nyugosztalja. Talán most már valóban az égből figyeli a „babáit”.

Amikor annak idején a hormonkezelések lehetséges következményeiről kérdeztem, mindig megnyugtatott. Azt mondta, nem kell aggódnom: ettől a hormonmennyiségtől legfeljebb valamivel korábban jön majd el a menopauza, mint másoknál.

Ma már tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a lombikkezelések előrébb hozzák a menopauzát, és azt sem lehet pontosan kiszámítani, hogy egy adott nőnél mikor következik be. Mindenesetre, ha azt nézem, hogy két inszemináción és négy, viszonylag nagy hormonterheléssel járó lombikkezelésen mentem keresztül, mégsem negyven vagy negyvenkét évesen maradt el a menstruációm, azt gondolom, egészen jól állok.

Több olyan barátnőm is van, aki semmilyen hormonkezelést nem kapott, mégis jóval korábban kezdődött nála ez az életszakasz. Van, akinek már negyven-negyvenkét évesen megszűnt a menstruációja, és olyan, nálam valamivel fiatalabb barátnőm is van, aki egészségesen él, rendszeresen sportol, mégis hónapok óta nem menstruál.

A menopauza időpontját tehát nem lehet pusztán életmóddal, akaraterővel vagy a korábbi kezelések számával megmagyarázni. Jelentős részben egyéni és genetikai történet.

Mi történt 2019 óta?

A 2019-es műtét után a szervezetem meglepően gyorsan visszaállt a régi kerékvágásba. A cikluskövetőm szerint májusban már ismét menstruáltam, és peteérésem is volt. A ciklusaim többnyire szabályosak, átlagosan 27-29 naposak voltak.

Aztán 2020 februárjában, miközben még mindig szoptattam Tamást, ismét pozitív lett a terhességi tesztem.

Február 20-án teszteltem pozitívat. Ez újabb természetes úton létrejött terhesség volt, de sajnos nem fejlődött megfelelően. A hormonszintek nem emelkedtek úgy, ahogyan kellett volna, és március 25-én magától megindult a vérzés. Ezúttal nem volt szükség műtéti beavatkozásra: a terhesség spontán vetéléssel ért véget.

Úgy tűnik, ez volt a hatodik és egyben utolsó terhességem.

Ekkor a 42. életévemben jártam, és továbbra is szoptattam a kisebbik fiamat. Az első gyermekemnél a szoptatás nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, a másodiknál viszont ,ahogy mondani szokták, talán túlságosan is jól sikerült.

Tamás több mint négyéves volt, amikor végül magától elhagyta. A vége már inkább az esti összebújásról és a megszokásról szólt, mint valódi táplálásról, de nem szerettem volna erőszakkal elvenni tőle.

Egy percig sem bántam meg.

Csodálatos időszaka volt az életemnek, és sem akkor, sem azóta nem tapasztaltam semmilyen hátrányát annak, hogy ilyen sokáig szoptattam. Ma egy önálló, magabiztos, talpraesett kilencéves gyermek. Az óvodai beszoktatás alatt egyetlen percig sem sírt, könnyen feltalálja magát, és nyoma sincs annak, hogy a hosszú szoptatás bármiben akadályozta volna az önállósodását.

Először rövidebbek, majd kiszámíthatatlanok lettek a ciklusaim

A 2020-as terhesség után a korábbi 27-29 napos ciklusaim valamivel rövidebbé váltak. Többnyire 25–26 naponta menstruáltam, bár időnként hosszabb ciklusok is előfordultak.

2021-ben visszamentem dolgozni. Egy iskolás és egy óvodás gyermek, a munka és a háztartás mellett természetesen stresszesebb lett az élet, de a ciklusaim még ekkor is többnyire kiszámíthatóak voltak.

Az első igazán feltűnő változást 2023-ban láttam, amikor májusban egy körülbelül 44 napos ciklusom volt. Akkor azt hittem, egyszeri kisiklás történt. Utána ismét visszatértek a 24-26 nap körüli ciklusok.

2024-ben azonban már egyértelművé vált, hogy nem egyszeri véletlenről van szó. A ciklusok hossza egyre szélsőségesebben változott:

• volt 22 napos ciklusom;

• ezt egy 47 napos követte;

• később 38 és 41 napos ciklusok jelentkeztek;

• az év végén pedig egymás után két 19 napos ciklusom is volt.

2025-ben folytatódott a kiszámíthatatlanság. Volt 53, 36 és 33 napos ciklusom, ugyanakkor 16, 19 és 21 nap után is megjött a menstruációm. Ősztől néhány hónapra ismét rendezettebbnek tűnt a helyzet, és 23-29 nap közötti ciklusaim voltak.

Ma már tudom, hogy ez a váltakozás, a rövid ciklusok, majd a hosszú kimaradások, nagyon jellemző a perimenopauzára. Ilyenkor a petefészek működése nem egyszerűen fokozatosan és egyenletesen „leáll”. Egy ideig inkább kiszámíthatatlanná válik: előfordulhat peteéréses és peteérés nélküli ciklus, rövid ciklus, hosszú kimaradás, gyengébb vagy éppen elhúzódó vérzés.

A 2021-es AMH-eredmény

2021. július 30-án, közel 43 évesen AMH-vizsgálaton is jártam.

Az eredményem:

AMH: 0,53 ng/ml, ami átszámítva körülbelül 3,8 pmol/l.

Ez már csökkent petefészek-tartalékra utalt. Az AMH azt mutatja megközelítőleg, hogy mennyi működőképes tüsző maradhatott még a petefészekben, de nem képes pontosan megjósolni sem a perimenopauza kezdetét, sem az utolsó menstruáció időpontját.

Emlékszem, akkor rengeteget olvastam és számolgattam. Arra jutottam, hogy az eredményem alapján talán még körülbelül öt évem lehet a menopauza közeli időszakig.

Ez az öt év most telt le.

Utólag azt mondhatom, hogy a becslésem meglepően közel került ahhoz, ami végül történt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az AMH pontosan megjósolta a menopauzámat. Inkább egy figyelmeztető jel volt arra, hogy a petefészek-tartalékom már akkor jelentősen csökkent, miközben a ciklusaim még évekig működtek.

A nagy változások valójában csak 2023-2024 körül kezdtek igazán láthatóvá válni.

Az idei hosszú vérzés

2026 elején még 25, 27, 29, majd 24 napos ciklusaim voltak. Ezután következett egy 43 napos ciklus.

A menstruációm végül májusban érkezett meg, de ezúttal nem akart elmúlni. A közben jelentkező kétnapos pecsételést is beleszámítva összesen 29 napig tartott.

Nőgyógyászhoz is elmentem. Szerencsére a méhnyálkahártya nem volt kórosan megvastagodva, ezért nem volt szükség küretre.

Azóta új menstruáció nem kezdődött.

Ez még önmagában nem menopauza. Ahhoz tizenkét hónapnak kell eltelnie újabb menstruáció nélkül. A ciklusaim többéves ingadozása, az elhúzódó vérzés, majd a mostani kimaradás azonban már egyértelműen arra utal, hogy a menopauzális átmenet késői szakaszában járok.

Mit mutatnak a hormonjaim?

2025 tavaszán és nyarán még egészen más képet mutattak. 

2025 áprilisában az FSH 14,4 IU/l, az LH 10,4 IU/l, az ösztradiol 201 pmol/l volt

2025 augusztusban az FSH 9,2 IU/l, az LH 4,3 IU/l, az ösztradiol 151,7 pmol/l, a progeszteron pedig 12,39 nmol/l volt.

2026 januárjában már láthatóan változott a hormonképem:

FSH: 31,6 IU/l, LH: 17,0 IU/l, ösztradiol: 224,1 pmol/l volt.

Az FSH ekkor már jóval magasabb volt az egy évvel korábbi értékeimnél, és a labor menopauza utáni tartományába esett. Az ösztradiolszintem azonban még nem volt alacsony, ami jól mutatja a perimenopauza hullámzó természetét: a petefészek működése már gyengülhet, de időnként még termelhet számottevő mennyiségű ösztrogént.

A 2026. augusztusi vérvételen azonban már egészen más értékek születtek:

• FSH: 81,0 IU/l

• LH: 73,3 IU/l

• ösztradiol: 113,4 pmol/l

• progeszteron: 1,49 nmol/l

Egyetlen hormonvizsgálatból továbbra sem lehet kimondani a menopauzát. Ezek az értékek azonban a ciklustörténetemmel együtt erősen alátámasztják, hogy a petefészek működése jelentősen visszaesett, és valóban a menopauza közvetlen közelében járhatok.

És mit érzek mindebből?

Hőhullámaim egyelőre nincsenek.

Az alvásom viszont valamivel rosszabb lett. Többször felébredek éjszaka, bár ebben az idei nagy melegnek is lehet szerepe.

A legfeltűnőbb tünetem az ingerlékenység. Mindig is robbanékonyabb természetű voltam, de most néha magamat is meglepem. Könnyebben felcsattanok, türelmetlenebb vagyok, és időnként valóságos hárpiának érzem magam.

Különösen szerencsés az időzítés, mert van egy tizenhárom éves fiam, akinek éppen most indulnak be igazán a hormonjai, miközben az enyémek lassan búcsúznak. Mondanom sem kell, hogy ez időnként egészen különleges anya-fia kapcsolatot eredményez. Ennek ellenére, a kapcsolatunk nagyon jó, reméljük túléli a "hormonháborút" is.

Emellett sokszor érzem úgy, hogy nem találom a helyemet. Nehezebben érem utol magam, nem halad úgy a háztartás, ahogyan szeretném, és néha lehangoltnak érzem magam. Nem történik feltétlenül semmi különös, mégis mintha kevesebb lenne az energiám és nehezebb lenne összeszednem magam.

Egyelőre azon gondolkodom, mit tehetek azért, hogy a későbbi tüneteket lehetőség szerint enyhítsem. Anyukám azt mondja, neki a propoliszcseppek segítettek, és ezért nem voltak hőhullámai. Lehetséges, hogy valóban segítettek neki, de az is lehet, hogy egyszerűen ilyen az alkata. Én mindenesetre szeretem a propoliszt, így valószínűleg újra bevezetem.

Emellett szeretnék jobban figyelni az egészséges étkezésre, a mozgásra és az alvásra-már amennyire ez két gyermek, a munka és a háztartás mellett megvalósítható.

Mi lett velünk?

A legfontosabb, hogy jól vagyunk.

A két csodababánk ma már 13 és 9 éves. Mindketten egészségesek, mindketten iskolások.

