Méltó búcsú a nyártól

Ki gondolta volna, hogy augusztus végén jó idő lesz! A terhességem pont a legforróbb időszakban zajlott le és én már teljesen lemondtam a strandolásról. Természetesen a menstruációm váratlanul megérkezett a műtét után 3 héttel, de pont elmúlt mire leértünk a Balatonra.
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva  Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)