Nincs semmi a lába között

Legalábbis a 11. heti ultrahangon az orvosom nem látott ott még semmit. Nem mintha ez lényeges lenne, nekünk aztán teljesen mindegy a baba neme, csak legyen egészséges(bármilyen közhelyes is ez a kijelentés, ez a lényeg).
Eddig úgy tűnik, teljesen egészséges, 1 mm-es az orrcsontja, 4,4 cm-es és mindene tökéletes. Az orvosom szerint, nincs értelme a CVS-nek( amit ettől az ultrahangtól tettünk függővé), elég lesz a kombinált teszt az Istenhegyin. Nagyon bízom a nőgyógyászom és a Hajdú Krisztina szaktudásában, de kicsit azért tartok is ettől. Emlékszem, hogy Estnél is minden rendben volt a 12. heti ultrahangon, kijelentették, hogy egészséges a kislány, aztán jött a telefon, hogy mégsem...Aztán eszembe jut Heni, akinél már a 10. héten látták, hogy baj van a babával, de egy évvel később ugyancsak  a 10. héten jelentették ki, hogy egészségesek az ikrek.  Szóval kockázatos vállalkozás, tudom, de ennyi év küzdelem és két vetélés után nem merem bevállalni a CVS-t, a Prenatest meg nem fér bele a költségvetésünkbe. Ott lesz majd a 18. heti genetikai vizsgálat és még egy 5D-t is beiktatok előtte, csak kiderül ha baj van! Természetesen, ha az Istenhegyin javasolni fogják a kombinált teszt alapján, akkor nem fogok nemet mondani.

Egyébként a sok "betegségem", a mai napig tartó émelygések és egész napon át tartó fáradtság ellenére jól vagyok. Kissé megijesztett a 8. heti vérképen melyből kiderült, hogy az Anti-Tpo-m 1300 fölé kúszott, mert eddig 300 körül mozgott. Sajnos ez ellen sokat nem lehet tenni, reméljük nem tud már ártani a babámnak.

Szegény Balázs ismét kórházba került kiszáradás miatt. Nála ez nagyon gyorsan megtörténik, pedig hát még tápot is ivott aznap reggel. Kénytelen volt az apukájával tölteni az éjszakákat, mert én nem aludhattam a földön. Most először aludtunk egymás nélkül, ami nekem nagyon jól jött, mert végre kialudtam magam. Karácsony előtt kezdte a köhögést ami éjjel tetőzött, így óránként keltünk 3 héten át. Azt sem tudtam hol vagyok a fáradtságtól, főleg amikor januárban már reggel 6-kor kellett kelnem hogy beérjek a munkahelyemre. A lényeg az, hogy nincs komoly baja, még az antibiotikumot is feleslegesen kapta, de nem lehet semmit tenni a betegség ellen, meg kell várni, hogy magától leküzdje a szervezete. Most állítólag ilyen járvány van. Már sokkal jobban van, reméljük hétfőn óvodába is mehet.

Jövő hét csütörtökön lesz a kombinált teszt. Nagyon szeretnék jó hírekkel jönni!

Második missed ab

A HCG- m ma 2600 körül, a petezsák pedig 2,5mm. Teljesen szabálytalan, tehát reménytelen. Tanár úr megkért, hogy hagyjam abba a támogatást.
Valahogy ez a hír most nem visel meg. Megkönnyebbültem, mert legalább nem húzzuk az időt. Remélem megúszom a műtétet így. Persze sokkal kényelmesebb kés alá feküdni, mert fájdalommentes, de hosszú távon biztos nem tesz jót fél éven belül két küret.
Már csak annyit kérek a sorstól, hogy a vetélés ne vezetés közben vagy a munkahelyemen induljon be és hogy lehetőleg ne járjon elviselhetelen fájdalmakkal...Biztos nem lesz egyszerű történet, hiszen van egy 14×23 mm-es nyálkahártyám, de valahogy túlélem.
Ennél az ügynél rosszabb, hogy Balázs ismét beteg. Csúnyán köhög, lázas és folyik az orra. Szinte semmit nem aludtunk éjjel. Korán reggel itt kellett hagynom egy beteg, utánam keservesen kiabáló csöppséget...De menni kellett vérvételre majd dolgozni és újra be a kórhàzba ultrahangra...
Ugye most már csak valami csodálatos dolog történhet velünk?

Újra itthon. Túl két ultrahanagon

Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják!  A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.

Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...