A kisebbik fiunknál az első iskolai években voltak figyelmi és olvasási nehézségek. Senki nem mondta ki, hogy ADHD-s lenne, és én sem szeretnék olyan diagnózist rátenni, amelyet nem állapítottak meg. Annyi biztos, hogy a figyelmével időnként akadnak nehézségek, ami egyébként a családban többünknél is jelen van.

Nem gondolom, hogy ezt a korábbi hormonkezeléseimhez kellene kapcsolni. A családi előzmények alapján sokkal valószínűbbnek érzem az öröklött hajlamot.

A nehezebb iskolai kezdet ellenére minden akadályt sikerült átugrania. Nagyon okos, szorgalmas és kitartó gyermek, és rengeteg munkával szépen halad.

Amikor ezt a blogot elkezdtem, még külföldi tanulmányokat és más nők blogjait bújtam, hogy valamilyen kapaszkodót találjak a gyermektelenségből kivezető úthoz. Minden egyes személyes történet hatalmas segítséget jelentett.

Ma, a mesterséges intelligencia világában néhány jól feltett kérdéssel pillanatok alatt rengeteg információhoz juthatunk. Ez csodálatos lehetőség. De azt gondolom, a valódi, hús-vér emberek történeteire továbbra is szükség van.

Ezért írtam meg ezt a bejegyzést is.

Talán valaki egyszer ugyanúgy rátalál majd, ahogyan annak idején én találtam rá mások történeteire. Talán segítséget jelent neki egy 0,53-as AMH-eredmény után. Talán megnyugtatja, hogy az alacsony AMH nem jelent azonnali menopauzát. Vagy egyszerűen csak felismeri benne a saját rövid, hosszú, majd teljesen kiszámíthatatlanná váló ciklusait.

Én pedig most itt tartok: két egészséges gyermek édesanyjaként, 48 éves koromhoz közeledve, valószínűleg a perimenopauza utolsó szakaszában.

Hogy a május 14-én kezdődött vérzés valóban az utolsó menstruációm volt-e, azt még nem tudhatom.

Ezt majd az idő dönti el.

Az ötödik terhességem

Tudom, tudom, a legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy nem biztos, hogy szeretnénk harmadik babát. Mindenesetre nem zárkóztunk el tőle. Történt aztán, hogy késett a peteérésem, nem éreztem a tüneteket és vettem egy csomag ovulációs tesztet. A 20. nap körül lett a legsötétebb. Mondtam a férjemnek, hogy ha szeretne harmadik babát akkor jöjjön reggel. Jött...
Két héttel később nem akart szűnni a pecsételésem de a menstruációm sem jött meg.  Épp külföldön voltunk, nem volt nálam semmi. Elküldtem hát a férjemet tesztekért amik egytől egyik pozitívak lettek. Nem volt persze progeszteron sem kéznél de úgy voltam vele, hogy nem baj, legfeljebb megjön ha nem jó a terhesség.
Nem jött meg így itthon elkezdtem használni az Utrogestánt. Nem voltam hajlandó ennél drágábbat venni vagy injekciókkal kínozni magam, mert hiába kaptam végig az előző terhességem alatt a fájdalmas szurikat, csak megszültem 36+6 napon egy nappal az utolsó szuri beadása után..
Körülbelül 4 hét 1 napos lehettem amikor a Clearblue 2-3-at mutatott ami baromira jó HCG szintre utal. Tamásnál 1 nappal előtte mutatta ugyanezt. Bizakodtam, a tüneteim is nagyon erősek voltak. Olyan hihetetlen volt, hogy szoptatás mellett 40 évesen összejött úgy, hogy nem volt előtte 1-3 hónappal lombikom mint az első 4 terhességemnél. Valahol várható is volt, hogy valami történik, ha nem védekezünk mivel a hormonszintem soha nem volt még ilyen jó. Amióta szoptatok, csoda módjára lecsökkent a pajzsmirigy antitesteim száma is. A szopit egyelőre nem szerettem volna elhagyni mert úgy voltam vele, hogy felesleges kínzásnak tenném ki Tamást amennyiben mégsem fejlődne jól a baba,  aztán meg verném a fejem a falba. Pár hete egy előadáson találkoztam a szoptatási tanácsadómmal és rákérdeztem erre. A válasza az volt, hogy az én előzményeimmel sem kell abbahagyni hacsak nincs nyomós ok, mert  például egy orgazmus sokkal nagyobb méhösszehúzódásokat okoz, mégsem tiltják el a nőket a házasélettől.

Jött végre a hétfő és elmentem vérvételre. 4+3 napon 463 volt a HCG és 79,6 a progi. Tamásnál 4+2-ön volt 586 körül és 87 a progeszteron. Ez nem volt rossz eredmény így sem. A proginak nagyon örültem, mert elég jó volt ahhoz,  hogy méhen belüli terhességre utaljon.
4 hét 5 naposan jött egy tüszős mandulagyulladás körülbelül 38 fokos lázzal. Azonnal elkezdtem a megfelelő gyógyszerrel csillapítani. Gyerekkorom óta nem voltam lázas. Nem sejtettem jót. Másnap elmentem vérvételre. A HCG eredményem sajnos csak 1207 lett. Tamás ezen a napon 2336 volt, a duplázódás 89 %-os. Ekkor már sejtettem, hogy valami baj van de még nem adtam fel.
5hét 3 naposan a HCG-m csak 3448 volt. A duplázódás 70%-os volt. Kezdtem feladni bár ahogy olvastam, ebben a korban ez még belefért. Ahogy nő a HCG, úgy csökken az emelkedés mértéke. Másnap az orvosom behívott ultrahangra. A petezsák 8,6 mm volt. Megint elkezdtem reménykedni mivel Tamásnál 5 hét 2 naposan 9 mm-es volt. A tüneteim persze egyre jobban csökkentek.
A következő ultrahang másfél héttel később volt. Ott már 21 mm-es szabályos petezsákot láttunk szikhólyaggal de embriót és szívhangot sehol sem. Üres petezsák, azaz blighted ovum lett a vége. Egy újabb missed ab. A természetes vetélés mellett döntöttem mivel már volt benne részem és egyáltalán nem fájt. Azt hittem, hogy majd abbahagyom a progeszteront és pár napon belül elmegy. Aha..Jó nagyot tévedtem, ez más helyzet volt. Utána is olvastam külföldi oldalakon, hogy hetekig nem ismeri fel a szervezet azt, hogy elhalt a terhesség és van akinél az első trimeszter végén következik csak be a vetélés. Nem akartam elhinni, hogy 600 mg progeszteron abbahagyása, a szex, az emelés, a szoptatás és minden egyéb amit eddig kerültem az első időszakban  nem fog semmi előrehaladást sem hozni. Kicsit féltem is a hatalmas vérzéstől és a szülési fájdalmakról amikről ezeken az oldalakon beszámoltak de álltam eléjük A tüneteim nem hogy elmúltak volna, egy ideig még a hányinger is kínzott, a szagundor és fáradtság pedig végig velem maradtak. Eltelt 2 hét és én még csak nem is pecsételtem..Természetesen műtét lett a vége amin már túl is vagyok. Közel 10 hetesen a petezsák épp hogy csak kezdett elnyúlni, nem tudom meddig tartotta volna még bent a szervezetem.
Viszonylag jól viselem hiszen nekem két gyerekkel és kerek az életem, egy szavam sem lehet. Egyelőre nem tudjuk, hogy merünk-e még egyszer próbálkozni, nem szívesen élnék át még egy ilyen megpróbáltatást. Meglátjuk...

17 hónapos kistesó

A második fiam is megnőtt. Ma lett 17 hónapos.Túl gyorsan megy az idő...

Már egy éve nem írtam ide. Lehet el kéne most már búcsúznom, de nem tudok. Mindig bízom benne, hogy több időm lesz írni de nem ígérek semmit. Közben lediplomáztam és sokat dolgoztam éjjel, nem maradt energiám két gyerek mellett írni sajnos pedig olyan jó visszaolvasni Balázsról.

Tamás körülbelül ugyanott tart fejlődésben mint Balázs annyi különbséggel, hogy sokkal jobban imádja a zenét mint a nagytesó és azonnal táncra perdül ha valaki énekelni kezd vagy zenét hall. A beszédfejlődés nála sem az igazi de a remény hal meg utoljára, bízom benne, hogy nála másképp lesz. Mondja a mámát( cici), Jaját( én vagyok). Jó ideje mutogat és mindent megért, rövid utasításokat örömmel végrehajt. A járása kicsit később indult be mint Balázsnál, annak ellenére, hogy úgy tűnt nála gyorsabb a mozgásfejlődés (egy hónappal korábban ült fel mint Balázs).

Az alvás éjjel elfogadható mondjuk mostanában elég sokszor ébredt a fogzás miatt. Kibújt egyik szemfoga is, a másik úton van. Rengeteg foga van de nem tudom hány, mert nem engedi megszámolni, de kint van egy csomó rágó is. Az ébredés nekem továbbra sem jelent gondot, mert még cicizik, csatlakozik és alszunk tovább. Így tudtam túlélni a napokat munka, tanulás és 2 gyerek mellett. Nekem továbbra is így sokkal könnyebb mint kibújni az ágyból és tápot keverni vagy átmenni szoptatni egy másik szobába. Szeretném, ha 3 éves koráig szopizna, nem vagyok hajlandó tápszerre költeni, ha van tej is. Éppen ma adományoztam el 7 doboz tejitalt ami a Balázstól megmaradt. Próbáltam adni neki cumisüvegből( igen, most most már azt is kipróbálta, nehogy lemaradjon valamiről), de nem kellett neki. Szerencsére ügyesen iszik pohárból és szívószállal is. Az én súlyom és vérképem tökéletes, továbbra is jó hatással van rám a szoptatás. Már azon is gondolkodtam, hogy életem végéig fejni kéne és akkor nem lesznek súlyproblémáim, na de ezt persze nem tehetem meg. ;) A célom persze az, hogy csak reggel,este és a délutáni alvás előtt szopizzon na de ez nem megy olyan könnyen.
Napközben nemrég áttért az 1 alvásra ami van hogy csak fél órás. Nem tudom miért ilyen rossz alvók a gyerekeim...Balázs már nagyon régen nem alszik napközben pedig szerintem igényelné, de leütni nem tudom. Óvodában sem alszik, haza szoktam hozni ebéd után, mert nem szívesen jár, ha bent kell aludnia, így meg nincs gond.  Amikor ott maradt, éjfél előtt nem tudott elaludni. Remélem Tamás alvása nem fog ennyire elromlani.
A súlya neki is 10 kiló körül mozog mint Balázsnak annak idején szóval le sem tagadhatják, hogy testvérek. Kinézetre Tamás zömökebb, arca kerekebb, szóval nem tűnik vékonynak mint a nyúlánk, tojásarcú Balázs de a mérleg sehogy sem akar többet mutatni pedig egyik tápszeres volt a másik meg anyatejes...

