Év végi leltár

1) Négy haláleset:

• februárban a kedvenc szomszédom, aki mindig kedveskedett valami aprósággal, például virággal várt, amikor hazajöttünk Balázzsal a kórházból
•  májusban a szeretett nagynéném, aki pont úgy nézett ki mint az imádott nagymamám aki felnevelt
• júniusban az a kolléganőm, akivel anno együtt jártunk ki cigizni( de jó, hogy leszoktam) és aki  a szülés után is gyakran látogatott minket
• szeptemberben a nagybácsim, aki az életünk minden fontos pillanatában jelen volt és támogatott minket

2) Két sikertelen lombik:

• az első márciusban. Ettől nem is vártam sokat, mert az öt leszívott petesejtből csak egy termékenyült meg másnapra, a másik meg mesterséges érlelés következtében 2 nappal később érett és termékenyült meg. Végül kettőt kaptam vissza, de nem lett belőle semmi
• a második novemberben. Ez már ígéretesnek látszott, mivel másnapra öt petesejtből öt megérett( volt értelme szedni azt a rengeteg vitamint és táplálékkiegészítőt), harmadnapra 4 maradt, hármat kaptam vissza és egy ment a fagyasztóba. Ráadásul vérhígítót és szteroidot is kaptam ennél a lombiknál, de még így sem tapadtak meg a babók.

3) Egy missed ab júliusban: Nagy volt az öröm július másodikán, amikor a ciklusom 28. napján pozitívat teszteltem. Aznap elmentem vérvételre, 87-es HCG-t kaptam DPO 12-ön. Hiába duplázódott gyönyörűen a HCG, a 8. héten műszeres befejezéssel ért véget a terhesség. Nem volt szívhang.

4) Hat kiló plusz: két lombik és 8 hét terhesség nem marad nyomtalanul. A hasam akkora mint egy félidősnek, ez már majdhogynem állterhesség.

5) Minden hónapban a remény, hogy pozitív lesz a tesztem. A vágy egy újabb gyermek iránt óriási és a fájdalom, hogy nem jön össze egyre nagyobb, főleg, hogy mindenkinél megszületett már a Kistesó. Sovány vigasz az, hogy fogjam be a szám, mert nekem már van egy gyermekem így, hogy most már tudom mit veszíthetek...Van az a pont, amikor már a Mayo Chix ruhák vásárlása sem tud megvigasztalni...

6) Menekültválság, ami nagy hatással volt rám. Hatalmasat csalódtam az emberekben, egykori barátokban.
 
Szenteste a sors megmutatta, hogy lehetett volna ennél sokkal rosszabb évem is. Apukámék az árokban kötöttek ki a köd miatt. Szerencsére nekik nem lett bajuk, de az autó eleje tropára ment. Ezek után azt mondom, hogy nem is volt ez olyan rossz év.
Tudom, az a lényeg, hogy:

• van egy gyönyörű egészséges kisfiam
• mindannyian jó egészségnek örvendünk
• van fedél a fejünk fölött
• van egy autónk, ami régi ugyan( minden pénz lombikra megy el), de működik
• megengedhetem magamnak a 6D szempillát, a zselés körmöket és egyéb picsás dolgokat még így is, hogy GYES-en vagyok
• megvehetem a gyerekemnek a legtutibb játékokat és ruhákat
• tudok pénzt keresni a hobby-m által így nem kellett visszamenni 8 órában dolgozni 
• 3 és fél éves koráig tudom élvezni itthon a gyermekem társaságát és ezzel soha vissza nem térő pillanatok tanúja lehetek

Kívánom, hogy 2016 mindenkinek hozza meg a várva-várt Kisbabát! Legyetek egészségesek és boldogok!

Boldog új évet kívánok!

A tűkről

Miután az egyik gyógyszertárban kétszer akkora tűt adtak a Menopur/ Pergoveris beadásához, a másikban meg fele akkorát az Agolutinhoz, úgy döntöttem írok  egy bejegyzést a megfelelő injekciós tűkről.

Subkután( bőr alatti) injekció beadásához 0,45x 13 mm-es tű az ideális. Az én hasamba sajnos a 0,5x 25-ös is simán bement...Ennek barna a vége és 26G a száma.

 Minden injekcióhoz 1,2 x 40 mm-es felszívótűt használtam:

Az Agolutinhoz( olajos injekció amit izomba kell beadni) 0,8 x 40 mm-es tűt használtunk. Nem kellett tövig beszúrni, elég volt háromnegyedig. Zöld a vége és 21 G a száma.

A nemistudom hanyadik újrakezdés

Nem sikerült. Senki sem érti mi volt az oka, mert minden tökéletes volt..Tanár úr februárban a fagyasztott baba beültetésével szeretné folytatni. Én viszont bízok a harmadik spontán csodában.

Óriási hasam van, már nem tudok mit felvenni. Sürgősen le kell adnom azt a 6 kilót, amit március óta felszedtem. Sajnos nem boríthatom fel drasztikus fogyókúrával és intenzív edzésekkel a hormonháztartásomat, úgy hogy ez ismét egy lassú folyamat lesz.
Ma már tornáztam, Balázs jól viselte. Persze ehhez kellett a reggeli gyerekfoglalkozás, ahol már kibulizta magát.
A Ch diétát is komolyan veszem ezentúl. Még nem tudom hogy fogom megoldani a rendszeres főzést a sok program és egy állandóan anyát igénylő gyermek mellett, de valahogy kénytelen leszek. Nehezítő körülmény a fogyókúra szempontjából a Karácsony, de majd legfeljebb 2 napra felfüggesztem a diétát.

Vicc kategória, hogy ebben a körben a bánatomat oldó ivászatot is kihagytam, mert vigyáznom kell a petesejtjeim minőségére. :)

Egy dolog biztos:  nem adom fel! Szeptemberben szülni fogok. Hajrá 2016!

Nem megy nekem ez a lombik...

Péntek óta csinálom a teszteket, de sajnos még nem láttam egy csíknál többet...Valószínűleg ebben a hónapban már nem is fogok...Persze a vérvétel a döntő, addig nem adhatom fel. Ráadásul nincs semmilyen premenstruációs tünetem, mint minden sikertelen hónapban. Még a márciusi lombiknál is azt éreztem, hogy mindjárt meg fog jönni és hát nem tévedtem.  Most semmit sem érzek...Valahol bíztam benne, hogy ez jót jelent, de ugyanakkor hiányoltam az apró alhasi görcsöket, amiket akkor éreztem, amikor Balázs beágyazódott. Szóval még a tesztelés előtt tudtam, hogy nem sikerült, de azzal nyugtattam magam, hogy minden terhesség más és más, szóval teljesen nem tudtam és nem is tudom egyelőre feladni. Mindenesetre nem egy leányálom így elviselni az Agolutin injekciót, amitől a bal farpofám már úgy becsomósodott, hogy egy ideje csak a jobba tudja beadni a férjem. A vérhígítótól lila hasam már csak egy apróság az előzőhöz képest...
Minden olyan tökéletes volt, most a minőséggel sem volt gond és minden egyéb gyógyszeres támogatást megkaptam, ami a sikerhez szükséges. Nem értem, mi történhetett? Miért nem ágyazódott be legalább egy a három közül?
Na majd következő hónapban hozok ide egy pozitív tesztet, ne aggódjatok! Szeptemberben szülni fogok és kész!