2016. szeptember 2., péntek

Negyedik lombiknak is annyi

Hát persze, hogy nem sikerült!

Azért most visszatért a remény egy nagyon kicsit, mert kezdek bízni a spontán terhességben.

Remélem hamarosan a pozitív tesztjeimről fogok posztolni.

2016. szeptember 1., csütörtök

Első napok az óvódában

Ma van a beszoktatás harmadik napja, én meg már itthon ülök. Olyan üres a lakás! Nem tudok mit kezdeni magammal, pedig lenne dolgom. Úúúúúgy hiányzik!

Még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan beszokik. Az ismerőseim károgtak, hogy nagyon anyás, nehéz ügy lesz. Szerencsére nem így történt, legalábbis eddig, habár tudom, hogy még nagyon az elején vagyunk és lesz még ebből sírás amikor tudatosul benne, hogy minden nap mennie kell... Na, majd meglátjuk!

Úgy tűnik, hogy jót tett az én válaszkészen nevelt gyermekemnek az a 2 nap bölcsi ahová február és június között járt/ jártunk. Jót tett az, hogy nyáron bejártunk ismerkedni az ovi udvarába. Hivatalosan ma kezdhetett volna, de elértem, hogy már kedden vihessem, hogy ne egyszerre keljen a többi kicsivel beszoknia.
Nem ártott az sem, hogy rengeteget gyakoroltuk azt, hogy a házunk egyik szobája az óvoda, ahová anya reggelente elviszi, majd elmegy és visszajön érte. Emellett két óvodás mesekönyvet olvastam neki rendszeresen: Bogyó és Babóca: Egy nap az óvodában és Bori óvodába megy. Néha még a mesefilm változatot is megnézhette. Sokat beszéltünk az oviról, a félelmeiről. Pontosan elmondtam neki hogy mi fog történni, anya mikor megy el és mikor megy érte vissza. Próbáltam azt sugallni, hogy az óvoda egy szuper hely, egy nagy játszótér ahol csupa jó dolgok történnek, de be kell tartani a szabályokat és mindig azt kell csinálni amit az óvónéni mond.

Az első napon körülbelül 5 percet voltam a csoportszobában. Látták, hogy milyen jól elvan és kiküldtek. Az udvarra már egyedül ment ki. Persze tudta, hogy én ott vagyok, így könnyű volt. Tegnap is ez történt. Ma már viszont eljöttem. Reggel itthon még mondta, hogy fél, ne hagyjam ott, de mikor odaértünk és az óvónéni megfogta a kezét én megszűntem létezni. Éppen hogy elbúcsúzott tőlem és már ment is játszani. A beszoktatást két hétig is el lehetett volna húzni, de csak akkor, ha Balázs ezt igényelte volna. Náluk mindig a gyerek diktálja a beszoktatás ütemét. Balázsnak eddig jól ment, így nincs értelme húzni a dolgokat. Jaj, csak maradjon mindig így!

Az első hónapban délig fog járni. Ha ő kéri, akkor aludhat majd bent. Megoldjuk a szomszédasszonyommal, hogy menjen érte, amikor mi nem tudunk. Én sajnos 3, 4 körül fogok csak hazaérni. Az óvónéni díjazta az ötletet, mert szerinte bőven elég egy ilyen kisgyereknek délig bent lenni. Ez így is van, mert az elmúlt két napban úgy kidőlt ovi után, hogy képes volt 4 órákat aludni, pedig már legalább egy éve nem alszik délután. Bármit csináltam vele, itthon nem tudtam már eléggé kifárasztani. 

A szobatisztasággal még azért vannak gondjaink. Eddig még nem történt baleset az óvodában, de ki tudja mi lesz ma. Itthon a pisi miatt szokott szólni, de nagydolgát nem mindig végzi biliben. Semmit sem erőltettem, de azért nyár elején levettem róla itthon a pelust. Nála minden később indult be, így a szobatisztaság sem volt egy egyszerű folyamat. Reméljük utánozni fogja majd a többi gyerkőcöt az oviban és hamarosan teljesen szobatiszta lesz.

Jaj, még mindig úgy hiányzik! Hétfőtől sajnos már dolgozom, úgy hogy nem sokáig kell majd az üres lakásban tartózkodnom.

Update:11 óra körül kezdett el hiányolni, akkor volt egy kis sírás. :( Nagyszerű hír viszont, hogy jól evett, mert itthon szinte csak a táp csúszik. Baleset nem történt, ott WC-re jár.
Másnap már nem sírt napközben sem. Baleset nem történt. :) Nagyon büszke vagyok rá! :)


Ez a kép kedden készült róla óvodába indulás előtt: