A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.