Úgy sajnálom, hogy nincs időm többször jelentkezni pedig olyan jó lenne rendszeresen beszámolni Tamás fejlődéséről, a testvéri kapcsolat alakulásáról és sok minden másról, de így jár az aki túlvállalja magát. Tulajdonképpen elröpült öt hónap, hatalmasat nőtt a kisbabám én pedig a szakdolgozatom írásával és a munkáimmal elcsesztem ezt a gyönyörű időszakot. Persze mindezeket a gyerekek lefekvése után csináltam( este 10 és éjjel 2 között), de akkor is sokat rontottak a dolgok szépségén. Az éjszakázás a második gyermekemnél is megvolt, de nem azért, mert ő nem alszik...
Sajnos a szakdolgozatot nem sikerült megírnom határidőre pedig egy teljes hónapom elment rá. Sebaj, van még egy félévem, hogy nem vesszen el a dolog. Balázs pont abban az időszakban volt beteg és köhögött sokat éjjel. Aztán ott voltak a munkáim. Tamás 4 hetes volt amikor először elmentem 3 órára. Muszáj volt, mert ha nemet mondok( elég volt a terhesség 12 hetétől szüneteltetni) akkor hívnak mást én pedig nem akarok a gyerek 2 éves korában visszamenni dolgozni a rendes munkahelyemre, inkább folytatom azt amit pár éve kezdtem és akkor éjjel dolgozom, nappal meg velük vagyok. Havonta egyszer-kétszer kell itthonról elmennem, ami nem sok, de rengeteg az utómunka amit itthon tudok éjjelente megcsinálni így csodálom, hogy még nem purcantam ki és szerencsére tejem is van még pont annyi hogy kizárólagosan és igény szerint tudjam Tamást szoptatni. Szóval bátran állíthatom, hogy az idegeskedés, kevés alvás egyáltalán nem befolyásolja a tejtermelést. Egy dolog fontos, mégpedig az, hogy a kicsi akkor kapjon cicit amikor kéri. Persze éjjel is kéri, de mivel mellettem alszik, szinte fel sem kelek ilyenkor hanem oldalfekvésben, félkomásan megetetem. Annyira, de annyira egyszerű ez így! A tápszerezés sokkal nehezebb volt Balázsnál. Sőt, őt külön szobában altattam 9 hónapos koráig és minden egyes ébredésnél( éjjel volt, hogy óránként) ki kellett bújni a meleg ágyikóból, meg kellett csinálni a tápot, cumisüvegeket kellett mosni és sterilizálni naponta többször, elalvás után még neki kellett látni fejni, hogy anyatejet is kapjon aztán a mellszívót is lehetett mosni és sterilizálni. Szóval nekem ezek után senki ne mondja, hogy egyszerűbb tápot adni...Ráadásul rengeteg pénz a zsebünkben marad az anyatejjel és a súlyomat is karbantartja mivel engem fogyaszt a szoptatás. Hiába eszem rengeteget, 65 kiló vagyok. A terhességet 67-el kezdtem. Szóval csupa-csupa pozitívummal jár az én esetemben, persze tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés ezen a téren.
Olyan jó érzés, hogy Tamás hízik, nem stagnál a súlya mint Balázsnak duplázás után. Jelenleg 6800 gramm körül van, 2700-al született, szóval nagyon meg vagyok vele elégedve a védőnővel egyetemben. Kimondhatatlanul csodálatos érzés, hogy méhen kívül is a testemből táplálkozik és rossz, hogy közeledik a hozzátáplálás amivel egy újabb fejezet véget ér....
A szoptatási tanácsadó nagyon jó befektetés volt. Hallgattam rá és össze is hoztuk azt amit Balázsnál lehetetlennek hittem. Tamásnak még játszócumit sem adtam nehogy bezavarjon és anélkül is lehet élni pedig Balázsnak körülbelül 20 cumija volt. Próbáltunk majdnem minden gumit elkerülni, hogy ne legyen ő is cumizavaros egy kivételével, mégpedig a Medela Calmával. Ez a cumisüveg is zavart okozhat hiába kell erősen szívni, de amikor havi 1-2 alkalommal el kellett mennem, valamiből etetni kellet a kicsit. A férjem nem tudta használni sem a svéd itatópoharat sem a Spilly Spoon-t amik nem okoznak zavart így kénytelenek voltunk kockáztatni, mert ez az üveg azért mégiscsak jobb mint egy hagyományos. Szerencsek voltunk, nálunk ilyen ritka használat mellett nem okozott gondot.
