2013. július 31., szerda

Babahordozás

Kicsit el vagyok havazva, semmit sem tudok itthon csinálni. Venni szerettem volna egy hordozókendőt hogy tudjam csinálni a dolgomat, miközben Balázs rajtam alszik, de ebben a hónapban elfelejtették utalni a tgyást. Eszembe jutott, hogy kaptam egy Infantino kengurut a barátnőmtől, így hát elővettem ma. Balázs csak félig tartja a fejét, így még nem az igazi, de később jó lesz nagyon. Rögtön elaludt rajtam!
Korai volt az öröm, mivel egyik kedves fórumtársam felvilágosított, hogy a kenguruk károsak a kisbabáknak, mivel lóg bennük a lábuk és ez nem tesz jót a gericnek és a csípőnek. Az interneten utánanéztem és tényleg nem ajánlják, így erősen gondolkodom valamilyen másik hordozási eszközön. Szóba jöhet a kendő, aminek több változata van, vagy a Meitai, ami pántos és csatos változatban is kapható.

Kicsit azért félek a hordozástól, mert attól tartok, nagyon rám fog szokni, viszont sírni már csak a sérve miatt sem hagyhatom. Annyira nem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, akik erre bíztatnak engem is. Egy pici baba nem okvetlenül hisztis, mindig van valami baja, és ő ezt csak így tudja jelezni.
Persze, azt is elismerem, hogy Balázsnak néha csak az a baja, hogy nagyon türelmetlen, így ha nem vagyok elég gyors, akkor óriási balhék kerekednek ki pillanatokon belül :) Ha éhes, akkor ő azonnal enni akar, nem vár egy percet sem :)

Szerencsére most már kezdi megszeretni a járókát is, van már, hogy fél órán keresztül is elvan benne. Ott legalább kénytelen mozogni és ezáltal fejleszteni az izmait. Rajtam ezt nehezen tudja ugyebár megtenni.

2013. július 24., szerda

Kinyílt a világ


Balázs 4700 gramm körül van és általában napi egyszer kap tápot, pedig még éjjel is fejek minimum fél órán keresztül. Már nagyon unom! Úgy döntöttem, hogy 3 hónapos kóráig csinálom a 3 óránkénti fejést, utána már csak reggel és este vagyok hajlandó. Még 3 hét...Nagyon fáradt vagyok, mert a kis drágaságom éjszaka két, háromszor is kel. Próbálom napközben minél többet ébren tartani, de ha felkeltem idő előtt, vagy nem fektetem le, amikor álmos akkor olyan nyűgös lesz, hogy órákig csak üvölt. Tegnap este is így jártam. Este 10-kor fektettem le , de ő kelt 23.30-kor, 2.30-kor, 4.30-kor és reggel 7-kor is. Hula vagyok!

Sajnos nyaralni nem megyünk idén, pedig a Balaton a terveink között szerepelt. Nem merjük levinni a sérve miatt. Jobb a megszokott kórházak közelében lenni. Jövőre viszont mindenképpen elvisszük valamelyik tengerre.

Balázs nagyon édes, habár még mindig nem köti le magát. Gondolkodom az elektromos hintán, habár hason szeret feküdni, nem vagyok benne biztos, hogy szeretné.
Két hónapos kora óta, kinyílt előtte a világ. Néz rám nagy szemekkel, mosolyog, figyel. Minden nagyon érdekli, de még minidig én jelentem számára a fő szórakozást. Mennyire jobb most már, hogy kapok tőle valamilyen szintű visszajelzést! Eddig mindig csak sírt és csak álmában mosolygott és nekem az jött le, hogy biztos mindent rosszul csinálok.


2013. július 22., hétfő

Kakigondok

Balázs nyűgös mostanában, egyfolytában tekergeti magát, mindegy hogy ciciből vagy cumisüvegből eszik. Szerintem ez amiatt van, hogy ritkán van széklete. Sajnos ez nekünk nagyon nem jó!  Balogh doktornő azt mondta, hogy Balázsnak a sérve miatt nem szabad erőlködnie, minden nap kakilnia kell. Paraffinolajat vetetett velem, de nem jött be. A kamilla tea és Mira babavíz kombó bizonyult eddig a legjobbnak, két naponta meg is hajtja. A Mira vizet csak 3 hónapos kórtól lehet adni, de a védőnő tanácsára pár kortyot azért belecsempészek a teájába.
Amikor két napig nem tud kakilni, akkor kénytelen vagyok szélcsővel segíteni neki. Van aki azt állítja, hogy nem szabad sokszor használni, mert könnyen hozzászokik a baba, de én bízom benne, hogy nem így lesz. Ugyanakkor több orvos szerint ez téves feltevés.

