Nincsenek jó híreim. Balázsnak sérve van :(
Borzalmas napunk volt. Éhgyomorra vittem a Bókay utcába az I. sz. Gyermekklinikára hogy kizárhassuk vagy megerősítsük az Istenhegyi úton felfedezett epeköveket. A férjem nem tudott szabadnapot kivenni, így ketten indultunk útnak.
Egész jól tűrte az éhezést az elején, de a kocsiban eltörött a mécses. Vittem melegvizet cumisüvegben, azzal próbáltam átverni. Működött a dolog, de elég nehéz volt autóban itatni.
Borzalmasan van megcsinálva a gyerekklinika, babakocsival szinte lehetetlen ott közlekedni. Egész nap cipeltem föl-le a babakocsit vagy csak a hordozót, kockáztatva azt, hogy bármikor ellophatják a vázat. Tiszta izomlázam lett estére.Ráadásul a recepción be kell először jelentkezni, nem lehet csak úgy az osztályon megjelenni. Nagyon boldog voltam, amikor jó hosszú keresgélés után visszaküldtek bejelentkezni...
Szóval, uh-ra indultunk, mivel az Istenhegyin epekövesség gyanúja lépett fel. Az ott dolgozó doktornő mondta, hogy mivel nincs éhgyomorra a gyerek, vizsgáltassuk ki a Bókay utcában. Megadta az egyik kolléganőjének a telefonszámát, akiről ódákat zengenek a neten, vérprofi, mint mindenki azon a klinikán. Így kötöttünk ki Balogh Lídia doktornőnél.
4,5 óra nem evés után végre sorra kerültünk az ultrahangon, ahol kizárták az epeköveket, de találtak helyettük sérvet :( Pénteken, amikor az ügyeletre rohantunk, nem a szemünk káprázott, tényleg dudort láttunk. Ezútán Balogh doktornő átirányított minket Kálmán Attila sebészhez, aki azt javasolta, hogy várjunk még legalább 3 hónapot a műtéttel, hátha addig leszáll a heréje és egyúttal megoldódik a sérvprobléma is. Ez jól hangzik, habár én eddig úgy tudtam, hogy a lágyéksérv nem múlik el magától, nem olyan mint a köldöksérv. Viszont azonnal rohanni kell a kórházba, ha 2 óránál tovább van kint a sérv, szokatlanul nyűgös, vagy véreset kakil a gyerek, nehogy bélelzáródása legyen.
Jól beparáztam a hírektől. A nap további részében sírt a gyerek, a sérv meg ki-be mászkált az erőlködéstől, majdnem rohantam vele vissza a klinikára, holott valószínűleg csak a napirendje borult és emiatt volt nyűgös. Nem lehetett letenni, csak kézben érezte jól magát.
Balázs éppen ma lett két hónapos. Szép kis hófordulója volt :(
Emellett kiderült az is, hogy kissé hipotóniás a kis szerelmem. Ezt sem értem! 3 hete voltunk Dévény tornán az egyik legprofibb csajnál, aki azt mondta, hogy minden rendben. Egy csomó orvos is ugyanezt állította, most pedig a saját szememmel láttam, hogy nem emelte a fejét, amikor a doktornő megfogta a két kezét és ülésbe húzta. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt a gyakorlatot minden pelenkázásnál legalább tízszer csináljuk meg, hátha javul a helyzet.
A doktornő azt is javasolta, hogy minél többet legyen Balázs hason, de csak akkor ha ébren van, a bölcsőhalál veszélye miatt. Mondtam neki, hogy Balázs szinte mindig hason van, mert van légzésfigyelőnk. Erre ő azt válaszolta, hogy hiába, újraéleszteni úgy sem tudom. Biztató :(
Olyan szépen kialakult már nálunk az, hogy berakom napközben a babakocsiba, hasra fektetem, beleteszem a cumit a szájába és ő cserében 3-4 órákat alszik. Most retteghetek megint, pedig épp kezdtem leszokni a légzésfigyelő állandó sasolásáról mivel éjjel is hason szeret aludni. Ráadásul a babakocsiban nincs is légzésfigyelő. Nem tudom hogy fogom ezentúl altatni...
Jobban örültem volna, ha azonnal megműtik, nem bírom a bizonytalanságot meg az állandó aggodalmaskodást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése