Vérvétel, vérvétel, vérvétel

Erről szólt az egész hetem. Kedden a BMC-ben vizsgálták a szexuális betegségeket, csütörtökön az Istenhegyin nézték a kariotípust, ma meg a Jánosban voltam 3 pontos cukor és inzulinterhelésen.
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...

Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.

Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...

Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...