Annyira cuki és édes, hogy egyszerűen fel tudnám falni. Tud kedveskedni, odabújni, ha valamit el akar érni. Esténként velem alszik csak el a nagy ágyban akkor ha lekapcsolok mindent és közben hozzám bújik háttal és kiköveteli, hogy átöleljem. Ha én fordulok meg, akkor mindent elkövet, hogy visszaforduljak hozzá. Zabálnivaló! Ezzel el is árultam, hogy a babakocsis altatás már nem működik. Addig fekszik benne, amíg meg nem issza a tápszerét, utána ringathatom órákig, nem alszik már el benne. Egyszerűen nem értem, hogy miért változik meg állandóan az elalvási szokása, mindig ki kell valami újat találjak, pedig be szoktuk tartani a rutint. Napok telnek el, mire kidolgozok egy-egy új módszert, ami mindenkinek jó. Szóval, a nagy ágyban alszik el és van hogy ott is marad, hiszen annyira imádjuk, hogy nem akarunk megválni tőle éjszakára sem, de olyan is van, hogy átvisszük a saját ágyába, ahol gond nélkül alszik tovább. Éjjel még mindig kel enni, de ha ott a tej mellette, akkor általában nem ébreszt fel minket, de az sem nagy ügy, ha odahív, mert simán vissza tudok utána aludni.
Napközben továbbra is csak egyszer alszik olyan 1,5- 2 órákat dél körül.
Akkor is bújik, amikor elszégyelli magát gyerekek társaságában, szinte belém fúrja magát. Annyira édes, hogy el sem lehet mondani! Ez persze nem tart sokáig, 1-2 perc alatt feloldódik.
Mozgásügyileg gyönyörűen fejlődik, át tud lépni minden buckát az utcán, le tud jönni a magasabb részeken is, már nem esik el. Néha úgy fut, hogy alig lehet utolérni. Ennek ellenére a Kerekítőn javasolták neki a BHRG alapítványt. A foglalkozáson futás közben többször elesett és a konnektorok meg a mellette lógó vezetékek jobban érdekelték, mint hogy labdákat dobáljon egy karikába. Természetesen megijedtem egy kicsit, pedig tisztában vagyok, hogy nem akartak nekünk rosszat, de Balázs a legkisebb a csoportban és ő mindig mindent az utolsó pillanatban csinált, szóval még nem pánikolok. Beszéltem a gyógytornásszal, akihez egy évig jártunk és mondta, hogy Balázs mindig határeset volt, ő is küldött volna minket az alapítványhoz, ha indokoltnak találta volna. Azt javasolta, hogy várjunk még egy kicsit és figyeljem Balázs mozgását, de ha hagyom futkosni, mindenre felmászni és sokat sétálunk, akkor ő biztos benne, hogy nem lesz semmi gond. Egyébként el fogom vinni a BHRG-hez egyszer, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mely képességekben erős és melyekben nem Balázs, de még nem most. Nem vagyok hajlandó megijedni mint az elején, mert nem találom még indokoltnak, ráadásul egy 14.000 forintos felmérésről beszélünk...
Hát igen, az én kis Lelkecském hiába van mozgásban reggeltől- estig, a táplálkozás továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Alig lehet valamit lenyomni a torkán. Csak akkor eszik, ha ő éhes, még az etetőszékbe sem hajlandó beülni, amikor ő nem akar. Úgy befeszíti magát és úgy ordít, hogy csak na! Persze, tudom, ez a dackorszak miatt van. Így nagyobb mennyiségeket csak reggelire és vacsorára hajlandó elfogyasztani.
Szerencsére imádja a húsokat és a gyümölcsöt, de a főzelék és a pépesített bébikaja már szoba sem jöhet. Bezzeg, ha csokit lát, azt azonnal elcsenni, nem is értem hogy tudnak a gyerekek erre így rászokni. Egyáltalán nem vittük túlzásba, nagyon ritkán adtunk neki, mégis rákapott az ízére.
Fogalmam sincs hány kiló, de 10-nél nem lehet több. A múltkori 3 hétig tartó orrfolyás miatt adok neki Cebion multivitamint, amit a kis adagolójából szürcsöl ki, amikor olyan kedve van. Remélem az étvágyára is hatással lesz. Próbáltuk a Béres cseppet is, de bármibe kevertem, kiköpte, így váltottunk. Szerintem ez az orrfolyás a fogzás miatt volt, végre kibújt a 16. fogacska is :)
Az elmúlt hónap fő eseménye a dacosság megjelenése volt. Iszonyatosan akaratos lett, addig képes balhézni, amíg el nem éri, amit akar. Persze, nem engedünk meg neki mindent, így tartom magam ahhoz az elmélethez, hogy amikor elkezd ordítani, akkor magamhoz ölelem. Persze, kell neki így is egy perc, hogy megnyugodjon, de legalább működik a módszer. Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy a földhöz csapja magát, vagy egyedül tomboljon egy szobában, hiszen nem ezért szültem. Nem könnyű, de hiszem, hogy szeretettel mindent meg lehet oldani. Azt olvastam, hogy még mielőtt látjuk, hogy jön a hiszti, csiklandozzuk meg és próbáljuk elhumorizálni a dolgokat. Rajta vagyok a témán ;)
Az autómánia megmaradt nála és mondja is, hogy "outó". Be nem áll a szája egész nap és egyre több értelmes szót ki lehet a halandzsázásból hallani.
Végre kezdi mutogatni, hogy hol vannak az általam kérdezett dolgok. A testrészek egy részét már felismeri, imádja és szinte elszégyelli magát a cici szó hallatán :( Nem csak a testrészek felé mutogat, hanem ha valami kell neki az asztalról, amit nem ér fel, akkor is. Miután sorban leveszem a tárgyakat, amik szóba jöhetnek, egy hangos nevetés a jutalmam amikor eltalálom, hogy mire gondolt :)
Már tudja magát tolni a kisautón vagy motoron, de még nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Jobban szereti, ha beül egy nagyobb autóba vagy a triciklire és mi tologatjuk.
Most először ült az asztalnál a cukrászdában:
Itt meg lehet látni, milyen sok foga van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése