Az ötödik terhességem

Tudom, tudom, a legutóbbi bejegyzésemben arról írtam, hogy nem biztos, hogy szeretnénk harmadik babát. Mindenesetre nem zárkóztunk el tőle. Történt aztán, hogy késett a peteérésem, nem éreztem a tüneteket és vettem egy csomag ovulációs tesztet. A 20. nap körül lett a legsötétebb. Mondtam a férjemnek, hogy ha szeretne harmadik babát akkor jöjjön reggel. Jött...
Két héttel később nem akart szűnni a pecsételésem de a menstruációm sem jött meg.  Épp külföldön voltunk, nem volt nálam semmi. Elküldtem hát a férjemet tesztekért amik egytől egyik pozitívak lettek. Nem volt persze progeszteron sem kéznél de úgy voltam vele, hogy nem baj, legfeljebb megjön ha nem jó a terhesség.
Nem jött meg így itthon elkezdtem használni az Utrogestánt. Nem voltam hajlandó ennél drágábbat venni vagy injekciókkal kínozni magam, mert hiába kaptam végig az előző terhességem alatt a fájdalmas szurikat, csak megszültem 36+6 napon egy nappal az utolsó szuri beadása után..
Körülbelül 4 hét 1 napos lehettem amikor a Clearblue 2-3-at mutatott ami baromira jó HCG szintre utal. Tamásnál 1 nappal előtte mutatta ugyanezt. Bizakodtam, a tüneteim is nagyon erősek voltak. Olyan hihetetlen volt, hogy szoptatás mellett 40 évesen összejött úgy, hogy nem volt előtte 1-3 hónappal lombikom mint az első 4 terhességemnél. Valahol várható is volt, hogy valami történik, ha nem védekezünk mivel a hormonszintem soha nem volt még ilyen jó. Amióta szoptatok, csoda módjára lecsökkent a pajzsmirigy antitesteim száma is. A szopit egyelőre nem szerettem volna elhagyni mert úgy voltam vele, hogy felesleges kínzásnak tenném ki Tamást amennyiben mégsem fejlődne jól a baba,  aztán meg verném a fejem a falba. Pár hete egy előadáson találkoztam a szoptatási tanácsadómmal és rákérdeztem erre. A válasza az volt, hogy az én előzményeimmel sem kell abbahagyni hacsak nincs nyomós ok, mert  például egy orgazmus sokkal nagyobb méhösszehúzódásokat okoz, mégsem tiltják el a nőket a házasélettől.

Jött végre a hétfő és elmentem vérvételre. 4+3 napon 463 volt a HCG és 79,6 a progi. Tamásnál 4+2-ön volt 586 körül és 87 a progeszteron. Ez nem volt rossz eredmény így sem. A proginak nagyon örültem, mert elég jó volt ahhoz,  hogy méhen belüli terhességre utaljon.
4 hét 5 naposan jött egy tüszős mandulagyulladás körülbelül 38 fokos lázzal. Azonnal elkezdtem a megfelelő gyógyszerrel csillapítani. Gyerekkorom óta nem voltam lázas. Nem sejtettem jót. Másnap elmentem vérvételre. A HCG eredményem sajnos csak 1207 lett. Tamás ezen a napon 2336 volt, a duplázódás 89 %-os. Ekkor már sejtettem, hogy valami baj van de még nem adtam fel.
5hét 3 naposan a HCG-m csak 3448 volt. A duplázódás 70%-os volt. Kezdtem feladni bár ahogy olvastam, ebben a korban ez még belefért. Ahogy nő a HCG, úgy csökken az emelkedés mértéke. Másnap az orvosom behívott ultrahangra. A petezsák 8,6 mm volt. Megint elkezdtem reménykedni mivel Tamásnál 5 hét 2 naposan 9 mm-es volt. A tüneteim persze egyre jobban csökkentek.
A következő ultrahang másfél héttel később volt. Ott már 21 mm-es szabályos petezsákot láttunk szikhólyaggal de embriót és szívhangot sehol sem. Üres petezsák, azaz blighted ovum lett a vége. Egy újabb missed ab. A természetes vetélés mellett döntöttem mivel már volt benne részem és egyáltalán nem fájt. Azt hittem, hogy majd abbahagyom a progeszteront és pár napon belül elmegy. Aha..Jó nagyot tévedtem, ez más helyzet volt. Utána is olvastam külföldi oldalakon, hogy hetekig nem ismeri fel a szervezet azt, hogy elhalt a terhesség és van akinél az első trimeszter végén következik csak be a vetélés. Nem akartam elhinni, hogy 600 mg progeszteron abbahagyása, a szex, az emelés, a szoptatás és minden egyéb amit eddig kerültem az első időszakban  nem fog semmi előrehaladást sem hozni. Kicsit féltem is a hatalmas vérzéstől és a szülési fájdalmakról amikről ezeken az oldalakon beszámoltak de álltam eléjük A tüneteim nem hogy elmúltak volna, egy ideig még a hányinger is kínzott, a szagundor és fáradtság pedig végig velem maradtak. Eltelt 2 hét és én még csak nem is pecsételtem..Természetesen műtét lett a vége amin már túl is vagyok. Közel 10 hetesen a petezsák épp hogy csak kezdett elnyúlni, nem tudom meddig tartotta volna még bent a szervezetem.
Viszonylag jól viselem hiszen nekem két gyerekkel és kerek az életem, egy szavam sem lehet. Egyelőre nem tudjuk, hogy merünk-e még egyszer próbálkozni, nem szívesen élnék át még egy ilyen megpróbáltatást. Meglátjuk...

