Döcögös felépülés és az újrakezdés

Körülbelül 6 nap kellett ahhoz, hogy fizikailag felépüljek, pedig naivan azt gondoltam, hogy már a műtét másnapján minden a régi lesz. Ennek megfelelően, másnap délután elmentünk egy jó nagy bevásárló körútra, aminek meg is lettek a következményei. Fájt utána a hasam és a barnás pecsételést vérzés váltotta fel. Tudom, itt jön az a pont, amikor elnézést kell kérnem a túl sok információért, amit én eddig nem tettem meg, de sok blogtársamnál látom hogy így illik, szóval ne olvassátok tovább, ha zavar benneteket. Ráeszméltem, hogy pihenni kell, nem kínozhatom tovább a szervezetemet. A fekvés nem esett nehezemre, mert még tomboltak bennem a terheshormonok, egész nap fáradt voltam. 2 nappal a műtét után, amikor gondolom elkezdett kiürülni a hatalmas adag progeszteron pedig már viszonylag erős vérzéssel rendelkeztem. Az Ergam cseppek miatt enyhén görcsölgetett az alhasam is, de tudtam, hogy ez természetes, mivel méhösszehúzó és vérzéscsillapító hatása van. Érdekes módon, az utóbbit csak akkor tapasztaltam meg, amikor elfogytak a cseppek, tehát olyan kedd környéke óta mérséklődött a vérzés. A terhesség és a vérveszteség miatt rendesen megcsappant a vasam( a műtét napján levett vérvétel is tanúsította), ebből kifolyólag jól legyengültem, egész nap feküdtem volna. Kedden reggel ebben az állapotban kellett elmennem vérvételre a 11. kerületbe, ahol 8 ampulla vért csapoltak le. Csodálom, hogy nem ájultam el. Erre azért volt szükség, mert nemsokára esedékes a 3 hónapos kontroll az endokrinológusomnál, aki most kérte az összes gluténérzékenységet meghatározó vizsgálatot is.

Az orvosom azt mondta, hogy körülbelül egy héttel a műtét után kezdhetem szedni a Mastodynon cseppeket. Egy hétig a vastabletta kivételével kíméltem a szervezetem minden vitamintól és táplálékkiegészítőtől( melyeknek nagy részét már egy éve szünet nélkül szedtem).
Lekopogom, de ma van az első nap, hogy végre lement a reggeli hőm 36,4-re( eddig 36,8-9 volt) és csak pecsételő vérzésem van. Tudom, ez még változhat, de bízom benne, hogy lassan kezdődik az igazi ciklusom. Szóval tegnap óta megy a Mastodynon, a cickafark tea és a folát, de ahogy állandósul a ciklus elejére jellemző alacsony hőmérséklet, elmúlik a vérzés és megérkeznek a legújabb vitaminjaim, kezdünk mindent elölről. Nagyon kíváncsi vagyok a Zyflamend hatására, de mivel ez kurkumint tartalmaz, ami vérhígító hatású, így még várnom kell vele, ugyanúgy mint az E-vitaminnal és az Omega 3-al.

Sokat olvasgattam arról, hogy mikor érdemes újrakezdeni a próbálkozást. Első sorban az orvosom véleményére adok, aki azt mondta, hogy nem kell szünetet tartani, azt viszont nem tisztáztuk le, hogy kell-e várni egy ciklust vagy sem. Két hét múlva megyek kontrollra és ha a méhem vissza lesz húzódva, a méhnyálkahártyám meg elég vastag lesz, akkor biztos, hogy már ebben a hónapban sem fogunk védekezni ;) Sajnos a legtöbb magyar orvos véleménye az, hogy 3-6 hónapot érdemes várni egy-egy műszeres befejezés után. Szerencsére ezzel az én nőgyógyászom nem ért egyet és külföldi oldalakon is azt olvastam, hogy maximum egy menstruációt érdemes kivárni, de azt is csak azért , hogy pontosan meg lehessen határozni a szülés időpontját. Sokan esnek teherbe az első nem várt előtt és egészséges gyermekük születik. Egyetlen egy skót tanulmányt találtam a témában, amiben az áll, hogy azok a nők szültek több egészséges gyermeket, akik nem vártak fél évnél többet egy-egy ilyen szomorú esemény után. Ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy egyre idősebb korban vállalnak gyermeket a nők és ezáltal havonta csökken a teherbeesési esélyük. Én saját kútfőből arra a következtetésre jutottam, hogy a szervezetemben akár egy hónapig is jelenlévő HCG növelheti az esélyeket, hiszen sok habituális vetélő terhességét HCG injekciókkal tartják fenn. Alig várom, hogy ezt a dolgot megvitassam Fülöp doktorral, akihez jövő héten megyünk ;) Remélem ő majd talál valami magyarázatot arra is, hogy miért állt meg a babám fejlődése. Szerencsére rengeteg vérvételen voltam, ami talán rávilágít valamire. Nagyon remélem, hogy csak pech volt és leginkább a korom miatt jártunk így.
A másik dolog, ami azt súgja nekem, hogy most kell próbálkozni az nem más mint a kaparás, többek között ezért sem szerettem volna spontán elvetélni. Rendesen ki lettem takarítva odabent és pont alkalmas a méhem arra, hogy újra megtapadjon benne egy kis embryo :) Tudom, tudom, 15 hónapot vártunk arra, hogy babás legyek végre, nem táplálhatok hiú reményeket, én mégis teljesen pozitív vagyok ;)
Bízom a spontán terhességbe, ennek ellenére szeptemberben már megyünk Tanár úrékkal konzultálni lombik ügyben. Kicsit eljátszadoztam az inszemináció gondolatával is azok után, hogy spontán is képes vagyok időnként bebabásodni. Majd meglátom, mit mondanak az orvosaim....
Addig is, már vasárnapra bevállaltam egy munkát, ami jó pár órás állóképességet igényel, remélem nem lesz belőle visszaesés. Úgy tűnik sok-sok pénz kell még ahhoz, hogy kistestvért tudjak szülni Balázsnak, de nem adjuk fel! Most már csak annyit kérek, hogy augusztus 18 és 20 között legyen kánikula, hogy le tudjunk végre menni egy kicsit a Balatonra....