2019. április 5., péntek

Az ötödik terhességem

Tudom, tudom, a legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy nem biztos, hogy szeretnénk harmadik babát. Mindenesetre nem zárkóztunk el tőle. Történt aztán, hogy késett a peteérésem, nem éreztem a tüneteket és vettem egy csomag ovulációs tesztet. A 20. nap körül lett a legsötétebb. Mondtam a férjemnek, hogy ha szeretne harmadik babát akkor jöjjön reggel. Jött...
Két héttel később nem akart szűnni a pecsételésem de a menstruációm sem jött meg.  Épp külföldön voltunk, nem volt nálam semmi. Elküldtem hát a férjemet tesztekért amik egytől egyik pozitívak lettek. Nem volt persze progeszteron sem kéznél de úgy voltam vele, hogy nem baj, legfeljebb megjön ha nem jó a terhesség.
Nem jött meg így itthon elkezdtem használni az Utrogestánt. Nem voltam hajlandó ennél drágábbat venni vagy injekciókkal kínozni magam, mert hiába kaptam végig az előző terhességem alatt a fájdalmas szurikat, csak megszültem 36+6 napon egy nappal az utolsó szuri beadása után..
Körülbelül 4 hét 1 napos lehettem amikor a Clearblue 2-3-at mutatott ami baromira jó HCG szintre utal. Tamásnál 1 nappal előtte mutatta ugyanezt. Bizakodtam, a tüneteim is nagyon erősek voltak. Olyan hihetetlen volt, hogy szoptatás mellett 40 évesen összejött úgy, hogy nem volt előtte 1-3 hónappal lombikom mint az első 4 terhességemnél. Valahol várható is volt, hogy valami történik, ha nem védekezünk mivel a hormonszintem soha nem volt még ilyen jó. Amióta szoptatok, csoda módjára lecsökkent a pajzsmirigy antitesteim száma is. A szopit egyelőre nem szerettem volna elhagyni mert úgy voltam vele, hogy felesleges kínzásnak tenném ki Tamást amennyiben mégsem fejlődne jól a baba,  aztán meg verném a fejem a falba. Pár hete egy előadáson találkoztam a szoptatási tanácsadómmal és rákérdeztem erre. A válasza az volt, hogy az én előzményeimmel sem kell abbahagyni hacsak nincs nyomós ok, mert  például egy orgazmus sokkal nagyobb méhösszehúzódásokat okoz, mégsem tiltják el a nőket a házasélettől.

Jött végre a hétfő és elmentem vérvételre. 4+3 napon 463 volt a HCG és 79,6 a progi. Tamásnál 4+2-ön volt 586 körül és 87 a progeszteron. Ez nem volt rossz eredmény így sem. A proginak nagyon örültem, mert elég jó volt ahhoz,  hogy méhen belüli terhességre utaljon.
4 hét 5 naposan jött egy tüszős mandulagyulladás körülbelül 38 fokos lázzal. Azonnal elkezdtem a megfelelő gyógyszerrel csillapítani. Gyerekkorom óta nem voltam lázas. Nem sejtettem jót. Másnap elmentem vérvételre. A HCG eredményem sajnos csak 1207 lett. Tamás ezen a napon 2336 volt, a duplázódás 89 %-os. Ekkor már sejtettem, hogy valami baj van de még nem adtam fel.
5hét 3 naposan a HCG-m csak 3448 volt. A duplázódás 70%-os volt. Kezdtem feladni bár ahogy olvastam, ebben a korban ez még belefért. Ahogy nő a HCG, úgy csökken az emelkedés mértéke. Másnap az orvosom behívott ultrahangra. A petezsák 8,6 mm volt. Megint elkezdtem reménykedni mivel Tamásnál 5 hét 2 naposan 9 mm-es volt. A tüneteim persze egyre jobban csökkentek.
A következő ultrahang másfél héttel később volt. Ott már 21 mm-es szabályos petezsákot láttunk szikhólyaggal de embriót és szívhangot sehol sem. Üres petezsák, azaz blighted ovum lett a vége. Egy újabb missed ab. A természetes vetélés mellett döntöttem mivel már volt benne részem és egyáltalán nem fájt. Azt hittem, hogy majd abbahagyom a progeszteront és pár napon belül elmegy. Aha..Jó nagyot tévedtem, ez más helyzet volt. Utána is olvastam külföldi oldalakon, hogy hetekig nem ismeri fel a szervezet azt, hogy elhalt a terhesség és van akinél az első trimeszter végén következik csak be a vetélés. Nem akartam elhinni, hogy 600 mg progeszteron abbahagyása, a szex, az emelés, a szoptatás és minden egyéb amit eddig kerültem az első időszakban  nem fog semmi előrehaladást sem hozni. Kicsit féltem is a hatalmas vérzéstől és a szülési fájdalmakról amikről ezeken az oldalakon beszámoltak de álltam eléjük A tüneteim nem hogy elmúltak volna, egy ideig még a hányinger is kínzott, a szagundor és fáradtság pedig végig velem maradtak. Eltelt 2 hét és én még csak nem is pecsételtem..Természetesen műtét lett a vége amin már túl is vagyok. Közel 10 hetesen a petezsák épp hogy csak kezdett elnyúlni, nem tudom meddig tartotta volna még bent a szervezetem.
Viszonylag jól viselem hiszen nekem két gyerekkel és kerek az életem, egy szavam sem lehet. Egyelőre nem tudjuk, hogy merünk-e még egyszer próbálkozni, nem szívesen élnék át még egy ilyen megpróbáltatást. Meglátjuk...



16 megjegyzés:

  1. Oh Andi, úgy izgultam végig, ahogy olvastalak, és tudom, kerek az életed, mégis sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen.

      Törlés
  2. Nagyon örültem volna!!!!Sajnálom☹

    VálaszTörlés
  3. Sajnos semmi nyár végén még visszamegyünk a fagyi babáért ha addig nem jön össze!Lombikozni nem szeretnék végül is van egy csodálatos kisfiam nem leszek telhetetlen!😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon drukkolok, hogy összejöjjön! ;) Amúgy nem vagy telhetetlen, ha kettő gyönyörűséget szeretnél. Szuper hír, hogy van még fagyibabátok.

      Törlés
  4. Ó :( Nekem is volt egy terhességem, a 11. hétig vártunk az üres petezsákkal, aztán lett missed ab. Én is meg tettem mindent, hogy magától meginduljon, de semmit. Hihetetlen volt.
    Azért szorítok ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, sajnálom. :( Olyan jó lenne hallani felőletek többet. Tiszta szívemből drukkolok Nektek! <3

      Törlés
  5. Felcsillant a szemem a cím láttán, sajnálom hogy ez lett a vége❤️. De azért jó érzés lehetett, hogy ilyen könnyen összehoztál egy pozi tesztet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban jó érzés volt főleg úgy, hogy az első kettő gyereket több évbe került összehozni és eddig mindig kellett egy sikertelen lombik ahhoz, h terhes legyek.

      Törlés
  6. Sajnálom ami történt, de szorítok, hogy ha jönni szeretne a 3.baba, akkor sikerüljön.

    VálaszTörlés