Március 11

Ekkor született volna meg az első missed ab-es babám. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dátumot.
Sorban születnek a Face-n az ismerőseim márciusi babái, az én könnyeim meg sorban potyognak. Kegyetlenül fáj, hogy én nem hozhatom haza a kórházból az első Angyalkámat.
Még jó, hogy itt van Balázs, különben nem lenne értelme az életemnek. Ha vele valami történne, akkor én végeznék magammal. Jujj,azt hiszem kissé depis vagyok...

A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.

Második missed ab

A HCG- m ma 2600 körül, a petezsák pedig 2,5mm. Teljesen szabálytalan, tehát reménytelen. Tanár úr megkért, hogy hagyjam abba a támogatást.
Valahogy ez a hír most nem visel meg. Megkönnyebbültem, mert legalább nem húzzuk az időt. Remélem megúszom a műtétet így. Persze sokkal kényelmesebb kés alá feküdni, mert fájdalommentes, de hosszú távon biztos nem tesz jót fél éven belül két küret.
Már csak annyit kérek a sorstól, hogy a vetélés ne vezetés közben vagy a munkahelyemen induljon be és hogy lehetőleg ne járjon elviselhetelen fájdalmakkal...Biztos nem lesz egyszerű történet, hiszen van egy 14×23 mm-es nyálkahártyám, de valahogy túlélem.
Ennél az ügynél rosszabb, hogy Balázs ismét beteg. Csúnyán köhög, lázas és folyik az orra. Szinte semmit nem aludtunk éjjel. Korán reggel itt kellett hagynom egy beteg, utánam keservesen kiabáló csöppséget...De menni kellett vérvételre majd dolgozni és újra be a kórhàzba ultrahangra...
Ugye most már csak valami csodálatos dolog történhet velünk?

Évfordulós "ajándék"

9 éve ismertem meg a férjemet. Milyen jó lett volna egy újabb pozitív teszttel megajándékozni ezen a jeles napon! Sajnos én csak a menstruációmat tudtam felmutatni. Ráadásul Balázs összeszedett egy kis náthát, ami miatt szegény egész nap nyűgös volt. Ma még két percet sem tudtunk egymásra szánni...Na de majd jövő héten a Kolping-ban bepótoljuk.

Sajnos nem lettem termékenyebb a műszeres befejezés utáni hónapokban, az én szervezetem nem akarta korrigálni a hibát..Annak azért örültem, hogy az első mensire csak 24 napot kellett várnom és hogy a kontrollon pont a ciklusom 17. napján voltam, ahol kiderült, hogy előtte napon volt peteérésem. Ezt én éreztem is, a hőmérő is kimutatta, illetve ovulációs tesztet is csináltam. Lehet, hogy nem volt megfelelő az időzítés, mert nem csak az LH csúcs napján kellett volna együtt lennünk, hanem az utána lévő napon is. Legközelebb így csináljuk.
Nem használtam a progeszteronkrémet sem, mert féltem, hogy ismét egy egészségtelen magzatot tart majd életben. Ebben a hónapban kockáztatni fogok.
A másik jó hír, hogy a ciklusom 28 napos volt, ami már nagyon régi álmom. Az elmúlt egy évben 24-26 napos ciklusaim voltak...Nem örültem viszont a pecsételésnek, ami a peteérés utáni 10. napon kezdődött el és a 12 napos luteális fázis sem tett maradéktalanul boldoggá, na de másfél hónappal a műtét után talán nem kellene ennyire telhetetlennek lennem.

Voltam közben Tanár úrnál is, aki nem zárkózott el a szteroidos lombik lehetőségétől, de csak abban az esetben lehet róla szó, ha K.J. immunológus is egyetért. Így hát újabb 18ezerért felkerestem az említett orvost, aki az eddigi leleteim alapján javasolta a szteroidot, de még a vérhígítót is. Elküldött két újabb vérvételre, hogy kiderítsük, mennyi vérhígítóra lesz szükségem. Amennyiben ezek eredményei rosszak lesznek, akkor mehetek majd további vizsgálatokra is. Meg voltam elégedve a doktor úrral teljes mértékben és nagyon remélem, hogy az a tény, hogy van már egy gyermekem nem teszi szükségessé a többi méregdrága immunológiai vérvételt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Fülöpnek nem volt igaza, de most nekem ez a kényelmesebb út. Remélem hamarosan lesz egy szteroidos, vérhígítós lombikom és ha ez sem sikerül, akkor a Fülöp által kivizsgálásokkal folytatom( ha még lesz hozzá kedvem és pénzem).

Elkészült a 4 gluténérzékenységet kimutató vérvizsgálatom is, szerencsére minden negatív.

Egyébként kicsit most elment a kedvem ettől a tesóprojekttől, nem vagyok már lelkes. Nem szívesen szülök még egy gyermeket ebbe a szívtelen világba. Nem nagyon tudom már élvezni a jelent, mert mindig valami másra várok. A Facebook-on találtam egy találó idézetet, pontosan így gondolom én is! Szeretném élvezni az életem minden egyes pillanatát. A mottóm ismételten: Carpe Diem! Mindent megteszünk egy újabb babáért, de ha nem jön, akkor nem fogunk elkeseredni, hanem lassacskán beletörődünk és kész!

Íme az idézet:

"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…" 

Mi lehet ez? TMI poszt

Tegnapelőtt egy kiadós állatkerti séta és rohangálás a Kicsi után elkezdtem pecsételni. Először azt hittem, csak megerőltettem magam, de tévedtem, mert azóta már viszonylag erősen vérzek. Nekem ez olyan mint egy menstruáció. Remélem nem valami szövetdarab maradt bent, amit a szervezetem most próbál abortálni. Csináltam ma reggel egy terhességi tesztet, de csont negatív lett, úgy hogy nem lehet nagy gond, csak egyszerűen megjött idő előtt. Elvégre elengedtem az Angyalkámat és teljesen készen állok egy új terhességre...
Azért vagyok meglepődve, mert mindenhol 4-6 hetet írnak a műszeres befejezés után, ellenben nálam 24 nap után jelentkezett. A műtét után 10 napig véreztem hol erősebben, hol gyengébben, 4 napig pecsételtem és 9 napig voltam "tiszta". Valahol azt olvastam, hogy a vérzés abbamaradása után 3 teljes hétnek kell eltelnie az újabb ciklusig. Örülnék, ha leírnátok, hogy nektek mikor jött meg utána :) Bízom benne, hogy nem zavaródik teljesen össze a hormonháztartásom és legközelebb csak olyan 27 nap múlva fogok menstruálni, de legjobb lenne pozitívat tesztelni, mert már megint nagyon elegem van...

Döcögös felépülés és az újrakezdés

Körülbelül 6 nap kellett ahhoz, hogy fizikailag felépüljek, pedig naivan azt gondoltam, hogy már a műtét másnapján minden a régi lesz. Ennek megfelelően, másnap délután elmentünk egy jó nagy bevásárló körútra, aminek meg is lettek a következményei. Fájt utána a hasam és a barnás pecsételést vérzés váltotta fel. Tudom, itt jön az a pont, amikor elnézést kell kérnem a túl sok információért, amit én eddig nem tettem meg, de sok blogtársamnál látom hogy így illik, szóval ne olvassátok tovább, ha zavar benneteket. Ráeszméltem, hogy pihenni kell, nem kínozhatom tovább a szervezetemet. A fekvés nem esett nehezemre, mert még tomboltak bennem a terheshormonok, egész nap fáradt voltam. 2 nappal a műtét után, amikor gondolom elkezdett kiürülni a hatalmas adag progeszteron pedig már viszonylag erős vérzéssel rendelkeztem. Az Ergam cseppek miatt enyhén görcsölgetett az alhasam is, de tudtam, hogy ez természetes, mivel méhösszehúzó és vérzéscsillapító hatása van. Érdekes módon, az utóbbit csak akkor tapasztaltam meg, amikor elfogytak a cseppek, tehát olyan kedd környéke óta mérséklődött a vérzés. A terhesség és a vérveszteség miatt rendesen megcsappant a vasam( a műtét napján levett vérvétel is tanúsította), ebből kifolyólag jól legyengültem, egész nap feküdtem volna. Kedden reggel ebben az állapotban kellett elmennem vérvételre a 11. kerületbe, ahol 8 ampulla vért csapoltak le. Csodálom, hogy nem ájultam el. Erre azért volt szükség, mert nemsokára esedékes a 3 hónapos kontroll az endokrinológusomnál, aki most kérte az összes gluténérzékenységet meghatározó vizsgálatot is.

Az orvosom azt mondta, hogy körülbelül egy héttel a műtét után kezdhetem szedni a Mastodynon cseppeket. Egy hétig a vastabletta kivételével kíméltem a szervezetem minden vitamintól és táplálékkiegészítőtől( melyeknek nagy részét már egy éve szünet nélkül szedtem).
Lekopogom, de ma van az első nap, hogy végre lement a reggeli hőm 36,4-re( eddig 36,8-9 volt) és csak pecsételő vérzésem van. Tudom, ez még változhat, de bízom benne, hogy lassan kezdődik az igazi ciklusom. Szóval tegnap óta megy a Mastodynon, a cickafark tea és a folát, de ahogy állandósul a ciklus elejére jellemző alacsony hőmérséklet, elmúlik a vérzés és megérkeznek a legújabb vitaminjaim, kezdünk mindent elölről. Nagyon kíváncsi vagyok a Zyflamend hatására, de mivel ez kurkumint tartalmaz, ami vérhígító hatású, így még várnom kell vele, ugyanúgy mint az E-vitaminnal és az Omega 3-al.

