Mozgalmas hét

Ezen a héten sokat voltunk úton, mivel a férjem szabadságon volt.

Múlt szombaton eljutottam a kozmetikusomhoz, nagyon rám fért már. Szülés előtt egy héttel voltam utoljára, pont időben :) Vidékre járok már legalább 10 éve, így férjjel és gyerekkel mentünk. A fejést az autóban oldottam meg.

Kedden következett a cukorterhelés. Hihetetlen, hogy mennyire meg tud változni az ember, hiszen egyedül mentem, nem kellett kísérő. Úgy voltam vele, hogy túléltem egy szülést, a vérvétel semmiség ahhoz képest, na meg oly sokszor csapolták már le a véremet a meddőségi kivizsgálások/ beavatkozások és a terhesség alatt, hogy most már gyerekjáték. Nem dől össze a világ akkor sem, ha elájulok.
A glükózt sikerült elsőre csomómentesre kikevernem az itt leírtak alapján.
Megkértem a férjemet, hogy éjjel aludjon a gyerekszobában és igény szerint lássa el Balázst hogy kipihenten menjek, nehogy a fáradtság befolyásolja az eredményt.
Egyszer azért felkeltem fejni, nem akartam, hogy emiatt csökkenjen a tej mennyisége, de reggel már kihagytam.
A budaörsi SZTK-ban a terhesek nem mehetnek előre, de a cukorterhelésesek igen, így nem kellett sokat várnom. Nem ájultam el és nagyon élveztem az ott töltött órákat, mivel kicsit magammal foglalkozhattam.
Az eredménnyel nem voltam megelégedve: 4.9; 7.5; 7.
Azt mondta a cukros doktornő, hogy szülés után helyreállnak a dolgok, de ez most nem úgy tűnik. Tudom, hogy ezek az értékek benne vannak a normál tartományban, de nekem magasnak tűnnek. Hogy lehet hogy két órával a glükóz megívása után 7 mmol a cukrom? Ennyire lassan bontja le a szervezetem? Most már egyértelmű, hogy egész életemben oda kell figyelnem a szénhidrát bevitelre. Az nyugtat egyedül, hogy szülés óta egyáltalán nem tartottam a diétát, akkor ettem, amikor éppen volt rá két percem és előszeretettel ettem a csokikat. Elvégre a doktornő a lelkemre kötötte, hogy vajúdás alatt és szülés után nem kell diétáznom.
A vasam kicsit alacsony még mindig, de a többi értékem jó lett.

Szerdán délelőtt fotózáson voltunk Márton Andreánál. Teljesen odavagyok a képekért, amiket csinált rólunk, szerintem nála jobb fotóst nehezen lehet találni:

Aznap este mentünk a 6 hetes kontrollra. Ezzel hivatalosan is véget ért a gyermekágy időszaka, ideje szakítanom a Pocakommal :(
Minden ok velem, a méhszájpolipomnak nyoma sincs:) Megúsztam egy műtétet :) Fél év múlva kezdhetjük a következő babaprojektet de én várnék Balázs egy éves koráig.
Az orvosomnak vannak homeopátiás terhességet elősegítő szerei, első körben nála kezdenék, nem akarok egyből meddőségibe menni.

Csütörtökre kaptunk időpontot csecsemő ultrahangra az Istenhegyi klinikán. Megvizsgálták Balázs a koponyáját, csípőjét és hasát. Sajnos epekő gyanúja áll fenn nála. A szonográfus megadta az egyik kolléganője elérhetőségét a SE I. Bókay utcai gyermekklinikán, hogy állami alapon vizsgálják ki. Mondta, hogy ne ijedjünk meg, mert valószínűleg az uh előtt közvetlenül elfogyasztott tejecskét látja, de azért nem árt ha megnézetjük úgy, hogy egyik reggel éhgyomorra visszük be.

Eljutottunk babamasszázsra is, ami tulajdonképpen Dévény torna volt, csak a barátnőm, aki ezt elintézte, elfelejtette közölni velünk :) Ő mindig azt mondta, hogy babamasszázsra mennek a kisfiával, így mi is oda indultunk. Szerencsére nem kötöttek Balázs izmai, nem kell járnunk hozzá. Megnézte a szopizásért felelős izmokat is, és megállapította, hogy a szopizásnak nincs akadálya, egyszerűen csak lusta. Marad az állandó fejés...Kaptunk azért egy időpontot augusztusra, hogy 3 hónaposan is megvizsgálja, mert addig még sok minden változhat.

