9 éve ismertem meg a férjemet. Milyen jó lett volna egy újabb pozitív teszttel megajándékozni ezen a jeles napon! Sajnos én csak a menstruációmat tudtam felmutatni. Ráadásul Balázs összeszedett egy kis náthát, ami miatt szegény egész nap nyűgös volt. Ma még két percet sem tudtunk egymásra szánni...Na de majd jövő héten a Kolping-ban bepótoljuk.
Sajnos nem lettem termékenyebb a műszeres befejezés utáni hónapokban, az én szervezetem nem akarta korrigálni a hibát..Annak azért örültem, hogy az első mensire csak 24 napot kellett várnom és hogy a kontrollon pont a ciklusom 17. napján voltam, ahol kiderült, hogy előtte napon volt peteérésem. Ezt én éreztem is, a hőmérő is kimutatta, illetve ovulációs tesztet is csináltam. Lehet, hogy nem volt megfelelő az időzítés, mert nem csak az LH csúcs napján kellett volna együtt lennünk, hanem az utána lévő napon is. Legközelebb így csináljuk.
Nem használtam a progeszteronkrémet sem, mert féltem, hogy ismét egy egészségtelen magzatot tart majd életben. Ebben a hónapban kockáztatni fogok.
A másik jó hír, hogy a ciklusom 28 napos volt, ami már nagyon régi álmom. Az elmúlt egy évben 24-26 napos ciklusaim voltak...Nem örültem viszont a pecsételésnek, ami a peteérés utáni 10. napon kezdődött el és a 12 napos luteális fázis sem tett maradéktalanul boldoggá, na de másfél hónappal a műtét után talán nem kellene ennyire telhetetlennek lennem.
Voltam közben Tanár úrnál is, aki nem zárkózott el a szteroidos lombik lehetőségétől, de csak abban az esetben lehet róla szó, ha K.J. immunológus is egyetért. Így hát újabb 18ezerért felkerestem az említett orvost, aki az eddigi leleteim alapján javasolta a szteroidot, de még a vérhígítót is. Elküldött két újabb vérvételre, hogy kiderítsük, mennyi vérhígítóra lesz szükségem. Amennyiben ezek eredményei rosszak lesznek, akkor mehetek majd további vizsgálatokra is. Meg voltam elégedve a doktor úrral teljes mértékben és nagyon remélem, hogy az a tény, hogy van már egy gyermekem nem teszi szükségessé a többi méregdrága immunológiai vérvételt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Fülöpnek nem volt igaza, de most nekem ez a kényelmesebb út. Remélem hamarosan lesz egy szteroidos, vérhígítós lombikom és ha ez sem sikerül, akkor a Fülöp által kivizsgálásokkal folytatom( ha még lesz hozzá kedvem és pénzem).
Elkészült a 4 gluténérzékenységet kimutató vérvizsgálatom is, szerencsére minden negatív.
Egyébként kicsit most elment a kedvem ettől a tesóprojekttől, nem vagyok már lelkes. Nem szívesen szülök még egy gyermeket ebbe a szívtelen világba. Nem nagyon tudom már élvezni a jelent, mert mindig valami másra várok. A Facebook-on találtam egy találó idézetet, pontosan így gondolom én is! Szeretném élvezni az életem minden egyes pillanatát. A mottóm ismételten: Carpe Diem! Mindent megteszünk egy újabb babáért, de ha nem jön, akkor nem fogunk elkeseredni, hanem lassacskán beletörődünk és kész!
Íme az idézet:
"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a
fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy
elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy
elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk…
hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy
viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy
lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a
dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak
várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely
betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a
pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van…
amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben
szépen... lassan eltelik az Életünk…"
2015. szeptember 20., vasárnap
2015. szeptember 17., csütörtök
Már 28 hónapos
Leírni is rossz...Az én kisbabámból egy önálló akarattal rendelkező emberke lett. Sajnálom, hogy így megy az idő és egyre inkább érzem, hogy meg kell élni minden egyes pillanatot!
Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).
Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.
Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )
Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.
Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...
A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután. Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek, ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.
Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).
Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.
Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )
Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.
Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...
A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután. Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek, ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.
2015. szeptember 13., vasárnap
UFO vagyok....
.....mert:
Röviden ez vagyok én. Engem így kell elfogadni, vagy végleg megutálni.
Köszönöm!
Kiegészítés: mindezt azért írtam le, mert az egyik nagyon jó barátnőm 14 éves barátságot akar eldobni a menekültekhez való hozzáállásom miatt...
- nem hagyom szándékosan, hosszasan sírni a gyerekemet( ennek ellenére is sokat bömböl)
- próbálom kezelni a hisztit
- a Gyerek köztünk alszik
- nem ellenzem a kulturált nyilvános szoptatást( bár én sosem tenném)
- minden oltást beadatok, a nem kötelezőket is
- bírom a melegeket
- emberként tekintek a menekültekre és úgy segítem őket ahogy tudom( és most ezzel nem azt mondtam, hogy fogadjunk be x millió "bevándorlót")
- sokszor adok pénzt a hajléktalanoknak
- gyűjtöm a kupakokat egy beteg kisfiúnak, néha utalok is neki pénzt
- a használt ruháinkat egy közeli tanyára viszem
- az adóm 1%-át mindig felajánlom
Röviden ez vagyok én. Engem így kell elfogadni, vagy végleg megutálni.
Köszönöm!
Kiegészítés: mindezt azért írtam le, mert az egyik nagyon jó barátnőm 14 éves barátságot akar eldobni a menekültekhez való hozzáállásom miatt...
2015. szeptember 2., szerda
Méltó búcsú a nyártól
Ki gondolta volna, hogy augusztus végén jó idő lesz! A terhességem pont a legforróbb időszakban zajlott le és én már teljesen lemondtam a strandolásról. Természetesen a menstruációm váratlanul megérkezett a műtét után 3 héttel, de pont elmúlt mire leértünk a Balatonra.
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)