Újra itthon. Túl két ultrahanagon

Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják!  A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.

Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...

Kórház

Sajnos szombat óta nem sokat javult Balázs állapota. Vagyis én azt hittem, hogy jobban van, mert vasárnap már csak hasmenése volt. Aztán hétfőn ismét hányt, majd kedden jobban lett. Délelőtt evett-ivott rendesen, de délután minden kijött belőle. Elrohantunk vele a haziorvoshoz, aki nem találta vészesenek a helyzetet. Tegnap ismét nagyon jól volt egészen délutánig, amikor annyira elkezdett görcsölni a pocika hogy ordított, majd hányt és ment a hasa. Egy idő után már csak öklendezett és kezdett elesetté és sápadtá válni. Olyan gyenge lett, hogy azt hittem itt a vég. Na akkor futottunk vele a kórházba. Borzalmasan hosszú út volt, nem kívánom senkinek...
A János kórház dolgozoi ismét bizonyítottak, soha nem mennék másik helyre. Aranyosak, gyerekszeretőek és igazi profik. Elvileg nem is ide tartozunk, mégis felvettek, nem küldtek el a Lászlóba. Itt legalább egy ágyban fekhetek a gyerekkel, nem a földön. Még egy hatalmas pozitívum, hogy van wi-fi. El vagyok ájulva!
Kismanóm igazi hős volt, többször szúrták, mire jött vér a kiszáradt testéből. Aztán bekötötték neki az infúziót, ami azóta is lóg ki a csöpp kezéből.
Most jól van, de nem bízom el magam, mert eddig is minden rendben volt vele a nap egyik felében és csak délután jöttek a meglepetések...
Egész jó nekem így 5 hetes terhesen karanténben feküdni egy másik hányós-hasmenéses anyuka-gyermek párossal...

Szeparációs szorongás?

Kicsi fiam 4 hónapos kora óta átaludja az éjszakát. Este 9 körül fekszik és 7-8 körül kel. Nagyon szerencsések vagyunk, tudom, de ez sajnos a nem szoptatott csecsemő "előnye". Mégis, az elmúlt héten kétszer is előfordult a hajnali kelés. Pár nappal ezelőtt, például, órákig tartott visszaaltatni a 3.30-as ébredés után , pedig esténként elég őt letennem a kiságyba és már alszik is. Magától, nem kell ott maradni vele, énekelni, ringatni. Ma hajnal 5-kor keltünk, de ezúttal szerencsére egy kis tejecske után visszaaludt.. Mi lehet ennek az oka? Vajon a szeparációs szorongás kezdete? Azt olvastam, hogy hat hónapos kor körül már jelentkezhet. Ilyenkor jön rá a baba, hogy már nem vagyunk egyek. Ez persze logikus, mivel egyre több önálló dologra képes a segítségünk nélkül: forog, eléri a játékokat, a cumit ki-be teszi.
Másik szeparációs tünet a sírás, amit azonnal elkezdenek, ha az anya kilép a látótérből. Na, ez az, ami nem mindig történik meg, emiatt nem vagyok biztos benne, hogy az említett jelenség miatt ébred. Gondoltam már a fogára is, de tegnapelőtt bújt ki a harmadik, így ez nem magyarázza a ma hajnali kelést. Kíváncsi vagyok a mai éjszakára. Nem szeretném újra átélni az első hónapokat, amikor rendszerint fent voltunk éjjel 1 és 5 között, azt sem tudtam hol vagyok. Csakis akkor, ha majd jön a kistesó :)

Tegnap említettem, hogy döcögösen haladunk a hozzátáplálással. Rájöttem ennek okára is. Minden szakember arra bíztatja az anyukákat, hogy gyümölcsel kezdjék a babák etetését. Szerintem ez nagy hiba, mivel a gyümölcsnek édeskés íze van. Nem csodálom, hogy ezek után a kisbabák nehezen fogadják el a zöldségeket. Szóval, a kistesónál zöldséggel kezdünk majd.

