Sajnos nagyon jók ezek a fránya 10-es érzékenységű tesztek.
Valahol ez jobb is, mint egy gyenge HCG, ami utalhat biokémiaira vagy méhen kívülire. Sokkal jobb, mint egy vetélés, magzati elhalás, genetikai betegség vagy koraszülés.
Összesen két pár volt, akinek nem jött ma össze, de 4 másiknak igen, úgy hogy ez egy igazán szerencsés széria volt..Nekik még nincs gyermekük, úgy hogy tiszta szívemből kívánom- főleg azoknak, akik már nagyon sok megpróbáltatáson vannak túl- hogy egészséges kisbabákat szüljenek!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2. lombik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2. lombik. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. április 13., hétfő
2015. április 11., szombat
Ez most nem sikerült
Tudom, tudom, várjuk meg a hétfői vérvételt, addig nem lehet kizárni a terhességet. Kár, hogy én "régi motoros" vagyok a szakmában és nincsenek hamis illúzióim.
Pedig olyan jól indult mindent. Csütörtökig majdhogynem biztos voltam benne, hogy megtapadtak a kis drágáim. A hőm a mai napig tartja a 37 fokot, pedig normál esetben 36.8 az átlag a luteális fázisban. A hasam végig fel volt puffadva, 5-6 centivel nagyobb az átmérője, mint a ciklus elején. A cicim már nem feszül, de ez nem jelent semmit, mert Balázsnál sem volt állandó jelenség.
Szóval, csütörtökön a játszótéren megpillantottam egy terhes nőt és úgy döntöttem, ez egy jel, nem várok tovább. Haza mentem és ellőttem egy 10-es érzékenységű tesztet. Persze negatív lett, de nem csüggedtem, hiszen még csak ET+7( DPO 10) napon voltam a és délutáni vizeletből teszteltem. Péntek éjjel és reggel megismételtem, de ugyanúgy negatív lett. Azért kétszer, mert felkeltem éjjel 2-kor, amikor is negatívat teszteltem, de ettől nem ijedtem meg, mert csak 4 óra telt el az esti pisilés óta és kénytelen voltam reggel is megismételni. Ma reggel szintén negatív lett. Ráadásul tegnap este a Crinone aplikátoron az első vércseppeket is felfedeztem. Sajnos az én szervezetemet a lóadag progeszteron sem tudja átverni. Az egy dolog, hogy eddig a Crinone vagy az Utrogestan mellett simán megjött, na de az, hogy az Agolutin+Crinone kombó mellett is képes vagyok pecsételni, az már eléggé vicc kategória. Szerintem hétfőig meg is jön. Az a rossz, hogy már nincs a fenekem seb- vagy csomómentes terület és mégis meg kell még két injekciót kapnom. A kézfejem és a csuklóm még mindig lila és fekete színekben pompázik a punkció óta, viszont baba meg sehol sincs...Ez ám a szívás!
Nem bántam meg, hogy teszteltem, mert nem szeretem a meglepetéseket. Nem a BMC-ben akarom megtudni az eredményt, hanem itthon és az eredményhirdetésen pedig nem sírni akarok, hanem kérdéseket feltenni a hogyan továbbról...
Tegnap kisírtam magam, most megyek tovább. Nem adom fel! A nap egyik részét nyomozással töltöttem, mert nem szeretnék még egy lombikba további kivizsgálások nélkül belevágni. Eldöntöttem, hogy kérek Fülöp doktor úrtól egy időpontot, mert ez a Hashimito nem is olyan egyszerű eset, mint eredetileg gondoltam. Persze, ő első körben a habituális vetélőknek segít, de bízom benne, hogy tud majd nekünk is jókat mondani. A Családineten nagyon jó fórumot találtam a témával kapcsolatosan. Jövő héten elmegyek az Istenhegyire egy trombofilia szűrésre, aztán még sok egyébre.Remélem, hogy ennél a vizsgálatnál nem kell megvárni az egyébként szokásos lombik utáni 3 hónapot, mert ez elvileg egy genetikai szűrés. Ezért sem értem, hogy foganhatott meg Balázs a sikertelen lombik utáni hónapban, amikor elvileg el van szállva a vércukor, fsh, tsh és szinten minden. Ő tényleg egy Csodababa ;)
Sok, sok pénz fog elmenni, ami azért gond, mert májustól már csak GYES-t kapok. Sajnálom, hogy Balázst nem tudjuk idén sem elvinni a tengerre, de talán még neki ez nem akkora gond és a Balaton is megteszi. Nem, nem megyek vissza dolgozni, hogy legyen több pénzünk és nem azért, mert lusta dög vagyok, aki kerüli a munkát, hanem azért, mert a mi gyerekünk nem fog bölcsődébe menni, ahol siratják a gyerekeket. Tudom, mivel itt van mellettünk egy bölcsi és hallom ahogy egy-két kicsi sír a kötelező déli altatásnál. A szívem szakad meg értük! Persze, ennek nem csak ez az egy oka van, hanem az is, hogy apukám testvére 7 hónaposan bölcsődében halt meg, a férjemet pedig egy hetes bölcsibe adták be ahol olyan mély sebeket szerzett, melyeknek nyomait a mai napig lehet érezni...
