Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2015. július 31., péntek

8 év, 2 terhesség

Ennyit tudok felmutatni..Ráadásul mindkettő spontán. Mindez úgy, hogy egy neves andrológus kijelentette, hogy nekünk csakis lombikkal lehet gyerekünk. Aztán a neten megtaláltam a herevisszér műtét lehetőségét. Egy évvel később már olyan jók lettek az eredmények, hogy inszemmel is lehetett volna gyerekünk. De nem lett, se inszemmel, se lombikkal. De nagy szerencsénk volt, mert a lombik után egy hónappal spontán terhes lettem és megszületett a NAGY Ő: Balázs :) Négy és fél év csalódás után megtörtént a csoda. A kistesó 15 hónap és egy újabb sikertelen lombik után 3 hónappal fogant, de sajnos az örömünk nem tartott tovább 7 hét 6 napnál....
Július második napján teszteltem pozitívat, az utolsó előtti napján pedig missed ab miatt megműtöttek. Pedig ez egy olyan szép hónap...Nem is tudom, mi bosszant jobban, az hogy elment közel 100ezer forint feleslegesen, vagy az, hogy nem tudtam a nyár legforróbb napjaiban a Kisfiammal nagyokat strandolni, 40 fokban reményekkel tele izzadtam a lakásban. Mire újra vízbe mehetek, elmúlik a nyár...Már túl vagyok a dühön, kibukáson, mert ezek már két hete lezajlottak bennem...Nem adtam fel, de nem áltattam magam: az alacsony progeszteronszint, a kis petezsák és embryo sajnos az esetek 95%-ban rosszat jelent..Utólag nem is bánom, hogy mindennek utánanézek, mert így legalább fel tudtam készülni a legrosszabbra.

A János Kórház dolgozói előtt ismételtem megemelem a kalapom. Mindenki nagyon kedves és megértő volt. Persze én sem rendeztem drámát, méltóságteljesen fogadtam a hírt.
Az orvosom olyan szobába helyezett el, ahol veszélyeztetett terhesek voltak, nem abortuszosok és frissen szült anyukák. A mellettem lévő ágyon egy olyan lány feküdt, akinek első gyermeke az 5. lombikra, a második aki most még a pocakjában volt pedig a 11-re sikerült. Mi ez, ha nem egy jelzés, hogy ne adjam fel, hiszen hol vagyok én még ehhez képest?

Egyszer azért elsírtam magam. A csecsemőosztályon voltam, ott ahol Balázst is tologattam a kis kosárkájában boldogan szült nőként. Eddig mindig arra vágytam hogy egyszer visszamehessek oda újszülötteket nézni, de azért ez most nagyon más volt. Nagyon cukik voltak a folyóson tologatott babák, de nem is ez fájt a legjobban, hanem egy nagyobb tesó sírása, aki nem akarta ott hagyni az anyukáját a kicsivel. Elképzeltem ezt a jelenetet az én féltékeny Balázsommal és azonnal elsírtam magam a mosdóban majd a férjem karjaiban. Most is sírok, ha erre gondolok. Talán még nincs itt az ideje a Kistesónak és nem is baj, hogy így alakult.
Aztán jött értem az orvosom és bevitt a műtőbe. Fiatalos csapat várt ott. Az aneszteziológus doktornő egy tündér volt, akinek elpanaszoltam, hogy legutóbb hetekig lila volt a csuklom az infúzió miatt, de mire végigmondtam már bennem is volt a tű. Nem fáj, nem lila, szóval örök hálám neki.
Majd arra ébredtem, hogy a fiatal műtős fiú helyez át az ágyamba, mondtam is neki, hogy de jó, hogy nem kell konditerembe járnia. A szobatársaim mondták, hogy azt is mondogattam, hogy behajtom rajtuk én ezt a gyereket még. Erre már nem emlékszem :)

Nem kellett várnom egy órát arra, hogy igyak és egyek, mert az orvosom látta hogy jól vagyok és hamarabb engedélyt adott rá. Elég gyorsan hazajöhettem és a drága cuki kisfiammal aludhattam, nem egy rideg kórházi ágyon. Jaj, olyan jó, hogy ő van nekem, nélküle nem élném túl ezt az egészet...

