- nem hagyom szándékosan, hosszasan sírni a gyerekemet( ennek ellenére is sokat bömböl)
- próbálom kezelni a hisztit
- a Gyerek köztünk alszik
- nem ellenzem a kulturált nyilvános szoptatást( bár én sosem tenném)
- minden oltást beadatok, a nem kötelezőket is
- bírom a melegeket
- emberként tekintek a menekültekre és úgy segítem őket ahogy tudom( és most ezzel nem azt mondtam, hogy fogadjunk be x millió "bevándorlót")
- sokszor adok pénzt a hajléktalanoknak
- gyűjtöm a kupakokat egy beteg kisfiúnak, néha utalok is neki pénzt
- a használt ruháinkat egy közeli tanyára viszem
- az adóm 1%-át mindig felajánlom
Röviden ez vagyok én. Engem így kell elfogadni, vagy végleg megutálni.
Köszönöm!
Kiegészítés: mindezt azért írtam le, mert az egyik nagyon jó barátnőm 14 éves barátságot akar eldobni a menekültekhez való hozzáállásom miatt...
Szomorú, hogy idáig fajulnak barátságok egy ezek szerint részéről radikális véleménykülönbözőség miatt :/
VálaszTörlésJobb lett volna csendben maradni a Face-n. Életre szóló tanulság volt...
TörlésSzia! Nem vagy ufo, csak szociálisan érzékeny. Ha meg valaki képes a vélemények különbözősége miatt felrúgni egy barátságot, az nem is volt igazi barát.
VálaszTörlés14 éven át minden tökéletesen működött. Segítettünk egymásnak mindenben...Nem értem! Főleg, h őt nem támadtam semmivel, nem szóltam hozzá az ő bejegyzéseihez pusztán a saját üzenőfalamon posztoltam, de azt is csak azért tettem, mert azok az ismerőseim akik nyilatkoztak a témában, szinte mind embertársaik halálát kívánták ilyen vagy olyan formában. Gondoltam, hogy majd én megmentem a világot. Hú, de rosszul sült el!
TörlésFigyelj, ez a hozzáállás, amit ő tanúsít, az csak őt minősíti. Úgy gondolom, hogy ha számomra fontos valaki, tiszteletben tartom a véleményét. Nem attól barát a barát, hogy mindenre bólogat. Ha egy baráttal nem lehetsz következmények nélkül teljesen őszinte, akkor kivel? Ne hibáztasd magad, nem ér annyit az egész.
TörlésHát, sajnos igazad van :(
TörlésHa ezért akarja megszakítani a barátságotokat, akkor nem igazi barát. A barátok, ha nem is értenek mindenben egyet, de tiszteletben tartják a másik véleményét, és azzal együtt is szeretik a másikat. Legalábbis szerintem.
VálaszTörlésAz az érdekes, hogy minden egyéb felsorolt dologban egyetértettünk a barátnőmmel..Teljesen igazad van. Ő sem volt tökéletes. Sok cselekedete nem tetszett mégis mellette álltam...
TörlésOhhhh, sajnálom :( egyre több helyről hallom ezt, ami veletek is történt:( De szerintem sem vagy ufo, és egyáltalán ne band, hogy elmondtad a véleményed. Talán hamarosan észhez tér majd, és nem fogja felrugni ezt a sok éves barátságot.
VálaszTörlésÉn is nagyon remélem. Elvileg most egy hónapos szünetről van szó. Nem tudom, hogy utána tudunk-e még ugyanúgy viszonyulni egymáshoz mint előtte..
TörlésHát...nagy kár. Pedig ez a téma, és tulajdonképpen mindegyik amit felsoroltál pont olyan amiben - szerintem - nincs egyértelmű jó vagy rossz megoldás, viszont jó dolog beszélgetni, akár vitatkozni is róluk, meghallgatni egymás álláspontját (és akár alakítani, változtatni is a sajátunkon).
