februárban a kedvenc szomszédom, aki mindig kedveskedett valami aprósággal, például virággal várt, amikor hazajöttünk Balázzsal a kórházból
májusban a szeretett nagynéném, aki pont úgy nézett ki mint az imádott nagymamám aki felnevelt
júniusban az a kolléganőm, akivel anno együtt jártunk ki cigizni( de jó, hogy leszoktam) és aki a szülés után is gyakran látogatott minket
szeptemberben a nagybácsim, aki az életünk minden fontos pillanatában jelen volt és támogatott minket
2) Két sikertelen lombik:
az első márciusban. Ettől nem is vártam sokat, mert az öt leszívott petesejtből csak egy termékenyült meg másnapra, a másik meg mesterséges érlelés következtében 2 nappal később érett és termékenyült meg. Végül kettőt kaptam vissza, de nem lett belőle semmi
a második novemberben. Ez már ígéretesnek látszott, mivel másnapra öt petesejtből öt megérett( volt értelme szedni azt a rengeteg vitamint és táplálékkiegészítőt), harmadnapra 4 maradt, hármat kaptam vissza és egy ment a fagyasztóba. Ráadásul vérhígítót és szteroidot is kaptam ennél a lombiknál, de még így sem tapadtak meg a babók.
3) Egy missed ab júliusban: Nagy volt az öröm július másodikán, amikor a ciklusom 28. napján pozitívat teszteltem. Aznap elmentem vérvételre, 87-es HCG-t kaptam DPO 12-ön. Hiába duplázódott gyönyörűen a HCG, a 8. héten műszeres befejezéssel ért véget a terhesség. Nem volt szívhang.
4) Hat kiló plusz: két lombik és 8 hét terhesség nem marad nyomtalanul. A hasam akkora mint egy félidősnek, ez már majdhogynem állterhesség.
5) Minden hónapban a remény, hogy pozitív lesz a tesztem. A vágy egy újabb gyermek iránt óriási és a fájdalom, hogy nem jön össze egyre nagyobb, főleg, hogy mindenkinél megszületett már a Kistesó. Sovány vigasz az, hogy fogjam be a szám, mert nekem már van egy gyermekem így, hogy most már tudom mit veszíthetek...Van az a pont, amikor már a Mayo Chix ruhák vásárlása sem tud megvigasztalni...
6) Menekültválság, ami nagy hatással volt rám. Hatalmasat csalódtam az emberekben, egykori barátokban.
Szenteste a sors megmutatta, hogy lehetett volna ennél sokkal rosszabb évem is. Apukámék az árokban kötöttek ki a köd miatt. Szerencsére nekik nem lett bajuk, de az autó eleje tropára ment. Ezek után azt mondom, hogy nem is volt ez olyan rossz év.
Tudom, az a lényeg, hogy:
van egy gyönyörű egészséges kisfiam
mindannyian jó egészségnek örvendünk
van fedél a fejünk fölött
van egy autónk, ami régi ugyan( minden pénz lombikra megy el), de működik
megengedhetem magamnak a 6D szempillát, a zselés körmöket és egyéb picsás dolgokat még így is, hogy GYES-en vagyok
megvehetem a gyerekemnek a legtutibb játékokat és ruhákat
tudok pénzt keresni a hobby-m által így nem kellett visszamenni 8 órában dolgozni
3 és fél éves koráig tudom élvezni itthon a gyermekem társaságát és ezzel soha vissza nem térő pillanatok tanúja lehetek
Kívánom, hogy 2016 mindenkinek hozza meg a várva-várt Kisbabát! Legyetek egészségesek és boldogok!
Miután az egyik gyógyszertárban kétszer akkora tűt adtak a Menopur/ Pergoveris beadásához, a másikban meg fele akkorát az Agolutinhoz, úgy döntöttem írok egy bejegyzést a megfelelő injekciós tűkről.
Subkután( bőr alatti) injekció beadásához 0,45x 13 mm-es tű az ideális. Az én hasamba sajnos a 0,5x 25-ös is simán bement...Ennek barna a vége és 26G a száma.
Minden injekcióhoz 1,2 x 40 mm-es felszívótűt használtam:
Az Agolutinhoz( olajos injekció amit izomba kell beadni) 0,8 x 40 mm-es tűt használtunk. Nem kellett tövig beszúrni, elég volt háromnegyedig. Zöld a vége és 21 G a száma.
Nem sikerült. Senki sem érti mi volt az oka, mert minden tökéletes volt..Tanár úr februárban a fagyasztott baba beültetésével szeretné folytatni. Én viszont bízok a harmadik spontán csodában.
Óriási hasam van, már nem tudok mit felvenni. Sürgősen le kell adnom azt a 6 kilót, amit március óta felszedtem. Sajnos nem boríthatom fel drasztikus fogyókúrával és intenzív edzésekkel a hormonháztartásomat, úgy hogy ez ismét egy lassú folyamat lesz.
Ma már tornáztam, Balázs jól viselte. Persze ehhez kellett a reggeli gyerekfoglalkozás, ahol már kibulizta magát.
A Ch diétát is komolyan veszem ezentúl. Még nem tudom hogy fogom megoldani a rendszeres főzést a sok program és egy állandóan anyát igénylő gyermek mellett, de valahogy kénytelen leszek. Nehezítő körülmény a fogyókúra szempontjából a Karácsony, de majd legfeljebb 2 napra felfüggesztem a diétát.
Vicc kategória, hogy ebben a körben a bánatomat oldó ivászatot is kihagytam, mert vigyáznom kell a petesejtjeim minőségére. :)
Egy dolog biztos: nem adom fel! Szeptemberben szülni fogok. Hajrá 2016!
Péntek óta csinálom a teszteket, de sajnos még nem láttam egy csíknál többet...Valószínűleg ebben a hónapban már nem is fogok...Persze a vérvétel a döntő, addig nem adhatom fel. Ráadásul nincs semmilyen premenstruációs tünetem, mint minden sikertelen hónapban. Még a márciusi lombiknál is azt éreztem, hogy mindjárt meg fog jönni és hát nem tévedtem. Most semmit sem érzek...Valahol bíztam benne, hogy ez jót jelent, de ugyanakkor hiányoltam az apró alhasi görcsöket, amiket akkor éreztem, amikor Balázs beágyazódott. Szóval még a tesztelés előtt tudtam, hogy nem sikerült, de azzal nyugtattam magam, hogy minden terhesség más és más, szóval teljesen nem tudtam és nem is tudom egyelőre feladni. Mindenesetre nem egy leányálom így elviselni az Agolutin injekciót, amitől a bal farpofám már úgy becsomósodott, hogy egy ideje csak a jobba tudja beadni a férjem. A vérhígítótól lila hasam már csak egy apróság az előzőhöz képest...
Minden olyan tökéletes volt, most a minőséggel sem volt gond és minden egyéb gyógyszeres támogatást megkaptam, ami a sikerhez szükséges. Nem értem, mi történhetett? Miért nem ágyazódott be legalább egy a három közül?
Na majd következő hónapban hozok ide egy pozitív tesztet, ne aggódjatok! Szeptemberben szülni fogok és kész!
Pénteken három gyönyörű állapotban lévő embriót kaptam vissza. Nem értek hozzá, de én szinte hibátlannak láttam őket a képernyőn keresztül. Mindháromnál majdhogynem egyforma nagyságúak voltak a sejtek és csak az egyiknél láttam némi töredezést. A negyedik embriót le tudták fagyasztani, ilyenre sem volt még példa nálunk. Az ötödik sajnos nem fejlődött megfelelően.
El sem hiszem, hogy nekem sikerült hármat beültetni! Márciusban két babát kaptam vissza, de ebből ugyebár csak egy volt tankönyvi ,a másik egy nappal később termékenyült meg. Akkor nem is igazán bíztam a sikerben.
Most viszont minden okom megvan rá! A szteroid remélhetőleg elnyomja az autoimmun antitesteket, a vérhígító megkönnyíti a beágyazódást, az Estrofem vastagítja a méhnyálkahártyát, (ami ugyanúgy a beágyazódást segíti elő), az Agolutin és a Crinone pedig rendesen pótolják a sárgatestet.
Endokrinológnál is voltam hétfőn. Megemelte a Letrox adagomat 87,5-re, tehát a pajzsmirigyem is fel van készítve a terhességre.
Az Agolutint most a férjem adja be. Iszonyatosan ügyes, nem is fáj, amikor beszúrja a fenekembe, ennek ellenére csomósodik és fáj az előzőek helye. Minden este borogatom a hátsómat..
A torokfájás elmúlt kedden, de ma megint érzem sajnos. Közben a Kismanóm náthás lett, lehet visszafertőzött. Semmi sem egyszerű!
A szteroid iszonyatosan éhessé tesz, állandóan azt nézem, mit lehet enni. Már 69 kiló vagyok...6 kilót híztam egy év alatt, de semmi sem számít, ha végre babás leszek! Csak még egy babát kérek az égiektől és ígérem, befejezem! Annyira, de annyira elegem van már a lombikból, hízásból, gyógyszerekből, injekciókból, vérvételekből, peteérés környéki szexből, negatív tesztekből...
De hallgatok, mert most minden adott a sikerhez és nagyon bizakodó vagyok. Innen lehet ám nagyot esni, tudom, de emiatt sem vagyok hajlandó aggódni!
Vérvétek december 8-án. :) Lassan telik az idő...
Visszajöttem megírni hogy most először egyedül mentem a beültetésre, mivel a férjem itthon maradt a náthás gyerekkel. Olyan romantikus volt!
Tegnap kicsit elkeseredtem( de csak nagyon picikét), amikor kiderült, hogy csak 5 petesejtet tudtak leszívni.Viszont nem adtam fel a reményt, próbáltam bízni bennük, mert az ultrahangokon szép nagy, közel egyforma minőségű tüszőket látott Tanár úr.
El nem tudom mondani, mennyire izgultam a ma reggeli telefon előtt, de végre olyan híreket hallottam, amikre mindig is vágytam: MIND AZ ÖT PETESEJT MEGTERMÉKENYÜLT. Fülig ér a szám azóta is. :)
Számomra ez azt jelenti, hogy jó minőségűek a sejtek. Tutira terhes leszek!!! :) Mi lesz velünk, ha ikrek lesznek???
Szó volt arról, hogy megvárjuk a hétfőt, hogy szép blasztocisztákat ültessenek vissza, de nem lelkesedtem az ötletért, úgy hogy pénteken megyünk a három legszebbért.
Tanár úr tegnap még az Estrofemet is felírta, hogy még vastagabb legyen az amúgy is jó állapotban lévő nyálkahártyám, úgy hogy tényleg mindent megtett azért, hogy 9 hónap múlva gyönyörű babát/ babákat szüljek. :)
Nagyon jól alakultak a dolgok az elmúlt napokban. Szerdán már olyan mosolyogva jöttem ki az ultrahangról, mint aki meghallotta a szívhangot, pedig csak a tüszőimet számolták meg. Kettővel több indult növekedésnek, így már 9 megfelelő méretű és még vagy kettő kisebb van. (ezek nem valószínű, hogy utolérik magukat)
Tanár úr pénteken komoly matematikai képletek segítségével kiszámolta, hogy kedden lesz érdemes leszívni a petesejteket. Remélem igaza lesz! Szeretném, ha most mind a 9 érett lenne majd másnapra legalább 6 megtermékenyülne. :) Hihetetlenül optimista vagyok azóta, ennyire még soha nem bíztam a sikerben. Nem történhet semmi rossz! Igaz, fájdogál kicsit a torkom, mert nem akartam a héten sem kihagyni a gyerek foglalkozásait és a szteroid mellett is mentünk közösségbe és még az is lehet, hogy nem fognak így altatni( habár lázam nincs, az orrom nem folyik). Mindent kibírok, csak legyek végre babás!
Amúgy ezt a lombikot megéreztem minden értelemben. Nem volt kevés az a 16 darab Pergoveris, 30 Menopur és 8 Cetrotide, amit a stimuláció 10 napja alatt szúrtam magamba. Árban eddig 236 ezernél tartok. A hasamban már az ötödik naptól éreztem a feszülést, remélem szép nagyok a tüszők és egyik sem reped meg idő előtt.
A vérhígítótól véraláfutásos a hasam, a szteroidtól kicsit legyengültem, de nem baj. Bízom benne, hogy nekem megfelelő számban és arányban vannak az NK sejtjeim és most ez a kis torokkaparás nem fogja túlzottan aktiválni őket.
Remélem holnap is ilyen boldogan ülök le a gép elé. :)
Túl vagyok az első vérvételen és ultrahangon.
Az ösztrogén szintem most sem szárnyal, hármoszázvalamennyi, de én nem aggódom, mert márciusban egy nappal később 400 körül volt. Hét tüsző indult be, 11 és 13 mm között vanak. Nekem ez elfogadható eredmény. Kár, hogy a 8. antrális tüszőm lemaradt a fejlődésben, nagy szükség lett volna rá! De én már annak is örülök, hogy néha húzódást érzek a petefészkeimben.
Tanár úr megemelte az adagomat, kaptam még egy Pergoverist, így már napi 525 egységet szúrok. Hát nem kevés! Most először érzem meg a hormonokat, enyhe hányingerem van és fájdogál a fejem. Az is lehet, hogy a szteroid okozza vagy az időjárás, nem tudom, de nem érdekel, mert egy a lényeg: 9 hónap múlva szüljem meg a második gyermekünket! ;)
Persze ott motoszkál a fejemben, hogy ez a sok hormon nem tesz jót a minőségnek és sok mindenkinél a minimál adag a nyerő, de bíznom kell Tanár úrban, elvégre napi szinten találkozik hozzám hasonló esetekkel.
Szerdán megyek újra, remélem jó híreket fogok kapni!
Rengeteg petesejt javító cuccot szedtem és hinnem kell abban, hogy ez a kevés tüsző jó minőségű. Drukkoljatok, kérlek!!!
Tegnap startolt a harmadik stimulációnk. Volt egy kis izgalom amiatt, hogy nem akart rendesen megjönni és az ultrahangon a 28. napon még 8 mm-es volt a nyálkahártyám( pedig már véreztem), de végül tegnap kezdtünk.
Hiába volt egy gyönyörű érett tüszőm a 15. napon, hiába az együttlét és a természetes progeszteron krém, a kívánt terhesség nem jött létre. Éreztem, hogy valami nincs rendben, ha még így sem sikerül. Sajnos nem volt alaptalan a félelmem: a férjem értékei nagyon rosszak lettek: 11millió sperma, 48%-os( ez jó) mozgékonyság és 3%-os morfológia...Ilyen eredmények mellett várhattunk volna az újabb spontán csodára! Ez a gyenge morfológia magyarázhatja a vetélésemet is. Ehhez még jönnek az én baromira rossz értékeim: 1,7-es AMH, 12,5-ös FSH, 8 antrális tüsző, a Hashimitot már be se veszem a felsorolásba. Hát szóval kezd lejárni a mi időnk, egyre távolabb kerülünk az újabb gyermektől...
Azt viszont nem értjük, mi történt. Havonta költünk minimum 30ezer forintot vitaminokra, táplálékkiegészítőkre. Talán nem megfelelő a minőségük? Egy-két dolgot le is cseréltem már. Vagy ilyen sokat számított az, hogy tavaly egészségesebben táplálkoztunk, azaz szinte csak tartósítószermentes ételeket és vegyszermentes gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottunk? Nem mondom, hogy most egészségtelenül élünk, még mindig fogyasztunk ilyen ételeket, de már kiegészítjük őket bolti felvágottal, tejtermékkel, zöldséggel is. Nem járok már a helyi piacra, mert a termelő mondhat bármit, én úgy sem látom, hogy az árúja valóban permetmentes. Lehet mégsem vertek át annak idején, mert a férjem eredményei januárban lényegesen jobbak voltak: 17 millió sperma, 50% mozgékonyság és 4%-os(normális) morfológia, az én AMH-m meg 2,2 volt. Antrális tüszőm márciusban eggyel több volt ugyan, de a sikertelen lombik és a missed ab azt bizonyíthatja, hogy már akkor is minőségbéli problémák voltak...
Az AMH elég hiteltelen, emiatt nem aggódom( 3 éve 1.4 volt, mégis megfogant Balázs), de az FSH is érthetetlen számomra. Hogy lehet az, hogy előző ciklusban, azaz kereken egy héttel a mostani vérvétel előtt, 5.6 volt az FSH-m? Ugyanígy nem értem a prolaktinomat sem, ami mindenféle gyógyszer nélkül egy hét alatt 300-ra, azaz felére csökkent. Már nem is kéne szednem a Bromocriptint rá, de most nem hagyhatom abba, mert akkor megint megugrik mint tavasszal. Akkor kezdtem el szedni, amikor mentem a második vérvételre. Pech!
Na de az antrális tüszők nem viccelődnek ám, azok sajnos mindig ilyen kevesen vannak. Ez azt jelenti, hogy izgulhatok már az elején, hogy vajon lesz-e mit beültetni. Ilyen a tavaszi lombiknál eszembe sem jutott, akkor kezdtem el rettegni, amikor kiderült hogy csak 4 érett petesejtet tudtak leszívni és másnapra csak egy termékenyül meg. Ráadásul akkor 9 tüszővel indultunk...
Muszáj hinnem a sikerben! Nekem az is jó, ha csak 3-4 érett petesejtem lesz, csak termékenyüljön meg mind és maradjon legalább két blasztobébim( amiből legalább egy beágyazódik és 9 hónap múlva megszületik életem második Csodája, de most már az ikreket sem bánnánk)! Már most imádkozom minden nap, hogy ez az álom valóra váljon, de próbálok a realitások talaján maradni. Sajnos nagy az esély arra is, hogy nem lesz mit beültetni...De akkor miért költöttem ennyit drága vitaminokra? Remélhetőleg javítottak valamit a petesejtek minőségén.
Meglepően jó eredményem is lett: P1-es lett a rákszűrésem, ami mindig P2 volt. Szerintem ez a kaparásnak köszönhető.
Bosszantó, hogy március óta közel 5 kilót híztam, pedig nem eszem többet. Megint kijelenthetem: jól elhíztam, baba meg sehol.A mozgást az utóbbi hónapokban hanyagoltam, de nem hiszem, hogy ez ilyen sokat számítana. Azt mondják, kell a zsír a babának, hogy legyen mibe beágyazódnia, hát most aztán van bőven! Nagyon nem jó dolog ez a pajzsmirigybetegség...Bízom bennem hogy egyszer le tudom majd adni ezt a felesleget. Remélem, hogy majd csak szülés után kell ezzel foglalkoznom. :)
A kimerülő petefészkem végett( még csak most töltöttem a 37-et), Tanár úr hatalmas adag hormont írt fel:
Az 5. naptól szúrhatom a méregdrága Cetrotide-ot is.
Most 166. ezret hagytam ott a gyógyszertárban, de sajnos ez nem a vége. Biztos hogy kell még 70-80 ezret költenem.
Na ezért szoktam azt hirdetni, hogy aki teheti, szüljön minél előbb!! Persze, tudom, nagyon nehéz a mai világban párt találni, egzisztenciát teremteni, de aki teheti, ne várjon! Sosem lehet tudni, kinek meddig elegendőek a tartalékai. A Ridikül hétfői adásában Dévai István tett egy nagyon jó javaslatot: 25 év körül a férfiak menjenek el egy spermavizsgálatra és, ha nem kapnak túl jó értékeket, akkor fagyasszanak le egy adagot( kétszer 5 évig lehet). A nőknek az AMH és az Inhibin-B vizsgálatokat javasolja( én még megszámoltatnám az antrális tüszőket is), hogy ne érje őket meglepetésként a korai petefészek kimerülés, ami sajnos egyre gyakoribb a mai világban.
Ráadásul a műtétem napján a műsorban szereplő lány( Andrea) volt az egyik szobatársam a kórházban. Nagy erőt adott akkor, mivel a kislánya az 5. beültetésre, a kisfia meg a 11.-re sikerült, pedig nálam egy évvel idősebb. Ő mondjuk sokkal szerencsésebb, mert neki mindig sok petesejtje volt és maradt fagyasztani való embriója is, szóval nem mindenkire vonatkozik az alacsony petefészek tartalék, de az idő múlásával bőven van rá esély.
Különben hallgatok, mert ez végre egy olyan lombik, amire mindig is vártam: kapok szteroidot, vérhígítót( amit a karomba adtam és jó nagy lila duzzanatom lett tőle) és most először egészítjük ki a Menopurt másfajta injekcióval. Lehet rám nem hat már kellően Menopur. A Pergoveris full mesterséges és jóval drágább mint a természetesebb, női vizeletből készített(kivont) Menopur. Persze, olvastam azt is, hogy nem jó azoknak, akiknek kimerülőben van a petefészkük, de ezt én most meg sem hallottam. Hinnem kell a mostani stimuláció sikerében, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem más, mint tiszta biológia és hatalmas adag szerencse kérdése...
