Ketten csücsülnek a pocakomban ;)

Nagyon szépen köszönöm nektek a drukkokat és a biztatást :) Valamit jól csináltatok, mert nagy meglepetésben volt ma részem :)

A tegnapi napom borzalmasan telt, hiszen a bizonytalanságnál nincs rosszabb. Telefonon két okból sem szerettem volna érdeklődni. Az egyik az, hogy hiába lett volna minden rendben tegnap, a mai állapot a mérvadó. A másik ok pedig az volt, hogy mindenképpen szerettem volna Tanár úrral az okokról, további esélyekről beszélni.

Sírva mentem ma reggel a BMC-be. A recepción mondták, hogy üljek le és várjak, amíg szólítanak a biológusok. Na, akkor már bevonultam sírni egy sort a mosdóba, mert biztos voltam benne, hogy mindennek vége, hiszen nem azt mondták, hogy menjek átöltözni. Ráadásul senkit sem láttam a hétfői brigádból és azt gondoltam, hogy ők már biztosan befeküdtek a kórtermekbe.
Aztán sorban elkezdtek érkezni a sorstársak és lassan elkezdtek minket behívni abba a szobába, ahol kivetítik az embriókat. Kanyó doktornő egyből megnyugtatott, hogy minden rendben van :) Az egyik már többsejtes, gyönyörűen fejlődik három napja, de a másik kettőt is sikerült tegnap megtermékenyítenie :) Az egyik kétnapos szépen fejlődik, beültetik a sok sejtes mellé, a másikkal még bármi lehet holnapig :) Ekkor ismét elkezdtem könnyezni, de már örömömben.
Kezd visszatérni a hitem, kezdem elhinni, hogy mégis van remény. Rossz megtudni, hogy nem sikerül a lombik, viszont most már tudom, hogy ennél is van borzalmasabb: ha az ember el sem jut a beültetésig...

Tanár úr ma sem volt, de Zeke doktor úr szakértelmében ugyanúgy bízom, Kanyó doktornő tudásáról nem is beszélve, hiszen lényegében most az ő kezében volt leendő gyermekeink sorsa. Két és három napos embriókat még nem kaptam eddig vissza, csak blasztocisztákat, amíg nem ágyazódtak be.  Bízom benne, hogy a pocakomban sokkal jobb helyen lesznek , mint valamilyen mesterséges folyadékban, ráadásul a beágyazódásukat az asszisztált hatching eljárás is segíti most, úgyhogy HAJRA KISTESÓK!!!!!