Kórház

Sajnos szombat óta nem sokat javult Balázs állapota. Vagyis én azt hittem, hogy jobban van, mert vasárnap már csak hasmenése volt. Aztán hétfőn ismét hányt, majd kedden jobban lett. Délelőtt evett-ivott rendesen, de délután minden kijött belőle. Elrohantunk vele a haziorvoshoz, aki nem találta vészesenek a helyzetet. Tegnap ismét nagyon jól volt egészen délutánig, amikor annyira elkezdett görcsölni a pocika hogy ordított, majd hányt és ment a hasa. Egy idő után már csak öklendezett és kezdett elesetté és sápadtá válni. Olyan gyenge lett, hogy azt hittem itt a vég. Na akkor futottunk vele a kórházba. Borzalmasan hosszú út volt, nem kívánom senkinek...
A János kórház dolgozoi ismét bizonyítottak, soha nem mennék másik helyre. Aranyosak, gyerekszeretőek és igazi profik. Elvileg nem is ide tartozunk, mégis felvettek, nem küldtek el a Lászlóba. Itt legalább egy ágyban fekhetek a gyerekkel, nem a földön. Még egy hatalmas pozitívum, hogy van wi-fi. El vagyok ájulva!
Kismanóm igazi hős volt, többször szúrták, mire jött vér a kiszáradt testéből. Aztán bekötötték neki az infúziót, ami azóta is lóg ki a csöpp kezéből.
Most jól van, de nem bízom el magam, mert eddig is minden rendben volt vele a nap egyik felében és csak délután jöttek a meglepetések...
Egész jó nekem így 5 hetes terhesen karanténben feküdni egy másik hányós-hasmenéses anyuka-gyermek párossal...

HCG 418 U/L, progeszteron 274,1nmol/L

Alakulnak a dolgok. Tulajdonképpen a duplázódás meg is történt, ami jó jel, de én természetesen nem vagyok nyugodt, mert ez a szám 5 hetesen még mindig nagyon alacsony...
Érdekesség, hogy a progim most el van kissé szállva. Átkonvertálva 88 ng, ami jócskán meghaladja az első trimeszteri 55ng körüli felső határt. Az előző terhességnél csak 55 nmol volt( 17 ng), ami miatt aggódtam is. Most azt nem tudom, hogy ez az érték az Agolutin miatt szállt-e el, vagy tényleg jó irányban halad a terhesség. Nyáron Prolutexet szúrtam. Vajon ennyivel jobb az Agolutin? Reméljük a csütörtöki ultrahang után okosabbak leszünk...

Sajnos Balázs egy éjszaka kihagyás után újra hányt. Borzalmas ez a vírus. Nagyon rossz volt úgy eljönni dolgozni, hogy szüksége lett volna rám...

Calizivírus-fertőzés

Mi más hiányzott volna az életünkből mint egy jó kis hányás-hasmenés...
Múlt héten a szálloda újságjában megírták, hogy van 5-6 ilyen beteg. Mi persze nem foglalkozunk ezzel, bíztunk benne, hogy megússzuk. Arra nem gondoltunk, hogy kerülni kéne a medencéket. Én természetesen nem mentem még a víz közelébe sem, de a férjem és Balázs nagyokat játszottak ott.
Itthon pedig jött a meglepetés: a férjem péntek éjjel dőlt ki, Balázs pedig tegnap. Velem aludt az ágyban( férjem külön), tehát nekem kellett felfognom a hányást, kicserélnem a fertőzött ágyneműt.
Próbálok mindent fertőtleníteni, de nem hiszem, hogy megúszom, mert ez állítólag a hányás párlatával is terjed. Amennyiben nem betegszem meg, nyomos okom lesz arra gyanakodni, hogy baj van az NK sejtjeimmel főleg így, hogy szedem most a szteroidot is.
Balázs látszólag jól van most már, játszik, eszik és már nem hány. Reméljük ennyivel megúszta. A férjem továbbra is ki van dőlve.

Évfordulós "ajándék"

9 éve ismertem meg a férjemet. Milyen jó lett volna egy újabb pozitív teszttel megajándékozni ezen a jeles napon! Sajnos én csak a menstruációmat tudtam felmutatni. Ráadásul Balázs összeszedett egy kis náthát, ami miatt szegény egész nap nyűgös volt. Ma még két percet sem tudtunk egymásra szánni...Na de majd jövő héten a Kolping-ban bepótoljuk.

