Lassan itt az éjfél és 36 hét 6 naposak leszünk. :) Balázzsal ezen az éjszakán éreztem az első fájásokat amik tusolás után elmúltak. Másnap napközben távozott a nyákdugóm és éreztem egy-két fájást is. Aznap éjfélkor már az igazi kontrakciók kezdődtek és másnap meg is született a Kisfiam.
Nagyon remélem, hogy ez most nem így alakul. Még olyan 10 napot kérek és minimum 3 kilós születési súlyt.
Nagy örömömre túl vagyok az utolsó fájdalmas Proluton injekción is. Remélem bent tartja még a babát pár napig.
A kórházi táskák nagyjából elkészültek. Érdekes, hogy ezeket a végtelenségig lehet pakolni és sosem készülnek el. ;)
Balázs ma először ment le nélkülem a Balatonra. Elaludt az apukájával gond nélkül. Túl vagyunk az első próbán, az igazi majd a három napos kórházi tartózkodásom lesz. Reméljük éjjel nem fog sírva keresni... Leküldtem a fiúkat, miért szívjanak velem itt a nagy melegben. Így legalább összepakoltam és próbálom írni a szakdogámat. Szerencsére a tanár elfogadta a tervezetet nemrég, de túl későn ahhoz, hogy a szülés előtt be tudjam fejezni.
Balázs a tesó érkezését nagyon várja, szinte minden nap elolvastatja velem Fini Petra A Tesó-űgy című könyvét és rengeteg kérdést tesz fel ezzel kapcsolatosan. Bejött neki nagyon a centi vágása, minden nap látja, hogy egyre inkább közeledik a nagy nap. Reméljük a legjobbakat. Napközben viszont elég nehezen bírok vele, ki tud rendesen készíteni és folyamatosan azt érzem, hogy semmivel sem haladok. Hiába, nehéz ebben a nagy melegben ekkora hassal lekötni egy 4 évest és még mellette készülni a szülésre, pakolni a fiúk után, írni a szakdolgozatot( amire persze sosincs idő). Az ebédet múlt hét óta rendelem, nem állok neki főzni egy jó darabig. Mindent nem lehet.
Éjjel nem sokat alszom. Általában 3 és 6 között fent vagyok, aztán visszaalszom egy órára. Olyan is van, hogy háromig nem tudok elaludni. Sehogy sem jó már. A pisilés egy-másfél óránként kidob az ágyból minek következtében vagy visszaalszom vagy nem. Na, de nem panaszkodom, én akartam terhes lenni tehát mindent kibírok és túlélek de tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz nyáron várandósnak lenni. Vannak keményedéseim, de ezek még nem fájdalmasak, inkább kellemetlen feszülésnek érzem őket. A legutóbbi ultrahangon még teljesen zárt voltam viszont a baba súlyát az orvosom nem tudta pontosan lemérni, mivel már nagyon lent volt a kis feje és ez beárnyékolta a mérést.
Legközelebb már valószínűleg csak a szülés után jelentkezem remélhetőleg egy gyönyörű szüléstörténettel és egy egészséges, 3 kiló feletti boldog, szopizni jól tudó kisfiú fényképével. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4. terhesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4. terhesség. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. július 9., vasárnap
2017. június 18., vasárnap
Pozitív tapasztalatok Budapesten
Történt az, hogy busszal és metróval mentem be Budapestre kismama fotózásra, nem pedig autóval. Ami az utazásom során történt, nagyon meglepő volt. A metrón, annak ellenére, hogy szándékosan az ajtóba álltam meg, hogy senki se érezze azt, hogy a feje felett állok kismamaként, rögtön felpattant egy 70-es úriember. Természetesen nem fogadtam el, na nehogy már egy idős bácsi álljon fel! Pár perccel később egy 40-es nő akart leültetni. Most attól eltekintek, hogy a fiatalabb kórosztályt nem érdekelte a méretes pocakom de így is kijelenthetem, hogy nagyon jól esett a törődés. A metró aluljáróba az ellenőr mosolyogva nézett rá a jegyemre, megkérdezte, mikorra várom a babát és minden jót kívánt. A plázában a felszolgáló ugyanígy szólt hozzám. Jól esett, mit ne mondjak! Úgy éreztem magam kismamaként Budapesten mint egy vidéki kisvárosban.
Voltunk babanézőben is. Hatalmas a boldogság, mert a Kisfiam már most elérte a 2 kilót és így körülbelül egy héttel nagyobb mint Balázs volt ilyenkor. Nagyon szeretném, ha tovább bírná odabent mint a 37. hét és ha minimum 3 kilóval jönne világra. A méhszájam szerencsére zárt, a méhnyakam minimálisan rövidült meg és 1-es érettségű a lepényem. Ennél többet nem is kívánhatnék!
A terhesség nem egy leányálom most már, alig kapok levegőt,( addig jó, mert ez azt jelenti, hogy még fent van a baba) folyamatosan be van dugulva az orrom, alig bírok már kikelni az ágyból és Balázzsal leülni a szőnyegre játszani, éjjel óránként pisilek, fájnak a visszereim, kínoz az aranyér, érzem, hogy megy szét az alsó felem, folyamatosan kialvatlan vagyok és ovi sincs már, így eléggé ki vagyok purcanva, de ez legyen a legnagyobb gondom.
Közben volt nálam a szoptatási tanácsadó is, bízom benne, hogy most nem lesz gond. Sok hasznos dolgot tudtam meg. Jó érzés, hogy bármikor hívhatom ezentúl, ha gond merülne fel.
Sikerült kimosnom és kivasalnom a babruhák 95%-át, nagyjából kész a szekrény is. Holnap véglegesítem a kórházi táskákat. Van még pár oldal a szüléses könyveimről, ki kell jegyzetelnem a relaxációs technikákat és pár zenét ki kell még írjak, hogy teljes legyen a kép. Kedden remélhetőleg startra készen fogom a 34. hetet kezdeni. Már tényleg csak annyit kérek, hogy a szülésem is legyen minimum olyan kellemes élmény mint az előző és teljesen elégedett leszek a életünkkel.
Meghatódva gondolok vissza azokra a napokra amikor reménnyel telve mentem be a kórházba lombikra és sóvárogva tekintettem fel a szülészet ablakaira( a meddőségibe a szülészet épülete előtt vezet az út) bízva abban, hogy hamarosan újra lesz lehetőségem ott egy gyermeket világra hozni. Olyan hihetetlen, hogy ez hamarosan megtörténik. Pontosan ezért, egy csöppet sem félek a szüléstől, sőt, alig várom, hogy ott lehessek!
Voltunk babanézőben is. Hatalmas a boldogság, mert a Kisfiam már most elérte a 2 kilót és így körülbelül egy héttel nagyobb mint Balázs volt ilyenkor. Nagyon szeretném, ha tovább bírná odabent mint a 37. hét és ha minimum 3 kilóval jönne világra. A méhszájam szerencsére zárt, a méhnyakam minimálisan rövidült meg és 1-es érettségű a lepényem. Ennél többet nem is kívánhatnék!
A terhesség nem egy leányálom most már, alig kapok levegőt,( addig jó, mert ez azt jelenti, hogy még fent van a baba) folyamatosan be van dugulva az orrom, alig bírok már kikelni az ágyból és Balázzsal leülni a szőnyegre játszani, éjjel óránként pisilek, fájnak a visszereim, kínoz az aranyér, érzem, hogy megy szét az alsó felem, folyamatosan kialvatlan vagyok és ovi sincs már, így eléggé ki vagyok purcanva, de ez legyen a legnagyobb gondom.
Közben volt nálam a szoptatási tanácsadó is, bízom benne, hogy most nem lesz gond. Sok hasznos dolgot tudtam meg. Jó érzés, hogy bármikor hívhatom ezentúl, ha gond merülne fel.
Sikerült kimosnom és kivasalnom a babruhák 95%-át, nagyjából kész a szekrény is. Holnap véglegesítem a kórházi táskákat. Van még pár oldal a szüléses könyveimről, ki kell jegyzetelnem a relaxációs technikákat és pár zenét ki kell még írjak, hogy teljes legyen a kép. Kedden remélhetőleg startra készen fogom a 34. hetet kezdeni. Már tényleg csak annyit kérek, hogy a szülésem is legyen minimum olyan kellemes élmény mint az előző és teljesen elégedett leszek a életünkkel.