Sok munka bejött az utóbbi időben, semmi időm nem maradt blogolni. Most van egy kis nyugi, úgy hogy megpróbálom viszonylag röviden összefoglalni az elmúlt másfél hónapot.
Az immunológusom felírt Fraxiparine vérhígítót és Medrol szteroidot a következő lombik miatt. Az utóbbit 50 napig kell majd szednem. A vérhígítót annak ellenére felírta, hogy genetikailag nem vagyok rá hajlamos és a kardiolipin vizsgálatom is jó. Aná-t is nézetett, szerencsére az is negatív lett. A második konzultáció végén az immunológus megkért arra, hogy küldjek majd neki fotót a babáról( babákról), mert ő szász-százalékosan biztos a sikerben. Hát én már nem vagyok az...
Közben elmenetem az endokrinológusom által kiírt vérvételekre is. Nézetett most női hormonokat is. A 21. napon kellett mennem. Kiderült, hogy a prolaktinom megint az egekben, tehát az eddig dicsért Mastodynon csepp leszerepelt nálam. Tanár úrral egyeztettem és elkezdtem újra szedni fél szem Bromocriptint, majd legfeljebb a vadul tiltakozó endokrinológusomnak nem vallom be...
A TSH-m felment 1.7-re ismét, pedig nem csökkentettem a Letrox adagomat, továbbra is 75 mcg-t szedek. Nem tudom mi történt, hiszen 2 hónapja még 0,3 volt a TSH-m. Tudom, hogy nem a TSH-t kell nézni, hanem az FT3 és 4-et, de azokkal sem vagyok maradéktalanul megelégedve. Csak hó végén megyek az endokrinológushoz, magamtól meg nem merek és nem is akarok emelni a Letrox adagomon, mert nem tudom, mi lesz így. Egyre több hormont kell szednem, attól félek, hogy így teljesen el fog lustulni a pajzsmirigyem. Mi történhetett a hormonháztartásommal 3 hónappal a befejező műtét után? Én abban reménykedtem, hogy mostanra már rég terhes leszek és nem kell a nyamvadt hormonjaimmal foglalkoznom..
Ami még jobban elkeserített az az ACTH szintem, ami jó magas lett. Elvileg ez Cushing-szindrómára utalhat. Mit ne mondjak, semmi más nem hiányzott eddig az életemből! Nagyon remélem, hogy csak valamelyik táplálékkiegészítő miatt emelkedett meg, legfőképpen a Zyflamend-re gyanakszom. Elvileg a szteroid( amit én még nem szedek) emelheti a vérben az ACTH szintet. Lehet, hogy a Zyflamend is úgy működik mint a szteroidok? Azt is megtudtam az immunológustól, hogy az ACTH-t pont ébredéskor kell levenni, tehát 1-2 órával később már nem mérvadó a kapott érték, de ha jól olvastam, ennek szintje ébredéskor a legmagasabb, tehát sehogy sem jövök jól ki belőle. Kíváncsi vagyok, mit mond majd az endokrinológusom, de szerintem most már el fog küldeni egy MRI-re, mert a magas prolaktinom és az ACTH is indokolttá teszi. Jaj, csak nehogy valami jóindulatú tumorom legyen, mert akkor annyi a babaprojektnek!!!
Meglepő módon, a progeszteronom gyönyörű lett, 45 nMol, pedig 3 nappal később megjött a vérvétel után. Terhesen alig volt 55 most meg a mensi előtt is magas. Ki érti ezt???Ráadásul a magas prolaktin miatt a progeszteronomnak rossznak kellett volna lennie...
Rájöttem, hogy nincsenek itt szabályok, tehetek én bármit, lehetnek nekem gyönyörű ciklusaim és magas progeszteron szintem, ha a baba nem akar megfoganni! Tisztára ki szoktam akadni, ha a ciklusom csak 24-25 napos, erre a 19 napos ciklussal rendelkező ismerősöm három hónap alatt teherbe esett, pedig biztos voltam benne, hogy nehéz ügy lesz neki. Nem kapott még progeszteronpótlást sem a hetedik hétig, pedig számomra egyértelmű volt addig is, hogy a rövid ciklus azt jelenti, hogy kevés a progi. Remélem megmarad neki a baba a későn elkezdett Utrogestan ellenére és ha igen, akkor aztán tényleg azt mondom, hogy letojok mindent, teljesen felesleges pénzt kiadni a sok táplálékkiegészítőre és orvosra. A lány most kezdte el szedni a folsavat is. Én hiába tömtem magamba minden csodaszert, mégsem volt egészséges a baba. Szóval nem számít itt semmi, szerencsekérdése az egész!
Közben a BMC-be is bejelentkeztem, túl vagyok már a 3. napi vérvételen, holnap megyek a 21. napira. Levették az AMH-t is, remélem nem lesz rossz idén sem. Holnap elvileg megtudom.
Remélem nem lesz holnap túl korai a vérvétel, mivel biztosra tudom, hogy 5 napja volt peteérésem ugyanis voltam ultrahangon az SZTK-ban mivel megint elkezdett fájni a jobb oldalam( most sem találják az okát). Cisztát szerencsére nem láttak, de egy gyönyörű érett tüszőt viszont igen pedig már a 15. ciklusnapon voltam. :)
Amúgy nagyon nem vagyok már lelkes, nem hiszek a lombik sikerében. Ennyire negatív talán még sosem voltam IVF előtt. Már nem hiszek abban, hogy lesz még egy gyermekem. :( Egyre távoli álomnak tűnik...37 éves leszek ebben a hónapban :( Egyelőre úgy döntöttünk, hogy a Fülöp féle kivizsgálásokra nem költünk és nem lesz több lombikunk sem. Elég volt, nem bírjuk már a sok megpróbáltatást!
9 éve ismertem meg a férjemet. Milyen jó lett volna egy újabb pozitív teszttel megajándékozni ezen a jeles napon! Sajnos én csak a menstruációmat tudtam felmutatni. Ráadásul Balázs összeszedett egy kis náthát, ami miatt szegény egész nap nyűgös volt. Ma még két percet sem tudtunk egymásra szánni...Na de majd jövő héten a Kolping-ban bepótoljuk.
Sajnos nem lettem termékenyebb a műszeres befejezés utáni hónapokban, az én szervezetem nem akarta korrigálni a hibát..Annak azért örültem, hogy az első mensire csak 24 napot kellett várnom és hogy a kontrollon pont a ciklusom 17. napján voltam, ahol kiderült, hogy előtte napon volt peteérésem. Ezt én éreztem is, a hőmérő is kimutatta, illetve ovulációs tesztet is csináltam. Lehet, hogy nem volt megfelelő az időzítés, mert nem csak az LH csúcs napján kellett volna együtt lennünk, hanem az utána lévő napon is. Legközelebb így csináljuk.
Nem használtam a progeszteronkrémet sem, mert féltem, hogy ismét egy egészségtelen magzatot tart majd életben. Ebben a hónapban kockáztatni fogok.
A másik jó hír, hogy a ciklusom 28 napos volt, ami már nagyon régi álmom. Az elmúlt egy évben 24-26 napos ciklusaim voltak...Nem örültem viszont a pecsételésnek, ami a peteérés utáni 10. napon kezdődött el és a 12 napos luteális fázis sem tett maradéktalanul boldoggá, na de másfél hónappal a műtét után talán nem kellene ennyire telhetetlennek lennem.
Voltam közben Tanár úrnál is, aki nem zárkózott el a szteroidos lombik lehetőségétől, de csak abban az esetben lehet róla szó, ha K.J. immunológus is egyetért. Így hát újabb 18ezerért felkerestem az említett orvost, aki az eddigi leleteim alapján javasolta a szteroidot, de még a vérhígítót is. Elküldött két újabb vérvételre, hogy kiderítsük, mennyi vérhígítóra lesz szükségem. Amennyiben ezek eredményei rosszak lesznek, akkor mehetek majd további vizsgálatokra is. Meg voltam elégedve a doktor úrral teljes mértékben és nagyon remélem, hogy az a tény, hogy van már egy gyermekem nem teszi szükségessé a többi méregdrága immunológiai vérvételt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Fülöpnek nem volt igaza, de most nekem ez a kényelmesebb út. Remélem hamarosan lesz egy szteroidos, vérhígítós lombikom és ha ez sem sikerül, akkor a Fülöp által kivizsgálásokkal folytatom( ha még lesz hozzá kedvem és pénzem).
Elkészült a 4 gluténérzékenységet kimutató vérvizsgálatom is, szerencsére minden negatív.
Egyébként kicsit most elment a kedvem ettől a tesóprojekttől, nem vagyok már lelkes. Nem szívesen szülök még egy gyermeket ebbe a szívtelen világba. Nem nagyon tudom már élvezni a jelent, mert mindig valami másra várok. A Facebook-on találtam egy találó idézetet, pontosan így gondolom én is! Szeretném élvezni az életem minden egyes pillanatát. A mottóm ismételten: Carpe Diem! Mindent megteszünk egy újabb babáért, de ha nem jön, akkor nem fogunk elkeseredni, hanem lassacskán beletörődünk és kész!
Íme az idézet:
"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a
fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy
elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy
elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk…
hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy
viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy
lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a
dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak
várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely
betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a
pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van…
amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben
szépen... lassan eltelik az Életünk…"
Leírni is rossz...Az én kisbabámból egy önálló akarattal rendelkező emberke lett. Sajnálom, hogy így megy az idő és egyre inkább érzem, hogy meg kell élni minden egyes pillanatot!
Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).
Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.
Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )
Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.
Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...
A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután. Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek, ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.
Ki gondolta volna, hogy augusztus végén jó idő lesz! A terhességem pont a legforróbb időszakban zajlott le és én már teljesen lemondtam a strandolásról. Természetesen a menstruációm váratlanul megérkezett a műtét után 3 héttel, de pont elmúlt mire leértünk a Balatonra.
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)
Tegnapelőtt egy kiadós állatkerti séta és rohangálás a Kicsi után elkezdtem pecsételni. Először azt hittem, csak megerőltettem magam, de tévedtem, mert azóta már viszonylag erősen vérzek. Nekem ez olyan mint egy menstruáció. Remélem nem valami szövetdarab maradt bent, amit a szervezetem most próbál abortálni. Csináltam ma reggel egy terhességi tesztet, de csont negatív lett, úgy hogy nem lehet nagy gond, csak egyszerűen megjött idő előtt. Elvégre elengedtem az Angyalkámat és teljesen készen állok egy új terhességre...
Azért vagyok meglepődve, mert mindenhol 4-6 hetet írnak a műszeres befejezés után, ellenben nálam 24 nap után jelentkezett. A műtét után 10 napig véreztem hol erősebben, hol gyengébben, 4 napig pecsételtem és 9 napig voltam "tiszta". Valahol azt olvastam, hogy a vérzés abbamaradása után 3 teljes hétnek kell eltelnie az újabb ciklusig. Örülnék, ha leírnátok, hogy nektek mikor jött meg utána :) Bízom benne, hogy nem zavaródik teljesen össze a hormonháztartásom és legközelebb csak olyan 27 nap múlva fogok menstruálni, de legjobb lenne pozitívat tesztelni, mert már megint nagyon elegem van...
Elmúlt a műszeres befejezés utáni vérzés és vele együtt a nyár is...Strandra nem jutottunk el, a Balatonra nem volt értelme lemenni. De nem sajnálhatom magamat ennél jobban, menni kell tovább.
A vitaminok és ásványi anyagok már nem egyszer bizonyítottak. Először is a férjem értékei javultak lényegesen tőlük, majd megfogant Balázs és nemrég az Angyalkám is, aki már nincs velünk. Úgy hogy most ismét ezekben van minden reményünk. Továbbra is Ezüstamackó vitaminos bejegyzése a mérvadó, tőle tudtam meg minden hasznos információt. A listám folyamatosan bővül.
Itt látható a napi adagunk, a bal oldali a férjemé, a jobb pedig az enyém:
Megpróbálom összefoglalni, hogy meddőség szempontjából melyik mire jó természetesen a teljesség igénye nélkül.
Az én bogyóim a következők:
Éhgyomorra reggeli előtt fél-fél-fél órával próbálom őket bevenni.
75 Mcg Letrox: pajzsmirigy alulműködésre és Hashimitora a hivatalos gyógyszer
30 csepp propolisz: természetes antibiotikum, csökkenti a Hashimito antitesteket. Szedtem a júliusi terhességem előtt nem sokkal és a Balázzsal való várandóságom előtt is.
30 csepp Mastodynon: barátcserje kivonat. Karban tartja a hormonháztartást, jót tesz a progeszterontermelésnek és csökkenti a prolaktint. A júliusi terhességem előtt 2 hónappal kezdtem szedni. Vérvételek igazolták, hogy lecsökkent tőle a prolaktin szintem..
Reggel és délelőtt:
1 db. Omega 3-at tartalmazó lazacolaj:Omega Factors, Wild Alaskan Salmon Oil. Most rendeltem először alaszkait, állítólag ez a legtisztább olaj. Gyulladáscsökkentő, ami a Hashimitonak ellen is jó. Ezen kívül nagy szerepe van a cukorbetegség és szívbetegség megelőzésében, hozzájárul az erek rugalmasságához, egyensúlyban tartja a hormonrendszert.
1 db. Pycnogenol, Now Foods, Pine Bark Extract nevűt szedem, mert sokkal olcsóbb. Mivel 240 mg-os, 2 naponta veszek be egyet. Ez egy nagyon erős antioxidáns, Hashimitosoknak alap.
1 db. Zyflamend, New Chapter: Most szedem először. Gyulladáscsökkentő hatású antioxidáns. Nekem most ő az első számú csodaszerem, remélem lényegesen lecsökkenti az Anti-Tpo-mat és az esetleges NK sejtjeimet is kordában tartja. Egyelőre napi egyet szedek, mert a tájékoztató szerint 2 hétig szoktatni kell hozzá a szervezetet, de én csak egyig fogom, mert türelmetlen vagyok. Nem lehet ligetszépe olajjal együtt szedni, mert az Omega 6-ot tartalmaz és ez rontja a Zyflamend hatását. Emiatt a ligetszépét délben iszom meg.
1 db. Cink, 25 mg Natur Tanja vagy 20 mg Innnovita szerves cink: jót tesz a progeszterontermelésnek, szabályozza a vércukorszintet. A cink erős antioxidáns, az inzulin, és a pajzsmirigyhormon felépítője, illetve a nemi hormonok termeléséhez szükséges ásvány. Hiányára többek között pajzsmirigy alulműködéssel, női és férfi meddőséggel,
prosztatabetegségekkel jár.
1 db. Fahéj: karban tartja az IR-t. Nekem szerencsére nincs ilyen bajom, de híztam a márciusi lombik és a terhesség miatt, így nem árt elősegíteni vele a cukor lebontását
1 db. Fekete áfonya: nem szedem rendszeresen, de most kénytelen vagyok egy kúrát csinálni a fájós visszereim miatt
1 db. 400 mcg FolátDoctor's Best. Sajnos nemrég derült ki, hogy MTHFR heterózigóta vagyok és nem jól tudom hasznosítani a folsavat. Lehet emiatt szakadt meg a babám fejlődése. Folsavat rengeteget szedtem, hosszú ideig magas is volt a szintje a véremben. Érdekes, hogy a műszeres befejezés utáni vérképem szerint lényegesen lecsökkent...
1 Magnézium ( DM-es)
1 Kalcium( DM-es): veszélyes dolog rendszeresen szedni, vese- és epeköveket okozhat. Mivel nekem kissé alacsony lett a terhesség után a kalcium szintem, kénytelen vagyok egy kúrát végig csinálni
1 db. Ferrocomp (10 mg vas, 3 mg cink, 1 mg réz, 1 mg mangán, 0,06 mg kobalt, 0,2 mg folsav) : a vas szintem is alacsony lett most, de ezt nem fogom rendszeresen szedni
Q10 1 db. 100 mg Doctors's Best és 300-400 mg Synergitex folyékony q10( sajnos ez megszűnik, pedig fermentációval állítják elő és nincs benne egy deka szója sem. Hashimitosoknak nem jó a szója, sajnos sok másik Q10-et ebben pácolnak): Tanár úr és számos külföldi meddőségi klinika szerint ez az egyik legjobb szer a petesejtek minőségének javítására. Érdemes nagy mennyiséget szedni belőle. Reggeli után javasolják. A petesejteknek jót tesz még a Resveratrol, DHEA és az L-Arginin is, de ezek mind számos mellékhatással rendelkeznek, így én maradok a veszélytelen Q10 koenzimnél.
1 db Maca: California Gold Nutrition, Organic Maca, 500 mg: tudom, hogy a por változat lenne ideális, de sajnos ennek külföldön is nagyon megugrott az ára. Jót tesz a női és a férfi temékenységnek, javítja a szexuális étvágyat. Velem nem lehet bírni az utóbbi időben, és csak a Macara tudom fogni, hiszen nemrég kezdtem el szedni ;)
Délben és este
1 kiskanál ligetszépe olaj: Menstruációtól ovulációig iszom. Nagyon jó nyákot csinál, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, csökkenti az endometriózis és a PMS tünetetit, kordában tartja a petefészekben és a mellben beindult rendellenes sejtnövekedést, ami a sok hormon miatt jól jöhet megelőzésképpen. Ami zavar benne, az a pajzsmirigy túlműködést csökkentő hatása, mivel én papíron alulműködöm, de nem gond, mert mostanában a TSH-m nem több 0,3-nál.
1 db. Szerves-Cink
1 db. E-vitamin, 400 mg, Bioextra: Vérhígító antioxidáns. Hetente 2-3x szedem az újonnan bevezetett Mixed Tocopherol miatt. Eddig E-vitamint 1-2 naponta szedtem, mert nem tudtam, hogy jó hatással van a női termékenységre is. Reggel kellene beszedni, hogy fokozza a szelén hatását, de én az étvágygerjesztő hatása miatt eddig este szedtem.
1 db. Now Foods, Mixed Tocopherols Vitamin E 400 mg: most először próbáljuk ki a vegyes tokoferolokat tartalmazó E-vitamint. Abban bízom, hogy még jobb eredményt érünk el, ha több fajtát juttatunk be a szervezetünkbe.
1 db. Doctor's Best, Best Fully Active B Complex: nagy mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat és még 400 mcg folátot is. Szabályozza a koleszterin szintet, értágító hatású, javítja a vérkeringést, méregtelenít, mérsékli az ingerlékenységet, fontos a vas felszívódásához, elősegíti a folsav termelődését. Az én szempontomból főleg a homocisztein lecsökkentésére kiváló, amit az MTHFR mutáció okozhat. Este szedem, mivel sajnos az étvágyat is javítja..
Fél Folsav( 3 mg, gyógyszertári), hetente 2x, mivel szedem a folátot, de a biztonság kedvéért ezt sem hagyom teljesen abba. Hozzájárul a megfelelő homocisztein anyagcseréhez, megelőzi a magzat fejlődési rendellenességeit
hozzájárul a megfelelő homocisztein anyagcseréhez
hozzájárul a megfelelő homocisztein anyagcseréhez
hozzájárul a megfelelő homocisztein anyagcseréhez
hozzájárul a megfelelő homocisztein anyagcseréhez
1 db. D-vitamin Bioextra, 3000 NE. Pajzsmirigyeseknek alap, mivel csökkenti az autoimmun betegségek kialakulásának rizikóját. Naponta szedem most már nyáron is, mert így is éppen hogy átlépem az alsó határt. Zsírban oldódó vitamin, remélem jót teszek azzal, hogy Omega 3-al együtt szedem.
1 db. Omega 3
C-vitamin, 500 mg: Ezüstmackó tanácsára kizárólag a luteális fázisban szedem, mivel tönkreteszi a nyákot
1db. Fahéj
1 db. Ferrocomp
2 g Inositol por, Healthy Origins: ez is újdonság, a hétenkezdtem el szedni, mivel rengeteg tanulmány szerint Melatoninnal szedve javítja a petesejtek minőségét. Policisztás ovárium esetében is kiváló
Fél folsav: morfológia, sűrűség, hormonális szabályozás
Este:
1 Fahéj
1 db. 400 mg L-Carnitin
1 db. Life Extension, Complete B-Complex: 400 Mcg folátot tartalmaz ez is, de nincs benne annyi hatóanyag a B-vitaminokból, mint a Doctors's Best B-komplex készítményben. Mivel a férjemnél még nem igazolódott be az MTHFR mutáció, ezért egyelőre csak ezt adom neki, külön folátot nem, de némi folsavat a biztonság kedvéért igen.
