Csodás szívdobogások

A legutóbbi bejegyzésem óta háromszor is voltam ultrahangon. Nálam a heti egy korai stádiumban a minimum, másképpen nem tudok megnyugodni ennyi év és ennyi csalódás után.

Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.

Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.

A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem  kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.

Két szív dobog bennem ☺

A baba 4,4 mm, a petezsák 17 mm. Pulzálás látható. ☺☺☺☺☺

Ma vagyok 6+2. Remélem jók ezek a méretek. Még egy szívhangot szeretnék látni, hogy megnyugodjak.

A szülés várható időpontja:

2017. augusztus 1.☺☺☺☺☺

Boldogság

Hajnal négy óta fent vagyok. Nagyon idegesen mentem a kórházba annak ellenére is, hogy jó hírekre számítottam. Ha tegnap írtam volna ezt a bejegyzést, akkor a címe a "Világ legboldogabb émelygő asszonya" lett volna, de mára ismét eltűntek a tünetek, úgy hogy egyszerűen csak boldog vagyok a kapott hírektől. :)

A petezsák mérete 8 mm. Szikhólyag is látható benne ami 3,7 mm :) Terhességi korának teljesen megfelelő. Ma vagyok 5+1, 22 DPO.

Jövő hét csütörtökön szívhang.

HCG 2443

El sem hiszem! Egyszerűen nem tudom elhinni! :)
A ma reggeli teszt sokkal erősebb volt, szóval igazatok volt, nem lehet a tesztek színéből kiindulni.
Persze örülni még mindig nem merek.
Szerdán UH.

Hogy lehetek ilyen peches?

Az elhalasztott FET ciklusban rendesen próbálkoztunk itthon. CD 23, 24 körül pecsételtem szokásomhoz híven. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok terhes. Még az akupunktúrát is lemondtam, hogy pihenjen kicsit a fülem.
Fogalmam sincs mi ütött belém CD 25-ön, azaz 10 nappal a peteérésem után, mert arra keltem, hogy muszáj csinálnom egy tesztet. Nem fogjátok elhinni, nagyon halvány pozitív lett. Délután egyértelmű pozitív lett az Early Predictor is.  Másnap már nem kellett gondolkozni, hogy ott van-e a vonal vagy nincs. Aztán szépen lassan erősödtek a tesztek. Jóval erősebbek voltak mint az előző két terhességemnél. Ígéretes tüneteim voltak: majd leszakadtak a melleim és jó nagyra nőttek, sokat jártam mosdóba, feszült az alhasam, fáradékony voltam. Azt hittem, hogy ez a terhesség más mint az előző kettő.
Itt vannak az első tesztek( X-epil) DPO 10 és 15 között:

DPO 14-en csináltam egy terhességi kórt meghatározó Clearblue tesztet is:

Iszonyatosan megnyugodtam, mert ez azt jelentette, hogy a HCG-m valahol 170 felett járhatott. Ilyen magas értékek mellett majdhogynem kizárt a vetélés. Aznap elmentem akupunktúrára.

Másnap a munkahelyemen ebéd közben hirtelen egy elviselhetetlen görcs tört rám. Leginkább egy szülési fájáshoz tudnám összehasonlítani. Alig tudtam kiegyenesedni hosszas perceken át. Rettegve ellenőriztem utána, hogy nem öntött-e el a vér. Szerencsére nem. Aztán elmentem kétszer mosdóba és sokkal jobb lett. Bíztam benne, hogy csak egy ártatlan bélgörcs volt amit a mohón behabzsolt kaja okozott. Egész délután feküdtem utána itthon. Kicsit még éreztem a hasamat, de gyorsan bealudtam, amit jó jelnek vettem.

Utána napon mentem először vérvételre. Sík ideg voltam egész nap, semmi másra nem tudtam koncentrálni. Percenként ellenőriztem a postafiókomat. Viszonylag korán jött az eredmény:

HCG: 584
Progeszteron: 87 nMol.

Mindez DPO 16-on. Próbáltam kicsit megnyugodni, de nem igazán tudtam, mert a görcs utáni napon eltűntek a tüneteim. Gyömöszölhettem kedvemre a melleimet, nem fájtak.  Balázsnál is elmúlt az 5. hét körül a mellfájás, de 4+2-ön még nagyon korainak tartottam. Sok mindenkinél van ilyen, de csak az 5-6. hét környékén. Elmúlik aztán visszatér. Nálam sajnos még nem tért vissza. Nagyon kevés tünetem maradt, talán a puffadás van még jelen.

Bújtam a netet és megnyugtató statisztikákra leltem. Amennyiben DPO 16-on a HCG 300 felett van, akkor a vetélési esély 5%. Nekem 584 volt. Aztán ott a baromira jó progi is, ami úgyszintén élő terhességre utal. A nyári babámnál tudtam hogy vége, amikor 55 nMol-nál nem volt magasabb a progeszteronom egy hét Prolutex szúrása után sem. Most pedig csak a Crinone gélt használtam DPO 13-tól. Még ezt sem siettem el, megvártam, hogy erősödjenek a tesztek. Úgy voltam vele, hogy inkább menjen el minthogy ismét egy életképtelen magzatot tartsak vissza ami csak bekavar a ciklusomba. Legutóbb ugyebár három hónapig nem volt peteérésem pedig magától ment el a 7. hét környékén...A Crinone sem egy túl erős progeszteron, mert nekem mellette mindig megjött a sikertelen lombikok esetében. Emiatt az Agolutin injekciót  is csak a görcs utáni napon, azaz DPO 16-on kezdtük el szúrni.

A tünetek azóta sem tértek vissza. Maradt egy bővebb folyás és az alacsony vérnyomás. Megint fájdogál a jobb oldalam. Semmi undor vagy hányinger, ami Balázsnál ilyenkor, azaz 4+5-ön már elkezdődött. A két rossz terhességemnél sem voltak meg. Még a gyermekem hányásától sem undorodom. Mikor máskor kapná el a hányós vírust a Drágaságom, ha nem akkor amikor terhes vagyok? Két napja ezt játsszuk éjjel. Napközben jól van. Volt az óvodában az őszi szünet előtt is egy ilyen hullám, de akkor nem kapta el. Most igen.

Tegnap gondoltam egyet és rákerestem a fülakupunktúrára terhesen. Abban bíztam, hogy amiatt nincsenek tüneteim. Megdöbbenve olvastam, hogy a legtöbb oldal szerint nem ajánlott terhesség elején. Kerülni kell a méh és a petefészek pontokat. Nem fogjátok elhinni, de a csaj rakott  a méhemre tűt...Másnap jött az elviselhetetlen görcs...Úgy tűnik, most az egyszer nem néztem utána időben valaminek a neten és nagy bajt okoztam. Ki gondolta volna, hogy az akupunktúrás hölgy nem ért hozzá? Én maximálisan megbíztam benne. Méhösszehúzódásokat okoz, ha erre a pontra tűt tesznek. Persze van egy csomó oldal, amelyik azt írja, hogy ez nem bizonyított 100%-osan, de nálam valószínűleg bejött. Ilyen magas HCG mellett mi más okozhatta volna?

Ma már szinte biztos, hogy benne vagyok az 5%-ban. Nem erősödnek a tesztek. Holnap megyek HCG-re, de már tudom a végeredményt. Sajnos eddig még soha nem tévedtem, mindig tudtam hogy vége van. Túl sok az, hogy a teszt nem változik és a tüneteim is abbamaradtak.

A fölső a mai, alatta van a tegnapi, az alatt meg szerdai van. Körülbelül olyan erős a mai is.Tehát a HCG-m holnap nem lesz több 600-nál...Szerdán olyan 250 lehetett, de tapasztalat, hogy legutóbb még akkor is nőtt a HCG-m amikor már tudtuk, h vége, ezért nem saccolok 250-et.

Itt van egy összehasonlítás is a nyári terhességemmel. A mai teszt( CD 33) a jobb oldali és az akkori teszt( CD 34) a bal oldalon. Sokkal erősebb a tavalyi tesztem, pedig eddig mindegyik erősebb volt. Egyértelmű az elhalás.

Ma már két bombaerős csík kéne hogy legyen.

Szerdán lesz az első UH. Aznap szeretnénk elutazni a Kolpingba is( ha elmúlik a betegség Balázsnak). Szép kis nyaralás lesz ez is!

Nagyon gyenge vagyok ismét. Nem tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. Miért történik ez már harmadjára is velem? Elég volt ebből a sok csalódásból! Most úgy érzem, hogy én ezt még egyszer nem tudom végig csinálni. Megpróbálok lemondani a kistesóról. Szeretném örökre elfelejteni ezt a témát. Legalábbis most így érzek, persze nem tudni még mit hoz a jövő.

