Lilypie - Personal pictureLilypie Kids Birthday tickers Lilypie - Personal pictureLilypie First Birthday tickers

2017. április 23., vasárnap

Holnaptól vágom a centit :)

Már csak maximum 100 nap maradt a szülésig. Innentől már rohan az idő, nem győzök kapkodni, hogy minden meglegyen addig. Balázsnál 20 nap maradt, remélem most jóval kevesebb. Szeretném, ha minél tovább bent maradna a kis drágaságunk.

Az átállás az Agolutinról a Prolutonra viszonylag döccenőmentes volt. Kicsit féltem, hogy majd leesik a progeszteron szintem és beindul a szülés, persze minden hülye tünetet produkált is az agyam. Aztán nem lett gond, már a harmadik heti injekción is túl vagyok. Ez a cucc sokkal sűrűbb mint az Agolutin( pedig az sem piskóta), csíp is a helye rendesen. A beadás után 5-10 percig eléggé szenvedek. Muszáj jegelnem pár percig, de utána egy egész hete van a fenekemnek, hogy regenerálódjon, de mivel váltott oldalakra kapom ezért van ez két hét is. Ez igazi felüdülés az Agolutin után amit 18 hétig naponta, majd egy újabb hónapig 2 naponta kaptam.

Sikerült megnyugodnom kicsit a második trimeszter végére( 25+4 vagyok ma), habár teljesen azért nem merem magam elengedni. A kedves ismerőseim folyamatosan megtalálnak valamilyen rémtörténettel, pedig tudják, hogy alapból parázom. Ennek ellenére, próbálom végre élvezni a várandósságot. Természetesen találtam magamnak egy nehéz feladatot, be kell fejeznem egy egyetemet amit a gyerekprojekt elején hagytam abba. A törvény is kötelez rá és a körülmények is, ugyanis két gyerek mellet biztos, hogy soha többé nem lesz rá időm. Szakdolgozat és államvizsga van hátra. A szülés előtt kellene megírnom a szakdolgozatot és addig kéne kidolgoznom a tételeimet is, a védés és a vizsgák szülés utánra maradnának, de megcsinálom, ha törik, ha szakad. Az elmúlt években az összes energiám és időm a babák gyártására ment el, ezzel nem volt lehetőségem foglalkozni. Holnaptól Balázs ismét megy óvodába( 2 hétig mindenki beteg volt) és belevetem magam a könyveim világába. Közben nagy hassal selejtezek, takarítok, főzök, mert nincs sok segítségem. Nem egyszerű, de így, hogy úgy néz ki, legyőztem életem legnagyobb akadályát azzal, hogy van egy egészséges gyermekem, a tesó pedig gyönyörűen fejlődik a pocakban én szó szerint szárnyakat kaptam és úgy érzem, mindenre képes vagyok.

Meg kel azért említenem, hogy nagyon sokszor feszül a hasam és baromira fáradékony vagyok. Kicsit nehezebben viselem ezt a terhességet mint az előzőt, de szerencsére a méhszájam zárt és minden a legnagyobb rendben van. A Kismanóm érdekes dolgokat csinál, bal oldalra tolja ki magát amitől úgy érzem, hogy kiszakad a hasfalam, de ez szerencsére nem minősül keményedésnek. A legutóbbi ultrahangon 660 gramm volt és már be volt fordulva. Bízom benne, hogy ez utóbbi már nem fog változni.
Jövő héten megyünk 5D-re, izgatottan várom. Jövök majd pár fotóval.