Szóval, nem volt szívhang tegnap sem. A baba 3,2 mm-ről 2,5-re zsugorodott. Pedig még tüneteket is produkáltam ez elmúlt héten, úgy fájtak a melleim, hogy nem lehetett hozzájuk érni és a hasam is szurkált sokszor. Szerintem mindezeket a petezsák okozhatta, ami továbbra is nőtt és szabályos maradt. De lehet az Agolutin, nem tudom. Mindenkinek ajánlom az Agolutin és Crinone kombinációt, mert mint látjátok, nem lehet tőlük spontán elvetélni, műtéttel kellett eltávolítani az én kisbabámat. Ja, és nem volt azóta egy csepp vér sem..4 hét 1 naposan volt egy kis barna, azóta se semmi, még a Crinone is fehéren jött vissza.

Feladni még képtelen vagyok. Imádom a Kisfiamat, de sajnos nem tudok megelégedni azzal, hogy csak hárman vagyunk. Tudom, hogy addig nem lesz meg a lelki nyugalmam, amíg ott a János kórházban az én kedves orvosommal és szülésznőmmel világra nem hozom a Kistesót.

22 megjegyzés:

  1. Sajnálom, pedig nagyon szorítottam. Tetszik, hogy nem adod fel. Most azért tedd helyre lelkileg az eseményeket és utána hajrá Csodatesó! Biztató, hogy mindkét terhességed spontán sikerült. Azt kéne szerintem átgondolni, hogy a mostani esetben miért nem maradt meg. (talán progeszteronhiány?) Szorítok most azért, hogy mihamarabb újra terhes legyél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. A progeszteronhiány vetélést okozott volna. Maximális dózisban kaptam, nem ez volt a gond. Az viszont igen, h alacsony volt, amikor teherbe estem. Állítólag az egész ciklust rendbe kell ahhoz tenni, h rendeződjön az alacsony progi, nem elég utólag pótolni. Okozhatta a Hashimito, az MTHFR génmutáció( folátot csak terhesen kezdtem el szedni, előtte folsavat szedtem ), de leginkább kromoszóma rendellenesség lehetett, mivel én lassan 37 leszek a férjem pedig 40.

      Törlés
  2. Jajj Andi, annyira sajnálom, pedig úgy bíztam benne, hogy most is sikerül! :( De jó, hogy nem adod fel, erre én is képtelen lennék. Te kromószóma rendellenességre gyanakszol? Ebbe a témába én még nem mélyedtem bele, mert azt hittem, ha már van egy gyerek, nem lehet ezzel baj. És van erre valami megoldás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell ebben a témában elmerülni, mert bárkivel előfordulhat. Sajnos 35 felett elég nagy esély van rá. Egyszerűen pechesek voltunk...Ez ellen szerintem semmit sem lehet tenni, csak bízni abban, h legközelebb szerencsénk lesz.

      Törlés
  3. Nagyon sajnálom, hogy ilyen megpróbáltatasokon kell keresztülmennetek:( kívánom, hogy épülj fel mielőbb testileg - lelkileg, és mihamarabb átéld újból a terhesség örömét. Nagyon sokat gondoltam Rád a napokban! Most is küldök egy óriási virtuális olelest! (pinkman)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! A ti történetetekhez képest ez csak egy kis semmiség! Én is kívánom neked, hogy minél hamarabb növekedjen egy egészséges baba a pocakodban :)

      Törlés
  4. Jaaj most nagyon megkonnyetelek...
    Mi is szeretnenk a kuslanyunknak testverket, de egyre kevesebb az eselyunk. Sajnos ez van. De egy biztos. Hogy ezt az idoszakot en 100szazalekosan elvezem. Pici csodababamra szentelem. Hisz ez az ido sosem ter vissza....
    Szerintem nektek tuti sikerulni fog!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért gondolod, h nektek kevés az esélyetek? Mi a gond? Szerintem nincs olyan, hogy valami esélytelen csak nem szabad feladni! Élvezd is ki 100%-osan, mert nagyon gyorsan telik az idő. Én nem is tudom, h rohant el így ez a két év két hónap. Én is élvezem az anyaság minden egyes percét és örökké hálás vagyok, hogy legalább egyszer megélhettem ezt a csodát!