Továbbra sem alszunk sokat. Éjjel próbálom fekve szoptatni, hogy én is tudjak pihenni, de ilyenkor meg parázok, hogy lenyeli a bimbóvédőt.

A gyerekem nagyon jól fejlődik, most már 4020 g. Már kétszer egy nap tápozunk, ami miatt szépen beindult a súlygyarapodás. Nem szeretném, ha elhízna, de mit csináljak, ha ordít a kajáért. Most ezerrel fejek, hogy visszatérjünk a napi egy táphoz.

Nagyon nehéz kézi fejővel fejni, már nagyon fáj a kezem.

A legújabb tejserkentő csodaszerem a Karamalz. Ebben a melegben különösen jól esik a hideg kismamasör.

Gyermekágy vége

Továbbra is szenvedünk a szopizással. Nem megy neki a kórház óta..Másfél óra alatt is maximum 70-et szív, majd hisztizik. Azt tanácsolják sokan, hogy éheztessem ki, de úgy ordít a kaja után, hogy az nem emberi. Megszakad a szívem. Megint fejek és cumiüvegezek. Esténként kénytelen vagyok táppal etetni, mert kevés a tejem. Teljesen kivagyok.

Mindkét ciciből etetek és sokat böngészem a La Leche Liga oldalát. Nagyon jó tanácsokat adnak, de én sok mindent( pl. bimbóvédőt) nem tudok elkerülni vagy úgy csinálni, ahogy írják. Elgondolkodtam azon is, hogy hívjak szoptatási tanácsadót, de szerintem már elkéstem vele, sokat már nem tudnak egy 6 hetes csecsemőn segíteni.

Teljesen el van rontva a gyerekem, rendesen bekavart a cumisüveg...

Egyébként nagyon szépen fejlődik, ma 3700 g volt. Elcsomagoltam az első adag kinőtt ruhát :)

A székrekedés még mindig jelen van mindkettőnk életében, de már sokkal jobb a helyzet.
Terhesen hasmenésem volt, amióta szoptatok, azóta mintha megállt volna a bélműködésem. Rájöttem, hogy a meleg laptop az ölemben nagyon hatékony tud lenni vészhelyzet esetén. Ez mondjuk veszélyes dolog, a múltkor olyan "mindjárt megjön" érzésem volt utána.
Bébinek: pár korty cukros kamillatea, vagyis oldat, mert kevés vízzel csinálom. Ez a hasfájására is jónak bizonyult, már nem veszem a drága szereket, amik nem is hatottak. Anyukám már régóta mondta, hogy adjak neki kamillát, de én sokáig nem mertem. Pedig neki volt igaza!

Egyre nehezebben bírom az éjszakázást, alszom el a gyereken. Sokszor eszik éjjel. Nem bírom ki, hogy ne próbálkozzak ilyenkor is a szoptatással, így mindig cicin kezdünk. Aztán vagy elalszik rajtam, vagy még kér egy kis lefejt tejet. Miután elalszik, én még nekilátok fejni...Nem könnyű!

Kedden megyek cukorterhelésre, szerdán meg a hat hetes kontrollra, ugyanis tegnap ért véget a gyermekágy időszaka.

Továbbra is hiányzik a várandóság és a szülés utáni első napok. Nosztalgiázom ezerrel...

Felborult a babakocsi :(

Ma jöttünk haza a kórházból. Isteni csoda, hogy nem történt tragédia az 5 hetes gyerekemmel.

Csütörtökön a babánk a teraszon lévő babakocsiban várta a fürdést. Fogalmam sincs, hogy történhetett, de nem biztosítottuk ki. Az ablakból egyszer csak azt láttam, hogy borul lefelé a babakocsi...Két lépcsőfokott zuhant a betonra... Ordítva rohantam ki! Senkinek sem kívánom ezt az érzést. Szerencsére Balázs baba nem esett ki belőle és egyből felsírt. Látszólag nem volt baja, de én nagyon nem voltam nyugodt. Bevittük a János kórházba, ahol megröntgenezték, majd úgy döntöttek, bent tartanak minket 48 órás megfigyelésre.
Éjjel monitorra kötözve figyelték a pulzusát, szívverését. A kiságya mellettem volt, de hiába. Végig attól rettegtem, hogy beletekeredik a kábelekbe. Borzalmas éjszaka volt, semmit sem aludtam. Gyűlöltem magunkat amiatt, hogy ilyen felelőtlenek voltunk. Ráadásul a szobában volt egy másik anyuka is a kislányával, aki Balázs miatt nem tudott aludni. Egyfolytában csak sírt és sírt. Nem akarta elfogadni a cicit sehogy sem! Nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam mi baja van.

