17 hónapos kistesó

A második fiam is megnőtt. Ma lett 17 hónapos.Túl gyorsan megy az idő...

Már egy éve nem írtam ide. Lehet el kéne most már búcsúznom, de nem tudok. Mindig bízom benne, hogy több időm lesz írni de nem ígérek semmit. Közben lediplomáztam és sokat dolgoztam éjjel, nem maradt energiám két gyerek mellett írni sajnos pedig olyan jó visszaolvasni Balázsról.

Tamás körülbelül ugyanott tart fejlődésben mint Balázs annyi különbséggel, hogy sokkal jobban imádja a zenét mint a nagytesó és azonnal táncra perdül ha valaki énekelni kezd vagy zenét hall. A beszédfejlődés nála sem az igazi de a remény hal meg utoljára, bízom benne, hogy nála másképp lesz. Mondja a mámát( cici), Jaját( én vagyok). Jó ideje mutogat és mindent megért, rövid utasításokat örömmel végrehajt. A járása kicsit később indult be mint Balázsnál, annak ellenére, hogy úgy tűnt nála gyorsabb a mozgásfejlődés (egy hónappal korábban ült fel mint Balázs).

Az alvás éjjel elfogadható mondjuk mostanában elég sokszor ébredt a fogzás miatt. Kibújt egyik szemfoga is, a másik úton van. Rengeteg foga van de nem tudom hány, mert nem engedi megszámolni, de kint van egy csomó rágó is. Az ébredés nekem továbbra sem jelent gondot, mert még cicizik, csatlakozik és alszunk tovább. Így tudtam túlélni a napokat munka, tanulás és 2 gyerek mellett. Nekem továbbra is így sokkal könnyebb mint kibújni az ágyból és tápot keverni vagy átmenni szoptatni egy másik szobába. Szeretném, ha 3 éves koráig szopizna, nem vagyok hajlandó tápszerre költeni, ha van tej is. Éppen ma adományoztam el 7 doboz tejitalt ami a Balázstól megmaradt. Próbáltam adni neki cumisüvegből( igen, most most már azt is kipróbálta, nehogy lemaradjon valamiről), de nem kellett neki. Szerencsére ügyesen iszik pohárból és szívószállal is. Az én súlyom és vérképem tökéletes, továbbra is jó hatással van rám a szoptatás. Már azon is gondolkodtam, hogy életem végéig fejni kéne és akkor nem lesznek súlyproblémáim, na de ezt persze nem tehetem meg. ;) A célom persze az, hogy csak reggel,este és a délutáni alvás előtt szopizzon na de ez nem megy olyan könnyen.
Napközben nemrég áttért az 1 alvásra ami van hogy csak fél órás. Nem tudom miért ilyen rossz alvók a gyerekeim...Balázs már nagyon régen nem alszik napközben pedig szerintem igényelné, de leütni nem tudom. Óvodában sem alszik, haza szoktam hozni ebéd után, mert nem szívesen jár, ha bent kell aludnia, így meg nincs gond.  Amikor ott maradt, éjfél előtt nem tudott elaludni. Remélem Tamás alvása nem fog ennyire elromlani.
A súlya neki is 10 kiló körül mozog mint Balázsnak annak idején szóval le sem tagadhatják, hogy testvérek. Kinézetre Tamás zömökebb, arca kerekebb, szóval nem tűnik vékonynak mint a nyúlánk, tojásarcú Balázs de a mérleg sehogy sem akar többet mutatni pedig egyik tápszeres volt a másik meg anyatejes...

Ja, igen és fontos hír, Balázs 5 évesen VÉGREEEE leszokott a tejitalról amit ugyebár cumisüvegből fogyasztott. Már azt hittük, sosem lesz vége. Pont Bobóországban voltunk amikor ez történt, így könnyebben ment a leszokás. Éppen nem volt tejital a drogériában és tápszert vettem. Balázs szegény azt hitte, hogy tejital van az üvegben. Miután nem ízlett neki, nem árultuk el neki, hogy ez nem a megszokott itala. Keserves sírásba kezdett a második estén, mert nem értette, miért nem ízlik neki. Összeölelkezve, könnyes szemekkel aludtunk el a szállodában és megsirattunk mindketten egy korszakot ami így véget is ért. Szerencsére a sok szállodai élmény kárpótolta őt.

