Tudom, tudom, a legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy nem biztos, hogy szeretnénk harmadik babát. Mindenesetre nem zárkóztunk el tőle. Történt aztán, hogy késett a peteérésem, nem éreztem a tüneteket és vettem egy csomag ovulációs tesztet. A 20. nap körül lett a legsötétebb. Mondtam a férjemnek, hogy ha szeretne harmadik babát akkor jöjjön reggel. Jött...
Két héttel később nem akart szűnni a pecsételésem de a menstruációm sem jött meg. Épp külföldön voltunk, nem volt nálam semmi. Elküldtem hát a férjemet tesztekért amik egytől egyik pozitívak lettek. Nem volt persze progeszteron sem kéznél de úgy voltam vele, hogy nem baj, legfeljebb megjön ha nem jó a terhesség.
Nem jött meg így itthon elkezdtem használni az Utrogestánt. Nem voltam hajlandó ennél drágábbat venni vagy injekciókkal kínozni magam, mert hiába kaptam végig az előző terhességem alatt a fájdalmas szurikat, csak megszültem 36+6 napon egy nappal az utolsó szuri beadása után..
Körülbelül 4 hét 1 napos lehettem amikor a Clearblue 2-3-at mutatott ami baromira jó HCG szintre utal. Tamásnál 1 nappal előtte mutatta ugyanezt. Bizakodtam, a tüneteim is nagyon erősek voltak. Olyan hihetetlen volt, hogy szoptatás mellett 40 évesen összejött úgy, hogy nem volt
előtte 1-3 hónappal lombikom mint az első 4 terhességemnél. Valahol várható is volt, hogy valami történik, ha nem védekezünk mivel a hormonszintem soha nem volt még
ilyen jó. Amióta szoptatok, csoda módjára lecsökkent a pajzsmirigy
antitesteim száma is. A szopit egyelőre nem szerettem volna elhagyni mert úgy voltam vele, hogy felesleges kínzásnak tenném ki Tamást amennyiben mégsem fejlődne jól a baba, aztán meg
verném a fejem a falba. Pár hete egy előadáson találkoztam a szoptatási tanácsadómmal és rákérdeztem erre. A válasza az volt, hogy az én előzményeimmel sem kell abbahagyni hacsak nincs nyomós ok, mert például egy orgazmus
sokkal nagyobb méhösszehúzódásokat okoz, mégsem tiltják el a nőket a házasélettől.
Jött végre a hétfő és elmentem vérvételre. 4+3 napon 463 volt a HCG és 79,6 a
progi. Tamásnál 4+2-ön volt 586 körül és 87 a progeszteron. Ez nem volt rossz eredmény így sem. A proginak nagyon örültem, mert elég jó volt ahhoz, hogy méhen belüli terhességre utaljon.
4 hét 5 naposan jött egy tüszős mandulagyulladás körülbelül 38 fokos lázzal. Azonnal elkezdtem a megfelelő gyógyszerrel csillapítani. Gyerekkorom óta nem voltam lázas. Nem sejtettem jót. Másnap elmentem vérvételre. A HCG eredményem sajnos csak 1207 lett. Tamás ezen a napon 2336 volt, a duplázódás 89 %-os. Ekkor már sejtettem, hogy valami baj van de még nem adtam fel.
5hét 3 naposan a HCG-m csak 3448 volt. A duplázódás 70%-os volt. Kezdtem feladni bár ahogy olvastam, ebben a korban ez még belefért. Ahogy nő a HCG, úgy csökken az emelkedés mértéke. Másnap az orvosom behívott ultrahangra. A petezsák 8,6 mm volt. Megint elkezdtem reménykedni mivel Tamásnál 5 hét 2 naposan 9 mm-es volt. A tüneteim persze egyre jobban csökkentek.
A következő ultrahang másfél héttel később volt. Ott már 21 mm-es szabályos petezsákot láttunk szikhólyaggal de embriót és szívhangot sehol sem. Üres petezsák, azaz blighted ovum lett a vége. Egy újabb missed ab. A természetes vetélés mellett döntöttem mivel már volt benne részem és egyáltalán nem fájt. Azt hittem, hogy majd abbahagyom a progeszteront és pár napon belül elmegy. Aha..Jó nagyot tévedtem, ez más helyzet volt. Utána is olvastam külföldi oldalakon, hogy hetekig nem ismeri fel a szervezet azt, hogy elhalt a terhesség és van akinél az első trimeszter végén következik csak be a vetélés. Nem akartam elhinni, hogy 600 mg progeszteron abbahagyása, a szex, az emelés, a szoptatás és minden egyéb amit eddig kerültem az első időszakban nem fog semmi előrehaladást sem hozni. Kicsit féltem is a hatalmas vérzéstől és a szülési fájdalmakról amikről ezeken az oldalakon beszámoltak de álltam eléjük A tüneteim nem hogy elmúltak volna, egy ideig még a hányinger is kínzott, a szagundor és fáradtság pedig végig velem maradtak. Eltelt 2 hét és én még csak nem is pecsételtem..Természetesen műtét lett a vége amin már túl is vagyok. Közel 10 hetesen a petezsák épp hogy csak kezdett elnyúlni, nem tudom meddig tartotta volna még bent a szervezetem.
Viszonylag jól viselem hiszen nekem két gyerekkel és kerek az életem, egy szavam sem lehet. Egyelőre nem tudjuk, hogy merünk-e még egyszer próbálkozni, nem szívesen élnék át még egy ilyen megpróbáltatást. Meglátjuk...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tünetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tünetek. Összes bejegyzés megjelenítése
2019. április 5., péntek
2016. december 22., csütörtök
Csodás szívdobogások
A legutóbbi bejegyzésem óta háromszor is voltam ultrahangon. Nálam a heti egy korai stádiumban a minimum, másképpen nem tudok megnyugodni ennyi év és ennyi csalódás után.
Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.
Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.
A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.
Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.
Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.
A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)