Elmarad a beültetés

Tökéletlen peteérés miatt ebben a ciklusban elmarad a FET. Volt peteérésem, de elég gyenge a hormonszint alapján. A nyálkahártyám 10,5-esre tornázta fel magát 2 nap alatt, de a többi értékem nem volt túl jó. Én hiszek Tanár úrnak, feleslegesen nincs értelme elpazarolni az egyetlen darab fagyibabámat.
Mennyivel könnyebb lenne, ha fel tudnám adni, de sajnos nem megy. Már most is a következő lépésen töröm a fejem. Úgy vagyok vele, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg tehát addig próbálkozom amíg lehet, mert nem szeretném 10 év múlva megbánni hogy nem tettem meg mindent. Akinek ez nem tetszik, ne olvassa a blogomat, habár számítottam már negatív beszólásra, csoda hogy eddig még nem kaptam ki amiatt, hogy merek próbálkozni és néha keseregni. Nem újdonság, a közeli ismerőseim is mondtak már hasonlót, úgy hogy kedves Névtelen nyugodtan ócsárolj csak tovább. Mindent elviselek.

CD 14: Szarvak letörve :(

Nem értem, hogy miért kapom a pofonokat akkor amikor ennyire bízok a sikerben. Hol van a pozitív gondolatoknak teremtő ereje? Vajon nálam miért nem jön be? Persze én még mindig hiszek és bízok, de nem túl rózsás a helyzet...
Múlt héten abban egyeztünk meg az orvosaimmal, hogy jelzem nekik a peteérést. Tanár úr a csütörtöki szép méretek alapján úgy saccolta, hogy  a 13. napon  fog megrepedni a domináns tüszőm. Amikor ma meghallotta hogy nem repedt még meg, berendelt gyorsan uh-ra. El kellett kéredzkednem a munkahelyemről is hogy odaérjek. Azt hittem, hogy majd meg leszek dicsérve hogy ilyen jól ismerem a testemet amikor megláttam a tüszőmet a képernyőn, de sajnos azt kellett megtudnom, hogy nem nőtt megfelelően és a nyálkahártyám sem túl ígéretes vastagságú. Először azt mondta, hogy ebben a ciklusban nem látja értelmét a FET-nek, de aztán adott még egy esélyt a dolognak és berendelt egy újabb uh-ra és vérvételre szerdára. Nagyon le vagyok törve emiatt, mert nem állt szándékomban hiányozni a munkahelyemről egy napnál többet ( a beültetés napján). Az eddigi uh-kat, vérvételeket sikerült munkaidőn kívül lerendeznem, de ezentúl a gyermekem után járó maradék pár nap szabimat pazarlom...Ráadásul lehet hogy teljesen feleslegesen, mert ha most nem lesz beültetés, akkor jó sokat kell majd hiányoznom egy újabb ciklusban ami valószínűleg gyógyszerrel lesz felépítve....Szóval hiába van az embernek havonta peteérése, elmegy egy ultrahangra és kiderül, hogy semmit sem ér, nem nőnek megfelelően a tüszők és ha mégis megtermékenyülnek akkor elabortálódnak. Nem véletlen hogy kétszer is elvetéltem pedig az elsőnél még csak 36 voltam, a másodiknál 37. Időközben 38 lettem és nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz több gyerekem. :(  Muszáj lesz letennem róla, ha bebizonyosodik, hogy nem megfelelő már a peteérésem sem...Viszont azt nem értem, hogy múlt hónapban a 21. napon( nálam 19-re esett), hogy lett 33 Nmol a progeszteronom, soha ilyen jó nem volt az utóbbi években. Mi történhetett most? Talán az a baj, hogy az elmúlt napokban túl sokat bűnöztem kajaügyileg a szülinapom és egyéb bulik miatt és ez rossz hatással volt a tüszőmre? Rosszul is voltam a sok cukros és zsíros ételtől. Ez vajon ennyit számítana? Vagy csak egyszerűen megöregedett a belső gépezet? Ennyi lenne nekünk? Vajon miért ezt az utat jelölte nekünk ki a sors, mit vétettünk? Miért kell nekem több százezret költenem arra hogy legyen gyerekem más meg jól érzi magát egy éjszaka alatt és két hét múlva pozitívat tesztel? Olyan sok milliót költöttünk már el hogy más ezt az összeget a gyermeke öt éves korára költi kb el. A nagy semmiért kell megállás nélkül dolgoznom. Mert, ha meg lenne az eredménye akkor azt mondanám, megérte. Na, de így?

Én naivan azt gondoltam, hogy csak amiatt kell izgulnom hogy felébredjen az az egy szem embrióm, de nagyon úgy tűnik hogy ennél sokkal összetettebb a dolog.
Annyira jó lenne, ha lenne a héten beültetés, ugyanakkor azt meg nem szeretném, ha feleslegesen elpazarolnánk a babát ezért is nagyon hálás vagyok Tanár úrnak hogy ennyire alapos és körültekintő és csak akkor ültet be, ha látja értelmét. Még abban az egyben bízom, hogy most másik géppel nézett és van némi eltérés vagy esetleg még az lehet, hogy elkezdett kilökődni a petesejt és ezért látta kisebbnek, na de ennek nem tudom hogy mennyi alapja van és nincs is kedvem utánanézni. Az biztos, hogy ma délután lett először két csíkos az LH teszt és esett le a hőm, tehát hamarosan repedek.

Fagyibaba hazatér

Baromira rosszul érzem magam, hogy a rengeteg munka miatt semmi időm nem marad a blogplommal foglalkozni, de muszáj ennyit dolgoznom, mert valamiből finanszírozni kell a tesóprojekt költségeit.

Eltelt már két ciklus a sikertelen lombik óta. Sajnos nem lettem babás a megszokott séma szerint, de még maradt egy hónapom rá, ugye eddig háromszor lettem terhes három sikertelen lombik után az első három hónap valamelyikében. Közben a drága orvosom akinél szültem elküldött újabb inzulinrezisztencia vizsgàlatra ami sokkal jobb lett mint az előző és szabad utat adott az egyszem 3 napos fagyibabám beültetéséhez. Szerencsére Tanár úr is így gondolta így most természetes ciklusban várom a peteérést amit jövő héten a sítáboros kistesó beültetése fog követni. A tizedik napon az ultrahangon volt egy domináns 16 mm-es tüsző és vagy hat másik 9 és 11 mm közötti. Ezen én eléggé meglepődtem mivel egy szem hormont sem kellett bevennem. Nem sokkal több és nagyobb tüszőm van stimulált ciklusokban sem, na persze ott az a cél hogy mindegyiket le tudják szívni. Remélem, hogy jót tett a petelányoknak a cickafark tea, ligetszépeolaj, a sok vitamin és az akupunktúra amiben egyre jobban hiszek hiszen külföldi meddőségi klinikák és magyar andrológusok is ajánlják( utóbbiak nyilván a férfiaknak).
Az a jó ebben a hónapban hogy spontán is lehet próbálkozni, tehát nem bukom el az utolsó termékeny hónapomat. Van min izgulni, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy felébred de én most mégis bízom abban, hogy ebben a hónapban babás leszek. Az asztrológus is azt ígérte hogy novemberben leszünk boldogok. Tanár úr már régóta mondja hogy fagyibabával folytassuk, de én annyira nem hittem eddig benne, hogy inkább a frisset választottam. Hátha neki lesz igaza! A sok hormon amit stimu alatt kapok valószínüleg meggátolja a teherbeesést, na most itt van az esély arra, hogy egy hormonmentes ciklusban kiderüljön ennek ellenkezője. Én hiszek magunkban még úgy is, hogy a férjem legújabb spermavizsgálata pocsék lett, 8 milla van 40%-os mozgékonysággal. Így vagy úgy, de novemberben terhes leszek, ígérem! 😉😉😉

Negyedik lombiknak is annyi

Hát persze, hogy nem sikerült!

Azért most visszatért a remény egy nagyon kicsit, mert kezdek bízni a spontán terhességben.

Remélem hamarosan a pozitív tesztjeimről fogok posztolni.

Első napok az óvódában

Ma van a beszoktatás harmadik napja, én meg már itthon ülök. Olyan üres a lakás! Nem tudok mit kezdeni magammal, pedig lenne dolgom. Úúúúúgy hiányzik!

Még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan beszokik. Az ismerőseim károgtak, hogy nagyon anyás, nehéz ügy lesz. Szerencsére nem így történt, legalábbis eddig, habár tudom, hogy még nagyon az elején vagyunk és lesz még ebből sírás amikor tudatosul benne, hogy minden nap mennie kell... Na, majd meglátjuk!

