Don't try this at home

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e nektek a szüléstörténetemet ugyanis ez egyenlő azzal, hogy felfedem a kilétemet, annyira egyedire sikeredett. Aztán rájöttem, hogy aki akart már eddig is felismert az Agolutin, Proluton és a 9 éves meddőségi háttér miatt amit sok helyen hangoztatok. Szóval akkor itt van, nem hagyom cserben a kedves olvasóimat:

Azon a hétfőn otthon írtam, vagyis próbáltam írni a szakdolgozatomat. Nem igazán tudtam koncentrálni, de ezt a melegre fogtam. A férjem és Balázs lent voltak a Balatonon. Már úton voltak hazafelé amikor úgy döntöttem, felmegyek és nézek egy részt a kedvenc sorozatomból. Semmi különös bajom nem volt egész nap azon kívül, hogy 10 percenként jártam pisilni.
Ahogy elindult a film, egy hatalmas pukkanásra lettem figyelmes. Ajjaj, gondoltam, elfolyt a magzatvíz...Ki is akadtam egy picit, mert én fájásokkal induló szülésre pályáztam. Mindig is úgy tudtam, hogy a magzatvíz elfolyása után akár 24 óra is eltelhet mire beindul a szülés. Ennek ellenére, azonnal felhívtam Tündét, a szülésznőmet, hogy mi legyen. Kérte, hogy iparkodjak be a kórházba, mivel ez már a második szülésem és biztos, hogy gyorsabb lesz mint az első. Mondtam neki, hogy még a család nincs itthon, nem tudok elindulni és ha lehet, megmosnám még a hajamat is. Így is tettem, közben felhívtam a férjem és a szomszédasszonyomat, hogy mikor érnek haza. A fájások ekkor már elkezdődtek. A hajamat megmostam és ki is másztam a kádból, de addigra már olyan intenzív fájásaim voltak, hogy üvöltöttem. Éreztem, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Balázzsal ekkorra fájdalmat nem éreztem. Arra gondoltam, hogy ha ez így folytatódik, muszáj lesz kérnem az epidurált amit annyira elleneztem eddig. Egyre inkább feszített valami lefelé. Két kézzel fogtam a mosdókagylót és ordítottam. Nem lehet, gondoltam magamban, hogy megindul a szülés...Jött még egy-két pokoli fájás aztán egyszer csak kibújt egy fekete fejecske. Uram Isten, mi lesz most? Megfordultam valamiért aztán egyből jött egy újabb fájás és kicsúszott a gyerekem a fürdőszoba kövére...Nem tudtam elkapni. Gyorsan magamhoz öleltem, megsimogattam a hátát és felsírt. Akkor kicsit megnyugodtam. Eszembe jutott, hogy mit tanultam az Aranyóráról, így fogtam egy kéztörlőt és a babára teregettem aki a mellkasomon volt. Kisétáltam és felhívtam a mentőket. 25 perc telt el a szülésznő és a mentők hívása között. Gyors szülés volt, igazán nem panaszkodhatom...Közben betoppant a férjem a gyerekkel. Meglátta a fürdőszobából kivezető véres lábnyomokat, majd rám nézett és észrevette a kezemben lévő újszülöttet. Gondolhatjátok azt a meglepődést, kb 15 perce ő még csak ott tartott, hogy megrepedt a burok.. Gyorsan átvitte Balázst a szomszédba és jött segíteni.
Ezután feküdtem le a nappali szőnyegére csak. Jöttek a mentősök, akiknek még az is eszükbe jutott, hogy megkérdezzék a páromat, hogy van-e kedve elvágni a köldökzsinórt. Nagyon hálásak vagyunk nekik. Ráadásul bevittek a János kórházba is ahol már várt az orvosom és a szülésznőm is, aki még le is jött elénk. Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek! Nagyon jól esett a törődés és az is, hogy senkinek nem jutott eszébe meggyanúsítani azzal, hogy direkt szültem otthon. Tünde segített megszülni a méhlepényt, az orvosom meg összevarrt az arany kezével. Most picit repedt a gátam is, de állítólag felületesek lettek a sebeim. Nem is fájt azóta sem, 2 órával később ismét kint tudtam ülni a vaspadon a kórházban mint amikor Balázs született.
Tamás 2700 grammal és 53 centivel jött világra 36+6 napos terhesen. Besárgult ő is, de sikerült megbeszélnem a kórházban, hogy ne cumisüvegből etessük, hanem svéd itatóból és nem lett cumizavaros. A tejem a szuper aranyóra miatt gyorsan beindult és mire hazamentünk már nagyokat tudott szopizni a második csodababám. A szoptatási tanácsadó a kórházba is bejött segíteni, mivel annyira leesett egyik napon Tamás vércukorszintje hogy felébreszteni sem nagyon lehetett és aggódtam, hogy így annyi lesz a szoptatásnak, de szerencsére nem ez történt. Holnap három hetes lesz és még mindig anyatejes a kisfiam akit természetesen igény szerint szoptatok. Már a 3 kilót is meghaladta szerencsére. Végre tudom élvezni így a babázást, szegény Balázsnál ez nem sikerült az állandó aggódás és szoptatási nehézségek miatt.
Balázs nagyon édes nagytesó, imádja  a kicsit. A kórházban nem sírt amikor haza kellett minden nap menjen, pedig ettől nagyon féltem. Itthon voltak necces első napok, nagyon ki voltam. Sírt amikor rájött, hogy ez a tesó állandóan anya cicijén lóg. Muszáj volt gyakran etetni és ébresztgetni a besárgult aluszékony gyerekemet. Aztán megértette, legalábbis úgy tűnik. Puszilgatja és szeretgeti a kicsit amikor csak teheti. Persze, amikor csak lehet, átadom Tamást apának, hogy Balázzsal foglalkozzak, de nem egyszerű a helyzet...