Kicsit nosztalgiáztam ma, mivel pont egy évvel ezelőtt ismertem meg a kiváló szülész-nőgyógyászomat, aki világra segítette Balázst. Már 15 hetes terhes voltam, amikor először találkoztunk. Akkortájt engedett el a meddőségis szakember, aki nagyon sokat tett azért hogy Balázs velünk maradjon. Életem legjobb döntése volt az, hogy a János kórházban maradtam szülni. Kismanóm még csak 100 grammos volt :) Orvosom megerősítette, hogy Kisfiú lakik a pocakomban. Ez nem volt meglepetés, mivel az Istenhegyi úton a 12. heti ultrahangon is fiúnak látták, igaz a doktornő csak 70% esélyt adott rá. Tudtam, hogy ő nagyon ritkán téved.
.

Kontroll a Jánosban

Iszonyatos nagy ma a hőség, aludni is alig tudtam az éjjel. Pont délre kaptunk időpontot a János kórházba, hogy megnézzék minden renden van-e Balázzsal amióta felborult a babakocsi.

Imádom ezt a kórházat: nem kellett várakozni, időben sorra kerültünk. Most már bánom, hogy nem itt fogják műteni Balázst... Még egyik osztályban sem csalódtam. Voltam ugyebár a meddőségin, a szülészeten, a diabetológián és a gyermek traumatológián is. Nem is értem miért szidnak sokan olyan kórházat ahol nagytudású, emberséges szakemberek dolgoznak. Fel vagyok háboródva!

Sajnos megerősítették az enyhe fokú hipotóniát, de nem vészes a dolog, tornázni kell egy kicsit. Nemsokára megyünk Dévény-tornára, ami majd remélhetőleg helyrehozza.

Olyan jó volt kicsit nosztalgiázni: elmentem a szülésfelkészítő épülete előtt, a meddőségi és a szülészet előtt is :) Mutattam is a kicsi fiamnak hogy hol született. Imádok ott lenni, persze csak akkor, ha senki sem beteg.

A tejem nagyon megcsappant. Már csak jövő hétig szeretnék három óránként fejni, kicsi törpim három hónapos koráig. Már nem görcsölök emiatt, tudom, hogy nem attol vagyok jó anya, hogy szoptatok-e vagy sem. Én úgy érzem mindent megtettem. Anyukám is körülbelül ennyi ideig szoptatott engem- vissza kellett mennie dolgozni- és én mégsem vagyok beteges. A nátha is ritkán talál meg, de a súlyosabb betegségek, mint a bárányhimlő vagy a mumpsz is messziről elkerültek annak idején.

Nem adnám fel, ha szopizna Balázs, de így, majdnem kizárólagos fejéssel, embertelen meló. Semmi másra nem jut időm, pedig szertnék már főzni és többet sétálni, csavarogni Balázsal ehelyett.

Egyébként újra iszom a szoptatós teákat és úgy néz ki, kezd több tejem termelődni. Annak idején, azért hagytam abba a tea ivást, mert azt hittem, ettől fáj Balázs hasa, de most már tudom, hogy nem laktózérzékeny a drágám, mivel megjött időközben az Istenhegyiről a laktózintolerancia teszt eredménye.

Még nem kiabálom el, de úgy néz ki, kakára most bevállik a Babamosoly tea. Amióta kamillával együtt issza, minden nap eredményes. Én is kipróbáltam és az én székletem is majd minden napos most már :)

Ebben a szerkóban voltunk a Jánosban és a doktornő olvadozott, hogy milyen vagyány benne Balázs:

Felborult a babakocsi :(

Ma jöttünk haza a kórházból. Isteni csoda, hogy nem történt tragédia az 5 hetes gyerekemmel.

Csütörtökön a babánk a teraszon lévő babakocsiban várta a fürdést. Fogalmam sincs, hogy történhetett, de nem biztosítottuk ki. Az ablakból egyszer csak azt láttam, hogy borul lefelé a babakocsi...Két lépcsőfokott zuhant a betonra... Ordítva rohantam ki! Senkinek sem kívánom ezt az érzést. Szerencsére Balázs baba nem esett ki belőle és egyből felsírt. Látszólag nem volt baja, de én nagyon nem voltam nyugodt. Bevittük a János kórházba, ahol megröntgenezték, majd úgy döntöttek, bent tartanak minket 48 órás megfigyelésre.
Éjjel monitorra kötözve figyelték a pulzusát, szívverését. A kiságya mellettem volt, de hiába. Végig attól rettegtem, hogy beletekeredik a kábelekbe. Borzalmas éjszaka volt, semmit sem aludtam. Gyűlöltem magunkat amiatt, hogy ilyen felelőtlenek voltunk. Ráadásul a szobában volt egy másik anyuka is a kislányával, aki Balázs miatt nem tudott aludni. Egyfolytában csak sírt és sírt. Nem akarta elfogadni a cicit sehogy sem! Nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam mi baja van.

Másnap koponya és hasi ultrahangot csináltak neki és egy csomó orvos megvizsgálta. Elvileg minden rendben volt vele.
Sajnos szegénykém egész délután ordított. Megint a hasfájásra tippeltem, amivel a kórházban sem tudtak mit kezdeni. Egy kedves nővérke megszélcsövezte, így legalább tudott kakálni.
A stressztől alig volt tejem és Balázs sem nagyon akart szopizni. Úgy döntöttem, hogy adok neki tápot, nem hagyom éhezni. Próbáltam meggyőzni magamat és az ügyeletes orvosnőt is, hogy helyesen döntök, de ő nem értett velem egyet. Nekem viszont nagy segítség volt most a táp és Balázs sírása is abbamaradt, ahogy végre jól lakott. Természetesen fejtem, hogy ne apadjon el a tejem.
Lehet, hogy nem is a hasa fájt eddig, hanem a cicimben lévő kevés tej miatt volt nyűgös? Mostanában már nem is nagyon fejtem, mert azt hittem, a mellbimbóvédő megoldotta a szopási nehézségeket. Reméljük hamarosan kiderül.

A János kórház előtt ismételten le a kalappal! Az orvosok, nővérek egytől egyig kedvesek, segítőkészek, normálisak voltak.
A szobával is szerencsém volt, mivel csak az első éjszakán volt szobatársam, utána csak mi ketten maradtunk. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy nem nagyon tudtam wc-re vagy tusolni menni, mert féltem, hogy Balázs kiesik a kiságyból is. Még jó, hogy eszembe jutott hogy van otthon elfordulásgátló párnánk. Miután behozta a férjem, ez a gond is megoldódott.
Pont kifogtuk a nyár legmelegebb napjait, így végig pelenkában volt Balázs, nem kellett rá még body sem:

A kórház óta viszont székrekedésel küszködünk. Lehet, hogy a táp okozza?
Most tornáztatom itthon, de viszem nemsokára babamasszázsra is, hátha az segít.

Amikor megszólal a légzésfigyelő...

Szinte semmire sincs időm, úgy leköti Balázs minden percemet, de ez így is van rendjén.

Mindenki örüljön, akinek nagyra nő a bébije a pocakban, mert az ilyen kicsivel, mint az enyém, nagyon nehéz. Na, nem az éjszakázás, a gyakori szoptatás, állandó fejés, hanem az örökös aggodalom miatt: miért nem szopik, jól teszem-e, hogy cumisüveggel pótolom. Mindenki mást mond, már csak az ösztöneimre hallgatok. A védőnő azzal stresszel, hogy miért hagyom hogy Balázs a mellemen legyen egy-másfél órán kersztül, meg hogy miért fejek ennyit, nincs ideje a tejnek újratermelődni. De én nem tehetek mást, mivel Balázs nagyon aluszékony, bealszik rajtam. Azért fejek, mert szopizni ennek ellenére sem tud. Éhen halni, ordítani nem hagyom, így a lelkes szopigyakorlás után cumisüvegezünk. Ráadásul az anyatej aranyat ér a kis súllyal született babák esetében. Mennyivel könnyebb lenne, tápszerrel etetni pedig. Nem kéne minden esetetésnél fejnem és nem menne el az egész napom a fejés, etetés körforgásában. De nem adom fel!!!
Ma először sikerült 30 ml-t kiszívnia a cicimből, óriási volt a boldogság! Ezután cumisüvegből pótoltunk, sikerült még 40-et megennie. Most apuka lelkesen büfizteti és őrzi az álmát, mert ha sokat eszik, akkor kibukja a felesleget. Aludni nem nagyon merek, mert ez volt a második éjszaka, hogy beriasztott a bébiőr. Túl kicsi a súlya, lehet hogy nem érzékeli sokszor a légzést, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy elfelejt levegőt venni. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez normális dolog, hiszen még nagyon pici. Meg ne tudjátok, hogy milyen érzés a légzésfigyelőre kelni. Jó, hogy van, mégis ellenségként tekintek rá. Csak akkor vagyok nyugodt, ha ott vagyok mellette a szobában, miközben alszik, vagy ha valakinek átadom, hogy kipihenhessem magam. Szóval, akkor sem alszom, ha Balázs lehetővé teszi ezt, annyira félek...