VálaszTörlésJa még valami. Direkt az egyik olyan pontra reagálva ami - talán még - nem ad okot társadalni vitákra: A gyerek köztünk alszik - ra. Én úgy szerettem volna együtt aludni a gyerekemmel. Mikor még terhes voltam. De sajna ő velem/velünk nem tud aludni (csak kapálózik, majd aztán sír), én meg még egy szobában sem tudok vele aludni mert ő annyira hangos én meg annyira rossz alvó vagyok. Viszont a Férjem ott alszik az ő szobájában külön ágyon. Ez ilyen egyszerű. Mindenki úgy csinálja ahogy neki és a családjának optimális.
TörlésA sírni hagyás meg a kedvenc témám: biztos van olyan elvetemült szülő is aki direkt, kínzásból hagyja sírni a gyerekét órákig. Hiszen vannak gyilkosok, erőszaktevők, stb.
De normális szülő nem hiszem hogy bírja azt hogy a gyerek elkezd sírni és legalábbis nem próbálod meg vígasztalni. De én pl. az elején egyáltalán nem ettem és nem mentem el pisilni csak ha a baba aludt (ami nem volt sok). Ma meg (4 hónapos) igenis elszaladok wc-re, vagy beengedem a postást és kiabálok neki hogy mindjárt megyek szivem és megyek is. De biza eltelik néha 2-3 perc és addig üvölt. Szívszaggató.
Én meg, képzeld, terhesen elleneztem a szülőkkel való alvást, sőt, a mi szobánkba még kiságyat sem tettem, mert nem akartam, hogy a munkába járó férjem éjjel gyereksírásra ébredjen. 9 hónapig Balázs a saját szobájában aludt, de ez csak az én dolgomat nehezítette meg. Elegem lett a többszöri éjszakai átjárásból és úgy döntöttem, közénk rakom a gyereket. Most csak ki kell kevernem neki a tápot éjjel( az éjjeliszekrényen van termoszban meleg víz, hideg víz és a tápszeradagolóban a szükséges por). Nem kell kikelnem az ágyból, minden ott van mellettem. Én azóta vagyok viszonylag kipihent. Mindenkinek más jön be, látod ;)
TörlésA sírással kapcsolatosan annyit tudok mondani, hogy teljesen megszüntetni nem lehet és nem is szükséges. Néha mérlegelni kell, mi a fontosabb: bepisilek vagy elmegyek wc-re és végighallgatom hogy egy percig üvölt esetleg nem viszem el Dévény tornára, mert azt végig ordítja és hagyom hogy rosszul fejlődjön az izomzata. Számomra sem volt kérdés: végig hallgattam 45 percen át a keserves sírást, mert az ő érdekében történt.. Közben vigasztaltam, ahogy tudtam, de ez egyre nehezebben ment, ahogy nőtt. Egyáltalán nem bántam meg, hogy egy évig sírni hagytam abban a 45 percben....Tudod, én csak azt nem szeretem, ha valaki direkt hagyja sírni a gyermekét, mert úgy gondolja, azzal majd sikeresen változtat mondjuk az alvási szokásain.
Egyetértünk, bár én még nem vittem el dévényre, pont a sírás miatt de jövő hónapban már tervezem.
TörlésNekünk sajnos muszáj volt...Két neurológus is megállapította a hipotóniát.
TörlésNem veszítesz semmit, legalább időben kiderült - egy ilyen ember amúgy is csak pont addig maradt volna a közeledben, amíg neki jó. Lesz más; esetleg szintén UFÓ... :)
VálaszTörlésSajnos nehéz hozzám hasonló UFÓ-t találni...
TörlésNagyon várom már a menekültekkel kapcsolatos következő posztodat!
Nem lesz következő végül, úgy döntöttem - a múltkoriban említett akció után elég vadul belebonyolódtam az önkénteskedésbe, úgyhogy legalább öt hosszú-hosszú poszt lenne elmesélni minden történetet, amivel találkoztam. A blogomat meg azért inkább megtartanám Kissmajmosnak, úgyhogy meséimben nem, inkább csak a szívemben (meg hál'Istennek a miénknél jobb országokban) fognak tovább élni az újonnan szerzett kedves ismerőseim... :)
TörlésSajnálom, de ugyanakkor megértelek! Nincs is értelme firtatni a témát...Szuper vagy, hogy folytattad az önkénteskedést. Le a kalappal előtted!
Törlésmindig is tudtam, hogy én is UFO vagyok! éljenek az UFÓ-k!
VálaszTörlés