Ja, igen és fontos hír, Balázs 5 évesen VÉGREEEE leszokott a tejitalról amit ugyebár cumisüvegből fogyasztott. Már azt hittük, sosem lesz vége. Pont Bobóországban voltunk amikor ez történt, így könnyebben ment a leszokás. Éppen nem volt tejital a drogériában és tápszert vettem. Balázs szegény azt hitte, hogy tejital van az üvegben. Miután nem ízlett neki, nem árultuk el neki, hogy ez nem a megszokott itala. Keserves sírásba kezdett a második estén, mert nem értette, miért nem ízlik neki. Összeölelkezve, könnyes szemekkel aludtunk el a szállodában és megsirattunk mindketten egy korszakot ami így véget is ért. Szerencsére a sok szállodai élmény kárpótolta őt.

A hozzátáplálás nagyon jól indult Tamásnál, egy darabig azt hittem, sokkal jobb evő lesz mint Balázs, de az utóbbi időben rosszul eszik. Remélem ezt a fogai okozzák és a 2 hete tartó nátha. Nála is ugyanaz van mint Balázsnál ebben a korban, hosszasan folyik az orra, egyéb baja nincs. Én mondjuk nagyon unom az orr porszívózását és a büdös porszívó kerülgetését..A rettegett hányás-hasmenéses víruson is túl vagyunk, örülök, hogy ilyen sokáig húztuk. 16 hónaposan kapta el először, szerintem az egyik játszóházban. Tamás egy darab  hányással és pár nap hasmenéssel úszta meg, Balázs egy egész éjszakán át hányt a férjemmel egyetemben. Engem most is elkerült. Tegnap voltunk újra játszóban és holnap is megyünk, kíváncsi vagyok, hogy elkapják-e ismételten vagy immunizálódtak az 1 hónappal ezelőttivel. A kicsi be van oltva Rotavírus ellen, szerintem ezért sem kapta eddig el. Balázs nem volt és vele kórházba is kerültünk annak idején. Jó, tudom, 1000 fajtája van a vírusnak meg ott a Calici is és elvileg csak 6 hós koráig véd, de valahogy mégis bejött.

A BLW módszert nem követtük teljes mértékben, nem mertem. Kapott az elején vagy 5 üveg pépes bio bébiételt is de nagyon gyorsan áttértünk a darabosra. A férjem nagyon tartott a módszertől, de belenyugodott miután látta, hogy milyen ügyesen kiöklendezi a nagy darabokat. Egy jó pár hónapja már a levest is egyedül kanalazza, szerencsére imádja is, szóval nem volt hülyeség az önálló ebédre való nevelés. Persze sok kosszal járt és még a  mai napig van hogy koszol ( imád dobálni az étellel mint ahogy Balázs is régen), de egyelőre úgy látom, jó ötlet volt. A harmadikkal is így csinálnám.
Időközben 40 éves lettem és már nem vagyok abban biztos, hogy lesz kistesó. Valahol jó lenne egy kislány is, de nem biztos, hogy jó ilyen féltékeny fiúk mellett. Meg hát 2 gyereket is nehéz elindítani az életben, nem hogy hármat..

Amúgy rengeteget csavargunk a fiúkkal hétköznap és hétvégén egyaránt. A férjem kapott cégautót amit maximálisan kihasználunk. Kár, hogy a fél óránál hosszabb utakat még mindig nem szereti Tamás és sokat sír ilyenkor.
A kicsi imádja a könyveket, vonatokat és az autókat mint a nagytesó, babajátékkal szinte nem is játszik. A kapcsolatuk még mindig nem a legjobb, Balázs érthető okokból kiakad, ha a kicsi szétrombolja az építményeit. Nagyon nehéz ez a része a gyereknevelésnek...Kicsi a ház amiben lakunk, jó lenne nekik külön szoba, de nem tudunk a jelenlegi irreális ingatlanárak miatt elköltözni és ez engem baromira zavar. Nagyon nehezen viselem a kuplerájt amit csinálnak.Balázst nagyon nehéz rávenni arra, hogy összepakolja a játékait. Én egész nap pakolok, de mivel kevés a hely, nagyon gyorsan rendetlenség lesz én meg üvöltözök. Na, erről kéne leszoknom sürgősen, mert Balázs már rendesen utánoz. Látszik most már, hogy mi vagyunk a gyerekek példaképei és hogy így üvöltöző, idegbeteg gyerekeim lesznek.

Kiegészítés: Tamásról kimaradt pár dolog amit itt szeretnék dokumentálni. Ügyesen fogja a ceruzát már most( Balázs sokszor még most sem), szívesen rajzol. Persze ez lehet amiatt, hogy látja a tesót aki amúgy nem szeret rajzolni, de a logopédus nemrég ránk parancsolt, hogy muszáj valahogy kedvet csinálni neki. Régóta mutogat a tárgyak felé. Jó ideje megért szinte mindent. Imádja az állatokat. Hangosan nevet amikor apukájával birkózik, persze ezt is Balázstól leste el. Már most próbál páros lábbal ugrálni az ágyon mint a tesó de természetesen még nem megy neki. Kerekítőre októberben kezdtünk csak járni( előtte 2x voltunk) mivel sokáig reggel 10 körül volt az első alvása. Ő is visszafogottan viselkedik ott mint a tesó régen, ha sokan vannak nehezebben oldódik de óra végére már mindenfelé császkál egyedül. 2-3 alkalom után már egész jól felszabadult, könnyebben megy ez is neki mint Balázsnak annak idején. Amikor kiejtem a számon a "Kerekítő"-t egyből köröz a tenyerében( Kőketánc). Balázst ezek a dolgok nem izgatták, óvodás korában kezdte el megszeretni a foglalkozást amikor már nem tudtunk járni és itthon kérte, hogy énekeljek neki és játsszuk el az ott tanultakat. Ma ( december 13) láttam először hogy szinte futva közlekedik az utcán. A motorozás, kisautózás még nem keltette fel az érdeklődését. Mindenben örömmel utánozza a nagytesót. :)
Legalább 2 hónapja mutatja hol van a feje, orra, szája, foga, füle, elég csak kimondani és már ott is van a kezecskéje. ;)  Zabálnivalóan cuki. <3 Le tudja csavarni a kupakot az üvegekről, gyógyszeres dobozokról. Nagyon kell vigyázni. Már nem szívesen ül az etetőszékben, fel kell ültetni a nagy asztalhoz. Vettem már neki kisszéket is hogy egy kisebb asztalnál üljön ha úgy alakul.
Az én mérésem alapján olyan 80 cm körül van. 74-80-as ruhákat hord, 20-as cipőt és 4-es pelusa van.

A szokásos időhiány

Úgy sajnálom, hogy nincs időm többször jelentkezni pedig olyan jó lenne rendszeresen beszámolni Tamás fejlődéséről, a testvéri kapcsolat alakulásáról és sok minden másról, de így jár az aki túlvállalja magát. Tulajdonképpen elröpült öt hónap, hatalmasat nőtt a kisbabám én pedig a szakdolgozatom írásával és a munkáimmal elcsesztem ezt a gyönyörű időszakot. Persze mindezeket a gyerekek lefekvése után csináltam( este 10 és éjjel 2 között), de akkor is sokat rontottak a dolgok szépségén. Az éjszakázás a második gyermekemnél is megvolt, de nem azért, mert ő nem alszik...

Sajnos a szakdolgozatot nem sikerült megírnom határidőre pedig egy teljes hónapom elment rá. Sebaj, van még egy félévem, hogy nem vesszen el a dolog. Balázs pont abban az időszakban volt beteg és köhögött sokat éjjel. Aztán ott voltak a munkáim.  Tamás 4 hetes volt amikor először elmentem 3 órára. Muszáj volt, mert ha nemet mondok( elég volt a terhesség 12 hetétől szüneteltetni) akkor hívnak mást én pedig nem akarok a gyerek 2 éves korában visszamenni dolgozni a rendes munkahelyemre, inkább folytatom azt amit pár éve kezdtem és akkor éjjel dolgozom, nappal meg velük vagyok. Havonta egyszer-kétszer kell itthonról elmennem, ami nem sok, de rengeteg az utómunka amit itthon tudok éjjelente megcsinálni így csodálom, hogy még nem purcantam ki és szerencsére tejem is van még pont annyi hogy kizárólagosan és igény szerint tudjam Tamást szoptatni. Szóval bátran állíthatom, hogy az idegeskedés, kevés alvás egyáltalán nem befolyásolja a tejtermelést. Egy dolog fontos, mégpedig az, hogy a kicsi akkor kapjon cicit amikor kéri. Persze éjjel is kéri, de mivel mellettem alszik, szinte fel sem kelek ilyenkor hanem oldalfekvésben, félkomásan megetetem. Annyira, de annyira egyszerű ez így! A tápszerezés sokkal nehezebb volt Balázsnál. Sőt, őt külön szobában altattam 9 hónapos koráig és minden egyes ébredésnél( éjjel volt, hogy óránként) ki kellett bújni a meleg ágyikóból, meg kellett csinálni a tápot, cumisüvegeket kellett mosni és sterilizálni naponta többször, elalvás után még neki kellett látni fejni, hogy anyatejet is kapjon aztán a mellszívót is lehetett mosni és sterilizálni. Szóval nekem ezek után senki ne mondja, hogy egyszerűbb tápot adni...Ráadásul rengeteg pénz a zsebünkben marad az anyatejjel és a súlyomat is karbantartja mivel engem fogyaszt a szoptatás. Hiába eszem rengeteget, 65 kiló vagyok. A terhességet 67-el kezdtem. Szóval csupa-csupa pozitívummal jár az én esetemben, persze tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés ezen a téren.

Olyan jó érzés, hogy Tamás hízik, nem stagnál a súlya mint Balázsnak duplázás után. Jelenleg 6800 gramm körül van, 2700-al született, szóval nagyon meg vagyok vele elégedve a védőnővel egyetemben. Kimondhatatlanul csodálatos érzés, hogy méhen kívül is a testemből táplálkozik és rossz, hogy közeledik a hozzátáplálás amivel egy újabb fejezet véget ér....

