22-23 hónapos

Az múlt havi státusszal elmaradtam, de nem baj, mert sok mindenről nem tudtam volna írni.
Az egyedüli újdonság az életünkben a TSMT. Pár hónappal ezelőtt nem akartam róla hallani sem, de valahogy nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem. Februárban voltunk Dévény-torna kontrollon,ahol mozgásügyileg mindent teljesen rendben talált a gyógytornászunk. Szerinte Balázsnak nincs szüksége TSMT-re, de mivel ez egy okosító torna, vigyem el nyugodtan egy felmérésre, ártani nem árt. 

Mivel a beszéddel nem igazán haladtunk, úgy döntöttem, felkeresek egy szakembert még a lombik kezdete előtt. A felmérés jó hangulatban telt, Balázs élvezte. Olyan gyakorlatokat állított neki össze a gyógytornász, amiket nagyon szeret, maximálisan próbálta összekötni a kellemeset a hasznossal. Heti ötször gyakorlunk otthon. Az abszolút kedvencek a pokrócos feladatok, de van köztük forgószékes, fitball-labdás és fejjel lefelé lógatós is, ami arra hívatott, hogy a beszédet fejlessze.  

A gyógytornász szerint 2 éves kor körül 250 szót kell egy gyereknek tudnia, de ezzel sem én, sem a védőnőm nem ért egyet, így továbbra is nyugodt vagyok.

Az elmúlt egy hónapban, amióta jelen van a TSMT az életünkben, túlzottan nagy változást a beszédben még nem tapasztaltunk. Új szavai a "te" mint tej, "áu" és hallottuk már tisztán az "autó" szót is, ami egyébként "tutu" vagy "tutuá".

A súlya 11.3 kiló. Ismét a pépes dolgokat imádja, elkezdte megrágni majd kiköpni a darabos ételeket. Érthetetlen!

Az autó immáron akkora szerelemmé vált, hogy kénytelen vagyok Verdák születésnapi partit rendezni neki Bogyó és Babóca helyett, pedig mindent beszereztem hozzá. Sajnos nem sok BB születésnapi kelléket lehet kapni, így azt volt a terv, hogy nyomtatni fogok neki dolgokat. A tortát is megcsináltam volna. Időközben viszont Balázs Verdák rajongóvá vált, kénytelen vagyok alkalmazkodni az igényeihez. Sokkal könnyebb dolgom van, mert verdás kellékeket mindenhol lehet kapni. A tortát viszont nem vállalom be, de már megtaláltam azt a cukrászdát ahol egy kisebb vagyonért ugyan, de tökéletes Villám McQueen tortát tudnak sütni. Remélem az elkövetkező egy hónapban Balázs nem szeret bele másik mesébe, mert akkor nagy bajban leszek ;)

Tényleg nem sikerüt

Sajnos nagyon jók ezek a fránya 10-es érzékenységű tesztek.

Valahol ez jobb is, mint egy gyenge HCG, ami utalhat biokémiaira vagy méhen kívülire. Sokkal jobb, mint egy vetélés, magzati elhalás, genetikai betegség vagy koraszülés.

Összesen két pár volt, akinek nem jött ma össze, de 4 másiknak igen, úgy hogy ez egy igazán szerencsés széria volt..Nekik még nincs gyermekük, úgy hogy tiszta szívemből kívánom- főleg azoknak, akik már nagyon sok megpróbáltatáson vannak túl- hogy egészséges kisbabákat szüljenek!

Ez most nem sikerült

Tudom, tudom, várjuk meg a hétfői vérvételt, addig nem lehet kizárni a terhességet. Kár, hogy én "régi motoros" vagyok a szakmában és nincsenek hamis illúzióim.
Pedig olyan jól indult mindent. Csütörtökig majdhogynem biztos voltam benne, hogy megtapadtak a kis drágáim. A hőm a mai napig tartja a 37 fokot, pedig normál esetben 36.8 az átlag a luteális fázisban. A hasam végig fel volt puffadva, 5-6 centivel nagyobb az átmérője, mint a ciklus elején. A cicim már nem feszül, de ez nem jelent semmit, mert Balázsnál sem volt állandó jelenség.

Szóval, csütörtökön a játszótéren megpillantottam egy terhes nőt és úgy döntöttem, ez egy jel, nem várok tovább. Haza mentem és ellőttem egy 10-es érzékenységű tesztet. Persze negatív lett, de nem csüggedtem, hiszen még csak ET+7( DPO 10) napon voltam a és délutáni vizeletből teszteltem. Péntek éjjel és reggel megismételtem, de ugyanúgy negatív lett. Azért kétszer, mert felkeltem éjjel 2-kor, amikor is negatívat teszteltem, de ettől nem ijedtem meg, mert csak 4 óra telt el az esti pisilés óta és kénytelen voltam reggel is megismételni.  Ma reggel szintén negatív lett. Ráadásul tegnap este a Crinone aplikátoron az első vércseppeket is felfedeztem. Sajnos az én szervezetemet a lóadag progeszteron sem tudja átverni. Az egy dolog, hogy eddig a Crinone vagy az Utrogestan mellett simán megjött, na de az, hogy az Agolutin+Crinone kombó mellett is képes vagyok pecsételni, az már eléggé vicc kategória. Szerintem hétfőig meg is jön. Az a rossz, hogy már nincs a fenekem seb- vagy csomómentes terület és mégis meg kell még két injekciót kapnom. A kézfejem és a csuklóm még mindig lila és fekete színekben pompázik a punkció óta, viszont baba meg sehol sincs...Ez ám a szívás!
Nem bántam meg, hogy teszteltem, mert nem szeretem a meglepetéseket. Nem a BMC-ben akarom megtudni az eredményt, hanem itthon és az eredményhirdetésen pedig nem sírni akarok, hanem kérdéseket feltenni a hogyan továbbról...