Nem is aggódnék én ennyit a kaki miatt, ha nem lenne ez a fránya lágyéksérv. Anyatejes babáknál az is normális, ha egy hétig nincs széklet, na de mi van a mi esetünkben, ahol Balázs napi egyszer tápot is kap? Jó kérdés! Így inkább arra törekszem, hogy két naponta eredményesek legyünk :)
Szívem szerint már most megműtettném. Tegnap este megint kijött a sérve, nyűgös volt és többször élesen felsírt, szóval most már biztos hogy fáj neki :(  Nem bírom, ha szenved! Ráadásul itt van ez a nagy meleg is, két napja alig eszik, remélem ennek nem a sérv az oka.

A másfél órás szoptatások alatt elolvastam a Suttogót és azt kell hogy mondjam, nem is olyan rossz. Azt gondoltam, hogy nagyon szigorú módszereket kell alkalmazni, de kellemesen csalódtam. Ami leginkább megfogott, az a 4É (ébredés, ébrenlét, édes álom, én) módszere volt. Tiszta káosz volt az életem, miután a szülés után 1 hónappal anyukám hazament, a férjem meg 6 után ér haza minden nap így, hogy 1-1,5 órát szoptatok, majd etetek cumiból, a baba elalszik én meg fejek. Most már háromszor is alszik 2-3 órát a babakocsiban, így tudom csinálni a dolgomat, igaz a fejés viszi el az időm javarészét. Főzni még nem kezdtem el, azt eszek, amit találok sajnos, de nem tudok mit tenni. Nem kötöm órához a 4É módszerét, továbbra is igény szerint etetek, altatok, de még így is sokkal könnyebb.
Az álometetés nem jött be, mivel Balázs éjjel akkor is felkel a megszokott időpontjaiban, ha 11 körül megtömöm, nem lehet átverni :)
Sikerült átszoktatnom a saját ágyába, etetés után simán elalszik ott, pedig én kiveszem ám ha néha felsír, nem tőrödöm semmilyen nagyokos módszerrel. Eddig minden egyes alkalommal megvolt a sírás oka( kaki, sérv, éhség, büfi), szóval nem értem azokat az anyákat, akik húzamos ideig hagyják szenvedni a kisbabájukat.

Azért várom már, hogy Balázs kicsit jobban lefoglalja magát. Van neki bébitornázója, kezd vele ismerkedni, igaz még sokat nem bír ki alatta, de egész jól haladunk :)

2013. július 18., csütörtök

Hasról-hátra fordult :)

Balázs ma hasról-hátra fordult kétszer is! A net szerint, ezt 6 hónapos korban szokták megtenni. Persze, lehet nem volt tudatos, de akkor hogy-hogy kétszer is sikerült neki? Nem lehetett véletlen. Természetesen emelgeti a fejét amikor a hason van, sőt pár napos kora óta meg is tudja fordítani és most már sokáig meg is tartja, szóval normális tempóban fejlődik. Viszont nem értem, hogy miért nem emeli a fejét, amikor ülésbe húzom,  de azért nem hiszem, hogy hipotóniás.

Még jó, hogy augusztus 13-án megyünk Dévény-tornára, mert megbeszéltük a gyógytornásszal, hogy 3 hónapos kora körül is megvizsgálja a biztonság kedvéért.

2013. július 17., szerda

Lágyéksérv és hipotónia

Nincsenek jó híreim. Balázsnak sérve van :(

Borzalmas napunk volt. Éhgyomorra vittem a Bókay utcába az I. sz. Gyermekklinikára hogy kizárhassuk vagy megerősítsük az Istenhegyi úton felfedezett epeköveket. A férjem nem tudott szabadnapot kivenni, így ketten indultunk útnak.

Egész jól tűrte az éhezést az elején, de a kocsiban eltörött a mécses. Vittem melegvizet cumisüvegben, azzal próbáltam átverni. Működött a dolog, de elég nehéz volt autóban itatni.