Úgy tűnik, hogy jót tett az én válaszkészen nevelt gyermekemnek az a 2 nap bölcsi ahová február és június között járt/ jártunk. Jót tett az, hogy nyáron bejártunk ismerkedni az ovi udvarába. Hivatalosan ma kezdhetett volna, de elértem, hogy már kedden vihessem, hogy ne egyszerre keljen a többi kicsivel beszoknia.
Nem ártott az sem, hogy rengeteget gyakoroltuk azt, hogy a házunk egyik szobája az óvoda, ahová anya reggelente elviszi, majd elmegy és visszajön érte. Emellett két óvodás mesekönyvet olvastam neki rendszeresen: Bogyó és Babóca: Egy nap az óvodában és Bori óvodába megy. Néha még a mesefilm változatot is megnézhette. Sokat beszéltünk az oviról, a félelmeiről. Pontosan elmondtam neki hogy mi fog történni, anya mikor megy el és mikor megy érte vissza. Próbáltam azt sugallni, hogy az óvoda egy szuper hely, egy nagy játszótér ahol csupa jó dolgok történnek, de be kell tartani a szabályokat és mindig azt kell csinálni amit az óvónéni mond.

Az első napon körülbelül 5 percet voltam a csoportszobában. Látták, hogy milyen jól elvan és kiküldtek. Az udvarra már egyedül ment ki. Persze tudta, hogy én ott vagyok, így könnyű volt. Tegnap is ez történt. Ma már viszont eljöttem. Reggel itthon még mondta, hogy fél, ne hagyjam ott, de mikor odaértünk és az óvónéni megfogta a kezét én megszűntem létezni. Éppen hogy elbúcsúzott tőlem és már ment is játszani. A beszoktatást két hétig is el lehetett volna húzni, de csak akkor, ha Balázs ezt igényelte volna. Náluk mindig a gyerek diktálja a beszoktatás ütemét. Balázsnak eddig jól ment, így nincs értelme húzni a dolgokat. Jaj, csak maradjon mindig így!

Az első hónapban délig fog járni. Ha ő kéri, akkor aludhat majd bent. Megoldjuk a szomszédasszonyommal, hogy menjen érte, amikor mi nem tudunk. Én sajnos 3, 4 körül fogok csak hazaérni. Az óvónéni díjazta az ötletet, mert szerinte bőven elég egy ilyen kisgyereknek délig bent lenni. Ez így is van, mert az elmúlt két napban úgy kidőlt ovi után, hogy képes volt 4 órákat aludni, pedig már legalább egy éve nem alszik délután. Bármit csináltam vele, itthon nem tudtam már eléggé kifárasztani. 

A szobatisztasággal még azért vannak gondjaink. Eddig még nem történt baleset az óvodában, de ki tudja mi lesz ma. Itthon a pisi miatt szokott szólni, de nagydolgát nem mindig végzi biliben. Semmit sem erőltettem, de azért nyár elején levettem róla itthon a pelust. Nála minden később indult be, így a szobatisztaság sem volt egy egyszerű folyamat. Reméljük utánozni fogja majd a többi gyerkőcöt az oviban és hamarosan teljesen szobatiszta lesz.

Jaj, még mindig úgy hiányzik! Hétfőtől sajnos már dolgozom, úgy hogy nem sokáig kell majd az üres lakásban tartózkodnom.

Update:11 óra körül kezdett el hiányolni, akkor volt egy kis sírás. :( Nagyszerű hír viszont, hogy jól evett, mert itthon szinte csak a táp csúszik. Baleset nem történt, ott WC-re jár.
Másnap már nem sírt napközben sem. Baleset nem történt. :) Nagyon büszke vagyok rá! :)


Ez a kép kedden készült róla óvodába indulás előtt:

Átverés

Soha életemben nem csalódtam lombik alatt ekkorát. A pozitív hozzáállás, az intenzív terhestünetek, a vélt beágyazódás és még a pozitív tesztek is megvoltak. A hiba a Predictor Early tesztekben rejlett. Nem a tesztek a hibásak, hanem én aki megvettem őket. Tízes érzékenységűek, Amerikában szinte mindenki ezeket használja. Semmi gond nem lett volna, ha én csak két repesztőt kaptam volna, de ugye hármat írtak fel. Kettő biztosan kiürül a beadás utáni tizedik napon, de három nem. Ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg. A 12. napon, azaz 10 nappal a leszívás után halvány pozitív lett a PE teszt. Másnap ugyanolyan volt a vonal. Boldogság volt ezerrel. Aztán estefelé kezdtek enyhülni a terhestüneteim. A cicim már nem fájt, a hasam kisebb lett, kezdtem feladni. Be is jött a megérzésem, mert ma reggel már teljesen halvány volt a csík...

Ismét megállapítottam, hogy az X-epil egy megbízható teszt, mivel nem mutat ki minden apróságot. Természetesen velük ezeken a napokon negatívat teszteltem.
Ennyire szomorú én még soha nem voltam...Sírtam volna, de Balázs felkelt és nem akartam hogy ő is elkeseredjen...Nem vagyok képes neki testvért szülni. Össze vagyok törve...Bárcsak maradtam volna reális mint máskor és most nem lennék ennyire elkeseredve! Ez a negyedik lombik volt, közel félmillió forintba került. Kezd kimerülni a petefészkem, a lelkierőnk és a pénztárcánk se bírja. Azt hiszem, itt az ideje feladni és beletörődni az egy gyerekes létbe. Meg kell élni minden pillanatot amíg Balázs ilyen kicsi és ilyen cukorfalat, mert rohan az idő. Már óvodás a lelkem, épp kint játszik az óvoda udvarán és nagyon élvezi a gyerekek társaságát. Nekem meg vérzik a lelkem, de biztos vagyok benne hogy megérti majd hogy nem lehet neki testvére. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azt hiszem. Ott van még egy fagyibaba, amit valószínűleg felhasználunk majd és biztos nem fogjuk kihagyni az ötödik lombikot sem, de egyikhez sem fűzök reményt...Ha nem sikerült 37 éves koromig, akkor később sem fog...A spontán babásodásban sem akarok már hinni. Unom már, hogy erről szól az életem holott a csoda már megtörtént, itt van mellettünk. A hétvégén városunkban Kocsis Tibor lépett fel és azt énekelte: "Lásd a csodát, és éld velem át, nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű. " Balázs ott volt mellettem és én repdestem a boldogságtól. Na, így akarok élni, nem állandóan a sikertelenség miatt szomorkodni.
Persze ettől még bánt, hogy elcsesztem az életem. Nem kellett volna a sok okos tanácsot meghallanom 28 éves koromban amikor elkezdtünk próbálkozni és nem jött a gyerek. Ne görcsölj rá, lazulj el, ne akard ennyire és majd jön. Így ment el két év. Aztán amikor kiderült, hogy a férjemmel van a gond, hallgatnom kellett volna Dr. Kopa Zsoltra aki azt állította, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk. Meg akartam mutatni, hogy nekünk majd spontán összejön...Ez meg is történt, de akkor már közel 34 éves voltam. El kellett emiatt évekig viselnem a havonta jelentkező sikertelenségét és azt, hogy minden barátnőm lebabázik rajtam kívül. Szóval volt ára rendesen ennek...Aztán megszületett a mi kis kincsünk, életünk legdrágább, legértékesebb ajándéka. Gondoltuk a tesó majd könnyebb ügy lesz, de nem. Össze is hoztuk kétszer, de örömünk nem sokáig tartott. Közben lenyomtunk három sikertelen lombikot...Lassan 38 éves leszek és az esélyeim hónapról hónapra csökkennek. Ha akkor hallgattam volna a Doktor úrra akkor már lehetne 3 gyerekünk is...El kell kezdenem feldolgozni a hibás döntéseimet és el kell engedjem a kistestvért...örökre...

Pregnyl és tünetek

Kicsit aggódtam a tüszőrepesztők kiürülése miatt, mert nem a szokásos kettőt, hanem hármat kaptam ebben a körben.
A repesztő beadása után a nyolcadik napon teszteltem először. Halvány pozitív lett az X-epil tesztem. Két nappal később megismételtem és már csak nagyon halványan láttam a vonalat. A vonalak időn túl jelentek meg. Csak akkor lehet látni, ha egymás mellé rakom a két tesztet:

Ez annyit jelent, hogy szépen ürül a Pregnyl, tehát, ha jövő héten pozitívat tesztelek, akkor nagy valószínűséggel valós eredményt kapok.
A terhestüneteim szerencsére megmaradtak: a melleimhez nem lehet hozzáérni, óriási étvágyam van és a hányinger is kerülget még. Lombik alatt most először volt a tisztasági betétemen egy kis elszíneződés amit a hasam  görcsölgetése előzött meg. Tudom, hogy ezek a tünetek semmit sem jelentenek, mert okozhatja őket a progeszteron, a szervezetemben minimálisan jelenlévő HCG és a petefészkeim eredeti méreteire való visszazsugorodása. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hányinger a hatodik héten kezdődik de számomra mégis biztatóak ezek a jelek mivel az elmúlt három lombik alatt nem éreztem őket ennyire intenzíven. Lehet csak beképzelem őket? Annyira szeretném ezt a babát, hogy akár lehet a képzeletem játéka ez az egész tünetegyüttes...
A hasam óriási, így tegnap azt mondtam az egyik két gyerekes anyukának akivel összefutottam az utcán és aki ismeri az előzményeimet, hogy terhes vagyok. Nehéz lesz kimagyarázni, ha mégsem. Úgy tűnik, teljesen elment az eszem..Hát ennyire bízok most a kismanómba/manóima.