Most már sajnálom, hogy nem szereztem be egy szülői ágyhoz illeszthető kiságyat. Sokkal egyszerűbb lenne éjjel Balázshoz fordulni, amikor felsír és megetetni, mint átrohangálni a szobájába.

Jaj, alig várom, hogy elérjük végre a 3 kg-ot, talán akkor megnyugszom kicsit.

Bánom, hogy hallgattam annak idején az ismerőseimre és nem vettem több 50-es ruhát a Drágámnak. Alig van ruhája, minden óriási rajta. Kedden elmentem a Brendonba és a Tescoba, hogy vegyek neki pár kisméretű ruhát, mert nem szeretem, ha egy baba elvész a ruháiban. Szülés után négy nappal jobb dolgom is lett volna, mint rohangálni a boltokban és gugolgatni a polcok előtt. Még jó, hogy itt van anyukám, aki vigyáz Balázsra. Fejtem neki tejet és altatás után elrohantam vásárolni. Pedig hogy elleneztem azt is, hogy segítségem legyen szülés után! Szerencsére anyukám nem tőrödött az elveimmel és azonnal vonatra ült, amint hírt kapott Balázs születéséről. Egyedül képtelen lettem volna őt ellátni. Persze, a férjem is vehetett volna ki szabadságot, de sokra nem mentem volna vele, mert ő még annyira sem ért az újszülöttekhez, mint én...

Viszont a fürdetés az az ő reszortja. Igaz, egyelőre én is bent vagyok velük a fürdőben, mivel a férjem tart a köldökcsonk ápolásától. Én pelenkázom és adom rá a hálóruhát is, ami nem más, mint body, rugi és hálózsák. Szóval, a hálózsák tényleg hasznos, nem is tudom hogy aludnék, ha még amiatt is aggódnom kéne, hogy megfullad a takarótól a gyerek...Érdemes volt az elfordulásgátló párnát is megvenni, mert Balázs nagyon nehezen büfizik, és kicsit nyugodtabb vagyok így, hogy az oldalára fektetem. Hátára nem merem, mert félek, hogy visszajön a tej és hasra sem teszem, nehogy bölcsőhalál következzen be.

Egyelőre végigordítja a fürdetést, főleg öltözködni nem szeret...Lehet, hogy fázik...

Szóval, nem egyszerű, de csodálatos dolog, hogy végre a karjaimban tarthatom életem értelmét :)

Egyébként napközben nagyon jókat alszik a nappaliban, nyugodtan lehet tőle beszélgetni, házimunkát végezni. Már a kórházban próbáltuk erre szoktatni. Nem akarjuk úgy szoktatni, hogy be kelljen sötétíteni és lábujjhegyen járkálni, amíg alszik.
Így elvész az 1X1 m-es járókában :)

Nappal rugdalozó és body van Balázson. Pont úgy öltöztetem, mint a János kórház csecsemősei. Kis nadrág, poló egyelőre szóba sem jöhet. Kár volt ilyeneket venni. Majd, ha nagyobb lesz...

Kórházi napok

Végre hazajöhettünk ma a kórházból. Na, nem azért mondom ezt, mert olyan rossz volt ott, hanem amiatt, hogy kicsit besárgult Balázs és ma reggelig aggódtunk emiatt. Határeset volt a bilirubin szintje, így elengedtek minket. Borzalmas érzés, ha a babádnak baja van. Még egy ilyen ártalmatlan sárgaság is ráhozza az emberre a frászt. Olyan pici, olyan törékeny szegénykém...

Pünkösd Hétfő van. Tavaly Pünkösd Hétfőn volt az első reményekkel teli inszeminációm, idén meg a Kisbabábat hozhattam haza ezen a napon. Csodálatos dolog!

Az viszont nagyon félelmetes volt, amikor tegnap reggel közölték velünk, hogy Balázs be van sárgulva és nem biztos, hogy hazajöhetünk a 3. napon. Apával együtt sírtunk a szobában, annyira megijedtünk. Annyira féltettük a mi kis Törpénket, aki szinte elvész magas apukája karjaiban. 50 centijével pont akkora, mint a férjem alkarja.