Milyen kár, hogy a kórházi személyzet nem eléggé képzett ahhoz, hogy megfelelő tanácsokat adjon! Ha rajtuk múlik, valószínűleg Tamás is tápszeres lenne, mert a kis súly és sárgaság megvolt Tamásnál is csak egy szoptatási tanácsadóval a háttérben nem ijedtem meg úgy mint Balázsnál és nem nyomtam a cumisüveget a szájába, hogy ne halljon éhen...Persze vannak jól informált csecsemősök is, de ha nem pont olyat fog ki az ember akkor szív mint én anno... Nagyon szomorúak tartom, hogy nincs pénz továbbképzésre és az orvosok, védőnők, csecsemősök( tisztelet a kivételnek) nem tudják megfelelő tanácsokkal ellátni az újdonsült anyákat és ebből kifolyólag oly sokan tápszeresek lesznek...Pedig ha én tudok szoptatni akinek PM alulműködése, Hashimitója, IR-je, lapos mellbimbója van, kis súllyal született a gyermekem 36+6-on ráadásul éjjelente dolgozom, akkor majdnem mindenkinek tudnia kéne( kivétel a genetikai vagy egyéb betegségben szenvedők természetesen). Minden az alapokon múlik amiket nem megfelelően tudnak átadni a legtöbb helyen, szóval nem az anyukák hibáznak és most ezzel remélem nem sértek meg senkit, nem ez a szándékom. Érdemes viszont 2-3 doboz tápszer árán IBCLC-s szoptatási tanácsadóhoz fordulni.
Az éjszakák jók, a nappalok ezzel szemben kicsit nehezebbek. Tamás is ölben szeret lenni egész nap mint a bátyja annak idején. Nem hagyok babát sírni így természetesen kielégítem ezt az igényt. Béreltem különböző hordozókat is, de nem viszem túlzásba a használatukat, jobban szeretem babakocsiban tologatni őt is, ha valahová elmegyünk. Sok minden nem kell csinálnom napközben, a kaját is rendelem, de van egy nagyobb kisfiam is ugyebár aki nem mindig nézi jó szemmel azt hogy a kicsi rajtam lóg. Imádja a kicsit, nem egyszer megy oda hozzá vigasztalni, szórakoztatni, ha sír vagy én éppen el vagyok valamivel foglalva de összességében nagy törést okozott neki a tesó érkezése. Az igény szerinti szoptatás, a kezdeti kis súly és sárgaság miatt Tamás elég sokat volt kézben már újszülött korban is szóval én nem tudom hogy csinálják azok a szülők akik a naggyal tudnak többet foglalkozni mondván, hogy a kicsi úgy is elvan. Hát nálunk ez nem jött be és nyilván féltékenykedést eredményezett. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy felerősödött Balázsban a hiszti, a követelőzés, a szófogadatlanság és egyéb olyan probléma ami szinte nem is létezett Tamás születéséig. Jó ideje Családterápiára is járunk emiatt mind a négyen. A héten megvettem a Plukkido Land társasjátékot ami mesével és varázslattal próbálja a gyermekeket a jó útra terelni a hagyományos büntetés, zsarolás és egyéb nevelési módszerekkel szemben amik nálunk nem is jönnek be. Borzasztó ahogy az ember hozza a mintát gyerekkorából, nagyon nehéz levetkőzni. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a Manók mennyire tudnak majd nekünk segíteni. Persze a helyzet egyre jobb ahogy telik az idő és nagy szerencse, hogy a tesót szereti de ezt akkor sem szeretném a véletlenre bízni. Sok kettesben eltöltött idő kellene, ami egyelőre elég ritka, de ahogy a kicsi 6 hónaposan elkezd majd mást is enni, többször elmegyünk majd itthonról Balázzsal.
A hozzátáplálás valószínűleg BLW formában fog megvalósulni. Nagyon tetszik, hogy ez is igény szerinti, 1 éves korig marad az anyatej mint fő táplálék és csak kóstoltatni kell ( WHO ajánlás) nem pedig mennyiségeket belediktálni a gyerekbe. Elvileg ki lehet vele védeni a későbbi étkezési zavarokat, az elhízást és a gyerek már az elején ugyanazt eheti amit mi( allergének kivételével) ráadásul 1 éves korukra az ily módon táplált gyermekek kanállal esznek mivel már a legelején is ők veszik magukhoz a kívánt mennyiségű ételt, tilos a kanállal való etetés több okból is. Hátránya, hogy darabos ételeket kell adni és nem püréket ami félelmetes a fulladásveszély miatt. Mondjuk mi már az első ilyen élményen túl is vagyunk, mivel Tamás kiette a kezemből a banánt egyik nap. Jött is az öklendezés és némi hányás utána de túléltük. Még persze nem vágunk bele, megvárjuk a 6 hónapos kort.
Szóval minden szép és jó, már csak Balázs lelki világát kellene a helyére tenni hogy teljes legyen a boldogságunk.
Remélem ezentúl többször írok de addig is kívánok mindenkinek áldott ünnepeket és boldog új évet. Teljesüljön minden álmotok az új esztendőben!