A szoptatási tanácsadó nagyon jó befektetés volt. Hallgattam rá és össze is hoztuk azt amit Balázsnál lehetetlennek hittem. Tamásnak még játszócumit sem adtam nehogy bezavarjon és anélkül is lehet élni pedig Balázsnak körülbelül 20 cumija volt. Próbáltunk majdnem minden gumit elkerülni, hogy ne legyen ő is cumizavaros egy kivételével, mégpedig a Medela Calmával. Ez a cumisüveg is zavart okozhat hiába kell erősen szívni, de amikor havi 1-2 alkalommal el kellett mennem, valamiből etetni kellet a kicsit. A férjem nem tudta használni sem a svéd itatópoharat sem a Spilly Spoon-t amik nem okoznak zavart így kénytelenek voltunk kockáztatni, mert ez az üveg azért mégiscsak jobb mint egy hagyományos. Szerencsek voltunk, nálunk ilyen ritka használat mellett nem okozott gondot.
Milyen kár, hogy a kórházi személyzet nem eléggé képzett ahhoz, hogy megfelelő tanácsokat adjon! Ha rajtuk múlik, valószínűleg Tamás is tápszeres lenne, mert a kis súly és sárgaság megvolt Tamásnál is csak egy szoptatási tanácsadóval a háttérben nem ijedtem meg úgy mint Balázsnál és nem nyomtam a cumisüveget a szájába, hogy ne halljon éhen...Persze vannak jól informált csecsemősök is, de ha nem pont olyat fog ki az ember akkor szív mint én anno... Nagyon szomorúak tartom, hogy nincs pénz továbbképzésre és az orvosok, védőnők, csecsemősök( tisztelet a kivételnek) nem tudják megfelelő tanácsokkal ellátni az újdonsült anyákat és ebből kifolyólag oly sokan tápszeresek lesznek...Pedig ha én tudok szoptatni akinek PM alulműködése, Hashimitója, IR-je, lapos mellbimbója van, kis súllyal született a gyermekem 36+6-on ráadásul éjjelente dolgozom, akkor majdnem mindenkinek tudnia kéne( kivétel a genetikai vagy egyéb betegségben szenvedők természetesen). Minden az alapokon múlik amiket nem megfelelően tudnak átadni a legtöbb helyen, szóval nem az anyukák hibáznak és most ezzel remélem nem sértek meg senkit, nem ez a szándékom. Érdemes viszont 2-3 doboz tápszer árán IBCLC-s szoptatási tanácsadóhoz fordulni.

Az éjszakák jók, a nappalok ezzel szemben kicsit nehezebbek. Tamás is ölben szeret lenni egész nap mint a bátyja annak idején. Nem hagyok babát sírni így természetesen kielégítem ezt az igényt. Béreltem különböző hordozókat is, de nem viszem túlzásba a használatukat, jobban szeretem babakocsiban tologatni őt is, ha valahová elmegyünk. Sok minden nem kell csinálnom napközben, a kaját is rendelem, de van egy nagyobb kisfiam is ugyebár aki nem mindig nézi jó szemmel azt hogy a kicsi rajtam lóg. Imádja a kicsit, nem egyszer megy oda hozzá vigasztalni, szórakoztatni, ha sír vagy én éppen el vagyok valamivel foglalva de összességében nagy törést okozott neki a tesó érkezése. Az igény szerinti szoptatás, a kezdeti kis súly és sárgaság miatt Tamás elég sokat volt kézben már újszülött korban is szóval én nem tudom hogy csinálják azok a szülők akik a naggyal tudnak többet foglalkozni mondván, hogy a kicsi úgy is elvan. Hát nálunk ez nem jött be és nyilván féltékenykedést eredményezett. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy felerősödött Balázsban a hiszti, a követelőzés, a szófogadatlanság és egyéb olyan probléma ami szinte nem is létezett Tamás születéséig. Jó ideje Családterápiára is járunk emiatt mind a négyen. A héten megvettem a Plukkido Land társasjátékot ami mesével és varázslattal próbálja a gyermekeket a jó útra terelni a hagyományos büntetés, zsarolás és egyéb nevelési módszerekkel szemben amik nálunk nem is jönnek be. Borzasztó ahogy az ember hozza a mintát gyerekkorából, nagyon nehéz levetkőzni. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a Manók mennyire tudnak majd nekünk segíteni. Persze a helyzet egyre jobb ahogy telik az idő és nagy szerencse, hogy a tesót szereti de ezt akkor sem szeretném a véletlenre bízni. Sok kettesben eltöltött idő kellene, ami egyelőre elég ritka, de ahogy a kicsi 6 hónaposan elkezd majd mást is enni, többször elmegyünk majd itthonról Balázzsal.

A hozzátáplálás valószínűleg BLW formában fog megvalósulni. Nagyon tetszik, hogy ez is igény szerinti, 1 éves korig marad az anyatej mint fő táplálék és csak kóstoltatni kell ( WHO ajánlás) nem pedig mennyiségeket belediktálni a gyerekbe. Elvileg ki lehet vele védeni a későbbi étkezési zavarokat, az elhízást és a gyerek már az elején  ugyanazt eheti amit mi( allergének kivételével) ráadásul 1 éves korukra az ily módon táplált gyermekek kanállal esznek mivel már a legelején is ők veszik magukhoz a kívánt mennyiségű ételt, tilos a kanállal való etetés több okból is. Hátránya, hogy darabos ételeket kell adni és nem püréket ami félelmetes a fulladásveszély miatt. Mondjuk mi már az első ilyen élményen túl is vagyunk, mivel Tamás kiette a kezemből a banánt egyik nap. Jött is az öklendezés és némi hányás utána de túléltük. Még persze nem vágunk bele, megvárjuk a 6 hónapos kort. 

Szóval minden szép és jó, már csak Balázs lelki világát kellene a helyére tenni hogy teljes legyen a boldogságunk.

Remélem ezentúl többször írok de addig is kívánok mindenkinek áldott ünnepeket és boldog új évet. Teljesüljön minden álmotok az új esztendőben!

Állandó rettegésben...

Ahelyett, hogy élvezném a terhességem utolsó hónapjait, én mindig találok magamnak valami félnivalót. Úgy utálom magam emiatt...Balázzsal ilyenkor már nagyon boldog voltam, nem is gondoltam semmi rosszra, de most valahogy állandóan tragédiákkal találkozom. Facebook-os babás csoportokban is sokszor látom, hogy harminc x hetesen meghal a baba a pocakban, általában a köldökzsinór csavarodik a baba lábára( nem is nyakára!) és sajnos a környezetemben is egyre több ismerősömmel megtörténik. Miért van ez? Miért pont most, amikor nekem ki kéne élveznem az utolsó várandósságom minden egyes percét..Többször biztos nem csinálnám végig, bár tudom, hogy minden egyes perc kifizetődik, de egy hasonló tragédiát nem tudnék feldolgozni. Emiatt még nagyon a babszobával sem foglalkoztam, pedig mosni kéne a ruhákat így a 31. hét környékén, mert később nehéz lesz állni a vasaló felett.
Alig várom, hogy ott legyek végre a szülőszobán és megszüljem az én édes Kisbabámat! Egyelőre úgy néz ki, hogy nagyobb lesz Balázsnál, ha így folytatja és én ennek nagyon örülök. Az apró alhasi görcsök és keményedések ellenére még zárt vagyok, remélem így is maradok még nagyon sokáig. Persze minden egyes alkalommal rettegek, amikor elkezdek keményedni...Aztán olyan is van, hogy a bővebb folyásomat magzatvíznek hiszem, na akkor is kikészülök...Borzalmas vagyok..
Hízásban kb. 5-6 kilónál tartok, ami nagyon jó. Energiám nem sok van, alig vonszolom magam, főleg amióta végre megérkezett a meleg.
A szakdolgozatom mellett, elkezdtem foglalkozni a szüléssel, szoptatással is, amik ilyenkor Balázsnál nem érdekeltek. Azt hittem, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga és hogy menni fog ez magától. Most nem bízom a véletlenre, IBCLC-s szoptatási tanácsadóval felvettem a kapcsolatot és még a szülés előtt találkozni fogok vele. Az előző szülésem is csodás volt, de most szeretnék ennél még csodásabbat. Most már tudom, hogy el kell lazulni közben és el kell képzelni, ahogy tágulok. Nem fogom magam siettetni, menjen az egész a maga tempójában. A kitolást valahogy megcsinálom majd, mert ugye ez volt ami legutóbb nem sikerült túl jól. Epidurált és oxitocint most sem fogok igényelni. Nálam a beöntés az egyedüli fontos dolog, semmi pénzért sem hagynám ki. Szeretnék még egy háborítatlan Aranyórát: két óráig, ha lehetne, nem adnám ki a gyereket a kezemből, mert ez a legfontosabb időszak a szoptatás szempontjából. Nem akarok ismét 9 hónapig fejni, mert most van egy Balázsom is, akit a 2 hónapos védőoltásokig nem viszek majd óvodába.
Az 5D jól sikerült, bár a férjem nem volt elájulva. Szerintem sokkal élethűbbek és részletgazdagabbak ezek a képek, mint a 4D-sek:

Rosszulét a vérvételen és Szabó Szigfrid a megmentő :)

A mai napon úgy gondolom, kisebb csoda történt velem :) Nincsenek véletlenek, ebben biztos vagyok!

Szóval, délután 5-re mentem a Centrum Labba egy újabb vérvételre. Előkerestem a 2009-es vérvételi papírjaimat és kiderült, hogy levetettem az Anti-Tpo-t, de mivel jóval később lett kész mint a többi, nem mentünk el érte, valahogy megfeledkeztünk róla...Magyarul, még az is lehet, hogy autoimmun pajzsmirigy betegségem( Hashimito) van, persze, ennyire azért nem vagyok negatív, majd szombaton kiderül. Kértem az Anti-TG-t is, hogy biztosan ki lehessen ezt zárni, illetve tesztoszteront, DHEA-S-t és egy újabb TSH-t is, hátha a múltkor csak tévedtek a 3,57-es értékkel. Tudom, két hét alatt nagy csoda nem történhetett, de azért bízom benne, hogy az azóta szedett Kékjód és a 200 mcg szelén valamennyit javított a helyzeten. Ezekkel a vérvételekkel már ki is merítem a pajzsmirigyes professzor javaslatait, szóval még az is lehet, hogy hozzá megyek vissza, ha nagy lesz a gond, ugyanis Budaörsön a pajzsmirigy ambulanciára csak februárra tudtak volna időpontot adni. Gondoltam elmegyek oda is, hogy legalább a vérvételeimet intézzem TB alapon, mert ez a kettő majdnem 20000 forintomba került. Szerencsére, felfedeztem, hogy ha online jelentkezem, akkor kapok 5%-ot és két alkalom után egy 10%-os kedvezménykártyát. Következő alkalommal már 15 százalék fog lejönni a vérvételek árából :)

