A második fiam is megnőtt. Ma lett 17 hónapos.Túl gyorsan megy az idő...
Már egy éve nem írtam ide. Lehet el kéne most már búcsúznom, de nem tudok. Mindig bízom benne, hogy több időm lesz írni de nem ígérek semmit. Közben lediplomáztam és sokat dolgoztam éjjel, nem maradt energiám két gyerek mellett írni sajnos pedig olyan jó visszaolvasni Balázsról.
Tamás körülbelül ugyanott tart fejlődésben mint Balázs annyi különbséggel, hogy sokkal jobban imádja a zenét mint a nagytesó és azonnal táncra perdül ha valaki énekelni kezd vagy zenét hall. A beszédfejlődés nála sem az igazi de a remény hal meg utoljára, bízom benne, hogy nála másképp lesz. Mondja a mámát( cici), Jaját( én vagyok). Jó ideje mutogat és mindent megért, rövid utasításokat örömmel végrehajt. A járása kicsit később indult be mint Balázsnál, annak ellenére, hogy úgy tűnt nála gyorsabb a mozgásfejlődés (egy hónappal korábban ült fel mint Balázs).
Az alvás éjjel elfogadható mondjuk mostanában elég sokszor ébredt a fogzás miatt. Kibújt egyik szemfoga is, a másik úton van. Rengeteg foga van de nem tudom hány, mert nem engedi megszámolni, de kint van egy csomó rágó is. Az ébredés nekem továbbra sem jelent gondot, mert még cicizik, csatlakozik és alszunk tovább. Így tudtam túlélni a napokat munka, tanulás és 2 gyerek mellett. Nekem továbbra is így sokkal könnyebb mint kibújni az ágyból és tápot keverni vagy átmenni szoptatni egy másik szobába. Szeretném, ha 3 éves koráig szopizna, nem vagyok hajlandó tápszerre költeni, ha van tej is. Éppen ma adományoztam el 7 doboz tejitalt ami a Balázstól megmaradt. Próbáltam adni neki cumisüvegből( igen, most most már azt is kipróbálta, nehogy lemaradjon valamiről), de nem kellett neki. Szerencsére ügyesen iszik pohárból és szívószállal is. Az én súlyom és vérképem tökéletes, továbbra is jó hatással van rám a szoptatás. Már azon is gondolkodtam, hogy életem végéig fejni kéne és akkor nem lesznek súlyproblémáim, na de ezt persze nem tehetem meg. ;) A célom persze az, hogy csak reggel,este és a délutáni alvás előtt szopizzon na de ez nem megy olyan könnyen.
Napközben nemrég áttért az 1 alvásra ami van hogy csak fél órás. Nem tudom miért ilyen rossz alvók a gyerekeim...Balázs már nagyon régen nem alszik napközben pedig szerintem igényelné, de leütni nem tudom. Óvodában sem alszik, haza szoktam hozni ebéd után, mert nem szívesen jár, ha bent kell aludnia, így meg nincs gond. Amikor ott maradt, éjfél előtt nem tudott elaludni. Remélem Tamás alvása nem fog ennyire elromlani.
A súlya neki is 10 kiló körül mozog mint Balázsnak annak idején szóval le sem tagadhatják, hogy testvérek. Kinézetre Tamás zömökebb, arca kerekebb, szóval nem tűnik vékonynak mint a nyúlánk, tojásarcú Balázs de a mérleg sehogy sem akar többet mutatni pedig egyik tápszeres volt a másik meg anyatejes...
Ja, igen és fontos hír, Balázs 5 évesen VÉGREEEE leszokott a tejitalról amit ugyebár cumisüvegből fogyasztott. Már azt hittük, sosem lesz vége. Pont Bobóországban voltunk amikor ez történt, így könnyebben ment a leszokás. Éppen nem volt tejital a drogériában és tápszert vettem. Balázs szegény azt hitte, hogy tejital van az üvegben. Miután nem ízlett neki, nem árultuk el neki, hogy ez nem a megszokott itala. Keserves sírásba kezdett a második estén, mert nem értette, miért nem ízlik neki. Összeölelkezve, könnyes szemekkel aludtunk el a szállodában és megsirattunk mindketten egy korszakot ami így véget is ért. Szerencsére a sok szállodai élmény kárpótolta őt.
A hozzátáplálás nagyon jól indult Tamásnál, egy darabig azt hittem, sokkal jobb evő lesz mint Balázs, de az utóbbi időben rosszul eszik. Remélem ezt a fogai okozzák és a 2 hete tartó nátha. Nála is ugyanaz van mint Balázsnál ebben a korban, hosszasan folyik az orra, egyéb baja nincs. Én mondjuk nagyon unom az orr porszívózását és a büdös porszívó kerülgetését..A rettegett hányás-hasmenéses víruson is túl vagyunk, örülök, hogy ilyen sokáig húztuk. 16 hónaposan kapta el először, szerintem az egyik játszóházban. Tamás egy darab hányással és pár nap hasmenéssel úszta meg, Balázs egy egész éjszakán át hányt a férjemmel egyetemben. Engem most is elkerült. Tegnap voltunk újra játszóban és holnap is megyünk, kíváncsi vagyok, hogy elkapják-e ismételten vagy immunizálódtak az 1 hónappal ezelőttivel. A kicsi be van oltva Rotavírus ellen, szerintem ezért sem kapta eddig el. Balázs nem volt és vele kórházba is kerültünk annak idején. Jó, tudom, 1000 fajtája van a vírusnak meg ott a Calici is és elvileg csak 6 hós koráig véd, de valahogy mégis bejött.