Azt hittem, sokkal könnyebb lesz ez a lombik úgy, hogy már van egy gyerekem. Hát nem volt az, ugyanúgy a tüneteimet elemeztem ebben a két hétben. Lehetetlen lazán hozzáállni, mert most már tudom, mi a tét.
És hát nagy szerencsém van, hogy egyáltalán van egy gyermekem, aki már most meg tud vigasztalni. Nem szeretek előtte sírni, de tegnap pont etetés közben kezdtek el potyogni a könnyeim és az én drága pici kincsem többször is hozzám nyomta a kis fejecskéjét, hogy enyhítsen a bánatomon. Ettől persze még jobban sírtam, úgy meghatódtam.
Szerencsére ma megyek babaörzére, körmöshöz és az Alee-ba is Glamour napozni, úgy hogy ez egy egészen jó nap lesz.
Pedig olyan jól indult mindent. Csütörtökig majdhogynem biztos voltam benne, hogy megtapadtak a kis drágáim. A hőm a mai napig tartja a 37 fokot, pedig normál esetben 36.8 az átlag a luteális fázisban. A hasam végig fel volt puffadva, 5-6 centivel nagyobb az átmérője, mint a ciklus elején. A cicim már nem feszül, de ez nem jelent semmit, mert Balázsnál sem volt állandó jelenség.
Szóval, csütörtökön a játszótéren megpillantottam egy terhes nőt és úgy döntöttem, ez egy jel, nem várok tovább. Haza mentem és ellőttem egy 10-es érzékenységű tesztet. Persze negatív lett, de nem csüggedtem, hiszen még csak ET+7( DPO 10) napon voltam a és délutáni vizeletből teszteltem. Péntek éjjel és reggel megismételtem, de ugyanúgy negatív lett. Azért kétszer, mert felkeltem éjjel 2-kor, amikor is negatívat teszteltem, de ettől nem ijedtem meg, mert csak 4 óra telt el az esti pisilés óta és kénytelen voltam reggel is megismételni. Ma reggel szintén negatív lett. Ráadásul tegnap este a Crinone aplikátoron az első vércseppeket is felfedeztem. Sajnos az én szervezetemet a lóadag progeszteron sem tudja átverni. Az egy dolog, hogy eddig a Crinone vagy az Utrogestan mellett simán megjött, na de az, hogy az Agolutin+Crinone kombó mellett is képes vagyok pecsételni, az már eléggé vicc kategória. Szerintem hétfőig meg is jön. Az a rossz, hogy már nincs a fenekem seb- vagy csomómentes terület és mégis meg kell még két injekciót kapnom. A kézfejem és a csuklóm még mindig lila és fekete színekben pompázik a punkció óta, viszont baba meg sehol sincs...Ez ám a szívás!
Nem bántam meg, hogy teszteltem, mert nem szeretem a meglepetéseket. Nem a BMC-ben akarom megtudni az eredményt, hanem itthon és az eredményhirdetésen pedig nem sírni akarok, hanem kérdéseket feltenni a hogyan továbbról...
Tegnap kisírtam magam, most megyek tovább. Nem adom fel! A nap egyik részét nyomozással töltöttem, mert nem szeretnék még egy lombikba további kivizsgálások nélkül belevágni. Eldöntöttem, hogy kérek Fülöp doktor úrtól egy időpontot, mert ez a Hashimito nem is olyan egyszerű eset, mint eredetileg gondoltam. Persze, ő első körben a habituális vetélőknek segít, de bízom benne, hogy tud majd nekünk is jókat mondani. A Családineten nagyon jó fórumot találtam a témával kapcsolatosan. Jövő héten elmegyek az Istenhegyire egy trombofilia szűrésre, aztán még sok egyébre.Remélem, hogy ennél a vizsgálatnál nem kell megvárni az egyébként szokásos lombik utáni 3 hónapot, mert ez elvileg egy genetikai szűrés. Ezért sem értem, hogy foganhatott meg Balázs a sikertelen lombik utáni hónapban, amikor elvileg el van szállva a vércukor, fsh, tsh és szinten minden. Ő tényleg egy Csodababa ;)
Sok, sok pénz fog elmenni, ami azért gond, mert májustól már csak GYES-t kapok. Sajnálom, hogy Balázst nem tudjuk idén sem elvinni a tengerre, de talán még neki ez nem akkora gond és a Balaton is megteszi. Nem, nem megyek vissza dolgozni, hogy legyen több pénzünk és nem azért, mert lusta dög vagyok, aki kerüli a munkát, hanem azért, mert a mi gyerekünk nem fog bölcsődébe menni, ahol siratják a gyerekeket. Tudom, mivel itt van mellettünk egy bölcsi és hallom ahogy egy-két kicsi sír a kötelező déli altatásnál. A szívem szakad meg értük! Persze, ennek nem csak ez az egy oka van, hanem az is, hogy apukám testvére 7 hónaposan bölcsődében halt meg, a férjemet pedig egy hetes bölcsibe adták be ahol olyan mély sebeket szerzett, melyeknek nyomait a mai napig lehet érezni...