A hozzátáplálás nagyon jól indult Tamásnál, egy darabig azt hittem, sokkal jobb evő lesz mint Balázs, de az utóbbi időben rosszul eszik. Remélem ezt a fogai okozzák és a 2 hete tartó nátha. Nála is ugyanaz van mint Balázsnál ebben a korban, hosszasan folyik az orra, egyéb baja nincs. Én mondjuk nagyon unom az orr porszívózását és a büdös porszívó kerülgetését..A rettegett hányás-hasmenéses víruson is túl vagyunk, örülök, hogy ilyen sokáig húztuk. 16 hónaposan kapta el először, szerintem az egyik játszóházban. Tamás egy darab  hányással és pár nap hasmenéssel úszta meg, Balázs egy egész éjszakán át hányt a férjemmel egyetemben. Engem most is elkerült. Tegnap voltunk újra játszóban és holnap is megyünk, kíváncsi vagyok, hogy elkapják-e ismételten vagy immunizálódtak az 1 hónappal ezelőttivel. A kicsi be van oltva Rotavírus ellen, szerintem ezért sem kapta eddig el. Balázs nem volt és vele kórházba is kerültünk annak idején. Jó, tudom, 1000 fajtája van a vírusnak meg ott a Calici is és elvileg csak 6 hós koráig véd, de valahogy mégis bejött.

A BLW módszert nem követtük teljes mértékben, nem mertem. Kapott az elején vagy 5 üveg pépes bio bébiételt is de nagyon gyorsan áttértünk a darabosra. A férjem nagyon tartott a módszertől, de belenyugodott miután látta, hogy milyen ügyesen kiöklendezi a nagy darabokat. Egy jó pár hónapja már a levest is egyedül kanalazza, szerencsére imádja is, szóval nem volt hülyeség az önálló ebédre való nevelés. Persze sok kosszal járt és még a  mai napig van hogy koszol ( imád dobálni az étellel mint ahogy Balázs is régen), de egyelőre úgy látom, jó ötlet volt. A harmadikkal is így csinálnám.
Időközben 40 éves lettem és már nem vagyok abban biztos, hogy lesz kistesó. Valahol jó lenne egy kislány is, de nem biztos, hogy jó ilyen féltékeny fiúk mellett. Meg hát 2 gyereket is nehéz elindítani az életben, nem hogy hármat..

Amúgy rengeteget csavargunk a fiúkkal hétköznap és hétvégén egyaránt. A férjem kapott cégautót amit maximálisan kihasználunk. Kár, hogy a fél óránál hosszabb utakat még mindig nem szereti Tamás és sokat sír ilyenkor.
A kicsi imádja a könyveket, vonatokat és az autókat mint a nagytesó, babajátékkal szinte nem is játszik. A kapcsolatuk még mindig nem a legjobb, Balázs érthető okokból kiakad, ha a kicsi szétrombolja az építményeit. Nagyon nehéz ez a része a gyereknevelésnek...Kicsi a ház amiben lakunk, jó lenne nekik külön szoba, de nem tudunk a jelenlegi irreális ingatlanárak miatt elköltözni és ez engem baromira zavar. Nagyon nehezen viselem a kuplerájt amit csinálnak.Balázst nagyon nehéz rávenni arra, hogy összepakolja a játékait. Én egész nap pakolok, de mivel kevés a hely, nagyon gyorsan rendetlenség lesz én meg üvöltözök. Na, erről kéne leszoknom sürgősen, mert Balázs már rendesen utánoz. Látszik most már, hogy mi vagyunk a gyerekek példaképei és hogy így üvöltöző, idegbeteg gyerekeim lesznek.

