Ez most nem sikerült

Tudom, tudom, várjuk meg a hétfői vérvételt, addig nem lehet kizárni a terhességet. Kár, hogy én "régi motoros" vagyok a szakmában és nincsenek hamis illúzióim.
Pedig olyan jól indult mindent. Csütörtökig majdhogynem biztos voltam benne, hogy megtapadtak a kis drágáim. A hőm a mai napig tartja a 37 fokot, pedig normál esetben 36.8 az átlag a luteális fázisban. A hasam végig fel volt puffadva, 5-6 centivel nagyobb az átmérője, mint a ciklus elején. A cicim már nem feszül, de ez nem jelent semmit, mert Balázsnál sem volt állandó jelenség.

Szóval, csütörtökön a játszótéren megpillantottam egy terhes nőt és úgy döntöttem, ez egy jel, nem várok tovább. Haza mentem és ellőttem egy 10-es érzékenységű tesztet. Persze negatív lett, de nem csüggedtem, hiszen még csak ET+7( DPO 10) napon voltam a és délutáni vizeletből teszteltem. Péntek éjjel és reggel megismételtem, de ugyanúgy negatív lett. Azért kétszer, mert felkeltem éjjel 2-kor, amikor is negatívat teszteltem, de ettől nem ijedtem meg, mert csak 4 óra telt el az esti pisilés óta és kénytelen voltam reggel is megismételni.  Ma reggel szintén negatív lett. Ráadásul tegnap este a Crinone aplikátoron az első vércseppeket is felfedeztem. Sajnos az én szervezetemet a lóadag progeszteron sem tudja átverni. Az egy dolog, hogy eddig a Crinone vagy az Utrogestan mellett simán megjött, na de az, hogy az Agolutin+Crinone kombó mellett is képes vagyok pecsételni, az már eléggé vicc kategória. Szerintem hétfőig meg is jön. Az a rossz, hogy már nincs a fenekem seb- vagy csomómentes terület és mégis meg kell még két injekciót kapnom. A kézfejem és a csuklóm még mindig lila és fekete színekben pompázik a punkció óta, viszont baba meg sehol sincs...Ez ám a szívás!
Nem bántam meg, hogy teszteltem, mert nem szeretem a meglepetéseket. Nem a BMC-ben akarom megtudni az eredményt, hanem itthon és az eredményhirdetésen pedig nem sírni akarok, hanem kérdéseket feltenni a hogyan továbbról...

Tegnap kisírtam magam, most megyek tovább. Nem adom fel! A nap egyik részét nyomozással töltöttem, mert nem szeretnék még egy lombikba további kivizsgálások nélkül belevágni. Eldöntöttem, hogy kérek Fülöp doktor úrtól egy időpontot, mert ez a Hashimito nem is olyan egyszerű eset, mint eredetileg gondoltam. Persze, ő első körben a habituális vetélőknek segít, de bízom benne, hogy tud majd nekünk is jókat mondani. A Családineten nagyon jó fórumot találtam a témával kapcsolatosan. Jövő héten elmegyek az Istenhegyire egy trombofilia szűrésre, aztán még sok egyébre.Remélem, hogy ennél a vizsgálatnál nem kell megvárni az egyébként szokásos lombik utáni 3 hónapot, mert ez elvileg egy genetikai szűrés. Ezért sem értem, hogy foganhatott meg Balázs a sikertelen lombik utáni hónapban, amikor elvileg el van szállva a vércukor, fsh, tsh és szinten minden. Ő tényleg egy Csodababa ;)
Sok, sok pénz fog elmenni, ami azért gond, mert májustól már csak GYES-t kapok. Sajnálom, hogy Balázst nem tudjuk idén sem elvinni a tengerre, de talán még neki ez nem akkora gond és a Balaton is megteszi. Nem, nem megyek vissza dolgozni, hogy legyen több pénzünk és nem azért, mert lusta dög vagyok, aki kerüli a munkát, hanem azért, mert a mi gyerekünk nem fog bölcsődébe menni, ahol siratják a gyerekeket. Tudom, mivel itt van mellettünk egy bölcsi és hallom ahogy egy-két kicsi sír a kötelező déli altatásnál. A szívem szakad meg értük! Persze, ennek nem csak ez az egy oka van, hanem az is, hogy apukám testvére 7 hónaposan bölcsődében halt meg, a férjemet pedig egy hetes bölcsibe adták be ahol olyan mély sebeket szerzett, melyeknek nyomait a mai napig lehet érezni...

Azt hittem, sokkal könnyebb lesz ez a lombik úgy, hogy már van egy gyerekem. Hát nem volt az, ugyanúgy a tüneteimet elemeztem ebben a két hétben. Lehetetlen lazán hozzáállni, mert most már tudom, mi a tét.
És hát nagy szerencsém van, hogy egyáltalán van egy gyermekem, aki már most meg tud vigasztalni. Nem szeretek előtte sírni, de tegnap pont etetés közben kezdtek el potyogni a könnyeim és az én drága pici kincsem többször is hozzám nyomta a kis fejecskéjét, hogy enyhítsen a bánatomon. Ettől persze még jobban sírtam, úgy meghatódtam.

Szerencsére ma megyek babaörzére, körmöshöz és az Alee-ba is Glamour napozni, úgy hogy ez egy egészen jó nap lesz.