Sokat olvasgattam arról, hogy mikor érdemes újrakezdeni a próbálkozást. Első sorban az orvosom véleményére adok, aki azt mondta, hogy nem kell szünetet tartani, azt viszont nem tisztáztuk le, hogy kell-e várni egy ciklust vagy sem. Két hét múlva megyek kontrollra és ha a méhem vissza lesz húzódva, a méhnyálkahártyám meg elég vastag lesz, akkor biztos, hogy már ebben a hónapban sem fogunk védekezni ;) Sajnos a legtöbb magyar orvos véleménye az, hogy 3-6 hónapot érdemes várni egy-egy műszeres befejezés után. Szerencsére ezzel az én nőgyógyászom nem ért egyet és külföldi oldalakon is azt olvastam, hogy maximum egy menstruációt érdemes kivárni, de azt is csak azért , hogy pontosan meg lehessen határozni a szülés időpontját. Sokan esnek teherbe az első nem várt előtt és egészséges gyermekük születik. Egyetlen egy skót tanulmányt találtam a témában, amiben az áll, hogy azok a nők szültek több egészséges gyermeket, akik nem vártak fél évnél többet egy-egy ilyen szomorú esemény után. Ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy egyre idősebb korban vállalnak gyermeket a nők és ezáltal havonta csökken a teherbeesési esélyük. Én saját kútfőből arra a következtetésre jutottam, hogy a szervezetemben akár egy hónapig is jelenlévő HCG növelheti az esélyeket, hiszen sok habituális vetélő terhességét HCG injekciókkal tartják fenn. Alig várom, hogy ezt a dolgot megvitassam Fülöp doktorral, akihez jövő héten megyünk ;) Remélem ő majd talál valami magyarázatot arra is, hogy miért állt meg a babám fejlődése. Szerencsére rengeteg vérvételen voltam, ami talán rávilágít valamire. Nagyon remélem, hogy csak pech volt és leginkább a korom miatt jártunk így.
A másik dolog, ami azt súgja nekem, hogy most kell próbálkozni az nem más mint a kaparás, többek között ezért sem szerettem volna spontán elvetélni. Rendesen ki lettem takarítva odabent és pont alkalmas a méhem arra, hogy újra megtapadjon benne egy kis embryo :) Tudom, tudom, 15 hónapot vártunk arra, hogy babás legyek végre, nem táplálhatok hiú reményeket, én mégis teljesen pozitív vagyok ;)
Bízom a spontán terhességbe, ennek ellenére szeptemberben már megyünk Tanár úrékkal konzultálni lombik ügyben. Kicsit eljátszadoztam az inszemináció gondolatával is azok után, hogy spontán is képes vagyok időnként bebabásodni. Majd meglátom, mit mondanak az orvosaim....
Addig is, már vasárnapra bevállaltam egy munkát, ami jó pár órás állóképességet igényel, remélem nem lesz belőle visszaesés. Úgy tűnik sok-sok pénz kell még ahhoz, hogy kistestvért tudjak szülni Balázsnak, de nem adjuk fel! Most már csak annyit kérek, hogy augusztus 18 és 20 között legyen kánikula, hogy le tudjunk végre menni egy kicsit a Balatonra....

8 év, 2 terhesség

Ennyit tudok felmutatni..Ráadásul mindkettő spontán. Mindez úgy, hogy egy neves andrológus kijelentette, hogy nekünk csakis lombikkal lehet gyerekünk. Aztán a neten megtaláltam a herevisszér műtét lehetőségét. Egy évvel később már olyan jók lettek az eredmények, hogy inszemmel is lehetett volna gyerekünk. De nem lett, se inszemmel, se lombikkal. De nagy szerencsénk volt, mert a lombik után egy hónappal spontán terhes lettem és megszületett a NAGY Ő: Balázs :) Négy és fél év csalódás után megtörtént a csoda. A kistesó 15 hónap és egy újabb sikertelen lombik után 3 hónappal fogant, de sajnos az örömünk nem tartott tovább 7 hét 6 napnál....
Július második napján teszteltem pozitívat, az utolsó előtti napján pedig missed ab miatt megműtöttek. Pedig ez egy olyan szép hónap...Nem is tudom, mi bosszant jobban, az hogy elment közel 100ezer forint feleslegesen, vagy az, hogy nem tudtam a nyár legforróbb napjaiban a Kisfiammal nagyokat strandolni, 40 fokban reményekkel tele izzadtam a lakásban. Mire újra vízbe mehetek, elmúlik a nyár...Már túl vagyok a dühön, kibukáson, mert ezek már két hete lezajlottak bennem...Nem adtam fel, de nem áltattam magam: az alacsony progeszteronszint, a kis petezsák és embryo sajnos az esetek 95%-ban rosszat jelent..Utólag nem is bánom, hogy mindennek utánanézek, mert így legalább fel tudtam készülni a legrosszabbra.

A János Kórház dolgozói előtt ismételtem megemelem a kalapom. Mindenki nagyon kedves és megértő volt. Persze én sem rendeztem drámát, méltóságteljesen fogadtam a hírt.
Az orvosom olyan szobába helyezett el, ahol veszélyeztetett terhesek voltak, nem abortuszosok és frissen szült anyukák. A mellettem lévő ágyon egy olyan lány feküdt, akinek első gyermeke az 5. lombikra, a második aki most még a pocakjában volt pedig a 11-re sikerült. Mi ez, ha nem egy jelzés, hogy ne adjam fel, hiszen hol vagyok én még ehhez képest?

