2012. február

Elérkezett a nagy nap. Végre mehetünk a BMC-be. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és, hogy ahhoz az orvoshoz kerüljünk, akihez a barátnőmék is jártak. Sok jót és rosszat is olvastam róla. Főleg a stílusát kezdték ki sokan, de a legtöbb ember kiváló szakembernek találta. Úgy hallottuk, nagyon nehéz hozzá bejutni és szereti, ha a magánrendelőjébe keresik fel első alkalommal. Úgy tűnik, ez a dolog nem igaz, legalábbis a mi esetünkben nem volt az.

Mint ahogy olvastuk, a váróterem egy nagyon kulturált, kellemes hely. A recepciós nagyon kedves volt. 

Kiderült, hogy az adatainkat egy idősebb  doktor úr veszi fel(már névről tudtam kiről van szó, róla is olvastam a fórumokban), majd ezután választhatunk orvost. Finoman jeleztük neki, hogy kire gondolunk és megígérte nekünk, hogy megpróbál beszélni vele.

Hosszú várakozási időre készítettek fel minket. Ehhez képest, körülbelül fél óra telt el mire feljutottunk Újvári doktor úrhoz. Mivel a recepciós kartont nyitott, kérdezgetett, észre sem vettük ezt a fél órát. Felmentünk az orvoshoz, aki nagyon kedves volt, semmi nyoma nem volt annak, hogy mogorva, mint ahogy sokan írták róla. Egyébként meg  minket az sem zavart volna, ha nem túl kedves velünk, hiszen nem az a dolga okvetlenül, hogy a lelkünket ápolgassa. Nem is értem, miért várják ezt el sokan az orvosoktól. Kerüljek jó kezekbe, kapjam meg a megfelelő ellátást, ez a legfontosabb. 

A doktor úr kiírta a kötelező vizsgálatokat( vér, vizelet, sperma, HSG), majd sok szerencsét kívánt és utunkra engedett.

Visszamentünk a recepcióra, ahol a kedves hölgy elintézte nekünk, hogy a választott orvosunkhoz kerüljünk. Várni kellett egy picit. A doktor úr, akiről  szintén az hírlett, hogy mogorva, nagyon kedves volt velünk. (Pár hónappal később derült ki, hogy a barátnőmék nem a Tanár úrhoz jártak, hanem Zeke doktorhoz, nem tudom, hogy tudtam őket így összekeverni). Megnézte a leleteinket és rácsodálkozott a férjem sperma eredményeire. Azt mondta, hogy a biztonság kedvéért csináltassunk itt is egyet(hiába volt 2 friss, egy évnél nem régebbi leletünk), mert túl szép, hogy igaz legyen ez az óriási javulás a férjem értékeiben. Mint ahogy már írtam, a férjem spermája 2,5 millió volt 5%-os mozgékonysággal, majd egy egyszerű herevisszér műtét után feljavult 15 millióra, 50%-os mozgékonysággal. Ezután megnyugtatott minket, hogy elegendő lesz az inszemináció, hiszen lombikot csak 5 millió alatti számnál csinálhat.

Szóval magánrendelőről szó sincs, hiába ajánlottam fel, hogy ott is felkeressük. Azt mondta, teljesen felesleges ide-oda járkálni. Menjünk vissza a következő menstruációm alatt a vérvételre és aznap ultrahangon is megnéz. 

Most már csak abban reménykedek, hogy 28.-ra esik a ciklusom 3-4 napja, mert a férjem akkora kapott időpontot a spermavizsgálatra. Így nem kéne egyedül végigszenvednem a vérvételt, amitől nagyon félek, főleg akkor, ha menstruáció alatt történik. Tini koromban elájultam egy vérvételnél, innen indul ez a egész.

Ráadásul Tanár urat sokan dicsérik amiatt is, hogy kéri az AMH vizsgálatot. Ez a vérvétel a petefészek terhelhetőségét vizsgálja és állítólag azt is meg lehet így állapítani, hogy mikor lesz menopauza. Azt mondta nekem, hogy a méhsövényemről is elég sok információt adhat, tehát menjek el mindenképp. Sajnos, ezt az állam nem támogatja. Magánlaborban végzik 5000,-ft-ért és még a vér levételéért is kérnek egy 1000-st. 

Alig várom már ezt a vérvételt, talán szerdán reggel eljutok oda is.

2010.

Tavasszal felkerestük a Dévai intézetet.

Ott is a lombikot tartották az egyedüli megoldásnak, sőt újra akartak velem minden vizsgálatot csináltatni. Na, erre már nem voltam hajlandó, mivel úgy voltam vele, hogy velem minden rendben van, miért kéne újból megkínozni a vérvételekkel. Egyértelműen a férjemmel van a baj, mit akarnak tőlem.

Akkor még nem tudtam, hogy a lombiknak ez a menete, fél,illetve egy évnél régebbi vizsgálatokat sehol sem fogadnak el.

Annyira lombikbaba ellenes voltam, hogy nem is mentünk többet vissza az intézetbe.
Itt velünk volt a baj, nem akarom az intézetet egy percig sem hibáztatni emiatt. Persze, ott sem mondták, hogy csináljunk a férjemnek egy hereultrahangot végre!

Továbbra is reménykedtem a csodában. Olyan sok mindenkinek sikerült már a leglehetetlenebb helyzetekben, nekünk miért ne jönne össze természetes úton?

Sajnos, múltak a hónapok és a baba sehol sem volt. Elkezdtem olvasgatni az interneten a rossz minőségű sperma okairól és nagy nehezen rábukkantam a herevisszérre.
Gyorsan elküldtem a férjemet egy magánurológushoz. Azért urológushoz, nem andrológushoz, mivel úgy voltam vele, hogy ők nem lehetnek profitorientáltak, mint az andrológusok. Nekik nem üzlet a lombik.
Úgy tűnik, nagyon jó útra terelődtem. Dr. Berényi Pál végre csinált a férjemnek egy ultrahangot és rábukkant egy tüneteket eddig nem okozó herevisszérre. Nagyon boldogok voltunk, hogy végre megtaláltuk a rossz minőségű sperma okát.

A doktor úr az Istenhegyi magánklinikán praktizál, tehát viszonylag gyorsan sor került a műtétre. Nagyon jó kezekbe került a férjem. A műtét nem volt túlzottan megterhelő, rutinműtétnek számít. Egy napig feküdt kórházban az én hős férjem és körülbelül egy hetet volt betegállományban. Mondták, hogy fél év múlva érdemes megnézetni, hogy mennyit javultak az eredmények.

Türelmesen vártunk és reménykedtünk.