Másnap koponya és hasi ultrahangot csináltak neki és egy csomó orvos megvizsgálta. Elvileg minden rendben volt vele.
Sajnos szegénykém egész délután ordított. Megint a hasfájásra tippeltem, amivel a kórházban sem tudtak mit kezdeni. Egy kedves nővérke megszélcsövezte, így legalább tudott kakálni.
A stressztől alig volt tejem és Balázs sem nagyon akart szopizni. Úgy döntöttem, hogy adok neki tápot, nem hagyom éhezni. Próbáltam meggyőzni magamat és az ügyeletes orvosnőt is, hogy helyesen döntök, de ő nem értett velem egyet. Nekem viszont nagy segítség volt most a táp és Balázs sírása is abbamaradt, ahogy végre jól lakott. Természetesen fejtem, hogy ne apadjon el a tejem.
Lehet, hogy nem is a hasa fájt eddig, hanem a cicimben lévő kevés tej miatt volt nyűgös? Mostanában már nem is nagyon fejtem, mert azt hittem, a mellbimbóvédő megoldotta a szopási nehézségeket. Reméljük hamarosan kiderül.

A János kórház előtt ismételten le a kalappal! Az orvosok, nővérek egytől egyig kedvesek, segítőkészek, normálisak voltak.
A szobával is szerencsém volt, mivel csak az első éjszakán volt szobatársam, utána csak mi ketten maradtunk. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy nem nagyon tudtam wc-re vagy tusolni menni, mert féltem, hogy Balázs kiesik a kiságyból is. Még jó, hogy eszembe jutott hogy van otthon elfordulásgátló párnánk. Miután behozta a férjem, ez a gond is megoldódott.
Pont kifogtuk a nyár legmelegebb napjait, így végig pelenkában volt Balázs, nem kellett rá még body sem:

A kórház óta viszont székrekedésel küszködünk. Lehet, hogy a táp okozza?
Most tornáztatom itthon, de viszem nemsokára babamasszázsra is, hátha az segít.

Egy hónapos :)

Ma voltunk az 1 hónapos státuszon. Az én Egyetlenen 3240 g és 51 cm :) Nagyon jól fejlődik, 590 grammal haladta meg a születési súlyát, pedig milyen sokáig tartott utolérni...
Ez volt az első alkalom, hogy én vittem autóval. Nem volt egyszerű összecsukni a babakocsit és bekötni a hordozót az autóba.

Szerdán megvolt az első sétánk is. Eddig az időjárás nem tette lehetővé ezt. Jó volt végre tolni a babakocsit :) Imád hason feküdni a babakocsiban:

Érdekes, hogy napközben nem aggódom, amikor hason alszik, pedig nincs légzésfigyelő a babakocsiban. Éjjel meg folyamatosan rettegek...

Sajnos az éjszakáink továbbra is borzalmasak. 3 óránként eszik, de úgy, hogy nem tartunk szünetet két etetés között, így általában 1 és 5 között fönt vagyunk. Nagyon kivagyok már. Újabban napközben is végig nyüglődjük a két etetés közötti időszakot.
Ráadásul a kutyám nyakán találtunk egy diónyi csomót, amit kedden meg kellett műteni. Szerencsére jó lett a citológia eredmény, nincs áttét, de sajnos melanoma volt. Remélem nem fog kiújulni, mindenesetre ezentúl figyelni kell és azonnal műttetni, ahogy kibújik egy újabb.

Balázs szeme még mindig folyik. A forró vizes lemosás semmit sem ért,  az Occuloheel homeopátiés szemcsepp pedig, amit a védőnő javasolt kicsit enyhített csak. Most antibiotikumos szemcseppet írt fel az orvos, ma érkezik a patikába .

A homloka is nagyon hámlott. Kentem babafürdetővel, egyszer meg olivaolajjal, de már egy ideje csak a Rossmann saját márkás babaolaját használjuk. Most már egész jó a helyzet.