Mondták, hogy etessem, mert az segít. Na, gondolkodás nélkül belenyomtam a cukros vizet a szájába, nem érdekeltek az addigi elveim. Éjjel úgy is azzal etetik a csecsemőosztályon. Sőt, tegnap este én kértem meg őket, hogy adjanak neki tápot minél hamarabb, mert nagyon éhes szegénykém. Folyamatosan próbáltam én cicire rakni, de nem igazán tudott szopizni. A férjem vett bimbóvédőt, de olyan nagy, hogy be sem fér a Kicsikém szájába. A látogatók is folyamatosan jöttek, állandóan megzavartak. Nem is értem, hogy miért jönnek pasik, legszívesebben csak nőket engedtem volna be. Mondjuk a végén már nem is tőrödtem velük, egyszerűen csak hátat fordítottam és próbáltam Balázst szoptatni, amikor csak felsírt. Szóval, már most tudom, hogy igény szerint fogom szoptatni a Drágámat, nem 3 óránként és a 10 perc egyik cici, 10 perc másik cici elv is mehet a levesbe. Ilyen pici babát, aki ilyen kis súllyal született és alig tud szopizni, nem lehet korlátozni, mondjon bárki bármit.
A tejem szerencsére beindult a 2. napon. Igaz, nem úszok benne, de legalább van. A mellszívom folyamatos használatban van, pedig emlékszem, hogy a szülésfelkészítőn még rá is kérdeztem a Héber Juditnál, hogy tényleg kell-e mellszívót vinni a kórházba. Minden ismerősöm azt mondta, hogy felesleges és én is annak gondoltam. Emiatt csak egy használt kézit vettem, mondván, úgy sem lesz rá szükség, de legyen, ha már kérik a kórházi tásákába.
A férjem nagyon aggódott már az első napon amiatt, hogy nem indul be a tejem, így egymás után itatta velem a szoptatós teákat. Még jó, hogy vettem egy dobozzal, mert erre is azt mondták az ismerőseim, hogy nem lesz rá szükség, mert ők úgy jártak, hogy begyulladt a mellük tőle.
Bevallom, az sem segített, amikor a kedves látogatóim stresszeltek azzal, hogy nekik már a szülés első napján folyt a tejük és az sem, hogy mindenki próbálta megmutatni hogyan kell mellre helyezni a babát. Tudom, hogy jót akartak, de ez engem mérhetetlenül stresszelt. Elkezdődött a mindenki mindent jobban tud nálam és az egymásnak ellentmondó tanácsok időszaka.

Az első éjszakám a kórházban nem volt nyugodt. Úgy tudtam hogy az újszülötteket etetés után és előtt is pelenkázni kell. Mielőtt betoltam este a csecsemőosztályra csak síma vizet adtam neki pelenkázás előtt körülbelül fél órával. A szívbaj jött rám, amikor a peluscsere közben elkezdett ömleni valami a szájából. Még jó, hogy a szobatársam egy kétgyermekes anyuka volt, aki megnyugtatott és elmondta, hogy etetés után pont emiatt nem szabad pelenkázni. A csecsemősök azt mondták, hogy rakjam ilyenkor hasra, így nem fog megfulladni. Ezt sem igazán értettem, mert eddig arról volt szó, hogy éjszaka nem fekhet hason a baba a csecsemőhalál miatt. Minden babakocsiban van légzésfigyelő, de ettől függetlenül, egyáltalán nem voltam nyugodt. Úgy aludtam el, hogy potyogtak a könnyeim. Aznap estig csak egy egyszerű nő voltam, aki gyereket szült. Az anyává válás folyamata csak ezután kezdődött...

Az első pelenkázás is emlélezetes marad számomra. Hiába gyakoroltam itthon egy nagy játéknyuszin, élesben nem volt olyan egyszerű, segítséget kellett kérnem hozzá:

Egyébként jó döntés volt alapítványi szobában feküdni. Két személyeset akartam, mivel az kicsivel olcsóbb mint az egy ágyas és gondoltam, a társaság is jót fog tenni. Utólag azt mondom, hogy legközelebb egy ágyasat választok, mivel most megtapasztaltam milyen egyedül lenni két napon keresztül. Sokkal jobb volt! Nem a szobatársammal volt gond, hanem a közös látógatókkal. A sajátjaim is zavartak, nemhogy az idegenek.
Örültem, hogy becsomagoltam mindent, amit a János kórház honlapján javasolnak, mert szükség volt rá.
A kórházi kosztra sem panaszkodom, számomra ehető volt, pedig elég finnyás vagyok.