Egyszer azért elsírtam magam. A csecsemőosztályon voltam, ott ahol Balázst is tologattam a kis kosárkájában boldogan szült nőként. Eddig mindig arra vágytam hogy egyszer visszamehessek oda újszülötteket nézni, de azért ez most nagyon más volt. Nagyon cukik voltak a folyóson tologatott babák, de nem is ez fájt a legjobban, hanem egy nagyobb tesó sírása, aki nem akarta ott hagyni az anyukáját a kicsivel. Elképzeltem ezt a jelenetet az én féltékeny Balázsommal és azonnal elsírtam magam a mosdóban majd a férjem karjaiban. Most is sírok, ha erre gondolok. Talán még nincs itt az ideje a Kistesónak és nem is baj, hogy így alakult.
Aztán jött értem az orvosom és bevitt a műtőbe. Fiatalos csapat várt ott. Az aneszteziológus doktornő egy tündér volt, akinek elpanaszoltam, hogy legutóbb hetekig lila volt a csuklom az infúzió miatt, de mire végigmondtam már bennem is volt a tű. Nem fáj, nem lila, szóval örök hálám neki.
Majd arra ébredtem, hogy a fiatal műtős fiú helyez át az ágyamba, mondtam is neki, hogy de jó, hogy nem kell konditerembe járnia. A szobatársaim mondták, hogy azt is mondogattam, hogy behajtom rajtuk én ezt a gyereket még. Erre már nem emlékszem :)

Nem kellett várnom egy órát arra, hogy igyak és egyek, mert az orvosom látta hogy jól vagyok és hamarabb engedélyt adott rá. Elég gyorsan hazajöhettem és a drága cuki kisfiammal aludhattam, nem egy rideg kórházi ágyon. Jaj, olyan jó, hogy ő van nekem, nélküle nem élném túl ezt az egészet...

Szóval, nem volt szívhang tegnap sem. A baba 3,2 mm-ről 2,5-re zsugorodott. Pedig még tüneteket is produkáltam ez elmúlt héten, úgy fájtak a melleim, hogy nem lehetett hozzájuk érni és a hasam is szurkált sokszor. Szerintem mindezeket a petezsák okozhatta, ami továbbra is nőtt és szabályos maradt. De lehet az Agolutin, nem tudom. Mindenkinek ajánlom az Agolutin és Crinone kombinációt, mert mint látjátok, nem lehet tőlük spontán elvetélni, műtéttel kellett eltávolítani az én kisbabámat. Ja, és nem volt azóta egy csepp vér sem..4 hét 1 naposan volt egy kis barna, azóta se semmi, még a Crinone is fehéren jött vissza.

Feladni még képtelen vagyok. Imádom a Kisfiamat, de sajnos nem tudok megelégedni azzal, hogy csak hárman vagyunk. Tudom, hogy addig nem lesz meg a lelki nyugalmam, amíg ott a János kórházban az én kedves orvosommal és szülésznőmmel világra nem hozom a Kistesót.

Missed ab

Nemrég értünk haza.  A körülményekhez képest jól vagyok.

Holnap megírom a részleteket.

Még van remény ;)

Először is, nagyon szépen köszönöm nektek a sok bátorító hozzászólást. Nagyon jó érzés, hogy ennyien drukkoltok nekünk és nem hagytok magamra a negatív gondolataimmal :)

Maradok a realitások talaján továbbra is, de egy icipicit próbálok bízni most már a babámban, mert lehet, hogy jóval később ágyazódott be, mint ahogy számoltam.

Az orvosom nagyon bizakodó volt. Azt mondta, rengeteg csodát látott eddig és higgyem el, hogy a számok, amiket az orra alá tolok, nem jelentenek semmit.
Nem látott semmi kórosat és az magáért beszélt, hogy a petezsák 6 nap alatt óriásit nőtt, 6.7 mm-ről 15.7-re, látta a szikhólyagot és egy 3 mm-es embryot. Szívműködés még nem volt, de ha azt nézem, hogy hasonló méretek Balázs esetében 5+5 naposan voltak( 14.9 a petezsák és 2.1 az embryo), akkor a saját számításaim szerint 6 hetes vagyok ma. A ciklusomhoz képest az elmaradás 5 napos, de ha figyelembe veszem a 2 nappal későbbi peteérésemet, akkor már csak 3. Ez azért jobban hangzik. Ráadásul tegnap délután émelyegtem és ez ma is megismétlődött, úgy hogy kezdek bízni a csodában.
Persze, csak óvatosan és a babakelengyét sem veszem még meg.
Következő ultrahang jövő csütörtökön lesz a kórházban. Oda már éhgyomorra megyek, mert ha nem lesz szívhang, akkor műtét. Nem akarok itthon, a gyerekem szeme láttára elvérezni. Az orvosom egyetértett azzal az elmélettel, hogy jobbak a teherbeesési esélyek egy alapos kitisztítás után( sok helyen van e.ü. kaparás lombik előtt közvetlenül) és nem kell még véletlenül sem 3 hónapot várni az újabb próbálkozás előtt. Így már mindjárt jobban érzem magam és teljes mértékben rábízom magam a sorsra. Sőt, kaptam Agolutin receptet is, amit gyorsan ki is váltottam a Budagyöngyébe, így az egy heti progeszteron injekcióm kijön kb. 2000 forintból 14.000 helyett, na persze, még ott van mellette a Crinone is, de ennyi baj legyen ;)
Íme a mai sztárfotó:

6, 7 mm-es petezsák :'(

5 hét 6 naposan....
Az orvos biztatott, mert ha 3 nappal később fogant, akkor akár jó is lehet. Tény, hogy a hőgörbém a 16. napra tette a peteérést, én meg a 15. éreztem valami hasonlót, de ez akkor sem kóser....
Tudom, hogy nem szabad az előző terhességből kiindulni, de Balázs 5 hét 5 naposan 2,1 mm volt, a petezsák meg 14,9...
Nem látott semmi kórosat a méhemben, a nyálkahártyám 14 mm és a szikhólyag is valószínűleg ott van, de én még nem igazán hallottam ilyen méretek mellett sikertörténeteket...Szóval, felkészültem a legrosszabbra! Szerdán megyek a saját orvosomhoz, ahol reméljük minden kiderül. Újabb 6 nap, amit végig izgulhatok...
Mindezek tudatában nem volt valami felemelő érzés újabb 14ezerért kiváltani egy hetes progeszteron injekciót...Már 59ezret költöttem erre a terhességre és ebben a vitaminok nincsenek is benne....
Mivel az Istenhegyi klinikán voltam, nem bízhatok abban sem, hogy tévedett a gép....Igaz, az orvos azzal kezdte, hogy lehet, semmit nem fog látni ebben a korban...Ez azért meglepő, mert Balázst ilyenkor már gond nélkül láttuk a meddőségi orvosom ultrahangján...
Pár napja nem igazán érzek tüneteket se. Egyedül a gyakori mosdólátogatás maradt meg, nem feszül a hasam, nem érzékeny továbbra sem a mellem és a derekam sem fáj. Úgy mentem a mai ultrahangra ezek alapján, hogy mindennek vége, mert annak idején ilyenkor már szagundorom volt és kifordult a kaja a számból. Most ennek nyoma sincs...Pedig a második terhességnél általában intenzívebben kellene érezni a tüneteket..
Legszívesebben egész nap csak sírnék, de nem teszem, mert szerencsére van egy csodálatos gyerekem, aki minden napomat bearanyoz. Túl fogom élni...Habár befeküdni egy műtétre a kórházba nem lesz egy leányálom...

Így jár aki túl sokat szörföl a neten...

"...szoros összefüggést találtunk a P átlagértéke és a terhesség kimenetele között. 17 ng/ml P átlagérték alatt fogant terhességek minden esetben megszakadtak, 17 és 23 ng/ml közötti P átlag érték között a szülések jelentős része koraszüléssel és/vagy méhen belüli sorvadással (IUGR), 23 ng/ml felett pedig érett és eutroph (arányosan fejlődött) magzat szülésével végződtek."
Részlet Prof. Dr. Siklósi György "Vetélés" című cikkéből...

Az én 21. napi progeszteronom 7,8 ng/ml volt. No comment...

Kell nekem ennyit kutakodni progeszteronügyben! Most például arra voltam kíváncsi, hogy nem ártok-e a babának a dupla adaggal, félek, hogy megdobja az inzulinértékeimet és megnöveli a pajzsmirigy antitestek számát. Persze nem találtam sehol sem alátámasztást, de a fenti cikket sajnos igen...

Szerencsére rengeteg külföldi fórumon számolnak be sikertörténetekről az enyémnél sokkal alacsonyabb progeszteronszintek mellett, szóval semmi sincs még elveszve.

A másik dolog, amiben még próbálok kapaszkodni az, hogy a vérvételt éhgyomorra kellett volna megejteni. Egyes orvosok szerint, a progiszint evés után akár 50%-al is csökkenhet. A szakmában ebben sincs egyetértés, sajnos, van aki szerint ez hülyeség. Én reggeli után nézettem...

Pedig megfogadtam, hogy nem megyek több vérvételre, nem olvasgatok, mert csak felidegesítem magam. Ki kell most már bírnom a csütörtöki ultrahangig, ami után valamivel okosabbak leszünk...

HCG:1239 :), Progeszteron: 54 nmol/L :(

Gyönyörűen alakul a HCG, szépen duplázódik kétnaponta, de én valójában nem emiatt mentem vérvételre, hanem a progi miatt.
Durva, hogy a vérvételesek már a nevemen szólítanak, pedig egyben van a magán és az állami részleg, jó sokan járnak oda...

Hétfőn nem tetszett nekem ez az 57 nmol, de hogy miért, azt én sem tudom. Feketén-fehéren rá van írva a papírra, hogy 15-től jó az első trimeszterben, ugyanezt találtam magyar és amerikai oldalakon is, de valami mégis azt súgja hogy ez kevés. Ráadásul elküldtem a hétfői leletemet az endokrinológusomhoz, aki mindent rendben talált, na de akkor is ott motoszkál a fejemben, hogy ő nem egy meddőségi szakember. Így jár az ember ha  pont akkor esik teherbe, amikor szabadságon van a meddőségis orvosa....
Már egy hete szúrom a Prolutexet és tegnap valamivel kevesebb is lett a szintem, mint 3 napja...Hogy a fenébe ne aggódjak így????
Osztottam-szoroztam, aztán arra jutottam, hogy kiíratok magamnak Crinone-nt. Alaposan utánanéztem az összetevőinek, nincs benne szója. Legszívesebben Utrogesztánt szednék, és semmivel sem nyúlkálnék a hüvelyembe, de az szójaalapú és az én pajzsmirigyemet begyullasztaná. A Crinone viszont rémisztő barnázásokat okozhat, de ez van...

