Könnymentes beszoktatás :)

Most már bátran állíthatom, hogy drága gyermekem gond és könny nélkül beszokott a Bölcsödébe. Két hét betegség miatti kihagyás után is simán bement ma egyedül a csoportszobába.  Na jó, ez csak egy délelőtti pár órás fizetős csoport, mert az állami részre februárban már nem tudták  felvenni, de akkor is hatalmas előrelépésnek gondolom.

Természetesen most is kaptam az ismerőseimtől a megjegyzéseket, hogy ezzel a módszerrel soha nem fog beszokni, de én kitartottam ez elveim mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki teheti meg, hogy hónapokig  együtt járjon a gyermekével közösségbe, de akkor legalább megtehetné, hogy nem kritizál egy olyan módszert, amiről még nem is hallott.

Heti kétszer jártunk február közepétől. Eleinte a szoknyám alá bújt, el sem mozdult mellőlem. Ő egy nehezen oldódó gyermek, neki az kellett, hogy hosszú ideig mellette legyek, együtt játszunk, együtt menjünk ki a Bölcsöde udvarába. Olyan mint az apja, először figyel mindenkit aztán szépen fokozatosan feloldódik. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora trauma lett volna neki, ha csak úgy hirtelen 1-2 hét beszoktatás után ordítva ott kellett volna hagynom. Hálás vagyok a Bölcsi dolgozóinak és a sorsnak is, hogy úgy alakította az életemet, hogy csak heti három napra kellett visszamennem dolgozni és hogy maradt két szabadnapom, amikor is a Balázzsal eljöttünk a Bölcsibe. Nem mondom, hogy nem esett nehezemre a millió és egy feladatom mellett, de megérte.  Az hogy a gyermekem várja a bölcsit és örömmel sétál be egyedül, az felülmúlhatatlan. Persze az is szerencsés volt, hogy nem hirtelen kellett megszoknia a hiányomat. Kezdtük azzal, hogy a nagymama vigyázott rá abban a három napban amíg én dolgoztam. Siettem haza, ahogy csak tudtam. Reggelente, ha felébredt akkor rámutattam az órára és mondtam neki, hogy mikor érek haza. Amikor hazaértem, akkor rámutatott ő is az órára és mondta, hogy „Jaja( azaz Anya) tik-tak hazajön”.  Már gyönyörűen, mondatokban beszél, de valahogy a „Jaja” megmaradt, szinte az összes babanyelven kreált szava eltűnt már. Csodákat tett vele a heti 45 percnyi logopédia, amire szeptember óta járunk és a heti egy óra gyógytorna, amire december óta megyünk. Mindkét foglalkozást a Balázs által imádott Zsófi tartja, akibe az én drága kisfiam szinte szerelmes.  A „r” és „l” betűket még nem tudja kiejteni, de ez még nem is baj, viszont két nyelven is elszámol tízig és a színeket is nagyjából ismeri.

Bárcsak lenne ilyen szerencsénk az óvodával is! Két helyre jelentkeztünk. Oda már fel is vettek, ahová hivatalosan tartozunk, de mi inkább a Katolikus óviba mennénk, ahonnan még nem érkezett válasz. Az első helyen biztosan tudom, hogy nem szeretik a hosszas beszoktatást, úgy hogy nehéz dolgom lesz, ha nem vesznek fel a másikba.  Egyébként szeptembertől már én sem tehetem meg, hogy hónapokig szoktassam be az új helyre, mivel heti 5 napban fogok dolgozni és anyukám is hazautazik addig, úgy hogy lesz min izgulni. Azért az sem állapot ami most van, január óta együtt lakunk pedig a házunk nem túl nagy, de mivel egyik bölcsiben és családi napköziben sem volt már hely, kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani.

Egyébként jól vagyunk, csak semmire sincs időnk. Most a vasárnapi „Sam a tűzoltó” party-ra készülünk, amikor is egyetlen kicsi kincsem HÁROM éves lesz. :)

48 napja semmi

Azaz nem jött még meg...
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.