Sajnos nem lettem termékenyebb a műszeres befejezés utáni hónapokban, az én szervezetem nem akarta korrigálni a hibát..Annak azért örültem, hogy az első mensire csak 24 napot kellett várnom és hogy a kontrollon pont a ciklusom 17. napján voltam, ahol kiderült, hogy előtte napon volt peteérésem. Ezt én éreztem is, a hőmérő is kimutatta, illetve ovulációs tesztet is csináltam. Lehet, hogy nem volt megfelelő az időzítés, mert nem csak az LH csúcs napján kellett volna együtt lennünk, hanem az utána lévő napon is. Legközelebb így csináljuk.
Nem használtam a progeszteronkrémet sem, mert féltem, hogy ismét egy egészségtelen magzatot tart majd életben. Ebben a hónapban kockáztatni fogok.
A másik jó hír, hogy a ciklusom 28 napos volt, ami már nagyon régi álmom. Az elmúlt egy évben 24-26 napos ciklusaim voltak...Nem örültem viszont a pecsételésnek, ami a peteérés utáni 10. napon kezdődött el és a 12 napos luteális fázis sem tett maradéktalanul boldoggá, na de másfél hónappal a műtét után talán nem kellene ennyire telhetetlennek lennem.

Voltam közben Tanár úrnál is, aki nem zárkózott el a szteroidos lombik lehetőségétől, de csak abban az esetben lehet róla szó, ha K.J. immunológus is egyetért. Így hát újabb 18ezerért felkerestem az említett orvost, aki az eddigi leleteim alapján javasolta a szteroidot, de még a vérhígítót is. Elküldött két újabb vérvételre, hogy kiderítsük, mennyi vérhígítóra lesz szükségem. Amennyiben ezek eredményei rosszak lesznek, akkor mehetek majd további vizsgálatokra is. Meg voltam elégedve a doktor úrral teljes mértékben és nagyon remélem, hogy az a tény, hogy van már egy gyermekem nem teszi szükségessé a többi méregdrága immunológiai vérvételt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Fülöpnek nem volt igaza, de most nekem ez a kényelmesebb út. Remélem hamarosan lesz egy szteroidos, vérhígítós lombikom és ha ez sem sikerül, akkor a Fülöp által kivizsgálásokkal folytatom( ha még lesz hozzá kedvem és pénzem).

Elkészült a 4 gluténérzékenységet kimutató vérvizsgálatom is, szerencsére minden negatív.

Egyébként kicsit most elment a kedvem ettől a tesóprojekttől, nem vagyok már lelkes. Nem szívesen szülök még egy gyermeket ebbe a szívtelen világba. Nem nagyon tudom már élvezni a jelent, mert mindig valami másra várok. A Facebook-on találtam egy találó idézetet, pontosan így gondolom én is! Szeretném élvezni az életem minden egyes pillanatát. A mottóm ismételten: Carpe Diem! Mindent megteszünk egy újabb babáért, de ha nem jön, akkor nem fogunk elkeseredni, hanem lassacskán beletörődünk és kész!

Íme az idézet:

"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…" 

Méltó búcsú a nyártól

Ki gondolta volna, hogy augusztus végén jó idő lesz! A terhességem pont a legforróbb időszakban zajlott le és én már teljesen lemondtam a strandolásról. Természetesen a menstruációm váratlanul megérkezett a műtét után 3 héttel, de pont elmúlt mire leértünk a Balatonra.
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva  Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)

Strand helyett antibiotikum..

Drága Kismanóm megbetegedett...Most, amikor odakint 40 fok van és mindenki a strandon hűsíti magát..
Lázzal kezdődött most is. Először azt hittem, melege van és azért forró a kis teste, főleg, hogy jó kedve volt és ugyanúgy evett, mint szokott. Aztán lázat mértem, de nem vettem komolyan a 39 fokot, mert legutóbb is elmúlt 2 nap alatt mindenféle gyógyszer nélkül és az orvos sem adott semmit. (Lázcsillapítóra azért szükség volt.)
Másnap reggel láztalanul ébredt, de délután ismét 39 fokot mértem. Rájöttem, hogy ennek a fele se tréfa és gyorsan elvittem az orvoshoz. Kiderült, hogy csúnya a torka és kapott életében először antibiotikumot...
Szegénykém nem itta meg a tejet, amibe első körben belekevertem, hogy kíméletes legyen a kúra, így azóta kénytelen vagyok a Nurofenes fecskendővel beadni neki. Amikor csak meghallja, hogy mindjárt jön az antibiotikum, menekül és elbújik ahová csak tud, de egyre jobban viseli. Annyira pedig nem is rossz az Ospen, banán íze van, ami az első számú kedvence, de mégsem issza szívesen. A láza azóta eltűnt, de újabb tünetek jelentkeztek: folyik az orra és köhög. Most már sajnos az Amoxicilint is be kell neki adni a fecskendővel. Ennek már nincs valami kellemes íze, kicsit kesernyés. Szerencsére a Bonolact Pro+Kid probiotikumot a vitaminokkal együtt be tudom neki a tápszerbe keverni, nem kell még ezekkel is kínozni.
Egyébként jól viseli, eszik, iszik és játszik, csak sajnos a strandra nem vihetem el. Remélem lesz még ilyen meleg hétvégénk és nem lesz olyan hideg nyarunk, mint tavaly, mert akkor nagyon ideges leszek a sorsra....
Apukája elkapta a betegséget, de az én bivalyerős szervezetem szokás szerint megúszta. Csak 1 napig kapart a torkom, de 2x40 csepp propolisz után ez is elmúlt.