1 db. 400 mg-os Bioextra E-vitamin( heti 3x): energia, mozgékonyság, hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez
hozzájárulnak
a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez. - See more at:
http://www.spermanoveles.hu/profertil?gclid=CjwKEAjw9dWuBRDFs9mHv-C9_FkSJADo58iMSApG4EIMqdlSFHyyyp3H4sAu0Xiu1dZFf_3LgFPMYBoC1azw_wcB#sthash.OS3JbxEw.dpuf
1 db. Now Foods, Mixed Tocopherols Vitamin E 400 mg
1 db. Szerves-Cink
1 db. 500 mg-os C-vitamin
A ciklus első felében szoktam még cickafark teát, ovuláció után pedig palástfüvet inni.
Bízom benne, hogy nem patkolok el ennyi vitamintól. Egyszer Dr. G műsorában egy nőről kiderült, hogy halálának oka a nagy mennyiségű táplálékkiegészítő volt. Visszanéztem a videót és kiderült, hogy nagy valószínűséggel a DHEA okozta az amúgy makkegészséges, napi szinten sportoló 53 éves nő halálát. Az ajánlott napi adag hétszeresét szedte belőle. A boncolás során nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy ez okozta a halálát, de a férje által leírt tünetei alapján DHEA túladagolása lehetett: nagy mennyiségben hullott a haja, szívzöreje volt és hirtelen idegkitörései, tehát teljesen felborult a hormonháztartása. Összesen 40 féle táplálékkiegészítőt szedett naponta, ami úgy szintén rossz hatással lehetett a DHEÁ-ra. Erről a videóról van szó:
Egyértelmű, hogy vigyáznom kell. Tudom, hogy a vitaminok rengeteg káros mellékhatással is rendelkeznek, érdemes őket kúraszerűen szedni. Szóval, kedves Kistesó, légy olyan kedves mielőbb megérkezni, mert különben nem leszek hosszú életű :) Egyszer talán majd írok egy bejegyzést a mellékhatásokról is.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a mostani ételek, zöldségek és vitaminok nem tartalmaznak elegendő tápanyagot, tehát nincs más megoldás.
Majdnem az összes vitamint és táplálékkiegészítőt az Iherb-ről rendelem, mert körülbelül féláron jutok hozzájuk. Nyugodtan használjátok a kódomat, hogy 10 dollár kedvezményhez jussatok amennyiben a rendelésetek eléri a 40 dollárt. Ezzel természetesen én is jól járok. A rendelés alatt a Referral code mezőbe írjátok be ezt a kódot: MWC887. Köszönöm, ha megteszitek :)
Valamikor áprilisban kértem időpontot Fülöp doktorhoz. Nagy lelkesedéssel vártam az augusztust, főleg a befejező műtét után. Reménykedtem, hogy meg fogjuk beszélni a missed ab lehetséges okait, amit egy csomó vérvétellel és ultrahanggal dokumentáltam. Sajnos a doktor úr azt mondta, hogy ezek a leletek már a múlthoz tartoznak...Nem erőltettem, mert így is sokat voltam bent, kint meg jó páran várakoztak, de emiatt kicsit csalódottan jöttem el.
Amúgy Fülöp nagyon szimpatikus volt, szívesen beülnék vele egy kávéra kifejteni a meddőség okait ;) Persze rengeteget beszélgettünk, de csak az elmúlt egy év leletei érdekelték. Azokra rá se nézett, melyek a lombik utáni hónapban és a terhességem beágyazódási napja után készültek, pedig jó pár van belőlük...
Hál'Istennek nem kötött bele az inzulinomba, nem akarja velem is a Metet szedetni. Javasolta, hogy egy csomó vizsgálatot OEP-re csináltassak meg, de így is van köztük egy csomó fizetős.
Ezek lehetnének ingyenesek:
-2 havi cikluskövetés: vérvétel a 8. és 21. napon (FSH, LH, ösztradiol és prolaktin, illetve progeszteron a peteérés után 7 nappal) ultrahang a 10-12-14 napon tüszőérésig. Ezt lehetne TB-re, de nem hinném, hogy meg tudom oldani. Várom Pinkman tapasztalait a Genium-Meddel kapcsolatosan ;) ahol elvileg 20-30 ezerért meg lehet a folliculometriát csináltatni.
- TSH, D-vitamin, CMV, Clamydia( ezt nem tudom, h vérből vagy kenetből kell-e) saját orvosokkal
- autoimmun panel, szerzett trombofillia a MÁV-ban
- Helicobakter kilégzés( a vérvételt nem fogadja el, pedig nemsokára elkészül az eredmény). Abban az esetben, ha pozitív, akkor a férjnek is meg kell csináltatni. Háziorvos adhat beutalót gasztroenterológiára
-spermakép és tenyésztés
Ezek a fizetősek:
- 3D méhüreg hiszteroszkópia az MDK-ban: 20.000,- Ft.
- kromoszómavizsgálat nekem az Istenhegyin( férjemé megvan) 15.000,-
- MTHFR mindkét allél a férjemnek. Ezt lehet az Istenhegyin, de a Laboratórium Kft-nél is: 10.000,-
- új AMH: 5500,-
- NK-sejt aktivitás és arány a Laboratórium Kft-nél: 30.000,-
- anti-spermium és ovárium antitest. Ezt is a Laboratorium Kft-nél tudom megcsináltatni: 5000,-+ 6000,-
Szóval, ha ezeket a vizsgálatokat megcsináltatom, akkor újabb 110-120 ezer forintot kell költenem. Ééés, a legrosszabb része az, hogy csak novemberben kezdhetek..Egyedül a genetikára mehetek előbb, minden mással várni kell. Még jó, hogy a lombik utáni 3 hónapban nem mentem el NK-sejteket nézetni, mert nem fogadta volna el a drága leletet...Megjegyezte azt is, hogy ezt érdemes a 21. nap körül csináltatni és előtte egy hónappal nem csak én nem lehetek beteg, hanem itthon senki más, mert látens fertőzést elkaphatok...Rákérdeztem a TH1 és TH2 túlsúly vizsgálatra, de azt mondta, hogy az nem kell, mert ez benne van az autoimmun panelben. Legalább ezzel spórolok egy húszast.
Megemlítettem neki a lombikot is, hogy nekünk szeptember van konzultációnk. Azt mondta, mondjam le, mert így feleslegesen fizettem neki vizitdíjat. Sőt, teherbe se essek, mert szerinte fél évig nem szabad!!!Na, hát itt nagyot csalódtam, mert ez egy elavult nézet, az előző bejegyzésemben kifejtettem miért. Viszont én tényleg felnézek Fülöpre, tudom, hogy ő komplexen átlátja a meddőséggel kapcsolatos dolgokat és elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha neki van igaza? Állítólag sokkal több a vetélés az első hónapokban...Említettem neki, hogy Balázs is egy hónappal a sikertelen lombik után fogant, de ezzel sem tudtam nagyon meghatni. Azzal viszont egyetértett, hogy ilyenkor sokkal termékenyebb az ember lánya...
Lelkesen mentem, de az orromat lógatva jöttem el...A műtét után csak azért nem voltam elkeseredve, mert hittem abban, hogy 1-2 hónap múlva babás leszek, de ha spontán nem, akkor majd mesterségesen. Nem számítottam arra, hogy nem eshetek teherbe és hogy nem mehetek lombikra, pedig gondolhattam volna....Mikor lesz nekem kisbabám, ha majd csak novemberben kezdem el a vizsgálatokat és jó eséllyel januárban végzek velük? Utána ki tudja mikor kapok hozzá időpontot és mikor mehetek majd lombikra. Habár volt neki még az elején egy kérdése, hogy minek járok én ennyit lombikra, ha egyszer képes vagyok spontán is teherbe esni...Na de 8 év alatt csak kétszer sikerült...És mi a garancia, hogy valaha is helyreáll úgy a hormonháztartásom, hogy képes legyek egy terhességet megtartani? Emiatt leginkább csak a hormonnal felépített ciklusokban hiszek..
Szinte egész éjjel agyaltam, hogy mi legyen. Egy év múlva vissza kell mennem dolgozni, addig le akarom tudni a tesóprojektet, de ebben a tempóban sosem fogok végezni...Nagy nehezen megszületett a megoldás, amit lehet hogy meg fogok bánni, de nem érdekel, nekem KISBABA kell és kész! Nem fogunk védekezni, ha terhes leszek, akkor így jártam. Akár meg is maradhat most úgy mint anno Balázs. Szeptemberben elmegyünk Tanár úrhoz és megpróbálok kiharcolni egy mindent bele, hosszú protokollos, szteroidos lombikot, amit Fülöp javaslatára aszpirinnel fogok kiegészíteni az MTHFR mutációm miatt. Lesz sok szép embrióm végre;) Kettőt beültetnek majd az ötödik napon és 9 nappal később POZITÍVAT fogok tesztelni. Minden rendben lesz az ultrahangokon, nem fogok vérezni, a 12. héten egészséges kisbabáról fog beszámolni Hajdú doktornő és a 39-40. héten pedig szülni fogok egy gyönyörű gyermeket!!!! Persze, szívás, ha nem így lesz, de akkor még mindig ráérek január-február környékén elkezdeni a Fülöp féle kivizsgálásokat és utána azt tenni, amit ő mond. Sok minden mást ő sem tud szerintem javasolni, mint egy szteroidos lombik, mert IVIG-re nem vagyok jogosult, szóval nincs mire várnom, kockáztatok egy nagyot!
Amúgy meg elegem van, végre elmúlt a vérzésem és jön a rossz idő...Nem értem, miért cseszett így ki velem az élet, mi rosszat tettem? Az egész nyaram elment...Egyébként ma már 10 hetes lennék..Két hete volt a műtét és tegnap még halvány pozitív volt a teszt...