Tegnap kisírtam magam, most megyek tovább. Nem adom fel! A nap egyik részét nyomozással töltöttem, mert nem szeretnék még egy lombikba további kivizsgálások nélkül belevágni. Eldöntöttem, hogy kérek Fülöp doktor úrtól egy időpontot, mert ez a Hashimito nem is olyan egyszerű eset, mint eredetileg gondoltam. Persze, ő első körben a habituális vetélőknek segít, de bízom benne, hogy tud majd nekünk is jókat mondani. A Családineten nagyon jó fórumot találtam a témával kapcsolatosan. Jövő héten elmegyek az Istenhegyire egy trombofilia szűrésre, aztán még sok egyébre.Remélem, hogy ennél a vizsgálatnál nem kell megvárni az egyébként szokásos lombik utáni 3 hónapot, mert ez elvileg egy genetikai szűrés. Ezért sem értem, hogy foganhatott meg Balázs a sikertelen lombik utáni hónapban, amikor elvileg el van szállva a vércukor, fsh, tsh és szinten minden. Ő tényleg egy Csodababa ;)
Sok, sok pénz fog elmenni, ami azért gond, mert májustól már csak GYES-t kapok. Sajnálom, hogy Balázst nem tudjuk idén sem elvinni a tengerre, de talán még neki ez nem akkora gond és a Balaton is megteszi. Nem, nem megyek vissza dolgozni, hogy legyen több pénzünk és nem azért, mert lusta dög vagyok, aki kerüli a munkát, hanem azért, mert a mi gyerekünk nem fog bölcsődébe menni, ahol siratják a gyerekeket. Tudom, mivel itt van mellettünk egy bölcsi és hallom ahogy egy-két kicsi sír a kötelező déli altatásnál. A szívem szakad meg értük! Persze, ennek nem csak ez az egy oka van, hanem az is, hogy apukám testvére 7 hónaposan bölcsődében halt meg, a férjemet pedig egy hetes bölcsibe adták be ahol olyan mély sebeket szerzett, melyeknek nyomait a mai napig lehet érezni...

Azt hittem, sokkal könnyebb lesz ez a lombik úgy, hogy már van egy gyerekem. Hát nem volt az, ugyanúgy a tüneteimet elemeztem ebben a két hétben. Lehetetlen lazán hozzáállni, mert most már tudom, mi a tét.
És hát nagy szerencsém van, hogy egyáltalán van egy gyermekem, aki már most meg tud vigasztalni. Nem szeretek előtte sírni, de tegnap pont etetés közben kezdtek el potyogni a könnyeim és az én drága pici kincsem többször is hozzám nyomta a kis fejecskéjét, hogy enyhítsen a bánatomon. Ettől persze még jobban sírtam, úgy meghatódtam.

Szerencsére ma megyek babaörzére, körmöshöz és az Alee-ba is Glamour napozni, úgy hogy ez egy egészen jó nap lesz.

Ketten csücsülnek a pocakomban ;)

Nagyon szépen köszönöm nektek a drukkokat és a biztatást :) Valamit jól csináltatok, mert nagy meglepetésben volt ma részem :)

A tegnapi napom borzalmasan telt, hiszen a bizonytalanságnál nincs rosszabb. Telefonon két okból sem szerettem volna érdeklődni. Az egyik az, hogy hiába lett volna minden rendben tegnap, a mai állapot a mérvadó. A másik ok pedig az volt, hogy mindenképpen szerettem volna Tanár úrral az okokról, további esélyekről beszélni.

Sírva mentem ma reggel a BMC-be. A recepción mondták, hogy üljek le és várjak, amíg szólítanak a biológusok. Na, akkor már bevonultam sírni egy sort a mosdóba, mert biztos voltam benne, hogy mindennek vége, hiszen nem azt mondták, hogy menjek átöltözni. Ráadásul senkit sem láttam a hétfői brigádból és azt gondoltam, hogy ők már biztosan befeküdtek a kórtermekbe.
Aztán sorban elkezdtek érkezni a sorstársak és lassan elkezdtek minket behívni abba a szobába, ahol kivetítik az embriókat. Kanyó doktornő egyből megnyugtatott, hogy minden rendben van :) Az egyik már többsejtes, gyönyörűen fejlődik három napja, de a másik kettőt is sikerült tegnap megtermékenyítenie :) Az egyik kétnapos szépen fejlődik, beültetik a sok sejtes mellé, a másikkal még bármi lehet holnapig :) Ekkor ismét elkezdtem könnyezni, de már örömömben.
Kezd visszatérni a hitem, kezdem elhinni, hogy mégis van remény. Rossz megtudni, hogy nem sikerül a lombik, viszont most már tudom, hogy ennél is van borzalmasabb: ha az ember el sem jut a beültetésig...

Tanár úr ma sem volt, de Zeke doktor úr szakértelmében ugyanúgy bízom, Kanyó doktornő tudásáról nem is beszélve, hiszen lényegében most az ő kezében volt leendő gyermekeink sorsa. Két és három napos embriókat még nem kaptam eddig vissza, csak blasztocisztákat, amíg nem ágyazódtak be.  Bízom benne, hogy a pocakomban sokkal jobb helyen lesznek , mint valamilyen mesterséges folyadékban, ráadásul a beágyazódásukat az asszisztált hatching eljárás is segíti most, úgyhogy HAJRA KISTESÓK!!!!!