      Törlés
  5. Annyira szépet írtál, és olyan irigylésre méltóan pozitívan állsz ehhez, hogy ez mindenkinek erőt ad. Én is azt érzem Veletek kapcsolatban, hogy nem kell sokat várni a Csodatesóra, akkor érkezik majd, amikor eljön az ideje, amikor mindenki készen áll. Nagyon drukkolok Nektek!

    VálaszTörlés
  6. Sajnálom, hogy Neked is keresztül kellett menned azon, amin nekünk. Mi három sikertelen lombik után, egy természetgyógyász kezelés hatására spontán lettem terhes, de a mi "Kincsünk" szíve a 11. héten megállt, és mi is mentünk a műtétre. Szörnyű volt, és át tudom érezni, amit Te éreztél. Egy biztos, a Te Pici csodád mindig tovább lendít majd mindenen!!! Mi még várunk ami kis első Csodababánkra! Kitartás! Ölelés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Istenem :( Ez borzalmas lehetett...Kívánom, hogy mielőbb sikerrel járjatok!

      Törlés
  7. Nagyon sajnálom, úgy bíztam benne, hogy sikerül! Nekem nyolc év alatt még egy pozitív tesztem sem volt soha...

    VálaszTörlés
  8. Na, éppen ezért hallgatok és hálás vagyok mindkét terhességemért! Remélem mielőbb pozitívat tesztelsz és gyönyörű babát szülsz. Ne add fel!!!

    VálaszTörlés
  9. Andi, le a kalappal előtted, szuper nő vagy! Iszonyat nehéz időszak ez Neked, és mégis másoknak próbálsz erőt adni; minden csodálatom a Tiéd! Tiszta szívemből kívánom, hogy minél előbb jöjjön a Csodatesó hozzátok! ;) Hatalmas ölelés! :) (Dorka)

    VálaszTörlés
  10. Le a kalappal előtted!! Csodás ember vagy!!

    VálaszTörlés
  11. Szívből sajnálom, Andi! Csodálom a lelkierődet, tudtam, hogy bárhogy alakul, nem adod fel. Nagy ölelés nektek!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon szépen köszönöm Nektek a szép szavakat!

    VálaszTörlés
  13. Szia Andi! Régóta követlek, csak eddig zugban!
    Nagyon sajnálom a Veled történteket, de biztos vagyok benne, hogy a kicsi fiad és hogy spontán sikerült kétszer is, rengeteg erőt adnak a továbblépéshez. Én két babámat veszítettem el, az egyiküket hasonlóképp, a másikukat a 12. hetén. Minden fájdalmadat átérzem, ugyanakkor minden pozitív gondolatodat is. Hidd el, csak így lehet! Sőt, én már arra a szintre jutottam, hogy ha valaki azt mondaná, hogy újra végig kell csinálnom az elmúlt két évet cserébe azért a kis Csodáért, aki már négy hónapja minden reggel széles mosollyal fogad, akkor gondolkozás nélkül azt mondanám, hogy állok elébe, végigcsinálom ugyanazt, ugyanúgy. Szóval nagyon is át tudnak értékelődni a dolgok, főleg amint a kezedben tarthatod majd a Csodatesót (is).
    A legjobbakat kívánom és olvaslak továbbra is!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Piros! Nagyon sajnálom a két kis angyalkádat :( Gratulálok a Gyermekedhez! Azt kívánom nektek, hogy a következő gyermeketek gondtalanul foganjon és szülessen majd meg :)

      Törlés
  14. Bocs', de a büdös picsába, oda! :(

    Aztán meg: erős vagy, és harcos vagy, és imádlak érte, lesz ebből még gyerek, valószínűleg nem is egy. :)

    VálaszTörlés