A bimbóvédő bevált nagyon, már nem kell fejnem. Óriási dolog! Ehelyett sajnos jött a hasfájás. Volt úgy, hogy este 11 és reggel 7 között fent voltunk. Akkor nem sírt a lelkem, ha tornáztam vele a karomban. Különböző aerobik figurákat csináltam, volt is másnap izomlázam. Aztán bekapcsoltam a Viva tévét és táncoltam. Sokszor viszont ezek a praktikák sem segítettek. Nagyon el szoktam néha keseredni.
Már szinte mindent megvettünk a patikában, ami hasfájásra való.
Infacollal kezdtünk, amit később Espumisanra cseréltünk. Tegnap óta nem adom egyiket sem, mert olvastam, hogy van akinél pont ezek okozzák a hascsikarást. Meglátjuk mi lesz.
Kipróbáltuk a Colief cseppeket, a Babamosoly teát, a Biogaiat, a Protexin Restoret, a Chamomilla Vulgarist. Egyik sem hatott eddig. Már csak a BabyCalm csepp maradt...
Viszont most a Gripe Water-ban reménykeden. Magyarországon nem lehet már kapni, de tegnap sikerült Vateráznom egy bontatlant.
Tudom, hogy leginkább az idő segít, na de akkor sem hiszem el, hogy nincs valami, ami legalább enyhíti a tüneteket.
Anyukám a kamilla teára esküszik, de erre meg azt mondják, hogy allergizál. Nem mertem még kipróbálni, pedig a chamommila vulgaris homeós bogyóban is kamilla van.

Úgy hiányzik a pocakom, sokat siratom. Amikor Balázs keservesen sír, ránézek a 4d-s képére( még mindig az éjjeli szekrényemen vannak) és látom, hogy odabent milyen boldog volt, nem fájt semmije, idekint meg csak a szenvedés jut neki :(

Hasfájás

Nem sokat aludtam az elmúlt napokban, hozzánk is beköszöntött a pocifájás.
Infacol cseppeket adok neki már egy hete. Most már legalább tud büfizni, de még így is szenvedünk.

Tegnap anyu javasolta, hogy tegyük be a hőmérőt a kis fenekébe, mivel egész nap nem kakilt. Eszméletlen hatékonyra sikeredett ez a drasztikusan hangzó művelet, sok minden kijött belőle. Előtte enni is alig tudott már. Természetesen nem akarom hozzászoktatni a hőmérőhöz, be fogok szerezni egy szélcsövet, de azt is csak nagyon indokolt esetben fogom használni.
A védőnő tanácsára, az Infacolon kívül, vettem neki Schüssler magnéziumot és Protexin Restore-t ( méregdrága), magamnak Normaflore-t és már nem iszom a szoptatós teákat. A teák helyett homeós szereket veszek be tejszaporításra: urtica urens( 5 CH) és ricinus( 5 CH). Hirtelen annyi tejem lett hogy már a fagyasztóba is tudtam tenni. Ezeket a szereket egészségpénztárra is meg lehet venni.
Valószínűleg a fentieknek köszönhetően, ma akkorát kakilt magától Balázs, hogy a ruhája a háta közepéig koszos lett. Alig tudtam kiáztatni. Igazi háziszappan vette csak ki a foltokat.
Szóval most már van széklete, igaz, nem minden pelusban, de naponta többször, mégis nyugtalan. Fogalmam sincs, hogy mi a sírás pontos oka. Még gondolkodom a Biogaia cseppek beszerzésén.

A cicizéssel továbbra is gondjaink vannak: sokat van rajtam, de mégsem szív szinte semmit. Sokszor viszont üvölt, ha meglátja a cicimet, így továbbra is fejek és cumisüvegből etetek. A gyerekkel ilyenkor egymáson sírunk...Egy nap hétszer eszik: 6X napközben, 1X éjjel. Az igény szerinti etetés híve vagyok, de arra figyelek, hogy kb 3 óránként egyen.  Ha kell akkor nappal felébresztem, mert sokáig sárga és ezáltal nagyon aluszékony volt. Most már 2,82 kiló :)