Visszatérve a vérvételre, be kell hogy valljam, 2 év után ismét nagyon rosszul lettem. Elájultam volna, ha fel kellett volna állnom a székből. Nem értem magam, nem voltam éhgyomorra, ott volt a kezemben a csoki, rengeteg vizet ittam..A fogorvosnál nem kérek érzéstelenítőt a fúrás előtt, a HSG meg sem kottyant, szülés után is saját lábon sétáltam le a gyeremekágyra, na de a vérvétel az kifog rajtam....Mindig azt szoktam mondani, hogy inkább szülök, minthogy vért adjak :D :D :D
És a csodák itt kezdődtek. Szabó Szigfrid, a híres reflexológus, pont a mai napon rendelt abban a rendelőben, ahol levették a véremet és pont üres járata volt, tehát bejött hozzám és szó szerint életet lehelt belém. Azt hittem, meghalok, úgy fájt, ahogy a kisujjamat kapargatta, aztán meg a mellkasomon nyomott meg egy pontot, amitől egyből magamhoz tértem. Mondtam is neki, hogy isteni csoda, hogy ő most ott van, mert már régóta gondolkodom azon, hogy elmegyek hozzá. Nézegettem is a neten, de mivel nem lehetett időpontot kérni, lemondtam róla. Budaörsön rendel minden hétköznapon( csütörtök kivételével, mert akkor itt van, de ezt nem tudtam eddig) és érkezési sorrendben fogadja a pácienseket. Nahát én ezt Balázs mellett nem tudtam volna megoldani. Ebben a rendelőben viszont van időpont és csak egy 1000-el kell többet fizetni, mint háznál. A lényeg, hogy úgy döntöttem, el is kezdem a kezelést rögtön, ha már pont üresjáraton van és így összehozott minket a sors :) Kegyetlenül fájt az elején, de olyan jófej volt, hogy ki lehetett bírni. Már írtam, hogy május óta fáj a jobb oldalam( terhesen kezdődött, aztán 1 évig nyoma sem volt) és nem tudják az orvosok, hogy mi a bajom. A nőgyógyászok ultrahangon nem láttak semmit. Nagy hasi uh-ra szeptember 18-ra van időpontom az SZTK-ba, ott még sok minden kiderülhet, de nem fog :) A Szabó Szigfrid szerint biztos felgyülemlett valami a beleim azon szakaszába, de ezt ő most elvileg kimasszírozta. Mondtam neki, hogy dolgozunk a kistesón, így a petefészkeimet is "kitisztította". Jövő héten megyek még hozzá. Kérdeztem, hogy van-e értelme a férjemnek is mennie hozzá a rossz spermaeredmények miatt, de azt mondta, szedje a cinket ezerrel és minden rendben lesz. Egyébként neki az a véleménye, hogy mindenből az ajánlott mennyiség háromszorosát kell szedni, hogy biztosan felszívódjon. Nekem is azt javasolta, hogy ne 3 csepp jódot, hanem 15-öt szedjek a pajzsmirigyemre..Hát, kíváncsi vagyok az eredményekre.
Az rosszullét ellenére teljesen fel vagyok ma dobódva :) Kár, hogy szombatig kell várnom a vérvétel eredményeimre :(

Míg el nem felejtem, ma délelőtt megkaptam az oklevelemet is, hogy fél évig "szoptattam" Balázst. Kellemes 2 órát töltöttünk a városháza dísztermében, volt Tá-Ti-Ka, arcfestés, éneklés, ajándékcsomag, tombola és sok-sok játék. Balázs nem akart hazajönni még akkor sem, amikor az összes játékot összeszedték körülötte és már csak ő egyedül ült a szőnyegen. A védőnő segítségével tuszkoltuk be a babakocsiba :)

Balázs baba

Balázs ma reggel 6745 gramm volt. Nagyon nehezen megy a gyarapodás a súly duplázása óta. Vékony, hosszú baba, de ezt én egyáltalán nem bánom és az orvosom, illetve védőnőm szerint is szépen fejlődik.
Egyáltalán nem hajlandó már szopizni. Meglátja a cicimet és ordít. Nagyon rosszul esik, de ez van.
Még mindig fejek, de most már csak naponta kétszer. Persze, így egyre kevesebb a tejem, alig 2 deci.  Eddig bírtam...
Jó lenne ezt a téli időszakot még anyatejjel átvészelni, de nem állapot az sem, hogy az egész napom fejésből álljon.
A hozzátáplálás is nagyon nehezen megy. Imádjuk az édes ízeket: sütőtök, alma, banán, de nem igazán haladunk a zöldségekkel. Szereztem bio répát és krumplit, de ezeket főzés után rendszeresen kidobom, mivel alig eszik belőlük. Nem tudom, mi lesz így.
Kibújt a 3. fogacskánk is. Rendesen megszenvedtük. Most meg mintha a szemfoga is jönne. Majd kiderül! Mindenesetre nagyon nyűgös ma a kis drágaságom.
A kúszás miatt is aggódom, jó lenne, ha már elkezdené. A Dévény tornászunk szerint még bőven ráérünk.

Három fejés

Már csak háromszor fejek egy nap.

Balázs egyáltalán nem szopizik már :(

Hozzátáplálás szüneteltetése

Tudom, nem kell hónapra pontosan elkezdeni a hozzátáplálást, de én pont Balázs negyedik hófordulójára időzítettem az első szilárd falatokat.
Választásom a kis üveges Hipp Alma mellé esett. Bio bolt nincs a közelemben, a kertünkben nem terem alma, vegyszerezettet meg nem akartam neki adni, hiszen ebben a korban a legsérülékenyebb a babák szervezete. Első alkalommal csak pár kanalat lehet neki adni, így kár lett volna egy nagy üvegeset venni, ami nem tárolható 2-3 napnál tovább.
Lefotóztuk és videóra vettük ahogy meglepődik az első falatoknál. Az L. Rossi etetőszék nem nagy szám, szegény össze-vissza dőlt el benne, hiába állítható a háttámlája. Ráadásul csak biztonsági öve van, nincs benne kiesésgátló, pedig egy ilyen pici babának nagyon kéne:

Vettem neki DM-es Alverde pépet a glutén miatt, de a kakiban visszajött, így inkább elajándékoztam a barátnőmnek. Apropó glutén, a legújabb javaslatok szerint, 4 és 6 hónap között kell bevezetni, így én is megpróbáltam, de ez a pép nem vált be. Lehet majd sütök neki egészséges babakekszet.
Összeségében, a hozzátáplálás nem igazán bizonyult sikeresnek. Az alma még elment nála, de a barackot már én ettem meg. Szerintem korai volt elkezdeni, úgy döntöttem felfüggesztem. Különben az LLL és a WHO sem támogatja a hozzátáplálást a baba 6 hónapos kora előtt, még abban az esetben sem, ha tápot kap anyatej helyett. A híres magyar babapszichológus sem javasolja, és azt állítja, hogy régen az anyukák amiatt kezdték el idő előtt szilárd anyagokkal etetni a kicsiket, mert vissza kellett menniük dolgozni és nem volt lehetőségük szoptatni vagy fejni. Annyira logikus ez a magyarázat, hogy abszolút meggyőzött. Balázs étrendje ráadásul javarészt anyatejből áll..Persze, jó lenne ha nem kéne már fejni, nagyon fáj a kezem a manuális Avent mellszívótól. 4 hónap szenvedés után, úgy döntöttem most jött el az ideje az elektromos mellszívó megvásárlásának. Az Ebay-en vannak újak, max egyszer használtak garanciával féláron és én erre csak most jöttem rá. Jó nagy madár voltam! Licitet viszont nem sikerül megnyernem, így elkezdtem kutakodni a magyar hirdető oldalak között és sikerült 17500-rt hozzájutnom egy majdnem új, garanciális elektromos Avent mellszívóhoz. Kedden felhozzák Pestre, alig várom már!

Egyébként most olvastam, hogy ráérek 6 hónapos korban is bevezetni a glutént( WHO, La Leche Liga), így nem sietek már ezzel sem.

Balázs éjszakái változóak, hiába aludta már át az éjszakát, van hogy kétszer is kel azóta, habár pár napja ráállt az egyszeri kelésre.

Már nem fejek minden éjjel, nagyon fáradt vagyok. Emiatt van olyan is, hogy Balázs kétszer kap tápot egy nap, ez persze ritka eset.
Reggelente bimbóvédővel szopizik még, de ugyanúgy elalszik a cicin, mint újszülött korában:)

Viszont úgy érzem, nemsokára menstruálni fogok, nagyon feszül az alhasam :(

Kakigondok

Balázs nyűgös mostanában, egyfolytában tekergeti magát, mindegy hogy ciciből vagy cumisüvegből eszik. Szerintem ez amiatt van, hogy ritkán van széklete. Sajnos ez nekünk nagyon nem jó!  Balogh doktornő azt mondta, hogy Balázsnak a sérve miatt nem szabad erőlködnie, minden nap kakilnia kell. Paraffinolajat vetetett velem, de nem jött be. A kamilla tea és Mira babavíz kombó bizonyult eddig a legjobbnak, két naponta meg is hajtja. A Mira vizet csak 3 hónapos kórtól lehet adni, de a védőnő tanácsára pár kortyot azért belecsempészek a teájába.
Amikor két napig nem tud kakilni, akkor kénytelen vagyok szélcsővel segíteni neki. Van aki azt állítja, hogy nem szabad sokszor használni, mert könnyen hozzászokik a baba, de én bízom benne, hogy nem így lesz. Ugyanakkor több orvos szerint ez téves feltevés.

Nem is aggódnék én ennyit a kaki miatt, ha nem lenne ez a fránya lágyéksérv. Anyatejes babáknál az is normális, ha egy hétig nincs széklet, na de mi van a mi esetünkben, ahol Balázs napi egyszer tápot is kap? Jó kérdés! Így inkább arra törekszem, hogy két naponta eredményesek legyünk :)
Szívem szerint már most megműtettném. Tegnap este megint kijött a sérve, nyűgös volt és többször élesen felsírt, szóval most már biztos hogy fáj neki :(  Nem bírom, ha szenved! Ráadásul itt van ez a nagy meleg is, két napja alig eszik, remélem ennek nem a sérv az oka.

