A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.