Győzködöm magam, hogy jól döntöttem, amikor a cumisüveg mellett tettem le a voksomat, de lehettem volna sokkal körültekintőbb is. Bedőltem annak, hogy az Avent Naturals és a Tomee Tipee cumisüvegek cuclija az anyai mellett utánozzák. ( Egyébként imádom ezeket a cumisüvegeket) Azt hittem, hogy ezektől nem lesz cumizavaros. Terhesen csak azzal foglalkoztam, hogy ne vetéljek el, meg hogy legyen szép babakocsi, babaszoba, a szoptatás nem érdekelt. Azt hittem, hogy az a világ legtermészetesebb dolga és majd menni fog magától. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy éjjel-nappal fejni fogok, a cumizavar fogalmát meg nem is ismertem. Pedig, ha felmerült volna bennem az, hogy nem mindenki tud szoptatni, akkor vehettem volna egy Medela Calma etetőt, ami tényleg olyan mint az anyai mell. Nem csöpög magától, csak akkor folyik belőle a tej, ha erősen szívja, azaz vákuumot képez a kicsi. Ezzel kellett volna adnom neki a lefejt tejet, addig, amíg meg nem erősödik és utána simán ment volna a szoptatás is.

Apuka unszolására, vettünk egy kis méretű Avent mellbimbóvédőt. Úgy tűnik, ezzel ideig-óráig át tudom verni a Drágámat, szépen szopizik vele. Kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedés.
Amit a kórházban vettünk, túl nagy volt, nem fért be a szájába. Én marha, azt hittem, hogy nem ér semmit, arra nem gondoltam, hogy be kéne szerezni egy kisebb méretűt.
Szóval, két óriási hibát követtünk el: normál cuclival etettük Medela Calma helyett és nagyméretű mellbimbóvédőt vettünk kicsi helyett. Balázs biztos rendesen szopizna, ha tudomásom lett volna ezekről a segédeszközökről. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mellem formája miatt vannak gondjaim, túl lapos a mellbimbóm :(
Nagyon szomorú vagyok! Annyira szeretnék szoptatni!

Ritka pillanatok egyike, amikor Balázs a saját ágyában tartózkodik :)

Végre meghaladtuk a születési súlyunkat :)

A mai mérés szerint 2720 g-osak voltunk, ami 70-el több, mint születéskor ;)

Kezdek megnyugodni. Most már tudom, hogy jól döntöttem, amikor elkezdtem cumisüvegből pótolni.

Sajnos az egyik szeme még mindig be van gyulladva. A gyerekorvos azt mondta, hogy mossuk le tiszta vízzel, nem kell rá más. Anyukám a kamillateát javasolta, de az állítólag allergizál, így nem mertem használni.

Az éjszakák továbbra is nagyon fárasztóak. Balázs szinte végig fent van.

Amikor alszik továbbra sem vagyok nyugodt, csak akkor amikor mellettem van. Ma éjjel is velünk aludt a nagy ágyban, pedig kiderült, hogy miért szólalt meg ennyiszer a légzésfigyelő. Nem olvastuk el előre a használati utasítást, amiben le van írva, hogy a rácsvédőt nem lehet betűrni a matrac és az ágy közé és az is benne van, hogy nem lehet pólyát használni. Mi mindkét hibát elkövettük. Ennek ellenére félek, hogy újból megszólal. Érdekes, hogy akkor, amikor a szobájában "alszom" vele a kanapén, vagy közénk rakom az ágyba, akkor nem aggódom, pedig alattunk nincs légzésfigyelő. Bárcsak megvettem volna a szülői ágy mellé illeszthető kiságyat!

Egyébként csodálatos dolog az anyaság. Kár, hogy ennyi aggodalmaskodással jár.

Ettől függetlenül, már várom, hogy újból teherbe essek és szüljek :)

Vajon jól csinálom?

Balázs általában elfárad a cicin és bealszik. Rájöttem, hogy akkor jobban megy neki, ha csend és nyugalom veszi körül, de így is csak 40-eket tud kiszívni. Emiatt cumisüvegből pótolok. A gyerekorvos szerint jól teszem, de a védőnő és az ismerőseim is azt mondják, hogy ez így nem lesz jó. Az interneten is azt írják, hogy azok a gyerekek, akik üvegből esznek, előbb-utóbb cumizavarosak lesznek és nem szopiznak.

Teljesen össze vagyok zavarodva, próbálok az anyai ösztönre hallgatni. Hol érdekel engem a cumizavar, amikor alig akar hízni a kis Drágaságom! A lényeg az, hogy egyen és gyarapodjon, mert még sehol sem vagyunk. Jaj, csak érnénk már végre el a születési súlyunkat!