A másfél órás szoptatások alatt elolvastam a Suttogót és azt kell hogy mondjam, nem is olyan rossz. Azt gondoltam, hogy nagyon szigorú módszereket kell alkalmazni, de kellemesen csalódtam. Ami leginkább megfogott, az a 4É (ébredés, ébrenlét, édes álom, én) módszere volt. Tiszta káosz volt az életem, miután a szülés után 1 hónappal anyukám hazament, a férjem meg 6 után ér haza minden nap így, hogy 1-1,5 órát szoptatok, majd etetek cumiból, a baba elalszik én meg fejek. Most már háromszor is alszik 2-3 órát a babakocsiban, így tudom csinálni a dolgomat, igaz a fejés viszi el az időm javarészét. Főzni még nem kezdtem el, azt eszek, amit találok sajnos, de nem tudok mit tenni. Nem kötöm órához a 4É módszerét, továbbra is igény szerint etetek, altatok, de még így is sokkal könnyebb.
Az álometetés nem jött be, mivel Balázs éjjel akkor is felkel a megszokott időpontjaiban, ha 11 körül megtömöm, nem lehet átverni :)
Sikerült átszoktatnom a saját ágyába, etetés után simán elalszik ott, pedig én kiveszem ám ha néha felsír, nem tőrödöm semmilyen nagyokos módszerrel. Eddig minden egyes alkalommal megvolt a sírás oka( kaki, sérv, éhség, büfi), szóval nem értem azokat az anyákat, akik húzamos ideig hagyják szenvedni a kisbabájukat.

Azért várom már, hogy Balázs kicsit jobban lefoglalja magát. Van neki bébitornázója, kezd vele ismerkedni, igaz még sokat nem bír ki alatta, de egész jól haladunk :)

Szoptatási tanácsadó( egyben az első két hónap összefoglalója)

Nagyon nehezen bírom már a fejést a kézi Avent mellszívómmal. Fáj a kezem és nagyon fáradt vagyok. Napi egyszer így is tápszert kell adnom Balázsnak. Végső elkeseredésemben, az alábbiakat kérdeztem egy szoptatási tanácsadótól:

"Gondjaim vannak a szoptatással, örülnék ha tudnál segíteni.
Gyermekem cumizavaros, csak bimbóvédõvel szopik, van hogy 1 óra alatt is csak 30-at szív ki. Utána lefejt tejet eszik, kb 10 perc alatt 100-140-et. Tudsz segíteni?"

Mire ő további kérdéseket tett fel:

"Örulok, hogy írtal!!
Hogy érted hogy a babád cumizavaros?
Mesélsz egy picit magatokról?
Mennyi idős a babád most? Mennyivel született, mennyi volt a legkisebb súlya és mennyi most? Hányszor szoptatsz egy nap? Kap a babád cumit vagy cumisüveget? A lefejt tejet hogy adod oda neki? Mióta fejsz és mióta adod így külon neki? Mi volt ennek az oka, hogy ezt elkezdted? Első kisbabad ő? Bimbóvédőt mióta használsz és miert?"

Itt jött az én kimerítő válaszom, ami tulajdonképpen összefoglalja az első heteinket:

" Most 2 hónapos a baba, 2650-el született a 37. héten. Szülés után egybõl mellre rakták, de már ott sem ment a szopizás.
2550-el hoztuk haza. Most 4200 g.
Igény szerint szoptatok, éjjel van hogy 3x kel fel.
Kap cumisüveget, mivel nem volt más választásom. A Jánosban szültem( imádom egyébként a kórházat), ahova eleve vinni kell a cumisüvegeket. Első éjjel cukros vizet, 2. naptól tápszert adnak a babáknak. Mivel nem tudott szopizni és nem is indult be azonnal a tejem, én is adtam neki a csecsemõsök által készített lötyből. Ráadásul a besárgulás veszélye is fennállt, én meg nem akartam 3 napnál többet bent tölteni, így etettem ahogy tudtam. A mellre rakás sem maradt el, állandóan rajtam lógott, de nem tudott enni belõlem:(
Olcsó cumisüvegeket vittem be, mert féltem hogy éjjel eltűnnek a márkásabbak. Bárcsak tudtam volna, hogy létezik Medela Calma, mert akkor azt vittem volna be, így utólag már az sem érdekelne hogy ellopják.
Kis súllyal jöttünk haza a 3. napon, féltem hogy baja lesz a gyereknek ha nem eszik. Mivel továbbra sem ment a szopi, elkezdtem ezerrel fejni neki. Üvegbõl nagyon jól ment neki. Itthon már a Tomee Tipeet és az anyai mellet utánzó Avent Naturalset használtuk, de ezek semmit sem érnek, ugyanolyan cumisüvegek.
Minden egyes etetéskor előbb mellre raktam, általában 1,5-2 órát próbálkozott, de nagyon keveset szívott csak ki, így mindig jött a cumisüveg utána. Iszonyat fárasztó dolog: 1-2 óra cicizés, fél óra büfizés, fél óra altatás majd fejés. Sokszor összeértek így az etetések. Hiába sírtam együtt a gyerekkel, sehogy sem ment neki a szopi. Már teljesen magam alatt voltam, mert mindenki csak nyomta hogy anyatej, anyatej.
Aztán a férjem kitalálta, hogy elmegy mellbimbóvédőért. Nagy sikert aratott, mert hasonlított a cumisüvegre. Kb. két hétig ment neki a szopizás, úgy örültem hogy nem kell fejnem. Cserébe rengeteget üvöltött a gyerek szopi után. Azt hittük, elindult a hasfájás korszaka. Elkezdtem neki vásárolni a méregdrága hasfájásra kitalált szereket, de egyre rosszabb lett a helyzet. Aztán egyik nap rájöttünk, hogy ennek a gyereknek nem a hasa fáj, hanem éhes Így újból elkezdtem fejni és cumisüvegből itatni. Azóta érdekes módon elmúlt a gyerek hasfájása. Na jó, nem mondom hogy nem fáj neki, mert néha tekergeti magát, de az biztos hogy annak idején nem emiatt sírt.
Közben rábukkantam a Medela Calma etetõfejre, meg is vettem neki, de már késõ volt. 1-2 percig eszik belõle, aztán addig ordít, amíg nem öntöm neki át a tejet a megszokott üvegekbe.
A szopizást még mindig eröltetem még éjjel is, hulla fáradtan. Van hogy 1 óra alatt csak 30-at szív ki Így mindig jön a cumisüveg utána. Így viszont ugyanott vagyok mint a legelején. Még éjjel is fejek, nehogy elapadjon a tejem. Nem tudom meddig bírom még, mert sokszor enni sincs idõm.
Első baba.
Nagyon szépen fejlõdik, de ez csak annak köszönhető hogy fejtem neki a tejet, mert ő kis súllyal született és össze sem lehet hasonlítani egy 3 kiló feletti babával. Ennek viszont ez volt az ára.. Nem tudom, hogy mit lehet még tenni. A csupasz cicim látványától is ordít, bimbóvédõ nélkül reménytelen.
A nyelve nincs letapadva és Dévény- tornán is voltunk, ahol megvizsgálták az arc izomzatát. Elvileg semmilyen akadálya nincs a normál szoptatásnak.
Köszi a segítséget elõre is. "

Az alábbi választ kaptam:

" Köszönöm, hogy leírtad a történetetek, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden elismerésem a tiéd, hogy ennyi mindent megtettek eddig is hogy kapjon anyatejet a kisbabád!
Sajnos abban igazad van, hogy cumizavaros lett, és emiatt nem akar szopizni. megszokta a cumisüveget és azzal sokkal könnyebb neki. A cumizavart meg lehet szüntetni, csak nem egyszerű es nem tudom megmondani, hogy mennyi idő múlva lesz jó a helyzet, és garantálni sem lehet a végeredményt.
Gondoltál már rá hogy pohárból próbald odaadni neki a pótlast? Azzal lehetne csökkenteni a cumizavart és ezek mellett lehetne próbálkozni szépen, finoman a mellretétellel. Lehet azt is, hogy mellreteszed bimbóvédővel és aztán mikor szopizik próbálod kihúzni a szájából. Szerinted ezekhez mit szólna? Drukokkolok és várom, hogy írj! "

Majd rákérdeztem, hogy melyik itatópohárra gondol és ezt válaszolta:

"...
A cumizavar elég nehéz helyzet, sok türelem kell hozzá. Én az un svéd itatopohárra gondoltam. nem tudom ismered e? Direkt cumizavaros babáknak való, vagy akkor használjuk, ha el akarjuk kerülni a cumizavart, ha valamilyen okból nem tud szopizni a kicsi és pótlast kap. A neten beírod hogy svéd itatópohár kidob több linket hogy hogy néz ki és hogy hol lehet kapni.
Az itatás techinkaja az hogy feligülve van a baba és lassan kell önteni a szájába, inkább hagyni, hogy kiszivogassa a tejet a pohárból. Úgy van kiképezve, hogy a lehető legkevesebb ömöljön ki a pohárból...
Ha gondolod nézz utána! Hátha kedvet kapsz hozzá! Pár nap alatt elvileg leszokik így a cumiról és közben folyamatosan lehet szoktatni a cicire vissza."

Nem is tudom, miért kerestem fel a szoptatási tanácsadót, mert végül nem vettem itatópoharat és úgy döntöttem, maradok a fejésnél, nem kínzom ilyenekkel a Törpémet. Majd a kistesónál beszerzek egyet a biztonság kedvéért.

Az első hiszti

Megvolt az elsõ rémísztõ hisztink.
Ma kicsit Kikázni szerettem volna Balázzsal. Hát ez nem igazán tetszett neki...Órákig próbáltunk itthonról elindulni, mert vagy sorozatosan kakilt, vagy éhes volt, vagy nyűgös. Nagy nehezen kijutottunk a kocsihoz, de miközben szerencsétlenkedtem a babakocsi összecsukásával, úgy elkezdett ordítani, hogy ki kellett kapjam a hordozóból. Kezdett bekékülni, nem vett levegõt. Utána összeomlott mint egy rongybaba és csenden maradt. Félelmetes volt! Persze, nem mentünk sehova utána. Nem tudom, mi baja volt.. Állítólag olyan 5-6 hónaposan kezdik az ilyen jelegű hisztiket, de ő még 2 hónapos sincs!  Azt írják, hogy ilyenkor hideg vizet kell rá önteni. Nagyon durva  módszer, remélem nem kerül rá sor!

A hasfájás kezd eltűnni, persze, ha eddig tényleg emiatt volt nyűgös és nem az éhség miatt, ugyanis továbbra is erre gyanakszom. Néha még tekereg, de akkor csendben van, nem sír olyan keservesen, mint amikor éhes.

A tejem is kezd már alakulni. Jót tett neki a Karamalz kismama sör és a homeós bogyók( Urtica Urens, Ricinus Communis).
Ez boldoggá tesz,  mert úgy belémtömték az anyatej fontosságát, hogy nem tudom feladni. Mondjuk nagyon kemény munka ez az állandó fejés. Kár, hogy az én drágám nem tud úgy szopni, ahogy kell, pontossabban ravasz és lusta.