A BLW módszert nem követtük teljes mértékben, nem mertem. Kapott az elején vagy 5 üveg pépes bio bébiételt is de nagyon gyorsan áttértünk a darabosra. A férjem nagyon tartott a módszertől, de belenyugodott miután látta, hogy milyen ügyesen kiöklendezi a nagy darabokat. Egy jó pár hónapja már a levest is egyedül kanalazza, szerencsére imádja is, szóval nem volt hülyeség az önálló ebédre való nevelés. Persze sok kosszal járt és még a mai napig van hogy koszol ( imád dobálni az étellel mint ahogy Balázs is régen), de egyelőre úgy látom, jó ötlet volt. A harmadikkal is így csinálnám.
Időközben 40 éves lettem és már nem vagyok abban biztos, hogy lesz kistesó. Valahol jó lenne egy kislány is, de nem biztos, hogy jó ilyen féltékeny fiúk mellett. Meg hát 2 gyereket is nehéz elindítani az életben, nem hogy hármat..
Amúgy rengeteget csavargunk a fiúkkal hétköznap és hétvégén egyaránt. A férjem kapott cégautót amit maximálisan kihasználunk. Kár, hogy a fél óránál hosszabb utakat még mindig nem szereti Tamás és sokat sír ilyenkor.
A kicsi imádja a könyveket, vonatokat és az autókat mint a nagytesó, babajátékkal szinte nem is játszik. A kapcsolatuk még mindig nem a legjobb, Balázs érthető okokból kiakad, ha a kicsi szétrombolja az építményeit. Nagyon nehéz ez a része a gyereknevelésnek...Kicsi a ház amiben lakunk, jó lenne nekik külön szoba, de nem tudunk a jelenlegi irreális ingatlanárak miatt elköltözni és ez engem baromira zavar. Nagyon nehezen viselem a kuplerájt amit csinálnak.Balázst nagyon nehéz rávenni arra, hogy összepakolja a játékait. Én egész nap pakolok, de mivel kevés a hely, nagyon gyorsan rendetlenség lesz én meg üvöltözök. Na, erről kéne leszoknom sürgősen, mert Balázs már rendesen utánoz. Látszik most már, hogy mi vagyunk a gyerekek példaképei és hogy így üvöltöző, idegbeteg gyerekeim lesznek.
Kiegészítés: Tamásról kimaradt pár dolog amit itt szeretnék dokumentálni. Ügyesen fogja a ceruzát már most( Balázs sokszor még most sem), szívesen rajzol. Persze ez lehet amiatt, hogy látja a tesót aki amúgy nem szeret rajzolni, de a logopédus nemrég ránk parancsolt, hogy muszáj valahogy kedvet csinálni neki. Régóta mutogat a tárgyak felé. Jó ideje megért szinte mindent. Imádja az állatokat. Hangosan nevet amikor apukájával birkózik, persze ezt is Balázstól leste el. Már most próbál páros lábbal ugrálni az ágyon mint a tesó de természetesen még nem megy neki. Kerekítőre októberben kezdtünk csak járni( előtte 2x voltunk) mivel sokáig reggel 10 körül volt az első alvása. Ő is visszafogottan viselkedik ott mint a tesó régen, ha sokan vannak nehezebben oldódik de óra végére már mindenfelé császkál egyedül. 2-3 alkalom után már egész jól felszabadult, könnyebben megy ez is neki mint Balázsnak annak idején. Amikor kiejtem a számon a "Kerekítő"-t egyből köröz a tenyerében( Kőketánc). Balázst ezek a dolgok nem izgatták, óvodás korában kezdte el megszeretni a foglalkozást amikor már nem tudtunk járni és itthon kérte, hogy énekeljek neki és játsszuk el az ott tanultakat. Ma ( december 13) láttam először hogy szinte futva közlekedik az utcán. A motorozás, kisautózás még nem keltette fel az érdeklődését. Mindenben örömmel utánozza a nagytesót. :)
Legalább 2 hónapja mutatja hol van a feje, orra, szája, foga, füle, elég csak kimondani és már ott is van a kezecskéje. ;) Zabálnivalóan cuki. <3 Le tudja csavarni a kupakot az üvegekről, gyógyszeres dobozokról. Nagyon kell vigyázni. Már nem szívesen ül az etetőszékben, fel kell ültetni a nagy asztalhoz. Vettem már neki kisszéket is hogy egy kisebb asztalnál üljön ha úgy alakul.
Az én mérésem alapján olyan 80 cm körül van. 74-80-as ruhákat hord, 20-as cipőt és 4-es pelusa van.