Persze a tüneteimmel sem vagyok kibékülve. Megvan a hasfeszülés, gyakori vizelési inger ugyanúgy mint Balázsnál, de egy enyhe derékfájás is megkörnyékezett, ami számomra újdonság. Kigugliztam, hogy ez is lehet koraterhességi tünet, de nekem akarva-akaratlanul a vajúdási fájdalmakat juttatja eszembe, még akkor is, ha ez most alig érezhető...Na, befejeztem, borzalmas vagyok ;)

Ma vagyok 5+0. Még 6 nap az első ultrahangig..

HCG 395 :)

Csigalassúsággal teltek az órák, majd nagy nehezen megérkezett a ma reggeli vérvételem eredménye:

A HCG-m itt U/L-be lett megadva, de átszámolva ugyanannyi mint a mIU/ml, magyarul a csütörtöki értékeim kétnaponta duplázódtak és kicsit meg is haladták a minimálisan elvárt 348-at. Szóval, a baba szépen fejlődik, de sajnos nem vagyok nyugodt...
Az Anti-TPO-m miatt vagyok a leginkább elkeseredve. 2 hét alatt megint felment 307-re, a múltkor csak 170 volt...Lehet mégis szedni kéne a Pycnogenolt? Annyira tanácstalan vagyok...Sajnos az emelt Anti-TPO vetélést okozhat...
Érdekes módon a TSH-m maradt 0,3, pedig azt hittem, elszáll majd a terhességgel...
A progi szintem sem tudom mennyire kielégítő. Elvileg benne van az első trimeszteri referencia tartományba, más oldalakon is megnéztem. Átszámolva ez 17,92 ng/ml. Nem kevés ez?
A prolaktinom szerintem nem vészes, 2 hete 319 körül volt, szerintem ez az érték nem okozhat vetélést.
Jaj, de nehéz ez az időszak és még csak 4+3-nál tartok...

Pánik

Tegnap megjelent egy csepp barna...Teljesen bepánikoltam, azt hittem, itt a vég...Hiába volt többször Balázsnál is ilyen, nagyon kikészültem....Alig mertem elaludni, nehogy elöntsön közben a vér..Nem szeretnék erre ébredni. Annyira féltem, olyan rossz érzés volt..Eldöntöttem, hogy ha most nem sikerül, én többet nem próbálkozom, nem megyek lombikra, befejezem ezt az egészet, mert nem bírom idegileg...
Állandó rettegésben vagyok megint, pedig pont előtte beszéltem meg magammal, hogy ezt nem tudom befolyásolni és nem fogom végigidegeskedni ezt a terhességet is...Bevettem pár magnézium tablettát, C-vitamint és lepihentem. Többet nem tehetek sajnos...Jött is utána a hasmenés, most sem bírom az emelt adag magnéziumot. Remélem az jó jel, hogy fel vagyok puffadva, folyamatosan érzem a bélmozgásokat és a hasam enyhén feszül.
Emlékszem, hogy Heninél és Cicnél is volt ilyen, mégsem lett belőle baj. Hátha nálam se lesz, főleg úgy, hogy Balázsnál is ugyanígy jártam..Olyan jó lett volna most egy problémamentes várandósság, úgy látszik, ez nekem soha nem adatik meg...De nem baj, mindent elviselek, mindent kibírok, ha márciusban egészséges gyermekünk születik.
A Balatont lefújtuk, nem merjük így bevállalni. Most rendesen mardos a lelkiismeretfurdalás Balázs miatt...
Holnap megyek vérvételre, nem várok tovább. Estére sok minden kiderül...

Tesztek

Kezdeném a mai tesztekkel: 

 

A felső 25-ös érzékenységű netes LH teszt, mint utólag kiderült, a bejegyzés megírása után legalább egy héttel vettem észre, az alsó pedig 10-es.

Ezek voltak az első tesztek:

A legelső kazettás lett gyanús. Ez egy 10-es érzékenységű netes teszt. A fotón semmi sem látszik, szabad szemmel is alig. A mellette lévőre nem emlékszem mikor készült, de a következő a 25-ös DM-es, ezen már látszik halványon a csík. Ezután mentem el a HCG vérvételre.

Az utoló tegnap készült.

Itt pedig a DM-es tesztek vannak: a tegnapelőtti, tegnapi és mai:

Nagyon remélem, hogy megfelelően erősödnek a csíkok..

Tüneteim körülbelül olyanok mint Balázsnál: feszül az alhasam, puffadok, néha nyílal egyet a jobb oldalam, egyáltalán nem fáj a mellem, ideges vagyok és néha szédülök. Mondjuk nála már 5 napja késett, amikor megtudtam, most meg még alig vagyok 4+1 és 2 napja tudom. 

Tegnap olyan fáradt voltam, hogy egész nap csak ülni és feküdni tudtam, de ez legfőképp amiatt volt, hogy előtte éjszaka nem tudtam aludni. Balázsnál is a fáradtság volt a legelső jel.