Meghatódva gondolok vissza azokra a napokra amikor reménnyel telve mentem be a kórházba lombikra és sóvárogva tekintettem fel a szülészet ablakaira( a meddőségibe a szülészet épülete előtt vezet az út) bízva abban, hogy hamarosan újra lesz lehetőségem ott egy gyermeket világra hozni. Olyan hihetetlen, hogy ez hamarosan megtörténik. Pontosan ezért, egy csöppet sem félek a szüléstől, sőt, alig várom, hogy ott lehessek!
2017. április 23., vasárnap
Holnaptól vágom a centit :)
Már csak maximum 100 nap maradt a szülésig. Innentől már rohan az idő, nem győzök kapkodni, hogy minden meglegyen addig. Balázsnál 20 nap maradt, remélem most jóval kevesebb. Szeretném, ha minél tovább bent maradna a kis drágaságunk.
Az átállás az Agolutinról a Prolutonra viszonylag döccenőmentes volt. Kicsit féltem, hogy majd leesik a progeszteron szintem és beindul a szülés, persze minden hülye tünetet produkált is az agyam. Aztán nem lett gond, már a harmadik heti injekción is túl vagyok. Ez a cucc sokkal sűrűbb mint az Agolutin( pedig az sem piskóta), csíp is a helye rendesen. A beadás után 5-10 percig eléggé szenvedek. Muszáj jegelnem pár percig, de utána egy egész hete van a fenekemnek, hogy regenerálódjon, de mivel váltott oldalakra kapom ezért van ez két hét is. Ez igazi felüdülés az Agolutin után amit 18 hétig naponta, majd egy újabb hónapig 2 naponta kaptam.
Sikerült megnyugodnom kicsit a második trimeszter végére( 25+4 vagyok ma), habár teljesen azért nem merem magam elengedni. A kedves ismerőseim folyamatosan megtalálnak valamilyen rémtörténettel, pedig tudják, hogy alapból parázom. Ennek ellenére, próbálom végre élvezni a várandósságot. Természetesen találtam magamnak egy nehéz feladatot, be kell fejeznem egy egyetemet amit a gyerekprojekt elején hagytam abba. A törvény is kötelez rá és a körülmények is, ugyanis két gyerek mellet biztos, hogy soha többé nem lesz rá időm. Szakdolgozat és államvizsga van hátra. A szülés előtt kellene megírnom a szakdolgozatot és addig kéne kidolgoznom a tételeimet is, a védés és a vizsgák szülés utánra maradnának, de megcsinálom, ha törik, ha szakad. Az elmúlt években az összes energiám és időm a babák gyártására ment el, ezzel nem volt lehetőségem foglalkozni. Holnaptól Balázs ismét megy óvodába( 2 hétig mindenki beteg volt) és belevetem magam a könyveim világába. Közben nagy hassal selejtezek, takarítok, főzök, mert nincs sok segítségem. Nem egyszerű, de így, hogy úgy néz ki, legyőztem életem legnagyobb akadályát azzal, hogy van egy egészséges gyermekem, a tesó pedig gyönyörűen fejlődik a pocakban én szó szerint szárnyakat kaptam és úgy érzem, mindenre képes vagyok.
Meg kel azért említenem, hogy nagyon sokszor feszül a hasam és baromira fáradékony vagyok. Kicsit nehezebben viselem ezt a terhességet mint az előzőt, de szerencsére a méhszájam zárt és minden a legnagyobb rendben van. A Kismanóm érdekes dolgokat csinál, bal oldalra tolja ki magát amitől úgy érzem, hogy kiszakad a hasfalam, de ez szerencsére nem minősül keményedésnek. A legutóbbi ultrahangon 660 gramm volt és már be volt fordulva. Bízom benne, hogy ez utóbbi már nem fog változni.
Jövő héten megyünk 5D-re, izgatottan várom. Jövök majd pár fotóval.
Az átállás az Agolutinról a Prolutonra viszonylag döccenőmentes volt. Kicsit féltem, hogy majd leesik a progeszteron szintem és beindul a szülés, persze minden hülye tünetet produkált is az agyam. Aztán nem lett gond, már a harmadik heti injekción is túl vagyok. Ez a cucc sokkal sűrűbb mint az Agolutin( pedig az sem piskóta), csíp is a helye rendesen. A beadás után 5-10 percig eléggé szenvedek. Muszáj jegelnem pár percig, de utána egy egész hete van a fenekemnek, hogy regenerálódjon, de mivel váltott oldalakra kapom ezért van ez két hét is. Ez igazi felüdülés az Agolutin után amit 18 hétig naponta, majd egy újabb hónapig 2 naponta kaptam.
Sikerült megnyugodnom kicsit a második trimeszter végére( 25+4 vagyok ma), habár teljesen azért nem merem magam elengedni. A kedves ismerőseim folyamatosan megtalálnak valamilyen rémtörténettel, pedig tudják, hogy alapból parázom. Ennek ellenére, próbálom végre élvezni a várandósságot. Természetesen találtam magamnak egy nehéz feladatot, be kell fejeznem egy egyetemet amit a gyerekprojekt elején hagytam abba. A törvény is kötelez rá és a körülmények is, ugyanis két gyerek mellet biztos, hogy soha többé nem lesz rá időm. Szakdolgozat és államvizsga van hátra. A szülés előtt kellene megírnom a szakdolgozatot és addig kéne kidolgoznom a tételeimet is, a védés és a vizsgák szülés utánra maradnának, de megcsinálom, ha törik, ha szakad. Az elmúlt években az összes energiám és időm a babák gyártására ment el, ezzel nem volt lehetőségem foglalkozni. Holnaptól Balázs ismét megy óvodába( 2 hétig mindenki beteg volt) és belevetem magam a könyveim világába. Közben nagy hassal selejtezek, takarítok, főzök, mert nincs sok segítségem. Nem egyszerű, de így, hogy úgy néz ki, legyőztem életem legnagyobb akadályát azzal, hogy van egy egészséges gyermekem, a tesó pedig gyönyörűen fejlődik a pocakban én szó szerint szárnyakat kaptam és úgy érzem, mindenre képes vagyok.
Meg kel azért említenem, hogy nagyon sokszor feszül a hasam és baromira fáradékony vagyok. Kicsit nehezebben viselem ezt a terhességet mint az előzőt, de szerencsére a méhszájam zárt és minden a legnagyobb rendben van. A Kismanóm érdekes dolgokat csinál, bal oldalra tolja ki magát amitől úgy érzem, hogy kiszakad a hasfalam, de ez szerencsére nem minősül keményedésnek. A legutóbbi ultrahangon 660 gramm volt és már be volt fordulva. Bízom benne, hogy ez utóbbi már nem fog változni.
Jövő héten megyünk 5D-re, izgatottan várom. Jövök majd pár fotóval.
2017. március 28., kedd
22. hét, azaz a HATODIK hónap:)
Szerencsére minden a legnagyobb rendben velünk. A derékfájás pár nap alatt elmúlt, a haskeményedés pedig megszűnt egy kis időre. Azóta már persze előjött, de nem annyira intenzíven.
A méhszájam zárt maradt és volt egy kis gombás fertőzésem, amit a kúpok elmulasztottak. Szinte megszűnt a sárgás folyásom, tehát ez sem annyira a terhesség normális velejárója mint egyesek állítják.
A 19. héten voltunk Hajdú doktornőnél az Istenhegyin ahol mindent a legnagyobb rendben találtak. Nem kicsit izgultam a vizsgálat előtt...Érdekes, hogy Balázsnál azt hittem, hogy csak a 12. hétig kell eljutni, onnantól már nem történhet baj, de azóta tudom, hogy ez nem így van. Ebben a Doktornő és az orvosom is megerősített. A 18-19. héten már nagyobb a magzat, sokkal több információt hordoz. Jó lenne néha a boldog tudatlanságnak átadni magam, de nem megy sajnos. Tudom, hogy még egy teljesen egészséges 22 hetes magzat sem garancia semmire. Olyan sok rossz történhet: köldökzsinór gondok, autóbaleset, alsó fertőzés, élelmiszerek által okozott fertőzés( liszteriózis a legnagyobb parám, már azt sem tudom mit lehet enni azok közül amik nem eléggé sültek/főttek). Aztán minden ilyen gondolatmenet után rájövök, hogy még mindig nem én irányítok, nem tudok sokat tenni, így reménykedem, hogy augusztusban egy egészséges, gyönyörű kisbabánk fog születni.
Ami rajtam múlik azt természetesen megteszem. Mindkét autónkban van már övterelő, ahol lehetett kikapcsoltattam már most a légzsákot, nehogy pont a hasam sérüljön egy kisebb balesetnél. Az Agolutin injekciót eddig a fájdalmak ellenére két naponta kaptam, de már nem bírja a fenekem, így az orvosom engedélyével áttérek a Proluton Depot szintetikus progeszteron injekcióra amit hetente egyszer kell csak beadni. Koraszülés megelőzésére lett kifejlesztve, a kutatások szerint, 33%-al képes azt meggátolni. A Meforalt is végig szedhetem, sőt, még a szoptatás alatt is folytatni fogom mivel semmilyen káros hatása nincs a magzatra illetve babára. Azt olvastam, hogy pozitívan hat a tejtermelésre is. Persze nem bízom a szoptatást sem a véletlenre, már kinéztem egy profi IBLC-s orvos végzettségű szoptatási tanácsadót, mert nem szeretnék ismét 9 hónapig fejni. Ehhez mondjuk az is kell, hogy egy jó súlyú újszülöttnek adjak életet, pont erre való a Proluton. Balázs a 37. héten született kis súllyal, nem volt ereje szopni és a heréje sem volt leszállva, emiatt 10 hónaposan műteni kellett. Szeretném ezeket a problémákat amennyire csak lehet kiküszöbölni.
A cukorterhelésen is túl vagyok, gyönyörű lett a 120 perces cukrom, 5 alatt maradt az éhgyomrival együtt. Balázsnál ez talán 7 volt. Nem néznek már 60 perceset, de én ezt itthon mérni szoktam és látom, hogy nem mindig jó. Sajnos csökkenteni kellett a 2000-es Meforalt 1000-re és ez eredményezte a romlást, de még így is nagyon jó vagyok. Hozzáteszem, a gyógyszer szedését a nőgyógyászom engedélyével teszem és nem pusztán a netes kutatásimra hagyatkozom, annyira azért nem vagyok bátor. Az endokrinológusom nem akart elsőre beleegyezni, de végül igazat adott abban, hogy mindenkinek romlik az eredménye aki a 12. héten abbahagyja és általában inzulint kell kapnia a terhesség folyamán, csak hát ő is a magyar protokollt kell hogy kövesse.
A progeszteronos váltás miatt kicsit izgulok, mivel az Agolutin természetes alapanyagokból készül a Proluton pedig teljesen szintetikus. Remélem ez nem fog gondot okozni.
A félelmeim ellenére egyre bátrabb vagyok a vásárlás területén. Beszereztem már az összes kórházi hálóinget, jó pár 50-56-os újszülött ruhát és nem hagytam ki egy babamérleget sem amit jó áron adtak. A Glamour napokon szeretném bővíteni még a kollekciót. A szülésre is készülök, szeretnék egy még szebb emléket mint ami Balázzsal volt. Megvettem Ina May Gaskin" Útmutató a szüléshez" című könyvét mivel szeretnék egy kicsit közelebb kerülni a hipnoszüléshez. Egy percig sem szeretnék otthon szülni, nekem kell a kórház és az orvosom szakértelme, ennek ellenére el lehet jó dolgokat sajátítani ebből a módszerből. Persze, akkor sem fogok elkeseredni, ha végül császár lesz.
Voltam egy nagyon szuper ingyenes elsősegély tanfolyamon a Bethesda kórházban amit a Magyar Gyermekmentő Alapítvány orvosai és mentősei tartottak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, iszonyatosan hasznos volt, rengeteget tanultam ott, mivel az újraélesztéstől a lázcsillapításon át az amputált végtagok helyes tárolásáig mindenről szó volt. A fészeképítés itthon nagyon beindult, csinálom a helyet a babának, így természetesen most sem marad időm unatkozni. :)
A méhszájam zárt maradt és volt egy kis gombás fertőzésem, amit a kúpok elmulasztottak. Szinte megszűnt a sárgás folyásom, tehát ez sem annyira a terhesség normális velejárója mint egyesek állítják.
A 19. héten voltunk Hajdú doktornőnél az Istenhegyin ahol mindent a legnagyobb rendben találtak. Nem kicsit izgultam a vizsgálat előtt...Érdekes, hogy Balázsnál azt hittem, hogy csak a 12. hétig kell eljutni, onnantól már nem történhet baj, de azóta tudom, hogy ez nem így van. Ebben a Doktornő és az orvosom is megerősített. A 18-19. héten már nagyobb a magzat, sokkal több információt hordoz. Jó lenne néha a boldog tudatlanságnak átadni magam, de nem megy sajnos. Tudom, hogy még egy teljesen egészséges 22 hetes magzat sem garancia semmire. Olyan sok rossz történhet: köldökzsinór gondok, autóbaleset, alsó fertőzés, élelmiszerek által okozott fertőzés( liszteriózis a legnagyobb parám, már azt sem tudom mit lehet enni azok közül amik nem eléggé sültek/főttek). Aztán minden ilyen gondolatmenet után rájövök, hogy még mindig nem én irányítok, nem tudok sokat tenni, így reménykedem, hogy augusztusban egy egészséges, gyönyörű kisbabánk fog születni.
Ami rajtam múlik azt természetesen megteszem. Mindkét autónkban van már övterelő, ahol lehetett kikapcsoltattam már most a légzsákot, nehogy pont a hasam sérüljön egy kisebb balesetnél. Az Agolutin injekciót eddig a fájdalmak ellenére két naponta kaptam, de már nem bírja a fenekem, így az orvosom engedélyével áttérek a Proluton Depot szintetikus progeszteron injekcióra amit hetente egyszer kell csak beadni. Koraszülés megelőzésére lett kifejlesztve, a kutatások szerint, 33%-al képes azt meggátolni. A Meforalt is végig szedhetem, sőt, még a szoptatás alatt is folytatni fogom mivel semmilyen káros hatása nincs a magzatra illetve babára. Azt olvastam, hogy pozitívan hat a tejtermelésre is. Persze nem bízom a szoptatást sem a véletlenre, már kinéztem egy profi IBLC-s orvos végzettségű szoptatási tanácsadót, mert nem szeretnék ismét 9 hónapig fejni. Ehhez mondjuk az is kell, hogy egy jó súlyú újszülöttnek adjak életet, pont erre való a Proluton. Balázs a 37. héten született kis súllyal, nem volt ereje szopni és a heréje sem volt leszállva, emiatt 10 hónaposan műteni kellett. Szeretném ezeket a problémákat amennyire csak lehet kiküszöbölni.
A cukorterhelésen is túl vagyok, gyönyörű lett a 120 perces cukrom, 5 alatt maradt az éhgyomrival együtt. Balázsnál ez talán 7 volt. Nem néznek már 60 perceset, de én ezt itthon mérni szoktam és látom, hogy nem mindig jó. Sajnos csökkenteni kellett a 2000-es Meforalt 1000-re és ez eredményezte a romlást, de még így is nagyon jó vagyok. Hozzáteszem, a gyógyszer szedését a nőgyógyászom engedélyével teszem és nem pusztán a netes kutatásimra hagyatkozom, annyira azért nem vagyok bátor. Az endokrinológusom nem akart elsőre beleegyezni, de végül igazat adott abban, hogy mindenkinek romlik az eredménye aki a 12. héten abbahagyja és általában inzulint kell kapnia a terhesség folyamán, csak hát ő is a magyar protokollt kell hogy kövesse.