Borzalmasan van megcsinálva a gyerekklinika, babakocsival szinte lehetetlen ott közlekedni.  Egész nap cipeltem föl-le a babakocsit vagy csak a hordozót, kockáztatva azt, hogy bármikor ellophatják a vázat. Tiszta izomlázam lett estére.Ráadásul a recepción be kell először jelentkezni, nem lehet csak úgy az osztályon megjelenni. Nagyon boldog voltam, amikor jó hosszú keresgélés után visszaküldtek bejelentkezni...
Szóval, uh-ra indultunk, mivel az Istenhegyin epekövesség gyanúja lépett fel. Az ott dolgozó doktornő mondta, hogy mivel nincs éhgyomorra a gyerek, vizsgáltassuk ki a Bókay utcában. Megadta az egyik kolléganőjének a telefonszámát, akiről ódákat zengenek a neten, vérprofi, mint mindenki azon a klinikán. Így kötöttünk ki Balogh Lídia doktornőnél.

4,5 óra nem evés után végre sorra kerültünk az ultrahangon, ahol kizárták az epeköveket, de találtak helyettük sérvet :(  Pénteken, amikor az ügyeletre rohantunk, nem a szemünk káprázott, tényleg dudort láttunk. Ezútán Balogh doktornő átirányított minket Kálmán Attila sebészhez, aki azt javasolta, hogy várjunk még legalább 3 hónapot a műtéttel, hátha addig leszáll a heréje és egyúttal megoldódik a sérvprobléma is. Ez jól hangzik, habár én eddig úgy tudtam, hogy a lágyéksérv nem múlik el magától, nem olyan mint a köldöksérv. Viszont azonnal rohanni kell a kórházba, ha 2 óránál tovább van kint a sérv, szokatlanul nyűgös, vagy véreset kakil a gyerek, nehogy bélelzáródása legyen.

Jól beparáztam a hírektől. A nap további részében sírt a gyerek, a sérv meg ki-be mászkált az erőlködéstől, majdnem rohantam vele vissza a klinikára, holott valószínűleg csak a napirendje borult és emiatt volt nyűgös. Nem lehetett letenni, csak kézben érezte jól magát.
Balázs éppen ma lett két hónapos. Szép kis hófordulója volt :(

Emellett kiderült az is, hogy kissé hipotóniás a kis szerelmem. Ezt sem értem! 3 hete voltunk Dévény tornán az egyik legprofibb csajnál, aki azt mondta, hogy minden rendben. Egy csomó orvos is ugyanezt állította, most pedig a saját szememmel láttam, hogy nem emelte a fejét, amikor a doktornő megfogta a két kezét és ülésbe húzta. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt a gyakorlatot minden pelenkázásnál legalább tízszer csináljuk meg, hátha javul a helyzet.
A doktornő azt is javasolta, hogy minél többet legyen Balázs hason, de csak akkor ha ébren van, a bölcsőhalál veszélye miatt. Mondtam neki, hogy Balázs szinte mindig hason van, mert van légzésfigyelőnk. Erre ő azt válaszolta, hogy hiába, újraéleszteni úgy sem tudom. Biztató :(
Olyan szépen kialakult már nálunk az, hogy berakom napközben a babakocsiba, hasra fektetem, beleteszem a cumit a szájába és ő cserében 3-4 órákat alszik. Most retteghetek megint, pedig épp kezdtem leszokni a légzésfigyelő állandó sasolásáról mivel éjjel is hason szeret aludni. Ráadásul a babakocsiban nincs is légzésfigyelő. Nem tudom hogy fogom ezentúl altatni...

Jobban örültem volna, ha azonnal megműtik, nem bírom a bizonytalanságot meg az állandó aggodalmaskodást.

2013. július 15., hétfő

Védőoltás melletti érveim

Megkaptuk az első adag oltást.
Volt egy kis ordítás, de viszonylag hamar meg lehetett vigasztalni szegénykémet. Kissé komás lett utána  és jó sokat aludt.
Megkérdeztem az orvost, hogy adjak-e neki lázcsillapító kúpot megelõzésképpen. Azt mondta hogy csak akkor, ha belázasodik, mivel a mostani oltások általában nem járnak ilyen mellékhatásokkal.
Az oltás mellé a Prevenart is kértem, ami még nem kötelező, de ingyenes.( 2014-től már kötelező)
Jövő hónapban az agyhártyagyulladás ellenit is beadatom, ez már sajnos térítéses, ki kell váltani a receptet.

Oltáspárt vagyok, az összes nem kötelezőt is meg fogja kapni, a Rota kivételével, mivel ebből kettő kell, aminek darabja 18.000. Vicces!