Azt hittem, sokkal könnyebb lesz ez a lombik úgy, hogy már van egy gyerekem. Hát nem volt az, ugyanúgy a tüneteimet elemeztem ebben a két hétben. Lehetetlen lazán hozzáállni, mert most már tudom, mi a tét.
És hát nagy szerencsém van, hogy egyáltalán van egy gyermekem, aki már most meg tud vigasztalni. Nem szeretek előtte sírni, de tegnap pont etetés közben kezdtek el potyogni a könnyeim és az én drága pici kincsem többször is hozzám nyomta a kis fejecskéjét, hogy enyhítsen a bánatomon. Ettől persze még jobban sírtam, úgy meghatódtam.
Szerencsére ma megyek babaörzére, körmöshöz és az Alee-ba is Glamour napozni, úgy hogy ez egy egészen jó nap lesz.
2015. április 2., csütörtök
Ketten csücsülnek a pocakomban ;)
Nagyon szépen köszönöm nektek a drukkokat és a biztatást :) Valamit jól csináltatok, mert nagy meglepetésben volt ma részem :)
A tegnapi napom borzalmasan telt, hiszen a bizonytalanságnál nincs rosszabb. Telefonon két okból sem szerettem volna érdeklődni. Az egyik az, hogy hiába lett volna minden rendben tegnap, a mai állapot a mérvadó. A másik ok pedig az volt, hogy mindenképpen szerettem volna Tanár úrral az okokról, további esélyekről beszélni.
Sírva mentem ma reggel a BMC-be. A recepción mondták, hogy üljek le és várjak, amíg szólítanak a biológusok. Na, akkor már bevonultam sírni egy sort a mosdóba, mert biztos voltam benne, hogy mindennek vége, hiszen nem azt mondták, hogy menjek átöltözni. Ráadásul senkit sem láttam a hétfői brigádból és azt gondoltam, hogy ők már biztosan befeküdtek a kórtermekbe.
Aztán sorban elkezdtek érkezni a sorstársak és lassan elkezdtek minket behívni abba a szobába, ahol kivetítik az embriókat. Kanyó doktornő egyből megnyugtatott, hogy minden rendben van :) Az egyik már többsejtes, gyönyörűen fejlődik három napja, de a másik kettőt is sikerült tegnap megtermékenyítenie :) Az egyik kétnapos szépen fejlődik, beültetik a sok sejtes mellé, a másikkal még bármi lehet holnapig :) Ekkor ismét elkezdtem könnyezni, de már örömömben.
Kezd visszatérni a hitem, kezdem elhinni, hogy mégis van remény. Rossz megtudni, hogy nem sikerül a lombik, viszont most már tudom, hogy ennél is van borzalmasabb: ha az ember el sem jut a beültetésig...
Tanár úr ma sem volt, de Zeke doktor úr szakértelmében ugyanúgy bízom, Kanyó doktornő tudásáról nem is beszélve, hiszen lényegében most az ő kezében volt leendő gyermekeink sorsa. Két és három napos embriókat még nem kaptam eddig vissza, csak blasztocisztákat, amíg nem ágyazódtak be. Bízom benne, hogy a pocakomban sokkal jobb helyen lesznek , mint valamilyen mesterséges folyadékban, ráadásul a beágyazódásukat az asszisztált hatching eljárás is segíti most, úgyhogy HAJRA KISTESÓK!!!!!
A tegnapi napom borzalmasan telt, hiszen a bizonytalanságnál nincs rosszabb. Telefonon két okból sem szerettem volna érdeklődni. Az egyik az, hogy hiába lett volna minden rendben tegnap, a mai állapot a mérvadó. A másik ok pedig az volt, hogy mindenképpen szerettem volna Tanár úrral az okokról, további esélyekről beszélni.
Sírva mentem ma reggel a BMC-be. A recepción mondták, hogy üljek le és várjak, amíg szólítanak a biológusok. Na, akkor már bevonultam sírni egy sort a mosdóba, mert biztos voltam benne, hogy mindennek vége, hiszen nem azt mondták, hogy menjek átöltözni. Ráadásul senkit sem láttam a hétfői brigádból és azt gondoltam, hogy ők már biztosan befeküdtek a kórtermekbe.