Három gyönyörűséges embrió

Hétfőn visszakaptam 3 darab 3 napos embriót. Az embryogen miatt ha akartunk volna sem tudtunk volna tovább várni. Egyébként öt petesejtet tudtak leszívni, ismét megtermékenyült mind, de csak három többsejtes maradt. Ahogy én számolom, voltak azok 10 sejtesek is, szóval nem rossz cucc ez az embryogen.Volt még egy negyedik embrió is, de arról hétfőn még nem derült ki, hogy fagyasztható állapotban van-e vagy sem.
Balázs jött velünk a beültetésre, mert nem szerettem volna ismét egyedül menni. Ő azt mondja, kislányok laknak a pocimban. :)

Volt egy kis izgalom a pénteki leszívás előtt, mivel ilyen korán még sosem műtöttek, minimum egy nappal tovább stimuláltak. Most viszont a hétvége bekavart. Szerdán még nagyon nem voltak leszívás előtti állapotban a sejtjeim, de Tanár úr nagyot alakított: még aznap magamba kellett szúrni egy óriási adag hormont, este pedig 3 Pregnyl injekciót. Fogalmam sincs, hogy a HCG injekció mikor ürül ki a szervezetemből, szóval nehéz ügy lesz a tesztelés. Már a punkció előtti napon kerülgetett a hányinger és nagyon érzékenyek voltak a melleim. Nincs ez másképp ma sem. De jó lenne, ha még két és fél hónapig érezhetném ezeket!

Vérvétel jövő pénteken. Addig is vár rám még egy félelmetes oviba szoktatás...

Csalódás

Miért van az, hogy amikor pozitívan állok hozzá a dolgokhoz a sors  gyorsan letöri a szarvaimat?

A stimuláció ötödik napján alig van megfelelő méretű tüszőm.:( A jobb oldalam majd leszakad , mégis olyan 2-3 darab 8 mm-es tüsző van csak benne. A bal odalamon van talán 3 db. 13 és 11mm-es. Pedig magamhoz képet brutál mennyiségű hormonnal kezdtünk amit ma még emelni kellett. Napi 28ezerenyi hormont szúrok most már. Ebben nincs benne a Clexane, Medrol meg egyéb apróságok.
Mentünk volna inkább a Maldív-szigetekre...

De tudod mit, kedves SORS, nem adom fel! Nem fogok emiatt letörni. Továbbra is hiszek abban, hogy sok szép és jó minőségű petesejtem lesz és persze jó magas lesz a HCG-m. 2017-ben szülni fogok, nem fogsz velem kibabrálni. ;)

Negyedik stimuláció végreeee elkezdődött

Döcögősen indult ez a lombik, ami reményeim szerint az utolsó lesz. ;) Tavasszal nem tudtunk kezdeni, mivel a második missed ab után nehezen állt be a ciklusom. A júniusi lombikról lecsúsztunk, júliusban az orvosaim és mi is nyaraltunk, így maradt az augusztus.  Persze a kezdés sem volt egyszerű, mivel 4 napig eléggé intenzíven pecsételtem, de szerencsére volt annyi eszem és tapasztalatom hogy ne kezdjem el magam idő előtt szúrni. Amióta a Meforalt szedem, hosszasan pecsételek és 28-29 napra jön meg a menzeszem. Fogalmam sincs, hogy van-e valamilyen összefüggés a kettő között.

Még soha nem álltam ennyire pozitívan egy lombikhoz. Annyi mindent tesszük most meg, hogy lehetetlen a sikertelenség. Minden kezelve van: az IR-em( napi 1000 mg Meforal), a pajzsmirigyem( 75 mg Letrox), a néha megemelkedő prolaktinom( fél Bromo) a férjem IR-je. Próbáljuk tartani a diétát, kevesebbet stresszelünk, sokat utaztunk. Félelmetes ahogy ismétlődnek a négy évvel ezelőtti események: ugyanazzal a baráti párral utaztunk Horvátországba, eljutottunk Villányba és Siófokra, a lombikot végül augusztusban kezdjük( annyi hogy most 2 nappal később kezdtem el az injekciózást). Ráadásul bármennyire is bugyuta dolog, elmentem a barátnőm unszolásra asztrológushoz is aki biztosan látta a testvért Balázs csillagképénél és persze a gyermeket nálam és a férjemnél is. Abszolút nem meglepő, hogy jövő év május-júniusában fog ő is érkezni ami azt jelenti, hogy vagy a lombik lesz sikeres vagy az utána jövő hónap pont úgy mint Balázs esetében. Azért voltam hajlandó elmenni ehhez a hölgyhöz, mert a barátnőmnek kétszer is megjósolta a babát abban a fázisban amikor ők még nem is tervezték és hát bejött még sok minden más is nekik. Gondoltam teszek egy próbát. Ha másra nem , de arra jó volt, hogy a pozitív hozzáállásomat visszahozza. Ebben persze a pszichológusomnak is óriási szerepe van. Hozzá két hetente járok. Hja, hát milliomos vagyok kérem szépen! Főleg hogy a lombik is jó drága lesz. Kértem embriogén tápoldatot, ami növekedési hormont tartalmaz és remélhetőleg segíti majd az embriók beágyazódását. A férjem spermáját IMSI eljárással fogják szelektálni, ami annyit jelent, hogy nem a megszokott 400X-os nagyítással, hanem 4500-6000-es nagyítással fogják kiválogatni a legegészségesebb fickókat. Elég rossz volt az utóbbi időben a morfológia, úgy hogy nagyon remélem, lesz értelme az eléggé borsos árú eljárásnak.

Szóval ti lesztek a tanúi annak, hogy működik-e az asztrológia vagy sem. Drukkoljatok, kérlek! :)

Első szülői értekezlet

Nem győzök keseregni az idő múlása miatt. Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is nagyon fáj. Főleg, hogy képtelen vagyok kistesót szülni neki. Mondjuk pontosan emiatt próbálok minden pillanatot megélni és kihasználni amit együtt tölthetek az én drága kisfiammal.

Szóval megvolt a szülői az óvodában. Együtt mentünk Balázzsal, hogy ismerkedjen a környezettel, mert nála ez alap. Nekem fontos, hogy ide is könnymentesen szokjon be. Sajnálattal tapasztaltam viszont, hogy az ott lévő szülők többsége nem törekszik erre, sőt, azt nézik, hogy nekik mi a kényelmes. Egyik anyuka például megkérdezte, hogy ugye nem kötelező betartani az ajánlott 2 hetet, mert a bölcsiben muszáj volt és neki ez számára borzalmas. Megkérdeztem a szülői után, hogy mennyire szereti a gyermeke a bölcsődét. A válasza az volt, hogy még a mai napig sír, ha menni kell, de ez van... Szép, nem? És ennek az anyukának eszébe sem jut az, hogy talán itt másképp kéne csinálni, mert az oviban 3-4 évet fog eltölteni a kicsinye és mindenkinek jobb lenne, ha örömmel járna be. Ő ide is gyorsan szeretné beszoktatni, nem baj az ha sír... Egy másik anyuka ugyanígy nyilatkozott. Ő már a 3. gyermekét fogja beszoktatni. Az első kettőnél nem jött be ez a módszer, de nem baj, majd megszokja...És ilyenkor ne legyek mérges a sorsra, hogy az ilyen emberek termékenyek? Persze, egy irigy kutya lettem, elismerem, de szerintem ez a hozzáállás akkor sem normális...Még meg sem akarják próbálni az elnyújtott változatot. Pedig én fel is szólaltam, hogy az én gyerekem hosszas beszoktatás után sírás nélkül és örömmel járt be a bölcsibe de ez senkit sem érdekelt. Minden gyerek más, azzal védekeznek. Ez persze igaz, de a gyermekek többségének nem jó, ha bedobják őket egy idegen helyre. Jó, megértem azt is, hogy nem mindenki tud ki szabit venni mint én, aki mellesleg pont szeptember 1-jén fogok kezdeni, de vajon azok az anyukák, akik kicsivel vannak otthon miért nem tesznek egy próbát? Miért utánozzák más hülyeségét? Én mondjuk UFÓ vagyok, tudom, de ha megszületett volna a Kistesó, akkor max délig járatnám Balázst óvodába és semmiképpen sem adnám akkor be, amikor a kicsi születik, hanem várnék vele. Éppen elég trauma az, ha a családba bekerül egy idegen baba, nem kell még az óvodával is stresszelni őket. Milyen meglepő, hogy az anyucik többségét ez sem érdekli, örülnek, ha megszabadulhatnak a nagytól. No comment...

