A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.

Második missed ab

A HCG- m ma 2600 körül, a petezsák pedig 2,5mm. Teljesen szabálytalan, tehát reménytelen. Tanár úr megkért, hogy hagyjam abba a támogatást.
Valahogy ez a hír most nem visel meg. Megkönnyebbültem, mert legalább nem húzzuk az időt. Remélem megúszom a műtétet így. Persze sokkal kényelmesebb kés alá feküdni, mert fájdalommentes, de hosszú távon biztos nem tesz jót fél éven belül két küret.
Már csak annyit kérek a sorstól, hogy a vetélés ne vezetés közben vagy a munkahelyemen induljon be és hogy lehetőleg ne járjon elviselhetelen fájdalmakkal...Biztos nem lesz egyszerű történet, hiszen van egy 14×23 mm-es nyálkahártyám, de valahogy túlélem.
Ennél az ügynél rosszabb, hogy Balázs ismét beteg. Csúnyán köhög, lázas és folyik az orra. Szinte semmit nem aludtunk éjjel. Korán reggel itt kellett hagynom egy beteg, utánam keservesen kiabáló csöppséget...De menni kellett vérvételre majd dolgozni és újra be a kórhàzba ultrahangra...
Ugye most már csak valami csodálatos dolog történhet velünk?

Újra itthon. Túl két ultrahanagon

Tegnap kiengedtek minket a János kórházból. Valójában Balázs állapota már csütörtökön kifogástalan volt, tudott enni, inni de a biztonság kedvéért bent tartottak még minket. Sajnos most kicsit elkezdett köhögni, de ez legyen a legnagyobb bajunk...
Teljes mértékben meg vagyunk elégedve a kórházzal és ez nem az első alkalom, hogy ezt tapasztaljuk. Én nem értem sokan miért szidják!  A gyermekosztályhoz már másodjára van szerencsénk. Most egy olyan szobát kaptunk, amihez volt fürdőszoba( karantén miatt nem mehettünk ki) és mint ahogy már írtam, mindenhol volt jól működő WI-FI és TV, illetve a gyerekkel lehetett egy ágyban aludni, nem úgy mint más kórházakban. Az ételek egyszerűek voltak, mennyiségük kevés volt, de legalább nem voltak ízetlenek és ami a leges-legfontosabb az, hogy a személyzet profi, kedves és segítőkész. Még az Agolutin injekciót is beadták nekem a nővérkék. Bírom azt, hogy nem szólnak a látogatók miatt, szinte bármikor bejöhetett a férjem.

Tesóúgyben sajnos nincsenek jó híreim. Csütörtökön volt az első ultrahang( 5+3 hét), de a petezsák csak sejthető volt. Mivel bent feküdtem a gyerekkel a kórházba, Tanár úr megnézett pénteken a szuper felbontású gépével is, de sajnos nem látott sokkal többet. Hosszas kutakodás után talált valami 5 mm-es dolgot, de nem tudta egyértelműen rámondani, hogy az petezsák....Csak azt az egyet nem értem, hogy miért feszül még a hasam és miért vagyok érzékeny a szagokra, ha egyszer nem fejlődik bennem semmi. A nyári terhességemnél a szagokra sem voltam érzékeny. Más tünetem nincs, de nem is lehet, mivel a szteroid elnyomja őket, mint ahogy külföldi fórumokról megtudtam. A méhen kívülit szerencsére ki tudta zárni.
Hétfőn munka előtt elugrom egy vérvételre, utána meg ultrahangra. Jól elfogok késni...Nem elég, hogy a gyerek miatt hiányoztam, most még a műterhességem miatt is kénytelen leszek...Annyira de annyira elegem van! Én szeretem jól csinálni a munkámat, ha már egyszer elvállaltam és nagyon bosszant hogy képtelen vagyok rá. Ráadásul ismét a nagy semmire pazarlom az energiáimat...

HCG 418 U/L, progeszteron 274,1nmol/L

Alakulnak a dolgok. Tulajdonképpen a duplázódás meg is történt, ami jó jel, de én természetesen nem vagyok nyugodt, mert ez a szám 5 hetesen még mindig nagyon alacsony...
Érdekesség, hogy a progim most el van kissé szállva. Átkonvertálva 88 ng, ami jócskán meghaladja az első trimeszteri 55ng körüli felső határt. Az előző terhességnél csak 55 nmol volt( 17 ng), ami miatt aggódtam is. Most azt nem tudom, hogy ez az érték az Agolutin miatt szállt-e el, vagy tényleg jó irányban halad a terhesség. Nyáron Prolutexet szúrtam. Vajon ennyivel jobb az Agolutin? Reméljük a csütörtöki ultrahang után okosabbak leszünk...

Sajnos Balázs egy éjszaka kihagyás után újra hányt. Borzalmas ez a vírus. Nagyon rossz volt úgy eljönni dolgozni, hogy szüksége lett volna rám...

HCG 157

A 32. ciklusnapomon, azaz 4+2 hetesen 157 a HCG-m. A nyári terhességnél 4+3-nál 395 volt, tehát ha holnap mentem volna vérvételre, akkor a duplázódás szabályit figyelembe véve 235 körül lenne. Ha szerencsém van, akkor most mondjuk két nappal később lett vége a beágyazódás folyamatának. Nagy görcsöket a ciklusom 23. napján éreztem, bízom benne, hogy aznap kezdett el termelődni a HCG is. Viszont akkor hogy lehet, hogy 3 nappal később már pozitív lett a tesztem?

A progeszterontámogatást folytatnom kell, ultrahang jövő csütörtökön lesz. Most először a férjem sikeresen eltalált egy eret az Agolutin beadása közben, úgy hogy rendesen rettegek tőle, de természetesen mindent kibírok csak maradjon meg a baba.

Terhestüneteim vannak még mindig: érzékeny vagyok a szagokra, feszül az alhasam, érzékeny a mellem, néha kis hányingerem is van és fel vagyok puffadva. A jobb oldali fájás pár napja elmúlt.

Közben előkerestem az előző terhességem tesztjeit és a mostaniakkal együtt lefotóztam őket:

A kép bal oldalán vannak az újak. Annyi a különbség, hogy ezeket a ciklusom 26. napján kezdtem el csinálni, a régieket viszont a 28-on. Erősségben sehol sincsenek a a mostaniak a nyárihoz képest. Abból sem lett baba, hát akkor most vajon mire számíthatok?
Ennek megfelelően én nem vagyok annyira ideges és feszült mint szoktam ilyen helyzetben. A életemet ugyanúgy élem mint eddig, dolgozni is megyek és beletojok a nagy világba. Majd lesz valahogy...

Isteni csoda kell, hogy ebből baba legyen, tudom, de most picit ismét hiszek benne. Minden rosszat elviselek, csak annyit kérek, hogy ne legyen méhenkívüli, vagy, ha igen, akkor mielőbb derüljön ki, hogy megmenthessük a petevezetékemet.

Nem erősödnek a tesztek :'(

Teljesen össze vagyok törve, a tesztek ugyanolyan gyengék mint a 26. napon...A tegnapi miatt még annyira nem aggódtam, mert 4 óra alvás és sok vízívás után csináltam. A ma reggeli viszont 8 óra alvás után és nagyon kevés folyadék fogyasztás után készült. Pedig annyira bíztam benne, hogy most nem tréfál meg a sors...
Pénteken megyek HCG mérésre. Most már csak annyit kérek, hogy egy sima biokémiai és ne méhenkívüli legyen.Tompán fáj pár napja a jobb oldalam, remélem ez nem az utóbbinak a jele.

A képen az első kettő a tegnapi, az utolsó pedig a mai. Sajnos a többi otthon van, nem tudom őket egymás mellé tenni.

A harmadik terhességem első napjai

Bocsánat, de nem jutottam gép elé mostanáig. Közben lejöttünk a Kolping hotelbe, mert ezúttal nem voltam hajlandó lemondani semmilyen programot a terhesség miatt. Úgy vagyok vele, hogy mindegy hol vagyok és mit csinálok, ha szerencsém van, akkor megmarad a baba, ha nem, akkor meg nem, ezt befolyásolni sajnos nem tudom. Még vérvételre sem mentem el aznap, amikor kiderült, mert a nyári terhességnél semmit sem jelentett a HCG duplázódása. Egyedül a tesztelésnek nem tudok ellenállni, minden reggel csinálok egyet.

Azt kell hogy mondjam, hogy ezek a pozitív tesztek a lehető legjobbkor jöttek, mert már nagyon kivoltunk a férjemmel. Igaz, a munka feltöltött és kissé elfeledtette velem a dolgokat, de nem eléggé. Én ilyenkor vagyok igazán boldog és kiegyensúlyozott és érzem azt, hogy teljes az életem. Persze próbálom nem beleélni magamat, de nem igazán sikerül. Sokkal nyugodtabb vagyok mint az első két terhességemnél és próbálok laza maradni, de egy újabb csalódást nem tudom hogyan tudnék átvészelni.