A hazafelé vezető út zökkenőmentes volt. Balázs elveszett a hordozóban, de szemmel láthatóan élvezte ahogy ringatja a kocsi. Rengeteget autókáztunk, amíg a pocimban volt. Úgy tűnik, emlékezett rá :)

Mindig is féltem attól, hogy a kutyánk féltékeny lesz a babára, így még a kórházban tartózkodás alatt, a férjem hazahozott egy pelust, amit megszagoltatott vele. Most azt csináltuk, hogy a férjem kezében volt a hordozó( ő a "falkavezér" ) és a kerítésen keresztül mutattuk meg neki Balázst, pont úgy, ahogy a védőnőm javasolta. Remélem beválik ez a módszer és nem fogja majd bántani.

A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.

Az első CTG

Megvolt ma az utolsó vérvétel és az első CTG.
Korán reggel mentem. Kiderült, hogy Balázs sem szeret korán kelni, mivel alig lehetett felébreszteni. Nagyot néztem, amikor a szülésznőm megfogta a hasamat és elkezdte rázni. Aztán nagy nehezen felkelt a Kincsem.
Minden szép és jó, fájástevékenység nincs. Nem sietjük el a szülést, az biztos!
A Streptococcusom negatív, de van egy kis Candidám. Pont bent volt a kórházban az orvosom, így kaptam is rá receptet.

Nem értem, hogy mitől gombásodtam be. Nedves törlőkendőt használok wc-zés után, három vasalt törölközőt fürdés után, ha pedig nagy ritkán házaséletet élünk, akkor azt óvszerrel tesszük. Lehet túlzásba vittem a higiéniát?

Elképzelhető, hogy beindultak a jóslófájások nálam, de nem vagyok benne 100%-osan biztos. Néha keményedik a hasam, néha pedig szurkál úgy mintha megint nőne a méhem, amit nem bánok. Kicsi a baba, ráfér a növekedés. A végén még az 50-es ruhák is nagyok lesznek rá.

Közeledik a nagy Esemény:)

Ma lett volna az utolsó szülésfelkészítő, aminek a témája a császármetszés volt. Úgy kidőltem ettől az időtől, hogy ellógtam. Egyszerűen képtelen voltam autóba ülni. Szép lesz, ha pont császárral szülök, de nem fogok :) Még jó, hogy van jegyzetem, majd onnan informálódom.

Tegnap voltam a választott gyerekorvosnál. Teljesen meglepődtem a rugalmasságán, mivel előre ideadta a recepteket. Itt az a szokás, hogy a legfrisebb újszülött nevére adják ki őket, így apukának nem kell a szülés napján orvoshoz rohangálnia. Nagyon szuper!!!

Majd elmentem a diabetológiára is. A 24 órán át gyűjtött vizeletemmel nem volt semmi gond. Jó hír, hogy csak két hét múlva kell visszamennem és az már az utolsó alkalom lesz. Végre!
A diétának köszönhetően már nem is 9, hanem csak 7 és fél kiló hízásnál tartok.

A kórházi csomagjaim már 95%-ban készek. Sajnos még mindig van mit beszerezni, bepakolni.

Elkezdtem a pelenkák beszerzését is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a DM-ben éri meg a legjobban megvásárolni őket, mivel 50 pontért cserében 25% kedvezményt kapok csomagonként. Ráadásul ezt a kedvezményt kombinálni lehet 15%-os végösszegkuponnal is, így a márkás pelenka darabára olcsóbban jön ki, mint a márkátlané.

44 nap van még :)

Túl vagyunk a vendégseregeken és már majdnem kész a ház rendszerezése :)
Rengeteget dolgoztunk, minden zugot kitisztítottunk. Erősen működik nálam a fészekrakó ösztön.
A kórházi táskáim is majdnem elkészültek. A szülésznővel, Bence Tündével is találkoztam, szimpatikus volt nagyon.
Szerencsére a tenyésztésemmel nem volt gond.
Most kezdtem el félni a szüléstől, ráadásul az újszülött ellátása is olyan bonyolultnak tűnik.Vajon hogy fogom bírni az állandó ébrenlétet?