Az óvónénik nem tűnnek rossznak. Nagyon tetszett, hogy elmondták, több éves tapasztalat után szerintük mi a helyes módja a beszoktatásnak. Majdnem minden ponttal egyetértek. Alapszabály, hogy SOHA nem szabad átverni a gyereket, el kell mondani, hogy anya most elmegy, de majd miután játszol, megebédelsz, alszol stb. eljön érted. Természetesen kiosonni sem szabad. A maximum két hetes, fokozatos beszoktatás hívei. Nekem ez kevésnek tűnik, de bízom benne, hogy megoldjuk ennyi idő alatt is. Mondták, hogy ezek a pontok a bölcsődés gyermekekre is vonatkoznak, mert ők ugyanúgy egy idegen közegbe kerülnek be. Kértek mindenkit, hogy még a nyári zárás előtt vigyük be a kicsiket az óvodába, hogy ismerkedjenek a környezettel. ( Igaz most összevont csoportok vannak és leginkább az udvaron játszanak). Szerintetek hányan használják ki ezt a lehetőséget? Könnyű kitalálni, hogy mi vagyunk az egyetlenek...Ami iszonyatosan meglepődtem az az volt, hogy egyes óvónénik a nyári szünet alatt elmennek házhoz, hogy a megszokott biztonságos környezetben barátkozzanak össze a leendő óvodásokkal. Hát azt hittem, dobok egy hátast! Ez egy állami óvoda. Hihetetlen, nem? Szerintem ilyet még magán helyeken sem csinálnak. Azt is elmondták, hogy nekünk is el kell hinnünk, hogy a gyerek jó helyen van ott, mert ha nem sugározzuk ezt a biztonságot, akkor a gyermek sem fogja magát jól érezni ott. Ajánlottak mesekönyveket, amik az óvodáról szólnak és kértek minket, hogy csak pozitívan nyilatkozzunk az ott történő dolgokról és természetesen beszélgessünk sokat róla.
Sajnáltam, hogy nem ahhoz az óvónőhöz kerültük, aki még mielőtt elmondta volna ezeket a dolgokat,  baromira szimpatikus volt. Szerencsére nem a sokak által szidott fiatal néni csoportjába kerültünk, hanem egy vegyesbe (ahol egyelőre jó dolgunk lesz, mert mi leszünk a kicsik és a nagyoktól csak tanulni lehet) aminek sok az előnye és a hátránya is, de ez van, nem lehetünk telhetetlenek.

Üdvözlöm magam az IR-esek klubjában

A terheléses vizsgálatom eredménye:

0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3

2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...

Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta  a hízást és az inzulinrezisztenciát is...

Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!

A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.

Az előbb elfelejtettem megírni, hogy  jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.

"Mindent bele" lombik augusztusban

Hamarabb sajnos már nem férek be, de nem is bánom. Nem szeretnék még egy nyarat a forró lakásban tölteni egy esetleges "állterhesség" miatt. Valószínűleg megyünk nyaralni egy kicsit igaz még mindig nem  Görögországba, ami a szívünk csücske, hanem Horvátországba. Közelebb van és olcsóbban ki tudjuk hozni. Örülünk, hogy egyáltalán el tudunk menni egy méregdrága lombik előtt úgy, hogy vettünk végre új autót aminek havonta perkáljuk az aktuális részletét.

A leleteim többsége még nem érkezett meg, így nem tudom, hogy van-e inzulinrezisztenciám, illetve kariótípus problémám. A múltkor azt írtam, hogy jó lenne, ha a PGD miatt lennének hibás génjeim, de ezt most már átgondoltam. A PGD-t persze sajnálom és kiakasztónak találom, hogy Magyarországon nem kérheti minden lombikos, de a hibás génekből inkább nem kérek, mert akkor egy esetleges spontán terhességnél ismét retteghetnék.  Szerencsére Kanyó doktornő felvázolt más szelektálási lehetőségeket is. Ami biztos, az az embriogén, mert két vetélés és 3 sikertelen IVF abszolút indokolttá teszi. Remélem, hogy ez a táptalaj majd segíti az embriók beágyazódását. Persze ehhez az kell, hogy két egészséges sejt találkozzon. A spermák szelektálására van valamilyen eljárás, aminek a nevét nem jegyeztem meg, de az a lényege, hogy a spermiumokat iszonyatosan ki tudja nagyítani és így ki lehet válogatni a legéletképesebbeket.

Bízom benne, hogy megismétlődnek a 4 évvel ezelőtti csodálatos események. Akkor is augusztusban mentünk lombikra, ami ugyan nem sikerült, viszont egy hónappal később megfogant életünk értelme. :)

Vérvétel, vérvétel, vérvétel

Erről szólt az egész hetem. Kedden a BMC-ben vizsgálták a szexuális betegségeket, csütörtökön az Istenhegyin nézték a kariotípust, ma meg a Jánosban voltam 3 pontos cukor és inzulinterhelésen.
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...

Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.

Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...

Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...

Könnymentes beszoktatás :)

Most már bátran állíthatom, hogy drága gyermekem gond és könny nélkül beszokott a Bölcsödébe. Két hét betegség miatti kihagyás után is simán bement ma egyedül a csoportszobába.  Na jó, ez csak egy délelőtti pár órás fizetős csoport, mert az állami részre februárban már nem tudták  felvenni, de akkor is hatalmas előrelépésnek gondolom.

Természetesen most is kaptam az ismerőseimtől a megjegyzéseket, hogy ezzel a módszerrel soha nem fog beszokni, de én kitartottam ez elveim mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki teheti meg, hogy hónapokig  együtt járjon a gyermekével közösségbe, de akkor legalább megtehetné, hogy nem kritizál egy olyan módszert, amiről még nem is hallott.

Heti kétszer jártunk február közepétől. Eleinte a szoknyám alá bújt, el sem mozdult mellőlem. Ő egy nehezen oldódó gyermek, neki az kellett, hogy hosszú ideig mellette legyek, együtt játszunk, együtt menjünk ki a Bölcsöde udvarába. Olyan mint az apja, először figyel mindenkit aztán szépen fokozatosan feloldódik. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora trauma lett volna neki, ha csak úgy hirtelen 1-2 hét beszoktatás után ordítva ott kellett volna hagynom. Hálás vagyok a Bölcsi dolgozóinak és a sorsnak is, hogy úgy alakította az életemet, hogy csak heti három napra kellett visszamennem dolgozni és hogy maradt két szabadnapom, amikor is a Balázzsal eljöttünk a Bölcsibe. Nem mondom, hogy nem esett nehezemre a millió és egy feladatom mellett, de megérte.  Az hogy a gyermekem várja a bölcsit és örömmel sétál be egyedül, az felülmúlhatatlan. Persze az is szerencsés volt, hogy nem hirtelen kellett megszoknia a hiányomat. Kezdtük azzal, hogy a nagymama vigyázott rá abban a három napban amíg én dolgoztam. Siettem haza, ahogy csak tudtam. Reggelente, ha felébredt akkor rámutattam az órára és mondtam neki, hogy mikor érek haza. Amikor hazaértem, akkor rámutatott ő is az órára és mondta, hogy „Jaja( azaz Anya) tik-tak hazajön”.  Már gyönyörűen, mondatokban beszél, de valahogy a „Jaja” megmaradt, szinte az összes babanyelven kreált szava eltűnt már. Csodákat tett vele a heti 45 percnyi logopédia, amire szeptember óta járunk és a heti egy óra gyógytorna, amire december óta megyünk. Mindkét foglalkozást a Balázs által imádott Zsófi tartja, akibe az én drága kisfiam szinte szerelmes.  A „r” és „l” betűket még nem tudja kiejteni, de ez még nem is baj, viszont két nyelven is elszámol tízig és a színeket is nagyjából ismeri.