A progeszteronos váltás miatt kicsit izgulok, mivel az Agolutin természetes alapanyagokból készül a Proluton pedig teljesen szintetikus. Remélem ez nem fog gondot okozni.
A félelmeim ellenére egyre bátrabb vagyok a vásárlás területén. Beszereztem már az összes kórházi hálóinget, jó pár 50-56-os újszülött ruhát és nem hagytam ki egy babamérleget sem amit jó áron adtak. A Glamour napokon szeretném bővíteni még a kollekciót. A szülésre is készülök, szeretnék egy még szebb emléket mint ami Balázzsal volt. Megvettem Ina May Gaskin" Útmutató a szüléshez" című könyvét mivel szeretnék egy kicsit közelebb kerülni a hipnoszüléshez. Egy percig sem szeretnék otthon szülni, nekem kell a kórház és az orvosom szakértelme, ennek ellenére el lehet jó dolgokat sajátítani ebből a módszerből. Persze, akkor sem fogok elkeseredni, ha végül császár lesz.
Voltam egy nagyon szuper ingyenes elsősegély tanfolyamon a Bethesda kórházban amit a Magyar Gyermekmentő Alapítvány orvosai és mentősei tartottak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, iszonyatosan hasznos volt, rengeteget tanultam ott, mivel az újraélesztéstől a lázcsillapításon át az amputált végtagok helyes tárolásáig mindenről szó volt. A fészeképítés itthon nagyon beindult, csinálom a helyet a babának, így természetesen most sem marad időm unatkozni. :)
2017. február 27., hétfő
Problémák és problémák
Hiába, 38 évesen nem gondtalan egy terhesség, nem véletlen, hogy a keleti népeknél ez már nagymamakor..
Kezdődött ugye azzal, hogy a placenta elérte a méhszájamat és csúnyán véreztem. Feküdtem közel 2 hetet( ami nagyon jól esett), aztán a következő ultrahangon már nagy volt az öröm amikor kiderült, hogy egy centire vannak egymásról. Az orvosom megerősítette, 100% hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Feküdni mér nem kell, de a munkába való visszatérést egyelőre nem javasolja, így én inkább elbúcsúztam egy kis időre a kollégáimtól, hogy ne kelljen agyba- főbe helyettesíteni és fel tudjanak venni valakit helyettem. Felesleges lenne a 22. héten visszamenni, ha egyáltalán akkor ideális lenne a helyzet, ezt ugye nem lehet előre tudni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem 60% lenne a táppénz összege. Szerencsére itthon nem költök sokat. Sajnos a másik munkámat sem végezhetem, na de annyi baj legye, örüljek hogy végre babás vagyok. Örülnék is, ha nem lenne folyamatosan ennyi gond. Történt ugyanis, hogy az egész család beteg lett, én is, de valahogy én voltam a legjobb állapotban. A gyerek itthon volt, én láttam el, én főztem és egyebek mivel anyukám és a férjem ki sem tudtak kelni az ágyból..Aztán jött az óvodai farsang amit én rendes anyukaként végigfotóztam ülve, állva, guggolva. Aznapra ki is dőltem, ki sem bújtam az ágyból. Másnap kicsit takarítottam, főztem, este meg behoztam a kertből egy nehéz pléddel és ruhákkal megpakolt szárítót, hogy reggelig tutira megszáradjon rajta minden hiszen kell a hely az újabb adag kimosott ruhának. Na, szerintem ez volt az ami betett...Vasárnap délután úgy elkezdett fájni a derekam, hogy azt hittem itt a vég. Kiegyenesedni sem nagyon tudok azóta sem. Ezután elkezdett keményedni a hasam is, egymás után jó sokszor. Már majdnem bevitettem magam a kórházba. Aztán bevettem pár magnéziumot és lefeküdtem. Közben összeállítottam a kórházi táskámat is a biztonság kedvéért. Szerencsére mára már csak a derékfájás maradt így nem hívtam az orvosomat, de szerdára tudtam időpontot szerezni hozzá. Inkább nézzen meg kétszer egy hónapban, mint hogy valami baj legyen. Én nem tudok várni jövő hét csütörtökig, akkor lesz a 19. heti genetikai uh az Istenhegyin meg hát ott amúgy sem vizsgálnak méhszájat. Remélem ez az erős derékfájás attól van, hogy megemeltem magam és nem attól, hogy elkezdtem nyílni...Jajjj, annyira parázok most is...Soha nincs nyugalom...Jó, hogy már szültem egyszer és tudom, hogy milyen a vajúdás. Ott a derékfájás és a keményedés egyszerre jön, nem úgy mint tegnap. Emiatt bízom egy kicsit abban, hogy nem nagy a baj.
Egyébként Balázsnál is akkor kezdtem keményedni amikor megmozdult először, most is ez van. Február 14-én éreztem a Kistesót először, akkor voltam 16 hetes. :) Balázsnál ez egy- másfél héttel később jelentkezett.
Amúgy a terhestüneteimhez hozzáírnám még az állandó tompa hasfájást is amit én a progeszteronra és a vasra fogok. Még mindig kapom a fájdalmas Agolutin injekciókat, mondjuk most már egy hete két naponta. Mellette szedem a vasat is, mert muszáj. A puffadás állandó jelenség. Mondjuk a progeszteron engem megnyugtat, ha az orvosom megengedi akkor a 36. hétig szúrni fogom, mert képes visszatartani a szülést. Megtudtam, hogy külföldről be lehet szerezni egy Proluton- Depot nevű injekciót amit csak heti egyszer kell beadni. Mennyire jó lenne csak heti egyszer szúrni!
Másik aggasztó tünetem a sárga folyás. Balázsnál is volt, mégis félek, hogy nehogy valami fertőzés jele legye amitől ugyebár beindulhat a szülés...Tudom túlaggódom, de ennyi szenvedés és csalódás után nem könnyű egy terhességet végig csinálni, még szinte örülni sem mertem eddig, nehogy megégessem magam....
Nagy szerencse, hogy az orvosom és az endokrinológusom is engedélyezte a Meforal szedését, így remélhetőleg legalább a terhességi cukrot megúszom.
Kezdődött ugye azzal, hogy a placenta elérte a méhszájamat és csúnyán véreztem. Feküdtem közel 2 hetet( ami nagyon jól esett), aztán a következő ultrahangon már nagy volt az öröm amikor kiderült, hogy egy centire vannak egymásról. Az orvosom megerősítette, 100% hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Feküdni mér nem kell, de a munkába való visszatérést egyelőre nem javasolja, így én inkább elbúcsúztam egy kis időre a kollégáimtól, hogy ne kelljen agyba- főbe helyettesíteni és fel tudjanak venni valakit helyettem. Felesleges lenne a 22. héten visszamenni, ha egyáltalán akkor ideális lenne a helyzet, ezt ugye nem lehet előre tudni. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem 60% lenne a táppénz összege. Szerencsére itthon nem költök sokat. Sajnos a másik munkámat sem végezhetem, na de annyi baj legye, örüljek hogy végre babás vagyok. Örülnék is, ha nem lenne folyamatosan ennyi gond. Történt ugyanis, hogy az egész család beteg lett, én is, de valahogy én voltam a legjobb állapotban. A gyerek itthon volt, én láttam el, én főztem és egyebek mivel anyukám és a férjem ki sem tudtak kelni az ágyból..Aztán jött az óvodai farsang amit én rendes anyukaként végigfotóztam ülve, állva, guggolva. Aznapra ki is dőltem, ki sem bújtam az ágyból. Másnap kicsit takarítottam, főztem, este meg behoztam a kertből egy nehéz pléddel és ruhákkal megpakolt szárítót, hogy reggelig tutira megszáradjon rajta minden hiszen kell a hely az újabb adag kimosott ruhának. Na, szerintem ez volt az ami betett...Vasárnap délután úgy elkezdett fájni a derekam, hogy azt hittem itt a vég. Kiegyenesedni sem nagyon tudok azóta sem. Ezután elkezdett keményedni a hasam is, egymás után jó sokszor. Már majdnem bevitettem magam a kórházba. Aztán bevettem pár magnéziumot és lefeküdtem. Közben összeállítottam a kórházi táskámat is a biztonság kedvéért. Szerencsére mára már csak a derékfájás maradt így nem hívtam az orvosomat, de szerdára tudtam időpontot szerezni hozzá. Inkább nézzen meg kétszer egy hónapban, mint hogy valami baj legyen. Én nem tudok várni jövő hét csütörtökig, akkor lesz a 19. heti genetikai uh az Istenhegyin meg hát ott amúgy sem vizsgálnak méhszájat. Remélem ez az erős derékfájás attól van, hogy megemeltem magam és nem attól, hogy elkezdtem nyílni...Jajjj, annyira parázok most is...Soha nincs nyugalom...Jó, hogy már szültem egyszer és tudom, hogy milyen a vajúdás. Ott a derékfájás és a keményedés egyszerre jön, nem úgy mint tegnap. Emiatt bízom egy kicsit abban, hogy nem nagy a baj.