Már 28 hónapos

Leírni is rossz...Az én kisbabámból egy önálló akarattal rendelkező emberke lett. Sajnálom,  hogy így megy az idő és egyre inkább érzem, hogy meg kell élni minden egyes pillanatot!

Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).

Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.

Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )

Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.

Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...

A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután.  Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek,  ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.

22-23 hónapos

Az múlt havi státusszal elmaradtam, de nem baj, mert sok mindenről nem tudtam volna írni.
Az egyedüli újdonság az életünkben a TSMT. Pár hónappal ezelőtt nem akartam róla hallani sem, de valahogy nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem. Februárban voltunk Dévény-torna kontrollon,ahol mozgásügyileg mindent teljesen rendben talált a gyógytornászunk. Szerinte Balázsnak nincs szüksége TSMT-re, de mivel ez egy okosító torna, vigyem el nyugodtan egy felmérésre, ártani nem árt. 

Mivel a beszéddel nem igazán haladtunk, úgy döntöttem, felkeresek egy szakembert még a lombik kezdete előtt. A felmérés jó hangulatban telt, Balázs élvezte. Olyan gyakorlatokat állított neki össze a gyógytornász, amiket nagyon szeret, maximálisan próbálta összekötni a kellemeset a hasznossal. Heti ötször gyakorlunk otthon. Az abszolút kedvencek a pokrócos feladatok, de van köztük forgószékes, fitball-labdás és fejjel lefelé lógatós is, ami arra hívatott, hogy a beszédet fejlessze.  

A gyógytornász szerint 2 éves kor körül 250 szót kell egy gyereknek tudnia, de ezzel sem én, sem a védőnőm nem ért egyet, így továbbra is nyugodt vagyok.

Az elmúlt egy hónapban, amióta jelen van a TSMT az életünkben, túlzottan nagy változást a beszédben még nem tapasztaltunk. Új szavai a "te" mint tej, "áu" és hallottuk már tisztán az "autó" szót is, ami egyébként "tutu" vagy "tutuá".

A súlya 11.3 kiló. Ismét a pépes dolgokat imádja, elkezdte megrágni majd kiköpni a darabos ételeket. Érthetetlen!

Az autó immáron akkora szerelemmé vált, hogy kénytelen vagyok Verdák születésnapi partit rendezni neki Bogyó és Babóca helyett, pedig mindent beszereztem hozzá. Sajnos nem sok BB születésnapi kelléket lehet kapni, így azt volt a terv, hogy nyomtatni fogok neki dolgokat. A tortát is megcsináltam volna. Időközben viszont Balázs Verdák rajongóvá vált, kénytelen vagyok alkalmazkodni az igényeihez. Sokkal könnyebb dolgom van, mert verdás kellékeket mindenhol lehet kapni. A tortát viszont nem vállalom be, de már megtaláltam azt a cukrászdát ahol egy kisebb vagyonért ugyan, de tökéletes Villám McQueen tortát tudnak sütni. Remélem az elkövetkező egy hónapban Balázs nem szeret bele másik mesébe, mert akkor nagy bajban leszek ;)

21 hónapos( 2 és fél hete)

17-én nem írtam, mert nem igazán volt miről. Szerencsére azóta beindultak a dolgok.

Balázs ma reggel 11 kilót nyomott :) Végre! Ruhában még mindig 80-86-os a mérete, cipőben pedig olyan 21-es.
Ma vettem először 4+-os Pampers pelenkát, mert a sima már elég kicsi rá, hiába vékony az én lelkem, mégis szűkös rajta a 7-14 kilós méret. A maxi plusz pelenka 9 és 16 kiló között jó. A DM saját márkás 4-es pelenkája viszont jó rá.