Gyermekágy vége

Továbbra is szenvedünk a szopizással. Nem megy neki a kórház óta..Másfél óra alatt is maximum 70-et szív, majd hisztizik. Azt tanácsolják sokan, hogy éheztessem ki, de úgy ordít a kaja után, hogy az nem emberi. Megszakad a szívem. Megint fejek és cumiüvegezek. Esténként kénytelen vagyok táppal etetni, mert kevés a tejem. Teljesen kivagyok.

Mindkét ciciből etetek és sokat böngészem a La Leche Liga oldalát. Nagyon jó tanácsokat adnak, de én sok mindent( pl. bimbóvédőt) nem tudok elkerülni vagy úgy csinálni, ahogy írják. Elgondolkodtam azon is, hogy hívjak szoptatási tanácsadót, de szerintem már elkéstem vele, sokat már nem tudnak egy 6 hetes csecsemőn segíteni.

Teljesen el van rontva a gyerekem, rendesen bekavart a cumisüveg...

Egyébként nagyon szépen fejlődik, ma 3700 g volt. Elcsomagoltam az első adag kinőtt ruhát :)

A székrekedés még mindig jelen van mindkettőnk életében, de már sokkal jobb a helyzet.
Terhesen hasmenésem volt, amióta szoptatok, azóta mintha megállt volna a bélműködésem. Rájöttem, hogy a meleg laptop az ölemben nagyon hatékony tud lenni vészhelyzet esetén. Ez mondjuk veszélyes dolog, a múltkor olyan "mindjárt megjön" érzésem volt utána.
Bébinek: pár korty cukros kamillatea, vagyis oldat, mert kevés vízzel csinálom. Ez a hasfájására is jónak bizonyult, már nem veszem a drága szereket, amik nem is hatottak. Anyukám már régóta mondta, hogy adjak neki kamillát, de én sokáig nem mertem. Pedig neki volt igaza!

Egyre nehezebben bírom az éjszakázást, alszom el a gyereken. Sokszor eszik éjjel. Nem bírom ki, hogy ne próbálkozzak ilyenkor is a szoptatással, így mindig cicin kezdünk. Aztán vagy elalszik rajtam, vagy még kér egy kis lefejt tejet. Miután elalszik, én még nekilátok fejni...Nem könnyű!

Kedden megyek cukorterhelésre, szerdán meg a hat hetes kontrollra, ugyanis tegnap ért véget a gyermekágy időszaka.

Továbbra is hiányzik a várandóság és a szülés utáni első napok. Nosztalgiázom ezerrel...

Felborult a babakocsi :(

Ma jöttünk haza a kórházból. Isteni csoda, hogy nem történt tragédia az 5 hetes gyerekemmel.

Csütörtökön a babánk a teraszon lévő babakocsiban várta a fürdést. Fogalmam sincs, hogy történhetett, de nem biztosítottuk ki. Az ablakból egyszer csak azt láttam, hogy borul lefelé a babakocsi...Két lépcsőfokott zuhant a betonra... Ordítva rohantam ki! Senkinek sem kívánom ezt az érzést. Szerencsére Balázs baba nem esett ki belőle és egyből felsírt. Látszólag nem volt baja, de én nagyon nem voltam nyugodt. Bevittük a János kórházba, ahol megröntgenezték, majd úgy döntöttek, bent tartanak minket 48 órás megfigyelésre.
Éjjel monitorra kötözve figyelték a pulzusát, szívverését. A kiságya mellettem volt, de hiába. Végig attól rettegtem, hogy beletekeredik a kábelekbe. Borzalmas éjszaka volt, semmit sem aludtam. Gyűlöltem magunkat amiatt, hogy ilyen felelőtlenek voltunk. Ráadásul a szobában volt egy másik anyuka is a kislányával, aki Balázs miatt nem tudott aludni. Egyfolytában csak sírt és sírt. Nem akarta elfogadni a cicit sehogy sem! Nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam mi baja van.

Másnap koponya és hasi ultrahangot csináltak neki és egy csomó orvos megvizsgálta. Elvileg minden rendben volt vele.
Sajnos szegénykém egész délután ordított. Megint a hasfájásra tippeltem, amivel a kórházban sem tudtak mit kezdeni. Egy kedves nővérke megszélcsövezte, így legalább tudott kakálni.
A stressztől alig volt tejem és Balázs sem nagyon akart szopizni. Úgy döntöttem, hogy adok neki tápot, nem hagyom éhezni. Próbáltam meggyőzni magamat és az ügyeletes orvosnőt is, hogy helyesen döntök, de ő nem értett velem egyet. Nekem viszont nagy segítség volt most a táp és Balázs sírása is abbamaradt, ahogy végre jól lakott. Természetesen fejtem, hogy ne apadjon el a tejem.
Lehet, hogy nem is a hasa fájt eddig, hanem a cicimben lévő kevés tej miatt volt nyűgös? Mostanában már nem is nagyon fejtem, mert azt hittem, a mellbimbóvédő megoldotta a szopási nehézségeket. Reméljük hamarosan kiderül.

A János kórház előtt ismételten le a kalappal! Az orvosok, nővérek egytől egyig kedvesek, segítőkészek, normálisak voltak.
A szobával is szerencsém volt, mivel csak az első éjszakán volt szobatársam, utána csak mi ketten maradtunk. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy nem nagyon tudtam wc-re vagy tusolni menni, mert féltem, hogy Balázs kiesik a kiságyból is. Még jó, hogy eszembe jutott hogy van otthon elfordulásgátló párnánk. Miután behozta a férjem, ez a gond is megoldódott.
Pont kifogtuk a nyár legmelegebb napjait, így végig pelenkában volt Balázs, nem kellett rá még body sem:

A kórház óta viszont székrekedésel küszködünk. Lehet, hogy a táp okozza?
Most tornáztatom itthon, de viszem nemsokára babamasszázsra is, hátha az segít.

Egy hónapos :)

Ma voltunk az 1 hónapos státuszon. Az én Egyetlenen 3240 g és 51 cm :) Nagyon jól fejlődik, 590 grammal haladta meg a születési súlyát, pedig milyen sokáig tartott utolérni...
Ez volt az első alkalom, hogy én vittem autóval. Nem volt egyszerű összecsukni a babakocsit és bekötni a hordozót az autóba.

Szerdán megvolt az első sétánk is. Eddig az időjárás nem tette lehetővé ezt. Jó volt végre tolni a babakocsit :) Imád hason feküdni a babakocsiban:

Érdekes, hogy napközben nem aggódom, amikor hason alszik, pedig nincs légzésfigyelő a babakocsiban. Éjjel meg folyamatosan rettegek...

Sajnos az éjszakáink továbbra is borzalmasak. 3 óránként eszik, de úgy, hogy nem tartunk szünetet két etetés között, így általában 1 és 5 között fönt vagyunk. Nagyon kivagyok már. Újabban napközben is végig nyüglődjük a két etetés közötti időszakot.
Ráadásul a kutyám nyakán találtunk egy diónyi csomót, amit kedden meg kellett műteni. Szerencsére jó lett a citológia eredmény, nincs áttét, de sajnos melanoma volt. Remélem nem fog kiújulni, mindenesetre ezentúl figyelni kell és azonnal műttetni, ahogy kibújik egy újabb.

Balázs szeme még mindig folyik. A forró vizes lemosás semmit sem ért,  az Occuloheel homeopátiés szemcsepp pedig, amit a védőnő javasolt kicsit enyhített csak. Most antibiotikumos szemcseppet írt fel az orvos, ma érkezik a patikába .

A homloka is nagyon hámlott. Kentem babafürdetővel, egyszer meg olivaolajjal, de már egy ideje csak a Rossmann saját márkás babaolaját használjuk. Most már egész jó a helyzet.

A bimbóvédő bevált nagyon, már nem kell fejnem. Óriási dolog! Ehelyett sajnos jött a hasfájás. Volt úgy, hogy este 11 és reggel 7 között fent voltunk. Akkor nem sírt a lelkem, ha tornáztam vele a karomban. Különböző aerobik figurákat csináltam, volt is másnap izomlázam. Aztán bekapcsoltam a Viva tévét és táncoltam. Sokszor viszont ezek a praktikák sem segítettek. Nagyon el szoktam néha keseredni.
Már szinte mindent megvettünk a patikában, ami hasfájásra való.
Infacollal kezdtünk, amit később Espumisanra cseréltünk. Tegnap óta nem adom egyiket sem, mert olvastam, hogy van akinél pont ezek okozzák a hascsikarást. Meglátjuk mi lesz.
Kipróbáltuk a Colief cseppeket, a Babamosoly teát, a Biogaiat, a Protexin Restoret, a Chamomilla Vulgarist. Egyik sem hatott eddig. Már csak a BabyCalm csepp maradt...
Viszont most a Gripe Water-ban reménykeden. Magyarországon nem lehet már kapni, de tegnap sikerült Vateráznom egy bontatlant.
Tudom, hogy leginkább az idő segít, na de akkor sem hiszem el, hogy nincs valami, ami legalább enyhíti a tüneteket.
Anyukám a kamilla teára esküszik, de erre meg azt mondják, hogy allergizál. Nem mertem még kipróbálni, pedig a chamommila vulgaris homeós bogyóban is kamilla van.

Úgy hiányzik a pocakom, sokat siratom. Amikor Balázs keservesen sír, ránézek a 4d-s képére( még mindig az éjjeli szekrényemen vannak) és látom, hogy odabent milyen boldog volt, nem fájt semmije, idekint meg csak a szenvedés jut neki :(

Hasfájás

Nem sokat aludtam az elmúlt napokban, hozzánk is beköszöntött a pocifájás.
Infacol cseppeket adok neki már egy hete. Most már legalább tud büfizni, de még így is szenvedünk.

Tegnap anyu javasolta, hogy tegyük be a hőmérőt a kis fenekébe, mivel egész nap nem kakilt. Eszméletlen hatékonyra sikeredett ez a drasztikusan hangzó művelet, sok minden kijött belőle. Előtte enni is alig tudott már. Természetesen nem akarom hozzászoktatni a hőmérőhöz, be fogok szerezni egy szélcsövet, de azt is csak nagyon indokolt esetben fogom használni.
A védőnő tanácsára, az Infacolon kívül, vettem neki Schüssler magnéziumot és Protexin Restore-t ( méregdrága), magamnak Normaflore-t és már nem iszom a szoptatós teákat. A teák helyett homeós szereket veszek be tejszaporításra: urtica urens( 5 CH) és ricinus( 5 CH). Hirtelen annyi tejem lett hogy már a fagyasztóba is tudtam tenni. Ezeket a szereket egészségpénztárra is meg lehet venni.
Valószínűleg a fentieknek köszönhetően, ma akkorát kakilt magától Balázs, hogy a ruhája a háta közepéig koszos lett. Alig tudtam kiáztatni. Igazi háziszappan vette csak ki a foltokat.
Szóval most már van széklete, igaz, nem minden pelusban, de naponta többször, mégis nyugtalan. Fogalmam sincs, hogy mi a sírás pontos oka. Még gondolkodom a Biogaia cseppek beszerzésén.