Kiegészítés: Tamásról kimaradt pár dolog amit itt szeretnék dokumentálni. Ügyesen fogja a ceruzát már most( Balázs sokszor még most sem), szívesen rajzol. Persze ez lehet amiatt, hogy látja a tesót aki amúgy nem szeret rajzolni, de a logopédus nemrég ránk parancsolt, hogy muszáj valahogy kedvet csinálni neki. Régóta mutogat a tárgyak felé. Jó ideje megért szinte mindent. Imádja az állatokat. Hangosan nevet amikor apukájával birkózik, persze ezt is Balázstól leste el. Már most próbál páros lábbal ugrálni az ágyon mint a tesó de természetesen még nem megy neki. Kerekítőre októberben kezdtünk csak járni( előtte 2x voltunk) mivel sokáig reggel 10 körül volt az első alvása. Ő is visszafogottan viselkedik ott mint a tesó régen, ha sokan vannak nehezebben oldódik de óra végére már mindenfelé császkál egyedül. 2-3 alkalom után már egész jól felszabadult, könnyebben megy ez is neki mint Balázsnak annak idején. Amikor kiejtem a számon a "Kerekítő"-t egyből köröz a tenyerében( Kőketánc). Balázst ezek a dolgok nem izgatták, óvodás korában kezdte el megszeretni a foglalkozást amikor már nem tudtunk járni és itthon kérte, hogy énekeljek neki és játsszuk el az ott tanultakat. Ma ( december 13) láttam először hogy szinte futva közlekedik az utcán. A motorozás, kisautózás még nem keltette fel az érdeklődését. Mindenben örömmel utánozza a nagytesót. :)
Legalább 2 hónapja mutatja hol van a feje, orra, szája, foga, füle, elég csak kimondani és már ott is van a kezecskéje. ;)  Zabálnivalóan cuki. <3 Le tudja csavarni a kupakot az üvegekről, gyógyszeres dobozokról. Nagyon kell vigyázni. Már nem szívesen ül az etetőszékben, fel kell ültetni a nagy asztalhoz. Vettem már neki kisszéket is hogy egy kisebb asztalnál üljön ha úgy alakul.
Az én mérésem alapján olyan 80 cm körül van. 74-80-as ruhákat hord, 20-as cipőt és 4-es pelusa van.

A szokásos időhiány

Úgy sajnálom, hogy nincs időm többször jelentkezni pedig olyan jó lenne rendszeresen beszámolni Tamás fejlődéséről, a testvéri kapcsolat alakulásáról és sok minden másról, de így jár az aki túlvállalja magát. Tulajdonképpen elröpült öt hónap, hatalmasat nőtt a kisbabám én pedig a szakdolgozatom írásával és a munkáimmal elcsesztem ezt a gyönyörű időszakot. Persze mindezeket a gyerekek lefekvése után csináltam( este 10 és éjjel 2 között), de akkor is sokat rontottak a dolgok szépségén. Az éjszakázás a második gyermekemnél is megvolt, de nem azért, mert ő nem alszik...

