A szülés

Előzmények:

Szerdán este ultrahang, minden a legnagyobb rendben volt. 0-ás fájástevékenység volt a Ctg-én.
Éjfél körül viszont elkezdődtek a jóslófájások. Mértem az időt, számoltam, majd elmentem tusolni jó meleg vízzel. Elmúltak, így nyugodt szívvel feküdtem le.
Csütörtökön napközben valószínűleg távozott a nyákdugóm( de az is lehet, hogy csak tágulási vérzés volt).
Nem vettem komolyan, mivel előző este minden rendben volt.
Természetesen egész nap talpon voltam:  mostam, vasaltam. Akkor én már vajúdtam, csak nem tudtam róla. A biztonság kedvéért, kivasaltam a frissen kimosott babaágyneműt, majd felhúztuk a férjemmel együtt. Babágy baldachinnal, mindennel előkészült :)
Néha éreztem egy-egy fájást, de nem igazán foglalkoztam vele.
11 körül kezdődtek a fájások megint. Éjjel 1-re erősödtek be. Vadul számoltam. Persze ezeket is először jóslónak néztem, mivel olyan 7, 8, 9 percesek voltak. A jól bevált szokásom szerint elmentem tusolni meleg vízzel. Közben is fájt a hasam, ez már gyanús volt nekem. Fél óra után hagytam abba, ekkor a fájásaim már 3-4 percesekké váltak. Nagyon durva volt, mert minden egyes alkalommal mentem egyet pisilni.
4-kor ébresztettem a férjem, hogy menjünk be a kórházba megnézetni magamat. Tudtam, hogy ügyel a szülésznőm, így miért is ne. A csomagokat szerencsére vittük, de én nem gondoltam komolyan hogy szülni is fogok. Körülbelül 15 perc alatt értünk be a János kórházba. Volt vagy 3-4 fájásom útközben is, de én még mindig nem vettem túl komolyan. Nagyon megtévesztő ez az egész fájás dolog.

A szülés: 
A szülészeten kb. 6.30-kor vizsgáltak meg manuálisan( a CTG előtte már fájásokat jelzett).  Kiderült hogy már 3 és 4 ujjnyi között vagyok kitágulva. A szülésznőm mondta, hogy ma bizony szülni fogok. Természetesen az epidurál injekcióról így lekéstem, pedig én mindenképp szerettem volna. Amikor jött a dokim mondtam is neki, hogy bejött az amitől féltem. Annak idején azt mondta nekem, hogy kívánja nekem hogy késsem le, mert aki így megy be az nemsokára meg is szül.
Majdnem a beöntésről is lecsúsztam, de végül nagy nehezen megkaptam. Sokkal nyugodtabb voltam így.
A fájások nagyon durvák voltak, de állva maradtam, sokat sétáltam. A mellettem lévő szülőszobában egy cigánylány szült éppen( nagyon rossz volt hallani, hogy rám is ez vár hamarosan).
A szülésznőm kitalálta, hogy ha már ilyen jó kondiban vagyok, akkor guggoljak is minden fájásnál, gyorsabban meglesz a baba. Háát, meg ne tudjátok azt a pokoli fájdalmat,amit ilyenkor érez az ember: mindened görcsöl, leszakad a derekad és még tornáznod sem árt a cél érdekében. Nem tudom, hogy azok a nők, akik 30 kg.-ot híznak terhesen, hogy csinálják ezt végig.
A dokim burkot repesztett( kampós vas szerszám), majd mondta, hogy most fognak a fájások besűrűsödni. A tolófájás is pokol, de kettő között sokszor még poénkodni is volt erőm. Persze, elrontottam a dolgokat, nem tudtam eltalálni a nyomás technikáját. Az hogy a levegőt nem az orromon, hanem a számon kell venni, nagyon nem akart menni. Óriási fájások közepette nem egyszerű jól nyomni és még a lábadat is hátrafelé tolni. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből. Nyomás közben azt is láttam, hogy a dokim csinálja a gátvédelmet. Brrrr., borzalmas fájdalom az is: 2 újjal köröz benned olyan gyorsan mint 1 ringispil.
Hirtelen túl jól ment a nyomás, és kitoltam Balázst egy fájásra:) Na, ezt nem kellett volna: a gátam megmaradt, de a hüvelyem picit megrepedt belül.
A babám 10/10 Apgárt kapott, minden rendben volt vele.
Magzatmázasan rám fektették, majd megszültem a méhlepényt. A dokim baromira ügyesen csinálta ezt is, szinte meg se éreztem.
A szülésznőm is csodálatos volt, nagyon szerencsés voltam ezzel a remek párossal.
Rossz volt, hogy utána még varrni kellett, de aranykeze van a dokimnak, így elviselhető volt.
2 órás megfigyelés után saját lábon sétáltam le a gyermekágyas részlegre, még a cigánylány családja is megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdtam( látták hogy rohangálok kint a folyóson), szóval büszke vagyok magamra és a tündérbabámra. 1 órakor már jött az első látogatóm( 9.43-kor szültem), akkor én már kint tudtam ülni a vaspadokon, illetve tudtam mindenhová menni.
Azt hogy anya lettem, csak este fogtam fel, amikor toltam be Balázst a csecsemőosztályra. Addig nem igazán érdekelt az ügy.
Másnap kiderült, hogy szülés alatt kijött az aranyerem: Nekem sosem volt ilyenem. A többi részem gyorsan regenerálódott, de az aranyér kicsit megviselt.