Aztán sorban elkezdtek érkezni a sorstársak és lassan elkezdtek minket behívni abba a szobába, ahol kivetítik az embriókat. Kanyó doktornő egyből megnyugtatott, hogy minden rendben van :) Az egyik már többsejtes, gyönyörűen fejlődik három napja, de a másik kettőt is sikerült tegnap megtermékenyítenie :) Az egyik kétnapos szépen fejlődik, beültetik a sok sejtes mellé, a másikkal még bármi lehet holnapig :) Ekkor ismét elkezdtem könnyezni, de már örömömben.
Kezd visszatérni a hitem, kezdem elhinni, hogy mégis van remény. Rossz megtudni, hogy nem sikerül a lombik, viszont most már tudom, hogy ennél is van borzalmasabb: ha az ember el sem jut a beültetésig...
Tanár úr ma sem volt, de Zeke doktor úr szakértelmében ugyanúgy bízom, Kanyó doktornő tudásáról nem is beszélve, hiszen lényegében most az ő kezében volt leendő gyermekeink sorsa. Két és három napos embriókat még nem kaptam eddig vissza, csak blasztocisztákat, amíg nem ágyazódtak be. Bízom benne, hogy a pocakomban sokkal jobb helyen lesznek , mint valamilyen mesterséges folyadékban, ráadásul a beágyazódásukat az asszisztált hatching eljárás is segíti most, úgyhogy HAJRA KISTESÓK!!!!!
2015. március 31., kedd
Egy embrio :-( :-( :-(
Ennyit a pozitív hozzáállásról, ezennel ünnepélyesen lehúztam a WC-n....
Pedig végig a fülemben csengett, ahogy közlik velem, hogy mind az öt petesejt megtermékenyült...
Ilyen rossz eredményre semmiképpen sem számítottam. Azt mondták, hogy csak három volt érett és ma reggelig egy termékenyült meg, a másik kettőért pedig mindent megtesznek. Teljesen mindegy, ez köztudott, hogy már nem lesz belőlük semmi.
Oké, hogy fenntartásaink voltak az ikres terhességgel szemben, de ettől függetlenül két embriót szerettünk volna visszakérni, hogy növeljük az esélyeket.
Most már végképp nem értem, mi történik velem. Hogy lehet, hogy 9 tüszőből csak ötöt szívnak le, de ezekből csak 3 érett és egy termékenyül meg???Ennyire kimerülőben van a petefészkem? Akkor miért van tartományom belül az FSH-m, AMH-m és az antrális tüszőim száma? Ezek szerint a fenti vizsgálatok csak a mennyiséget, nem pedig a minőséget mérik? Tulajdonképpen lóadag hormont kaptam, mégsem reagáltam kellőképpen.
Nekem ez az egy embrió silány minőségű petesejtekre utal, így én már nem tudok hinni a lombik sikerében. Sebaj, legalább nem élem bele magam és nem koppanok nagyot az eredményhirdetésnél.
A transzfer egyébként csütörtökön lesz.
Ezentúl csak a gyermekemre koncentrálok, nem pazarlom feleslegesen sem az energiámat, sem a pénzemet kistestvér projektekre.
Csak azt nem tudom, hogy vidítsam most fel magam, hogy ne érezze rajtam a keserűséget és csalódottságot....
Pedig végig a fülemben csengett, ahogy közlik velem, hogy mind az öt petesejt megtermékenyült...
Ilyen rossz eredményre semmiképpen sem számítottam. Azt mondták, hogy csak három volt érett és ma reggelig egy termékenyült meg, a másik kettőért pedig mindent megtesznek. Teljesen mindegy, ez köztudott, hogy már nem lesz belőlük semmi.
Oké, hogy fenntartásaink voltak az ikres terhességgel szemben, de ettől függetlenül két embriót szerettünk volna visszakérni, hogy növeljük az esélyeket.
Most már végképp nem értem, mi történik velem. Hogy lehet, hogy 9 tüszőből csak ötöt szívnak le, de ezekből csak 3 érett és egy termékenyül meg???Ennyire kimerülőben van a petefészkem? Akkor miért van tartományom belül az FSH-m, AMH-m és az antrális tüszőim száma? Ezek szerint a fenti vizsgálatok csak a mennyiséget, nem pedig a minőséget mérik? Tulajdonképpen lóadag hormont kaptam, mégsem reagáltam kellőképpen.
Nekem ez az egy embrió silány minőségű petesejtekre utal, így én már nem tudok hinni a lombik sikerében. Sebaj, legalább nem élem bele magam és nem koppanok nagyot az eredményhirdetésnél.
A transzfer egyébként csütörtökön lesz.
Ezentúl csak a gyermekemre koncentrálok, nem pazarlom feleslegesen sem az energiámat, sem a pénzemet kistestvér projektekre.
Csak azt nem tudom, hogy vidítsam most fel magam, hogy ne érezze rajtam a keserűséget és csalódottságot....