Holnap lesz 2 hetes a kisfiam és még csak ma haladtuk meg valamivel azt a súlyt, amivel kijöttünk a kórházból....A születési súly még sehol sincs...

Úgy döntöttem, hogy addig pótolok anyatejet üvegből, amíg el nem érjük a 3 kg-ot. Ez persze azzal jár, hogy minden etetés utén fejek, legyen az éjjel vagy nappal. Sokszor persze elgondolkodom azon, hogy van-e ennek az egésznek így értelme. Sokkal egyszerűbb lenne tápod adni. Sok gyerek felnőtt már anyatej nélkül és nem beteges. Az unokatesom majd két évig szoptatta a gyerekeit, mégis mindent elkapnak, többet vannak otthon, mint oviban.

Balázs úgy döntött, hogy nem kell neki a tejem. Nem is tudom, hogy miért erőltetetem. Mégsem tudom feladni. Órákat hagyom a cicin próbálkozni, majd cumisüvegezünk, altatok és fejek. Aztán sírok...és sírok..Nem értem, hogy miért nem kell neki a cicim. Nem szeret a gyerekem?

Miért sír ennyit? Semmi sem jó neki. Nem kapok tőle pozitív visszajelzést. Olyan, mintha mindent rosszul csinálnék.

Aztán rájöttem, hogy kevés tejet adtam eddig neki. Most próbálom emelni az adagját.

Aggódom a cumizavar miatt, de ugyanakkor áldom a cumisüveget, mert csak cicivel rég éhen haltunk volna.

Amikor megszólal a légzésfigyelő...

Szinte semmire sincs időm, úgy leköti Balázs minden percemet, de ez így is van rendjén.

Mindenki örüljön, akinek nagyra nő a bébije a pocakban, mert az ilyen kicsivel, mint az enyém, nagyon nehéz. Na, nem az éjszakázás, a gyakori szoptatás, állandó fejés, hanem az örökös aggodalom miatt: miért nem szopik, jól teszem-e, hogy cumisüveggel pótolom. Mindenki mást mond, már csak az ösztöneimre hallgatok. A védőnő azzal stresszel, hogy miért hagyom hogy Balázs a mellemen legyen egy-másfél órán kersztül, meg hogy miért fejek ennyit, nincs ideje a tejnek újratermelődni. De én nem tehetek mást, mivel Balázs nagyon aluszékony, bealszik rajtam. Azért fejek, mert szopizni ennek ellenére sem tud. Éhen halni, ordítani nem hagyom, így a lelkes szopigyakorlás után cumisüvegezünk. Ráadásul az anyatej aranyat ér a kis súllyal született babák esetében. Mennyivel könnyebb lenne, tápszerrel etetni pedig. Nem kéne minden esetetésnél fejnem és nem menne el az egész napom a fejés, etetés körforgásában. De nem adom fel!!!
Ma először sikerült 30 ml-t kiszívnia a cicimből, óriási volt a boldogság! Ezután cumisüvegből pótoltunk, sikerült még 40-et megennie. Most apuka lelkesen büfizteti és őrzi az álmát, mert ha sokat eszik, akkor kibukja a felesleget. Aludni nem nagyon merek, mert ez volt a második éjszaka, hogy beriasztott a bébiőr. Túl kicsi a súlya, lehet hogy nem érzékeli sokszor a légzést, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy elfelejt levegőt venni. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez normális dolog, hiszen még nagyon pici. Meg ne tudjátok, hogy milyen érzés a légzésfigyelőre kelni. Jó, hogy van, mégis ellenségként tekintek rá. Csak akkor vagyok nyugodt, ha ott vagyok mellette a szobában, miközben alszik, vagy ha valakinek átadom, hogy kipihenhessem magam. Szóval, akkor sem alszom, ha Balázs lehetővé teszi ezt, annyira félek...

Most már sajnálom, hogy nem szereztem be egy szülői ágyhoz illeszthető kiságyat. Sokkal egyszerűbb lenne éjjel Balázshoz fordulni, amikor felsír és megetetni, mint átrohangálni a szobájába.

Jaj, alig várom, hogy elérjük végre a 3 kg-ot, talán akkor megnyugszom kicsit.