Sajnos a diabetológiára szinte hetente megyek. Vagy vérvétel, vagy pisileadás, vagy kontroll. Teljesen jó már a cukrom( 3 naponta kell itthon mérni), de úgy tűnik nem ettem meg a napi 180 CH-t és megnőtt a ketonszámom. Emiatt 24 órás vizeletgyűjtésre lettem ítélve, ami alatt csak 1,5 l vizet ihatok. Szomjan fogok holnap halni, mivel én ennek a mennyiségenek minimum a dupláját iszom meg.
A magas ketonszám miatt kénytelen leszek ezentúl számolni a CH-t, kezdődhet a méricskézés megint. A diétának köszönhetően, eddig csak 9 kg-ot híztam. Nagyon örülök, viszont sok kalkulátor szerint ez túl kevés.
Már most parázok amiatt, hogy nagy hassal meddig tudok majd vezetni ilyen sok kivizsgálás mellett. CTG-re meg járhatok majd egyedül, mivel a férjem a szabikat a szülés utáni időszakra tartogatja. Remélem nem fogom túlhordani a babát.

Egyébként jól vagyunk. A bokám bedagad ha sokat állok napközben, de nem vészes mértékben. Aludni sokat nem tudok, mert óránként pisilek. A hasam ma megint elkezdett görcsölni.

Megérkezett a Szegedről rendelt szoptatós hálóing. Kicsit nagyra sikeredett az XL méret, ez nem kínai számozás :) M-es is elég lett volna. A szoptatós melltartó viszont jó lett.

Nedves törlőkendő ügyben böngészem most a netet. A Libero és a Rossman saját márkás terméke nyert meg teszteket. Elvileg ezekben kevés a vegyszer. Már igényeltem Rossmanno kártyát is, veszek majd egy csomag Babydream törlőkendőt ha megérkezik és elvégzem vele a saját tesztemet. Liberom van már, mivel a DM-ben igényelhető babacsomagban volt egy. Így elsőre, nekem nem jön be, mivel nem elég nedves.

Jövő hétre tervezem a babarucik mosását, vasalását. Alig várom már :)

Remélem zárt maradtam a sok munka miatt, holnap a 34 hetes uh-n kiderül. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mekkora a Törpém. Remélem elérjük a 2 kg-ot végre.

Ma megyek újraélesztő tanfolyamra, utána meg az 5. szülésfelkészítőre.

Alakulunk

A kezdeti nehézségek ellenére, azt kell hogy mondjam, nem olyan nehéz a cukordiéta. Már nem is nagyon méricskézek, számolgatok, mert már nagyjából tudom, hogy mekkora szelet kenyeret ehetek. Egyébként is javarészt csak a szénhidrátot kell számolni. A 180 CH mennyiségre nem kevés, sokszor nem is biztos, hogy eszek annyit. A cukrom mostanában maximum 5.7-re megy fel 1 órával étkezés után, szóval biztos jól csinálom.

Viszonylag jól vagyok, leszámítva azt, hogy a melegtől sokat keményedek.

Ma is mozgalmas napom lesz, mivel megyek szoptatós hálóing+ köntös szettet és pizsamát venni az Elenor kismamaruházatba, őssejtet intézni a Kriohoz, majd szülésfelkészítőre a Jánosba.

Még rengeteg a feladatom, de a babaszoba lassan elkészül. Megérkezett a nyuszis ágynemű és összeraktuk az ágyat. Nem bírtam ki, hogy ne húzzam fel az ágyneműt, habár még szülés előtt ki kell mosni és vasalni. Látnom kellett hogy néz ki :)
Valahogy nem sikerült jó képet csinálnom, rosszak a fényviszonyok. Élőben sokkal szebb :)

 

30. hét :)

Tegnap elhoztuk a Vaterán rendelt vadiúj Geuther járókát:

Körülbelül 10.000 forinttal olcsóbb volt a normál áránál, mivel az egyik sarka sérült, de ebből semmit sem lehet látni. Sötétbarna, mint a többi bútor a nappaliban. Görgethető és magassága három fokozatban állítható. Újszülött korában Balázs a legfelső szinten fog aludni, amikor a nappaliban lesz. Kár, hogy végig rettegtem a raktárhoz vezető utat a havazás miatt. Március vége van és esik a hó. Hol van már a tavasz? Türelmetlen vagyok...