2015. március 30., hétfő
5 PETESEJT
Ennyit sikerült összesen leszívni. Nincs is ezzel semmi gond, csak termékenyüljön meg mind. Holnap kiderül!
Óriási izgalmakkal mentem be, mivel szombaton sikeresen elbénáztam a tüszőérlelő injekciót. Kikevertem és készültem a beadásra, de nem tudtam leszedni a tűről a műanyag kupakot aztán valahogy megnyomtam a fecskendőt és az egész folyadék a felszívó tű kupakjában kötött ki. Remegő kézzel szívtam vissza, nehogy egy csepp is kárba vesszen, mégis nagyon kevéskének tűnt a mennyisége...Az asztalra csak egy csepp került, mégis bepánikoltam, hogy nem lesz elegendő és idő előtt fognak megrepedni a tüszők. Szerencsére minden rendben volt ma. Az hogy a maradék 4 tüszővel, amit az ultrahangom láttak mi történt, nem tudom..Vajon nem voltak elég érettek, vagy idő előtt repedtek meg? Nem derült ki! Az egész lombik egy nagy szerencsejáték...
A punkciót Z doki csinálta, mivel ma nem volt bent az orvosom. Remélem szerencsét hozott nekem! Az altatással nem volt semmi gond, csak a kézfejembe nem tudták rendesen beszúrni az infuziós tűt, háromszor kellett szúrni, tiszta lila az egész. Nem bénáztak, másnak rendesen be tudták szúrni, az én vénáim voltak nagyon vízhiányosak. Ilyen sokat számít nekem a víz!
Ma sem tudtam aludni a műtét után és nem is voltam rosszul. Picit fájdogál a hasam, de jól vagyok.
Kaptam Agolutin injekciót és Crinone gélt is. Nincs mese, sikerülnie kell!
Óriási izgalmakkal mentem be, mivel szombaton sikeresen elbénáztam a tüszőérlelő injekciót. Kikevertem és készültem a beadásra, de nem tudtam leszedni a tűről a műanyag kupakot aztán valahogy megnyomtam a fecskendőt és az egész folyadék a felszívó tű kupakjában kötött ki. Remegő kézzel szívtam vissza, nehogy egy csepp is kárba vesszen, mégis nagyon kevéskének tűnt a mennyisége...Az asztalra csak egy csepp került, mégis bepánikoltam, hogy nem lesz elegendő és idő előtt fognak megrepedni a tüszők. Szerencsére minden rendben volt ma. Az hogy a maradék 4 tüszővel, amit az ultrahangom láttak mi történt, nem tudom..Vajon nem voltak elég érettek, vagy idő előtt repedtek meg? Nem derült ki! Az egész lombik egy nagy szerencsejáték...
A punkciót Z doki csinálta, mivel ma nem volt bent az orvosom. Remélem szerencsét hozott nekem! Az altatással nem volt semmi gond, csak a kézfejembe nem tudták rendesen beszúrni az infuziós tűt, háromszor kellett szúrni, tiszta lila az egész. Nem bénáztak, másnak rendesen be tudták szúrni, az én vénáim voltak nagyon vízhiányosak. Ilyen sokat számít nekem a víz!
Ma sem tudtam aludni a műtét után és nem is voltam rosszul. Picit fájdogál a hasam, de jól vagyok.
Kaptam Agolutin injekciót és Crinone gélt is. Nincs mese, sikerülnie kell!
2015. március 27., péntek
Punkció hétfőn
Végre! Már kezdem unni az injekciózást és a vérvételeket...Ha másra nem is, de arra biztos jó volt ez az egész procedúra( egy hét alatt 4 vérvétel), hogy örökre leküzdjem a vérvétel parámat ;)
Szerdán sajnos nem azt mondta Tanár úr, amit hallani szerettem volna. Megfelelőnek, de nem elég magasnak találta a hormonszintemet, így további injekciókat írt fel és megnövelte az addigi 5 Menopur adagomat 7-re.
A mai napon újabb vérvételen és ultrahangon voltam. Még mindig nem volt egekbe a hormonszintem, de pont megfelelő ahhoz, hogy hétfőn bekövetkezzen a leszívás. A méhnyálkahártyám mérete szerdán 11-es volt, a mai napon nem hallottam semmit róla, de mintha a tüszők mérete nem változott volna azóta...
Már csak 28ezret kellett otthagyni a gyógyszertárban a mai és a holnapi stimulálószerekre és tűszőrepesztőre, így körülbelül 163.000-et költöttem gyógyszerekre a 12 stimulációs nap alatt...