Nem dőlök be az interneten keringő rémhíreknek, amik az oltásokról beszélik le a szülőket. Butaság ilyen tudatlan emberek által írt cikkeknek jobban hinni, mint a gyerekorvosnak vagy a tényeknek. Mert a tények azt mutatják, hogy amióta léteznek a védőoltások, azóta minimálisra csökkent a csecsemőhalálozás. Ez az egy érv is elegendő kellene legyen ahhoz, hogy beoltassam a gyerekemet, de lehet ennél mélyebbre is ásni. Ott van például a bárányhimlő elleni védőoltás. Sok szülő azt hiszi, hogy jobb ha gyermeke elkapja és ennek érdekében "bárányhimlő buliba" viszi a gyermekét. Persze, jobb, mivel így ingyen megússza, de arra nem gondol, hogy milyen szövődményei lehetnek ennek a betegségnek, meg azt sem tudja a kedves szülő, hogy a mostani vírus sokkal, de sokkal agresszívabb, mint az ő gyermekkorában. Elég sokan kerülnek kórházba az ilyen jellegű felelőtlen szülői döntések miatt, jobb esetben megússzák pár látványos heggel, rosszabb esetben viszont akár végzetes is lehet ez a betegség. Természetesen, minden gyógyszernek van mellékhatása, így az oltóanyagoknak is és sajnos van egy elenyésző százalék, akinek súlyos sérülése lesz ennek következményében, de ez még mindig sokkal kevesebb, mint akkor, ha megbetegszik, mert a szülő nem oltatta be a gyerekét.
Bocsánat, ha kicsit indulatos voltam.

2013. július 13., szombat

Szoptatási tanácsadó( egyben az első két hónap összefoglalója)

Nagyon nehezen bírom már a fejést a kézi Avent mellszívómmal. Fáj a kezem és nagyon fáradt vagyok. Napi egyszer így is tápszert kell adnom Balázsnak. Végső elkeseredésemben, az alábbiakat kérdeztem egy szoptatási tanácsadótól:

"Gondjaim vannak a szoptatással, örülnék ha tudnál segíteni.
Gyermekem cumizavaros, csak bimbóvédõvel szopik, van hogy 1 óra alatt is csak 30-at szív ki. Utána lefejt tejet eszik, kb 10 perc alatt 100-140-et. Tudsz segíteni?"


Mire ő további kérdéseket tett fel:

"Örulok, hogy írtal!!
Hogy érted hogy a babád cumizavaros?
Mesélsz egy picit magatokról?
Mennyi idős a babád most? Mennyivel született, mennyi volt a legkisebb súlya és mennyi most? Hányszor szoptatsz egy nap? Kap a babád cumit vagy cumisüveget? A lefejt tejet hogy adod oda neki? Mióta fejsz és mióta adod így külon neki? Mi volt ennek az oka, hogy ezt elkezdted? Első kisbabad ő? Bimbóvédőt mióta használsz és miert?
"

Itt jött az én kimerítő válaszom, ami tulajdonképpen összefoglalja az első heteinket:

" Most 2 hónapos a baba, 2650-el született a 37. héten. Szülés után egybõl mellre rakták, de már ott sem ment a szopizás.
2550-el hoztuk haza. Most 4200 g.
Igény szerint szoptatok, éjjel van hogy 3x kel fel.
Kap cumisüveget, mivel nem volt más választásom. A Jánosban szültem( imádom egyébként a kórházat), ahova eleve vinni kell a cumisüvegeket. Első éjjel cukros vizet, 2. naptól tápszert adnak a babáknak. Mivel nem tudott szopizni és nem is indult be azonnal a tejem, én is adtam neki a csecsemõsök által készített lötyből. Ráadásul a besárgulás veszélye is fennállt, én meg nem akartam 3 napnál többet bent tölteni, így etettem ahogy tudtam. A mellre rakás sem maradt el, állandóan rajtam lógott, de nem tudott enni belõlem:(
Olcsó cumisüvegeket vittem be, mert féltem hogy éjjel eltűnnek a márkásabbak. Bárcsak tudtam volna, hogy létezik Medela Calma, mert akkor azt vittem volna be, így utólag már az sem érdekelne hogy ellopják.
Kis súllyal jöttünk haza a 3. napon, féltem hogy baja lesz a gyereknek ha nem eszik. Mivel továbbra sem ment a szopi, elkezdtem ezerrel fejni neki. Üvegbõl nagyon jól ment neki. Itthon már a Tomee Tipeet és az anyai mellet utánzó Avent Naturalset használtuk, de ezek semmit sem érnek, ugyanolyan cumisüvegek.
Minden egyes etetéskor előbb mellre raktam, általában 1,5-2 órát próbálkozott, de nagyon keveset szívott csak ki, így mindig jött a cumisüveg utána. Iszonyat fárasztó dolog: 1-2 óra cicizés, fél óra büfizés, fél óra altatás majd fejés. Sokszor összeértek így az etetések. Hiába sírtam együtt a gyerekkel, sehogy sem ment neki a szopi. Már teljesen magam alatt voltam, mert mindenki csak nyomta hogy anyatej, anyatej.
Aztán a férjem kitalálta, hogy elmegy mellbimbóvédőért. Nagy sikert aratott, mert hasonlított a cumisüvegre. Kb. két hétig ment neki a szopizás, úgy örültem hogy nem kell fejnem. Cserébe rengeteget üvöltött a gyerek szopi után. Azt hittük, elindult a hasfájás korszaka. Elkezdtem neki vásárolni a méregdrága hasfájásra kitalált szereket, de egyre rosszabb lett a helyzet. Aztán egyik nap rájöttünk, hogy ennek a gyereknek nem a hasa fáj, hanem éhes Így újból elkezdtem fejni és cumisüvegből itatni. Azóta érdekes módon elmúlt a gyerek hasfájása. Na jó, nem mondom hogy nem fáj neki, mert néha tekergeti magát, de az biztos hogy annak idején nem emiatt sírt.
Közben rábukkantam a Medela Calma etetõfejre, meg is vettem neki, de már késõ volt. 1-2 percig eszik belõle, aztán addig ordít, amíg nem öntöm neki át a tejet a megszokott üvegekbe.
A szopizást még mindig eröltetem még éjjel is, hulla fáradtan. Van hogy 1 óra alatt csak 30-at szív ki Így mindig jön a cumisüveg utána. Így viszont ugyanott vagyok mint a legelején. Még éjjel is fejek, nehogy elapadjon a tejem. Nem tudom meddig bírom még, mert sokszor enni sincs idõm.
Első baba.
Nagyon szépen fejlõdik, de ez csak annak köszönhető hogy fejtem neki a tejet, mert ő kis súllyal született és össze sem lehet hasonlítani egy 3 kiló feletti babával. Ennek viszont ez volt az ára.. Nem tudom, hogy mit lehet még tenni. A csupasz cicim látványától is ordít, bimbóvédõ nélkül reménytelen.
A nyelve nincs letapadva és Dévény- tornán is voltunk, ahol megvizsgálták az arc izomzatát. Elvileg semmilyen akadálya nincs a normál szoptatásnak.

Köszi a segítséget elõre is. "

Az alábbi választ kaptam:

" Köszönöm, hogy leírtad a történetetek, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden elismerésem a tiéd, hogy ennyi mindent megtettek eddig is hogy kapjon anyatejet a kisbabád!
Sajnos abban igazad van, hogy cumizavaros lett, és emiatt nem akar szopizni. megszokta a cumisüveget és azzal sokkal könnyebb neki. A cumizavart meg lehet szüntetni, csak nem egyszerű es nem tudom megmondani, hogy mennyi idő múlva lesz jó a helyzet, és garantálni sem lehet a végeredményt.
Gondoltál már rá hogy pohárból próbald odaadni neki a pótlast? Azzal lehetne csökkenteni a cumizavart és ezek mellett lehetne próbálkozni szépen, finoman a mellretétellel. Lehet azt is, hogy mellreteszed bimbóvédővel és aztán mikor szopizik próbálod kihúzni a szájából. Szerinted ezekhez mit szólna? Drukokkolok és várom, hogy írj!
"

Majd rákérdeztem, hogy melyik itatópohárra gondol és ezt válaszolta:

"...
A cumizavar elég nehéz helyzet, sok türelem kell hozzá. Én az un svéd itatopohárra gondoltam. nem tudom ismered e? Direkt cumizavaros babáknak való, vagy akkor használjuk, ha el akarjuk kerülni a cumizavart, ha valamilyen okból nem tud szopizni a kicsi és pótlast kap. A neten beírod hogy svéd itatópohár kidob több linket hogy hogy néz ki és hogy hol lehet kapni.
Az itatás techinkaja az hogy feligülve van a baba és lassan kell önteni a szájába, inkább hagyni, hogy kiszivogassa a tejet a pohárból. Úgy van kiképezve, hogy a lehető legkevesebb ömöljön ki a pohárból...
Ha gondolod nézz utána! Hátha kedvet kapsz hozzá! Pár nap alatt elvileg leszokik így a cumiról és közben folyamatosan lehet szoktatni a cicire vissza."


