A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.

Második missed ab

A HCG- m ma 2600 körül, a petezsák pedig 2,5mm. Teljesen szabálytalan, tehát reménytelen. Tanár úr megkért, hogy hagyjam abba a támogatást.
Valahogy ez a hír most nem visel meg. Megkönnyebbültem, mert legalább nem húzzuk az időt. Remélem megúszom a műtétet így. Persze sokkal kényelmesebb kés alá feküdni, mert fájdalommentes, de hosszú távon biztos nem tesz jót fél éven belül két küret.
Már csak annyit kérek a sorstól, hogy a vetélés ne vezetés közben vagy a munkahelyemen induljon be és hogy lehetőleg ne járjon elviselhetelen fájdalmakkal...Biztos nem lesz egyszerű történet, hiszen van egy 14×23 mm-es nyálkahártyám, de valahogy túlélem.
Ennél az ügynél rosszabb, hogy Balázs ismét beteg. Csúnyán köhög, lázas és folyik az orra. Szinte semmit nem aludtunk éjjel. Korán reggel itt kellett hagynom egy beteg, utánam keservesen kiabáló csöppséget...De menni kellett vérvételre majd dolgozni és újra be a kórhàzba ultrahangra...
Ugye most már csak valami csodálatos dolog történhet velünk?

Újra itthon. Túl két ultrahanagon

Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják!  A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.

Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...

Kórház

Sajnos szombat óta nem sokat javult Balázs állapota. Vagyis én azt hittem, hogy jobban van, mert vasárnap már csak hasmenése volt. Aztán hétfőn ismét hányt, majd kedden jobban lett. Délelőtt evett-ivott rendesen, de délután minden kijött belőle. Elrohantunk vele a haziorvoshoz, aki nem találta vészesenek a helyzetet. Tegnap ismét nagyon jól volt egészen délutánig, amikor annyira elkezdett görcsölni a pocika hogy ordított, majd hányt és ment a hasa. Egy idő után már csak öklendezett és kezdett elesetté és sápadtá válni. Olyan gyenge lett, hogy azt hittem itt a vég. Na akkor futottunk vele a kórházba. Borzalmasan hosszú út volt, nem kívánom senkinek...
A János kórház dolgozoi ismét bizonyítottak, soha nem mennék másik helyre. Aranyosak, gyerekszeretőek és igazi profik. Elvileg nem is ide tartozunk, mégis felvettek, nem küldtek el a Lászlóba. Itt legalább egy ágyban fekhetek a gyerekkel, nem a földön. Még egy hatalmas pozitívum, hogy van wi-fi. El vagyok ájulva!
Kismanóm igazi hős volt, többször szúrták, mire jött vér a kiszáradt testéből. Aztán bekötötték neki az infúziót, ami azóta is lóg ki a csöpp kezéből.
Most jól van, de nem bízom el magam, mert eddig is minden rendben volt vele a nap egyik felében és csak délután jöttek a meglepetések...
Egész jó nekem így 5 hetes terhesen karanténben feküdni egy másik hányós-hasmenéses anyuka-gyermek párossal...

HCG 418 U/L, progeszteron 274,1nmol/L

Alakulnak a dolgok. Tulajdonképpen a duplázódás meg is történt, ami jó jel, de én természetesen nem vagyok nyugodt, mert ez a szám 5 hetesen még mindig nagyon alacsony...
Érdekesség, hogy a progim most el van kissé szállva. Átkonvertálva 88 ng, ami jócskán meghaladja az első trimeszteri 55ng körüli felső határt. Az előző terhességnél csak 55 nmol volt( 17 ng), ami miatt aggódtam is. Most azt nem tudom, hogy ez az érték az Agolutin miatt szállt-e el, vagy tényleg jó irányban halad a terhesség. Nyáron Prolutexet szúrtam. Vajon ennyivel jobb az Agolutin? Reméljük a csütörtöki ultrahang után okosabbak leszünk...

Sajnos Balázs egy éjszaka kihagyás után újra hányt. Borzalmas ez a vírus. Nagyon rossz volt úgy eljönni dolgozni, hogy szüksége lett volna rám...

Calizivírus-fertőzés

Mi más hiányzott volna az életünkből mint egy jó kis hányás-hasmenés...
Múlt héten a szálloda újságjában megírták, hogy van 5-6 ilyen beteg. Mi persze nem foglalkozunk ezzel, bíztunk benne, hogy megússzuk. Arra nem gondoltunk, hogy kerülni kéne a medencéket. Én természetesen nem mentem még a víz közelébe sem, de a férjem és Balázs nagyokat játszottak ott.
Itthon pedig jött a meglepetés: a férjem péntek éjjel dőlt ki, Balázs pedig tegnap. Velem aludt az ágyban( férjem külön), tehát nekem kellett felfognom a hányást, kicserélnem a fertőzött ágyneműt.
Próbálok mindent fertőtleníteni, de nem hiszem, hogy megúszom, mert ez állítólag a hányás párlatával is terjed. Amennyiben nem betegszem meg, nyomos okom lesz arra gyanakodni, hogy baj van az NK sejtjeimmel főleg így, hogy szedem most a szteroidot is.
Balázs látszólag jól van most már, játszik, eszik és már nem hány. Reméljük ennyivel megúszta. A férjem továbbra is ki van dőlve.

HCG 157

A 32. ciklusnapomon, azaz 4+2 hetesen 157 a HCG-m. A nyári terhességnél 4+3-nál 395 volt, tehát ha holnap mentem volna vérvételre, akkor a duplázódás szabályit figyelembe véve 235 körül lenne. Ha szerencsém van, akkor most mondjuk két nappal később lett vége a beágyazódás folyamatának. Nagy görcsöket a ciklusom 23. napján éreztem, bízom benne, hogy aznap kezdett el termelődni a HCG is. Viszont akkor hogy lehet, hogy 3 nappal később már pozitív lett a tesztem?

A progeszterontámogatást folytatnom kell, ultrahang jövő csütörtökön lesz. Most először a férjem sikeresen eltalált egy eret az Agolutin beadása közben, úgy hogy rendesen rettegek tőle, de természetesen mindent kibírok csak maradjon meg a baba.

Terhestüneteim vannak még mindig: érzékeny vagyok a szagokra, feszül az alhasam, érzékeny a mellem, néha kis hányingerem is van és fel vagyok puffadva. A jobb oldali fájás pár napja elmúlt.

Közben előkerestem az előző terhességem tesztjeit és a mostaniakkal együtt lefotóztam őket:

A kép bal oldalán vannak az újak. Annyi a különbség, hogy ezeket a ciklusom 26. napján kezdtem el csinálni, a régieket viszont a 28-on. Erősségben sehol sincsenek a a mostaniak a nyárihoz képest. Abból sem lett baba, hát akkor most vajon mire számíthatok?
Ennek megfelelően én nem vagyok annyira ideges és feszült mint szoktam ilyen helyzetben. A életemet ugyanúgy élem mint eddig, dolgozni is megyek és beletojok a nagy világba. Majd lesz valahogy...

Isteni csoda kell, hogy ebből baba legyen, tudom, de most picit ismét hiszek benne. Minden rosszat elviselek, csak annyit kérek, hogy ne legyen méhenkívüli, vagy, ha igen, akkor mielőbb derüljön ki, hogy megmenthessük a petevezetékemet.

Nem erősödnek a tesztek :'(

Teljesen össze vagyok törve, a tesztek ugyanolyan gyengék mint a 26. napon...A tegnapi miatt még annyira nem aggódtam, mert 4 óra alvás és sok vízívás után csináltam. A ma reggeli viszont 8 óra alvás után és nagyon kevés folyadék fogyasztás után készült. Pedig annyira bíztam benne, hogy most nem tréfál meg a sors...
Pénteken megyek HCG mérésre. Most már csak annyit kérek, hogy egy sima biokémiai és ne méhenkívüli legyen.Tompán fáj pár napja a jobb oldalam, remélem ez nem az utóbbinak a jele.

A képen az első kettő a tegnapi, az utolsó pedig a mai. Sajnos a többi otthon van, nem tudom őket egymás mellé tenni.