A punkció altatásban lesz, Tanár úr döntött így, én meg nem tiltakoztam, de meg is nyugodtam egy picit, hogy nem nekem kellett ezt eldöntenem. Balázs óra éjjel óta folyik, nekem meg kicsit fáj a torkom, tehát még az is megtörténhet, hogy mégsem fognak altatni. Teljesen a sors kezeiben vagyok most, lesz, ami lesz! Pont ezt gondolom a lombik sikerességéről is, egyáltalán nem idegeskedem még. Elvégre van már egy gyerekem, aki az életem értelme. Most már csakis az számít, hogy ő egészséges és boldog legyen, minden más eltörpül. Aztán majd meglátjuk mi lesz a beültetés után, mert valójában onnantól indul be az izgulós időszak.
Szerdán sajnos nem azt mondta Tanár úr, amit hallani szerettem volna. Megfelelőnek, de nem elég magasnak találta a hormonszintemet, így további injekciókat írt fel és megnövelte az addigi 5 Menopur adagomat 7-re.
A mai napon újabb vérvételen és ultrahangon voltam. Még mindig nem volt egekbe a hormonszintem, de pont megfelelő ahhoz, hogy hétfőn bekövetkezzen a leszívás. A méhnyálkahártyám mérete szerdán 11-es volt, a mai napon nem hallottam semmit róla, de mintha a tüszők mérete nem változott volna azóta...
Már csak 28ezret kellett otthagyni a gyógyszertárban a mai és a holnapi stimulálószerekre és tűszőrepesztőre, így körülbelül 163.000-et költöttem gyógyszerekre a 12 stimulációs nap alatt...
A punkció altatásban lesz, Tanár úr döntött így, én meg nem tiltakoztam, de meg is nyugodtam egy picit, hogy nem nekem kellett ezt eldöntenem. Balázs óra éjjel óta folyik, nekem meg kicsit fáj a torkom, tehát még az is megtörténhet, hogy mégsem fognak altatni. Teljesen a sors kezeiben vagyok most, lesz, ami lesz! Pont ezt gondolom a lombik sikerességéről is, egyáltalán nem idegeskedem még. Elvégre van már egy gyerekem, aki az életem értelme. Most már csakis az számít, hogy ő egészséges és boldog legyen, minden más eltörpül. Aztán majd meglátjuk mi lesz a beültetés után, mert valójában onnantól indul be az izgulós időszak.
2015. március 23., hétfő
CD 8: 9 tüsző :)
Ma voltam másodjára a BMC-ben a stimuláció kezdete óta. Vérvétel pénteken is volt, ami annyira jó lett, hogy ultrahangot nem is csinált a Tanár úr. Az ösztrogén szintem 105 pg/ml volt.
Ma, a 7. stimulációs napomon már ultrahangra is mehettem, ahol 9 tüszőt tudtak összeszámolni. Három indult be a jobb ( múlt hónapban ott éreztem e peteérést) és 6 a bal oldalamon. Hogy ebből mennyit tudnak leszívni és hány termékenyül meg, ez még a jövő zenéje. 3 éve is körülbelül ennyi sejtem volt, de csak 4 termékenyült meg és 2 csak embrió jutott el a blasztociszta állapotig.
A méhnyálkahártyám elég jó, majdnem 9-es ;)
A méhnyálkahártyám elég jó, majdnem 9-es ;)
Múlt hét kedd óta napi 3 Menopurt szúrtam, szombat óta pedig napi egy Cetrotid jött mellé. Mivel 2012-ben csúnyán bepirosodott tőle a hasam, idén úgy döntöttem, hogy Fenistillel kenem be a szúrás helyét és úgy néz ki, működik a dolog.
Mától esténként 2 újabb Menopurral kell kiegészítenem a stimulációt. Szerdán megyek ismét vérvételre és ultrahangra és ha minden jól megy, pénteken már leszívás lesz. Nagy gondban vagyok ezzel is, mert hajlok az éber leszívás felé, de ugyanakkor meg rettegek a fájdalomtól. Minek szenvedjek, ha nem muszáj? Ráadásul kért a Tanár úr EKG-t és ma egy nagy rutint is, szóval már minden papírom megvan az altatáshoz..Tudom, tudom, én már szültem és nagyon jól bírtam a fájdalmat, de az megint más volt. Próbáltam utánaolvasni az interneten illetve egykori sorstársaimat is megkérdeztem, de nagyon eltérő válaszokat kaptam. Van aki azt írja/ mondja, hogy olyan mint egy rákszűrés, más azt állítja, hogy majdnem úgy fáj, mint a szülés, szóval nem tudom, mi legyen. Ráadásul 9 petesejt nem is olyan kevés ebből a szempontból...
A másik dolog, amivel bajban vagyok, az az alkohol. Igyak-e a beágyazódás érdekében, vagy sem? Balázs is kerti partik alkoholos mámorában fogant, mert abban a hónapban éppen lemondtam arról, hogy nekem valaha gyerekem lesz. Bloggertársam, Martina kislánya is hasonló körülmények között fogant és ágyazódott be. Sőt, mintha olvastam volna, hogy van olyan meddőségi intézmény ahol kifejezetten javasolnak kis mennyiségű alkoholt. Na de mit, mennyit és mikortól???