Sajnos a szakdolgozatot nem sikerült megírnom határidőre pedig egy teljes hónapom elment rá. Sebaj, van még egy félévem, hogy nem vesszen el a dolog. Balázs pont abban az időszakban volt beteg és köhögött sokat éjjel. Aztán ott voltak a munkáim.  Tamás 4 hetes volt amikor először elmentem 3 órára. Muszáj volt, mert ha nemet mondok( elég volt a terhesség 12 hetétől szüneteltetni) akkor hívnak mást én pedig nem akarok a gyerek 2 éves korában visszamenni dolgozni a rendes munkahelyemre, inkább folytatom azt amit pár éve kezdtem és akkor éjjel dolgozom, nappal meg velük vagyok. Havonta egyszer-kétszer kell itthonról elmennem, ami nem sok, de rengeteg az utómunka amit itthon tudok éjjelente megcsinálni így csodálom, hogy még nem purcantam ki és szerencsére tejem is van még pont annyi hogy kizárólagosan és igény szerint tudjam Tamást szoptatni. Szóval bátran állíthatom, hogy az idegeskedés, kevés alvás egyáltalán nem befolyásolja a tejtermelést. Egy dolog fontos, mégpedig az, hogy a kicsi akkor kapjon cicit amikor kéri. Persze éjjel is kéri, de mivel mellettem alszik, szinte fel sem kelek ilyenkor hanem oldalfekvésben, félkomásan megetetem. Annyira, de annyira egyszerű ez így! A tápszerezés sokkal nehezebb volt Balázsnál. Sőt, őt külön szobában altattam 9 hónapos koráig és minden egyes ébredésnél( éjjel volt, hogy óránként) ki kellett bújni a meleg ágyikóból, meg kellett csinálni a tápot, cumisüvegeket kellett mosni és sterilizálni naponta többször, elalvás után még neki kellett látni fejni, hogy anyatejet is kapjon aztán a mellszívót is lehetett mosni és sterilizálni. Szóval nekem ezek után senki ne mondja, hogy egyszerűbb tápot adni...Ráadásul rengeteg pénz a zsebünkben marad az anyatejjel és a súlyomat is karbantartja mivel engem fogyaszt a szoptatás. Hiába eszem rengeteget, 65 kiló vagyok. A terhességet 67-el kezdtem. Szóval csupa-csupa pozitívummal jár az én esetemben, persze tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés ezen a téren.

Olyan jó érzés, hogy Tamás hízik, nem stagnál a súlya mint Balázsnak duplázás után. Jelenleg 6800 gramm körül van, 2700-al született, szóval nagyon meg vagyok vele elégedve a védőnővel egyetemben. Kimondhatatlanul csodálatos érzés, hogy méhen kívül is a testemből táplálkozik és rossz, hogy közeledik a hozzátáplálás amivel egy újabb fejezet véget ér....

A szoptatási tanácsadó nagyon jó befektetés volt. Hallgattam rá és össze is hoztuk azt amit Balázsnál lehetetlennek hittem. Tamásnak még játszócumit sem adtam nehogy bezavarjon és anélkül is lehet élni pedig Balázsnak körülbelül 20 cumija volt. Próbáltunk majdnem minden gumit elkerülni, hogy ne legyen ő is cumizavaros egy kivételével, mégpedig a Medela Calmával. Ez a cumisüveg is zavart okozhat hiába kell erősen szívni, de amikor havi 1-2 alkalommal el kellett mennem, valamiből etetni kellet a kicsit. A férjem nem tudta használni sem a svéd itatópoharat sem a Spilly Spoon-t amik nem okoznak zavart így kénytelenek voltunk kockáztatni, mert ez az üveg azért mégiscsak jobb mint egy hagyományos. Szerencsek voltunk, nálunk ilyen ritka használat mellett nem okozott gondot.
Milyen kár, hogy a kórházi személyzet nem eléggé képzett ahhoz, hogy megfelelő tanácsokat adjon! Ha rajtuk múlik, valószínűleg Tamás is tápszeres lenne, mert a kis súly és sárgaság megvolt Tamásnál is csak egy szoptatási tanácsadóval a háttérben nem ijedtem meg úgy mint Balázsnál és nem nyomtam a cumisüveget a szájába, hogy ne halljon éhen...Persze vannak jól informált csecsemősök is, de ha nem pont olyat fog ki az ember akkor szív mint én anno... Nagyon szomorúak tartom, hogy nincs pénz továbbképzésre és az orvosok, védőnők, csecsemősök( tisztelet a kivételnek) nem tudják megfelelő tanácsokkal ellátni az újdonsült anyákat és ebből kifolyólag oly sokan tápszeresek lesznek...Pedig ha én tudok szoptatni akinek PM alulműködése, Hashimitója, IR-je, lapos mellbimbója van, kis súllyal született a gyermekem 36+6-on ráadásul éjjelente dolgozom, akkor majdnem mindenkinek tudnia kéne( kivétel a genetikai vagy egyéb betegségben szenvedők természetesen). Minden az alapokon múlik amiket nem megfelelően tudnak átadni a legtöbb helyen, szóval nem az anyukák hibáznak és most ezzel remélem nem sértek meg senkit, nem ez a szándékom. Érdemes viszont 2-3 doboz tápszer árán IBCLC-s szoptatási tanácsadóhoz fordulni.