Azt írtam a kettővel ezelőtti bejegyzésemben, hogy nem fogom figyelni a peteérést, de ezt persze nem sikerült teljesíteni. Hiába, megszoktam már hogy ilyenkor az Uramat akciózásra invitálom.
Aztán körülbelül 5 nappal később volt pár csepp barna váladék a tisztaságimon. Na, gondoltam magamban, most biztos beágyazódik a baba, de erről gyorsan lebszéltem magam, mert az első két terhességnél nem tapasztaltam ilyet. Majd olyan 5 nappal a nem várt előtt erős alhasi görcseim voltak. Ismét felmerült bennem a beágyazódás gondolata, de ezt is gyorsan elfelejtettem, mivel másnap elkezdtem barnázni. Még örültem is neki, mert abban bíztam, hogy idő előtt megjön és elmúlik mire a Kolpingba érünk. Utána lévő napon is volt némi barna, de a mensim csak nem akart megjönni. Már arra gondoltam, hogy beülök egy kád forró vízbe, hogy túl legyek végre rajta, mert biztos voltam benne, hogy nem vagyok babás, mivel eddig a barnázás csak a nem várt napja után jelentkezett.
Pénteken elmentem a szokásos vérvételre, amire az endokrinológusom 3 havonta küld. Nem is figyeltem, hogy kért progeszteront is, még kicsit bosszankodtam is, amikor megjött szombat reggel az eredmény, hogy nem a 21. napon mentem. Aztán nézem jobban és látom, hogy progeszteron 43 Nmol. Mondom, mi a fene, én itt a mensit várom, ami előtt leesik a progi közben meg dupla annyi a mint amennyi a 21. napon szokott lenni. Ez már gyanús volt...Ezután fogtam egy X-Epil tesztet és gyorsan megcsináltam. Még csak a 26. napon voltam, ennek megfeleően a csík is alig volt látható,  akár szellemcsík is lehettet volna. Nem izgultam, nem kapkodtam, de mivel amúgy is mennem kellett a DM-be pelenkáért, vettem egy Early Predictor tesztet is, ami szerintem 10-es érzékenységű mivel elvileg már 6 nappal a mensi előtt is ki tudja mutatni a terhességet. Ezt a tesztet raktam tegnap ide fel. Ez sokkal erősebb volt mint az X-Epil pedig délutáni vizeletből csináltam. Azt olvastam róla utólag, hogy ez a teszt nem megbízható és mindenkinek mutatja a második csíkot, de egyelőre nem aggódom, mert a ma reggeli X-epil tesztem erősebb lett mint a tegnapi:

Tisztában vagyok vele, hogy ez sem jelent semmit és csak abban az esetben kezdhetek el megnyugodni, ha lesz szívhang, de egyelőre minden újabb tiszta napnak örülök.
Az életemet ugyanúgy élem mint edidig, nem kímélem magam túlzottan. A progeszteronpótlást sem vagyok hajlandó túlzásba vinni,mert a múltkor az Agolutin+ Crinone kombóval azt értem el, hogy kaparással kellett elvetetni a babát, nem ment el magától még a legelején mint a beteg magzatok többsége. Most csak a Crinone-nt használom (Balázs is megmaradt vele) illetve egy kis természetes progeszteron krémet. Természetesen immunológusi utasításra, szedem a szteroidot és szúrom a vérhígítót. A pecsételés egyelőre elmúlt, szerintem a progi és a Rutascorbin emelt adagja segített, amit akkor javasolt Tanár úr amikor Balázzsal véreztem.
Sajnos a 43-as progi sem túl magas, de én most emiatt sem vagyok hajlandó aggódni. Abban bízom, hogy a 25. napon ez egy jó eredménynek számít. Nyáron 55 körül volt a progim 4 és fél hetesen és ez volt számomra az első jel, hogy valami nincs rendben a babával,de most ez nem történhet meg újra!!!

Az alhasam most is feszül és a melleim is érzékenyek. Érzek kis hányingert is.

Most először használtuk a Conceive Plus nevezetű, megtermékenytést elősegítő sikosítót. Akár ez is segíthetett, de inkább az történt, hogy hoztam a szokásos formámat és a sikertelen lombik után 2 hónappal várandós lettem. Balázs egy hónappal, a nyári baba pedig hárommal utána fogant.
Reméljük a legjobbakat!

Meglepetés az első munkahét végén :)

Teszt a 26. ciklusnapon délutáni vizeletből. Később jövök a részletekkel.