Bánom, hogy hallgattam annak idején az ismerőseimre és nem vettem több 50-es ruhát a Drágámnak. Alig van ruhája, minden óriási rajta. Kedden elmentem a Brendonba és a Tescoba, hogy vegyek neki pár kisméretű ruhát, mert nem szeretem, ha egy baba elvész a ruháiban. Szülés után négy nappal jobb dolgom is lett volna, mint rohangálni a boltokban és gugolgatni a polcok előtt. Még jó, hogy itt van anyukám, aki vigyáz Balázsra. Fejtem neki tejet és altatás után elrohantam vásárolni. Pedig hogy elleneztem azt is, hogy segítségem legyen szülés után! Szerencsére anyukám nem tőrödött az elveimmel és azonnal vonatra ült, amint hírt kapott Balázs születéséről. Egyedül képtelen lettem volna őt ellátni. Persze, a férjem is vehetett volna ki szabadságot, de sokra nem mentem volna vele, mert ő még annyira sem ért az újszülöttekhez, mint én...

Viszont a fürdetés az az ő reszortja. Igaz, egyelőre én is bent vagyok velük a fürdőben, mivel a férjem tart a köldökcsonk ápolásától. Én pelenkázom és adom rá a hálóruhát is, ami nem más, mint body, rugi és hálózsák. Szóval, a hálózsák tényleg hasznos, nem is tudom hogy aludnék, ha még amiatt is aggódnom kéne, hogy megfullad a takarótól a gyerek...Érdemes volt az elfordulásgátló párnát is megvenni, mert Balázs nagyon nehezen büfizik, és kicsit nyugodtabb vagyok így, hogy az oldalára fektetem. Hátára nem merem, mert félek, hogy visszajön a tej és hasra sem teszem, nehogy bölcsőhalál következzen be.

Egyelőre végigordítja a fürdetést, főleg öltözködni nem szeret...Lehet, hogy fázik...

Szóval, nem egyszerű, de csodálatos dolog, hogy végre a karjaimban tarthatom életem értelmét :)

Egyébként napközben nagyon jókat alszik a nappaliban, nyugodtan lehet tőle beszélgetni, házimunkát végezni. Már a kórházban próbáltuk erre szoktatni. Nem akarjuk úgy szoktatni, hogy be kelljen sötétíteni és lábujjhegyen járkálni, amíg alszik.
Így elvész az 1X1 m-es járókában :)

Nappal rugdalozó és body van Balázson. Pont úgy öltöztetem, mint a János kórház csecsemősei. Kis nadrág, poló egyelőre szóba sem jöhet. Kár volt ilyeneket venni. Majd, ha nagyobb lesz...

Kórházi napok

Végre hazajöhettünk ma a kórházból. Na, nem azért mondom ezt, mert olyan rossz volt ott, hanem amiatt, hogy kicsit besárgult Balázs és ma reggelig aggódtunk emiatt. Határeset volt a bilirubin szintje, így elengedtek minket. Borzalmas érzés, ha a babádnak baja van. Még egy ilyen ártalmatlan sárgaság is ráhozza az emberre a frászt. Olyan pici, olyan törékeny szegénykém...

Pünkösd Hétfő van. Tavaly Pünkösd Hétfőn volt az első reményekkel teli inszeminációm, idén meg a Kisbabábat hozhattam haza ezen a napon. Csodálatos dolog!

Az viszont nagyon félelmetes volt, amikor tegnap reggel közölték velünk, hogy Balázs be van sárgulva és nem biztos, hogy hazajöhetünk a 3. napon. Apával együtt sírtunk a szobában, annyira megijedtünk. Annyira féltettük a mi kis Törpénket, aki szinte elvész magas apukája karjaiban. 50 centijével pont akkora, mint a férjem alkarja.

