Első szülői értekezlet

Nem győzök keseregni az idő múlása miatt. Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is nagyon fáj. Főleg, hogy képtelen vagyok kistesót szülni neki. Mondjuk pontosan emiatt próbálok minden pillanatot megélni és kihasználni amit együtt tölthetek az én drága kisfiammal.

Szóval megvolt a szülői az óvodában. Együtt mentünk Balázzsal, hogy ismerkedjen a környezettel, mert nála ez alap. Nekem fontos, hogy ide is könnymentesen szokjon be. Sajnálattal tapasztaltam viszont, hogy az ott lévő szülők többsége nem törekszik erre, sőt, azt nézik, hogy nekik mi a kényelmes. Egyik anyuka például megkérdezte, hogy ugye nem kötelező betartani az ajánlott 2 hetet, mert a bölcsiben muszáj volt és neki ez számára borzalmas. Megkérdeztem a szülői után, hogy mennyire szereti a gyermeke a bölcsődét. A válasza az volt, hogy még a mai napig sír, ha menni kell, de ez van... Szép, nem? És ennek az anyukának eszébe sem jut az, hogy talán itt másképp kéne csinálni, mert az oviban 3-4 évet fog eltölteni a kicsinye és mindenkinek jobb lenne, ha örömmel járna be. Ő ide is gyorsan szeretné beszoktatni, nem baj az ha sír... Egy másik anyuka ugyanígy nyilatkozott. Ő már a 3. gyermekét fogja beszoktatni. Az első kettőnél nem jött be ez a módszer, de nem baj, majd megszokja...És ilyenkor ne legyek mérges a sorsra, hogy az ilyen emberek termékenyek? Persze, egy irigy kutya lettem, elismerem, de szerintem ez a hozzáállás akkor sem normális...Még meg sem akarják próbálni az elnyújtott változatot. Pedig én fel is szólaltam, hogy az én gyerekem hosszas beszoktatás után sírás nélkül és örömmel járt be a bölcsibe de ez senkit sem érdekelt. Minden gyerek más, azzal védekeznek. Ez persze igaz, de a gyermekek többségének nem jó, ha bedobják őket egy idegen helyre. Jó, megértem azt is, hogy nem mindenki tud ki szabit venni mint én, aki mellesleg pont szeptember 1-jén fogok kezdeni, de vajon azok az anyukák, akik kicsivel vannak otthon miért nem tesznek egy próbát? Miért utánozzák más hülyeségét? Én mondjuk UFÓ vagyok, tudom, de ha megszületett volna a Kistesó, akkor max délig járatnám Balázst óvodába és semmiképpen sem adnám akkor be, amikor a kicsi születik, hanem várnék vele. Éppen elég trauma az, ha a családba bekerül egy idegen baba, nem kell még az óvodával is stresszelni őket. Milyen meglepő, hogy az anyucik többségét ez sem érdekli, örülnek, ha megszabadulhatnak a nagytól. No comment...

Az óvónénik nem tűnnek rossznak. Nagyon tetszett, hogy elmondták, több éves tapasztalat után szerintük mi a helyes módja a beszoktatásnak. Majdnem minden ponttal egyetértek. Alapszabály, hogy SOHA nem szabad átverni a gyereket, el kell mondani, hogy anya most elmegy, de majd miután játszol, megebédelsz, alszol stb. eljön érted. Természetesen kiosonni sem szabad. A maximum két hetes, fokozatos beszoktatás hívei. Nekem ez kevésnek tűnik, de bízom benne, hogy megoldjuk ennyi idő alatt is. Mondták, hogy ezek a pontok a bölcsődés gyermekekre is vonatkoznak, mert ők ugyanúgy egy idegen közegbe kerülnek be. Kértek mindenkit, hogy még a nyári zárás előtt vigyük be a kicsiket az óvodába, hogy ismerkedjenek a környezettel. ( Igaz most összevont csoportok vannak és leginkább az udvaron játszanak). Szerintetek hányan használják ki ezt a lehetőséget? Könnyű kitalálni, hogy mi vagyunk az egyetlenek...Ami iszonyatosan meglepődtem az az volt, hogy egyes óvónénik a nyári szünet alatt elmennek házhoz, hogy a megszokott biztonságos környezetben barátkozzanak össze a leendő óvodásokkal. Hát azt hittem, dobok egy hátast! Ez egy állami óvoda. Hihetetlen, nem? Szerintem ilyet még magán helyeken sem csinálnak. Azt is elmondták, hogy nekünk is el kell hinnünk, hogy a gyerek jó helyen van ott, mert ha nem sugározzuk ezt a biztonságot, akkor a gyermek sem fogja magát jól érezni ott. Ajánlottak mesekönyveket, amik az óvodáról szólnak és kértek minket, hogy csak pozitívan nyilatkozzunk az ott történő dolgokról és természetesen beszélgessünk sokat róla.
Sajnáltam, hogy nem ahhoz az óvónőhöz kerültük, aki még mielőtt elmondta volna ezeket a dolgokat,  baromira szimpatikus volt. Szerencsére nem a sokak által szidott fiatal néni csoportjába kerültünk, hanem egy vegyesbe (ahol egyelőre jó dolgunk lesz, mert mi leszünk a kicsik és a nagyoktól csak tanulni lehet) aminek sok az előnye és a hátránya is, de ez van, nem lehetünk telhetetlenek.

Üdvözlöm magam az IR-esek klubjában

A terheléses vizsgálatom eredménye:

0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3

2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...

Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta  a hízást és az inzulinrezisztenciát is...

Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!

A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.

Az előbb elfelejtettem megírni, hogy  jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.

"Mindent bele" lombik augusztusban

Hamarabb sajnos már nem férek be, de nem is bánom. Nem szeretnék még egy nyarat a forró lakásban tölteni egy esetleges "állterhesség" miatt. Valószínűleg megyünk nyaralni egy kicsit igaz még mindig nem  Görögországba, ami a szívünk csücske, hanem Horvátországba. Közelebb van és olcsóbban ki tudjuk hozni. Örülünk, hogy egyáltalán el tudunk menni egy méregdrága lombik előtt úgy, hogy vettünk végre új autót aminek havonta perkáljuk az aktuális részletét.

A leleteim többsége még nem érkezett meg, így nem tudom, hogy van-e inzulinrezisztenciám, illetve kariótípus problémám. A múltkor azt írtam, hogy jó lenne, ha a PGD miatt lennének hibás génjeim, de ezt most már átgondoltam. A PGD-t persze sajnálom és kiakasztónak találom, hogy Magyarországon nem kérheti minden lombikos, de a hibás génekből inkább nem kérek, mert akkor egy esetleges spontán terhességnél ismét retteghetnék.  Szerencsére Kanyó doktornő felvázolt más szelektálási lehetőségeket is. Ami biztos, az az embriogén, mert két vetélés és 3 sikertelen IVF abszolút indokolttá teszi. Remélem, hogy ez a táptalaj majd segíti az embriók beágyazódását. Persze ehhez az kell, hogy két egészséges sejt találkozzon. A spermák szelektálására van valamilyen eljárás, aminek a nevét nem jegyeztem meg, de az a lényege, hogy a spermiumokat iszonyatosan ki tudja nagyítani és így ki lehet válogatni a legéletképesebbeket.

Bízom benne, hogy megismétlődnek a 4 évvel ezelőtti csodálatos események. Akkor is augusztusban mentünk lombikra, ami ugyan nem sikerült, viszont egy hónappal később megfogant életünk értelme. :)