Tegnap voltam a BMC-ben és kaptam Prolutex receptet. A Gyes-emet hagytam ott a patikában: 27ezer fotint volt a 2 heti adag...Ezt hasba kell szúrni, szóval egyszerűbb, mint az Agolutin, igaz a hatóanyag is kevesebb benne, 25 mg, nem 30. Jól be is keményedett a beadás helye tegnap, remélem ma nem ér ilyen meglepetés. A lelkemre kötötték, hogy 10 napon belül menjek el uh-ra, hogy kiderüljön, méhen belül van-e a baba. Crinone-nt nem írtak fel, de sebaj, bízom a progeszteron krémemben, amit továbbra is reggel és este magamra kenek( 22+22 mg), hiszen valószínűleg óriási szerepe volt neki a terhesség létrejöttében.

Kedden a HCG-n kívül nézetek progit, TSH-t, Anti-Tpo-t és prolaktint. Bízom benne, hogy jó értékeket kapok...Amennyiben kielégítő eredményeim lesznek, bejelentkezem egy ultrahangra az Istenhegyire, mert a saját nőgyógyászom csak 22-én tud fogadni, amikor már szívhangot is hallhatunk :) Először a helyi SZTK-ra gondoltam, de nem akarok kockáztatni, mert ki tudja milyen elavultak az készülékek. Az Istenhegyin a koraterhességi uh csak 8000 Ft és remélem a Hajdú doktornő ilyet is vállal. Na, de nem rohanok ennyire előre, nem szabad, mert, ha esetleg nem úgy alakul, akkor hatalmasat fogok koppanni...

Addig is, lemegyünk két napra a Balatonra, mert Balázzsal nem játszhatom azt el, hogy bent tartom a meleg lakásban, amíg én terhes vagyok. Legfeljebb nem megyek be a vízbe és árnyékban leszek és csakis délelőtt és késő délután megyünk majd ki a partra. Remélem nem lesz gond belőle.

Jaj, olyan nehéz ez az első időszak. Megnyugvás csak akkor lesz, ha majd a kórházból jövünk haza a babával, tudom...Addig is azon izgulhatok, hogy kedden jó legyen a HCG,  majd legyen petezsák, aztán szívhang. Kicsit megnyugszom, ha majd a 12. héten Hajdú doktornő kijelenti, hogy egészséges gyermeket hordok a szívem alatt :)

Csodababa 2 megfogant ;) :) :)

Még nem merem magam beleélni az újabb csodába, nagyon az elején vagyunk, viszont van két halvány pozitív tesztem és egy 87-es a BHCG-m a 28. ciklusnapon :)
Tudom, ez nem jelent semmit, lehet jó és rossz érték is. Viszont, ha azt nézem, hogy a 15. vagy a 16. napon volt peteérésem, akkor biztató. Itt van a hőgörbém:

A tesztekkel kapcsolatosan leírom én is a tapasztalataimat. El kell ismerjem, tényleg gagyik a netes tesztek, igaz a 10-es érzékenységű kazettás változat nem is olyan rossz, mert az lett gyanús ma reggel. Nem első vizeletből vettem a mintát, de lett egy alig látható vonal rajta, ami inkább szellemcsíknak nézett ki. Nem hagyott nyugodni az ügy és elmentem a DM-be X-epil tesztért( 2 db 399,- Ft) és bizony az is halvány pozitív lett. Aztán csináltam egy sima netes tesztet,az csont negatív lett.
Már jó késő volt, a budaörsi CentrumLab 9-kor bezárt így felhívtam az Eszter által dicsért Bálint Analitikát, akik fogadtak és 1 órával a mintavétel után már küldték is az eredményt :) Le vagyok nyűgözve! Balázst is magammal vittem a vérvételre és még el is szórakoztatták a kis Rosszcsontomat közben :) Le a kalappal előttük! Bánom, hogy nem kértem progeszteronszintet is, mert nem tudom, hogy mennyi pótlásra lesz szükségem. Holnap megyek be a BMC-be progeszteronreceptért, beszéltem már velük. Viszont aggódhatok rendesen, mert a progiszintem a 21. napon jó alacsony volt, csak 25nmol körül volt. Emiatt én a lóadag progeszteronnak örülnék...
Még gondoltam és azt hiszem írtam is is két hete-amikor az immunológus által kért vérvételen voltam-hogy most tökéletesek az értékeim a teherbeeséshez. Lement az Anti-Tpo-m 170-re, a TSH-m 0,3-ra, hát ennyi kellett csak...Úgy tűnik, a természetes gyógymódok tényleg jók, most főleg a progeszteronkrém, a Mastodynone, a propolisz csepp és a Pycnogenol segíthetett, na meg a megemelt adag Letrox.
Egyébként rendeltem olyan 40-50ezer körül vitaminokat, táplálékkiegészítőket az elmúlt napokban, pont jókor, de ez legyen a legnagyobb bajom most!
Izgulhatok rendesen az MTHFR mutáció miatt is, mert csak folsavat szedtem. Nem várom meg a csomagot Amerikából, holnap beszerzek magamnak folátot itthonról és bízom benne, hogy még nem késtem el vele. Azt nem tudom, hogy folytassam-e a Pycnogenol és egyéb csodaszerek szedését...
Nagyon izgulok! Kérlek drukkoljatok Nekünk!