Az éjszakák jók, a nappalok ezzel szemben kicsit nehezebbek. Tamás is ölben szeret lenni egész nap mint a bátyja annak idején. Nem hagyok babát sírni így természetesen kielégítem ezt az igényt. Béreltem különböző hordozókat is, de nem viszem túlzásba a használatukat, jobban szeretem babakocsiban tologatni őt is, ha valahová elmegyünk. Sok minden nem kell csinálnom napközben, a kaját is rendelem, de van egy nagyobb kisfiam is ugyebár aki nem mindig nézi jó szemmel azt hogy a kicsi rajtam lóg. Imádja a kicsit, nem egyszer megy oda hozzá vigasztalni, szórakoztatni, ha sír vagy én éppen el vagyok valamivel foglalva de összességében nagy törést okozott neki a tesó érkezése. Az igény szerinti szoptatás, a kezdeti kis súly és sárgaság miatt Tamás elég sokat volt kézben már újszülött korban is szóval én nem tudom hogy csinálják azok a szülők akik a naggyal tudnak többet foglalkozni mondván, hogy a kicsi úgy is elvan. Hát nálunk ez nem jött be és nyilván féltékenykedést eredményezett. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy felerősödött Balázsban a hiszti, a követelőzés, a szófogadatlanság és egyéb olyan probléma ami szinte nem is létezett Tamás születéséig. Jó ideje Családterápiára is járunk emiatt mind a négyen. A héten megvettem a Plukkido Land társasjátékot ami mesével és varázslattal próbálja a gyermekeket a jó útra terelni a hagyományos büntetés, zsarolás és egyéb nevelési módszerekkel szemben amik nálunk nem is jönnek be. Borzasztó ahogy az ember hozza a mintát gyerekkorából, nagyon nehéz levetkőzni. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a Manók mennyire tudnak majd nekünk segíteni. Persze a helyzet egyre jobb ahogy telik az idő és nagy szerencse, hogy a tesót szereti de ezt akkor sem szeretném a véletlenre bízni. Sok kettesben eltöltött idő kellene, ami egyelőre elég ritka, de ahogy a kicsi 6 hónaposan elkezd majd mást is enni, többször elmegyünk majd itthonról Balázzsal.

A hozzátáplálás valószínűleg BLW formában fog megvalósulni. Nagyon tetszik, hogy ez is igény szerinti, 1 éves korig marad az anyatej mint fő táplálék és csak kóstoltatni kell ( WHO ajánlás) nem pedig mennyiségeket belediktálni a gyerekbe. Elvileg ki lehet vele védeni a későbbi étkezési zavarokat, az elhízást és a gyerek már az elején  ugyanazt eheti amit mi( allergének kivételével) ráadásul 1 éves korukra az ily módon táplált gyermekek kanállal esznek mivel már a legelején is ők veszik magukhoz a kívánt mennyiségű ételt, tilos a kanállal való etetés több okból is. Hátránya, hogy darabos ételeket kell adni és nem püréket ami félelmetes a fulladásveszély miatt. Mondjuk mi már az első ilyen élményen túl is vagyunk, mivel Tamás kiette a kezemből a banánt egyik nap. Jött is az öklendezés és némi hányás utána de túléltük. Még persze nem vágunk bele, megvárjuk a 6 hónapos kort. 

Szóval minden szép és jó, már csak Balázs lelki világát kellene a helyére tenni hogy teljes legyen a boldogságunk.

Remélem ezentúl többször írok de addig is kívánok mindenkinek áldott ünnepeket és boldog új évet. Teljesüljön minden álmotok az új esztendőben!