Csodás szívdobogások

A legutóbbi bejegyzésem óta háromszor is voltam ultrahangon. Nálam a heti egy korai stádiumban a minimum, másképpen nem tudok megnyugodni ennyi év és ennyi csalódás után.

Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.

Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.

A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem  kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.