Egyébként Balázsnál is akkor kezdtem keményedni amikor megmozdult először, most is ez van. Február 14-én éreztem a Kistesót először, akkor voltam 16 hetes. :) Balázsnál ez egy- másfél héttel később jelentkezett.
Amúgy a terhestüneteimhez hozzáírnám még az állandó tompa hasfájást is amit én a progeszteronra és a vasra fogok. Még mindig kapom a fájdalmas Agolutin injekciókat, mondjuk most már egy hete két naponta. Mellette szedem a vasat is, mert muszáj. A puffadás állandó jelenség. Mondjuk a progeszteron engem megnyugtat, ha az orvosom megengedi akkor a 36. hétig szúrni fogom, mert képes visszatartani a szülést. Megtudtam, hogy külföldről be lehet szerezni egy Proluton- Depot nevű injekciót amit csak heti egyszer kell beadni. Mennyire jó lenne csak heti egyszer szúrni!
Másik aggasztó tünetem a sárga folyás. Balázsnál is volt, mégis félek, hogy nehogy valami fertőzés jele legye amitől ugyebár beindulhat a szülés...Tudom túlaggódom, de ennyi szenvedés és csalódás után nem könnyű egy terhességet végig csinálni, még szinte örülni sem mertem eddig, nehogy megégessem magam....
Nagy szerencse, hogy az orvosom és az endokrinológusom is engedélyezte a Meforal szedését, így remélhetőleg legalább a terhességi cukrot megúszom.
2017. január 31., kedd
Szigorú fekvés
Sajnos tegnap elöntött a vér. Eddig tartott az álomállapot...Azt hittem ez a várandósság más lesz és dolgoztam látástól vakulásig. Ezentúl beláthatatlan ideig fekhetek..
Nagy szerencsém volt, mert az orvosom azonnal tudott fogadni. Még nagyobb szerencse, hogy a baba remekül van, már 82 mm és 3 nappal nagyobb a koránál, 14+2-nek mérte az orvos. A baj az, hogy a méhlepény mélyen fekszik a hátsó falon és eléri a belső méhszájat. Remélhetőleg ahogy nő a méhem, egyre távolabb kerül tőle és nem lesz szükség császármetszésre. Mondjuk ez most lényegtelen, csak az számít, hogy ne vérezgessek többet és hogy a baba jól legyen. Már csak két naponta szúrtuk az Agolutint, most vissza kellett állni a napi egyre...
Mára már csak egy kis barnázás maradt, remélem ez is hamarosan eltűnik és soha többet nem jön elő. A Doktor úr figyelmeztetett, hogy akár 2 hétig is eltarthat, tehát próbálok majd nyugodt maradni, ha ismét elönt.
A pihenés viszont nagyon jól esik. Túlzottan sok munka gyűlt össze az elmúlt hetekben, még hétvégén is dolgoztam, hát rendesen meg is fizettem érte...
Nagy szerencsém volt, mert az orvosom azonnal tudott fogadni. Még nagyobb szerencse, hogy a baba remekül van, már 82 mm és 3 nappal nagyobb a koránál, 14+2-nek mérte az orvos. A baj az, hogy a méhlepény mélyen fekszik a hátsó falon és eléri a belső méhszájat. Remélhetőleg ahogy nő a méhem, egyre távolabb kerül tőle és nem lesz szükség császármetszésre. Mondjuk ez most lényegtelen, csak az számít, hogy ne vérezgessek többet és hogy a baba jól legyen. Már csak két naponta szúrtuk az Agolutint, most vissza kellett állni a napi egyre...
Mára már csak egy kis barnázás maradt, remélem ez is hamarosan eltűnik és soha többet nem jön elő. A Doktor úr figyelmeztetett, hogy akár 2 hétig is eltarthat, tehát próbálok majd nyugodt maradni, ha ismét elönt.
A pihenés viszont nagyon jól esik. Túlzottan sok munka gyűlt össze az elmúlt hetekben, még hétvégén is dolgoztam, hát rendesen meg is fizettem érte...
2017. január 19., csütörtök
Egészséges Kisfiú :)
Hatalmas a boldogság. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a kombinált teszt nem szűri a Turner és számos másik szindrómát, de próbálunk bízni a megérzéseinkben.
A baba pont úgy néz ki mint Balázs anno. :)
A baba pont úgy néz ki mint Balázs anno. :)
2017. január 13., péntek
Nincs semmi a lába között
Legalábbis a 11. heti ultrahangon az orvosom nem látott ott még semmit. Nem mintha ez lényeges lenne, nekünk aztán teljesen mindegy a baba neme, csak legyen egészséges(bármilyen közhelyes is ez a kijelentés, ez a lényeg).
Eddig úgy tűnik, teljesen egészséges, 1 mm-es az orrcsontja, 4,4 cm-es és mindene tökéletes. Az orvosom szerint, nincs értelme a CVS-nek( amit ettől az ultrahangtól tettünk függővé), elég lesz a kombinált teszt az Istenhegyin. Nagyon bízom a nőgyógyászom és a Hajdú Krisztina szaktudásában, de kicsit azért tartok is ettől. Emlékszem, hogy Estnél is minden rendben volt a 12. heti ultrahangon, kijelentették, hogy egészséges a kislány, aztán jött a telefon, hogy mégsem...Aztán eszembe jut Heni, akinél már a 10. héten látták, hogy baj van a babával, de egy évvel később ugyancsak a 10. héten jelentették ki, hogy egészségesek az ikrek. Szóval kockázatos vállalkozás, tudom, de ennyi év küzdelem és két vetélés után nem merem bevállalni a CVS-t, a Prenatest meg nem fér bele a költségvetésünkbe. Ott lesz majd a 18. heti genetikai vizsgálat és még egy 5D-t is beiktatok előtte, csak kiderül ha baj van! Természetesen, ha az Istenhegyin javasolni fogják a kombinált teszt alapján, akkor nem fogok nemet mondani.
Egyébként a sok "betegségem", a mai napig tartó émelygések és egész napon át tartó fáradtság ellenére jól vagyok. Kissé megijesztett a 8. heti vérképen melyből kiderült, hogy az Anti-Tpo-m 1300 fölé kúszott, mert eddig 300 körül mozgott. Sajnos ez ellen sokat nem lehet tenni, reméljük nem tud már ártani a babámnak.
Szegény Balázs ismét kórházba került kiszáradás miatt. Nála ez nagyon gyorsan megtörténik, pedig hát még tápot is ivott aznap reggel. Kénytelen volt az apukájával tölteni az éjszakákat, mert én nem aludhattam a földön. Most először aludtunk egymás nélkül, ami nekem nagyon jól jött, mert végre kialudtam magam. Karácsony előtt kezdte a köhögést ami éjjel tetőzött, így óránként keltünk 3 héten át. Azt sem tudtam hol vagyok a fáradtságtól, főleg amikor januárban már reggel 6-kor kellett kelnem hogy beérjek a munkahelyemre. A lényeg az, hogy nincs komoly baja, még az antibiotikumot is feleslegesen kapta, de nem lehet semmit tenni a betegség ellen, meg kell várni, hogy magától leküzdje a szervezete. Most állítólag ilyen járvány van. Már sokkal jobban van, reméljük hétfőn óvodába is mehet.