Nem is tudom, miért kerestem fel a szoptatási tanácsadót, mert végül nem vettem itatópoharat és úgy döntöttem, maradok a fejésnél, nem kínzom ilyenekkel a Törpémet. Majd a kistesónál beszerzek egyet a biztonság kedvéért.

2013. július 12., péntek

Rohanás az ügyeletre

Katasztrófa, hogy velünk mindig történik valami. Soha nincs nyugalmunk....

Fürdetés után egy tojás nagyságú dudort fedeztünk fel Balázs lágyékán.
Nagyon megijedtünk, mivel már vagy 3 órája sírdogált és semmi nem volt jó neki.

Úgy döntöttünk, bevisszük a budaörsi ügyeletre, nem rohanunk a kórházba, mert a végén megint ott fognak minket. Szerencsére pont volt bent egy orvos, de mire levetkőztettük, nyoma sem volt a dudornak. Nem néztek minket egyáltalán hülyének...

A mi elképzeléseink szerint az történhetett( jobb esetben), hogy elkezdett leszállni a heréje. Rosszabb esetben, sérv lehetett, legalábbis a védőnő erre gyanakodott, amikor felhívtam.

Hétfőn megyünk a gyerekorvoshoz, remélem mond valami biztatót. Nem szeretném, ha herecsavaródása lenne.

2013. július 9., kedd

Az első hiszti

Megvolt az elsõ rémísztõ hisztink.
Ma kicsit Kikázni szerettem volna Balázzsal. Hát ez nem igazán tetszett neki...Órákig próbáltunk itthonról elindulni, mert vagy sorozatosan kakilt, vagy éhes volt, vagy nyűgös. Nagy nehezen kijutottunk a kocsihoz, de miközben szerencsétlenkedtem a babakocsi összecsukásával, úgy elkezdett ordítani, hogy ki kellett kapjam a hordozóból. Kezdett bekékülni, nem vett levegõt. Utána összeomlott mint egy rongybaba és csenden maradt. Félelmetes volt! Persze, nem mentünk sehova utána. Nem tudom, mi baja volt.. Állítólag olyan 5-6 hónaposan kezdik az ilyen jelegű hisztiket, de ő még 2 hónapos sincs!  Azt írják, hogy ilyenkor hideg vizet kell rá önteni. Nagyon durva  módszer, remélem nem kerül rá sor!

A hasfájás kezd eltűnni, persze, ha eddig tényleg emiatt volt nyűgös és nem az éhség miatt, ugyanis továbbra is erre gyanakszom. Néha még tekereg, de akkor csendben van, nem sír olyan keservesen, mint amikor éhes.

A tejem is kezd már alakulni. Jót tett neki a Karamalz kismama sör és a homeós bogyók( Urtica Urens, Ricinus Communis).
Ez boldoggá tesz,  mert úgy belémtömték az anyatej fontosságát, hogy nem tudom feladni. Mondjuk nagyon kemény munka ez az állandó fejés. Kár, hogy az én drágám nem tud úgy szopni, ahogy kell, pontossabban ravasz és lusta.

2013. július 7., vasárnap

Mozgalmas hét

Ezen a héten sokat voltunk úton, mivel a férjem szabadságon volt.

Múlt szombaton eljutottam a kozmetikusomhoz, nagyon rám fért már. Szülés előtt egy héttel voltam utoljára, pont időben :) Vidékre járok már legalább 10 éve, így férjjel és gyerekkel mentünk. A fejést az autóban oldottam meg.

