Hiába, 38 évesen nem gondtalan egy terhesség, nem véletlen, hogy a keleti népeknél ez már nagymamakor..
Kezdődött ugye azzal, hogy a placenta elérte a méhszájamat és csúnyán véreztem. Feküdtem közel 2 hetet( ami nagyon jól esett), aztán a következő ultrahangon már nagy volt az öröm amikor kiderült, hogy egy centire vannak egymásról. Az orvosom megerősítette, 100% hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Feküdni mér nem kell, de a munkába való visszatérést egyelőre nem javasolja, így én inkább elbúcsúztam egy kis időre a kollégáimtól, hogy ne kelljen agyba- főbe helyettesíteni és fel tudjanak venni valakit helyettem. Felesleges lenne a 22. héten visszamenni, ha egyáltalán akkor ideális lenne a helyzet, ezt ugye nem lehet előre tudni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem 60% lenne a táppénz összege. Szerencsére itthon nem költök sokat. Sajnos a másik munkámat sem végezhetem, na de annyi baj legye, örüljek hogy végre babás vagyok. Örülnék is, ha nem lenne folyamatosan ennyi gond. Történt ugyanis, hogy az egész család beteg lett, én is, de valahogy én voltam a legjobb állapotban. A gyerek itthon volt, én láttam el, én főztem és egyebek mivel anyukám és a férjem ki sem tudtak kelni az ágyból..Aztán jött az óvodai farsang amit én rendes anyukaként végigfotóztam ülve, állva, guggolva. Aznapra ki is dőltem, ki sem bújtam az ágyból. Másnap kicsit takarítottam, főztem, este meg behoztam a kertből egy nehéz pléddel és ruhákkal megpakolt szárítót, hogy reggelig tutira megszáradjon rajta minden hiszen kell a hely az újabb adag kimosott ruhának. Na, szerintem ez volt az ami betett...Vasárnap délután úgy elkezdett fájni a derekam, hogy azt hittem itt a vég. Kiegyenesedni sem nagyon tudok azóta sem. Ezután elkezdett keményedni a hasam is, egymás után jó sokszor. Már majdnem bevitettem magam a kórházba. Aztán bevettem pár magnéziumot és lefeküdtem. Közben összeállítottam a kórházi táskámat is a biztonság kedvéért. Szerencsére mára már csak a derékfájás maradt így nem hívtam az orvosomat, de szerdára tudtam időpontot szerezni hozzá. Inkább nézzen meg kétszer egy hónapban, mint hogy valami baj legyen. Én nem tudok várni jövő hét csütörtökig, akkor lesz a 19. heti genetikai uh az Istenhegyin meg hát ott amúgy sem vizsgálnak méhszájat. Remélem ez az erős derékfájás attól van, hogy megemeltem magam és nem attól, hogy elkezdtem nyílni...Jajjj, annyira parázok most is...Soha nincs nyugalom...Jó, hogy már szültem egyszer és tudom, hogy milyen a vajúdás. Ott a derékfájás és a keményedés egyszerre jön, nem úgy mint tegnap. Emiatt bízom egy kicsit abban, hogy nem nagy a baj.
Egyébként Balázsnál is akkor kezdtem keményedni amikor megmozdult először, most is ez van. Február 14-én éreztem a Kistesót először, akkor voltam 16 hetes. :) Balázsnál ez egy- másfél héttel később jelentkezett.
Amúgy a terhestüneteimhez hozzáírnám még az állandó tompa hasfájást is amit én a progeszteronra és a vasra fogok. Még mindig kapom a fájdalmas Agolutin injekciókat, mondjuk most már egy hete két naponta. Mellette szedem a vasat is, mert muszáj. A puffadás állandó jelenség. Mondjuk a progeszteron engem megnyugtat, ha az orvosom megengedi akkor a 36. hétig szúrni fogom, mert képes visszatartani a szülést. Megtudtam, hogy külföldről be lehet szerezni egy Proluton- Depot nevű injekciót amit csak heti egyszer kell beadni. Mennyire jó lenne csak heti egyszer szúrni!
Másik aggasztó tünetem a sárga folyás. Balázsnál is volt, mégis félek, hogy nehogy valami fertőzés jele legye amitől ugyebár beindulhat a szülés...Tudom túlaggódom, de ennyi szenvedés és csalódás után nem könnyű egy terhességet végig csinálni, még szinte örülni sem mertem eddig, nehogy megégessem magam....
Nagy szerencse, hogy az orvosom és az endokrinológusom is engedélyezte a Meforal szedését, így remélhetőleg legalább a terhességi cukrot megúszom.