Imádnivaló volt mindenki a kórházban, semmi gondom nem volt, egyet leszámítva: a csecsemősök, a híresztelésekkel ellentétben, baromira kedvesek és segítőkészek, de cumisüvegből etetik éjjel a gyerekeket. Ezt meg is értem, mert kinek van ereje arra, hogy 20 ordító csecsemőt pohárból itasson. Cserében éjjel az anyuka pihenhet, nem kötelező a babát a szobájában altatni, mint sok másik kórházban. Éhen halni nem hagyhatják a babákat, főleg ha az anyukáknak még nincs tejük. Az én kis drágám persze megtanulta, hogy sokkal könnyebb cumisüvegből enni, mint ciciből. Ezt most már tudom, hogy az én hibám volt, nem foghatom a csecsemősökre...
Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok tudni lemondani az anyatejről és közel 7 hónapos korában is fejni fogok Balázsnak.

37. hét

Sorra került ma a 37. heti terhesgondozás is. Minden a legnagyobb rendben, szerencsére. Kicsit lent van már a buksija de ez nem jelent semmit. Bármi lehet belőle.
2630g, 37+1-nek felel meg. Megint 2 nappal több, szerencsére.
Az már biztos, hogy nem lesz óriásbébi. Csak tudnám, hogy 50-es vagy 56-os ruhákba fér-e majd be. Nagyon kevés 50-ünk van.
Most az egyszer, az orvosom nem vizsgálta meg a méhszájamat. Nem tudom, mi lehetett ennek az oka.
A szülés is szóba jött. Kiderült, hogy nem lehet megmondani, mi indítja be és hogy a jó eredmények ellenére, bármi lehet, akár még a mai napon is.

Legközelebb 2 hét múlva kell mennem, mivel a CTG is rendben volt. Szerencsére most ébren volt a Drágám és jó nagyokat rúgott.

Iszonyat rendes és normális orvosom van. A férjemmel nem győzzünk elájulni attól, hogy ilyen orvosok is vannak még a világon :)

Az ultrahang után szétnéztünk a Mom Parkban, majd elmentünk egy nagybevásárlásra az Auchan-ba. Jó sokat sétáltam ma is.