A beszédfejlődés is jó úton halad. Hatalmas élmény volt hallani pár hete tisztán és hangosan az "Anya" szót, miután felmászott egy jó magas bárszékre és én voltam olyan figyelmetlen, hogy nem vettem egyből észre :)
Az apukáját "Papának", az imádott nagyapját pedig "Tatának" szólítja.
A "kaka" szó jó ideje jelen van a szókincsében. Most már céltudatosan használja. Volt rá példa, hogy odament a pelenkás kukához és a fedelét le-föl hajtva ismételgette e nem éppen szép szót, de már akkor is mondja és mutatja a pelenkájára paskolva, miután elvégezi nagydolgát. Persze, a pisi is kaka egyelőre, de ez nem baj. Kisdolgát már jó pár hónapja a kádban állva elvégzi fürdetés közben, de újabban a "psiii" hang kíséretében a WC mellé is. Fogmosáshoz vettem neki egy zsámolyt az Ikeában, de nem áll rá, amikor pisilnie kell. Mindegy, nem is akarom a szobatisztasásot erőltetni, még bőven ráérünk vele. Viszont volt pár olyan esténk, amikor tépkedte le magáról a pelenkát és el kellett kísérni a mosdóba, ahol sikerrel jártunk, így felbátorodtam és vettem neki egy WC- szűkítőt amit azóta sem használ. Billije már van neki egy jó ideje, de azt messziről elkerüli.
A legaranyosabb kreált szava viszont a "Tütüa", ami nem más, mint az autó :)  Annyira édes hangon mondja, hogy meg lehet zabálni :) Még mindig óriási a szerelem az autók iránt.
Amikor meleg az étel, akkor a "Fá" hangzik el, ez most nem tudom, hogy a forrót, vagy a fáj szót jelenti-e, mivel egyszer a hideg vízre is ezt mondta.

A fogmosás pár hónapja Elmex márkájú, 0-3 év közötti gyermekek részére készült fluoridmentes fogkrémmel és a korosztályának megfelelő fogkefével történik. Ez utóbbiból kettő van neki, mert az egyikkel én mosom neki, a másikkal meg ő. Sok ideig nem engedi sikálni a fogait, remélem így is ér valamit az egész procedúra. Szerintem már az is siker, hogy akárhányszor bemegyünk a fürdőbe, feláll a zsámolyra és kéri a fogkeféjét, még akkor is, amikor csak kezet akarok neki mosni.

Sajnálatos módon, Balázs újra felmászik mindenre itthon, állandó készenlétben kell lenni. Már azt hittem, túl vagyunk ezen a korszakon, de tévedtem. Nincs akadály: fogja a bárszéket,  vagy a babakocsit, eltolja ahová szeretné, majd felmászik a pelenkázóra vagy az asztalra. Életveszélyes dolgokat művel!

Az esti altatással nincs gond, elalszik miután lekapcsolok mindent a szobában, viszont a nappali elalvás nehezen megy. Volt már rá példa, hogy nem aludt egész nap. Ennek nagyon nem örültem, mivel az oviban is van kötelező alvás , nem hagyhatja még el..Előfordult, hogy csak az ölemben aludt el, miközben sétáltam vele, aztán elővettem a kengurut és magamra kötöttem, de megtörtént az is, hogy egy órás séta után sem...Próbáltam már mellé feküdni az ágyba és úgy tenni, mintha aludnék, de az sem működött. Nem tudom időnként mi romlik el a jól működő alvásban, ami az utóbbi időben úgy nézett ki, hogy dél körül fogta magát, felkéredzkedett a babakocsiba és mire megitta a tápot, már aludt is, vagy ha nem, akkor kicsit tologatni kellett. Egyébként már kilóg a lába a babakocsiból, nem lesz sokáig kényelmes, szóval mindenképpen ki kell találjunk egy újabb altatási módszert, de még nem tudom mit.
Éjjel továbbra is megiszik egy-két üveg tápot, de továbbra sem ébreszt fel, ha oda van neki készítve. Még egy üveg hagyján, de a másodiknak nem örülök, mert lehet hogy közel egy liter táp naponta már sok ebben a korban. A délutáni alváshoz való tejecske már nem minden napos szerencsére, de az esti még jelen van vacsora után is.

Végre kaptam puszit is, egymás után hármat az arcomra :) Eddig csak a falat puszilgatta, de kapott már a tatája és a kutya is.