Mától esténként 2 újabb Menopurral kell kiegészítenem a stimulációt. Szerdán megyek ismét vérvételre és ultrahangra és ha minden jól megy, pénteken már leszívás lesz. Nagy gondban vagyok ezzel is, mert hajlok az éber leszívás felé, de ugyanakkor meg rettegek a fájdalomtól. Minek szenvedjek, ha nem muszáj? Ráadásul kért a Tanár úr EKG-t és ma egy nagy rutint is, szóval már minden papírom megvan az altatáshoz..Tudom, tudom, én már szültem és nagyon jól bírtam a fájdalmat, de az megint más volt. Próbáltam utánaolvasni az interneten illetve egykori sorstársaimat is megkérdeztem, de nagyon eltérő válaszokat kaptam. Van aki azt írja/ mondja, hogy olyan mint egy rákszűrés, más azt állítja, hogy majdnem úgy fáj, mint a szülés, szóval nem tudom, mi legyen. Ráadásul 9 petesejt nem is olyan kevés ebből a szempontból...
A másik dolog, amivel bajban vagyok, az az alkohol. Igyak-e a beágyazódás érdekében, vagy sem? Balázs is kerti partik alkoholos mámorában fogant, mert abban a hónapban éppen lemondtam arról, hogy nekem valaha gyerekem lesz. Bloggertársam, Martina kislánya is hasonló körülmények között fogant és ágyazódott be. Sőt, mintha olvastam volna, hogy van olyan meddőségi intézmény ahol kifejezetten javasolnak kis mennyiségű alkoholt. Na de mit, mennyit és mikortól???
A mai napon egy újabb nagy félelmemet küzdöttem le: éhgyomorra egyedül vezettem be a János kórházba :) Úgy volt, hogy a férjem és Balázs is velem jönnek, de reggel megsajnáltam őket, meg hát nem is érezném magam jól ott gyerekkel annyi meddő pár között, akikkel lehet pont abban a pillanatban közlik, hogy az 5. lombikjuk sem sikerült :( Szerencsére nem ájultam el sem útközben, sem pedig a vérvételen. Megy ez nekem ;)
A hangulatom nagyon jó, most már nyugodt vagyok és pozitívan állok a dolgokhoz. Sikerülni fog, érzem!!!
2015. március 16., hétfő
2. Lombik- Holnap kezdünk
Sajnos nem jöttek be a megérzéseim, senki sem lakik még a Mamabirodalomban....
Tavaly április óta próbálkozunk célirányosan. Azóta eltelt közel 1 év és 13 ciklus.
Nem vagyok túl boldog. Vegyes érzésekkel vágok bele az újabb lombikba.
Sok ismerősöm nem érti, hogy miért nem várok még, hiszen Balázs is természetes úton fogant. Na, igen, de hogyan? Ehhez kellett 4 és fél év és 3 hormonkezelés. Nem hiszem, hogy a két inszem és a lombik nélkül valaha összejött volna spontán. A kistesójért minden tőlünk telhetőt megtettünk: egészséges életmód, minél kevesebb vegyszer és tartósítószer, rendszeres torna, rengeteg vitamin, peteérés figyelése, endokrinológus...Mire várjak még, 36 elmúltam..Várjak újabb 4 és fél évet? Áh, eszem ágában sincs!
Aztán olyan is van, aki nem érti, hogy miért teszem ki magam a hormonok mellékhatásainak, ha már van egy gyermekem. Ebben is van valami, mégsem tudok még lemondani a kistestvérről. Én egyke vagyok, kiskoromban nagyon szerettem volna egy állandó játszótársat...
Persze, nem érdekel mások véleménye, de nem tagadom, egy idő után az ember elgondolkodik a hallottakon. Vajon kell ezt erőltetni? Érdemes a sorssal szembeszállni? Lehet megvan az oka ennek a sok sikertelenségnek, de én meg nem vagyok hajlandó meghallani a sors figyelmeztetését?
Ilyenek jutnak eszembe, hogy kiteszem a családomat a hormonkezelések mellékhatásainak: ideges leszek és hasznavehetetlen. Aztán az, hogy a lombikkal nem kizárt egy esetleges ikerterhesség, ami azzal is járhat, hogy már a 2. trimeszter végén a kórházban kötök ki. Hogy fogja Balázs nélkülem több hónapot eltölteni, amikor abszolút mértében a kötődő nevelés híve vagyok? És ez még a jobbik eset, mert ott a koraszülés veszélye is...Persze, ehhez nem kell ikerterhesnek lenni. Aztán ott a rák lehetősége. Nagymamám mellrákos volt, igaz nem ebbe halt bele.
Hogy fogom érezni magam, ha még lombikkal sem fog sikerülni? Szidni fogom magam, hogy ezt a majd 200.000 forintot egy jó kis nyaralásra is elkölthettük volna a családdal.