A cicizéssel továbbra is gondjaink vannak: sokat van rajtam, de mégsem szív szinte semmit. Sokszor viszont üvölt, ha meglátja a cicimet, így továbbra is fejek és cumisüvegből etetek. A gyerekkel ilyenkor egymáson sírunk...Egy nap hétszer eszik: 6X napközben, 1X éjjel. Az igény szerinti etetés híve vagyok, de arra figyelek, hogy kb 3 óránként egyen.  Ha kell akkor nappal felébresztem, mert sokáig sárga és ezáltal nagyon aluszékony volt. Most már 2,82 kiló :)

Győzködöm magam, hogy jól döntöttem, amikor a cumisüveg mellett tettem le a voksomat, de lehettem volna sokkal körültekintőbb is. Bedőltem annak, hogy az Avent Naturals és a Tomee Tipee cumisüvegek cuclija az anyai mellett utánozzák. ( Egyébként imádom ezeket a cumisüvegeket) Azt hittem, hogy ezektől nem lesz cumizavaros. Terhesen csak azzal foglalkoztam, hogy ne vetéljek el, meg hogy legyen szép babakocsi, babaszoba, a szoptatás nem érdekelt. Azt hittem, hogy az a világ legtermészetesebb dolga és majd menni fog magától. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy éjjel-nappal fejni fogok, a cumizavar fogalmát meg nem is ismertem. Pedig, ha felmerült volna bennem az, hogy nem mindenki tud szoptatni, akkor vehettem volna egy Medela Calma etetőt, ami tényleg olyan mint az anyai mell. Nem csöpög magától, csak akkor folyik belőle a tej, ha erősen szívja, azaz vákuumot képez a kicsi. Ezzel kellett volna adnom neki a lefejt tejet, addig, amíg meg nem erősödik és utána simán ment volna a szoptatás is.

Apuka unszolására, vettünk egy kis méretű Avent mellbimbóvédőt. Úgy tűnik, ezzel ideig-óráig át tudom verni a Drágámat, szépen szopizik vele. Kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedés.
Amit a kórházban vettünk, túl nagy volt, nem fért be a szájába. Én marha, azt hittem, hogy nem ér semmit, arra nem gondoltam, hogy be kéne szerezni egy kisebb méretűt.
Szóval, két óriási hibát követtünk el: normál cuclival etettük Medela Calma helyett és nagyméretű mellbimbóvédőt vettünk kicsi helyett. Balázs biztos rendesen szopizna, ha tudomásom lett volna ezekről a segédeszközökről. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mellem formája miatt vannak gondjaim, túl lapos a mellbimbóm :(
Nagyon szomorú vagyok! Annyira szeretnék szoptatni!

Ritka pillanatok egyike, amikor Balázs a saját ágyában tartózkodik :)

Vajon jól csinálom?

Balázs általában elfárad a cicin és bealszik. Rájöttem, hogy akkor jobban megy neki, ha csend és nyugalom veszi körül, de így is csak 40-eket tud kiszívni. Emiatt cumisüvegből pótolok. A gyerekorvos szerint jól teszem, de a védőnő és az ismerőseim is azt mondják, hogy ez így nem lesz jó. Az interneten is azt írják, hogy azok a gyerekek, akik üvegből esznek, előbb-utóbb cumizavarosak lesznek és nem szopiznak.

Teljesen össze vagyok zavarodva, próbálok az anyai ösztönre hallgatni. Hol érdekel engem a cumizavar, amikor alig akar hízni a kis Drágaságom! A lényeg az, hogy egyen és gyarapodjon, mert még sehol sem vagyunk. Jaj, csak érnénk már végre el a születési súlyunkat!

Holnap lesz 2 hetes a kisfiam és még csak ma haladtuk meg valamivel azt a súlyt, amivel kijöttünk a kórházból....A születési súly még sehol sincs...

Úgy döntöttem, hogy addig pótolok anyatejet üvegből, amíg el nem érjük a 3 kg-ot. Ez persze azzal jár, hogy minden etetés utén fejek, legyen az éjjel vagy nappal. Sokszor persze elgondolkodom azon, hogy van-e ennek az egésznek így értelme. Sokkal egyszerűbb lenne tápod adni. Sok gyerek felnőtt már anyatej nélkül és nem beteges. Az unokatesom majd két évig szoptatta a gyerekeit, mégis mindent elkapnak, többet vannak otthon, mint oviban.

Balázs úgy döntött, hogy nem kell neki a tejem. Nem is tudom, hogy miért erőltetetem. Mégsem tudom feladni. Órákat hagyom a cicin próbálkozni, majd cumisüvegezünk, altatok és fejek. Aztán sírok...és sírok..Nem értem, hogy miért nem kell neki a cicim. Nem szeret a gyerekem?

Miért sír ennyit? Semmi sem jó neki. Nem kapok tőle pozitív visszajelzést. Olyan, mintha mindent rosszul csinálnék.

Aztán rájöttem, hogy kevés tejet adtam eddig neki. Most próbálom emelni az adagját.

Aggódom a cumizavar miatt, de ugyanakkor áldom a cumisüveget, mert csak cicivel rég éhen haltunk volna.

Amikor megszólal a légzésfigyelő...

Szinte semmire sincs időm, úgy leköti Balázs minden percemet, de ez így is van rendjén.

Mindenki örüljön, akinek nagyra nő a bébije a pocakban, mert az ilyen kicsivel, mint az enyém, nagyon nehéz. Na, nem az éjszakázás, a gyakori szoptatás, állandó fejés, hanem az örökös aggodalom miatt: miért nem szopik, jól teszem-e, hogy cumisüveggel pótolom. Mindenki mást mond, már csak az ösztöneimre hallgatok. A védőnő azzal stresszel, hogy miért hagyom hogy Balázs a mellemen legyen egy-másfél órán kersztül, meg hogy miért fejek ennyit, nincs ideje a tejnek újratermelődni. De én nem tehetek mást, mivel Balázs nagyon aluszékony, bealszik rajtam. Azért fejek, mert szopizni ennek ellenére sem tud. Éhen halni, ordítani nem hagyom, így a lelkes szopigyakorlás után cumisüvegezünk. Ráadásul az anyatej aranyat ér a kis súllyal született babák esetében. Mennyivel könnyebb lenne, tápszerrel etetni pedig. Nem kéne minden esetetésnél fejnem és nem menne el az egész napom a fejés, etetés körforgásában. De nem adom fel!!!
Ma először sikerült 30 ml-t kiszívnia a cicimből, óriási volt a boldogság! Ezután cumisüvegből pótoltunk, sikerült még 40-et megennie. Most apuka lelkesen büfizteti és őrzi az álmát, mert ha sokat eszik, akkor kibukja a felesleget. Aludni nem nagyon merek, mert ez volt a második éjszaka, hogy beriasztott a bébiőr. Túl kicsi a súlya, lehet hogy nem érzékeli sokszor a légzést, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy elfelejt levegőt venni. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez normális dolog, hiszen még nagyon pici. Meg ne tudjátok, hogy milyen érzés a légzésfigyelőre kelni. Jó, hogy van, mégis ellenségként tekintek rá. Csak akkor vagyok nyugodt, ha ott vagyok mellette a szobában, miközben alszik, vagy ha valakinek átadom, hogy kipihenhessem magam. Szóval, akkor sem alszom, ha Balázs lehetővé teszi ezt, annyira félek...

Most már sajnálom, hogy nem szereztem be egy szülői ágyhoz illeszthető kiságyat. Sokkal egyszerűbb lenne éjjel Balázshoz fordulni, amikor felsír és megetetni, mint átrohangálni a szobájába.

Jaj, alig várom, hogy elérjük végre a 3 kg-ot, talán akkor megnyugszom kicsit.

Bánom, hogy hallgattam annak idején az ismerőseimre és nem vettem több 50-es ruhát a Drágámnak. Alig van ruhája, minden óriási rajta. Kedden elmentem a Brendonba és a Tescoba, hogy vegyek neki pár kisméretű ruhát, mert nem szeretem, ha egy baba elvész a ruháiban. Szülés után négy nappal jobb dolgom is lett volna, mint rohangálni a boltokban és gugolgatni a polcok előtt. Még jó, hogy itt van anyukám, aki vigyáz Balázsra. Fejtem neki tejet és altatás után elrohantam vásárolni. Pedig hogy elleneztem azt is, hogy segítségem legyen szülés után! Szerencsére anyukám nem tőrödött az elveimmel és azonnal vonatra ült, amint hírt kapott Balázs születéséről. Egyedül képtelen lettem volna őt ellátni. Persze, a férjem is vehetett volna ki szabadságot, de sokra nem mentem volna vele, mert ő még annyira sem ért az újszülöttekhez, mint én...

Viszont a fürdetés az az ő reszortja. Igaz, egyelőre én is bent vagyok velük a fürdőben, mivel a férjem tart a köldökcsonk ápolásától. Én pelenkázom és adom rá a hálóruhát is, ami nem más, mint body, rugi és hálózsák. Szóval, a hálózsák tényleg hasznos, nem is tudom hogy aludnék, ha még amiatt is aggódnom kéne, hogy megfullad a takarótól a gyerek...Érdemes volt az elfordulásgátló párnát is megvenni, mert Balázs nagyon nehezen büfizik, és kicsit nyugodtabb vagyok így, hogy az oldalára fektetem. Hátára nem merem, mert félek, hogy visszajön a tej és hasra sem teszem, nehogy bölcsőhalál következzen be.

Egyelőre végigordítja a fürdetést, főleg öltözködni nem szeret...Lehet, hogy fázik...

Szóval, nem egyszerű, de csodálatos dolog, hogy végre a karjaimban tarthatom életem értelmét :)

Egyébként napközben nagyon jókat alszik a nappaliban, nyugodtan lehet tőle beszélgetni, házimunkát végezni. Már a kórházban próbáltuk erre szoktatni. Nem akarjuk úgy szoktatni, hogy be kelljen sötétíteni és lábujjhegyen járkálni, amíg alszik.
Így elvész az 1X1 m-es járókában :)

Nappal rugdalozó és body van Balázson. Pont úgy öltöztetem, mint a János kórház csecsemősei. Kis nadrág, poló egyelőre szóba sem jöhet. Kár volt ilyeneket venni. Majd, ha nagyobb lesz...

A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.