Az első komoly láz

Péntek este gyanúsan meleg volt Balázs teste. Megmértem a lázát és majdnem frászt kaptam, amikor 39.6-ot mutatott a hőmérő. Még soha nem volt ilyen magas láza, sőt mondhatni orrfolyáson kívül még nagyon baja sem volt eddig.
Elméletben fel voltam készülve az ilyen esetekre. Először jött a hűtőfürdő. A kádba ugyanolyan meleg vizet kell engedni, mint a gyermek testhőmérséklete, majd fokozatosan hűteni kell, de nem lehet 30 fok alá menni. A vízhőmérőnk már régen elromlott, így nem volt egyszerű. Ahogy Balázs elkezdett vacogni, gyorsan kivettük. Talán megvolt az ajánlott 8-10 perc. Sajnos a láza nem csökkent, így Nurofent próbáltam befecskendezni a szájába, amit azzal a lendülettel ki is hányt szegény. Így az első hányáson is túlestünk...A férjemnek eszébe jutott, hogy van lent kúp, amit az 1 éves státuszon írattam ki neki a biztonság kedvéért. Csak felet mertünk beadni, mert az van ráírva, hogy a 200 mg 2 éven felülieknek való. Ezután valószínűleg lement Balázs láza, mert elkezdett úgy ugrálni az ágyon mint ahogy a medence széléről szokott az uszodában. Féltünk, hogy újra felmegy a láza, így éjjeli mesenézéssel voltunk kénytelenek lenyugtatni. Mit ne mondjak, órákig tartott ez is, nem engedte hogy kikapcsoljam a TV-t. Kénytelen voltam addig sétálni vele, amíg el nem aludt a karomban, pont úgy mint babakorában.
Hajnalban újra nyöszörgésre ébredtem, Balázs tűzforró volt, 39.9 volt a láza! Ezúttal egy egész kúpot adtam neki. Nem akartam hűtőfürdővel felzaklatni, így csak langyos vizes törölközőkkel borogattuk. Szombat szerencsére munkanap volt, így el tudtam vinni orvoshoz. Kiderült, hogy picit piros a torka, de semmi egyéb baja. Nem kapott gyógyszereket. Az orvos javasolta a C-vitamin és a multivitamin szedését. Nyugodtan adhatom neki a 200 mg-os kúpot, nem kell felezni. Abban egyeztünk meg, hogy újabb kontroll következik, amennyiben nem csökken hétfőig a láza. Kérdeztem, hogy okozhatja-e fogzás ezt a magas lázat, de kiderült, hogy az maximum csak hőemelkedéssel járhat.

Tegnap este ismét 39. 5-re szökött fel a láza, de az éjszakát átaludta. Többször "mértem" a lázát a kezemmel, de hideg volt. Ma reggel már csak 36.7-et mutatott a lázmérő. Bízom benne, hogy meggyógyult és nem lesz egyéb baja. Elvileg ez lehet a 3 napos láz is, ami kiütésekkel jár az utolsó nap végén. Eddig még nem jelent meg semmi sem a kis testén. Gondoltunk a még a mostanában oly népszerű hányós-hasmenéses vírusra is, de csak egyszer hányt és nincs hasmenése, igaz a széklete elég bűzös.

Remélem nincs semmi komoly baja! Karácsony előtt volt már egy olyan éjszakánk, amikor 38.6-ra ment fel a láza, de másnap délutánra lement neki. Ennek az lett a következménye, hogy én meg a férjem náthásak lettünk, nem tudom, hogy volt-e bármi összefüggés a kettő között...