Don't try this at home

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e nektek a szüléstörténetemet ugyanis ez egyenlő azzal, hogy felfedem a kilétemet, annyira egyedire sikeredett. Aztán rájöttem, hogy aki akart már eddig is felismert az Agolutin, Proluton és a 9 éves meddőségi háttér miatt amit sok helyen hangoztatok. Szóval akkor itt van, nem hagyom cserben a kedves olvasóimat:

Azon a hétfőn otthon írtam, vagyis próbáltam írni a szakdolgozatomat. Nem igazán tudtam koncentrálni, de ezt a melegre fogtam. A férjem és Balázs lent voltak a Balatonon. Már úton voltak hazafelé amikor úgy döntöttem, felmegyek és nézek egy részt a kedvenc sorozatomból. Semmi különös bajom nem volt egész nap azon kívül, hogy 10 percenként jártam pisilni.
Ahogy elindult a film, egy hatalmas pukkanásra lettem figyelmes. Ajjaj, gondoltam, elfolyt a magzatvíz...Ki is akadtam egy picit, mert én fájásokkal induló szülésre pályáztam. Mindig is úgy tudtam, hogy a magzatvíz elfolyása után akár 24 óra is eltelhet mire beindul a szülés. Ennek ellenére, azonnal felhívtam Tündét, a szülésznőmet, hogy mi legyen. Kérte, hogy iparkodjak be a kórházba, mivel ez már a második szülésem és biztos, hogy gyorsabb lesz mint az első. Mondtam neki, hogy még a család nincs itthon, nem tudok elindulni és ha lehet, megmosnám még a hajamat is. Így is tettem, közben felhívtam a férjem és a szomszédasszonyomat, hogy mikor érnek haza. A fájások ekkor már elkezdődtek. A hajamat megmostam és ki is másztam a kádból, de addigra már olyan intenzív fájásaim voltak, hogy üvöltöttem. Éreztem, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Balázzsal ekkorra fájdalmat nem éreztem. Arra gondoltam, hogy ha ez így folytatódik, muszáj lesz kérnem az epidurált amit annyira elleneztem eddig. Egyre inkább feszített valami lefelé. Két kézzel fogtam a mosdókagylót és ordítottam. Nem lehet, gondoltam magamban, hogy megindul a szülés...Jött még egy-két pokoli fájás aztán egyszer csak kibújt egy fekete fejecske. Uram Isten, mi lesz most? Megfordultam valamiért aztán egyből jött egy újabb fájás és kicsúszott a gyerekem a fürdőszoba kövére...Nem tudtam elkapni. Gyorsan magamhoz öleltem, megsimogattam a hátát és felsírt. Akkor kicsit megnyugodtam. Eszembe jutott, hogy mit tanultam az Aranyóráról, így fogtam egy kéztörlőt és a babára teregettem aki a mellkasomon volt. Kisétáltam és felhívtam a mentőket. 25 perc telt el a szülésznő és a mentők hívása között. Gyors szülés volt, igazán nem panaszkodhatom...Közben betoppant a férjem a gyerekkel. Meglátta a fürdőszobából kivezető véres lábnyomokat, majd rám nézett és észrevette a kezemben lévő újszülöttet. Gondolhatjátok azt a meglepődést, kb 15 perce ő még csak ott tartott, hogy megrepedt a burok.. Gyorsan átvitte Balázst a szomszédba és jött segíteni.
Ezután feküdtem le a nappali szőnyegére csak. Jöttek a mentősök, akiknek még az is eszükbe jutott, hogy megkérdezzék a páromat, hogy van-e kedve elvágni a köldökzsinórt. Nagyon hálásak vagyunk nekik. Ráadásul bevittek a János kórházba is ahol már várt az orvosom és a szülésznőm is, aki még le is jött elénk. Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek! Nagyon jól esett a törődés és az is, hogy senkinek nem jutott eszébe meggyanúsítani azzal, hogy direkt szültem otthon. Tünde segített megszülni a méhlepényt, az orvosom meg összevarrt az arany kezével. Most picit repedt a gátam is, de állítólag felületesek lettek a sebeim. Nem is fájt azóta sem, 2 órával később ismét kint tudtam ülni a vaspadon a kórházban mint amikor Balázs született.
Tamás 2700 grammal és 53 centivel jött világra 36+6 napos terhesen. Besárgult ő is, de sikerült megbeszélnem a kórházban, hogy ne cumisüvegből etessük, hanem svéd itatóból és nem lett cumizavaros. A tejem a szuper aranyóra miatt gyorsan beindult és mire hazamentünk már nagyokat tudott szopizni a második csodababám. A szoptatási tanácsadó a kórházba is bejött segíteni, mivel annyira leesett egyik napon Tamás vércukorszintje hogy felébreszteni sem nagyon lehetett és aggódtam, hogy így annyi lesz a szoptatásnak, de szerencsére nem ez történt. Holnap három hetes lesz és még mindig anyatejes a kisfiam akit természetesen igény szerint szoptatok. Már a 3 kilót is meghaladta szerencsére. Végre tudom élvezni így a babázást, szegény Balázsnál ez nem sikerült az állandó aggódás és szoptatási nehézségek miatt.
Balázs nagyon édes nagytesó, imádja  a kicsit. A kórházban nem sírt amikor haza kellett minden nap menjen, pedig ettől nagyon féltem. Itthon voltak necces első napok, nagyon ki voltam. Sírt amikor rájött, hogy ez a tesó állandóan anya cicijén lóg. Muszáj volt gyakran etetni és ébresztgetni a besárgult aluszékony gyerekemet. Aztán megértette, legalábbis úgy tűnik. Puszilgatja és szeretgeti a kicsit amikor csak teheti. Persze, amikor csak lehet, átadom Tamást apának, hogy Balázzsal foglalkozzak, de nem egyszerű a helyzet...

Szóval így állunk ma, kereken két évvel a missed ab műtétem után. Megmondtam én anno a beteghordónak és a nővérkének amikor hoztak ki félkómában a műtőből, hogy jövök én még ide vissza szülni. Hát nem pont úgy sikerült, de a gyerekágyas első napjaimat legalább ott tölthettem és az első éjszakán helyhiány miatt ugyanabba a szobába kerültem.
Azt hiszem most már abszolút teljes a boldogságom, bár úgy nézz ki, nem zárkózunk el egy esetleges harmadik babától sem. ;)