Jövő hét csütörtökön lesz a kombinált teszt. Nagyon szeretnék jó hírekkel jönni!
Eddig úgy tűnik, teljesen egészséges, 1 mm-es az orrcsontja, 4,4 cm-es és mindene tökéletes. Az orvosom szerint, nincs értelme a CVS-nek( amit ettől az ultrahangtól tettünk függővé), elég lesz a kombinált teszt az Istenhegyin. Nagyon bízom a nőgyógyászom és a Hajdú Krisztina szaktudásában, de kicsit azért tartok is ettől. Emlékszem, hogy Estnél is minden rendben volt a 12. heti ultrahangon, kijelentették, hogy egészséges a kislány, aztán jött a telefon, hogy mégsem...Aztán eszembe jut Heni, akinél már a 10. héten látták, hogy baj van a babával, de egy évvel később ugyancsak a 10. héten jelentették ki, hogy egészségesek az ikrek. Szóval kockázatos vállalkozás, tudom, de ennyi év küzdelem és két vetélés után nem merem bevállalni a CVS-t, a Prenatest meg nem fér bele a költségvetésünkbe. Ott lesz majd a 18. heti genetikai vizsgálat és még egy 5D-t is beiktatok előtte, csak kiderül ha baj van! Természetesen, ha az Istenhegyin javasolni fogják a kombinált teszt alapján, akkor nem fogok nemet mondani.
Egyébként a sok "betegségem", a mai napig tartó émelygések és egész napon át tartó fáradtság ellenére jól vagyok. Kissé megijesztett a 8. heti vérképen melyből kiderült, hogy az Anti-Tpo-m 1300 fölé kúszott, mert eddig 300 körül mozgott. Sajnos ez ellen sokat nem lehet tenni, reméljük nem tud már ártani a babámnak.
Szegény Balázs ismét kórházba került kiszáradás miatt. Nála ez nagyon gyorsan megtörténik, pedig hát még tápot is ivott aznap reggel. Kénytelen volt az apukájával tölteni az éjszakákat, mert én nem aludhattam a földön. Most először aludtunk egymás nélkül, ami nekem nagyon jól jött, mert végre kialudtam magam. Karácsony előtt kezdte a köhögést ami éjjel tetőzött, így óránként keltünk 3 héten át. Azt sem tudtam hol vagyok a fáradtságtól, főleg amikor januárban már reggel 6-kor kellett kelnem hogy beérjek a munkahelyemre. A lényeg az, hogy nincs komoly baja, még az antibiotikumot is feleslegesen kapta, de nem lehet semmit tenni a betegség ellen, meg kell várni, hogy magától leküzdje a szervezete. Most állítólag ilyen járvány van. Már sokkal jobban van, reméljük hétfőn óvodába is mehet.
Jövő hét csütörtökön lesz a kombinált teszt. Nagyon szeretnék jó hírekkel jönni!
2016. december 22., csütörtök
Csodás szívdobogások
A legutóbbi bejegyzésem óta háromszor is voltam ultrahangon. Nálam a heti egy korai stádiumban a minimum, másképpen nem tudok megnyugodni ennyi év és ennyi csalódás után.
Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.
Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.
A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.
Múlt héten a drága szülész orvosomnál voltam. Nem volt döccenőmentes a vizsgálat, mivel első körben semmit sem látott a képernyőn. Kiküldött pisilni. Akkor azt hittem, hogy itt a vég mivel előtte 20 perccel ürítettem ki a hólyagomat. Úgy tűnik, hogy az izgalom miatt telítődött újra ilyen gyorsan, mart a második nekifutásnál rögtön ott volt az én édes kisbabám. Tökéletes méretek, tökéletes szívhang 7 hét 2 naposan. ( CRL 1,16 cm, egy nappal nagyobb a koránál)Nekem ez nem volt elég, megkértem, hogy mérjen magzati pulzusszámot. Nagyon készséges volt, nem volt kiakadva, hogy miért kérek tőle ilyet. Amikor kijelentette, hogy 170 akkor már biztos voltam benne, hogy itt minden rendben van. Sokszor van olyan, hogy boldogan jön ki a kismama ultrahangról, mert látták/ hallották a pulzálást, aztán két héttel később mégis elvetél. Ennek simán lehet az az oka, hogy nem dobogott elég erősen a szívecske. Emlékszem, hogy Balázsnál mennyire aggódtam a szívhang után, hogy nehogy a következő ultrahangnál eltűnjön, na most már tudom, hogy ilyen jó értékek mellett ennek esélye minimális. Persze teljesen nyugodt most sem vagyok.
Tegnap Tanár úrnál voltam. Ő 1, 64-es CRL-t mért hüvelyi ultrahanggal és tökéletesnek látta a bébit. Ma reggel újabb uh várt rám a kórházban a szülészemnél, mert az ünnepek miatt így jött ki a lépés. Most vette le az első trimeszteri vért, de ha már ott voltam, akkor hasi uh-val is ránknézett. Tökéletes volt a szívműködés ismételten. Érdekes, hogy ő nagyobbnak mérte, a CRL 1,82 volt. Rákérdeztem, hogy milyen szűrést javasol a 12. héten és nagyon elkeseredtem, amikor azt mondta, hogy a kombinált teszt az Istenhegyin nem biztos, hogy elég lesz...Abban maradtunk, hogy a 11. héten még megnéz egyszer és ha bármi gyanúsat lát akkor átbeszéljük újra a komolyabb lehetőségeket. Ezután történelmi pillanatok következtek az életemben, mert vééééééégre bejelentkezhettem az Istenhegyire kombinált tesztre ami pont anyukám születésnapjára esik. Mielőtt babás lettem, édesanyám elmondta, hogy felajánlott Istennek két évet az életéből, csak teljesüljön végre az álmunk és legyen még egy kisbabánk. Egyébként a szüleim még nem tudnak a babáról, Szenteste szeretném majd velük közölni. Anyukám nem lesz velünk, de már postáztunk neki egy levelet melyben egy UH képpel és Balázs egyik szuper óvodai fotójávál kívánunk neki Boldog Karácsonyt. Megkértük, hogy ne bontsa addig ki a borítékot amíg Skype-on fel nem hívjuk.
A tüneteimről is szeretnék pár sort írni, habár remélem nem lesz többé arra szükség, hogy visszaolvassam hogy is volt. Elég volt már nekem ez a 9 év, nem szeretnék újra a teherbeeséssel szenvedni majd a tüneteket elemezgetni. Ezt a babát megszülöm és kész, elfogyott az energiám.
Szóval úgy a 6. hét óta kínoz a délelőtti émelygés, ami egyáltalán nem baj, nagyon örülök neki, mert akkor tudom, hogy valószínűleg minden rendben van. Sokszor nehéz így dolgozni, de nem vagyok hajlandó táppénzre menni, mert ezen semmi sem múlik. Sőt, kímélni sem kímélem magam, ugyanúgy élem az életem mint eddig. A szagokra egyre inkább érzékeny vagyok, rohadt büdösek lettek hirtelen a kollégáim. Irtózom a kávé illatától, csak az otthoniból tudok egy pohárral meginni reggelente, de azt is undorral teszem. Valahogy gusztustalan a folyékony tejszín amivel iszom, de az IR miatt nincs más lehetőségem. Több kávé nem csúszik le, így egész nap kóválygok. Este 7-8-kor már aludnék, de az én drága kisfiam ezt nem igazán nézi jó szemmel, mert ő kipiheni magát az óvodában és 10 körül képes csak elaludni. Éjjel 4 körül általában kimegyek pisilni és nagyon sokszor nem tudok visszaaludni, reggel 6-kor meg eleve kelek. Mit mondjak, sokszor alig élek. A hasam most nem feszül olyan sokszor mint Balázsnál. Talán kétszer vettem eddig be magnéziumot emiatt. Kopp-kopp, de vérezgetés sincs. Az orrom és ínyem kis mértékben vérzékeny. A melleimhez nem lehet hozzáérni, nem is értem, hogy mi történt velük a negyedik héten...Olyanok mintha plasztikai sebésznél jártam volna. Ismét eresednek. Sajnos a teljes kiőrlésű kenyérre rá sem tudok nézni, csak azokra amelyek kis mértékben vannak TK liszttel bekeverve. Most imádom a paradicsomot, nem úgy mint Balázsnál és nem kívánom a savanyúságot. A gyomorégés, székrekedés is elkerül. Csupa jó terhestünetek! Most már csak a 12. heti vizsgálatokon kell sikeresen túlesnem és akkor ígérem, megnyugszom.