Bárcsak lenne ilyen szerencsénk az óvodával is! Két helyre jelentkeztünk. Oda már fel is vettek, ahová hivatalosan tartozunk, de mi inkább a Katolikus óviba mennénk, ahonnan még nem érkezett válasz. Az első helyen biztosan tudom, hogy nem szeretik a hosszas beszoktatást, úgy hogy nehéz dolgom lesz, ha nem vesznek fel a másikba.  Egyébként szeptembertől már én sem tehetem meg, hogy hónapokig szoktassam be az új helyre, mivel heti 5 napban fogok dolgozni és anyukám is hazautazik addig, úgy hogy lesz min izgulni. Azért az sem állapot ami most van, január óta együtt lakunk pedig a házunk nem túl nagy, de mivel egyik bölcsiben és családi napköziben sem volt már hely, kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani.

Egyébként jól vagyunk, csak semmire sincs időnk. Most a vasárnapi „Sam a tűzoltó” party-ra készülünk, amikor is egyetlen kicsi kincsem HÁROM éves lesz. :)

Felborult ciklus

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hosszú ideje nem jelentkezik a menstruációm. Végül az 51. napon jött meg miután ittam pár adag palástfű és cickafark teát.  Egy hétig tartott és nagyon gyenge volt.  Miután elmúlt, elkezdtem újra inni (most már csak) a cickafarkteát, de úgy elkezdett megint fájni a jobb oldalam, hogy cisztára gondolva abbahagytam ennek ivászatát. Mivel a ligetszépe olajban is ösztrogén van, azt sem ihattam. Nagyon fura volt, hogy a hőm meg ahelyett hogy alacsonyan lett volna, mint ahogy a ciklus első felében szokott, magasan volt pont úgy mint peteérés után. Persze a mensi előtt meg végig alacsonyan volt, tehát egyértelmű, hogy nem volt peteérésem abban az 51 napban és a vérzés ami jelentkezett csak egy sima köztes vérzés volt. Aztán amikor a 14. napon vártam volna a peteérésemet, megjött az igazi menstruációm. Most már úgy ömlik belőlem, mint a vetélés után. Bízom benne, hogy a mostani ciklusom már tökéletes lesz és hogy ez a hosszú pihenés jót tett a petesejtjeim minőségének.
Az 51 napos ciklusom miatt Tanár úr nem javasolta a fagyasztott embrió beültetését és mint utólag kiderült, jól is tette. Remélem minden helyreáll és júniusban egy friss lombikkal tudjuk folytatni.
Addig is szedjük továbbra is a vitaminokat, én újra tornázom( sokat híztam az "állterhességeim" miatt), a férjemnek megtanítom a KIT férfi tornát én meg újra elővettem az Aviva könyveket, hátha..Csak ne lenne ilyen bonyolult az értelmezése...

48 napja semmi

Azaz nem jött még meg...
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.

Március 11

Ekkor született volna meg az első missed ab-es babám. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dátumot.
Sorban születnek a Face-n az ismerőseim márciusi babái, az én könnyeim meg sorban potyognak. Kegyetlenül fáj, hogy én nem hozhatom haza a kórházból az első Angyalkámat.
Még jó, hogy itt van Balázs, különben nem lenne értelme az életemnek. Ha vele valami történne, akkor én végeznék magammal. Jujj,azt hiszem kissé depis vagyok...

"Ement a baba, ement a sákány."

Ezt mondja Balázs már pár hete ha a hasamra mutatok. Nem tudom, kitől hallotta és miért nevezi sárkánynak a kistesóját....
Ami megnyugtató, hogy pár napja azt is hozzáteszi, hogy majd "Tűzoltó Sam hozza a Tesót: Nino-nino-nino" Hogy ez pontosan mit jelenet, az a jövő titka.
Szeretnék még sokat írni, de nincs rá időm. Egyre több a megkeresésem abban a vállalkozásban amit a GYES alatt találtam ki. Épül a karrierem, miközben én nem vágyam másra, mint egy újabb kisbabára...

A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.

Második missed ab

A HCG- m ma 2600 körül, a petezsák pedig 2,5mm. Teljesen szabálytalan, tehát reménytelen. Tanár úr megkért, hogy hagyjam abba a támogatást.
Valahogy ez a hír most nem visel meg. Megkönnyebbültem, mert legalább nem húzzuk az időt. Remélem megúszom a műtétet így. Persze sokkal kényelmesebb kés alá feküdni, mert fájdalommentes, de hosszú távon biztos nem tesz jót fél éven belül két küret.
Már csak annyit kérek a sorstól, hogy a vetélés ne vezetés közben vagy a munkahelyemen induljon be és hogy lehetőleg ne járjon elviselhetelen fájdalmakkal...Biztos nem lesz egyszerű történet, hiszen van egy 14×23 mm-es nyálkahártyám, de valahogy túlélem.
Ennél az ügynél rosszabb, hogy Balázs ismét beteg. Csúnyán köhög, lázas és folyik az orra. Szinte semmit nem aludtunk éjjel. Korán reggel itt kellett hagynom egy beteg, utánam keservesen kiabáló csöppséget...De menni kellett vérvételre majd dolgozni és újra be a kórhàzba ultrahangra...
Ugye most már csak valami csodálatos dolog történhet velünk?

Újra itthon. Túl két ultrahanagon

Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják!  A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.

Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...

Kórház

Sajnos szombat óta nem sokat javult Balázs állapota. Vagyis én azt hittem, hogy jobban van, mert vasárnap már csak hasmenése volt. Aztán hétfőn ismét hányt, majd kedden jobban lett. Délelőtt evett-ivott rendesen, de délután minden kijött belőle. Elrohantunk vele a haziorvoshoz, aki nem találta vészesenek a helyzetet. Tegnap ismét nagyon jól volt egészen délutánig, amikor annyira elkezdett görcsölni a pocika hogy ordított, majd hányt és ment a hasa. Egy idő után már csak öklendezett és kezdett elesetté és sápadtá válni. Olyan gyenge lett, hogy azt hittem itt a vég. Na akkor futottunk vele a kórházba. Borzalmasan hosszú út volt, nem kívánom senkinek...
A János kórház dolgozoi ismét bizonyítottak, soha nem mennék másik helyre. Aranyosak, gyerekszeretőek és igazi profik. Elvileg nem is ide tartozunk, mégis felvettek, nem küldtek el a Lászlóba. Itt legalább egy ágyban fekhetek a gyerekkel, nem a földön. Még egy hatalmas pozitívum, hogy van wi-fi. El vagyok ájulva!
Kismanóm igazi hős volt, többször szúrták, mire jött vér a kiszáradt testéből. Aztán bekötötték neki az infúziót, ami azóta is lóg ki a csöpp kezéből.
Most jól van, de nem bízom el magam, mert eddig is minden rendben volt vele a nap egyik felében és csak délután jöttek a meglepetések...
Egész jó nekem így 5 hetes terhesen karanténben feküdni egy másik hányós-hasmenéses anyuka-gyermek párossal...

HCG 418 U/L, progeszteron 274,1nmol/L

Alakulnak a dolgok. Tulajdonképpen a duplázódás meg is történt, ami jó jel, de én természetesen nem vagyok nyugodt, mert ez a szám 5 hetesen még mindig nagyon alacsony...
Érdekesség, hogy a progim most el van kissé szállva. Átkonvertálva 88 ng, ami jócskán meghaladja az első trimeszteri 55ng körüli felső határt. Az előző terhességnél csak 55 nmol volt( 17 ng), ami miatt aggódtam is. Most azt nem tudom, hogy ez az érték az Agolutin miatt szállt-e el, vagy tényleg jó irányban halad a terhesség. Nyáron Prolutexet szúrtam. Vajon ennyivel jobb az Agolutin? Reméljük a csütörtöki ultrahang után okosabbak leszünk...

Sajnos Balázs egy éjszaka kihagyás után újra hányt. Borzalmas ez a vírus. Nagyon rossz volt úgy eljönni dolgozni, hogy szüksége lett volna rám...

Calizivírus-fertőzés

Mi más hiányzott volna az életünkből mint egy jó kis hányás-hasmenés...
Múlt héten a szálloda újságjában megírták, hogy van 5-6 ilyen beteg. Mi persze nem foglalkozunk ezzel, bíztunk benne, hogy megússzuk. Arra nem gondoltunk, hogy kerülni kéne a medencéket. Én természetesen nem mentem még a víz közelébe sem, de a férjem és Balázs nagyokat játszottak ott.
Itthon pedig jött a meglepetés: a férjem péntek éjjel dőlt ki, Balázs pedig tegnap. Velem aludt az ágyban( férjem külön), tehát nekem kellett felfognom a hányást, kicserélnem a fertőzött ágyneműt.
Próbálok mindent fertőtleníteni, de nem hiszem, hogy megúszom, mert ez állítólag a hányás párlatával is terjed. Amennyiben nem betegszem meg, nyomos okom lesz arra gyanakodni, hogy baj van az NK sejtjeimmel főleg így, hogy szedem most a szteroidot is.
Balázs látszólag jól van most már, játszik, eszik és már nem hány. Reméljük ennyivel megúszta. A férjem továbbra is ki van dőlve.