Este 7 óra van. Lázas készülődés folyik, egy fontos családi eseményre készül mindenki. Már csak a fodrász ügyködik, mindenki más sminkel és öltözködik. Egyszer csak édes babasírás szűrődik ki a hálószobából. Fiatal anyuka félig felöltözve odamegy és kihozza a körülbelül 3 hónapos csecsemőt a kanapéra és továbbmegy, sietni kell...A kisbaba újra elkezd sírni, hiszen legalább 30 fok van odabent, biztos éhes, de ha más nem akkor minimum szomjas. Dolgozni mentem oda, de nem érdekel más, csak az, hogy ez az aranyos kislány jól érezze magát. Nem kérdezek senkit, odamegyek hozzá és elkezdem szórakoztatni. Először csak óvatosan közeledek, de látom, hogy senkit sem zavar, így egyre bátrabb vagyok. Felveszem, sétálok vele, nyugtatgatom, ha kell és szeretgetem. Nagyon hálás érte, nem érdekli, hogy most lát életében először. Bugyborékol a szája, olyan cukorfalat, olyan édes, hogy legszívesebben hazavinném. Most értem meg, hogy egy örökbe fogadott gyermeket is nagyon lehet szeretni...Szívesen tenném, ha a férjem nem tiltakozna ellenne....Eltelik egy óra és a kislány egyre nyűgösebb lesz. Gondolom most már nagyon éhes és hát a pelenkáját sem cserélték még ki. Félve kérdezem az anyukát, hogy mit eszik a gyerek, mert most már nagyon éhes lehet. Nagy nehezen odajön és előveszi a cicijét. Legalább szoptat, gondolom magamban és örülök. A kicsi hálás babakacajjal jutalmazza a cicit és gyorsan magáévá teszi. Nem telik el 5 percnél tovább és anyuka felpattan. Az édes kicsibaba sír, nem lakott még jól. Odamegyek hozzá, felveszem és vérzik a szívem érte. Mit meg nem adtam volna, hogy tudjak szoptatni, 3 órákat hagytam Balázst a cicimen annak idején, de a mérleg nyele egy dekát sem mozdult, semmit nem tudott belőle kiszívni, így 9 hónapon át fejtem, hogy tudjak anyatejet adni az én drága kincsemnek. Ő tud szoptatni, de nem érdekli, fontosabb órákig sminkelni...3 kislánya van, nem lehet több köztük másfél évnél. Biztos nehéz neki és elege is van. Biztos reménykedett benne, hogy születik egy fia is, de nem így lett. Mégsem tudom sajnálni....
A nagyobb gyerekek szótlanok, mindent eltűrnek, még azt is, amikor anyuka húzza frizurakészítés közben a hajukat. Rendesen be lehetnem fenyítve...
Sajnálom az elcseszett gyerekkorukat és sajnálom magamat is. A sors leszarja, hogy valaki válaszkészen próbálja nevelni a gyermekét, csak büntetni tud a nem létező nem is tudom miért.
Nem és nem értem, hogy az ilyen anyák miért termékenyek?
Eltelt két nap és azóta is arra az édes kis tüneményre tudok gondolni. Legszívesebben hazahoztam volna. Tiszta szívemből remélem, hogy ez máskor nem így van, csak az az egy este volt kivétel. Hálás vagyok, hogy ott lehettem és legalább pár órán keresztül kényeztethettem az a kicsilányt úgy, ahogy minden anyukának KUTYAKÖTELESSÉGE lenne!!!
Körülbelül 6 nap kellett ahhoz, hogy fizikailag felépüljek, pedig naivan azt gondoltam, hogy már a műtét másnapján minden a régi lesz. Ennek megfelelően, másnap délután elmentünk egy jó nagy bevásárló körútra, aminek meg is lettek a következményei. Fájt utána a hasam és a barnás pecsételést vérzés váltotta fel. Tudom, itt jön az a pont, amikor elnézést kell kérnem a túl sok információért, amit én eddig nem tettem meg, de sok blogtársamnál látom hogy így illik, szóval ne olvassátok tovább, ha zavar benneteket. Ráeszméltem, hogy pihenni kell, nem kínozhatom tovább a szervezetemet. A fekvés nem esett nehezemre, mert még tomboltak bennem a terheshormonok, egész nap fáradt voltam. 2 nappal a műtét után, amikor gondolom elkezdett kiürülni a hatalmas adag progeszteron pedig már viszonylag erős vérzéssel rendelkeztem. Az Ergam cseppek miatt enyhén görcsölgetett az alhasam is, de tudtam, hogy ez természetes, mivel méhösszehúzó és vérzéscsillapító hatása van. Érdekes módon, az utóbbit csak akkor tapasztaltam meg, amikor elfogytak a cseppek, tehát olyan kedd környéke óta mérséklődött a vérzés. A terhesség és a vérveszteség miatt rendesen megcsappant a vasam( a műtét napján levett vérvétel is tanúsította), ebből kifolyólag jól legyengültem, egész nap feküdtem volna. Kedden reggel ebben az állapotban kellett elmennem vérvételre a 11. kerületbe, ahol 8 ampulla vért csapoltak le. Csodálom, hogy nem ájultam el. Erre azért volt szükség, mert nemsokára esedékes a 3 hónapos kontroll az endokrinológusomnál, aki most kérte az összes gluténérzékenységet meghatározó vizsgálatot is.
Az orvosom azt mondta, hogy körülbelül egy héttel a műtét után kezdhetem szedni a Mastodynon cseppeket. Egy hétig a vastabletta kivételével kíméltem a szervezetem minden vitamintól és táplálékkiegészítőtől( melyeknek nagy részét már egy éve szünet nélkül szedtem).
Lekopogom, de ma van az első nap, hogy végre lement a reggeli hőm 36,4-re( eddig 36,8-9 volt) és csak pecsételő vérzésem van. Tudom, ez még változhat, de bízom benne, hogy lassan kezdődik az igazi ciklusom. Szóval tegnap óta megy a Mastodynon, a cickafark tea és a folát, de ahogy állandósul a ciklus elejére jellemző alacsony hőmérséklet, elmúlik a vérzés és megérkeznek a legújabb vitaminjaim, kezdünk mindent elölről. Nagyon kíváncsi vagyok a Zyflamend hatására, de mivel ez kurkumint tartalmaz, ami vérhígító hatású, így még várnom kell vele, ugyanúgy mint az E-vitaminnal és az Omega 3-al.
Sokat olvasgattam arról, hogy mikor érdemes újrakezdeni a próbálkozást. Első sorban az orvosom véleményére adok, aki azt mondta, hogy nem kell szünetet tartani, azt viszont nem tisztáztuk le, hogy kell-e várni egy ciklust vagy sem. Két hét múlva megyek kontrollra és ha a méhem vissza lesz húzódva, a méhnyálkahártyám meg elég vastag lesz, akkor biztos, hogy már ebben a hónapban sem fogunk védekezni ;) Sajnos a legtöbb magyar orvos véleménye az, hogy 3-6 hónapot érdemes várni egy-egy műszeres befejezés után. Szerencsére ezzel az én nőgyógyászom nem ért egyet és külföldi oldalakon is azt olvastam, hogy maximum egy menstruációt érdemes kivárni, de azt is csak azért , hogy pontosan meg lehessen határozni a szülés időpontját. Sokan esnek teherbe az első nem várt előtt és egészséges gyermekük születik. Egyetlen egy skót tanulmányt találtam a témában, amiben az áll, hogy azok a nők szültek több egészséges gyermeket, akik nem vártak fél évnél többet egy-egy ilyen szomorú esemény után. Ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy egyre idősebb korban vállalnak gyermeket a nők és ezáltal havonta csökken a teherbeesési esélyük. Én saját kútfőből arra a következtetésre jutottam, hogy a szervezetemben akár egy hónapig is jelenlévő HCG növelheti az esélyeket, hiszen sok habituális vetélő terhességét HCG injekciókkal tartják fenn. Alig várom, hogy ezt a dolgot megvitassam Fülöp doktorral, akihez jövő héten megyünk ;) Remélem ő majd talál valami magyarázatot arra is, hogy miért állt meg a babám fejlődése. Szerencsére rengeteg vérvételen voltam, ami talán rávilágít valamire. Nagyon remélem, hogy csak pech volt és leginkább a korom miatt jártunk így.
A másik dolog, ami azt súgja nekem, hogy most kell próbálkozni az nem más mint a kaparás, többek között ezért sem szerettem volna spontán elvetélni. Rendesen ki lettem takarítva odabent és pont alkalmas a méhem arra, hogy újra megtapadjon benne egy kis embryo :) Tudom, tudom, 15 hónapot vártunk arra, hogy babás legyek végre, nem táplálhatok hiú reményeket, én mégis teljesen pozitív vagyok ;)
Bízom a spontán terhességbe, ennek ellenére szeptemberben már megyünk Tanár úrékkal konzultálni lombik ügyben. Kicsit eljátszadoztam az inszemináció gondolatával is azok után, hogy spontán is képes vagyok időnként bebabásodni. Majd meglátom, mit mondanak az orvosaim....
Addig is, már vasárnapra bevállaltam egy munkát, ami jó pár órás állóképességet igényel, remélem nem lesz belőle visszaesés. Úgy tűnik sok-sok pénz kell még ahhoz, hogy kistestvért tudjak szülni Balázsnak, de nem adjuk fel! Most már csak annyit kérek, hogy augusztus 18 és 20 között legyen kánikula, hogy le tudjunk végre menni egy kicsit a Balatonra....
Ennyit tudok felmutatni..Ráadásul mindkettő spontán. Mindez úgy, hogy egy neves andrológus kijelentette, hogy nekünk csakis lombikkal lehet gyerekünk. Aztán a neten megtaláltam a herevisszér műtét lehetőségét. Egy évvel később már olyan jók lettek az eredmények, hogy inszemmel is lehetett volna gyerekünk. De nem lett, se inszemmel, se lombikkal. De nagy szerencsénk volt, mert a lombik után egy hónappal spontán terhes lettem és megszületett a NAGY Ő: Balázs :) Négy és fél év csalódás után megtörtént a csoda. A kistesó 15 hónap és egy újabb sikertelen lombik után 3 hónappal fogant, de sajnos az örömünk nem tartott tovább 7 hét 6 napnál....
Július második napján teszteltem pozitívat, az utolsó előtti napján pedig missed ab miatt megműtöttek. Pedig ez egy olyan szép hónap...Nem is tudom, mi bosszant jobban, az hogy elment közel 100ezer forint feleslegesen, vagy az, hogy nem tudtam a nyár legforróbb napjaiban a Kisfiammal nagyokat strandolni, 40 fokban reményekkel tele izzadtam a lakásban. Mire újra vízbe mehetek, elmúlik a nyár...Már túl vagyok a dühön, kibukáson, mert ezek már két hete lezajlottak bennem...Nem adtam fel, de nem áltattam magam: az alacsony progeszteronszint, a kis petezsák és embryo sajnos az esetek 95%-ban rosszat jelent..Utólag nem is bánom, hogy mindennek utánanézek, mert így legalább fel tudtam készülni a legrosszabbra.
A János Kórház dolgozói előtt ismételtem megemelem a kalapom. Mindenki nagyon kedves és megértő volt. Persze én sem rendeztem drámát, méltóságteljesen fogadtam a hírt.
Az orvosom olyan szobába helyezett el, ahol veszélyeztetett terhesek voltak, nem abortuszosok és frissen szült anyukák. A mellettem lévő ágyon egy olyan lány feküdt, akinek első gyermeke az 5. lombikra, a második aki most még a pocakjában volt pedig a 11-re sikerült. Mi ez, ha nem egy jelzés, hogy ne adjam fel, hiszen hol vagyok én még ehhez képest?
Egyszer azért elsírtam magam. A csecsemőosztályon voltam, ott ahol Balázst is tologattam a kis kosárkájában boldogan szült nőként. Eddig mindig arra vágytam hogy egyszer visszamehessek oda újszülötteket nézni, de azért ez most nagyon más volt. Nagyon cukik voltak a folyóson tologatott babák, de nem is ez fájt a legjobban, hanem egy nagyobb tesó sírása, aki nem akarta ott hagyni az anyukáját a kicsivel. Elképzeltem ezt a jelenetet az én féltékeny Balázsommal és azonnal elsírtam magam a mosdóban majd a férjem karjaiban. Most is sírok, ha erre gondolok. Talán még nincs itt az ideje a Kistesónak és nem is baj, hogy így alakult.
Aztán jött értem az orvosom és bevitt a műtőbe. Fiatalos csapat várt ott. Az aneszteziológus doktornő egy tündér volt, akinek elpanaszoltam, hogy legutóbb hetekig lila volt a csuklom az infúzió miatt, de mire végigmondtam már bennem is volt a tű. Nem fáj, nem lila, szóval örök hálám neki.
Majd arra ébredtem, hogy a fiatal műtős fiú helyez át az ágyamba, mondtam is neki, hogy de jó, hogy nem kell konditerembe járnia. A szobatársaim mondták, hogy azt is mondogattam, hogy behajtom rajtuk én ezt a gyereket még. Erre már nem emlékszem :)
Nem kellett várnom egy órát arra, hogy igyak és egyek, mert az orvosom látta hogy jól vagyok és hamarabb engedélyt adott rá. Elég gyorsan hazajöhettem és a drága cuki kisfiammal aludhattam, nem egy rideg kórházi ágyon. Jaj, olyan jó, hogy ő van nekem, nélküle nem élném túl ezt az egészet...
Szóval, nem volt szívhang tegnap sem. A baba 3,2 mm-ről 2,5-re zsugorodott. Pedig még tüneteket is produkáltam ez elmúlt héten, úgy fájtak a melleim, hogy nem lehetett hozzájuk érni és a hasam is szurkált sokszor. Szerintem mindezeket a petezsák okozhatta, ami továbbra is nőtt és szabályos maradt. De lehet az Agolutin, nem tudom. Mindenkinek ajánlom az Agolutin és Crinone kombinációt, mert mint látjátok, nem lehet tőlük spontán elvetélni, műtéttel kellett eltávolítani az én kisbabámat. Ja, és nem volt azóta egy csepp vér sem..4 hét 1 naposan volt egy kis barna, azóta se semmi, még a Crinone is fehéren jött vissza.
Feladni még képtelen vagyok. Imádom a Kisfiamat, de sajnos nem tudok megelégedni azzal, hogy csak hárman vagyunk. Tudom, hogy addig nem lesz meg a lelki nyugalmam, amíg ott a János kórházban az én kedves orvosommal és szülésznőmmel világra nem hozom a Kistesót.
Először is, nagyon szépen köszönöm nektek a sok bátorító hozzászólást. Nagyon jó érzés, hogy ennyien drukkoltok nekünk és nem hagytok magamra a negatív gondolataimmal :)
Maradok a realitások talaján továbbra is, de egy icipicit próbálok bízni most már a babámban, mert lehet, hogy jóval később ágyazódott be, mint ahogy számoltam.
Az orvosom nagyon bizakodó volt. Azt mondta, rengeteg csodát látott eddig és higgyem el, hogy a számok, amiket az orra alá tolok, nem jelentenek semmit.
Nem látott semmi kórosat és az magáért beszélt, hogy a petezsák 6 nap alatt óriásit nőtt, 6.7 mm-ről 15.7-re, látta a szikhólyagot és egy 3 mm-es embryot. Szívműködés még nem volt, de ha azt nézem, hogy hasonló méretek Balázs esetében 5+5 naposan voltak( 14.9 a petezsák és 2.1 az embryo), akkor a saját számításaim szerint 6 hetes vagyok ma. A ciklusomhoz képest az elmaradás 5 napos, de ha figyelembe veszem a 2 nappal későbbi peteérésemet, akkor már csak 3. Ez azért jobban hangzik. Ráadásul tegnap délután émelyegtem és ez ma is megismétlődött, úgy hogy kezdek bízni a csodában.
Persze, csak óvatosan és a babakelengyét sem veszem még meg.
Következő ultrahang jövő csütörtökön lesz a kórházban. Oda már éhgyomorra megyek, mert ha nem lesz szívhang, akkor műtét. Nem akarok itthon, a gyerekem szeme láttára elvérezni. Az orvosom egyetértett azzal az elmélettel, hogy jobbak a teherbeesési esélyek egy alapos kitisztítás után( sok helyen van e.ü. kaparás lombik előtt közvetlenül) és nem kell még véletlenül sem 3 hónapot várni az újabb próbálkozás előtt. Így már mindjárt jobban érzem magam és teljes mértékben rábízom magam a sorsra. Sőt, kaptam Agolutin receptet is, amit gyorsan ki is váltottam a Budagyöngyébe, így az egy heti progeszteron injekcióm kijön kb. 2000 forintból 14.000 helyett, na persze, még ott van mellette a Crinone is, de ennyi baj legyen ;)
Íme a mai sztárfotó:
5 hét 6 naposan....
Az orvos biztatott, mert ha 3 nappal később fogant, akkor akár jó is lehet. Tény, hogy a hőgörbém a 16. napra tette a peteérést, én meg a 15. éreztem valami hasonlót, de ez akkor sem kóser....
Tudom, hogy nem szabad az előző terhességből kiindulni, de Balázs 5 hét 5 naposan 2,1 mm volt, a petezsák meg 14,9...
Nem látott semmi kórosat a méhemben, a nyálkahártyám 14 mm és a szikhólyag is valószínűleg ott van, de én még nem igazán hallottam ilyen méretek mellett sikertörténeteket...Szóval, felkészültem a legrosszabbra! Szerdán megyek a saját orvosomhoz, ahol reméljük minden kiderül. Újabb 6 nap, amit végig izgulhatok...
Mindezek tudatában nem volt valami felemelő érzés újabb 14ezerért kiváltani egy hetes progeszteron injekciót...Már 59ezret költöttem erre a terhességre és ebben a vitaminok nincsenek is benne....
Mivel az Istenhegyi klinikán voltam, nem bízhatok abban sem, hogy tévedett a gép....Igaz, az orvos azzal kezdte, hogy lehet, semmit nem fog látni ebben a korban...Ez azért meglepő, mert Balázst ilyenkor már gond nélkül láttuk a meddőségi orvosom ultrahangján...
Pár napja nem igazán érzek tüneteket se. Egyedül a gyakori mosdólátogatás maradt meg, nem feszül a hasam, nem érzékeny továbbra sem a mellem és a derekam sem fáj. Úgy mentem a mai ultrahangra ezek alapján, hogy mindennek vége, mert annak idején ilyenkor már szagundorom volt és kifordult a kaja a számból. Most ennek nyoma sincs...Pedig a második terhességnél általában intenzívebben kellene érezni a tüneteket..
Legszívesebben egész nap csak sírnék, de nem teszem, mert szerencsére van egy csodálatos gyerekem, aki minden napomat bearanyoz. Túl fogom élni...Habár befeküdni egy műtétre a kórházba nem lesz egy leányálom...
"...szoros összefüggést találtunk a P átlagértéke és a terhesség kimenetele között.
17 ng/ml P átlagérték alatt fogant terhességek minden esetben
megszakadtak, 17 és 23 ng/ml közötti P átlag érték között a szülések
jelentős része koraszüléssel és/vagy méhen belüli sorvadással (IUGR),
23 ng/ml felett pedig érett és eutroph (arányosan fejlődött) magzat
szülésével végződtek."
Részlet Prof. Dr. Siklósi György "Vetélés" című cikkéből...
Az én 21. napi progeszteronom 7,8 ng/ml volt. No comment...
Kell nekem ennyit kutakodni progeszteronügyben! Most például arra voltam kíváncsi, hogy nem ártok-e a babának a dupla adaggal, félek, hogy megdobja az inzulinértékeimet és megnöveli a pajzsmirigy antitestek számát. Persze nem találtam sehol sem alátámasztást, de a fenti cikket sajnos igen...
Szerencsére rengeteg külföldi fórumon számolnak be sikertörténetekről az enyémnél sokkal alacsonyabb progeszteronszintek mellett, szóval semmi sincs még elveszve.
A másik dolog, amiben még próbálok kapaszkodni az, hogy a vérvételt éhgyomorra kellett volna megejteni. Egyes orvosok szerint, a progiszint evés után akár 50%-al is csökkenhet. A szakmában ebben sincs egyetértés, sajnos, van aki szerint ez hülyeség. Én reggeli után nézettem...
Pedig megfogadtam, hogy nem megyek több vérvételre, nem olvasgatok, mert csak felidegesítem magam. Ki kell most már bírnom a csütörtöki ultrahangig, ami után valamivel okosabbak leszünk...
Gyönyörűen alakul a HCG, szépen duplázódik kétnaponta, de én valójában nem emiatt mentem vérvételre, hanem a progi miatt.
Durva, hogy a vérvételesek már a nevemen szólítanak, pedig egyben van a magán és az állami részleg, jó sokan járnak oda...
Hétfőn nem tetszett nekem ez az 57 nmol, de hogy miért, azt én sem tudom. Feketén-fehéren rá van írva a papírra, hogy 15-től jó az első trimeszterben, ugyanezt találtam magyar és amerikai oldalakon is, de valami mégis azt súgja hogy ez kevés. Ráadásul elküldtem a hétfői leletemet az endokrinológusomhoz, aki
mindent rendben talált, na de akkor is ott motoszkál a fejemben, hogy ő
nem egy meddőségi szakember. Így jár az ember ha pont akkor esik
teherbe, amikor szabadságon van a meddőségis orvosa....
