2. Lombik- Holnap kezdünk

Sajnos nem jöttek be a megérzéseim, senki sem lakik még a Mamabirodalomban....

Tavaly április óta próbálkozunk célirányosan. Azóta eltelt közel 1 év és 13 ciklus. 

Nem vagyok túl boldog. Vegyes érzésekkel vágok bele az újabb lombikba.

Sok ismerősöm nem érti, hogy miért nem várok még, hiszen Balázs is természetes úton fogant. Na, igen, de hogyan? Ehhez kellett 4 és fél év és 3 hormonkezelés. Nem hiszem, hogy a két inszem és a lombik nélkül valaha összejött volna spontán. A kistesójért minden tőlünk telhetőt megtettünk: egészséges életmód, minél kevesebb vegyszer és tartósítószer, rendszeres torna, rengeteg vitamin, peteérés figyelése, endokrinológus...Mire várjak még, 36 elmúltam..Várjak újabb 4 és fél évet? Áh, eszem ágában sincs!

Aztán olyan is van, aki nem érti, hogy miért teszem ki magam a hormonok mellékhatásainak, ha már van egy gyermekem. Ebben is van valami, mégsem tudok még lemondani a kistestvérről. Én egyke vagyok, kiskoromban nagyon szerettem volna egy állandó játszótársat...

Persze, nem érdekel mások véleménye, de nem tagadom, egy idő után az ember elgondolkodik a hallottakon. Vajon kell ezt erőltetni? Érdemes a sorssal szembeszállni? Lehet megvan az oka ennek a sok sikertelenségnek, de én meg nem vagyok hajlandó meghallani a sors figyelmeztetését?

Ilyenek jutnak eszembe, hogy kiteszem a családomat a hormonkezelések mellékhatásainak: ideges leszek és hasznavehetetlen. Aztán az, hogy a lombikkal nem kizárt egy esetleges ikerterhesség, ami azzal is járhat, hogy már a 2. trimeszter végén a kórházban kötök ki. Hogy fogja Balázs nélkülem több hónapot eltölteni, amikor abszolút mértében a kötődő nevelés híve vagyok? És ez még a jobbik eset, mert ott a koraszülés veszélye is...Persze, ehhez nem kell ikerterhesnek lenni. Aztán ott a rák lehetősége. Nagymamám mellrákos volt, igaz nem ebbe halt bele.
Hogy fogom érezni magam, ha még lombikkal sem fog sikerülni? Szidni fogom magam, hogy ezt a majd 200.000 forintot egy jó kis nyaralásra is elkölthettük volna a családdal.

Egy szó mint száz: félek!

A menstruációm is a lehető leghülyébb időpontban jött meg: tegnap este 5 és 6 között, pont határeset kategória.  Rákérdeztem a doktornőnél, hogy most akkor mikor menjek, mert akárhogy csinálom, az 5. nap hétvégére esik. A válasz az volt, hogy holnap, azaz a második napon kezdjem el a Menopur kúrát és pénteken menjek ultrahangra és vérvételre. Persze, a kozmetikushoz szombatra van időpontom, szóval még ez sem jött össze, pedig ha 1 napot várt volna a mensim, akkor hétfőn gyantázva mehettem volna. Tudom, ez lényegtelen, de engem akkor is zavar! Na és ott van az is, hogy valószínűleg a leszívás napja is hétvégére esik emiatt. Remélem nem kell túlzottan elhúzni a petesejt leszívást emiatt, mert a peteérés visszatartó gyógyszer( Cetrotide) napi adagja 10.000 forintba kerül..

A lényeg az, hogy kvára igazságtalan az élet! Vajon miért tartozom az örök harcosok kategóriájába?

Valahogy most nem tudok pozitív lenni és hinni a sikerben...