2016. december 8., csütörtök
Két szív dobog bennem ☺
A baba 4,4 mm, a petezsák 17 mm. Pulzálás látható. ☺☺☺☺☺
Ma vagyok 6+2. Remélem jók ezek a méretek. Még egy szívhangot szeretnék látni, hogy megnyugodjak.
A szülés várható időpontja:
2017. augusztus 1.☺☺☺☺☺
Ma vagyok 6+2. Remélem jók ezek a méretek. Még egy szívhangot szeretnék látni, hogy megnyugodjak.
A szülés várható időpontja:
2017. augusztus 1.☺☺☺☺☺
2016. november 30., szerda
Boldogság
Hajnal négy óta fent vagyok. Nagyon idegesen mentem a kórházba annak ellenére is, hogy jó hírekre számítottam. Ha tegnap írtam volna ezt a bejegyzést, akkor a címe a "Világ legboldogabb émelygő asszonya" lett volna, de mára ismét eltűntek a tünetek, úgy hogy egyszerűen csak boldog vagyok a kapott hírektől. :)
A petezsák mérete 8 mm. Szikhólyag is látható benne ami 3,7 mm :) Terhességi korának teljesen megfelelő. Ma vagyok 5+1, 22 DPO.
Jövő hét csütörtökön szívhang.
A petezsák mérete 8 mm. Szikhólyag is látható benne ami 3,7 mm :) Terhességi korának teljesen megfelelő. Ma vagyok 5+1, 22 DPO.
Jövő hét csütörtökön szívhang.
2016. november 28., hétfő
HCG 2443
El sem hiszem! Egyszerűen nem tudom elhinni! :)
A ma reggeli teszt sokkal erősebb volt, szóval igazatok volt, nem lehet a tesztek színéből kiindulni.
Persze örülni még mindig nem merek.
Szerdán UH.
A ma reggeli teszt sokkal erősebb volt, szóval igazatok volt, nem lehet a tesztek színéből kiindulni.
Persze örülni még mindig nem merek.
Szerdán UH.
2016. november 27., vasárnap
Hogy lehetek ilyen peches?
Az elhalasztott FET ciklusban rendesen próbálkoztunk itthon. CD 23, 24 körül pecsételtem szokásomhoz híven. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok terhes. Még az akupunktúrát is lemondtam, hogy pihenjen kicsit a fülem.
Fogalmam sincs mi ütött belém CD 25-ön, azaz 10 nappal a peteérésem után, mert arra keltem, hogy muszáj csinálnom egy tesztet. Nem fogjátok elhinni, nagyon halvány pozitív lett. Délután egyértelmű pozitív lett az Early Predictor is. Másnap már nem kellett gondolkozni, hogy ott van-e a vonal vagy nincs. Aztán szépen lassan erősödtek a tesztek. Jóval erősebbek voltak mint az előző két terhességemnél. Ígéretes tüneteim voltak: majd leszakadtak a melleim és jó nagyra nőttek, sokat jártam mosdóba, feszült az alhasam, fáradékony voltam. Azt hittem, hogy ez a terhesség más mint az előző kettő.
Itt vannak az első tesztek( X-epil) DPO 10 és 15 között:
DPO 14-en csináltam egy terhességi kórt meghatározó Clearblue tesztet is:
Iszonyatosan megnyugodtam, mert ez azt jelentette, hogy a HCG-m valahol 170 felett járhatott. Ilyen magas értékek mellett majdhogynem kizárt a vetélés. Aznap elmentem akupunktúrára.
Másnap a munkahelyemen ebéd közben hirtelen egy elviselhetetlen görcs tört rám. Leginkább egy szülési fájáshoz tudnám összehasonlítani. Alig tudtam kiegyenesedni hosszas perceken át. Rettegve ellenőriztem utána, hogy nem öntött-e el a vér. Szerencsére nem. Aztán elmentem kétszer mosdóba és sokkal jobb lett. Bíztam benne, hogy csak egy ártatlan bélgörcs volt amit a mohón behabzsolt kaja okozott. Egész délután feküdtem utána itthon. Kicsit még éreztem a hasamat, de gyorsan bealudtam, amit jó jelnek vettem.
Utána napon mentem először vérvételre. Sík ideg voltam egész nap, semmi másra nem tudtam koncentrálni. Percenként ellenőriztem a postafiókomat. Viszonylag korán jött az eredmény:
HCG: 584
Progeszteron: 87 nMol.
Mindez DPO 16-on. Próbáltam kicsit megnyugodni, de nem igazán tudtam, mert a görcs utáni napon eltűntek a tüneteim. Gyömöszölhettem kedvemre a melleimet, nem fájtak. Balázsnál is elmúlt az 5. hét körül a mellfájás, de 4+2-ön még nagyon korainak tartottam. Sok mindenkinél van ilyen, de csak az 5-6. hét környékén. Elmúlik aztán visszatér. Nálam sajnos még nem tért vissza. Nagyon kevés tünetem maradt, talán a puffadás van még jelen.
Bújtam a netet és megnyugtató statisztikákra leltem. Amennyiben DPO 16-on a HCG 300 felett van, akkor a vetélési esély 5%. Nekem 584 volt. Aztán ott a baromira jó progi is, ami úgyszintén élő terhességre utal. A nyári babámnál tudtam hogy vége, amikor 55 nMol-nál nem volt magasabb a progeszteronom egy hét Prolutex szúrása után sem. Most pedig csak a Crinone gélt használtam DPO 13-tól. Még ezt sem siettem el, megvártam, hogy erősödjenek a tesztek. Úgy voltam vele, hogy inkább menjen el minthogy ismét egy életképtelen magzatot tartsak vissza ami csak bekavar a ciklusomba. Legutóbb ugyebár három hónapig nem volt peteérésem pedig magától ment el a 7. hét környékén...A Crinone sem egy túl erős progeszteron, mert nekem mellette mindig megjött a sikertelen lombikok esetében. Emiatt az Agolutin injekciót is csak a görcs utáni napon, azaz DPO 16-on kezdtük el szúrni.
A tünetek azóta sem tértek vissza. Maradt egy bővebb folyás és az alacsony vérnyomás. Megint fájdogál a jobb oldalam. Semmi undor vagy hányinger, ami Balázsnál ilyenkor, azaz 4+5-ön már elkezdődött. A két rossz terhességemnél sem voltak meg. Még a gyermekem hányásától sem undorodom. Mikor máskor kapná el a hányós vírust a Drágaságom, ha nem akkor amikor terhes vagyok? Két napja ezt játsszuk éjjel. Napközben jól van. Volt az óvodában az őszi szünet előtt is egy ilyen hullám, de akkor nem kapta el. Most igen.
Tegnap gondoltam egyet és rákerestem a fülakupunktúrára terhesen. Abban bíztam, hogy amiatt nincsenek tüneteim. Megdöbbenve olvastam, hogy a legtöbb oldal szerint nem ajánlott terhesség elején. Kerülni kell a méh és a petefészek pontokat. Nem fogjátok elhinni, de a csaj rakott a méhemre tűt...Másnap jött az elviselhetetlen görcs...Úgy tűnik, most az egyszer nem néztem utána időben valaminek a neten és nagy bajt okoztam. Ki gondolta volna, hogy az akupunktúrás hölgy nem ért hozzá? Én maximálisan megbíztam benne. Méhösszehúzódásokat okoz, ha erre a pontra tűt tesznek. Persze van egy csomó oldal, amelyik azt írja, hogy ez nem bizonyított 100%-osan, de nálam valószínűleg bejött. Ilyen magas HCG mellett mi más okozhatta volna?
Ma már szinte biztos, hogy benne vagyok az 5%-ban. Nem erősödnek a tesztek. Holnap megyek HCG-re, de már tudom a végeredményt. Sajnos eddig még soha nem tévedtem, mindig tudtam hogy vége van. Túl sok az, hogy a teszt nem változik és a tüneteim is abbamaradtak.