Babúszásra január óta nem járunk, a lombik miatt szüneteltetjük. Az is lehet, hogy nem folytatjuk, mivel bőven elég volt belőle egy év.
Kerekítő bábos tornára továbbra is járunk egy-két hetente, de amúgy javarészt itthon ülünk. Néha kimegyünk a kertbe, vagy az utcára, de ez nem az igazi a szél vagy a sár miatt. Most fogyott el a türelmem, elegem van az overálokból, a réteges ruházatból, jöjjön végre a tavasz!!!!

20 hónapos

Az elmúlt hónapban sem történt semmi rendkívüli. Balázs nagyon cuki és naaaaagyon akaratos,de ezt sem bánom. Egyszerűen imádom! Rengeteget gyönyörködöm benne, amikor alszik :) A "nem" szót egyre többet használja és a fejét is rázza hozzá. Mást nem mond, de minden hangot utánoz és szótagolva gagyarászik.

Az étvágya egyre jobb. Rájöttem, hogy nem kellett volna erőszakoskodnom az etetéssel eddig sem, mert dacból nem evett. Lassan eléri a 11 kilót. Magasságát képtelenség lemérni, de egyre több nagyméretű 86-os ruhába kezd belenőni, de van olyan body-ja is, ami 92-es. A pelenkája továbbra is 4-es méretű. Szerintem ez marad is, mert addigra mire "belehízik" az 5-ösbe már remélhetőleg szobatiszta lesz.

A múltkori magas láz nem tartott sokáig, 2 nappal később semmi baja nem volt, nem kellett visszamennünk az orvoshoz. Pöttyök sem jöttek ki rajta, így nem a 3 napos láz okozta, hanem mégiscsak a hányós-hasmenéses vírus, ami hétfőn rajtam jött ki. Nagyon gyenge voltam, alig tudtam egyedül ellátni az addigra már meggyógyult gyermekemet, de szerencsére másnapra semmi bajom sem volt.

17 hónaposan a dackorszak küszőbén

Az én Kismanóm újabb egy hónapot "öregedett", lassan vége a Kisbaba korszaknak :(

Annyira cuki és édes, hogy egyszerűen fel tudnám falni. Tud kedveskedni, odabújni, ha valamit el akar érni. Esténként velem alszik csak el a nagy ágyban akkor ha lekapcsolok mindent és közben hozzám bújik háttal és kiköveteli, hogy átöleljem. Ha én fordulok meg, akkor mindent elkövet, hogy visszaforduljak hozzá. Zabálnivaló! Ezzel el is árultam, hogy a babakocsis altatás már nem működik. Addig fekszik benne, amíg meg nem issza a tápszerét, utána ringathatom órákig, nem alszik már el benne. Egyszerűen nem értem, hogy miért változik meg állandóan az elalvási szokása, mindig ki kell valami újat találjak, pedig be szoktuk tartani a rutint. Napok telnek el, mire kidolgozok egy-egy új módszert, ami mindenkinek jó. Szóval, a nagy ágyban alszik el és van hogy ott is marad, hiszen annyira imádjuk, hogy nem akarunk megválni tőle éjszakára sem, de olyan is van, hogy átvisszük a saját ágyába, ahol gond nélkül alszik tovább. Éjjel még mindig kel enni, de ha ott a tej mellette, akkor általában nem ébreszt fel minket, de az sem nagy ügy, ha odahív, mert simán vissza tudok utána aludni.
Napközben továbbra is csak egyszer alszik olyan 1,5- 2 órákat dél körül.

Akkor is bújik, amikor elszégyelli magát gyerekek társaságában, szinte belém fúrja magát. Annyira édes, hogy el sem lehet mondani! Ez persze nem tart sokáig, 1-2 perc alatt feloldódik.