Előtte meghallgattuk a számunkra 2. szülésfelkészítőt a Jánosban. Szülés, vajúdás volt a téma. Nagyon tetszett.

Ma voltunk terhesgondozáson.
Balázs 1,2 kg, de a koránál így is 3 nappal nagyobb. Már nem izgatom magam amiatt, hogy ilyen könnyű.
Legalább könnyebben szülöm meg. A méhszájam szerencsére még mindig zárt, pedig rengeteget dolgoztam itthon. 

A magas leukocita és a vizeletbacik miatt a védőnő kicsit rám ijesztett, de az orvos megnyugtatott. A biztonság kedvvéért, csinált egy tenyésztést. Továbbra is szedhetem a tőzegáfonya kapszulát. 

Elkértem a szülésznő számát is, holnap hívom.
Közeledik már a NAGY ESEMÉNY!!!!

A pocakom mérete sem olyan nagy, mint a legtöbb 30 hetes kismamának. Valószínűleg alkat kérdése ez is. Íme egy friss pocifotó:

Mégis diétára fogtak

A mai napot a védőnőnél kezdtem. Múlt héten 130 volt a vérnyomásom, emiatt rendelt ma vissza. Eddig mindig az volt a baj, hogy túl alacsony, most nem tudom, mi történhetett. Mivel a saját vérnyomásmérőmmel ugyanazon a napon 96-ot mértem, ma bevittem és kiderült hogy rosszul mér.
Ma 139-et mért a védőnő, de ez amiatt lehetett, hogy nem találtam parkolót, idegesen mentem be. Lenyugvás után viszont 119-re csökkent. Sajnos minimálisan indul a vizesedés is. A festés óta meg sem állok, egész nap pakolok vagy kitakarítok 1-1 szekrényt. Amíg feküdnöm kellett, minden értékem jó volt. Lehet lassítanom kéne.

Ezután utam a János kórházba vezetett, ahol a cukros doktornéni 180 CH diétára fogott. Kontroll 2 hét múlva.Vetetett velem vizeletacetont mérő tesztet,( pedig a mintáimban nyoma sem volt az acetonnak) és ezentúl 3 naponta mérhetem a vércukorszintemet( eddig csak hétvégén kellett) Mindez azért, mert most hétvégén rossz értékeim voltak: 9 és 7 többször is 1 órával étkezés után. Elmondtam neki, hogy ennek oka az, hogy szinte nem is voltunk itthon, volt hogy 5 órán keresztül nem ettem. Poén, hogy előtte hétvégén amikor mértem itthon voltunk, volt főtt ételem és sikerült betartanom a 3 órát étkezések között. Értékeim akkor tökéletesek voltak. Szóval, tényleg oda kell figyelni, nem szabad a szervezetet éheztetni.

Nem gond nekem a diétázés, csak abból az egy szempontból, hogy a babaszobám sehol sincs még, pedig maximum 10 hetem van már és egyre nehezebben esik minden. A számolgatás most egy plusz feladat. Megörülök a sok dologtól! Ráadásul a vendégseregek sem kímélnek nemsokára jönnek az unokatesomék 2 bűnrossz gyerekkel. Addig nincs értelme nekilátni a gyerekszobának, pedig falakat kellene lemosni, bútorokat összeszerelni és az egész berendezésnek ami eddig benne volt meg kellene találni a helyét az amúgy is szűkös házban.

A múlt héten kiderült, hogy a bacis a vizeletem. Ezt cikinek érzem, annak ellenére hogy ez a terhesség velejárója. Annyira odafigyelek pedig. három vasalt törölközőt használok fürdés után: egy kicsit alulra, egy kádkilépőt a lábamra és egy nagyot a többi testrészemre.
Telefonon konzultáltam az az eredményről az orvosommal, de csak tőzegáfonyát kell szednem.

Egyébként minden szép és jó, csak sok a feladat. Pánikolok hogy sosem leszek kész a rendezkedéssel
Szerdán megyek uh-ra. Izgatottan várom!