Egy szó mint száz: félek!
A menstruációm is a lehető leghülyébb időpontban jött meg: tegnap este 5 és 6 között, pont határeset kategória. Rákérdeztem a doktornőnél, hogy most akkor mikor menjek, mert akárhogy csinálom, az 5. nap hétvégére esik. A válasz az volt, hogy holnap, azaz a második napon kezdjem el a Menopur kúrát és pénteken menjek ultrahangra és vérvételre. Persze, a kozmetikushoz szombatra van időpontom, szóval még ez sem jött össze, pedig ha 1 napot várt volna a mensim, akkor hétfőn gyantázva mehettem volna. Tudom, ez lényegtelen, de engem akkor is zavar! Na és ott van az is, hogy valószínűleg a leszívás napja is hétvégére esik emiatt. Remélem nem kell túlzottan elhúzni a petesejt leszívást emiatt, mert a peteérés visszatartó gyógyszer( Cetrotide) napi adagja 10.000 forintba kerül..
A lényeg az, hogy kvára igazságtalan az élet! Vajon miért tartozom az örök harcosok kategóriájába?
Valahogy most nem tudok pozitív lenni és hinni a sikerben...
Tavaly április óta próbálkozunk célirányosan. Azóta eltelt közel 1 év és 13 ciklus.
Nem vagyok túl boldog. Vegyes érzésekkel vágok bele az újabb lombikba.
Sok ismerősöm nem érti, hogy miért nem várok még, hiszen Balázs is természetes úton fogant. Na, igen, de hogyan? Ehhez kellett 4 és fél év és 3 hormonkezelés. Nem hiszem, hogy a két inszem és a lombik nélkül valaha összejött volna spontán. A kistesójért minden tőlünk telhetőt megtettünk: egészséges életmód, minél kevesebb vegyszer és tartósítószer, rendszeres torna, rengeteg vitamin, peteérés figyelése, endokrinológus...Mire várjak még, 36 elmúltam..Várjak újabb 4 és fél évet? Áh, eszem ágában sincs!
Aztán olyan is van, aki nem érti, hogy miért teszem ki magam a hormonok mellékhatásainak, ha már van egy gyermekem. Ebben is van valami, mégsem tudok még lemondani a kistestvérről. Én egyke vagyok, kiskoromban nagyon szerettem volna egy állandó játszótársat...
Persze, nem érdekel mások véleménye, de nem tagadom, egy idő után az ember elgondolkodik a hallottakon. Vajon kell ezt erőltetni? Érdemes a sorssal szembeszállni? Lehet megvan az oka ennek a sok sikertelenségnek, de én meg nem vagyok hajlandó meghallani a sors figyelmeztetését?
Ilyenek jutnak eszembe, hogy kiteszem a családomat a hormonkezelések mellékhatásainak: ideges leszek és hasznavehetetlen. Aztán az, hogy a lombikkal nem kizárt egy esetleges ikerterhesség, ami azzal is járhat, hogy már a 2. trimeszter végén a kórházban kötök ki. Hogy fogja Balázs nélkülem több hónapot eltölteni, amikor abszolút mértében a kötődő nevelés híve vagyok? És ez még a jobbik eset, mert ott a koraszülés veszélye is...Persze, ehhez nem kell ikerterhesnek lenni. Aztán ott a rák lehetősége. Nagymamám mellrákos volt, igaz nem ebbe halt bele.
Hogy fogom érezni magam, ha még lombikkal sem fog sikerülni? Szidni fogom magam, hogy ezt a majd 200.000 forintot egy jó kis nyaralásra is elkölthettük volna a családdal.
Egy szó mint száz: félek!
A menstruációm is a lehető leghülyébb időpontban jött meg: tegnap este 5 és 6 között, pont határeset kategória. Rákérdeztem a doktornőnél, hogy most akkor mikor menjek, mert akárhogy csinálom, az 5. nap hétvégére esik. A válasz az volt, hogy holnap, azaz a második napon kezdjem el a Menopur kúrát és pénteken menjek ultrahangra és vérvételre. Persze, a kozmetikushoz szombatra van időpontom, szóval még ez sem jött össze, pedig ha 1 napot várt volna a mensim, akkor hétfőn gyantázva mehettem volna. Tudom, ez lényegtelen, de engem akkor is zavar! Na és ott van az is, hogy valószínűleg a leszívás napja is hétvégére esik emiatt. Remélem nem kell túlzottan elhúzni a petesejt leszívást emiatt, mert a peteérés visszatartó gyógyszer( Cetrotide) napi adagja 10.000 forintba kerül..
A lényeg az, hogy kvára igazságtalan az élet! Vajon miért tartozom az örök harcosok kategóriájába?
Valahogy most nem tudok pozitív lenni és hinni a sikerben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)