Mondták, hogy etessem, mert az segít. Na, gondolkodás nélkül belenyomtam a cukros vizet a szájába, nem érdekeltek az addigi elveim. Éjjel úgy is azzal etetik a csecsemőosztályon. Sőt, tegnap este én kértem meg őket, hogy adjanak neki tápot minél hamarabb, mert nagyon éhes szegénykém. Folyamatosan próbáltam én cicire rakni, de nem igazán tudott szopizni. A férjem vett bimbóvédőt, de olyan nagy, hogy be sem fér a Kicsikém szájába. A látogatók is folyamatosan jöttek, állandóan megzavartak. Nem is értem, hogy miért jönnek pasik, legszívesebben csak nőket engedtem volna be. Mondjuk a végén már nem is tőrödtem velük, egyszerűen csak hátat fordítottam és próbáltam Balázst szoptatni, amikor csak felsírt. Szóval, már most tudom, hogy igény szerint fogom szoptatni a Drágámat, nem 3 óránként és a 10 perc egyik cici, 10 perc másik cici elv is mehet a levesbe. Ilyen pici babát, aki ilyen kis súllyal született és alig tud szopizni, nem lehet korlátozni, mondjon bárki bármit.
A tejem szerencsére beindult a 2. napon. Igaz, nem úszok benne, de legalább van. A mellszívom folyamatos használatban van, pedig emlékszem, hogy a szülésfelkészítőn még rá is kérdeztem a Héber Juditnál, hogy tényleg kell-e mellszívót vinni a kórházba. Minden ismerősöm azt mondta, hogy felesleges és én is annak gondoltam. Emiatt csak egy használt kézit vettem, mondván, úgy sem lesz rá szükség, de legyen, ha már kérik a kórházi tásákába.
A férjem nagyon aggódott már az első napon amiatt, hogy nem indul be a tejem, így egymás után itatta velem a szoptatós teákat. Még jó, hogy vettem egy dobozzal, mert erre is azt mondták az ismerőseim, hogy nem lesz rá szükség, mert ők úgy jártak, hogy begyulladt a mellük tőle.
Bevallom, az sem segített, amikor a kedves látogatóim stresszeltek azzal, hogy nekik már a szülés első napján folyt a tejük és az sem, hogy mindenki próbálta megmutatni hogyan kell mellre helyezni a babát. Tudom, hogy jót akartak, de ez engem mérhetetlenül stresszelt. Elkezdődött a mindenki mindent jobban tud nálam és az egymásnak ellentmondó tanácsok időszaka.

Az első éjszakám a kórházban nem volt nyugodt. Úgy tudtam hogy az újszülötteket etetés után és előtt is pelenkázni kell. Mielőtt betoltam este a csecsemőosztályra csak síma vizet adtam neki pelenkázás előtt körülbelül fél órával. A szívbaj jött rám, amikor a peluscsere közben elkezdett ömleni valami a szájából. Még jó, hogy a szobatársam egy kétgyermekes anyuka volt, aki megnyugtatott és elmondta, hogy etetés után pont emiatt nem szabad pelenkázni. A csecsemősök azt mondták, hogy rakjam ilyenkor hasra, így nem fog megfulladni. Ezt sem igazán értettem, mert eddig arról volt szó, hogy éjszaka nem fekhet hason a baba a csecsemőhalál miatt. Minden babakocsiban van légzésfigyelő, de ettől függetlenül, egyáltalán nem voltam nyugodt. Úgy aludtam el, hogy potyogtak a könnyeim. Aznap estig csak egy egyszerű nő voltam, aki gyereket szült. Az anyává válás folyamata csak ezután kezdődött...

Az első pelenkázás is emlélezetes marad számomra. Hiába gyakoroltam itthon egy nagy játéknyuszin, élesben nem volt olyan egyszerű, segítséget kellett kérnem hozzá:

Egyébként jó döntés volt alapítványi szobában feküdni. Két személyeset akartam, mivel az kicsivel olcsóbb mint az egy ágyas és gondoltam, a társaság is jót fog tenni. Utólag azt mondom, hogy legközelebb egy ágyasat választok, mivel most megtapasztaltam milyen egyedül lenni két napon keresztül. Sokkal jobb volt! Nem a szobatársammal volt gond, hanem a közös látógatókkal. A sajátjaim is zavartak, nemhogy az idegenek.
Örültem, hogy becsomagoltam mindent, amit a János kórház honlapján javasolnak, mert szükség volt rá.
A kórházi kosztra sem panaszkodom, számomra ehető volt, pedig elég finnyás vagyok.

A hazafelé vezető út zökkenőmentes volt. Balázs elveszett a hordozóban, de szemmel láthatóan élvezte ahogy ringatja a kocsi. Rengeteget autókáztunk, amíg a pocimban volt. Úgy tűnik, emlékezett rá :)

Mindig is féltem attól, hogy a kutyánk féltékeny lesz a babára, így még a kórházban tartózkodás alatt, a férjem hazahozott egy pelust, amit megszagoltatott vele. Most azt csináltuk, hogy a férjem kezében volt a hordozó( ő a "falkavezér" ) és a kerítésen keresztül mutattuk meg neki Balázst, pont úgy, ahogy a védőnőm javasolta. Remélem beválik ez a módszer és nem fogja majd bántani.