Kedden következett a cukorterhelés. Hihetetlen, hogy mennyire meg tud változni az ember, hiszen egyedül mentem, nem kellett kísérő. Úgy voltam vele, hogy túléltem egy szülést, a vérvétel semmiség ahhoz képest, na meg oly sokszor csapolták már le a véremet a meddőségi kivizsgálások/ beavatkozások és a terhesség alatt, hogy most már gyerekjáték. Nem dől össze a világ akkor sem, ha elájulok.
A glükózt sikerült elsőre csomómentesre kikevernem az itt leírtak alapján.
Megkértem a férjemet, hogy éjjel aludjon a gyerekszobában és igény szerint lássa el Balázst hogy kipihenten menjek, nehogy a fáradtság befolyásolja az eredményt.
Egyszer azért felkeltem fejni, nem akartam, hogy emiatt csökkenjen a tej mennyisége, de reggel már kihagytam.
A budaörsi SZTK-ban a terhesek nem mehetnek előre, de a cukorterhelésesek igen, így nem kellett sokat várnom. Nem ájultam el és nagyon élveztem az ott töltött órákat, mivel kicsit magammal foglalkozhattam.
Az eredménnyel nem voltam megelégedve: 4.9; 7.5; 7.
Azt mondta a cukros doktornő, hogy szülés után helyreállnak a dolgok, de ez most nem úgy tűnik. Tudom, hogy ezek az értékek benne vannak a normál tartományban, de nekem magasnak tűnnek. Hogy lehet hogy két órával a glükóz megívása után 7 mmol a cukrom? Ennyire lassan bontja le a szervezetem? Most már egyértelmű, hogy egész életemben oda kell figyelnem a szénhidrát bevitelre. Az nyugtat egyedül, hogy szülés óta egyáltalán nem tartottam a diétát, akkor ettem, amikor éppen volt rá két percem és előszeretettel ettem a csokikat. Elvégre a doktornő a lelkemre kötötte, hogy vajúdás alatt és szülés után nem kell diétáznom.
A vasam kicsit alacsony még mindig, de a többi értékem jó lett.

Szerdán délelőtt fotózáson voltunk Márton Andreánál. Teljesen odavagyok a képekért, amiket csinált rólunk, szerintem nála jobb fotóst nehezen lehet találni:






Aznap este mentünk a 6 hetes kontrollra. Ezzel hivatalosan is véget ért a gyermekágy időszaka, ideje szakítanom a Pocakommal :(
Minden ok velem, a méhszájpolipomnak nyoma sincs:) Megúsztam egy műtétet :) Fél év múlva kezdhetjük a következő babaprojektet de én várnék Balázs egy éves koráig.
Az orvosomnak vannak homeopátiás terhességet elősegítő szerei, első körben nála kezdenék, nem akarok egyből meddőségibe menni.

Csütörtökre kaptunk időpontot csecsemő ultrahangra az Istenhegyi klinikán. Megvizsgálták Balázs a koponyáját, csípőjét és hasát. Sajnos epekő gyanúja áll fenn nála. A szonográfus megadta az egyik kolléganője elérhetőségét a SE I. Bókay utcai gyermekklinikán, hogy állami alapon vizsgálják ki. Mondta, hogy ne ijedjünk meg, mert valószínűleg az uh előtt közvetlenül elfogyasztott tejecskét látja, de azért nem árt ha megnézetjük úgy, hogy egyik reggel éhgyomorra visszük be.

Eljutottunk babamasszázsra is, ami tulajdonképpen Dévény torna volt, csak a barátnőm, aki ezt elintézte, elfelejtette közölni velünk :) Ő mindig azt mondta, hogy babamasszázsra mennek a kisfiával, így mi is oda indultunk. Szerencsére nem kötöttek Balázs izmai, nem kell járnunk hozzá. Megnézte a szopizásért felelős izmokat is, és megállapította, hogy a szopizásnak nincs akadálya, egyszerűen csak lusta. Marad az állandó fejés...Kaptunk azért egy időpontot augusztusra, hogy 3 hónaposan is megvizsgálja, mert addig még sok minden változhat.

Továbbra sem alszunk sokat. Éjjel próbálom fekve szoptatni, hogy én is tudjak pihenni, de ilyenkor meg parázok, hogy lenyeli a bimbóvédőt.

A gyerekem nagyon jól fejlődik, most már 4020 g. Már kétszer egy nap tápozunk, ami miatt szépen beindult a súlygyarapodás. Nem szeretném, ha elhízna, de mit csináljak, ha ordít a kajáért. Most ezerrel fejek, hogy visszatérjünk a napi egy táphoz.

Nagyon nehéz kézi fejővel fejni, már nagyon fáj a kezem.

A legújabb tejserkentő csodaszerem a Karamalz. Ebben a melegben különösen jól esik a hideg kismamasör.