Punkció hétfőn

Végre! Már kezdem unni az injekciózást és a vérvételeket...Ha másra nem is, de arra biztos jó volt ez az egész procedúra( egy hét alatt 4 vérvétel), hogy örökre leküzdjem a vérvétel parámat ;)

Szerdán sajnos nem azt mondta Tanár úr, amit hallani szerettem volna. Megfelelőnek, de nem elég magasnak találta a hormonszintemet, így további injekciókat írt fel és megnövelte az addigi 5 Menopur adagomat 7-re.

A mai napon újabb vérvételen és ultrahangon voltam. Még mindig nem volt egekbe a hormonszintem, de pont megfelelő ahhoz, hogy hétfőn bekövetkezzen a leszívás. A méhnyálkahártyám mérete szerdán 11-es volt, a mai napon nem hallottam semmit róla, de mintha a tüszők mérete nem változott volna azóta...
Már csak 28ezret kellett otthagyni a gyógyszertárban a mai és a holnapi stimulálószerekre és tűszőrepesztőre, így körülbelül 163.000-et költöttem gyógyszerekre a 12 stimulációs nap alatt...

A punkció altatásban lesz, Tanár úr döntött így, én meg nem tiltakoztam, de meg is nyugodtam egy picit, hogy nem nekem kellett ezt eldöntenem. Balázs óra éjjel óta folyik, nekem meg kicsit fáj a torkom, tehát még az is megtörténhet, hogy mégsem fognak altatni. Teljesen a sors kezeiben vagyok most, lesz, ami lesz! Pont ezt gondolom a lombik sikerességéről is, egyáltalán nem idegeskedem még. Elvégre van már egy gyerekem, aki az életem értelme. Most már csakis az számít, hogy ő egészséges és boldog legyen, minden más eltörpül. Aztán majd meglátjuk mi lesz a beültetés után, mert valójában onnantól indul be az izgulós időszak.