HCG 157

A 32. ciklusnapomon, azaz 4+2 hetesen 157 a HCG-m. A nyári terhességnél 4+3-nál 395 volt, tehát ha holnap mentem volna vérvételre, akkor a duplázódás szabályit figyelembe véve 235 körül lenne. Ha szerencsém van, akkor most mondjuk két nappal később lett vége a beágyazódás folyamatának. Nagy görcsöket a ciklusom 23. napján éreztem, bízom benne, hogy aznap kezdett el termelődni a HCG is. Viszont akkor hogy lehet, hogy 3 nappal később már pozitív lett a tesztem?

A progeszterontámogatást folytatnom kell, ultrahang jövő csütörtökön lesz. Most először a férjem sikeresen eltalált egy eret az Agolutin beadása közben, úgy hogy rendesen rettegek tőle, de természetesen mindent kibírok csak maradjon meg a baba.

Terhestüneteim vannak még mindig: érzékeny vagyok a szagokra, feszül az alhasam, érzékeny a mellem, néha kis hányingerem is van és fel vagyok puffadva. A jobb oldali fájás pár napja elmúlt.

Közben előkerestem az előző terhességem tesztjeit és a mostaniakkal együtt lefotóztam őket:

A kép bal oldalán vannak az újak. Annyi a különbség, hogy ezeket a ciklusom 26. napján kezdtem el csinálni, a régieket viszont a 28-on. Erősségben sehol sincsenek a a mostaniak a nyárihoz képest. Abból sem lett baba, hát akkor most vajon mire számíthatok?
Ennek megfelelően én nem vagyok annyira ideges és feszült mint szoktam ilyen helyzetben. A életemet ugyanúgy élem mint eddig, dolgozni is megyek és beletojok a nagy világba. Majd lesz valahogy...

Isteni csoda kell, hogy ebből baba legyen, tudom, de most picit ismét hiszek benne. Minden rosszat elviselek, csak annyit kérek, hogy ne legyen méhenkívüli, vagy, ha igen, akkor mielőbb derüljön ki, hogy megmenthessük a petevezetékemet.

Nem erősödnek a tesztek :'(

Teljesen össze vagyok törve, a tesztek ugyanolyan gyengék mint a 26. napon...A tegnapi miatt még annyira nem aggódtam, mert 4 óra alvás és sok vízívás után csináltam. A ma reggeli viszont 8 óra alvás után és nagyon kevés folyadék fogyasztás után készült. Pedig annyira bíztam benne, hogy most nem tréfál meg a sors...
Pénteken megyek HCG mérésre. Most már csak annyit kérek, hogy egy sima biokémiai és ne méhenkívüli legyen.Tompán fáj pár napja a jobb oldalam, remélem ez nem az utóbbinak a jele.

A képen az első kettő a tegnapi, az utolsó pedig a mai. Sajnos a többi otthon van, nem tudom őket egymás mellé tenni.

A harmadik terhességem első napjai

Bocsánat, de nem jutottam gép elé mostanáig. Közben lejöttünk a Kolping hotelbe, mert ezúttal nem voltam hajlandó lemondani semmilyen programot a terhesség miatt. Úgy vagyok vele, hogy mindegy hol vagyok és mit csinálok, ha szerencsém van, akkor megmarad a baba, ha nem, akkor meg nem, ezt befolyásolni sajnos nem tudom. Még vérvételre sem mentem el aznap, amikor kiderült, mert a nyári terhességnél semmit sem jelentett a HCG duplázódása. Egyedül a tesztelésnek nem tudok ellenállni, minden reggel csinálok egyet.

Azt kell hogy mondjam, hogy ezek a pozitív tesztek a lehető legjobbkor jöttek, mert már nagyon kivoltunk a férjemmel. Igaz, a munka feltöltött és kissé elfeledtette velem a dolgokat, de nem eléggé. Én ilyenkor vagyok igazán boldog és kiegyensúlyozott és érzem azt, hogy teljes az életem. Persze próbálom nem beleélni magamat, de nem igazán sikerül. Sokkal nyugodtabb vagyok mint az első két terhességemnél és próbálok laza maradni, de egy újabb csalódást nem tudom hogyan tudnék átvészelni.

Azt írtam a kettővel ezelőtti bejegyzésemben, hogy nem fogom figyelni a peteérést, de ezt persze nem sikerült teljesíteni. Hiába, megszoktam már hogy ilyenkor az Uramat akciózásra invitálom.
Aztán körülbelül 5 nappal később volt pár csepp barna váladék a tisztaságimon. Na, gondoltam magamban, most biztos beágyazódik a baba, de erről gyorsan lebszéltem magam, mert az első két terhességnél nem tapasztaltam ilyet. Majd olyan 5 nappal a nem várt előtt erős alhasi görcseim voltak. Ismét felmerült bennem a beágyazódás gondolata, de ezt is gyorsan elfelejtettem, mivel másnap elkezdtem barnázni. Még örültem is neki, mert abban bíztam, hogy idő előtt megjön és elmúlik mire a Kolpingba érünk. Utána lévő napon is volt némi barna, de a mensim csak nem akart megjönni. Már arra gondoltam, hogy beülök egy kád forró vízbe, hogy túl legyek végre rajta, mert biztos voltam benne, hogy nem vagyok babás, mivel eddig a barnázás csak a nem várt napja után jelentkezett.
Pénteken elmentem a szokásos vérvételre, amire az endokrinológusom 3 havonta küld. Nem is figyeltem, hogy kért progeszteront is, még kicsit bosszankodtam is, amikor megjött szombat reggel az eredmény, hogy nem a 21. napon mentem. Aztán nézem jobban és látom, hogy progeszteron 43 Nmol. Mondom, mi a fene, én itt a mensit várom, ami előtt leesik a progi közben meg dupla annyi a mint amennyi a 21. napon szokott lenni. Ez már gyanús volt...Ezután fogtam egy X-Epil tesztet és gyorsan megcsináltam. Még csak a 26. napon voltam, ennek megfeleően a csík is alig volt látható,  akár szellemcsík is lehettet volna. Nem izgultam, nem kapkodtam, de mivel amúgy is mennem kellett a DM-be pelenkáért, vettem egy Early Predictor tesztet is, ami szerintem 10-es érzékenységű mivel elvileg már 6 nappal a mensi előtt is ki tudja mutatni a terhességet. Ezt a tesztet raktam tegnap ide fel. Ez sokkal erősebb volt mint az X-Epil pedig délutáni vizeletből csináltam. Azt olvastam róla utólag, hogy ez a teszt nem megbízható és mindenkinek mutatja a második csíkot, de egyelőre nem aggódom, mert a ma reggeli X-epil tesztem erősebb lett mint a tegnapi:

Tisztában vagyok vele, hogy ez sem jelent semmit és csak abban az esetben kezdhetek el megnyugodni, ha lesz szívhang, de egyelőre minden újabb tiszta napnak örülök.
Az életemet ugyanúgy élem mint edidig, nem kímélem magam túlzottan. A progeszteronpótlást sem vagyok hajlandó túlzásba vinni,mert a múltkor az Agolutin+ Crinone kombóval azt értem el, hogy kaparással kellett elvetetni a babát, nem ment el magától még a legelején mint a beteg magzatok többsége. Most csak a Crinone-nt használom (Balázs is megmaradt vele) illetve egy kis természetes progeszteron krémet. Természetesen immunológusi utasításra, szedem a szteroidot és szúrom a vérhígítót. A pecsételés egyelőre elmúlt, szerintem a progi és a Rutascorbin emelt adagja segített, amit akkor javasolt Tanár úr amikor Balázzsal véreztem.
Sajnos a 43-as progi sem túl magas, de én most emiatt sem vagyok hajlandó aggódni. Abban bízom, hogy a 25. napon ez egy jó eredménynek számít. Nyáron 55 körül volt a progim 4 és fél hetesen és ez volt számomra az első jel, hogy valami nincs rendben a babával,de most ez nem történhet meg újra!!!

Az alhasam most is feszül és a melleim is érzékenyek. Érzek kis hányingert is.

Most először használtuk a Conceive Plus nevezetű, megtermékenytést elősegítő sikosítót. Akár ez is segíthetett, de inkább az történt, hogy hoztam a szokásos formámat és a sikertelen lombik után 2 hónappal várandós lettem. Balázs egy hónappal, a nyári baba pedig hárommal utána fogant.
Reméljük a legjobbakat!