Már egy hete szúrom a Prolutexet és tegnap valamivel kevesebb is lett a szintem, mint 3 napja...Hogy a fenébe ne aggódjak így????
Osztottam-szoroztam, aztán arra jutottam, hogy kiíratok magamnak Crinone-nt. Alaposan utánanéztem az összetevőinek, nincs benne szója. Legszívesebben Utrogesztánt szednék, és semmivel sem nyúlkálnék a hüvelyembe, de az szójaalapú és az én pajzsmirigyemet begyullasztaná. A Crinone viszont rémisztő barnázásokat okozhat, de ez van...
Persze a tüneteimmel sem vagyok kibékülve. Megvan a hasfeszülés, gyakori vizelési inger ugyanúgy mint Balázsnál, de egy enyhe derékfájás is megkörnyékezett, ami számomra újdonság. Kigugliztam, hogy ez is lehet koraterhességi tünet, de nekem akarva-akaratlanul a vajúdási fájdalmakat juttatja eszembe, még akkor is, ha ez most alig érezhető...Na, befejeztem, borzalmas vagyok ;)
Csigalassúsággal teltek az órák, majd nagy nehezen megérkezett a ma reggeli vérvételem eredménye:
A HCG-m itt U/L-be lett megadva, de átszámolva ugyanannyi mint a mIU/ml, magyarul a csütörtöki értékeim kétnaponta duplázódtak és kicsit meg is haladták a minimálisan elvárt 348-at. Szóval, a baba szépen fejlődik, de sajnos nem vagyok nyugodt...
Az Anti-TPO-m miatt vagyok a leginkább elkeseredve. 2 hét alatt megint felment 307-re, a múltkor csak 170 volt...Lehet mégis szedni kéne a Pycnogenolt? Annyira tanácstalan vagyok...Sajnos az emelt Anti-TPO vetélést okozhat...
Érdekes módon a TSH-m maradt 0,3, pedig azt hittem, elszáll majd a terhességgel...
A progi szintem sem tudom mennyire kielégítő. Elvileg benne van az első trimeszteri referencia tartományba, más oldalakon is megnéztem. Átszámolva ez 17,92 ng/ml. Nem kevés ez?
A prolaktinom szerintem nem vészes, 2 hete 319 körül volt, szerintem ez az érték nem okozhat vetélést.
Jaj, de nehéz ez az időszak és még csak 4+3-nál tartok...
Tegnap megjelent egy csepp barna...Teljesen bepánikoltam, azt hittem, itt a vég...Hiába volt többször Balázsnál is ilyen, nagyon kikészültem....Alig mertem elaludni, nehogy elöntsön közben a vér..Nem szeretnék erre ébredni. Annyira féltem, olyan rossz érzés volt..Eldöntöttem, hogy ha most nem sikerül, én többet nem próbálkozom, nem megyek lombikra, befejezem ezt az egészet, mert nem bírom idegileg...
Állandó rettegésben vagyok megint, pedig pont előtte beszéltem meg magammal, hogy ezt nem tudom befolyásolni és nem fogom végigidegeskedni ezt a terhességet is...Bevettem pár magnézium tablettát, C-vitamint és lepihentem. Többet nem tehetek sajnos...Jött is utána a hasmenés, most sem bírom az emelt adag magnéziumot. Remélem az jó jel, hogy fel vagyok puffadva, folyamatosan érzem a bélmozgásokat és a hasam enyhén feszül.
Emlékszem, hogy Heninél és Cicnél is volt ilyen, mégsem lett belőle baj. Hátha nálam se lesz, főleg úgy, hogy Balázsnál is ugyanígy jártam..Olyan jó lett volna most egy problémamentes várandósság, úgy látszik, ez nekem soha nem adatik meg...De nem baj, mindent elviselek, mindent kibírok, ha márciusban egészséges gyermekünk születik.
A Balatont lefújtuk, nem merjük így bevállalni. Most rendesen mardos a lelkiismeretfurdalás Balázs miatt...
Holnap megyek vérvételre, nem várok tovább. Estére sok minden kiderül...
A felső 25-ös érzékenységű netes LH teszt, mint utólag kiderült, a bejegyzés megírása után legalább egy héttel vettem észre, az alsó pedig 10-es.
Ezek voltak az első tesztek:
A legelső kazettás lett gyanús. Ez egy 10-es érzékenységű netes teszt. A fotón semmi sem látszik, szabad szemmel is alig. A mellette lévőre nem emlékszem mikor készült, de a következő a 25-ös DM-es, ezen már látszik halványon a csík. Ezután mentem el a HCG vérvételre.
Az utoló tegnap készült.
Itt pedig a DM-es tesztek vannak: a tegnapelőtti, tegnapi és mai:
Nagyon remélem, hogy megfelelően erősödnek a csíkok..
Tüneteim körülbelül olyanok mint Balázsnál: feszül az alhasam, puffadok, néha nyílal egyet a jobb oldalam, egyáltalán nem fáj a mellem, ideges vagyok és néha szédülök. Mondjuk nála már 5 napja késett, amikor megtudtam, most meg még alig vagyok 4+1 és 2 napja tudom.
Tegnap olyan fáradt voltam, hogy egész nap csak ülni és feküdni tudtam, de ez legfőképp amiatt volt, hogy előtte éjszaka nem tudtam aludni. Balázsnál is a fáradtság volt a legelső jel.
Tegnap voltam a BMC-ben és kaptam Prolutex receptet. A Gyes-emet hagytam ott a patikában: 27ezer fotint volt a 2 heti adag...Ezt hasba kell szúrni, szóval egyszerűbb, mint az Agolutin, igaz a hatóanyag is kevesebb benne, 25 mg, nem 30. Jól be is keményedett a beadás helye tegnap, remélem ma nem ér ilyen meglepetés. A lelkemre kötötték, hogy 10 napon belül menjek el uh-ra, hogy kiderüljön, méhen belül van-e a baba. Crinone-nt nem írtak fel, de sebaj, bízom a progeszteron krémemben, amit továbbra is reggel és este magamra kenek( 22+22 mg), hiszen valószínűleg óriási szerepe volt neki a terhesség létrejöttében.
Kedden a HCG-n kívül nézetek progit, TSH-t, Anti-Tpo-t és prolaktint. Bízom benne, hogy jó értékeket kapok...Amennyiben kielégítő eredményeim lesznek, bejelentkezem egy ultrahangra az Istenhegyire, mert a saját nőgyógyászom csak 22-én tud fogadni, amikor már szívhangot is hallhatunk :) Először a helyi SZTK-ra gondoltam, de nem akarok kockáztatni, mert ki tudja milyen elavultak az készülékek. Az Istenhegyin a koraterhességi uh csak 8000 Ft és remélem a Hajdú doktornő ilyet is vállal. Na, de nem rohanok ennyire előre, nem szabad, mert, ha esetleg nem úgy alakul, akkor hatalmasat fogok koppanni...
Addig is, lemegyünk két napra a Balatonra, mert Balázzsal nem játszhatom azt el, hogy bent tartom a meleg lakásban, amíg én terhes vagyok. Legfeljebb nem megyek be a vízbe és árnyékban leszek és csakis délelőtt és késő délután megyünk majd ki a partra. Remélem nem lesz gond belőle.
Jaj, olyan nehéz ez az első időszak. Megnyugvás csak akkor lesz, ha majd a kórházból jövünk haza a babával, tudom...Addig is azon izgulhatok, hogy kedden jó legyen a HCG, majd legyen petezsák, aztán szívhang. Kicsit megnyugszom, ha majd a 12. héten Hajdú doktornő kijelenti, hogy egészséges gyermeket hordok a szívem alatt :)
Még nem merem magam beleélni az újabb csodába, nagyon az elején vagyunk, viszont van két halvány pozitív tesztem és egy 87-es a BHCG-m a 28. ciklusnapon :)
Tudom, ez nem jelent semmit, lehet jó és rossz érték is. Viszont, ha azt nézem, hogy a 15. vagy a 16. napon volt peteérésem, akkor biztató. Itt van a hőgörbém:
A tesztekkel kapcsolatosan leírom én is a tapasztalataimat. El kell ismerjem, tényleg gagyik a netes tesztek, igaz a 10-es érzékenységű kazettás változat nem is olyan rossz, mert az lett gyanús ma reggel. Nem első vizeletből vettem a mintát, de lett egy alig látható vonal rajta, ami inkább szellemcsíknak nézett ki. Nem hagyott nyugodni az ügy és elmentem a DM-be X-epil tesztért( 2 db 399,- Ft) és bizony az is halvány pozitív lett. Aztán csináltam egy sima netes tesztet,az csont negatív lett.
Már jó késő volt, a budaörsi CentrumLab 9-kor bezárt így felhívtam az Eszter által dicsért Bálint Analitikát, akik fogadtak és 1 órával a mintavétel után már küldték is az eredményt :) Le vagyok nyűgözve! Balázst is magammal vittem a vérvételre és még el is szórakoztatták a kis Rosszcsontomat közben :) Le a kalappal előttük! Bánom, hogy nem kértem progeszteronszintet is, mert nem tudom, hogy mennyi pótlásra lesz szükségem. Holnap megyek be a BMC-be progeszteronreceptért, beszéltem már velük. Viszont aggódhatok rendesen, mert a progiszintem a 21. napon jó alacsony volt, csak 25nmol körül volt. Emiatt én a lóadag progeszteronnak örülnék...
Még gondoltam és azt hiszem írtam is is két hete-amikor az immunológus által kért vérvételen voltam-hogy most tökéletesek az értékeim a teherbeeséshez. Lement az Anti-Tpo-m 170-re, a TSH-m 0,3-ra, hát ennyi kellett csak...Úgy tűnik, a természetes gyógymódok tényleg jók, most főleg a progeszteronkrém, a Mastodynone, a propolisz csepp és a Pycnogenol segíthetett, na meg a megemelt adag Letrox.
Egyébként rendeltem olyan 40-50ezer körül vitaminokat, táplálékkiegészítőket az elmúlt napokban, pont jókor, de ez legyen a legnagyobb bajom most!
Izgulhatok rendesen az MTHFR mutáció miatt is, mert csak folsavat szedtem. Nem várom meg a csomagot Amerikából, holnap beszerzek magamnak folátot itthonról és bízom benne, hogy még nem késtem el vele. Azt nem tudom, hogy folytassam-e a Pycnogenol és egyéb csodaszerek szedését...
Nagyon izgulok! Kérlek drukkoljatok Nekünk!