Szóval így állunk ma, kereken két évvel a missed ab műtétem után. Megmondtam én anno a beteghordónak és a nővérkének amikor hoztak ki félkómában a műtőből, hogy jövök én még ide vissza szülni. Hát nem pont úgy sikerült, de a gyerekágyas első napjaimat legalább ott tölthettem és az első éjszakán helyhiány miatt ugyanabba a szobába kerültem.
Azt hiszem most már abszolút teljes a boldogságom, bár úgy nézz ki, nem zárkózunk el egy esetleges harmadik babától sem. ;)

Állandó rettegésben...

Ahelyett, hogy élvezném a terhességem utolsó hónapjait, én mindig találok magamnak valami félnivalót. Úgy utálom magam emiatt...Balázzsal ilyenkor már nagyon boldog voltam, nem is gondoltam semmi rosszra, de most valahogy állandóan tragédiákkal találkozom. Facebook-os babás csoportokban is sokszor látom, hogy harminc x hetesen meghal a baba a pocakban, általában a köldökzsinór csavarodik a baba lábára( nem is nyakára!) és sajnos a környezetemben is egyre több ismerősömmel megtörténik. Miért van ez? Miért pont most, amikor nekem ki kéne élveznem az utolsó várandósságom minden egyes percét..Többször biztos nem csinálnám végig, bár tudom, hogy minden egyes perc kifizetődik, de egy hasonló tragédiát nem tudnék feldolgozni. Emiatt még nagyon a babszobával sem foglalkoztam, pedig mosni kéne a ruhákat így a 31. hét környékén, mert később nehéz lesz állni a vasaló felett.
Alig várom, hogy ott legyek végre a szülőszobán és megszüljem az én édes Kisbabámat! Egyelőre úgy néz ki, hogy nagyobb lesz Balázsnál, ha így folytatja és én ennek nagyon örülök. Az apró alhasi görcsök és keményedések ellenére még zárt vagyok, remélem így is maradok még nagyon sokáig. Persze minden egyes alkalommal rettegek, amikor elkezdek keményedni...Aztán olyan is van, hogy a bővebb folyásomat magzatvíznek hiszem, na akkor is kikészülök...Borzalmas vagyok..
Hízásban kb. 5-6 kilónál tartok, ami nagyon jó. Energiám nem sok van, alig vonszolom magam, főleg amióta végre megérkezett a meleg.
A szakdolgozatom mellett, elkezdtem foglalkozni a szüléssel, szoptatással is, amik ilyenkor Balázsnál nem érdekeltek. Azt hittem, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga és hogy menni fog ez magától. Most nem bízom a véletlenre, IBCLC-s szoptatási tanácsadóval felvettem a kapcsolatot és még a szülés előtt találkozni fogok vele. Az előző szülésem is csodás volt, de most szeretnék ennél még csodásabbat. Most már tudom, hogy el kell lazulni közben és el kell képzelni, ahogy tágulok. Nem fogom magam siettetni, menjen az egész a maga tempójában. A kitolást valahogy megcsinálom majd, mert ugye ez volt ami legutóbb nem sikerült túl jól. Epidurált és oxitocint most sem fogok igényelni. Nálam a beöntés az egyedüli fontos dolog, semmi pénzért sem hagynám ki. Szeretnék még egy háborítatlan Aranyórát: két óráig, ha lehetne, nem adnám ki a gyereket a kezemből, mert ez a legfontosabb időszak a szoptatás szempontjából. Nem akarok ismét 9 hónapig fejni, mert most van egy Balázsom is, akit a 2 hónapos védőoltásokig nem viszek majd óvodába.
Az 5D jól sikerült, bár a férjem nem volt elájulva. Szerintem sokkal élethűbbek és részletgazdagabbak ezek a képek, mint a 4D-sek:

A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.

Megszületett Balázs :)

2013. május 17.
9 óra 43 perc

Életünk legboldogabb napja :)
4 és fél év küzködése meghozta gyümölcsét.
"Kis" Balázs megszületett 2650 g-al és 50 cm-vel a terhesség 37+1 napján.
A szülés könnyű volt, pár óra vajúdás után abszolút természetes úton zajlott le. Lemaradtam az epidurális fájdalomcsillapításról is, mert nem ismertem fel a fájásokat :)

Jövök majd egy részletes beszámolóval.