A fölső a mai, alatta van a tegnapi, az alatt meg szerdai van. Körülbelül olyan erős a mai is.Tehát a HCG-m holnap nem lesz több 600-nál...Szerdán olyan 250 lehetett, de tapasztalat, hogy legutóbb még akkor is nőtt a HCG-m amikor már tudtuk, h vége, ezért nem saccolok 250-et.
Itt van egy összehasonlítás is a nyári terhességemmel. A mai teszt( CD 33) a jobb oldali és az akkori teszt( CD 34) a bal oldalon. Sokkal erősebb a tavalyi tesztem, pedig eddig mindegyik erősebb volt. Egyértelmű az elhalás.
Ma már két bombaerős csík kéne hogy legyen.
Szerdán lesz az első UH. Aznap szeretnénk elutazni a Kolpingba is( ha elmúlik a betegség Balázsnak). Szép kis nyaralás lesz ez is!
Nagyon gyenge vagyok ismét. Nem tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. Miért történik ez már harmadjára is velem? Elég volt ebből a sok csalódásból! Most úgy érzem, hogy én ezt még egyszer nem tudom végig csinálni. Megpróbálok lemondani a kistesóról. Szeretném örökre elfelejteni ezt a témát. Legalábbis most így érzek, persze nem tudni még mit hoz a jövő.
Fogalmam sincs mi ütött belém CD 25-ön, azaz 10 nappal a peteérésem után, mert arra keltem, hogy muszáj csinálnom egy tesztet. Nem fogjátok elhinni, nagyon halvány pozitív lett. Délután egyértelmű pozitív lett az Early Predictor is. Másnap már nem kellett gondolkozni, hogy ott van-e a vonal vagy nincs. Aztán szépen lassan erősödtek a tesztek. Jóval erősebbek voltak mint az előző két terhességemnél. Ígéretes tüneteim voltak: majd leszakadtak a melleim és jó nagyra nőttek, sokat jártam mosdóba, feszült az alhasam, fáradékony voltam. Azt hittem, hogy ez a terhesség más mint az előző kettő.
Itt vannak az első tesztek( X-epil) DPO 10 és 15 között:
DPO 14-en csináltam egy terhességi kórt meghatározó Clearblue tesztet is:
Másnap a munkahelyemen ebéd közben hirtelen egy elviselhetetlen görcs tört rám. Leginkább egy szülési fájáshoz tudnám összehasonlítani. Alig tudtam kiegyenesedni hosszas perceken át. Rettegve ellenőriztem utána, hogy nem öntött-e el a vér. Szerencsére nem. Aztán elmentem kétszer mosdóba és sokkal jobb lett. Bíztam benne, hogy csak egy ártatlan bélgörcs volt amit a mohón behabzsolt kaja okozott. Egész délután feküdtem utána itthon. Kicsit még éreztem a hasamat, de gyorsan bealudtam, amit jó jelnek vettem.
Utána napon mentem először vérvételre. Sík ideg voltam egész nap, semmi másra nem tudtam koncentrálni. Percenként ellenőriztem a postafiókomat. Viszonylag korán jött az eredmény:
HCG: 584
Progeszteron: 87 nMol.
Mindez DPO 16-on. Próbáltam kicsit megnyugodni, de nem igazán tudtam, mert a görcs utáni napon eltűntek a tüneteim. Gyömöszölhettem kedvemre a melleimet, nem fájtak. Balázsnál is elmúlt az 5. hét körül a mellfájás, de 4+2-ön még nagyon korainak tartottam. Sok mindenkinél van ilyen, de csak az 5-6. hét környékén. Elmúlik aztán visszatér. Nálam sajnos még nem tért vissza. Nagyon kevés tünetem maradt, talán a puffadás van még jelen.
Bújtam a netet és megnyugtató statisztikákra leltem. Amennyiben DPO 16-on a HCG 300 felett van, akkor a vetélési esély 5%. Nekem 584 volt. Aztán ott a baromira jó progi is, ami úgyszintén élő terhességre utal. A nyári babámnál tudtam hogy vége, amikor 55 nMol-nál nem volt magasabb a progeszteronom egy hét Prolutex szúrása után sem. Most pedig csak a Crinone gélt használtam DPO 13-tól. Még ezt sem siettem el, megvártam, hogy erősödjenek a tesztek. Úgy voltam vele, hogy inkább menjen el minthogy ismét egy életképtelen magzatot tartsak vissza ami csak bekavar a ciklusomba. Legutóbb ugyebár három hónapig nem volt peteérésem pedig magától ment el a 7. hét környékén...A Crinone sem egy túl erős progeszteron, mert nekem mellette mindig megjött a sikertelen lombikok esetében. Emiatt az Agolutin injekciót is csak a görcs utáni napon, azaz DPO 16-on kezdtük el szúrni.
A tünetek azóta sem tértek vissza. Maradt egy bővebb folyás és az alacsony vérnyomás. Megint fájdogál a jobb oldalam. Semmi undor vagy hányinger, ami Balázsnál ilyenkor, azaz 4+5-ön már elkezdődött. A két rossz terhességemnél sem voltak meg. Még a gyermekem hányásától sem undorodom. Mikor máskor kapná el a hányós vírust a Drágaságom, ha nem akkor amikor terhes vagyok? Két napja ezt játsszuk éjjel. Napközben jól van. Volt az óvodában az őszi szünet előtt is egy ilyen hullám, de akkor nem kapta el. Most igen.
Tegnap gondoltam egyet és rákerestem a fülakupunktúrára terhesen. Abban bíztam, hogy amiatt nincsenek tüneteim. Megdöbbenve olvastam, hogy a legtöbb oldal szerint nem ajánlott terhesség elején. Kerülni kell a méh és a petefészek pontokat. Nem fogjátok elhinni, de a csaj rakott a méhemre tűt...Másnap jött az elviselhetetlen görcs...Úgy tűnik, most az egyszer nem néztem utána időben valaminek a neten és nagy bajt okoztam. Ki gondolta volna, hogy az akupunktúrás hölgy nem ért hozzá? Én maximálisan megbíztam benne. Méhösszehúzódásokat okoz, ha erre a pontra tűt tesznek. Persze van egy csomó oldal, amelyik azt írja, hogy ez nem bizonyított 100%-osan, de nálam valószínűleg bejött. Ilyen magas HCG mellett mi más okozhatta volna?
Ma már szinte biztos, hogy benne vagyok az 5%-ban. Nem erősödnek a tesztek. Holnap megyek HCG-re, de már tudom a végeredményt. Sajnos eddig még soha nem tévedtem, mindig tudtam hogy vége van. Túl sok az, hogy a teszt nem változik és a tüneteim is abbamaradtak.
A fölső a mai, alatta van a tegnapi, az alatt meg szerdai van. Körülbelül olyan erős a mai is.Tehát a HCG-m holnap nem lesz több 600-nál...Szerdán olyan 250 lehetett, de tapasztalat, hogy legutóbb még akkor is nőtt a HCG-m amikor már tudtuk, h vége, ezért nem saccolok 250-et.
Itt van egy összehasonlítás is a nyári terhességemmel. A mai teszt( CD 33) a jobb oldali és az akkori teszt( CD 34) a bal oldalon. Sokkal erősebb a tavalyi tesztem, pedig eddig mindegyik erősebb volt. Egyértelmű az elhalás.
Ma már két bombaerős csík kéne hogy legyen.
Szerdán lesz az első UH. Aznap szeretnénk elutazni a Kolpingba is( ha elmúlik a betegség Balázsnak). Szép kis nyaralás lesz ez is!
Nagyon gyenge vagyok ismét. Nem tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. Miért történik ez már harmadjára is velem? Elég volt ebből a sok csalódásból! Most úgy érzem, hogy én ezt még egyszer nem tudom végig csinálni. Megpróbálok lemondani a kistesóról. Szeretném örökre elfelejteni ezt a témát. Legalábbis most így érzek, persze nem tudni még mit hoz a jövő.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)