Mozgásügyileg gyönyörűen fejlődik, át tud lépni minden buckát az utcán, le tud jönni a magasabb részeken is, már nem esik el. Néha úgy fut, hogy alig lehet utolérni. Ennek ellenére a Kerekítőn javasolták neki a BHRG alapítványt. A foglalkozáson futás közben többször elesett és a konnektorok meg a mellette lógó vezetékek jobban érdekelték, mint hogy labdákat dobáljon egy karikába. Természetesen  megijedtem egy kicsit, pedig tisztában vagyok, hogy nem akartak nekünk rosszat, de Balázs a legkisebb a csoportban és ő mindig mindent az utolsó pillanatban csinált, szóval még nem pánikolok. Beszéltem a gyógytornásszal, akihez egy évig jártunk és mondta, hogy Balázs mindig határeset volt, ő is küldött volna minket az alapítványhoz, ha indokoltnak találta volna. Azt javasolta, hogy várjunk még egy kicsit és figyeljem Balázs mozgását, de ha hagyom futkosni, mindenre felmászni és sokat sétálunk, akkor ő biztos benne, hogy nem lesz semmi gond. Egyébként el fogom vinni a BHRG-hez egyszer, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mely képességekben erős és melyekben nem Balázs, de még nem most. Nem vagyok hajlandó megijedni mint az elején, mert nem találom még indokoltnak, ráadásul egy 14.000 forintos felmérésről beszélünk...

Hát igen, az én kis Lelkecském hiába van mozgásban reggeltől- estig, a táplálkozás továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Alig lehet valamit lenyomni a torkán. Csak akkor eszik, ha ő éhes, még az etetőszékbe sem hajlandó beülni, amikor ő nem akar. Úgy befeszíti magát és úgy ordít, hogy csak na! Persze, tudom, ez a dackorszak miatt van. Így nagyobb mennyiségeket csak reggelire és vacsorára hajlandó elfogyasztani.
Szerencsére imádja a húsokat és a gyümölcsöt, de a főzelék és a pépesített bébikaja már szoba sem jöhet. Bezzeg, ha csokit lát, azt azonnal elcsenni, nem is értem hogy tudnak a gyerekek erre így rászokni. Egyáltalán nem vittük túlzásba, nagyon ritkán adtunk neki, mégis rákapott az ízére.
Fogalmam sincs hány kiló, de 10-nél nem lehet több. A múltkori 3 hétig tartó orrfolyás miatt adok neki Cebion multivitamint, amit a kis adagolójából szürcsöl ki, amikor olyan kedve van. Remélem az étvágyára is hatással lesz. Próbáltuk a Béres cseppet is, de bármibe kevertem, kiköpte, így váltottunk. Szerintem ez az orrfolyás a fogzás miatt volt, végre kibújt a 16. fogacska is :)

Az elmúlt hónap fő eseménye a dacosság megjelenése volt. Iszonyatosan akaratos lett, addig képes balhézni, amíg el nem éri, amit akar. Persze, nem engedünk meg neki mindent, így tartom magam ahhoz az elmélethez, hogy amikor elkezd ordítani, akkor magamhoz ölelem. Persze, kell neki így is egy perc, hogy megnyugodjon, de legalább működik a módszer. Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy a földhöz csapja magát, vagy egyedül tomboljon egy szobában, hiszen nem ezért szültem. Nem könnyű, de hiszem, hogy szeretettel mindent meg lehet oldani. Azt olvastam, hogy még mielőtt látjuk, hogy jön a hiszti, csiklandozzuk meg és próbáljuk elhumorizálni a dolgokat. Rajta vagyok a témán ;)

Az autómánia megmaradt nála és mondja is, hogy "outó". Be nem áll a szája egész nap és egyre több értelmes szót ki lehet a halandzsázásból hallani.
Végre kezdi mutogatni, hogy hol vannak az általam kérdezett dolgok. A testrészek egy részét már felismeri, imádja és szinte elszégyelli magát a cici szó hallatán :( Nem csak a testrészek felé mutogat, hanem ha valami kell neki az asztalról, amit nem ér fel, akkor is. Miután sorban leveszem a tárgyakat, amik szóba jöhetnek, egy hangos nevetés a jutalmam amikor eltalálom, hogy mire gondolt :)
Már tudja magát tolni a kisautón vagy motoron, de még nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Jobban szereti, ha beül egy nagyobb autóba vagy a triciklire és mi tologatjuk.

Most először ült az asztalnál a cukrászdában:

Itt meg lehet látni, milyen sok foga van :)