Meglepetés az első munkahét végén :)

Teszt a 26. ciklusnapon délutáni vizeletből. Később jövök a részletekkel.

Back to work

Három év és egy hét itthonlét után visszamegyek dolgozni. Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot: heti 3 nap munka( napi 6 óra) teljes fizetésért.
Tudom, tudom, eddig kézzel-lábbal tiltakoztam a munka ellen és rázott a hideg a szeptemberi kezdéstől, most mégis meggyőztek. Ennek több oka is van. Az egyik a pénz, ami nagyon jól jön egy újabb 300ezres lombik kör előtt. A másik Balázs közösségbe szoktatása, amit amúgy is tavaszra terveztünk, mert nem bírtam volna szeptemberben egyszerre 40 órában dolgozni és az Egyetlenemet hirtelen egy egész hétre beszoktatni az oviba. A harmadik az, hogy ha esetleg összejönne még egy baba, akkor sokkal több pénzből számolnák ki a CSED-emet, mint legutóbb és mindehhez a szabadságaimmal együtt csak 180 napot kell ledolgoznom. Az utolsó ok az, hogy jól esik  pihentetni kicsit a tesóprojektet, mert már teljesen kimerítő, hogy minden gondolatom e körül forog. Annyira depressziós vagyok, hogy elsírom magam, ha meglátok egy kisbabát vagy arra az időszakra gondolok, amikor Balázs kicsi volt. Mindegy hol vagyok, mit csinálok, nem tudok uralkodni magamon. Múlt héten végig bőgtem a Kerekítőt, megsirattam a közel két és fél évet, amit ott töltöttünk Balázzsal. Négy hónapos pici baba volt, amikor az első foglalkozáson részt vettünk és azt terveztem, hogy majd együtt megyünk oda a Kistesóval is úgy mint mindenki más. Az összes anyukának ott van a pocijába vagy a karjában a kistestvér. Ordítani tudnék, amikor eszembe jut, hogy márciusban én is szülhettem volna. Azt hiszem, most jött ki rajtam minden szomorúság, amit egy-egy sikertelen hónap, lombik vagy terhesség után elfojtottam.

Tulajdonképpen gyászolok, feketébe borult most a világ. Közben majd megesz a lelkiismeret, hogy nem elégszem meg egyetlen-egy gyermekkel. Természetesen ő a mindenem, életem értelme, legnagyobb szerelme, de nekem ez most nem elég. Még most tudnék szülni, mert véges a petefészek tartalékom, a férjem katonái meg egyre gyengébbek lesznek a kiújuló visszér miatt. Tulajdonképpen ez a kapuzárási pánik okozza nálam ezt a hatalmas vágyakozást a Kistestvér iránt. A férjem ugyanígy van vele mint én, imádja a Kisfiúnkat és ugyanúgy szeretne ő is egy újabb gyermek, örömmel megduplázná az ő érte érzett szeretetet.

Éjszaka nem tudok aludni, forgolódom, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Vajon be tud majd Balázs szokni a közösségbe? Olyan kis gyámoltalan, úgy fél a a saját korosztályától, nem mer bemenni közéjük hiába járunk heti három-négyszer gyerekek közé. Mindig megfogja a kezemet, vagy az ölembe kéretszkedik amikor kíváncsi arra, hogy mit csinálnak a többiek, ha meg eltávolodok tőle akkor utánam kiabál vagy szalad és visszavisz a gyerek közé, a lényeg, hogy ne legyen egyedül köztük. A nagyobb gyerekekkel és pár felnőttel vígan elvan. Anyára egyből nincs szükség, ha valakit megkedvel. Ilyen például a logopédusunk is, akitől sírva megyünk el minden héten. Már be sem kell mennem a foglalkozásra, simán elvannak kettesben. Tudnék még jó pár ilyen példát mondani, szerencsére. Na de sikerül vajon olyan bölcsit/ óvit találnom ahol ő így megkedveli a dadust/ óvónénit? Ettől tartok a legjobban.
Helyet találni év közben egy gyereknek iszonyatosan nehéz feladatnak bizonyul. Felhívtam jó pár helyi magán családi napközit, de nem jártam eredménnyel. Eredetileg az volt a terv, hogy csak heti egy napot tölt közösségben, a másik két napon apukával lesz itthon, aki home-office-ban szokott lenni heti kétszer. Erről viszont lebeszéltek, mert heti egy napra lehetetlen a gyerekeket beszoktatni, minden héten előről lehet kezdeni. Ráadásul az nem tesz jót a gyereknek, hogy nézi a tévét, amíg Apa dolgozik, mert ilyenkor neki ténylegesen dolgoznia kell, nem lehet a gyerekkel játszani. Szóval heti három napra el kell valahová helyeznem.
Az egyik lehetőség a helyi bölcsőde, ami eddigi tapasztalataim szerint( láttam ahogy altatás közben nem vigasztaljak meg a gyerekeket, addig ordíttatják őket, amíg el nem alszanak) egyáltalán nem válaszkész. Azt találtam ki, hogy oda csak délig fog járni, hogy még véletlenül se sirassák meg az én amúgy sem alvó gyermekemet. Na de mi van, ha minden más helyzetben így állnak hozzá a gyerekekhez? Például büntetnek és nem kezelik megfelelően a hisztit? Erről a fejezetről semmit sem tudok. Ismerős anyukák agyba-főbe dicsérik a bölcsit, csak én vagyok ilyen szkeptikus amiatt, hogy többször is láttam hogyan folyik az altatás az udvaron.
A másik lehetőség egy belvárosi óvoda, ahol egy nagyon kedves ismerős óvónéni dolgozik. Ide már egész napra járna heti háromszor, tehát bent kéne aludnia. Viszont az ismerősöm megígérte, hogy nem hagyná sírni egy percig sem. Egyetlen-egy baj van ezzel a dologgal: Balázs még nem szobatiszta, tehát 3 éves kor alatt nem kötelesek felvenni. Azt mondta az óvónéni, hogy ez kettőnk titka marad és ő majd szépen lassan leszoktatja a pelusról. Ezt a részt már én is elkezdtem itthon, de nagyon nem haladunk. Szép színes, figurás alsónadrágokat adok rá tegnap óta, de van hogy egy óra alatt háromszor is bepisil.( Nem is tudtam, hogy ilyen sokat pisil a Fiam :)) A billire már egy jó ideje nem ül rá, hiába van neki egy olyan is, ami dudál és kormányos( autómániás továbbra is a Drága). A WC-szűkítőre ráül néha, de nincs oda azért sem, pedig pár hónapja egész jól haladtunk a WC-n illetve billin pisiléssel, aztán elkezdett ellene kézzel-lábbal tiltakozni én meg ráhagytam, mert a csapból is az folyik, hogy a szobatisztaságot nem szabad erőltetni. Mindez szép és jó, de vajon meddig hagyjam rá? Úgy hogy most újrakezdtük az egészet. Rendeltem neki két leszoktató bugyit is, hátha azokkal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ma sem ült rá egyik bilijére sem, de már többször belepisilt a bili kivehető betétjébe, amikor piszoárként tartottam elé.

Nagyon szeretném, ha összejönne ez az óvoda. Sokkal jobban fejlődne egy vegyes csoportban, ahol csak 12-en mint egy bölcsiben, ahol vannak vagy 30an és tuti, hogy nem törekednének a szobatisztaságra. Szerintem ott csak visszafejlődne. Ráadásul egy ismerősöm lenne az óvónője, ami nem egy elhanyagolható szempont. A hét közepe felé fogom megtudni, hogy felveszik-e.
Mindenképpen egy olyan helyre szeretném beadni, ahol válaszkészek egy gyerekkel és nem az a cél, hogy minél előbb betörjék mindenfajta elavult módszerrel.

Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy megoldjuk valahogy. Legfeljebb ideköltöztetem anyukámat, ha sehogy sem tudom beszoktatni a közösségbe, de ezt azért nem szeretném, mert szeptembertől amúgy is kötelező lenne és mindannyiuknak jobb, ha most kisebb etápokban megszokja.
A februári lombikot elhalasztjuk, majd csak júniusban folytatjuk, amikor befejezem a munkát. Jól is jön most egy kis regenerálódás a szervezetemnek, mert rettegek a sok rákot okozó hormontól. Nem szabad elfelejtenem, hogy már van egy gyermekem, akit fel kell nevelni. Mivel most érdemes lenne ledolgozni ezt a 180 napot, tehát nem lenne szerencsés még vagy 2-3 hónapig természetes úton sem teherbe esnem, nagy örömmel hagyjuk ki végre az erőltetett, könyökünkön kijövő peteérés körüli szexet.
Szóval így állunk most. Tudom, hogy majd csak kialakul minden. Addig is sírok még egy kicsit.