Az első CTG

Megvolt ma az utolsó vérvétel és az első CTG.
Korán reggel mentem. Kiderült, hogy Balázs sem szeret korán kelni, mivel alig lehetett felébreszteni. Nagyot néztem, amikor a szülésznőm megfogta a hasamat és elkezdte rázni. Aztán nagy nehezen felkelt a Kincsem.
Minden szép és jó, fájástevékenység nincs. Nem sietjük el a szülést, az biztos!
A Streptococcusom negatív, de van egy kis Candidám. Pont bent volt a kórházban az orvosom, így kaptam is rá receptet.

Nem értem, hogy mitől gombásodtam be. Nedves törlőkendőt használok wc-zés után, három vasalt törölközőt fürdés után, ha pedig nagy ritkán házaséletet élünk, akkor azt óvszerrel tesszük. Lehet túlzásba vittem a higiéniát?

Elképzelhető, hogy beindultak a jóslófájások nálam, de nem vagyok benne 100%-osan biztos. Néha keményedik a hasam, néha pedig szurkál úgy mintha megint nőne a méhem, amit nem bánok. Kicsi a baba, ráfér a növekedés. A végén még az 50-es ruhák is nagyok lesznek rá.

34. hét: Végre élvezem a várandósságot :)

Nem bírtam jövő hétig várni és elkezdtem a babaruhák kimosását. Már három adagon vagyok túl :) A vasalás viszont nehezemre esik, hiába ülök közben.
Mosáshoz a Dreft Baby Sensitivet használtam, öblítéshez pedig a fehér Silant. Minden ismerősöm a Tomy Baby mosószert részesíti előnyben, nem akarom, hogy Balázs illata olyan legyen mint a többi babáé. A mosódió meg az öblítőnek használt ecet nálunk szóba sem jöhet, ennyire azért nem viszem túlzásba a természetközeliséget. Bevallom, szeretem a kellemes illatokat.

Babakelengye ügyben erősen gondolkodom az elfordulásgátló párna megvásárlásán. A Brendonban most le van értékelve. Az interneten sokan azt írják, hogy felesleges, elég egy takarót összetekerni és a baba háta mögé tenni. Szerintem meg ez a megoldás életveszélyes, mi van, ha belegabalyodik a baba és megfullad, arról nem is beszélve, hogy 2000 forintért nem nagyon lehet babatakarót venni. Szerintem veszek egyet, aztán majd megírom, hogy mennyire vált be.

Voltunk ma ultrahangon, mivel ismét eltelt 4 hét. Hihetetlen, hogy most már nem kell hetente, vagy kéthetente járni, mint a terhesség első felében. Így a várandósság vége felé kezdek megnyugodni és végre élvezem eme csodálatos állapotot :)

Szerencsére minden rendben volt. A baba 2 kilós, pont annyi, amennyi szerettem volna hogy legyen ma. Nagyon jól érzi magát odabenn. Már nem vagyunk sem 3, sem 5 nappal nagyobbak, visszatértünk az eredeti születési időpontra: június 6. Túl vagyok a streptococcus levételén is.
A vérnyomásom ismét tökéletes( 120/70), a méhszájam meg teljesen zárt. Nem vizesedek, de a vádlim fáj ha sokat hajtok. Elég könnyen fáradok most már.
Megbeszéltük a homeópátiás szüléskönnyítő gyógyszereket is: Caulophyllum, Pulsatilla, Arnica montana, Sepia, Cimicifuga.
Két hét múlva kezdhetem őket szedni, a gátmasszázs viszont már jövő héten indulhat. Izgi lesz...

Kedden megyek az első CTG-re:) Sajnos, vérvétel is lesz, de ez már az utolsó:) A szülésznőm fogja most lecsapolni.

A következő ultrahang a 37. héten lesz.

Védőnő

Voltam ma védőnőnél. 
Itt Budaörsön van CTG gép, meghallgattuk a szívhangot. Igaz, én sokat  nem hallottam, de ő igen és ez a lényeg! 
Igazoltan rendben van a baba, így megint nyugodt vagyok...... egy kis ideig. 
Ultrahang egy hét múlva lesz.